Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000-1530)

Átírt magyar szöveg:

És a tartományon általmenvén az mondott buzgóságban eleve mondott társival, tekénte az út mellett való némi fákra, kiken áll vala kölönb-kölönb madaraknak ezenne sokasága, hogy sonha azfélékben nem volt láttatott olyan sokaság.

Még annak felette ez felöl mondott fáknak mellette való mezőben lakozik vala kölönb-kölönb madaraknak nagy sokasága.

Mely sokaságot nézvén Szent Ferenc és csudálkodván Istennek ihlésével rajta löttet, mondá társinak: „Várjatok meg engemet ez úton, elmegyek és prédikálok én húgimnak, madaracskáknak.” És mene az mezőbe. Ki madarak lakoznak vala az földön, legottan, hogy prédikálni kezde, mend az fán lakozó madarak leszállónak őhozzá, és egyetlenbe velek az mezőn megmaradának.

De mikoron menne Szent Ferenc őköztök, sokat ő szoknyájával illet vala, sem egyik mendenestől fogván indoltatik vala, – miképpen mondá massai fráter Jakab, az szent ember, ki mind ez felöl mondottakot vallotta vala fráter Masseusnak szájából, ki az csudában volt Szent Ferencnek társa, az szent atyának.

Ki madaraknak Szent Ferenc mondá: „Igen tartoztok Istennek, én húgim, madarak, és tartozzatok mendenkoron őtet gyicsérni az szabadságért, kit vallotok mendenött röpölést, kettős ruháért avagy hármazotért,

Noénak bárkájában Istentől timagatoknak megtartásért, égnek élete nektek adásáért.

Ti nem vettek, sem arattok, és Isten titeket eléltet és ad folyóvizet és kútforrásokot innotok, fészekre hegyet és halmot. És mer sem fonni nem tudtok, sem szőni, de maga ad tinektek és ti fiaitoknak kellemetes öltözést.

Azértigent szeret titeket Teremtő, ki tinektek ezenne jót adott.

Azért ódjátok magatokot, én húgim, madaracskák, hogy ne legyetek hálátlanok, de mendenkoron kellemetest gyicsérjétek Istent.”

Ez bódogságos atyának beszédire mend az madarak kendék megnyitni orrokot, kiterjeszteni szárnyokot, kinyújtani nyakokot, és tisztesen fejeket lehajták földiglen, és ő éneklésekvel és mívelkedésekvel mutaták, hogy az beszédek, kiket szent atya mondott vala nekik, sokképpen örvendeznek vala.

De szent atya azonképpen, mikor ezeket őrizné, csudálatost örüle és csudálkodik vala madaraknak ezenne sokaságáral és őnekik kölönb-kölönb szépségéről, és igyekezésekről, és nyájas sokaságokról, és őköt Teremtőnek gyicséretire édesen hívja vala, és azért őköztök Szent Ferenc csudálatost gyicséri vala Teremtőt.

Latin megfelelő:

Et transiens per territorium illud in dicto fervore cum sociis antedictis, respexit quasdam arbores iuxta viam, in quibus residebat tanta multitudo avium diversarum, quod nunquam in partibus illis fuit visa similis multitudo. In campo insuper iuxta praedictas arbores etiam multitudo maxima residebat.

Quam multitudinem sanctus Franciscus respiciens et admirans facto super eum Spiritu Dei dixit sociis: „Exspectate me in via, ibo et praedicabo sororibus meis aviculis.”

Et intravit in campum ad aves, quae residebant in terra.

Et statim cum praedicare incepit, omnes aves in arboribus residentes descenderunt ad eum, et simul cum illis in campo immobiles permanserunt.

Cum tamen ipse inter eas iret, plurimas tunica contingendo, et nulla earum penitus movebatur, sicut recitavit frater Jacobus de Massa, sanctus homo, qui omnia supradicta habuit ab ore fratris Massei, qui in illo miraculo erat socius sancti patris.

