SZEKVENCIÁK
[Jegyzet]
A szekvencia a mise énektételei közé tartozó műfaj, a 9. századtól ismert. A szentlecke után énekelt alleluia utolsó a-szótagja önálló melizmatikus bővítményt, dallamot kapott. Ezt nevezték el sequentiának (’ami következik’ ti. az alleluia után). Később – talán a dallam könnyebb megjegyezhetősége kedvéért – szöveget írtak alá oly módon, hogy minden hangnak egy-egy szótag felelt meg. Ez a dallamtól különváló szöveg volt a prosa. Utóbb mindkét elnevezést használták a műfajra. A Notker Balbulus (megh. 912) nevével fémjelzett „régi stílusú” szekvenciára az ismétlést, a versszakonként új dallam, a rímtelen, metrikus próza jellemző. Az „új stílus” a 11. század közepén lép fel és fénykorát Szent Viktori Ádám (megh. 1192) idejében éli, akiről a nevét is kapja. A viktorinus szekvencia egyenlő szótagszámú strófapárokból épül fel, hangsúlyos verselésű, rímtechnikája bravúros, dallama az alleluiától teljesen függetlenül.
Szent István királyról
CORDE VOCE MENTE PURA
(13. század)
Corde, voce, mente pura solvens Deo laudis iura idolorum spreta cura laetare, Pannonia. De supernis illustrata, verbo vitae satiata crucis Christi fers iam grata libens testimonia. Ergo, per quem tibi datur salus, caelum reseratur, via vitae demonstratur et iter iustitiae, hunc extollas digna laude, huius festum colens gaude et gaudenti iam applaude cantico laetitiae. Hic est Geisae ducis natus, visione praesignatus ante ortum est vocatus Stephanus a Stephano;[1] credit pater et miratur, parit mater et laetatur, infans crescens exaltatur, ut cedrus in Libano.[2] Nam, ut puer adolevit, mox virtutum donis crevit, caelos amans ima sprevit haerens Dei Filio; huius carnis tecta velo mens intenta semper caelo ardet tota Dei zelo, instat evangelio. Per hunc Christus praedicatur, turba credens baptizatur, fides Christi dilatatur, in tota Pannonia. Hic ad instar Salomonis struit templa, ditat donis,[3] ornat gemmis et coronis cruces et altaria. Ad docendum hit praelatos viros ponit litteratos, iustos, fidos et probatos ad robur fidelium. Sic talentum sibi datum Deo reddens duplicatum[4] ab aeterno praeparatum sibi scandit solium. Ubi Christo sociatus et a Christo sublimatus regnat semper coronatus in superna patria. Hunc devote veneremur, Hunc ex corde deprecemur, ut per ipsum sublevemur ad caelorum atria. Amen. |
Tiszta szívvel, szóval, ésszel, Zengjük Istent szent beszéddel, a bálványokat verve széjjel vigadozz Magyarország. Égi jókkal ékesítve, tiéd az Élet igéje, rajtad Krisztus szent keresztje a felvállalt bizonyság. Dicsérd őt, ki üdvöd hozta, szemed égre irányozta, élet útját megmutatta s az igazság ösvenyét. Dicsérjed őt méltó dallal, tartsd ünnepét vigalommal, mondd te is a vigadóval az örömnek énekét. Géza vezér volt az atyja, látomásban hírül kapta, nevét István mártír adta, mielőtt megszületett.[1] Hisz az atyja, s csodálkozik, szül az anyja, vigadozik, nő a gyermek, magasodik, cédrus Libanon felett.[2] S ahogy egyre nő a gyermek, erényben is gazdagabb, szebb, megvetvén a földi kincset Isten Fiát követi. Testben él bár, mint ruhában, lelke fent jár ég honában, Istenért ég hő imában és a jó hírt hirdeti. Mindig Krisztust prédikálja, hisz a népe, hallgat rája, Krisztus hite mind bejárja az egész Pannóniát. Mint Salamon réges-régen, templomokat rak serényen, gyöngyökben és ékességben[3] ragyogtatja oltárát. Tanítónak, vezetőnek tudós férfit rendel főnek, igazat, ki a hívőnek szolgál mindig javára. Talentumát így forgatja, vissza kétszeresen adja,[4] s Isten szívesen fogadja örök királyságába. Ott él, Jézus a barátja, Ő vitte ily magasságba, mindörökre koronázva a mennyei harcában. Tiszteljük őt kegyelettel, könyörögjünk hű szívekkel, hogy ott éljünk majd a szenttel az egek hajlékában. Amen. |
Fordította CSANÁD BÉLA
[Jegyzetek]
SZENT ISTVÁN KIRÁLYRÓL (CORDE VOCE MENTE PURA)
Latinul: AH 55,346–347, Dankó 211–213. Magyar fordítása: Vigilia, 1971. 512. Irodalom: Mezey László: Deákság és Európa. 1979. 207.
