Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000-1530)

Egyházi énekek és verses imádságok

Verses könyörgés Úrfelmutatásra

(1433)

Ó Istennek teste ídesség, ez világnak ótalma,
Ó tiszteletes test, ma tégedet míltatlan imádlak,
Hugy engümet méltass halálomnak ideín éltetni.
Ó életnek kenyere, adj énnekem örek eremet,
Téged kérlek és uszunlak,[1] lelkemet testemmel tisztohadd.[2]

A magyar sorok rendjében összeállított latin könyörgés:

Corpus ave Domini, salus et reparatio mundi,
Salve sancta caro, te nunc indignus adoro,
Ut me digneris in tempore pascere mortis.
O panis vive, confer mihi gaudia vitae,
Per te mundetur mens, sensus purificetur.

(Laskói Demeter kódexe 16r – Holl Béla: Egy ismeretlen középkori iskoláskönyv és magyar verses nyelvemlék 1433-ból. MKSz 1984. 16–19.)

Telegdi Miklós második karácsonyi éneke[3]

1. Nagy örömnap ez nekünk,
Mert Krisztus születék,
Ki ez napon származék
Egy szűznek méhétől.
Csodálatos az gyermek
És nagy gyönyörűséges
Ű emberségében;
De meggondolhatatlan,
És kijelenthetetlen
Ű istenségében.

2. Isten fia támada
Tiszta nemes szűztűl,
Mint rózsa liliomtól;
Természet elámol.
Kit a szűz leány szüle,
Világ előtt ez vala
Mindennek teremtője,
Ki ű tiszta emlején
Tisztaságos tejével
Nevelé fel az Krisztust.

3. Mint üveg meg nem szegik
Napfény által hatván,
Úgy szegetlen marada
Az szűz szülésében.
Bódog az gyermek-szülő,
Kinek tiszta szent méhe,
Mert az Istent szülé;
És bódogok az emlők
Kik ő gyenge korában
Az Krisztust feltartották.

4. Angyal az pásztoroknak,
Ő csordájok mellett,
Éjjel, hogy vigyáznának,
Az mennyei királt
Hirdeti nagy örömmel,
Hogy újonnan született
És jászolban fekszik,
Angyaloknak szent Urát,
Ki mindeneket elhalad
Képpel, nagy szépséggel.

5. Az leány itt az anya,
És az fiú- atya,
Ki hallott ilyen dolgot?
Isten emberré lén,
Szolga és fejedelem,
Ki mindenhez közelget,
S nem esmerik űtet,
Jelen vagyon és távul,
Az csoda is kettőzik,
De nem veszik űtet.

6. Éjfélikor születék
Igazságnak napja,
Jászolban helyhezteték
Földnek, mennynek ura.
Póláztaték az gyermek,
Ki az eget teremté
És megékesété
Nappal, holddal, csillaggal,
Fényességgel, szépséggel,
Minden ékességgel.

7. Krisztus minket teremtél
Te szent kezeiddel,
És miértünk születél
Az Szűz Máriátúl.
Kérünk azon tégedet,
Bocsásd meg bűneinket,
És ne vess pokolra
Halálunknak utána.
Adgyad nekünk Úristen
Szénedet láthatnunk.

(RMKT I2 420–422)

Emlékezzél, keresztyén

1. Emlékezjél keresztyén az áldott Jézusról,
Ártatlan haláláról, nagy kénvallásáról,
Szent vére hullásáról, nyomorúságáról,
Kit teérted szenvede ő nagy szerelméből.

2. Régen Paradicsomba valál méltóságba,
Istennek malasztjába, nagy ártatlanságba,
Azután teremtődnek esél fogságába,
Mikor gonozságodért esél haragjába.

3. Téged onnan kivete ez gyarló velágba,
És siralmnak völgyébe ő nagy haragjába,
Te nagy bőnös voltodért baromhoz hasonla,
Hogy bőnöd megesmérnéd ez nyomorúságba.

