6. Elmélkedések és imádságok
[Jegyzetek]
Az elmélkedésekről ld. PUSCH Ödön: Vallásos elmélkedések kódexeinkben. Kolozsvár 1910. Az imádságok közül a legkorábbról fennmaradt a Halotti Beszédet követő Könyörgés (ld. ott). A Miatyánk, az Angyali üdvözlet és a Credo ugyan magyarul először csak 16. század eleji kódexekben olvasható, a több évszázados szóbeli használatra valló archaikus szövegek inkább az Árpád-kori és Anjou-kori fejezetbe kívánkoztak volna. Mivel a szövegek rögzítésének ideje mégiscsak kötelezett, a Későközépkori prózai emlékek c.fejezet élére kerültek.
Az imádságról
(Részlet)
(Vitkovics-kódex)
Miért[1] Uronk Jézus az szent evangéliomban azt mondja, hogy szükség mendenkoron imádkoznyi és soha meg nem fogyatkoznyi, annak okáért encselkedjél[2] üdödet elköltened avagy imádságban, avagy írás-olvasásban, avagy jó gondolatban, avagy szolgálatban. Mert az meg nem szőnik imádkozni, ki meg nem szőnik jót cselekedni. Az imádságban kegyég gyekorlatoson[3] és késedelmesen[4] megmaradj szüvednek mélséges ájtatosságával és alázatosságával, mert a maga-megalázónak imádsága, a Bölcsnek mondása szerént, az eget általhatja (Sirák 35,21). Valamit kegyég imádságodban kérendesz, megnyerésnek bizodalmával kérjed. Mert úgy mond a megcsolhatatlan bizonság: „Valamit imádságtokban kérendetek, higgyetek, mert veszitek és meglészen tinektek” (Máté 21,22). A te imádságod légyen nagyságos szeretetben megerősíhtetett. Mert úgy mond Szent Gergely doktor, hogy az tökéletes imádságnak használatja szeretetnek magasa. A te imádságod toábbá legyen késedelmes,[5] szemérmes, igaz, gyakorlatos és siralmas. És miért az imádság semmi nem egyéb, hanem néminemő elmének felemelésének Istenhez küldése, annak okáért minek előttö imádkoznyi kezdesz, szerezjed[6] temagadat belől való ájtatosságra, ha akarsz jutnyi az isteni kostolásra avagy édességre. Mert Szent Gergely tanóbizonsága szerént az imádság az szűvé, nem az ajakaké, mert Isten nem az könyörgőnek szavára igyekezik, de az imádkozónak szűvét nézi. Es azért mondja vala az bölcs Salomon: „Fiam, az imádságnak előttö megszerezjed lelkedet, és ne akarj olyannak lenned, amely embör Istent késérti” (Sirák 18,23). Az imádkozó kegyég akkor mondatik Istent késértenyi, mikoron szűvének semminemő szerzése nélkül mégyen az szó szerént való imádságra, és ottogyel[7] isteni édességet kér, de csak alig avagy soha meg nem nyerheti, mert ez ilyetén nem mondatik ájtatos imádkozónak, de inkább ájtatlannak és igéknek ugatójának. Azért ha az imádságban használnyi akarsz, először szűvedet ájtatosságra szerezjed. Mert ez ilyen szerzésről mondatik az prófétának miatta: „Uram, mendenható Isten, az ő szüvöknek szerzését hallgatá meg a te föled!” Azért olvastatik az szent atyák életében: „Valaminemőknek akaronk lelettetnyi az imádságban, annak előttö olyanoknak szerezjük meg magonkat.”
(Vitkovics-kódex 2–6–Nytár 7, 289–290; RMKód 12, 37–45)
A mennyei zenekar
(Sándor-kódex)
Vedd eszödben ezt is, minemű hangosság leszön az táncolásnak idején, leszön-e ott hegedűs, lantos, dobos, cimbalimos. Ezt mondják az szent doktorok, hogy állat szerént[8] való hegedű, lant, cimbalim nem leszön, mineműk itt minálonk vannak, de leszön az szentöknek testök az ű hegedűjök. Mert miként az hegedű igön aszu fából csináltatik, ezönképpen az ű testök itt élvén, az penitenciatartásnak miatta igön el száradt vala. Az húra leszön az ű lelkök; az húrnak vonása[9] leszön testben és lélökben való dicsőülés.