Szent László királyról
NOVAE LAUDIS EXTOLLAMUS
(1192 körül)
Novae laudis extollamus regem, cuius exsultamus speciali gloria. Dulce melos novum favum dulci regem Ladislaum canimus melodia. Regis laudi nil discordet, cuius laudem non remordet caelestis symphonia. Confessorum Regem laudent, per quem reges sibi gaudent vitae dari muncra. Quem precamur laudantes singuli; gemma regum totius saeculi et spes salutifera. O quam felix, quam praeclara Varadini fulget ara tuo claro nomine. Cuius regens saecula manus sine macula lavit omni crimine. Scala gentis Hungarorum, per quam scandit ad caelorum cathedram Pannonia. Fama cuius caelos tendit et terrarum comprehendit quattuor confinia. Per hunc vigent sacramenta et firmatur iam inventa fidei religio. Aegros curans sanos fecit et salutis opem iecit Moysi officio. Exauditur in hac domo, quicquid orans petit, homo per regis suffragia. Per quem neque gladium, nec incursus hostium trepidat Hungaria. Hostis arte plebs arrepta prece regis est adepta salutis piacula. Per quem auctor fidei cornu stillat olei posteris per saecula. Per hunc gentes universas Hungarorum iam conversas novimus imperio. Procul ense parent per se ferae gentes et adversae nutu voluntario. Ex obscuris sui iuris iubar latens, sed iam patens restirat prodigia. Hostem caedit, victor redit, barbarorum Hungarorum unus fugat milia. Ipse suos contemptores poenae facit contentores, morbos illis et languores infert et daemonia. Sed, qui suam sanctitatem colunt, his fert sanitatem et ad vitae sospitatem rex reducit ominia. Regum genus triumphale, Hungarorum salus, vale, nunc refulsit iubar tale regum florens germine. Regum radix Christiana, lauda laudes, fide sana quas exsultans vox humana fert in tuo nomine. Assistentes regis laudi, coronator regis, audi atque servos sancti regis post hanc vitam tui gregis transfer ad palatia. Cuius laudi vis servire nos ac laetos convenire, fac ad ipsum pervenire, ubi confer et largire sempiterna gaudia. Amen. |
Új dicséret szava zengjen a királynak, énekeljen ujjongásunk dallama. Mint a lépesméz, az ének olyan édes, a dicséret László királyt zengje ma. Királyunknak szóljon ének, erősítse a dicséret mennyországi hangjait. Hitvallóknak ura áldott! Tőle nyerték a királyok élet ajándékait. Dicsőítnek esengve mindenek, királyoknak gyöngye, ki mennyeket ígérsz s üdvnek javait. Ó mily boldog s milyen ékes, szent nevével fényességes, Várad híres temploma! Századoknak királya mosta kezét tisztára, szenny ne érje már soha. Ő a lépcső, magyar nemzet rajta lépdel az egeknek trónjához, Pannónia. Híre-neve égig szárnyal, eljut sebes híradással földünk négy határira. Véle kegyet, áldást nyerünk, meg is tartván, mit megleltünk hitvallásunk hajnalán. Gyógyítja a betegséget, munkálja az üdvösséget, ahogy Mózes hajdanán. E házban meghallgatást nyer mindenre, mit kér az ember, ha a király pártolja. Véle semmi kardcsapást, ellenséges támadást nem retteg már a haza. Ellenséggel bár csatázva, a királynak imájára üdvösséget nyer a nép. Hit szerzője általa századokra árasztja olajának erejét. Ő szerez a magyar népnek, mely az igaz hitre tért meg, birodalmi hírnevet. Idegenek, ellenségek békességben jól megférnek, neki engedelmesek. Önlelkéből, rejtettségből csillag támad a világnak, tündökölnek a