Quibus avibus Sanctus Franciscus ait: „Multum tenemini Deo, sorores meae, aves, et debetis eum semper et ubique laudare propter liberum, quem ubique habetis, volatum, propter vestitum duplicatum et triplicatum ...

propter semen vestrum a Deo in archa reservatum, propter elementum aeris vobis deputatum.

Vos non seminatis neque metetis, et Deus vos pascit et dedit vobis flumina et fontes ad potandum, montes et colles… ad nidificandum. Et cum nec filare, nec texere sciatis, praebet tam vobis quam vestris filiis necessarium indumentum.

Unde multum diligit vos Creator, qui tot beneficia vobis contulit. Quapropter cavete, sorores meae aviculae, ne sitis ingratae, sed semper laudare Deum studete.”

Ad haec sanctissimi patris verba omnes illae aves coeperunt aperire rostra, expandere alas et extendere colla, et reverenter usque ad terram flectere capita, et suis cantibus et gestibus demonstrare, quod verba, quae dixerat sanctus Franciscus, multipliciter delectabant. Sanctus vero Franciscus similiter cum hoc aspiceret mirabiliter, in spiritu exsultabat et mirabatur de tanta multitudine avium et de varietate earum pulcherrima, de ipsa autem attentione et concordi familiaritate, et propterea ipse in eis laudabat mirabilem Creatorem, et ipsas ad Creatoris laudem dulciter invitabat.