Dávid próféta az zsoltár kenyben imez hét hangosság tevő instrumentumot veti, kikkel régönte Istent dicsérik volt: kürtöt, klavikordiumot[10] , hegedűt, dobot, virginált, orgonát és cimbalimot. Ez hét rendön való instrumentomok példázzák imez hét rendön való szentöket, kik ű dicsőült testökkel, lelkökkel Istent dicsérik, kiknek dicsérésök mindön ez világon való hangosságoknál szebb leszön. Az kürtön értetnek az apastalok, kik ű prédikációjokval mind ez világnak kürtölének. Az klavikordiomon értetnek az evangelisták az szent evangeliomnak írásáért. Az hegedőn értetnek az erős penitenciatartó konfesszorok. Az dobon értetnek az nagy kén vallott mártíromok. Az virginálon értetnek az szűzeknek sok voltok, kik sem szívökkel kévánván, sem nyelvökkel szólván, sem téteményökkel vétközvén az szüzesség ellen soha nem vétköztek volt. Az orgonán értetnek az szent doktorok, mert miként az orgonából különb-különb sonosok[11] hallatnak sok sípoknak általok, és azért egy egyenös hangosságot tesznek, ezönképpen az szent doktoroktúl könyvekben írásoknak sok értelmi írattattak, mind az egy Istennek bizony voltának értelmére. Az cimbalomon értetnek mind az mennyországban lakozók, jelösben az alázatosok, mint az angyalok, az iragalmasok, mint az pátriárkák, próféták, házasok, az ártatlanok, mint az kis gyermökök, és bizony penitenciatartók. Ez megírtaknak mindönik nagy szépségű vigasságos hangosságot tud tenni.
Imez négy dolog szükség az hangosság tételhöz, kik mind bennök lészön akkor. Első: kéznek kinnyí volta. Kinnyí kezök vagyon űnekik, kik ű tulajdon testökkel hangosságot tesznek. Nem ű tulajdon természetöknek erejéből, de ű testöknek Istentül meg dicsőüléséből. Más: hogy az kéz megfáradhatatlan legyön. Megfáradhatatlan kezök vagyon űnekik az hangosság tételre, mert űk ragaszkodtanak az megfáradhatatlan Istenhöz, és ebből nemcsak ünmagok az bódog lelkök megfáradhatatlanok, de még azon fáradhatatlanságot közlik ű testökkel is. Harmad: hogy jó legyön az instrumentum akár legyön hegedő, akár orgona. Az ű instrumentomok az testök, kik mind igön szépök, mert bódogok és megdicsőültek. Negyed: hogy szépön egyben konkordált legyön. Ezönképpen űnekik mind testök, mind lelkök nagy szépön együtt foly, nem tart egyik másiknak ellent, mint mastan az lélök kéván az test ellen, az test az lélök ellen, mint Szent Pál mondja (Róm. 8,5).
Értsed azért mindezökből, hogy vigasságtevő álgyúk[12] , kikkel élönk Isten tisztösségére, minön[13] magonk vagyonk, az minön testönk, lelkönk. Szent Ágoston doktor is így írt: „Ti vagytok az kürtök, ti vagytok az hegedűk, ti vagytok az dobok, ti vagytok az virginálok, ti vagytok a cimbalimok, kik mind igön szépön szóltok. Ti vagytok mindezök. Semmit ott utálatost, semmit elmulandót, semmit iszamot[14] ne aléhatok,[15] tudjátok, hogy csak test szerént az Írást érteni halál.” „Omnis spiritus laudet Dominum” (Zsolt. 150,6). Mindön embör, ki Isten előtt szépön akar hegedülni avagy dobolni, martan vágja le az fáját az hegedűnek, hogy asszon addég. Ez az beszédnek értelme: Mastan sanyargassa testét kemény életnek miatta.
