Jordánszky-kódex[1]
(1516-1519)
A fordító megjegyzései
Étt két capitulom héán vagyon,[2] mi módon és mi szerrel mondta Úristen szerzeni az nagyobb tabernákulumot avagy az Isten sátorát és egyházát minden szerszámával, hozjátartozóval és bennevalókkal, kinek értelme és magyarsága semmiképpen én elmémbe nem fér, de egyébtűl sem érthetöm.
(33r – Olvasat, 44)
Étt vagyon vége Mojzes öt kenyvének. Istennek légyen hála! Ha kedég mi fogyatkozás esett közte, kérem ő irgalmát, bocsássa meg. Ha kedég mi leki hasznot benne lél, ki olvasni akarny[á], kérem, imádjon érettem, mert nagy mukánál kit vége nem szakadott.
(73v – Olvasat, 93)
Előszó az Evangéliumokhoz[3]
Az szent evangéliombéli igéknek beszédit kell minekünk írnunk, beszélenünk és olvasnunk nagy kívánsággal és lelki ajojtatossággal, minden hív keresztyénnek ű erkölcsének és életének szerzésére és viselésére, minden régi szent atyáknak tanúságoknak és reguláoknak elétte és felette, mert űbenne lélettetik idvességnek minden eredeti fondamentoma és gyekere, ezért méltán mondatik teljes Ótervénnek és Ujtervénnek élő kútfeje. Ez idvességes kútféből foly és származik ki minden igazság és lelki tanúság és teljes keresztyénségnek igazgatása anyaszentegyházban. Ez szent evangéliombéli igéknek csak hallásával es elízettetnek ellenségek, és kegyes szívű emberek jóságra izgattatnak. Ez szent evangéliombéli igék [őketl hallgató és ajojtozó embereknek elméjeket megvilágosojtják, és űbenne mukálkodókat idvezejtik, miképpen Idvezöjtenk mondja: „Bódogok, kik hallgatják Istennek igéjét, és tartják”. Azért szerető atyámfiai, méltán tiszteli, idvezli, dicséri és imádja ez szent evangéliombéli igéket minden hív lelkű ember és kezenséges teremtett állat, mert minden híveknek, elmúltaknak, jelenvalóknak és jövendőknek, ű idvességeknek és erek életjöknek fondamentoma. Nincsen azért ez világon oly írás és oly regula, kit inkább kelljen embernek szeretni, tisztelni, és követni. Mert ez, Urunk Jézusnak szent evangéliombéli beszéde erekké megmaradandó, kirel ennenmaga vallást tészen, mondván: „Menny és feld elmúlik, de az én beszédem el nem múlik.” Azért, ki űhozjá ragaszkodik, miképpen az fénes naptúl úgyan megvilágosodik és bódogul. Ennek okáért, szereté atyámfiai, mi, kik ez szent hitnek miatta Idvezejtenket követjek, távul légyen egyébben bíznunk és dicsekednünk, csak az édes Megváltónknak ű szent evangéliumában, mert űbenne mindent nyilván találunk, kik mi idvességünkre avagy használatosok avagy szikségesek.
Azt es eszünkben kell vennünk, hogy valaki mit feljebben szeret és követ űnálánál, az méglen Úristent sem ismeri, sem szereti, kiről ennenmaga bizonságot tészen, mondván: „Valaki feljebb énnálamnál mit szeret, az nem méltó énelettem!” De mit érthetünk ez igékből? Nem kell-é hát eléttünk valóknak és fejedelmünknek ű beszédeket szeretni és hallgatni? Senki el ne tévedjen az igaz útról! Eremest és gyorsan kell azoknak ű beszédeket fogadni és tartani, kiket Úristen eleinkben vetett. Mi okáért? Reáfelel Szent Pál apostol: „Mert űk őrizik az ti lelketeket, és űk okot ádnak rólok Úristennek elétte.” Mely igékből nyilván érthetjek, hogy Úristenért és idvezségünkrel való szorgalmatosságért kell szikség alatt űket hallgatnunk, tisztelnünk és szeretnünk, de az szent parancsolatnak intése szerént az teremté Úristent mindennek felette, nem másért avagy adományért, de tulajdon ű szent jóvoltáért, édesvoltáért, szépvoltáért. Azért szereté atyámfiai, úgy szólok, mint Krisztus Jézusnak híveinek, ajótatos szívű keresztyéneknek! Édesdeden olvassátok, hallgassátok és tanuljátok az szent evangéliombéli igéket, kiben fekszik az erek élet és minden lelki édesség, vigasztalás, belcsesség és isteni ismeret. Továbbá, Urunk Jézusnak minden erejit és hatalmasságát, minden tekéletességét és isteni irgalmasságát, minden kegyelmét és igazságát az szent evangéliombéli leckének olvasásából tudhatjuk és érthetjek meg. Mert mi édes Urunk Jézusnak minden életének forgása, minden mívelködetinek módja ű szent foganatjátúl fogva mennybemenéséiglen mi idvességünknek oka és tikere, bíneinknek bocsánatja és minden lelki szentséges jószágoknak példája és követsége, kinek mind ű halálának idejin lészen erek ótalma és erek dicsesége. Amen.