4. Azután Mennyországból tereád tekénte,
Látván nagy nyavalyádat rajtad könörőle,
Mennyből érted leszálla az Szíznek méhébe,
Öltözék szerelmedért bizon emberségbe.

5. Harminchárom éviglen tenéked szolgála,
Nagy nyomorúságában érted megfárada;
Lén te idvességednek szentséges példája,
És keserő bínednek kegyes megváltója.

6. Te erek fogságodért ő megfogtaték
Kegyetlen bíneidért megostoroztaték,
Mennyei koronádért tivissel koronáztaték,
Te keserő kénodért keserűen kénzaték.

7. A kemén keresztfának kénját reávevé,
Ő kénjának helyére nagy kénnal viselé,
Te kegyetlen bínedért őtet megfeszejték,
Drágalátos szent vérét érted mind kiötték.

8. Ó, halandó keresztyén, ezeket megmondjad,
Édességes Jézusnak kénját meggondoljad,
Keserő szent halálát szívedbe forgassad,
Hogy halálod idején szent színét láthassad!

(Winkler-kódex 120–122 – RMKT I2 101–102)

Krisztus hét szava a keresztfán[4]

1. Áldott Krisztus keresztfán hét igét megmonda:
Bínes népnek példáját kiáltani hagyja.
Krisztus testamentumba, ez földön marada –
Írást róla mint íra Bódog doktor, Béda.

2. Az hét szónak jószágát Krisztus nékönk adjad,
Hét halálos nagy bínnek terhét megbocsássad!
És mint róla származik számtalan ágazatja,
Szent vérednek hullását tőlönk se távoztasd.

3. Krisztus, könyörölj rajtunk: megfojt az kevélség,
Telhetetlen átkozott izgat nagy fösvénség;
Világvesztő torkosság, bujaság, irégység,
Harag minden jót megbánt, jaj, hogy süllyed restség?

4. Uronk egyik tolvajjal elegyedék szóban,
Mondván néki: „Velem léssz ma paradicsomba!”
„Mondjad nékem, ha’ leszek halálnak markában?”
„Velem léssz ma örökké fénes mennyországban!”

5. Mondá Krisztus keresztfán őtet megvetőknek
„Megbocsássad, szent Atyám, mit ellenem töttek!”
Áldott Krisztus keresztfán „Szomjúhozom!” – mondá –
Kévánságom limbosban és az szent atyákval.

6. „Asszonyállat, ím neked – mondá szent anyjának –
Fiad legyen Szent Jánus; légy anyja Jánusnak!”

7. Krisztus, szent halálodért ne hagyj gonosz társnak,
Hagyj csak szent anyádnak, kérlek, ne hagyj másnak.
És én szent angyelimmal adtam, mit ígértem:
Tied legyen énvélem az, mit teremtettem.

8. Valaki ez igéket híven megtartandja:
Térdepelvén, szeretvén, mindennap megmondja,
Harminc napnak előtte halálát megtudja,
Uronk Jézus szent Anyját, higgye, hogy meglátja!

(Peer-kódex 194–199 – RMKT I2 210–211)

Himnusz a felfeszített Krisztushoz[5]

II. Az Üdvözítő kezeihez

Idvözlégy ez világnak jó Megváltója
Nehezülteknek kívánsága,
Ki körösztfára emeltetél,
Két kezedön függesztetél!..
Tü szent kezek, idvözlegyetök,
Új rózsával megtöltetök,
Kiket elterjesztvén ágra, keményön húztak,
Vas szegekvel meggyagdostak,
Kikből gyöngyelő véröd hullott,
Aszú földet harmatozott!
Látom, hogy foly mindönünnen
Te szép véröd nagy bévségvel,
Piros, oly mint mast nyílt rózsa
Mi lelkönknek váltságára!
Bárson színű vérös kezed
Szerelmemben megölelöm.
Szoméhozott aszú számval
Iszom szent vérödet kívánságval.
Körösztfádat ha szoréjtom,
Sírva mondom vigasságom
Keménségös nagy kénodért,
Te szent véröd hullásáért
Adok hálát könnyhullatva,
Szent kezedet megapolva.
Szent vérödben keserödvén
Reménségöm beléd vetöm.
Te szent kezed oltalmazzon,
Halálomkoron
Es te jogod engöm
Hozzád fogadjon.