Tudod jól, hogy énököt is mondnak az táncban. De immár vedd azt eszödben, minemű ínököt mondnak az szentök mennyországban. Ezt mondják az szent dotorok, hogy az szentöknek ínök mondások imez hárommal leszön: tenorral, discanttal,[16] contra tenorral. Tenor lészön Istent dicsérés. Az gonosz veszödelmeknek közülök kiszabadulásért dicsérik Úristent az szentök, hogy űket megszabadétotta ördögnek kísértetiből, bűnöknek gonoszságiból, ez világnak tűriből, pokolnak kénnyából, és imezt mondják, mit az próféta Dávid meg írt: „Benedictus Dominus qui non dedit nos in capcionem dentibus eorum. Anima nostra sicut passer erepta est de laqueo venancium et demonum. Laqueus contritus est et nos liberati sumus.” (Zsolt. 123,6–7) Discant leszön arról való isteni dicsérés, hogy mindön jókban űket meg erősétötte. Dicsérik az Úristent, miért hogy az Jézusnak szent érdöméből nyerték az örök dicsőségöt. Előszer lelkökben látván, bírván és szeretvén az Úristent. Osztán világos testökben, ként szenvedhetetlenben, hathatóban, gyorsban. Végesleg Krisztus Jézusnak dicsőült testének látásában, és az Szűz Máriának és mind az bódogoknak. Contra tenor leszön pokolban az kárhoztaktúl. Így írt Szent Tamás doktor, hogy az feltámadás után leszön az kárhoztakban szó szerént való káromlás, miként az szentökben szó szerént való Isten dicsérés. Mikort azt mondják az szentök: Áldott az Úristen, ki meg szabadétott minket mindön gonosztúl, másfelől ezt üvötik az kárhoztak: Átkozott az Isten, ki ez nagy kénra vetött minket.
(Sándor-kódex 16–20 – RMKód 3, 57–65)
Mária siralom
(Passió-részlet)
(Nádor-kódex)
Látván az Szíz Mária ő szent Fiát, hogy immár mindönöstől fogva megfogyatkozik vala és semmit nem mond vala neki nehezelvén, hogy a tolvajnak szólna, igön meg kezde nehezülni és mondani: „Én édös fiam, hallatik a te szód én filemben, mire nem könyörüsz én rajtam jonhodnak[17] keserűségével, hiedem[18] nékil engömet megaszni és meg hagysz fogyatkozni! És aláfoly vala a vér négy felől az szájáról, kezeiről és lábairól, ki megszegeztetött vala, és ő orcájából mindön szépség kifogyott vala. Mert mindön emböri állatnál dicsősb láttatik vala dísztelenbnek. És látom vala enmagamat elválni tőle, kit sziltem vala, mert egyéb sem vala, hanem neköm csak egyetlenegy vala. Azért fogott vala engömet bánat és nem vala, honnan valami kevés vigasságot vennék. Ó én szerető fiam, te elmenésöd általjárá én lelkömet, te szavid megkeserítnek engömet! De mondom, én fiam, ki adja énneköm, hogy én meghaljak érted, én szerető édes fiam? Ó én nyavalyás, mit tegyek, mert meghal az én szerető fiam! Mire nem hal vele öszve meg itt ő bánatos anyja? Én fiam, ó egy, egyötlenegy édös fiam, ne akarj engömet elhagyni! Vonj avagy húzz utánad tehozjád, hogy haljak veled öszve meg!
Ó halál, ne akarj énneköm engedni, tenmagad énneköm mindönnek fölötte kellesz, szaggasd meg erőmet, avagy adj kénnak, avagy fiamval öszve éljek!' Szerető egyetlenegy fiam, egyetlenegy örömem, és lelkömnek előtte mindön vigasságom, tegyed, hogy én haljak meg mastan itt! Nám tégödet halálra szültelek volt, ó én szerető fiam, esmerjed meg te nyavalyás anyádat, hallgasd meg én imádságomat! Illik, hogy a fiú meghallgassa elhagyott anyját, kérlek, hallgass meg engömet és fogadj a te keresztfádra, hogy kik egy testből élnek és egy szerelmmel egymást szerették, egy halállal haljanak.”
Monda a zsidóknak: „Ó kegyötlen zsidók, ó nyavalyás zsidók, ne akarjatok énneköm engedni, mert egyetlenegy fiamat megfeszítöttétök, anyját is megfeszíhhetök, avagy akárminemű halállal megöljetök! Ó énneköm, mert élet meghal és az idvösség megöletik és földből kivettetik anyjának mindön kencse, mire az ő anyja utána bánatban él. Vegyétök anyját fiával öszve!
Ó drágalátos fiam, ó kegyelmes szülöttem, irgalmazz és fogadjad anyádnak veled öszve a keresztfán, hogy éljen veled halálnak utána mindönkoron! Semmi édösb énneköm, hogy tégödet az keresztfán ölelvén meghaljak, semmi neköm keserűbb, mint halálod után való életöm. Ó énneköm, szerető Jézus, ím meghalok hiedem nékil és Simeonnak tőre én szívemet általveri. Ó énneköm, mely bánatos a te elmenésöd éntőlem! Ó én szerető fiam, megfeketüle neköm a nap és e velág megfogya! Ó jaj énneköm, mert te neköm atyám, jegyösem, fiam, uram és mindönöm! Immár élök atyám nékil, jegyösöm nékil, özvegyül, magzatomtól megpusztulok, Úrtól elválasztatom, mindönt elvesztök. Ó én édös fiam, mindöntehető, de nem akarod, hogy én veled öszve meghaljak, neköm hagyj valamely kegyös tanácsot!”