Betűhív közlés

Az fordolt farkasról: ky bodog ferencznek myatta fordola nagy zewledsegre

TEwrtenek nemy czudalatossag es tyztes emlekezesuel melto Eugubia varasaban mykoron meglen eluala zent Attya Mert vala Eugubia varasanak tartomanyaban egy (f) zernyw farkas testenek nagysagaual es gywlhewzesnek ehsegeuel kemenseges: ky nemczak baromy lelkeseket veztualael De embereket es azonhokot es: megmaruala vgy hogy mend az polgarok tartatnakuala azanna dewgben es felelemben hogy mend fegyuerkeduen mednek uala mykoron yarnakuala azuaras fewlden hogyhana kelletuolna mennyek erewshadra De maga fegyueresek sem arthatnakuala az mondot farkasnak fogay ellenn ky gonoz zerenczenek myatta elewllewlyual nem menekethetykuala fene gyewlhewtsegetewl Azert ezenne felelm mend meghata ewkewt: hogy valaky nagy elyg mer uala kymenny az varasnak kapuya kewl Azert vr ysten akara megyelenteny ez felewl mondot polgároknac zent fferencznek zentseget Mykoron lakoznak vgyanottan meg mutata czudalatos myuelkedetnek rnyatta Mert zent ferencz kewnyewrewluen raytok: zerze magat az mondot farkasnak eleybe menny Azt az polgarok meg ertuen mondnakuala neky Attyamfya ferencz az kapukewl ne menye Mert az farkas ky ymmaran sok embereket megmart mendenestewlfoguan tegedet meg ewl De zent ferencz hyuen vr iesus cristusba ky menden testy lelkeseknek vralkodoya nem payzual fegyuerkedet auagy pykonhokual De zent kerestnek yegyuel yegyzuen magat ky mene az kapon: (mend) tarsaual menden byzodalmat vete vr istenbe kyk ewbenne hyendnek tezy ewkewt menden seregnelkewl nyomtatny es yartatny bazaliscoson es (Es) yaspiskyon nemczak farkason De es orozlanyon es sarkanyon Es ezkeppen cristusnak hywseges zolgaya fferencz Nem panczelual ewltewztetuen auagy tewruel nem yuet vyseluen auagy hady fegyuereket De zentséges hytnek verteuel kereztnek yegyuel yegyzettetettuen Ragada utat eleybe Es ew felelmnelkewl alhatatost kezde elmenny Es yme sokaknak latasara az helyekrewl kykre nezny felhaktakuala Az zewrnyew farcas mendenestewlfoguan zaya felnyttuan zent fferencz ellen futtuala: ky ellen zent fferencz vete kereztnek yegyett ewtewlees tarsatoles farkast meg ehnyettuen es fvtamasat meg tarta ysteny erewnek myatta: es kemenen meg nytot zayat belrekezte Es annakutanna hoza hyuan ewtett monda neky: yewy ydee Attyamfya ffarkas es cristusnak felewle paranczolok neked hogy sem nekem sem egyebnek valakinek arcz: Chuda: legottan kerezt leuen bel rekezte ew zewrnyew zayat: es az paranczolat leuen legottan magat feye haytuan leteryezte zent ferencznek labayhoz: farkasbalol lewn baran De ezkeppen fekewnek monda Attyamfya farkas te tewtell sok kart ez tartomanyban yzanyw gonoz tetelmeket tewkelletel: Teremtetteket yrgalmassagnalkewl elueztuen De nemczac oktalantermezeteket el ueztettel es meg ewlel (wl) es meg maral De es embereket ystennek zemelyere teremtetteket Azert te melto uagy zewrnyew halalual mykeppen gonoz toluay gyolkos: kyert mend te ellened ewuewltnek es zugnak Es teneked mend ez varas ellensseged De Attyamfyam farkas en akarok tekewzted es ez emberekkewzt bekeseget tenny. Vgy hogy tetewled touaba megne sertessenec Es teneked menden el mult vetkedett meg boczatyak vgyhogy sem ebek sem emberek tuaba nem ewzewznek Es az farkas testenec es farkanac es fyleynek: es feynek haytasaual mutattyauala menden keppen fogadny azokot kyket zent ferenez monduala Es monda zent ferencz Attyamfyam farkas Dehogy kelteneked ez bekesseget tenned. en fogadom te neked hogy addeglan adatok neked eleg eleseget. ez varasnak emberi myatt myglen elz Vgyhogy touaba ehseget nem vallaz Mert en hyzem hogy te valamyt gonozol tewtel: te (h) ehsegednek gyewlhewzsegeert tewted: De en attyamfya farkas, myert en teneked