Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000-1530)

1. Adest festum venerandum
sancti regis Stephani
multa laude celebrandum
omni die saeculi.
Gaudeant, qui sunt heredes
per hunc facti Domini
et sanctorum coheredes
meruerunt fieri.

2. Iste sanctus praedicator
Hungarorum primitus
christianae legis lator
factus est divinitus,
pro binis tradens bis bina
duplicate pretio
vel pro quinque dans bis quina
reportando Domino.

3. Mundi reges moriendo
regno finem faciunt,
qui, ut sibi celsitudo
regni, regno pereunt,
sed hic sanctus terminando
terrenam potentiam,
sumpsit regnum inchoando
sempiternam gloriam.

Ím, eljött az áldott új nap:
zengő üdvös ünnepe
szent királyunk-Istvánunknak!
Míg tart e világ heve,
örvendjen, ki őáltala
lőn Urunk örököse
s érdeméből nyeri vala,
hogy a mennynek részese.

E szent volt a magyar népnek
első hithirdetője
és a keresztény törvénynek
Isten-küldte szerzője.
Két tálentom helyett négyet,
megkettőzve megadott,
ötért tízet Istenének
kamatosan juttatott.

A királyok, ha meghalnak,
bevégzik uralmukat,
meg nem őrzik a hatalmat
s felséget a hant alatt.
Ám e szent, mihelyt bevégzé
a földi uralkodást,
örök dicsőségben kezdé
újfent a királykodást.

R1 Iam cum caelos ascendisset
nostra salus, Dominus,
atque suis transmisisset
dona Sancti Spiritus,
repleverunt partes mundi
duodeni proceres
seminantes verbum Dei a
d salvandos homines.

V. In omnem apostolorom
terram sonus exiit,
et in fines orbis terrae
verbum horum prodiit.

R2 Gaudebat ergo praecone
suo quaeque regio,
et grates pro tanto dono
referebat Domino;
restabat Pannoniorum
plebs sine consilio,
clausa tenebris errorum
in mundi naufragio.

V. Et dum cresceret in orbe
fidei religio,
et credentes puro corde
nascerentur denuo.

R3 Genti autem devianti
per mortis illecebras
et procaciter amanti
caecitatis tenebras
ideo differebatur
salutis praeconium,
ut post moras assequatur
maius beneficium.

V. Orae namque doctor quanto
datur illi serior,
dono Dei missus tanto
venit excellentior.

Üdvözítőnk, mikor útja
mennyországba visszavitt,
övéire árasztotta
a Szentlélek kincseit.
Tizenkét fő választottja
végigjárt a föld felett
Isten igéjét hordozta,
megváltani lelkeket.

Az apostolok beszéde
mindenüvé elhatott,
általuk Isten igéje
világ végéig jutott.

Minden ország örvendezett
elnyervén patrónusát,
és e nagy-jóért szerfelett
áldotta Úr-Krisztusát.
Épp csak Pannónia népe
nem találta támaszát,
tévelygés ködéből
nézte a világ forgatagát.

Körülötte a föld szerte
igaz hitére talált
s egyre nagyobbra növelte
már a tiszta szívű nyájt.

A nemzet, mely a homályba
megfogózott makacsul
s a halálnak cselfogása

volt felette ősi úr:
rég azért nem lelt magának
üdvösségre vezetőt,
mert Isten nagyobb javának
részeséül szánta őt.

Mennél később nyer az ország
hithirdetőt, igazat:
a kegyelmes égi jóság
annál derekabbat ad.

1. Valde felix es dicenda
a cunctis, Pannonia,
erumpe nuns laetabunda
in Dei praeconia,
qui tibi non praeceptorem
de plebe discipulum,
sed regem praedicatorem
misit et apostolum.

2. Nam ut Attila sub rege
Hungarorum populus
tyrannidis lata lege
saeviit incredulus,
sic sub Stephano regnante
vertitur crudelitas,
quo figura transmutante
formatur credulitas.

3. Dudum namque desolatam
Dominus Hungariam
penitusque nulla datam
praedicatum perviam
per hunc sanctum evocavit
ad baptismi gratiam
et cum suis heredavit
dans caelorum patriam.

Szerencsésnek hirdet téged
mindenki, Pannónia,
ezért Istenhez dicséret
szálljon, ének és ima:
méltót, aki mestered lett,
nem a köznépből adott,
hanem felkent fejedelmed
hitvivő apostolod.

Míg Attila állt fölötte,
a magyar nép egyedül
a zsarnok igáját nyögte
ész nélkül s hitetlenül.
De István uralkodása
dicső fordulót hozott,
jelzi egy szó megtoldása:
gaz igazra változott.

Teremtőnk a tenger éve
elhagyott Hungáriát
mindeddig megtérítésre
senkinek sem adta át;
eme szentjével kínálta
a keresztség balzsamát,
övéinek s néki tárta
örök égi otthonát.

R4 Geisae namque, duci sancto,
sanctus puer nascitur,
qui divina matris ventre
gratis perfunditur.
Et Stephano praemonstrante,
qui post Christum passus est,
ast quam nasceretur ante
Stephanus vocatus est.