Kinek felele Jézus, Szent Jánosról mondván: Asszonyembör, ím, te fiad! (János 19,26).
(Nádor-kódex 270–277 – Nytár 15,217–218)
Elmélkedés a halálról
(Részlet)
(Székelyudvarhelyi Kódex)
...A halál egy embernek sem kedvez, de jaj, mert mendeneket halálra készelít! Mert ha nem kedvezött a szentöknek, naggyal[19] inkább nem kedvez a bűnösöknek. Mert lám, úgymond Szent Pál apastal: „Az halál a bűnnek miatta jött be ez földnek világába” (Róm. 5,12), És ennek okáért az halál írattatik élös kaszát tartván az ő kezeiben, mend lekaszálnia, miképpen szokott lekaszáltatni a fű az aratásnak idejében. Arra mondja az Szent Bernát doktor ez világnak megutálásáról szerzett könüben: Az halál levág engem, az halál mendeneket megöl, mel testbe él. Az jobbágy urakat megnyomorítja és a nagy orvos doktorokat, mendenekön uralkodik, az nömösöknek birodalmát tartja és senkit nem fél. A halál az ifjakat elragadja és az vénöket, senkinek nem kedvez. Seneca nevű mestör es úgymond emellé Lucillus tanítvánának írt levelében: Azon úton mégy el, mellön egyebek mennek, mert mi vagyon teneköd, ez törvénre születtél, sem te első, sem utolsó; ez történt az te atyádnak, ez anyádnak, ez az elsőknek, ez leszön teutánad mendenöknek. Ó annakokáért, üdvözülendő lélek, mondd meg énneköm, holott vannak Ádám és Éva, holott Matuzsael, holott vannak mend az óriások, hol a hatalmas Alexander; hol vagyon az erős Hector vitéz, hol vannak mend az császárok és az királok, hol vannak mend az nagy pogán bölcsek és versszerző mestörök, holott vannak mend az orvosok! Minemde[20] valakit megszabadított-é az ő tudománya avagy kazdagsága avagy hatalmassága? Arra mondja Baruch próféta könyvének harmadik részében: Kiszaggattatának mend és pokolra szállottanak és ő helökbe egyebek tánmadtanak. Annak okáért mit mondjak terólad, ó halál, embereknek megemésztője? Mend a bínösöket halálra készelítöd,[21] akarjátok-é, nem akarjátok-é, meghaltok! De jaj teneköd, ha gonoszul élendesz! Azért, ó nyavalyás ember, térj meg mastan, mert bizon meghalsz és nem élsz örökké!
(Székelyudvarhelyi Kódex 263–265 – Nytár 15, 65)
Petrarca első bűnbánati zsoltára
(Festetics-kódex)
Jaj nékem, mert haragossá énellenem töttem én Megváltómat, és ő törvényét keménséggel elmúlattam! Igaz utat akaratom szerént elhagytam, és az járatlan utakon messze és szélesen forgódtam. Menden darabosokat és belhatlanokat[22] általjártam: és mendenött muka[23] és nyavalya. Egy vagy más barmoknak csordái közöl és vadaknak barlangja kezett én lakásom. Nyavalyásságokban gyenyerkedésekvel forgódtam és tövisekben vetettem én ágyamat. És veszedelmbe aludtam el és kénokban reménlettem nyugolmat.
Mast azért mit tegyek? Ennyi veszedelmekben hová forduljak? Én ifjúságomnak reménségi mind elestenek és löttem tengerbe veszötthöz hasonlatos, ki jószága elvesztése után mezejtelen kiúsz. Szelekkel és vésszel hagyigáltatott.[24] Eltávoztam én az parttól és az megszabadolásnak utát meg nem fogom, de elregadtatom balfelőöl. Látok, de igen vékonyon és inneg vagyon nékem nagy bajlódásom.
Mert én magamra megharagoszom és én lelkemmel ellenkedem. Haragoszom és bíneimre, de navalyasságomnak nagy terhe alatt megnyomattam, s nincsen lélekvételömnek helye.