keresek yly kegyelmet akarom hogy fogagyad ennekem hogy sonha valamely lelkest meg ne sercz. avagy embert. sem valamy kart mendennemew allatban tenny ne mery ffogadod ennekem vgy Es az farkas tettetes yagyet kyt feyehaytuan fogaduala tenny mend azt kyk neky paranczoltatnakuala Es zent ferencz monda Attyamfya en akarom hogy te agyad ennekem hitedet hogy byzuan hyhetnec annak kyt fogacz Es mykoron kiteryeztetteuala zent ferencz kezet hytuetelert: az farkas fel emele elsew yob labat es zepen vete zent ferencznek kezebe az hogy yegyet adhattyauala Tehat zent ferencz monda Attyamfyay farkas en paranczolok tenek vr yesus cristusnak neuebe hogy yewel uelem es ma semmyt ne ketelkegyel hagy mennyewnkel ez bekeseget tenny vrnak neuebe Es az farkas legottan el megyenuala zent ferencznek vtanna mykeppen zeled baran: kyt latuan az varasbelyek kezdenek ygen czudalkodnya Es az hyr legottan mend az varaszerte meg hyrhewuek Vgyhogy mend aggok es hewsek ferfyak es azony emberek nemesek es nemtelenek az varasnak vczayara gyewlekezenek: holot zent ferencz lakozykuala az farkasual De ez nepnek sokassaga gylekezuen: feltamada bodog ferencz stewn czudalatos predicaciot monduan: hogy lelkesek kewzybe ystentewl bewnert boczattatnak ylyen halalok es hogy vezedelmesb legyen pocol tewzenek telhetettlen langa ky val ewrewkewl ewrewke karhoztakot marny hodnem mynt farkasnak gyewlhewtsege ky lelket megnem ewlhet hanemczac testet Es mynt kel felny embernek pocol kynyaba merewlestew: haegy kewsded lelkes ezenne sokassagot yly felelemben es vezedelben tartuala Azert en dragolatosim fordolyatok ystenhez es tegyetek penetenczet es afarkastol meg zabadoyt tyteket vr ysten ez vylagan es yewuendewn meg maro pocolnak tewzetewl Es ez monduan: monda: halgassatok en dragalatossim ez farkas ky yt elewtetek al. fogada ennekem es fogadasabalol hytet ada : ty veletek bekesseget tenny Es sonha meg nem sert tyteket valamyben ha mynden nappon fogattok neky adnya eleg eledelt Es en az farkasert kezeslezek hagy bekessegnek kewtelett erewsen meg tartya Tehet mend az gyewlekeztek: nagy ewueltesuel fogadak: egyetlenben eltetny az farkast: Es te attyamfya farkas fogadod tartany ez zegewdest ez polgaroknak hogy sem lelkest sem valamynemew allatot meg ne sercz Es az farkas yelentuen feyenek haytasaual testenek farkanak es fyleynek zep mutatasyual: magat yelennen mutattyauala az fogadast tartany Es zent ferencz monda Attyamfya farkas en akarom hogy mykeppen adad nekem hytewdewt mykoron meglen valank az varasnac capuya kewl azonkeppen yt mynd ez nepnek elewtte agyad nekem hytedet hogy ezeket tarczad es engem te erted kezesleuen el ne hagy Tehat az farkas yo laba fel emeluen ada hytytt zent ferencznek kezebe ew kezesenek: Mend ott alloknak elewtte Es lewn oly czudalatossag es ewrewm zent ferencznek mynd yly ayoytatossagaert es czudanak vysagaert Es farkasnac es nepnek bekessegert hogy mend ewuewltenek hugyokra gyczerue es alduan vr iesus cristust: ky boczata nekyk bodog ferenczet es ewkewt ew erdelme myatt az kemen gonoz vadnak zayabalol meg zabadoyta Es yly zernyew halabol bekesegbe es nywgodalomba vette Azert az naptolfoguan az farkas es az nep. zent ferencznek myatta zerzet bekeseget tartak: Es az farkas ket (ezder) eztendeyg eluen az varas zerte aytorol aytora megyenua koldolny senkyt megnem sertuala sem megnem sertettetykuala valakytewl: tyztesen eltetuen es hogy czuda sonha sem egyeb ew ellene nem vgatuala Azvtan az farkas meg aguan meg hala Mert ez mondot farkasnac bekeseges es engedelmes bekesegen az polgarok ygen bankodanac: mert valamykoron zent ferencznek vezayan yaruala zent ferencznek yozagat es czudalatos zentseget elmeyekbe hywyakuala iesus cristusnak gyczcretyre amen:

