Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000-1530)

Verses fordítás:

1. Húgyak félséges szerzője,
Hívőknek örök világa,
Krisztus, mindennek Váltója,
Halljad könyörgők kérelmét.

2. Ki halálnak veszélével
Világnak bánád veszését,
Beteg világot megmentél,
Szert tevén az bínösöknek.

3. Világnak végére fordultán,
Miként vőlegény teremből,
Kijövend nagy tisztességes
Szíznek rekesztett méhéből.

4. Ki nagy erős hatalmának
Immár minden térdre hajol,
Mennyiek, földiek intéssel
Vallják magát engeszteltnek.

5. Nap elnyugodtát őrizvén,
Hold homályosságát tartván,
Fénesség húgyakban fínelvén,
Tartonak bizony utakot.

6. Isten, neked könyörgönk,
Jövendő világ bírója,
Minket megtarts ez időben
Hitlen ellenség nyilától.

7. Tisztes dicséret és dicsőség
Atyaistennek Fiával,
Szentlélekkel egyetemben,
Mindöröknek örökig. Amen.

(Döbrentei-kódex 235–236 – RMKT I2 120–121)

Prózai fordítás

1. Csillagoknak szent szerzője,
hűvőknek örök világa,
Krisztus, mendeneknek szabadéjtója,
hallgasd meg könyörgőknek onszolatjokat!

2. Ki bánván ez világnak
halál veszedelmével elvesztét,
megvigasztád esendő világot,
urvosságot adván méltóknak.

3. Ez világ vége elközeléjtvén,
származék, ment vő ő tereméből,
a Szűz Anyának tisztaságus
lakodalmából.

4. Ki erős hatalmának
menden térdek lehajtatnak,
mennyiek és földiek
szerelmes alázkodattal vallák.

5. Nap őrizvén ő elnyugtát,
hód ő homálát tartván,
fénlvén a csillagoknak fének,
a bizon utakat tartá.

6. Onszolonk téged Szent Isten,
jövendő világ bírája,
tarts meg münket ez időben
az álnok ellenség nyilától.

7. Atyának, Fiúnak, Szentléleknek,
legyen dicséret és tisztesség,
tehetség és dicsőség
mendörökköl örökké. Amen.

(Apor-kódex 128–129 – Nytár 8, 231)

1. Verbum supernum prodiens,
A Patre olim exiens,
Qui natus orbi subvenis
Cursu declivi temporis:

2. Illumina nunc pectora,
Tuoque amore concrema,
Audito ut praeconio
Sint pulsa tandem lubrica,

3. Iudexque cum post veneris
Rimari facta pectoris,
Reddens vicem pro abditis
Iustisque regrum pro bonis:

4, Non demum arctemur malis
Pro qualitate criminis,
Sed cum beatis compotes
Simus perennes coelibes.

Felséges Ige származván,
Régen Atyától kijővén,
Világnak szilvén segejtést,
Hajlott időnek folyásán.

Világoh[2] immár mellyököt!
Meggerjesszed szerelmeddel,
Hogy ű új híreket hallván,
Megtilódjék minden bíntől!

Mikorra bíró jövendesz,
Mellöknek töttét megtudnod,
Vétkezetekért fizetned,
Országot jóknak és igaznak.

Tehát bűnért ne gyetressönk
Bínönknek érdeme szerént,
De mi légyönk bádogokkal
Örök mennyekben részessé.

1. Veni Redemptor gentium,
Ostende partum virginis,
Miretur omne saeculum:
Talis decet partus Deum.

2. Non ex virili semine,
Sed mystico spiramine
Verbum Dei factum caro,
Fructusque ventris floruit.

3. Alvus tumescit virginis,
Claustra pudoris permanent,
Vexilla virtutum micant:
Versatur in templo Deus.

4. Procedens de thalamo suo:
Pudoris aula regia
Geminae gigas substantiae,
Alacris ut currat viam,

5. Egressus eius a Patre,
Regressus eius ad Patrem,
Excursus usque ad inferos,
Recursus ad sedem Dei.

6. Aequalis aeterno Patri
Carnis trophaeo accingere,
Infirma nostri corporis
Virtute firmans perpeti.

7. Praesepe iam fulget tuum,
Lumenque nox spirat novum,
Quod nulla nox interpolet:
Fideque iugi luceat.

8. Gloria tibi Domine,
Qui natus es de Virgine
Cum Patre et Sancto Spiritu
In sempiterna saecula. Amen.

Jöjj nemzeteknek Váltója!
Mutassad Szíznek ű szültét;
Minden örökség csudálja:
Ilyen szülés illet Istent.