Gyakorta futásomat megtartóztattam és az régi igát levetnem gondoltam, de belhatolt csontimban. Ó, ha valamikor leesnéjék én nyakamból! Leesik legottan, ha Te parancsolandasz, Felséges. Ó, ha én magamra úgy haragodjam, hogy Teged szeresselek! Vagy késén? De igen félek, mert én szabadságom ennen kezem miatt elveszött. Igazán kénzódom. Neki engedtem, méltó mukával kénzódom, mit szerzettem bolondságommal magamnak. Én láncomat énmagam egybeszőttem és akarván estem halálnak lesibe. Hálókat vetett nékem ellenségem valahová megyek vala és én lábaimnak tőröket hagyigált. Én kedig megutáltam és bátron jártam az iszámokon[25] és bíneimben magamnak hízelkedtem. Hittem, hogy ifjúságnak ékes tévelgeni és utat kevettem, valahová engemet viselt hertelenség. És mondtam magamnak: mit az életednek fele előtt az utolsókról gondolsz; s menden kor megtartja ő végeit. Látja ezeket Isten, de megmeveti:[26] igen könnyő lészen bocsánatra, megfordolhatsz, mikor akarsz.
Mast az gonosz szokás az ő ünét[27] megkéri és erővel elvonszja. Hejába ellene akarod, hova fussak, nincsen utam! És én megketeztettem, és én megmenekedésem igen távol. Meghaljak én bíneimbe, ha nekem segejtség nem jevend! Onnat feljöl nem érdemlettem, én vallom. De Te, Uram, irgalmazj, és terítsd ki kezedet elveszőnek, és megemlékezvén te ígéretidről szabadíts meg engemet pokolnak torkiból. Dicsőség Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, miként vala kezdetben és ma és mindenha és erökköl erökké. Ámen.
(Festetics-kódex 365–372 – Nytár 13, 92–93)
Imádság Szűz Máriához
(Festetics-kódex)
Szent Mária! örök szízeknek szíze, irgalmasságnak anyja, malasztnak anyja, minden elhagyottaknak reménsége, minden kétségbeesetteknek vigasztalója! Az bánatnak tőrén, ki te lölkedet általfolyá, mikor te egyetlen egy fiad, mi Urunk Jézus Krisztus halálnak kénját szenvedi vala az keresztfán, és az fiúi szeretetön, kivel ő te anyai bánatodon könyörülvén, egyeslenségvel való ő szerető vikáriosának,[28] szent Jánosnak tégedet hozzád-látására ajánla, keserőlj, könyörőlj, légy tanács, kérlek, én szomoróságomnak, ellenem valóságnak, kórságomnak, szegénségemnek, szorgalmatosságomnak és én mindennemö szikségemnek!
Ó, navalyásoknak irgalmazója, navalyoltaknak édes vigasztalója és irgalmasságoknak anyja! Elhagyottaknak kegyességes vigasztalója és mindennemő szikségben árváknak kész segejtője, hallgasd meg én imádságomat; és tekéntsed én árvaságomat: árvaságomnak nyögését, és navalyásságomnak kennyhullatását. És mert nagy sok gonoszba és szomoróságba én bíneimért vettettem, nem tudom, kihez futamjam, ha nem tehozjád, én édességes asszonyomhoz, Szíz Máriához, mi Uronk Jézusnak Krisztusnak sziléjéhez,mi emberségönknek hasonlatosához és egyenlőjéhez és megvígasztalójához.
Azért te kegyességednek fileit – avagy te szokott irgalmasságodnak – én imádságomhoz kegyelmesen hajtsad; az te irgalmasságos fiadnak ő nagy kegyelmességén, az édességén, kit akkor mutata, mikor emberi nemzetet hozjá ölelé, hogy megtökéllenéje[29] Atyával egyben és Szentlélekvel, gyarló testet mi idvességönkért reája fogadni. Es angyali keszönettel és Szentléleknek megárnyékozásával tetőled, kegyességes Szíz Mária, testet fogada. És kilenc hónappá te szentséges méhedben belrekedvén, Isten és ember viselteték. És kilenc hónap elmúlván, Szentlélek mívelkedésének miatta, te szízességes méhednek dicsőséges palotájából kijevén, nem utálá meglátogatni ez világot.