Átírt szöveg

Az fordolt farkasról,[2] ki bódog Ferencnek miatta fordola nagy szölédségre.

Történék némi csudálatosság és tisztes emlékezésvel méltó Eugubia városában, mikoron méglen él vala szent atya. Mert vala Eugubia várasának tartományában egy szernyű farkas testének nagyságával és gyülhözésnek éhségével[3] keménséges, ki nemcsak baromi lelkeseket[4] veszt vala el, de embereket és asszonyokot es megmar vala, úgyhogy mend az polgárok tartatnak vala azannyá[5] dögben és félelemben, hogy mend fegyverkedvén mednek vala,[6] mikoron járnak vala az váras földén, hogyhana kellett volna menniek erős hadra. De maga fegyveresek sem árthatnak vala az mondott farkasnak fogai ellen; ki gonosz szerencsének miatta elől löli vala,[7] nem menekedhetik vala fene gyülhötségtől. Azért ezennyé félelm mend meghatá őköt, hogy valaki nagy elig[8] mer vala kimenni az várasnak kapuja kűl. Azért Úr Isten akará megjelenteni ez felőlmondott polgároknak Szent Ferencnek szentségét, mikoron lakoznák ugyanottan, megmutatá csudálatos mivelkedetnek miatta. Mert Szent Ferenc könyörölvén rajtok, szerzé magát az mondott farkasnak eleibe menni. Azt az polgárok megétvén, mondnak vala néki: „Atyám fia Ferenc, az kapu kűl ne menje, mert az farkas, ki immáran sok embereket megmart, mendenestől fogván tégedet megöl.” De Szent Ferenc hívén Úr Jézus Krisztusba, ki menden testi lelkeseknek uralkodója, nem pajzsval fegyverkedett avagy pikonhokval,[9] de szent keresztnek jegyével jegyzvén magát, kimén az kapon társával, menden bizodalmát veté Úr Istenbe. Kik őbenne hiendnek, teszi őköt menden sereg nélkül nyomtatni és jártatni bazaliskoson[10] és jáspiskijón, nemcsak farkason, de es oroszlányon és sárkányon. És ezképpen Krisztusnak hívséges szolgája, Ferenc, nem páncélval öltöztetvén avagy tőrvel, nem ívet[11] viselvén avagy hadi fegyvereket, de szentséges hitnek vértével, kerestnek jegyivel jegyzettettetvén, ragadá utát eleibe és ő félelm nélkül állhatatost kezde elmenni. És ímé sokaknak látására, az helyekről, kikre nézni felhágtak vala, az szörnyő farkas mendenestől fogván szája felnyitván Szent Ferenc ellen fut vala, ki ellen Szent Ferenc veté keresztnek jegyét, őtőle es, társától es farkast megehnyétvén,[12] és futamását megtartá isteni erőnek miatta, és keményen megnyitott száját belrekeszté. És annak utána hozzá kíván őtet, mondá néki: „Jőjj ide, atyámfia farkas, és Krisztusnak felőle parancsolok néked, hogy sem nékem sem egyébnek valakinek árts.” Csuda: legottan kereszt lévén, belrekeszté ő szörnyő száját, és az parancsolat lévén, legottan magát feje-hajtván leterjelszté Szent Ferencnek lábaihoz. Farkasbalól lőn bárány. De ezképpen fekőnek mondá: „Atyámfia farkas, te töttél sok kárt ez tartományban, iszanyú gonosz tételmeket tökéllettél,[13] teremtetteket irgalmasságnál kűl[14] elvesztvén. De nemcsak oktalan természeteket elvesztettél és megölél és megmarál, de es embereket, Istennek személyére teremtetteket. Azért te méltó vagy szörnyő halóival, miképpen gonosz tolvaj gyolkos.[15] Kiért mend teellened üvöltnek és zúgnak, és tenéked mend ez váras ellenséged. De atyámfiam farkas, én akarok teközted és ez emberek közt békességet tenni, úgyhogy tetőled továbbá meg ne sértessenek, és tenéked menden elmúlt vétkedet megbocsátják, úgyhogy sem ebek sem emberek továbbá nem őznek.”