Nem férfiónak magjából,
De titkon való ihléssel,
Isten igéje testté lőn:
Hasnak gyömölcse virágszék.

Szíznek méhe nevekedik,
Szemérem kapuja megmarad,
Jószágnak zászlója fénlik,
Isten templomban lakozik.

Ű tereme-bölől kilépvén,
Királyi háznak szemérme,
Két állatbeli[3] óriás,
Hogy vígan fusson hamarját.

Ű kijövése Atyától,
Megtérése Atyához.
Kifutása poklokiglan,
Béfutás Isten székihez.

Örök Atyához egyenlő
Testet megvínia övezzed,
Mi testönknek betegségét,
Örök erővel erősejtsd!

Immár új jászol fénlik.
Éj ihle egy új világot,
Kit egy éj sem veszen közbe,
Szünetlen hüttel világozjék!

Dicsőség, Uram, tenéked:
Ki immár Szíztől szilettél,
Atyával és Szentlélekkel
Mindöröknek örökig. Ámen.

1. Napkeletnek kezdésétől
Földnek ű vég határáig,
Krisztust ínekeljük, fejedelmet,
Szíz Máriának szilettét!

2. Öröknek bádog tevője
Szolgáló-testbe öltözék,
Hogy testet testtel váltana,
Ne vesztenéje, kiket teremtett.

3. Anyja rekesztett méhébe
Mennyei malaszt bemégyen,
Leánynak hasa elvisel
Titkokot, kit nem esmért volt.

4. Szemérmes mellyének ű háza
Hamar lészen Isten temploma:
Nem tudván férfiú illetét,
Fiat Igéből fogada.

5. Gyermek-szülő szüle fiat,
Kit Gábriel megmondott volt,
Kit anyja méhben viselvén,
Rekesztett János érzett volt.

6, Fekvést szénába választa,
Jászolt ű meg sem utála;
Kevés tejjel elilteték,
Ki miá éltető[5] sem éhezik.

7.Örölnek mennyei karok,
Inekelnek Úrnak angyalok,
Megjelenik vigyázóknak,[6]
Mindent-teremtő, vigyázó!

(Döbrentei-kódex 237–238 – RMKT I2 91–92)

1. Nap-támadásának sarkátúl
Mind ez világnak végeig,
Krisztust énekeljük, fejedelmet,
Szíz Máriának szilöttét.

2. Bódog ez világnak szerzője,
Szolgai testet reá vőn,
Hogy testtel testöt megváltván,
Ne vesztenéje kiket teremte.

3. Szilének tiszta béleit
Mennyei malaszt meghatá,
Leánynak hasa viseli,
Titkokat, kit nem tud vala.

4. Tiszta mellének ő háza,
Lőn hamar Isten temploma.
Szeplőtelen, férfiat nem tudván,
Igével fogadá fiát.

5. Szilé gyermek-szilő, mint Gábriel
Elől megmondotta vala,
Kit anyjának méhében örvendvén,
Bérekesztett János megérze.

6. Szénán feküdni szenvede,
Jászoltól meg nem kibék,[7]
És kicsiny téjjel tartaták,
Ki miatt madár sem éhezik.

7. Örül mennyeieknek kara,
És angyalok énekelnek Istennek,
És nyilva lész pásztoroknak,
Pásztor, mindennek teremtője.

8. Dicsőség néked, Uram,
Ki sziletél Szíztel,
Atyával és Szentlélekvel,
Erökköl erekké. Amen.

(Festetics-kódex 352–354 – RMKT I2 90–91)

1. Naptámadattúl fogván
napestig
dícsérjétek Istennek Fiát,
Krisztust, Szíz Máriának Fiát.

2. Ez világnak kegyes teremtéje
szolgáló testet rejá vén,
hogy ű testével emberi
nemzetet megszabadéjtaná,
hogy el ne vesztené,
kiket teremtett vala.

3. Szíz Máriának bérekesztett
méhébe
Istennek Fia belmene,
Szíznek méhe visel titkokat,
kiket nem ismert vala.

4. Tiszta szíznek méhe
nagy hertelen lén Istennek
lakodalma,
illetetlen és férfiat nem ismervén
angyalnak beszéde miatt fogadá
Fiát, azaz Krisztust.

