3. Teológiai irodalom
Szent Gellért
DELIBERATIO
(1030-1046)
Gellértnek, a marosvári egyház püspökének értekezése A három ifjú énekéről
a tudós Isingrimusnak
(Részlet a II. könyvből)
Áldjátok egek az Urat (Dániel 3,59) – mondja.[1] Többes számban hangzik: „egek”, mintha nem egy, hanem több ég volna. Mindazonáltal „ég”-ről és „egek”-ről is olvasunk, mint például: Ki béborítja az eget felhőkkel (Zsolt. 146,8), és Az egek az Isten dicsőségét beszélik (Zsolt. 18,2), Kezdetben pedig teremté Isten a mennyet (1 Mózes 1,1), és Mikor béborítom felhőkkel az eget (1Mózes 9,14), és sok efféle. A világi bölcselők azonban, amiképpen nagyon jól tudod,[2] hét eget, azaz bolygót vezettek be, amelyek gömböknek összehangzó mozgásával forognak; egyesek továbbá „forgó”-nak és „égő”-nek akarják mondani az eget, s hogy azért hívják így, mert mint egy metszett edényre, rá vannak vésve a csillagok jegyei, s amelyeknek szférája kerekre van formálva, s középpontja a mindenfelől egyenlő távolságban körbevett föld. A tudósok szerint ennek a szférának sem kezdete, sem vége nincs.[3] Mindenekelőtt tehát az égről kell értekeznünk, azután az egekről. Az Egyház, ha jól látom, tropológiai értelemben „kerek és forgó és égő ég”. Ha megkérdezed, miként kerek az ég, tudd meg, azért, mert a világ egész kerületén szétáradt és minden jó cselekedetre készíttetett (2Tim. 2,21) és azon fundáltatott, aki így szól: Én vagyok az alfa és az ómega (Jelenések 22,13). Nem találni semmi kerekebbet az o betűnél, amely köralakú! Ha teljes egészben meg akarod ismerni azt a kerekséget, amiről én beszélek, hallgasd meg, mit mond a „teológus” János: Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala, és Isten vala az Ige. Ez vala kezdetben Istennél (János 1, 1). Ez a kerekség mindig egyszerű, s ezért oszthatatlan. Hogyan? Én és az Atya egy vagyunk (János 10,10) – mondja. Tehát ezért kerek az ég, amiről most szó van. Egyszerű ugyanis, hogy mint fundamentum, mint szegletkő (vö. Ef. 2,20), összefogja a falat, nem lévén makulája vagy sömörgőzése vagy más efféle hibája (vö. Ef. 5,27). Kerek, mivel nem akar tudni különbözőségről, hanem mindig egyre tekint.
Ezért mondják az Énekek galambnak és szépségesnek (2,10), mint ami az evangélium kerekére van ráhelyezve. Gondolhatunk-e kerekebbet a keréknél? Ezékiel kereket látott egy kerékben (vö. 1,6), azaz ót az újban, az Újat az Ószövetségben. Az Egyház ezekre erősítve mindenütt kering minden jócselekedetre (2Tim. 2,21) – az apostoli parancs szerint – romlás nélkül.
És ez az ő forgó volta. Jézus pedig, ennek az égnek boldogságos alkotója, a városokat és a kastélyokat körüljárja vala (Máté 9,35), meggyógyítván mindeneket, akik az ördögtől lenyomattatva valának (ApCsel 10,38), mint az Isteni Beszéd mutatja. De ahogy „kerek”-nek és „forgó”-nak, „égő”-nek is mondatik. Forgó és kerek voltáról tropológikusan már röviden szólottam. Szólok arról is, hogyan „égő”.
Ki választ el tehát minket, mondja, a Krisztus szeretetitől? Háborúság-e, szorongatás-e, éhség-e, mezítelenség-e, veszedelem-e, üldözés-e, fegyver-e? (Róm. 8,35). Mert bizonyos vagyok, mondja, hagy se halál, sem élet, sem angyalok, se fejedelemségek, sem erők, se jelenvalók, se következendők, sem erősség, se magasság, se mélység, sem egyéb teremtett állat el nem választ minket az Isten szeretetitől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban vagyon (Róm. 8,38-39).
