II. Magyar nyelvű irodalom
A) ÁRPÁD-KORI ÉS ANJOU-KORI SZÖVEGEMLÉKEK
Halotti Beszéd és Könyörgés [1]
(1192-1195 között)
Betűhív közlés:
Sermo super sepulchrum
Latiatuc feleym zumtuchel / / mic vogmuc. ysa pur es chomov uogmuc. Menyi milostben / / terumteve
eleve mív isemucut adamut. es odutta vola neki / / paradisumut hazóá. Es mend paradisumben uolov
gimilcíctul / / munda neki elnie. Heon tilutoa wt ig fa gimilce tvl. Ge / / mundoa neki meret nu(m) eneyc.
ysa kí nopun emdul oz gimils / / twl. halalnec halaláál holz. Hadlaua choltat terumteve isten / / tvl. ge
feledeve. Engede urdung intetvinec. es evec oz tiluvt / / gimilstwl. es oz gimilsben halalut evec. Es oz
gimilsnec vvl / / keseruv uola vize. hug turchucat mige zocoztia vola. / / Num heon muga nec. ge mend w
foianec halalut evec. / / Horogu vec isten. es veteve wt ez muncas vilagbele. es levn / / halanec es
puculnec feze. es mend w nemenec. Kic ozvc. / / miv vogmuc. Hug es tiv latiatuc szumtuchel. isa es num / /
igg ember mulchotia ez vermut. ysa mend ozchuz iarov / / vogmuc. Wimagguc uromc isten kegilmet ez lelic
ert. hug / / iorgossun w neki. es kegiggen. es bulscassa mend w bunet. / / Es vimagguc szen achscin
mariat. es bovdug michael archangelt. / / es mend angelcut. hug uimaggonoc erette. Es uimagguc / / szent
peter urot. kinec odut hotolm ovdonia. es ketnie. hug ovga mend w bunet. Es vimagguc mend szentucut. / /
hug legenec neki seged uromc scine eleut. hug isten ív ui- / / madsagucmia bulsassa w bunet. Es zoboducha
wt urdung / / ildetuitvl. es pucul kinzotviatwl. es vezesse wt paradisu(m) / / nugulmabeli. es oggun neki
munhi uruzagbele utot. es / / mend iovben rezet. Es keassatuc uromchuz charmul. Kirl. (Kyrieleyson).
Scerelmes bratym uimagguc[2] ez scegin ember lilki ert. / / kit yr ez nopun ez homus vilag timnucebelevl mente. / / kinec ez nopun testet tumetívc. hug ur uvt kegilmehel / / abraam. ysaac. iacob. kebeleben helhezie. hug birsagnop / / ívtua mend w szentíí es unuttei cuzicun iov / / felevl iochtotnia ilezie wt. Es tiv bennetuc. clamate III. K[yrieleyson].
(Pray-kódex 136r – ÓMOlv 69–70)
Egykori feltehető olvasat:
Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isȧ, por ës homou vogymuk. Mënyi milosztben terömtevé elevé miü isëmüköt Ádámot, ës aduttȧ valá neki pȧrȧdicsumot hȧzoá. Ës mënd pȧrȧdicsumben valou gyimilcsëktűl mondá neki élnië. Hëon tilutoá űt igy fá gyimilcsétűl. Gye mondoá neki, mérët nüm ënëik : isȧ, ki napon ëmdöl az gyimilcstűl, hȧlálnek hȧláláȧl holsz. Hȧdlȧvá holtát terömtevé Istentűl, gye feledevé. Engedé ürdüng intetüinek, ës ëvék az tilvot gyimilcstűl. Ës az gyimilcsben hȧlálut evék. Ës az gyimilcsnek úl keseröü valá vizë, hugy turkokȧt migé szakasztja valá. Nüm hëon mogánek, gye mënd ű fajánek hȧlálut ëvék. Haraguvék Isten, ës vetevé űt ez munkás világ belé: és lëün hȧlálnek ës pukulnek fëszë, ës mënd ű nemének. Kik azok? Miü vogymuk. Hugy ës tiü látjátuk szümtükhel: isȧ, ës nüm igy embër múlhatjȧ ez vermöt, isȧ mënd azhuz járou vogymuk. Vimádjuk Uromk Isten këgyilmét ez lélekért, hugy jorgasson ű neki, ës kegyigy-gyën, ës bulcsássȧ mënd ű bűnét! Ës vimádjok szen[t] ȧhszin Máriát és boudog Miháël ȧrhȧngyëlt ës mënd ȧngyëlkot, hugy vimádjanak érëttë! Ës vimádjok szent Pétër urat, kinek adot hatalm oudaniȧ ës këtnië, hugy oudjȧ mënd ű bűnét! Ës vimádjok mënd szentököt, hugy lëgyenek neki segéd Uromk színë eleüt, hugy Isten iü vimádságok miá bulcsássȧ ű bűnét! Ës szobadohhȧ űt ürdüng ildetüitűl ës pukul kínzatujátúl, ës vezessë űt pȧrȧdicsum nyugalmȧ belí, ës adjon neki münyi uruszág belé utat ës mënd jouben részët! Ës kíássátuk Uromkhuz hármúl: kyrie eleison!