(Czech-kódex 46–49 – RMKT I2 161–162)

Vásárhelyi András éneke Szűz Máriához[6]

(1508)

1. Angyeloknak nagyságus asszonya,
Úr Jézusnak bódogságus anyja,
Mennyországnak szépséges ajtója,
Paradicsomnak vagy széles kapuja.

2. Néked szólonk, szízeknek virága,
Mend szenteknek oly nagy vigassága,
Angyeloknek ő nagy tisztasága,
Pátriárkáknak ő nagy dicsősége.

3. Dicsekedjél angyeli székedben,
Szerafinnak[7] szent szeretetiben,
Kerubinnak nagy bölcsességében,
Székeseknek[8] bölcs ítéletiben.

4. Reád néznek szenteknek szemei,
És véneknek keserves szűvei,
És árváknak nyomorólt ihai,
Bűnösöknek óhajtó lelkei.

5. Esedezzél mi nagy igazságonk,
Sok bűnönkről, mi nagy bátorságonk,
Szent fiadnak, mi nagy tisztességönk,
Halálunkról, mi nagy reménségönk.

6. Áldott te légy, Jézusnak dajkája,
Szent Atyának drága kéncstartója,
Szentléleknek ő megnyugosztója,
Igazságnak megvilágosojtója.

7. Segéljed meg tebenned bízókot,
Engeszteld meg az apostolokot,
Fordejtsd hozzánk az mártíromokot,
Térejtsd hozzánk az konfesszorokot.

S. Dicsőséges szenteknek mondási,
Szentháromságnak nagy titkus tanácsi,
Apostoloknak szent prédikálási,
Mártíromoknak nagy sok kínvallási.

9. Emlékezzél angyeli esésről,[9]
Emlékezzél Évának vétkéről,
Emlékezzél az nagy vízözönről,
Nyerj kegyelmet az nagy Úristentől.

10. Siradalmas nékönk mi életönk,
És minékönk mi sok vétkezetönk,
Rettenetes nékönk vétkezetönk,
Ha te nem léssz nékönk mi nagy segedelmönk.

11. Árvaságnak kegyes táplálója,
Özvegyeknek megoltalmazója,
Szegényeknek meggazdagejtója,
Számkivetéseknek megbódogejtója.

12. Siradalmas nékönk születetönk,
Féledelmes sok hívolkodásonk,
Rettenetes nékönk bajvívásonk,
Ha te nem léssz nékönk kegyes táplálónk.

13. Asszonyoknak szépséges tüköre,
Férfiaknak tisztes győzedelme,
Halottaknak nagy hiedelme,
Ördögöknek ő nagy töredelme.

14. Rólad szólnak szenteknek mondási,
Szentháromságnak nagy titkus tanácsi,
Apostoloknak szent prédikálási,
Mártíromoknak diadalmassági.

15. Halottaknak megszabadejtója,
Törököknek megnyomorojtója,
Kerályoknak jó tanácsadója,
Magyaroknak megoltalmazója.

16. Ez szerzetteték Pestnek városában,
Ugyanottan Szent Péter utcájában,
Születet után elmúlt időben
Ezerötszáz és nyolc esztendőben.

17. Legyen hála az Szentháromságnak,
Azonképpen az áldott Jézusnak,
Legyen hála az Szíz Máriának,
Vélem öszve mend az bódogoknak.
Amen.

(Peer-k. 330–337, Thewrewk-k. 77–82 – RMKT I2 236–240)

Édes anya

Édes anya, bódog anya,
Verág szilő Szíz Mária.

