|
1. Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály,
Magyarországnak édes oltalma,
szent kerályok közt drágalátos gyöngy,
csillagok között fényességes csillag.
2. Szentháromságnak vagy te szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdoka követi,
te Szentléleknek tiszta edénye,
Szíz Máriának választott vitéze.
3. Magyarországnak vagy kerályi magzatja,
szent kerályoknak fényes tüköre,
tenéked atyád kegyes Béla kerály,
hogy hozzá képest kegyes kerály lennél.
4. Nekönk sziletíl Lengyelországban,
mennyből adatál nagy csuda képpen;
másszor sziletíl szent kereszt víztől,
ősödnek nevén László lőn neved.
5. Mikoron méglen gyermekded volnál,
kihoza Béla kerály jó Magyarországba,
hogy dicsekednél te két országban:
Magyarországban és mennyországban.
6. Letelepedél Bihar-Váradon,
ah várusnak lőn édes oltalma,
templomot rakatál Szíz Máriának,
kiben most nyugoszol menden tisztességvel.
7. Környölfekesznek téged császárok,
püspökök, kerályok és jobbágy urak;
olaj származik szent koporsódból,
tetemed foglalták az szép sár aranyból.
8. Téged dícsérnek szent zsolozsmával
papok, diákok és városnépek,
téged földnek kereksége,
mert téged dícsérnek Istennek angyeli.
9. Te dicsekedel kerályi székedben,
képed feltötték az magas kőszálra;
fénlik, mint nap, salyog, mint arany,
nem elégeszik senki tereád nézni.
10. Te arcul teljes, szép piros valál,
tekéntetedben embereknél kedvesb,
beszédedben ékes, karodban erős,
lám, mendent te ejtesz, ki tevéled küzdik.
11. Testedben tiszta, lelkedben fényes,
szívedben bátor, miként vad oroszlán,
azért neveztek Bátor Lászlónak,
mikoron méglen ifjúdad volnál.
12. Tagodban ékes, termetedben díszes,
válladtul fogva mendeneknél magasb;
csak szépséged császárságra méltó,
hogy szent korona téged méltán illet.
13. Mert választa az Szíz Mária,
megdicsőíte sok jó ajándékkal,
hogy te őriznéd és oltalmaznád
néki ajánlád jó Magyarországot.
14. Fejedben kele az szent korona,
megbátorejta téged az Szentlélek,
kezdéd követni atyádnak életét,
rózsákot szaggatál, koronádban fízéd.
15. Te tatároknak vagy megtörője,
magokat szaggatád az havas[okban];
te pogányoknak vagy rettenetük,
terekek mondottak feld félelmének.
16. Te kivagdalád az eretnekeket,
elszaggatád, mind kigyomláltad;
nem volt idédben gonoszól tevé,
mert csak híredn[eved] mindenek rettegték.
17. Azért igazságnak valál bírója,
az szép szíz[s]égnek valál koronája,
te tisztaságnak tiszta oltalma,
irgalmasságnak teljes követője.
18. Dícsérjük magyarok Szent László kerályt,
bizony érdemli mi dícséretönköt;
dícsér[i]k őtet angyelok, mondván:
idvezlégy kegyelmes Szent László kerály.
|
1. Salve benigne rex Ladislae,
Hunnicae plebis dulcis patrone,
regis regum gemma praeclara,
siderum coeli praefulgidum sidus.
2. Tu Trinitatis cultor fidelis,
Jesu Christi vestigia terens,
Spiritus Sancti vas tu dilectum,
electe pugil almae Mariae.
3. Tu nam Hunnorum regia proles,
regum sanctorum speculum fulgens,
genitor tuus rex pius Bela,
ut more patris rex pius fores.
4. Tu nobis natus Polonico regno,
coelitus datus praesagio magno,
esque renascens fonte salutis
nomine avi dictus Ladislaus.
5. Tuque cum esses teher, aetate,
eduxit rex Bela in Pannoniam,
ut te laudarent patria regna,
Hunnicum scilicet atque coelicum.
6. Tu resedisti Bihar-Varadini,
urbis futurus dulcis patronus;
to construxisti templom Mariae,
quo nunc quiescis omni honore.
7. Te circumcingunt imperatores,
praesules, reges, clari barones;
oleo sudat sacrum sepulcrum,
ossa teguntur auro fulgenti.
8. Te venerantur cultu divino
sacer clerus et plebs devota,
te adorant regna terrarum,
etenim laudant astra te coelí.
9. Tu gloriaris regio throno,
imago sita est in muro alto,
splendet ut sol, fulget ut aurum,
haud sat est visu te contemplari.
10. Tu vultu plenus et rubicundus.
tu et aspectu desiderabilis,
in verbis dulcis, tu manu fortis,
deicis cunctos tecum dimicantes.
11. Tu carne purus, mente praeclarus,
tu corde audax more leonis,
ob hoc es dictus Bator Ladislaus,
dum adhuc iuvenis aetate fores.
12. Tu membris sanus, forma decorus,
humeris tuis altior cunctis,
specie sola imperio dignus,
corona sancta to rite cernit.
13. Te elegit virgo Maria,
praedotavit gratiarum donis,
ut custodires et gubernares
legatum sibi Hunnicum regnum.
14. Tuque fulcitus regni corona,
irradiatus Spiritu Sancto,
comitabaris mores paternos,
rosas legebas, corona stipabas.
15. Tu fidem sanctam et catholicam
praeconisatam ab hominibus Christi
observabas et protegebas
corde, ore sancto et ense.
16. Tu Tartarorum terror eorum,
crebro debellans in alpibus eos,
tu bassarum pavor eorum,
tu metus orbis Theucris vocabaris.
17. Tu exstirpasti gentes, haeresim,
ulscitas (Hussitas?) omnes tu evulsisti;
nec fuit auctor quispiam mali,
sola fama tua cunctos terrebat.
18. Tu aequitatis iustus eras iudex,
virginitatis eras corona,
tu castitatis castus patronus,
tu pietatis totus eras factor.
19. Hunni laudate sanctum Ladislaum,
quia meretur a nobis laudem; laudent eum angeli dicentes:
salve benigne rex Ladislae.
|