Szerelmes brátim! vimádjomuk ez szëgín embër lilkíért, kit Úr ez napon ez hamus világ timnücë belől menté, kinek ez napon testét tömetjök; hugy Úr űt këgyilméhel Ábrȧám, Izsák, Jȧkob kebelében helhezjë; hugy bírságnap jutvá mënd ű szentëi ës ünüttei küzëkön jou felől johtatniȧ íleszjë űt! Ës tiü bennetük. Clamate ter: kyrie eleison!
Értelmezés:
Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban teremté kezdetben [Úr] mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki paradicsomot házzá. És mind[en] paradicsomban való gyümölcsöktől monda neki élnie. Csupán tiltá őt egy fa gyümölcsétől. De mondá neki, mért ne ennék: „Bizony, [a]ki napon eendel az[on] gyümölcstől, halálnak halálával halsz”. Hallá holtát teremtő Istentől, de feledé. Engede ördög intetének, és evék az[on] tiltott gyümölcstől, és az[on] gyümölcsben halált evék. És az[on] gyümölcsnek oly keserű vala leve, hogy torkát megszakasztja vala. Nem csupán magának, de mind[en] ő fajának halált evék. Haraguvék Isten, és veté őt ez munkás világba: és lőn halálnak és pokolnak martaléka, és mind[en] ő nemének. Kik azok? mi vagyunk. [A]hogy is ti látjátok szemetekkel: Bizony, egy ember sem kerülheti el ez vermet, bizony, mind ahhoz járó vagyunk. Imádjuk Urunk Isten kegyelmét e lélekért, hogy irgalmazzon őneki, és kegyelmezzen, és bocsássa mind[en] ő bűnét! És imádjuk Szent Asszony Máriát és Boldog Mihály arkangyalt és mind[en] angyalokat, hogy imádjanak érte! És imádjuk Szent Péter urat, akinek ad[at]ott hatalom oldania és kötnie, hogy oldja mind[en] ő bűnét. És imádjuk mind[en] szenteket, hogy legyenek neki segedelmére Urunk színe előtt, hogy Isten ő imádságuk miá bocsássa ő bűnét! És szabadítsa őt ördög üldözésétől és pokol kínzásától, és vezesse őt paradicsom nyugalmába, és adjon neki mennyországba utat, és mind[en] jóban részt! És kiáltsátok Urunkhoz háromszor: kyrie eleison!
Szerelmes Testvéreim! imádjunk e szegény ember lelkéért, [a]kit Úr e napon e hamis világ tömlöcéből mente, [a]kinek e napon testét temetjük, hogy Úr őt kegyelmével Ábrahám, Izsák, Jákob kebelében helyezze, hogy bírságnap jutva mind[en] ő szentei és kiválasztottai között jobb felől iktatnia élessze fel őt! És tibennetek. Clamate ter: kyrie eleison!