(Winkler-kódex 117 – RMKT I2 98)

Ó, kegyes Szíz Mária[10]

Ó, kegyes Szíz Mária,
Te vagy szép tiszta rózsa,
Bín nélkül fogantatál,
Mert mennyből te adatál.
Anyádtúl mikor sziletél,
Istentől úgy tiszteltetél,
Hogy méhében megszenteltetél,
Szeretettel ípöltetél,
Kétség nélkül eredet-bűntől
Szeplőtelen őriztetél, –
Szíz Mária ékes viola,
Bűnösöknek vigassága!

Ó, kegyes Szíz Mária,
Te vagy szép tiszta rózsa,
Szentháromságnak leánya,
Istennek édes anyja.
Gábrielnek mikoron te hűl,[11]
Szizességedben ípölél,
Malasztval ottan megtelíl.
Csudálatos az szizesség,
Kivel érdemléd,
Istenséget méhedben
Úgy viselhetnéd.
Szíz Mária ékes viola
Bűnösöknek vigassága.

Ó, kegyes Szíz Mária,
Te vagy szép tiszta rózsa,
Szeplőtelen megmaradál,
Jézust ha nékönk adád.
Ó, mely méltó szíz akkor lől,[12]
Mikor Istent-embert szüléd,
Mert angyelok imádának,
Szeretének, tisztelének,
Szolgálának mendeneknek,
Bódognak hírzetének.
Szíz Mária ékes viola,
Bűnösöknek vigassága.

Ó kegyes Szíz Mária,
Te vagy szép tiszta rózsa,
Mennyeknek dicsősége,
Szenteknek nagy öröme.
Halálod mikor közelejtvén,
Fiad Jézus úgy szerete,
Hogy halálodra lejöve.
Angyeloknak, mártíroknak,
Pátriárkáknak,
Mend az szenteknél felette
Magasztaltatál.
Oly örvendetes az te Szent Fiad,
Mendörökkön örökké. Ámen.

(Peer-kódex 236–240 – RMKT I2 213–214)

Mária epesége

Piros rózsát ha szednek
Pinkesd idejében,
Miként annak illatja
Es megvigasztalja:
Igyen Uronk Jézusnak
Öt mély sebét gondolván,
Keresztfán figgesztvén
Vigasztalja szívönket,
Oltalmazja lelkönket Örök kárhozattól.

Gyenge rózsa meghervad,
Mikor hévség éri, –
Szíz Mária hervada
Szent keresztfa alatt.
Kiről megemlékezzönk,
Róla ne feledkezzönk,
Mert ő lészen nékönk
Halálonknak idején,
Szent Fiának előtte,
Bizon reménségönk.

(Példák Könyve 32–33 – CodHung 4, 206–208)

Idvezlégy bódog Szent István király[13]

Ave beate rex Stephane

(Magnificat-antifóna az officiumból)

Idvezlégy bódog Szent István királ, Te népednek reménsége! Idvezlégy mi megtérésönknek Bizon doktora és apostola! Idvezlégy minden szentségnek És igazságnak tiköre! Temiattad hittönk Krisztus Jézusban, Temiattad idvözölönk es Krisztusban. Kérünk, imádj ez te népedért, Imádj egyházi szolgálókért es, hogy egy ellenség se legyen Ragadozó ez te néped között. (Érdy-kódex 494 – RMKT I2 245)

Ave beate rex Stephane, Inclita spes gentis tuae; Ave doctor et apostole Credulitatis nostrae; Ave speculum sanctitatis et iustitiae. Per te Christo credidimus, Per te in Christo salvemur; Ora pro populo, Interveni pro clero, Ut nullus de tuis Praeda fiat hostis. (RMKT I2 245–246)

Verses Tízparancsolat

1. Dicséretös az ember
Istennek előtte,
Ki Urának Istenének
Tudja akaratját.
Melyet meg nem tudhatonk,
És nem idvezölhetönk,
Ha meg nem tanóljuk
Az tíz parancsolatokat,
Kit kiada Úristen
Mojzes prófétának.

2. Egy Istent higgy; heában
Nevét nem emléhhed;
Innepet ilj; atyádat,
Anyádat tiszteljed.
Ne ölj, soha ne urozz;
Testi bínt eltávoztass;
Hamis tanó ne légy;
Más embernek jószágát,
feleségét leányát
Bűnre ne kévánjad.