5. Gyermekszilő Szíz Mária
szilé ű Fiát,
kit Gábriel arkangyal hirdetett vala,
kit Jánus Baptista
ű anyjának méhébe megismert
vala.

6. Szénán nyugovást szenvede,
barmoknak jászolát nem utálá,
kevés eledellel élteték,
ki miatt ű anyja, Szíz Mária
nem éhezék.

7. Errül angyaloknak kara,
és szent angyalok ínekelnek
Istennek,
megjelenék pásztoroknak Krisztus,
Istennek fia, minden állatoknak
teremtéje.

8. Dicséség legyen neked, Uram,
ki szilettél Szíz Máriátúl,
Atyával és Szent Lélekkel
erekké. Ámen.

(Keszthelyi Kódex 54–56 – Nytár 13, 160–161)

1. Napkelet sarkalatától
és földnek mend végeiglen
énekelünk Krisztus fejedelemnek,
Szűz születtének.

2. Ez világnak bódog szörzéje
szolgáló testet vőn őreá,
hogy testét testtel megszabadéjtván,
el ne vesztené, kiket szerzett.

3. A mennyei malaszt bemégyen
a szülőnek rejtek belibe,
a Szűznek jonha viseli a titkokat,
kiket nem esmert vala.

4. A tiszta mellnek háza
hirtelen Isten temploma leszen,
a Szűz nem tudván férfiat,
Ige miatt foga Fiat.

5. A gyermek szülő, a Fiat szülő,
kit Gábriel eleve megmondott vala,
kit Szent János ő anyja méhében
berekesztvén megérzett vala.

6. A szénán fektet szenvede,
a jászolt nem utálá,
kevés tejjel éltetett,
ki miatt a Szűz sem éhezik.

7. A mennyei karok örölnek
és az angyalok Istennek énekelnek
és a pásztoroknak megjelenik
a Pásztor, ki mindeneket teremtett.

8. Dicsőség légyen felséges Atyának
és igen nagy dícséret ő Fiának,
Szent Lélekkel egyembe ma
és örökköl örökké. Amen.

(Apor-kódex 130–131 – Nytár 8, 232)

1. Christe, qui lux es et dies,
Noctis tenebras detegis,
Lucisque lumen crederis,
Lumen beatum praedicans:

2. Precamur, sancte Domine,
Defende nos in hac nocte;
Sit nobis in te requies,
Quietam noctem tribue.

3. Ne gravis somnus irruat,
Nec hostis nos subripiat,
Nec caro illi consentiens
Nos tibi reos statuat.

4. Oculi somnum capiant,
Cor ad te semper vigilet:
Dextera tua protegat
Famulos, qui te diligunt.

5. Defensor noster, aspice,
Insidiantes reprime,
Guberna tuos famulos,
Quos sanguine mercatus es.

6. Memento nostri, Domine,
In gravi isto corpore:
Qui es defensor animae,
Adesto nobis, Domine.

7. Deo Patri sit gloria,
Eiusque soli Filio,
Cum Spiritu Paraclito
et nunc et in perpetuum.

Krisztus, ki vagy nap és világ,
És éjnek setétét kinyitod,
Világnak fényessége hitetel,
Bódog világ hirdető!

Szent Úr, mi téged onszolonk:
Oltalmazz minket ez éjjel,
Nyugalm nékünk légyen benned,
Adj nekönk éjet, nyugalmast.

Nehéz álom ránk ne jöjjön,
Ellenség minket meg ne csaljon,
Test űneki így engedvén,
Neked minket bínössé tegyen.

Mi szemeink álmot vegyenek,
Mi szívönk hozjád vigyázjon,
Te jogod[8] megoltalmazjon;
Kik téged szeretnek.

Tekénts felöl, mi oltalrnonk!
Ólálkodókat nyomoróh,[9]
Bírjad tennön szolgáidot:
Kiket áron, vérrel vöttél.

Uram, emlékezjél rólonk,
Ez mi nehéz testönkbe,
Ki vagy léleknek oltalma,
Mi Uronk, te légy mivelönk!

Dicsőség Atya Istennek,
És egy önnön Fiának,
Vigasztaló Szentlíleknek,
Immár és mind el örökké. Ámen.