(BENKŐ Loránd: Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei. Bp. 1980. 47–49, 55–57. alapján.)
A Halotti Beszéd és Könyörgés latin előképe
Hic faciat sacerdos sermonem populo. Optime nostis, fratres carissimi, dei misericordiam, quanta gratia dominus deus gratificaverat primum Adam, patrem nostrum; sed diabolo suadente dum peccavit, quid sibi et omnibus suis posteriis tunc promeruit, ecce, fratres, videtis oculis vestris. Considerate, fratres, in quanta beatitudine constabat ille primus Adam, quod et eum non mori, sed in aeternum vivere creaverat dominus. Delectabilem domum dederat ei dominus, scilicet paradisum, sed eo ibi manente praecepta domini postposuit, postquam a diabolo deceptus de illo vetito fructu comedit, et in illo fructu et sibi et omni humano generi mortem comedit. Solus ipse peccavit tunc, fratres; utinam soli ipsi suffecisset hoc periculum perpeti. Sed, quid per Ezechielem prophetam dicit nobis dominus, consideremus, fratres. Patres, inquit, tunc comederunt uvam acerbam, sed modo dentes filiorum obstupescunt. Videtis, fratres, cotidie oculis vestris, quoniam cotidie obstupescunt dentes nostri, cum et cotidie mortis amaritudine amaricamur. Paradisus erat, fratres, mansio nostra, non ista fovea, sed primi parentis nostri transgressio promeruit nobis hanc mansionem. Tunc, fratres, expulsi sumus ab illa delectabili domo et incidimus in manus diaboli, qui et multo tempore detinuit nos sub potestate sua. Tandem misericors dominus recordatus est, quoniam pulvis sumus. Descendit de caelo ad terram ac per multa tempora perditum hominem quaesivit et invenit, quem et pretioso sanguine suo redemit, sicque gaudens illuc eum reduxit, unde et primum corruerat. Igitur, fratres, non ista fovea est mansio nostra, sed sicut beatus Paulus dicit, ita est nobis credendum. Nostra – inquit – conversatio in caelis est. Quibus, fratres, parata est illa caelestis mansio, optime nostis. Iustis et omnibus illis, qui in hoc saeculo in bono opere perseverant. Debitores sumus, fratres, ut homo hominem, mortalis mortalem sepeliat et pro eo orationem faciat eique a deo misericordiam imploret. Rogamus igitur vos, fratres, ut sicut vos a deo cotidie quaeritis vobismet ipsis misericordiam et remissionem, similiter quaeratis et huic misero homini hodie a deo misericordiam et si cui aliquid peccavit, omnes pro deo hodie remissionem faciatis sibi. Alia. Orate, fratres, hodie pro eo, quatenus dei misericordia hic eum requiescere faciat et finito mundi termino cum omnis homo resurget, quando et dominus deus ad iudicium veniet, tunc per intercessionem beatissimae virginis Mariae et omnium sanctorum suorum iste miser homo non ad iudicium, sed ad dei gratiam resurgat. Kyrieleyson.
(Pray-kódex 136r–136v)
Oremus, fratres carissimi, pro spiritu cari (carae) nostri (nostrae), quem (quam) dominus de laqueo huius saeculi vocare dignatus est, cuius corpusculum hodie sepulturae traditur, ut eum (eam) pietas domini immensa in sinum Abrahae, Ysaac et Iacob collocare dignetur, ut cum dies iudicii advenerit, inter sanctos et electos suos eum (eam) in parte dextera collocandum (collocandam) resuscitari faciat.