V. Iste Deo se devovit
ab adolescentia
nilque lubricum cognovit
ipsius infantia.

R5 Sed cum iuventutis metas
sanctus primum posuit,
atque iam virilis aetas
in eo invaluit,
ex tunc factus est famosus
eximiis laudibus:
in bellis victoriosus,
prudens et fortissimus.

V. Sub mundanis armis Dei
miles erat strenuus,
nam in bonis erat ei
affectus praecipuus.

R6 Corde Deo credens erat,
quod monstrabat opere,
omnibus sufficiebat
ipse solus munere,
rex erat et praedicator,
dupla dans stipendia,
unde corpore praeceptor
gauderet et anima.

V. In divinis studiosus
vir fuit operibus,
forma quidem speciosus
magis tamen moribus.

Magasztos szép fiat nemzett
Géza szent fejedelem,
kit a méhben már megszentelt
az isteni kegyelem:
Krisztus első vértanúja,
István adott jóslatot
születése előtt róla,
hát István nevet kapott.

Magát Istennek ajánlta
tüstént, már mint gyermeket,
a szemérem rovására
semmit el nem követett.

Az ifjúkor küszöbére
érkezett szeplőtelen,
majd a férfikorba lépve
nagy s dicső lett hirtelen.
Terjedt híre szerteszéjjel,
nyert zengő dicséretet:
harcban sose érte szégyen,
vitézül vezérkedett.

És míg harcolt e világban,
jól szolgálta Istenét,
mert a jótettek sorában
lelte legfőbb örömét.

Megváltóját szívből hitte,
jelzi sok cselekedet:
a kötelesség vezette
mindünkért s minden felett.
Király volt s hit apostola
így rótt kétszeres adót;
mindig teste-lelke ura
s nem kényeztetője volt.

Mindig Uráért buzogva
fakadtak jótettei,
gyönyörű volt szál alakja,
még szebbek erényei.

1. Vir beatus pardum nempe
fert ad caulas ovium
et leonem ad praesepe
bonis ferocissimum,
nam minis, precibus, donis
terret, mulcet, incitat
parvos, mites, vanos, bonis
Christi quos deificat.

2. Si plebs ista suscepisset
alium discipulum,
forsitan ei misisset
Deus quendam alium,
sed rebellis gens et fortis,
gens grandis audaciae
per eiusdem virum sortis
danda fuit gratiae.

3. Magnus Samson ad domandum
leonem immittitur,
ad Hungaris praedicandum
rex fortis eligitur,
ex leonis fauce mellis
favus gratus nascitur,
ex Hungaris ore dulcis
Deo laus exprimitur.

Párducot a juhakolhoz
nem a szent férfi visz-e?
s oroszlánt az istállóhoz,
hogy ökröt rémítene?
Hol fenyeget, hol kér, hol ad:
ösztökél e szeretet
tévelygőket, jók- s rosszakat,
hogy elérjék üdvüket.

Ha szelídebb apostolra
is hallgatna nemzetünk:
talán Isten küldött volna
kezesebbet is nekünk.
Merész lázongók hadával
gyengébb pásztor mit tegyen?
Ezért kemény férfi által
szállt reánk a kegyelem.

Oroszlán legyőzésére
nagy Sámsont küldé a menny;
magyarok térítésére
támadt hős fejedelem.
Oroszlán torkából akkor
édesen csorgott a méz;
Istenhez a magyar ajkon
ének éneket tetéz.

R7 Inter cetera laudanda
virtutis insignia
patientiae miranda
fait illi gratia,
emonstrat quod depilata
pauperurn protervia
eius barba, dum collata
suet his beneficia.

V. Et ille tunc fuit laetus
dare Deo gratias,
pro quo dignus est inventus
pati contumelias.

R8 Nobilis stirpe rex sanctus,
sed fide nobilior,
caritate roboratur
et spei non immemor,
postquarn cursum consummavit
praesens spernens saeculum,
Iesu Christo commendavit
gloriosum spiritum,
offerunt quem ad superna
angelorurn agmina
regnaturum in aeterna
beatorum patria.

V. Rege sibi pro sublato
pii maerent Hungari,
sed collega pro collato
cives gaudent caelici.

Mennynek minden adománya
közt legnagyobb kegyelem,
mely rászállt a szent királyra:
csodálatos türelem.
Koldusoktépték szakállát
– példaként emlegetik –
mikor egyszer alamizsnát
kegyesen osztott nekik:

és elkezdett énekelni
hálát, ujjongó fohászt,
hogy méltó lett elszenvedni
e csúf megaláztatást.

Szent király volt nemes ágból
de a hite nemesebb,
mindehhez a remény járult
és az erős szeretet.
Mikor véget ért a pálya,
minden földit megvetett,
Jézus Krisztusnak ajánlta
lelkét, a szépségeset.
Immár felvitték a mennybe
az angyali csapatok,
boldogok közt mindörökre
fénylőn tündökölni fog.

Holt királyunkért könnyeznek
jámbor szívű magyarok,
új társuknak örvendeznek
a mennyei angyalok.