Verses fordítás:

1. Király zászlói terjednek!
Keresztnek titkja fínletik,
Kin testben, testnek teremtője,
Felfeszült Keresztfára.

2. Kin aznak felötte megsebesült
Cúcának kemén öklelésével,
Hogy minket bíntől mosna:
Vér vízzel öszvefolyamék.

3. Megtölt, kit hitt hív Dávid
Íneklett ű kintornájában
Mondván: nemzetek között
Isten az Fárúl országlott.

4. Ékes ez fénlő díszes Fa
Királynak bársonyával ékesült!
Fák között kiválasztott,
Ily szent tagokot illetni!

5. Bódog, kinek karin
Ez világnak jutalma csüggött;
Testnek mértéke lévén,
Pokolnak nyereségit megvevén!

6.Ó egyetlen reménységönk, Szent
Kereszt,
Idvözlégy, ez gyetrelemnek idejin!
Kegyeseknek béveh igazságot,
És bínösöknek tégy bocsánatot.

7. Felséges Szentháromság,
Téged dicsér minden lélek,
Kiket Keresztnek titkja miá
Idvözítesz, bírjad mind örökké.

8. Dicsőség nagy Úristennek,
Tisztesség örök Atyának,
Atyának Fiával öszve,
És Vigasztaló Szentléleknek,
Kinek dicséret, hatalm
Mindöröktől örökké. Amen.

(Döbrentei-kódex 240–241 – RMKT I2 136–137)

Prózai fordítás:

Királnak zászlói kimennek,
a Keresztnek szentsége fénlik
küvel a testnek tevője testben
a Keresztre akasztaték.

Kivel annak felette megsebhött
a láncsának kemén élivel,
hogy münket bűnönktől megmosna,
őbelőlö kifola víz vérrel öszvö.

Tahát betellesedének, melleket
hű Szent Dávid énekle a zsoltárban
mondván: a nemzeteknek
Isten a Fától országlott.

Édes a Fa és fénes,
kirái bársonnal ékesejtetett,
méltó gyükérrel választatott
illen szent tagokat illetnie.

Bódog Fa, kinek karján
csüggött ez világnak jutalma,
testnek mértéke lőn,
és elvevé pokolnak foszlatit.[11]

Üdvözlégy, ó Kereszt egyetlen egy
reménsége gyetrelmnek idejében,
bővőh igazságot kegyességnek,
és bocsánatot adj bűnösöknek.

Felséges Szentháromság,
Téged menden szelletek dicsérnek,
kiket a Keresztnek titkja miatt
üdvözöjtvén bírsz örökké. Amen.

(Apor-kódex 131–132 – Nytár 8, 232–233)

1. Ó dicsőséges asszon,
Magas csillagok felett
Ki téged teremte hívséggel,
Szoptatád szent emlőddel.

2. Kit szomorú Éva elvén,
Te megadod szent csemetédvel,
Hogy bemenjenek siralmasok mennyekbe;
Mennek ablaka lettetél.

3. Te magas királnak kapuja
És világosságnak fénes ajtója;
Élet adaték szíz miá,
Megváltott népek tapsoljatok!

4. Mária, malsztnak anyja,
Irgalmasságnak anyja,
Te minket ellenségtől oltalmazj,
Halálunknak idején fogadj!

5. Dicsőség neked, Uram,
Ki szilettél Szíztől,
Atyával és Szentlélekkel,
Erökköl erőkké. Ámen.

(Festetics-kódex 43–44 – RMKT I2 75–76)

Ó, dicsőséges szent asszon,
Csillagok felett magasztatott!
Ki tégedet teremte nagy bölcsen,
Szent emlőiddel emtetted.

Melyet szomorú Éva elveszte,
Te megleléd te szent szüléseddel,
Hogy mennyben menjenek siralmasok,
Mennyországnak kapuja lől.

Te vagy királnak ajtója
És velágosságnak fénes kapuja:
Élet adaték szűz miatt,
Megváltott népek, vigadjatok!

(Cornides-kódex 100 – RMKT I2 76)

1 Ave, maris stella,
Dei mater alma,
Atque semper virgo,
Felix coeli porta.

2. Sumens illud ave
Gabrielis ore
Funda nos in pace
Mutans Evae nomen.

3. Solve vincla reis,
Profer lumen coecis,
Mala nostra pelle,
Bona cuncta posce.

4. Monstra te esse matrem,
Sumat per te preces,
Qui pro nobis natus
Tulit esse tuus.

5. Virgo singularis,
Inter omnes mitis,
Nos culpis solutos
Mites fac et castos.

6. Vitam praesta puram,
Iter para tuum,
Ut videntes Jesum
Semper collaetemur.

7. Sit laus Deo Patri,
Summo Christo decus,
Spiritui Sancto
Tribus honor unus.

Idvez légy tengernek húgya,[12]
Istennek kegyes anyja,
És mindenkoron szíz,
Mennek bódog kapuja!