[16] És az farkas testének és farkának és fileinek és fejinek hajtásával mutatja vala mendenképpen fogadni azokot, kiket Szent Ferenc mond vala. És mondá Szent Ferenc: „Atyámfiam farkas, de hogy kell tenéked ez békességet tenned. Ért fogadom tenéked, hogy addéglan adatok néked elég eleséget ez várasnak emberi miatt, míglen élsz, úgyhogy továbbá éhséget nem vallasz; mert én hiszem, hogy te valamit gonoszól töttél, te éhségednek gyülhözségéért tötted. De én atyámfia farkas, miért én tenéked keresek ily kegyelmet, akarom, hogy fogadjad énnékem, hogy sonha valamely lelkest meg nem sértsz avagy embert, sem valami kárt mendennemő állatban tenni ne merj. Fogadod énnékem úgy?” És az farkas tettes[17] jegyet, kit fejehajtván fogad vala tenni mend azt, kik néki parancsoltatnak vala. És Szent Ferenc mondá: „Atyámfia, én akarom, hogy te adjad énnékem hitedet, hogy bízván hihetnék annak, kit fogadsz.” És mikoron kiterjesztette vala Szent Ferenc kezét hitvételért, az farkas felemelé első jobb lábát és szépen veté Szent Ferencnek kezébe, az hogy jegyét adhatja vala. Tehát Szent Ferenc mondá: „Atyámfia farkas, én parancsolok tenéked Úr Jézus Krisztusnak nevébe, hogy jüvel vélem és ma semmit ne kételkedjél, hagy menjünk el ez békességet tenni Úrnak nevébe.” És az farkas legottan elmégyen vala Szent Ferencnek utána miképpen szeléd bárán. Kit látván az várasbéliek, kezdének igen csudálkodnia. És az hír legottan mend az váras szerte meghírhövék, úgyhogy mend aggok és hősek, férfiak és asszonyemberek, nemesek és nemtelenek az várasnak utcájára gyülekezének, holott Szent Ferenc lakozik vala az farkasval. De ez népnek sokasága gyilekezvén, feltámada Bódog Ferenc s tőn csudálatos prédikációt, mondván, hogy lelkesek küzibe Istentől bűnért bocsáttatnak ilyen halálok, és hogy veszedelmesb légyen pokol tüzének telhetetlen lánga, ki vall örökköl örökké kárhoztakot marni, hodnem mint farkasnak gyülhöttsége, ki lelket meg nem ölhet, hanem csak testet; és mint kell félni embernek pokol kínjába meröléstől, ha egy küsded lelkes ezenné sokaságot ily félelemben és veszedel[m]ben tart vala. Azért én drágolátosim, fordoljatok Istenhez és tegyetek penetencét,[18] és a farkastól megszabadojt titeket Úr Isten ez világon és jövendőn megmaró pokolnak tüzétől. És ez mondván mondá: „Hallgassatok, én drágalátosim: Ez farkas, ki itt előttetek áll, fogadá én nékem és fogadásábalól hitet ada, ti véletek békességet tenni, és sonha meg nem sért titeket valamiben, ha minden napon fogadtok néki adnia elég eledelt. És én az farkasért kezes lészek, hogy békességnek kötetét erősen megtartja.” Tehát mend az gyülekeztek nagy üveltésvel fogadák, egyetlenben[19] éltetni az farkast. „És te atyámfia farkas, fogadod tartani ez szegődést ez polgároknak, hogy sem lelkest, sem valaminemő állatot meg ne sérts?" És az farkas jelentvén fejének hajtásával, testének, farkának és fileinek szép mutatásival, magát jelennen[20] mutatja vala az fogadást tartani. Es Szent Ferenc mondá: „Atyámfia farkas, én akarom, hogy miképpen adád nékem hitödöt, mikoron méglen valánk az várasnak kapuja kűl, azonképpen itt mind ez népnek előtte adjad nékem hitedet, hogy ezeket tartsad és engem, te érted kezes lévén, el ne hagyj”. Tehát az farkas jó lába.[21] felemelvén adá hitet Szent Ferencnek kezébe, ő kezesének, mend ott állóknak előtte. És lőn oly csudálatosság és öröm Szent Ferencnek mind ily ájtatosságáért és csudának újságáért, és farkasnak és népnek békesség[é]ért, hogy mend övöltének húgyokra,[22] gyicsérvén és áldván Úr Jézus Krisztust, ki bocsátá nékik Bódog Ferencet és őköt ő érdelme miatt az kemén gonosz vadnak szájábalól megszabadojtá, és ily szernyő halálból békességbe és nyugodalomba vette. Azért az naptól fogván az farkas és az nép Szent Ferencnek miatta szerzett békességet tarták. És az farkas két esztendeig élvén, az váras szerte ajtóról ajtóra mégyen vala koldolni; senkit meg nem sért vala, sem meg nem sértettetik vala valakitől, tisztesen éltetvén. És hogy csuda: sonha sem egy eb őellene nem ugat vala. Azután az farkas megaggván, meghala. Mert ez mondott farkasnak békességes és engedelmes békességén az polgárok igen bánkódnának, mert valamikoron Szent Ferencnek utcáján jár vala, Szent Ferencnek jóságátés csudálatos szentségét elméjekbe hívják vala Jézus Krisztusnak gyicséretire. Ámen.