3. Akaronk-e bémenni
Fényes mennyországban?
Tartsonk parancsolatot
Ez gyarló velágban.
Sirassuk meg bínönket
Távoztassuk azokat,
Menden kétség nélkül
Megyönk örök életbe,
Megígérte Úristen,
Jézus Krisztus, Ámen.

(Példák Könyve 31–32 – CodHung 4, 205–207)

Asztalnak szent dicsérete

Az szent alázatosság
Szerzetös asztalát
Ékösejti, dicséri,
És felmagasztatja.
Az szent vesztegségtartás
Őtet igön gyöngyözi
És megverágozja.
Az szent ájetatosság
Őtet megédösejti
És érdömösejti.

Az alázatos szerzetös
Nagy édösdön eszik,
Mert ő méltó reája,
Amit eszik-iszik.
És őneki a Krisztus
Nyájaskodó barátja
És ő asztalnoka.
Mert előtte mi vagyon,
Mind az Krisztus szerzötte,
Kiről adjonk nagy hálát!

(Winkler-kódex 351 – RMKT I2 116–117)

Jó és gonosz szerzetösnek dicséreti és szidalma

A jó szerzetösnek
Szíve Krisztus kerte
Mert őbenne plántálta
Verágoknak szépségét.
Mert szent alázatosság
Verágozik őbenne,
Mint kék viola,
Szeretetnek rózsája,
Tisztaságnak lilioma,
Benne kevélködnek.

Szerzetösnek gonosza,
Mit terólad mondjonk?
Teljes szíved méröggel
És nagy álnoksággal.
Mert az engödetlenség
És az gonosz gyűlölség
Tégöd mind elgyőzött,
Az kevélség meghatott
És ekképpen ördög bír.
Ki elviszön nagy kénra.

(Winkler-kódex 352 – RMKT I2 117)

Hideglelés ellen

Krisztus országol,
Krisztus parancsol,
Krisztus győz, Oroszlán
Júda nemzetéből,
Szabadojtsad meg Simont
Mendennemő gonosztúl,
És az hidegleléstől!

Atyának és Fiúnak
És Szentléleknek nevébe.

(Peer-kódex 248 – RMKT I2 218)

Döghalál ellen

Örök mendenható
Istennek hatalma,
Az megfeszölt Krisztusnak
Hatalmának érdeme,
Jézusnak békessége,
Hütnek erőssége,
Nemes asszonyonk
Szíz Máriának tisztasága:

Oltalmazzon, védelmezzen
Engemet, Simont,
Mindennemő döghaláltúl,
És az hertelen haláltúl!

Atya, Fiú, Szentlélek,
Dicsőséges Szentháromság.

(Peer-kódex 235–236 – RMKT I2 213)

Farkasseb ellen[14]

Bínösöknek kegyös segédség, És mindön nyomorultaknak Vigasztalója, megújítója, Légy énneköm, Asszonyom, Jó segédségöm, És jó urvosom. Mert én testöm nagyon kénzatik, Fene farkasnak sebével Sebesültetik és gyötretik. Nincsen kitől gyógyíttassék, Sem segéltessék, És vigasztassék! Kérlek tégöd, szízeknek rózsája, Ki mondatol mindönöknek Malasztos anyjának siralmasoknak: Esedözjél kórságomért Jézus fiadnál, Gyógyíhon meg engöm!

Miserorum pia adiutrix, Et moestorum omnium Tu consolatrix, reparatrix, Esto mihi Domina Auxiliatrix, Atque curatrix. Artus meus male vexatur Morbo lupi venenosi; Sic sauciatur, cruciatur, Non est per quem mede(a)tur, Seu levetur, Atque curetur. Rogito te rosa virginum, Quae diceris graciosa Mater omnium flebilium; Interpella pro languore Tuo filio, Ut curer morbo.

(Nádor-kódex 703–704 – RMKT I2 153)