A szomoróságon, kit azon te fiad, Uronk Jézus Krisztus szenvede, mikort Olivéti[30] hegyén atyját imádá, hogy ha lehetne elmenne ő kénjának pohara őróla. Az ő három imádságán és az szomoró utána járásodon, mikort őutána mégy vala, nagy sírásval, az ő kénjának és halálának kegyetlen nézésére. Az szégyeneken, hagyapásokon,[31] nyakcsapásokon, megmövetéseken, hamis vádolásokon és hamis ítéléseken, az ruháján, nyilon[32] és játékon megnyerten, az kötélön és ő ostorin, az háromszor való könnyhullatásin, az ő véres veréjének cseppin; az ő békességén és hallgatásán, az ő félelmén és búsolásán és ő szívének szomoróságán, az ő szégyenén, kit szenvede, mikort megmezejtelenejtették az keresztfán, és te előtted kegyességes Szíz Mária, és mind az köznép előtt figge.
Az ő királyi fején, náddal meggyaláztatotton, az ő tivis koronáján, az ő szomehságán és méreggel egyelült ecetnek kóstolásán, az ő cúcáján,[33] ki ő szentséges oldalában begyakaték.[34] Az véren és vízen, kik ő szentséges oldalából kifutamának, és irgalmasságot és malasztot mireánk bőséggel öntének. Az vasszegeken kik ő kezeibe és lábaiba béverettetének, az ő ajánlásán, kivel ő atyjának az ő drágalátos lelkét ajánlá, az ő édességes lelkén, kit nagy erős iveltéssel iveltvén: „Héli, Héli, lama szabaktáni!”[35] És feje lehajtván, kibocsátá az ő szent lelkét mondván: „Mind bételjesedett!” Az suporlának[36] szakadozásán az templomba, és az kőnek hasadozásán, az napnak és holdnak meghomályosodásán, az ő irgalmasságán, kit az latorral tőn. Az ő keresztfáján és kénvallásán, az ő halálán és eltemetésén, az ő poklokraszállásán, mend az lelkeken, kit az ő meglátogatásának odamenésével megvigasztala. Az vigasságon és diadalmon és ő feltámadásának dicsőségén. És az ő megjelenésén, kivel negyven napig ő feltámadása után tenéked, mindeneknek előtte választatott Szíz Mária, és apostolinak, és egyéb választottainak megjelenék. Az ő dicsőséges mennybemenésén, kivel tenéked, dicsőséges Szíz, és őnekik nézésükre mennybe felemelkedék. Az vigasztaló Szentléleknek malasztján, kit tanítványinak szíveibe tizes nyelvekben béönte, és ő miattok[37] mindez világszerte hoszjan és szélesen kiterjeszte. Az ítéletnek rettenetes napján, mikoron eljövendő megítélni élőket és holtakat és ez világot tíz miá.
Mend ez ő epeségén,[38] teveled ez világon kit kezle, és az ő apolásinak édességén, az mondhatatlan örömedön, kivel felvétettél az te fiadnak eleibe, hol örölsz és országlasz vég nékül, vigasztald meg én szívemet és hallgass meg én kérésembe, kiért téged nagy alázatoson és ájtatoson imádlak.
Itt kérjed, mit akarsz!
(Festetics-kódex 142–155 – Nytár 13, 39–41)
Idvezlégy kegyelmes Szíz
(Peer-kódex)
Idvezlégy kegyelmes Szíz, napnál fénesb, szebb az csillagnál, Istennek kegyelmes anyja, lépesméznél édesb, rózsánál pirosb, liliumnál fejérb. Menden jószág Tégedet megékesöjt, menden szent Téged tisztel, mennyországban feljebbvaló.
(Peer-kódex 288–289 – Nytár 2, 93)
[1] mivel
[2] törekedjél
[3] állandóan
[4] huzamosan
[5] hosszan tartó
[6] indítsad
[7] azonnal
[8] forma szerint
[9] vonó
[10] billentyűs hangszer
[11] hangok
[12] szerszámok
[13] saját
[14] csúszóst
[15] gondoljatok
[16] szoprán
[17] szív
[18] remény
[19] sokkal
[20] vajon
[21] kényszeríted
[22] áthatolhatatlanokat
[23] munka
[24] hányatott
[25] ingatag, csúszós helyeken
[26] kineveti
[27] a sajátját
[28] helyettesének
[29] véghezvinné
[30] Olajfák
[31] köpdöséseken
[32] sorsvetésen
[33] lándzsáján
[34] döfeték
[35] Istenem, Istenem, miért hagytál el engem!
[36] kárpitnak
[37] általuk
[38] lelki keserűség, bánat