Vödd az idvezletet
Gábriel szájából,
Állass minket békében,
Váltván Éva nevét.

Ódjad bínesek kötelét,
Mutass világot vakoknak,
Mi gonoszonkat távoztasd,
Kevess minden jókat!

Mutassad magad anyának,
Fogadjon temiád kérelmet,
Ki szenvede érettönk
Lenni te fiaddá.

Egyességes Szíz,
Minden kezött kegyes,
Minket, bínből ódoztakat,
Kegyessé tégy és tisztákká!

Adj tiszta életet,
Szerezj bátor utat,
Hogy mi Jézust látván
Mindenkor egybe öröljönk.

Legyen dicséret Atyaistennek,
Nagy Krisztusnak ékesség,
Szentléleknek, háromnak,
Legyen egy tisztesség. Ámen.

(Festetics-kódex 116–118 – RMKT I2 84–85)

1. Patris sapientia, veritas divina,
Christus Jesus captus est hora malutina.
A suis discipulis notis derelictus,
Judaeis est venditus, traditus, afflictus.

2. Hora prima ductus est Jesus ad Pilatum,
Falsis testimoniis multum accusatum.
In collo percutiunt manibus ligatum,
Conspuentes faciem, ut est prophetatum.

3. «Crucifige», clamitant hora tertiarum;
Illusus induitur veste purpurarum.
Caput suum pungitur corona spinarum,
Fert trabem in humeris ad loca poenarum.

4. Iesus hora sexta est cruciconclavatus,
Prae tormentis sitiens felle est potatus.
Pendens cum latronibus cum eis deputatus,
Sinister eum reprobat latro sceleratus.

5. Hora nona dominus Jesus exspiravit,
«Heli» clamans animam patri commendavit.
Eius latus lancea miles perforavit.
Terra tunc cantremuit et sol obscuravit.

6. De cruce deponitur hora vespertina,
Fortitudo latuit in mente divina.
Talem mortem subiit vitae medicina,
Heu corona gloriae iacet hic supina.

7. Hora completorii datur sepulturae
Corpus Jesu nobile, vitae spes futurae.
Conditur aromate, implentur seripturae,
Jugis sit memoriae mors haec mihi curae.

8.Has horas canonicas cumdevotione
Tibi, Jesu, recolo pia ratione,
Ut sicut tu passus es poenas in agone,
Sic labori consonans consors sim coronae.

(Winkler-kódex 60–65 – RMKT I2 99–100)

Atyának bölcsessége, isteni bizonság,
Veternének idején Krisztus megfogattaték,
Az ó tanejtványitúl éjjel(!) elhagyattaték,
Sidóknak árultaték, adaték és kénzaték.

Napnak első idején Jézus elviteték.
Pilátusnak előtte hamisan vádoltaték,
Kezét ott megketezvén, nyakon veretteték,
Mint megprófétálták volt, arcul hagyaptaték.

Napnak harmad idején feszejteni keálták,
Megmevetésnek utána bársonnyal ruházák,
Az ő szentséges fejét tövissel koronázák,
Kénját vállán viseli a kénnak helire.

Napnak hatod idején Jézust megfeszejték,
Kénjában megszomjúla: epével kénzaték.
Két tolvajnak kezette bínesnek ítélteték,
A kegyetlen sidóktúl még megkáromlattaték.

Napnak kilenced idején kegyes Jézus meghala,
Ő szent Atyját kejáltá, lelkét neki ajánlá.
Egy vitéz ő Szent Szívét ám által öklelé,
Föld ottan megrémőle, nap rncgsetétőle.

Keresztfáról levevék vecsernyének idején,
Erőssége megmarada ő istenségében,
Elyen halált szenvede életnek orvossága,
Ó, mert ám hanyattá fekszik dicsőségnek koronája!

Komplétának idején koporsóba helheték
Krisztusnak nemes testét, életnek reménségét
Szent kenettel keneték, írások telének.
Én szívemnek nagy gondja, Krisztusnak halála!

Ez szent imádságokat ájojtatossággal,
Krisztus, néköd ajánlom és hálaadással:
Mert te nagy szerelmedből nagy ként értem szenvedél,
Légy nekem vigasságom halálomnak idején!

(Winkler-kódex 118–120 – RMKT I2 98–99)