Így gyúl lángra tehát a Krisztus nagy szeretetétől az ég, amelyről beszélünk. Ezt pedig felékesítette Isten ragyogó fényességekkel, és megtöltötte a Nappal és a Holddal, és a fénylő csillagzatok tündöklő jegyeivel ékesítette.[4] Hogyan? Kérdezed, hogyan, halld meg, ami mondatik: És némelyeket helyheztetett ugyan az Isten Anyaszentegyházában, először apostolokat, másodszor prófétákat, harmadszor doktorokat, azután erőket, azután a gyógyításoknak ajándékit, segítségeket, vezérléseket, a nyelveknek különbségit stb. (1Kor. 12,18). Ilyen ékességekkel ékesítette Isten ezt az eget, ilyen csillagokkal világította be. Ennek az égnek szférája pedig az Úr Jézus, s nincs vége, mint ahogy kezdete sincs: középpontja a mindenfelől egyenlő távolságra körbevett Föld.[5] Hogyan? Mert őtőle és őáltala és őbenne vannak mindenek (Róm. 11,36). És: a Föld az ő lábai zsámolya (Máté 5,35).
Idáig egy égről, most azonban többről szólunk, s végül szintén őfelé kell irányítani lelkünket. Elmondtuk, mint a föntebbiekben hallottad, hogy a világi bölcselők hét eget vezettek be. Amit elmondtunk azonban, egyáltalán nincs híján titkos értelemnek, ha csak azok nem tartanak vissza, akik azt mondják, hogy a Szentírásban nem kell allegorikus értelmet keresnünk. Pál, a tanítás kútfeje gyakran irányít minket mélységes-mély allegóriákhoz. Hiszen a próféták is allegóriák felhőibe burkolva látszanak! Az Üdvözítő a sokaságnak csak példázatokban beszélt. De másokat is árnyékba burkolva fogsz találni, miként a Tekintetes lakodalmast[6] is. A költőknél szimbólumokat ismerünk fel.
Ezeket most elhagyva, mielőtt kifogynánk az időből, röviden lássuk, amit a hét égről megígértünk. Akarod-e hallani az égi bölcselők egyikét, – nem ilyen vagy olyant, hanem aki minden egek magasságát túlszárnyalja szavaival, és lelkének látásával bölcselkedik arról, amit a lélek éleslátásával tropologikus módon törekszünk szemlélni az írásban a hét égről?
János mondja a hét anyaszentegyháznak, melyek Ázsiában vannak: malaszt néktek és békesség attól, aki vagyon és aki vala és aki eljövendő, és a hét lélektől, kik az ő királyi székének színe előtt vannak, és a Jézus Krisztustól, aki hű tanú, elsőszülött a halottak közül, és e föld királyainak fejedelme (Jelenések 1,4-5). Tehát, ha úgy tetszik, ami a szép tropológiai értelmezéseket illeti, hét egünk van, de nem a világi, hanem az isteni dolgokat kutatók szerint. A hetet pedig úgy kell érteni, hogy az isteni bölcselők szerint egy-et értsünk alatta. A hetes szám ugyanis az Egyház tökéletességét jelzi, mert amiképpen hét egyházról hallottál, ugyanúgy van hét lélek is. Végül tökéletesen-isteni karizma is hét van, amelyek az Egyházat irányítják....
Mindeddig sok égről szóltunk, amit, véleményem szerint, az egy égre is kell érteni, mivel hol egeket, hol eget olvasunk. Ki béborítja, mondja, az eget felhőkkel (Zsolt. 146,8). Valami igen nagy szentséggel átszőtt szimbólum! Ki béborítja, mondja, az eget felhőkkel. Ahogy Krisztus beborítja, Krisztus betakarja a felhőkkel, más nem képes rá. Nélküle ugyanis senki semmire nem képes. Nálam nélkül, mondja, semmit nem cselekedettök (János 15,5). De amint beborítja, úgy le is mezteleníti, akinek akarja és amikor akarja. Milyen felhőkkel borul be az ég, amelyről most szólunk? És a felhőknek megparancsolom, mondja, hogy esőt ne adjanak Izraelre (Izaiás 5,6). Íme, azok a felhők, amelyekkel ez az ég beborul. Mert az az ég, amit látunk, nem borul be a felhőktől, bár bevonódik. Nagy titok tehát a beborult ég. Mélységesen mély allegóriák titkaival borul be és magasságos szavak felhőivel.