csodák. Erejével, győzelmével ellenségnek, barbár népnek futamítja nagy hadát. Aki őt dicséri, áldja, bíz a poklot megutálja, nyavalyáit jóra váltja, s elűzi ördögeit. Ki szent voltát megtiszteli, gyógyulását megnyerheti, mert a király megsegíti életre ő híveit. Dicsősége király sarjnak, áve, üdve magyaroknak, értünk támadt fényes csillag, virág ország gyökerén. Királyt adó szent gyökérzet, igaz hittel a dicséret néked is zeng, ember-ének te neved igézetén. Urunk, ki megkoronáztad, hallgasd meg, kik itten áldnak, s szent királyunk hű szolgáit ez életből egykor átvidd mennyei palotádba. Akik hírét együtt zengve összegyűltünk örvendezve, add, hogy véle találkozzunk, és megnyervén eljuthassunk az örök boldogságra. Amen. |
Fordította CSANÁD BÉLA
[Jegyzetek]
SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYRÓL (NOVAE LAUDIS EXTOLLAMUS)
Ez a legkorábbi fennmaradt Magyarországon – közelebbről Váradon – szerzett szekvencia. A Laudes crucis attollamus kezdetű Szent kereszt-szekvencia átköltése Szent Lászlóra. (Párhuzamosan közölve: Athleta patriae = Tanulmányok Szent László történetéhez. Szerk. Mezey László. Bp. 1980. 155–158.)
Latinul: AH 55,242–244, Dankó 185–189; magyar fordítása: Vigilia, 1977. 381.
Szent Imre hercegről
STIRPS REGALIS PROLES REGIS
Stirps regalis, proles regis, imitator verae legis vera dedit gaudia. Hic dilectus par est malis, in silvarum lignis qualis arbor non est alia. Crevit puer Emericus, summi Regis fit amicus a primis cunabulis. Cedit Hostis huic antiquus, caro, mundus inimicus in crucis signaculis... Clangit tuba Gedeonis,[5] silent magi Pharaonis, nec dat signum tertium. Dum in psalmis decantandis vigil praestat et sanandis Christi dat commercium.[6] Salutantur sancti fratres, puer hic honorat patres pia per oracula. Uni unum, alii duo, trina terno, hepta quarto divisa dans oscula. Stupet pater, haec dum videt, maestus vultu corde ridet pium placans filium. Pandit puer veritatem, fratris monstrat sanctitatem virginale lilium.[7]Hic Conrado anxiato ferris quinis colligato rupit ferri vincula.[8]Illustrata Pannonia signis multis cum gratia det laudes per saecula. |
A királynak ifjú sarja az igaz törvényt akarja s nékünk igazságot ad: árbóc ő, magasba szállva, nincs is erdőn semmi szálfa délcegebb és magosabb. Imre gyermek kiskorába Istenhez járt iskolába, fő-király növelte ezt. Ős-ellenség visszatorpan, tőle kúsz a dög a porban, mert kezében a kereszt. Gédeonnak kürtje zendül,[5] mágusokra néma csend ül, kürt se szólal meg sehol. Ő dalol, zsoltároz aztán, énekekkel fönt virrasztván, Krisztusának udvarol.[6] Szent papok rendjét köszönti, a szívét nekik kiönti, mindegyikre ráborul. Egyet egyszer, másat kétszer, ám a negyediket hétszer, megcsókolja jámborul. Látva ezt elámult atyja, vidoran-búsan kutatja, mér tesz így magzatja, mér? Vall az ifjú most felelve: „Mert emez pap tiszta lelke mint a liliom, fehér.”[7] Konrádot a vasbilincsben, ő föloldja, lánca nincsen, mind lehull a lánca ott.[8] Hát Pannónia dicsérjed, dallal és jellel kísérjed, áldják őt a századok. |
Fordította KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
[Jegyzetek]
SZENT IMRE HERCEGRŐL (STIRPS REGALIS PROLES REGIS)
Latinul: AH 9,147–148, Dankó 246–248. Magyar fordítása: Kosztolányi Dezső: Idegen költők. Bp. 1966. 935–936.