(Pray-kódex 134r)
A latin előkép fordítása
Jól tudjátok, kedves testvéreim, Istennek könyörületességét, mily nagy kegyelemmel kegyelte az Úristen az első Ádámot, a mi atyánkat; de az ördög késztésére midőn vétkezett, mit szerzett akkor magának és minden ő maradékának, íme, testvéreim, látjátok szemeitekkel. Gondoljátok meg, testvéreim, mily nagy boldogságban leledzett amaz első Ádám, hogy őt is nem halni, hanem örökké élni teremtette az Úr. Gyönyörűséges házat adott neki az Úr, tudniillik a paradicsomot, de ő ott lakozva az Úr parancsolatjait megvetette, miután az ördögtől megcsalatván ama tiltott gyümölcsből evett és ama gyümölcsben mind magának, mind az egész emberi nemnek halált evett. Egyedül ő vétkezett akkor, testvéreim; vajha egyedül magának elég lett volna ezt a veszedelmet elszenvednie. De mit mond Ezékiel próféta által minekünk az Úr, gondoljuk meg, testvéreim. Az atyák ették meg akkoron – úgymond – a savanyú szőlőt, de most a fiak fogai vásnak meg belé. Látjátok, testvéreim, naponként szemeitekkel, hogy naponként megvásnak belé a mi fogaink, midőn naponként is a halálnak keserűségével kesergettetünk. A paradicsom volt, testvéreim, a mi szállásunk, nem ez a verem, de a mi első szülőnknek parancsolat-áthágása szerezte minekünk ezt a szállást. Akkor, testvéreim, kiűzettünk ama gyönyörűséges házból és estünk kezeibe az ördögnek, ki sok ideig is tartott minket az ő hatalma alatt. Végtére a könyörületes Úr megemlékezett arról, hogy por vagyunk. Leszállott a mennyből a földre és a sok időn át elveszett embert kereste és megtalálta, kit az ő drágalátos vérén meg is váltott, és így örvendezve oda őt visszavezérelte, honnét elsőben is elbukott. Tehát, testvéreim, nem ez a verem a mi szállásunk, de miképpen boldog Pál mondja, úgy kell minekünk hinnünk. A mi társaságunk – úgymond – a mennyekben van. Kiknek készíttetett, testvéreim, az a mennyei szállás, jól tudjátok. Az igazaknak és mindazoknak, kik e világban a jó cselekedetben állhatatoskodnak. Kötelesek vagyunk, testvéreim, hogy ember az embert, halandó a halandót eltemesse és őérette imádkozást tegyen és őneki Istentől könyörületet esdjen. Kérünk tehát benneteket, testvéreim, hogy valamint ti az Istentől naponként kértek tinektek magatoknak könyörületet és bocsánatot, hasonlókép kérjetek ennek a szegény embernek is ma az Istentől könyörületet, és ha kinek mit vétett, mindnyájan Istenért ma bocsánatot tegyetek őneki. Más. Imádkozzatok, testvéreim, ma őérette, hogy Istennek könyörületessége itt őt megnyugosztalja és a világ vége beteljesedvén, midőn minden ember föltámadand, mikoron az Úristen is az ítéletre eljövend, akkoron közbenjárására boldogságos Szűz Máriának és minden ő szentjeinek ez a szegény ember ne ítéletre, hanem Istennek kegyelmére támadjon föl. Kyrieleyson.
Imádkozzunk, kedves testvéreim, a mi kedvesünk lelkéért, kit az Úr e világ hálójából elszólítani méltóztatott, kinek teste ma temetésnek átadatik, hagy őt Istennek mérhetetlen irgalma Ábrahám, Izsák és Jákób kebelébe helyezni méltóztassék, hogy mikor az ítélet napja eljövend, ő szentjei és választottjai között őt jobb felől helyezendőnek támassza föl.
(Mészöly Gedeon fordítása = BALáZS János: Magyar deákság. Bp. 1980. 463–466.)
[1] Irodalom: BENKŐ Loránd: Az Árpád-kor magyar nyelvű szövegemlékei. Bp. 1980; BALÁZS János: Magyar deákság. Anyanyelvünk és az európai nyelvi modell. Bp. 1980. 451-486; TARNAI Andor: A Halotti Beszéd retorikája. = Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról. Szerk. Szelestei N. László. Bp. 1989. 39-49.
Lásd még Telegdi Csanád temetési beszédét a Thuróczy-krónika Károly Róbert haláláról szóló fejezetében. (Szöveggyűjteményünkben is közölve.)
[2] a szó felett: omuc