Fordította DÉRI BALÁZS
[Jegyzetek]
SZENT GELLÉRT: DELIBERATIO
Gellért egyetlen fennmaradt teológiai műve magyar földön született, s ha más nem is köti hazánkhoz, ez elegendő ahhoz, hogy a magyarországi irodalomhoz tartozónak tekintsük. A salzburgi bencés Isingrimus kérésére készült, aki 1074-ben Admont első apátja lett. A kézirat feltehetően rögtön külföldre került, ahol egy nem sokkal később másolt kódex őrizte meg (München, Bayerische Staatsbibliothek, clm 6211). A nyolc könyvre osztott mű az ótestamentumi Dániel próféta könyvéből A három zsidó ifjú énekének első öt versszakát kommentálja. E bibliai canticum a zsolozsma (laudes) részeként nap mint nap a klerikus által elmondott szöveg volt, így – mint maga a szerző bevallja az első könyv kezdetén – a gyakori használattól már „üresen hangzik”. Ezen akar segíteni, amennyiben láncszerűen (catena) egymáshoz kapcsolódó bibliai, patrisztikus és tudományos irodalmi idézetekhez fűzött kommentárokkal rávilágít a megkopott szöveg mély tartalmaira. A szöveg nem könnyen követhető gondolatmenetével, különcnek tűnő latinságával komolyan próbára teszi a fordítót. Egy rövid, de jellemző részt választottunk ki. Elmélkedései II. könyvében Dániel könyve 3. fejezete 59. verséhez fűz magyarázatokat Gellért.
Áldjátok, egek, az Urat. Először az ég és az egek párhuzamos bibliai használatára idéz példákat, majd Isidorust idézi, aki egyrészt az ég (caelum) etimológiáját kísérli megadni (caelatum, ’metszett’, ’vésett’), másrészt az ókori természettudományos ismereteket összegezve kerek forgó égő-nek tartja az eget. Az ég eme jellemzőit aztán az Egyházra alkalmazza Gellért: tropológiai értelmezés szerint az Egyház kerek, mert a földkerekségen elterjedt. Különösen figyelemre méltó egy metodikai megjegyzése: van-e létjogosultsága bibliai helyek allegorikus, tehát nem szószerinti értelmezésének. A patrisztikus bibliamagyarázat (exegézis) nyomán Gellért szerint is a Szentírás szövegeinek hármas értelme van. Az első a szószerinti (ad litteram) értelem, a második az erkölcsi, a harmadik és legfontosabb a belső, misztikus értelem. Ezzel kapcsolatban itt Pál allegóriáira, pontosabban szólva tipológiai értelmezéseire (az a módszer, amely ószövetségi eseményekben és alakokban újszövetségiek előképét látja) utal, majd a próféták képes beszédére, Jézus példabeszédeire, s különös szóhasználatával szólva, a Tekintetes lakodalmasban az Énekek éneke allegorikus értelmezésére, és a költői jelképekre. Az eredeti szöveg kihagyásos stílusa, körülményes, sokszor nehezen feltörhető szóhasználata, folytonos kitérései ellenére, mint kitűnik, világos gondolatmenetű. Nyelve elliptikus szerkezetekkel terhelt, italianizmusokkal teletűzdelt, de biztosan kezelt nyelv, stíluseszköze a különleges értelemben használt szavak alkalmazása. A bibliai helyeket Káldi György bibliafordítása alapján, enyhén modernizálva, és a Gellért által idézettekhez igazítva közöljük. (Gellért nem a mai Vulgatát használta, hanem eddig pontosan meg nem határozott korábbi bibliafordításokat.)
Kritikai kiadása. Gerardi Moreseanae ecclesiae seu Csanadiensis epscopi Deliberatio supra hymnum trium puerorum. Ed. G. Silagi. Corpus Christianorum Continuatio Mediaevalis XLIX. Turnholti 1978. A közölt részlet a kézirat 16v-19v lapjain található. Déri Balázs fordítását itt közöljük először, a kommentár a jegyzetekkel együtt szintén az ő munkája.