(85v – Olvasat, 108)
Szent Pál megtérése
(Apostolok Cselekedetei 9,1-31)
Saulus azért méges szoméhozván Krisztus tanojtványinak ildözéseit és öldöklésit, járula az papi fejedelemhez, és leveleket kére űtűle Damaszkomba az zsinagógákra, hogyha kiket valahol lélhetne, ez Krisztus utában járó fírfiakat és asszonyállatokat kötezve vinné bé Jeruzsálembe. És mikoron ménne az úton, történék, hogy kezelgetne Damaszkoszban, és legottan kerülvevé űtet fénesség mennyből. És leesvén az feldre, szózatot halla mondván űneki: Saule, Saule! Mit háborgatsz engemet? Ki monda: Ki vagy, uram? Az monda: Én vagyok az Jézus, kit te háborgatsz. Kemén teneked az esztöke ellen rugódoznod. Megrettegvén és elámélkodván monda: Uram, mit akarsz énnekem tennem? És monda Úristen űneki: Kéll fel, ménj bé az várasban, és megmondják teneked, mit kelljen ténned. Az népek kedég, kik űtet követik vala, állnak vala elámélkodván, hallván az szózatot, de senkit nem látván. Felkéle azért Saulus az feldről, és megnyitván ű szemeit, semmit nem lát vala. Kezénél fogván azért bévonják űtet Damaszkomban. És lén ott harmadnapiglan semmit nem látván, és sem evék, sem ivék.
Vala kedég néminemű tanojtván Damaszkoszban, Ananiás nevű, és monda űneki álmában Úristen: Anania! Ű kedég monda: Íme én Uram! És Úristen űneki: Kéll fel, és ménj el az utcára, ki neveztetik Rektosnak, és keresd meg Júdénak házában Saulus nevűt, tarsombelit, mert mastan imádkozik. És láta Ananiás nevű embert lélekben űhozjá béménni és kezét reávetni, hogy látást venne. Felele azért Ananias: Uram, hallottam én nagy sokaktúl ez ember felől, minné sok gonoszt tétt az te híveidnek Jeruzsálemben. Étt es hatalma vagyon az papi fejedelmektől megkötözni azokat, kik vallják az te nev[edet]. Monda azért űneki esmeg Úristen: Ménj el, mert választott edényem ez énnekem, hogy viselje az én nevemet az pogánoknak és királyoknak és Izrael fiainak elette. Én kedég megjelentem űneki, mennyét kelljen űneki az én nevemért szenvedni. És elméne Ananiás, és bérnéne az házban, és reávetvén ű kezét, monda: Saule, atyámfia! Úr Jézus kildett engemet tehozjád, ki teneked jelent meg az úton, ki[n] jössz vala, hogy láss és belteljél Szentlélekkel. És azonnal elhullanak ű szemeiről, miképpen az halhéj,[4] és látást vén, és felkélvén megkeresztölködék. És mikoron ételt vett vóna, megerésödék.
Lén kedég az tanojtványokkal, kik Damaszkoszban valának ennéhán napokon. És ottan béménvén az zsinagógákban, prédikálja vala Jézust, mert ű vóna az Istennek fia. Csodálkoznak vala kedég mindnyájan rajta, kik hallják vala, és mondnak vala: Nemde ez-é, ki háborgatja vala Jeruzsálembe mindazokat, kik ez nevet vallják? Éde es azért jött, hogy kötözvén vigye azokat az papi fejedelmeknek. Saulus kedég annéval inkább elhatalmazik vala, és feddi vala az zsidókat, kik mind Damaszkoszban lakoznak vala, bizonojtván, mert ez vóna az Krisztus.
Mikoron azért sok napok múltanak vóna el, egybegyűlének tanácsra az zsidók, hogy űtet megölnék. Tudván lének azért Saulosnak ez álnokságok. Őrizik vala kedég az kapukat es éjjel és nappal, hogy űtet megölnék. Felvevék azért űtet az tanojtványok, és éjjel leeresztvén egy kosárban az kűfalon elbocsáták űtet. Mikoron azért Jeruzsálemben jött vóna, késergeti vala magát az tanojtványokhoz egyesejteni, de mind félik vala űtet, nem hivén, hogy ű es bizon tanojtván vóna. Borbás apostol kedég megismervén űtet, vivé az főapostolokhoz, és mind megmondá, miképpen az úton ménvén látta vóna Úr Jézust es, mert szólt es vóna űneki, és miképpen hívséggel cseleködött vóna Jézusnak nevében. És vala űvelök kiménvén és béjővén Jeruzsálembe, ott es hívséggel cseleködvén Úrnak nevében. Szól vala azért az pogánoknak, veteködik vala az görögökkel, azok kedég halálra keresik vala űtet. Mikoron azt megtudták vóna az atyafiak, viteték űtet Cezáreában, és onnan kildék Tharssonban. Anyaszentegyház kedég mind teljes Júdeában, Galileában és Szamariában békességgel vala, és épültetik vala járván Úrnak félelmében, és Szentléleknek vigasztalásával teljesedik vala naponkéd.
(157v-158r – Olvasat, 194)
[1] Irodalom: NAGY Ilona: A Jordánszky-kódex fordítástechnikai sajátosságairól. MNy 1982.41-48; DIENES Erzsébet: A Jordánszky-kódex eredetéről. MNy 1982.440- 453. Kiadás: A Jordánszky-kódex (1516-1519). I. Fakszimile. II. A kódex szövegének olvasata. A szöveget gondozta Lázs Sándor. Bp. 1984. (A szövegközlésnél erre az olvasatra utalunk.)
[2] Mózes II. könyve 25. fejezete után olvasható ez a megjegyzés.
[3] A hitélet középpontjába az Evangéliumokat állító előszó feltételezhetően a fordítótól származik.
[4] pikkely