Szent Demeter vértanúról
GAUDE TURBA CAELESTIUM
(15. század)
Gaude turba caelestium, plaude turma terrestrium, et totalis vis cordium flammescat uberius. In hac valle miseriae et in terris Pannoniae ex alta stirpe Graeciae nascitur Demetrius.
Qui semen Christi doctrinae et formam legis divinae, cautelam tristis ruinae sparsit Thessalonice. Cuius precum praesidio Nestor fultus in stadio Linaeum ense obvio prostravit egregie.
Insignitus imperio Maximianus proprio Nestorem iubet gladio ferire inaniter. Demetrius in carcere vulneratur in latere, pro Dei Patris munere transit laudabiliter.
Supra tumbam dum prostratur Leontius, visitatur, et a morte liberatur athletae praesentia. Reliquias deferentes Danubii saevientes undas scindunt spe gaudentes eiusdem clementia.
Cuius tumba madidatur oleo, quo solidatur languens, si quis anxiatur doloris incendio. Demetrius adoptatus, et in caelis coronatus noster nunc sit advocatus coram Dei Filio. Amen. |
Örvendjetek az egekben, földünk minden szegletében, lobogjon fel szívetekben lángolón a szeretet, mert a siralomnak völgyén, Pannónia eme földjén, görög nemzet nagy törzsökén Demeter megszületett.
Ő oktatta Krisztus tanát, törvényének parancsszavát, bús romlástól óvni hazát, Szaloniki népének; benne bízott, imájában, Nestor, kint az arénában kivont karddal nagy tusában ront Linaeus szívének.
Maximianus hatalma s hírneve nagy, szól parancsa: íme, itt a saját kardja, s Nestort kivégezteti; Demetert is cellájában vas veri át oldalában, bízott Isten jutalmában, s hős lelkét kileheli.
Midőn sírjára kitették Leontiust: észrevették haláltól a menekedtét, hitvallónk segélte őt, s kik tetemét szállították átszelvén a Duna habját, felkorbácsolt, vad hullámát, benne reménykedtek ők.
Sírjára ki olajat hint, lankadásban erőt merít, ez az olaj megszabadít égő kíntól szenvedőt, mert Demeter égbe szállva, égiektől koronázva ügyünk védi, oltalmazza az Isten Fia előtt. Ámen. |
Fordította CSONKA FERENC
[Jegyzetek]
SZENT DEMETER VÉRTANÚ ÜNNEPÉRE
(GAUDE TURBA CAELESTIUM)
Szent Demetert, aki Maximianus császár idejében (286-310) szenvedett vértanúságot, pannóniai származása és a görög térítések során korán elterjedt kultusza miatt a középkorban „magyar” szentnek tekintették hazánkban.
Latinul: AH 8,118–119, Dankó 225–227; magyar fordítása: A m. középkor irodalma, 825–826.
[1] Vö. Szent István király legendája Hartvik püspöktől, 3. fejezet.
[2] Zsolt 91,13.
[3] Vö. 3 Királyok 6–8. rész.
[4] Vö. Máté 25,20–23.
[5] Vö. Bírák 7,16–20.
[6] Vö. Imre-legenda 1.
[7] Vö. i.h. 3.
[8] Vö. i.h. 7.