10. Kódexekre, középkori könyvtárakra vonatkozó dokumentumok
[Jegyzet]
A mintegy 35 000 kötetet kitevő középkori magyarországi kódexállományból[1] ezek a vagyonleltárakból kiemelt könyvjegyzékek és a két 11. század végi, ill. 15. századi levél éppen csak ízelítőt adhatnak. Mégis valamelyest megfoghatóvá teszik azt a könyvkultúrát, amiből a hazai irodalom is táplálkozott.
FULBERT CHARTRES-I PÜSPÖK ELKÜLDI PRISCIANUS GRAMMATIKÁJÁT BONIPERT PÉCSI PÜSPÖKNEK
(1020-1022 között?)
Szent és tiszteletre méltó érsekének, Bonipertnek, hívséges szolgálatait s a legfőbb pásztor áldását.
Mindenekelőtt áldjuk a nem született Urat, Atyát és egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, mi Urunkat, s a Szentlelket, a Vigasztalót, egy igaz Urat, ki mindeneket teremtett, ki Téged is, legkedveltebb Atyám, sok bölcsességgel népének tanítására kitüntetett, s a szentség ékességével jó példaadásra illendően feldíszített. Ennek utána nagy köszönetet mondunk Neked, hogy ámbár érdemtelenek meg ismeretlenek is vagyunk, üdvözletedet és kedvességedet irányunkban tanúsító ajándékot méltóztattál hozzánk juttatni. Ennek okából szeretetedre úgy fellelkesítettél, hagy örökös emlékezeted lelkünk mélyén örökké éljen, és legalább imádságaink gyakorta való segedelmével, ha másra képességünk nem lenne, jó voltod viszonzására igyekezzünk. Megjelentette pedig nekünk fiunk, a Te híved, Hilduin, szeretetednek irányunkban jeles dolgait, hívségesen előadván, hogy Prisciánusainkból egyet Magadnak kívántál, mit ugyanő által szívesen elküldünk. De bármit is kérnél a miénkből, a legnagyobb örömmel - ha lehetséges - elküldjük, de még jelenlétünket is, ha szükséged van rá, és kívánod, nekünk pedig hatalmunkban áll, a legkészségesebben Neked megadjuk. Végezetül kívánjuk, hogy mindig egészséges légy, kérvén arra is, hagy a legfőbb király fiává fogadás amaz új és dicsőséges sarjadékának, István kitűnőségének nyomatékosan tudtul add részünkről az üdvözleteket, a püspökségünkben levő kanonokok és szerzetesek minden gyülekezetének pedig hív imádságait.
[Jegyzet]
FULBERT CHARTRES-I PÜSPÖK ELKÜLDI PRISCIANUS GRAMMATIKÁJÁT BONIPERT PÉCSI PÜSPÖKNEK
A magyarországi iskolázás történetének legkorábbi kódex-emléke az a Priscianus-kötet, amit Bonipert pécsi püspök székesegyházi iskolája számára Fulberttől, Chartres tudós püspökétől kért. Priscianus grammatikája a legteljesebb latin tudást nyújtó nyelvkönyv volt, amely a szoros értelemben vett grammatikán túl a stilisztika elemeit is tartalmazza.
Latinul: Migne, Patrologia Latina. 141. k. 210; magyar fordítása: Árpád-kori és Anjou-kori levelek, 109.
A PANNONHALMI APÁTSÁG JAVAINAK ÖSSZEÍRÁSA
(1493 körül)
(Részletek)
(Krisztus-monogram) Isten neve erősítse meg, amit írtunk, ámen.
Noha az ember mindent, amije csak van, az Istentől bírja, mindazonáltal ne habozzék, hogy mindenét Istennek ajánlja. Ugyanis, ha Krisztusnak, akitől mindent kapott, valami keveset átengedni tétovázik, elveszíti azt is amije van, és miként az egyetlen talentumnak rejtegetője, jutalomban sem lesz része. Mert akik azokban lelik örömüket, amik ebből a világból valók, mindig csak koldulnak, és a szükségben maradnak. Hogy pedig jutalomtól el ne essünk, Boldog István király és az ő királyi utódai, hercegek, főpapok, ispánok és más istenfélő emberek, valamint én, László király, a Pannónia hegyén fekvő Szent Márton monostorát, amennyire királyi módunktól tellett, nagy javakkal ajándékoztuk meg. Ezért, nehogy egyeseknek az erőszakoskodása vagy álnoksága, illetve nemtörődömsége miatt bármi is veszendőbe menjen, én, László, Magyarország királya, országom valamennyi főemberének a tanácsára mindent megszámláltattam, és ebben az oklevélben összeírattam. És - hogy a régisége miatt később ne hanyagoltassék el, elrendeltük, hogy az eljövendő időkben, az utódok emlékezetére, mindig betartassék. Amint pedig ez a szent egyház földben, vízben, vámban és mindennemű vagyonban és birtokban - azok minden jövedelmével együtt - ezektől az előbb említett emberektől kapott, és amiket szerzett, a következő összeírásban foglaltatnak: 9 ereklyetok oltárokkal; 2 közülük aranyból, 1 aranyozott rézből, 4 ezüstből, 2 pedig (elefánt-)csontból készült. 14 kereszt; közülük tíznek az anyaga arany és drágakövekkel van díszítve igen gazdagon, 1 egészen ezüstből, 3 pedig aranyozott rézből való; közülük azt a négyet, amely ezüstözött nyéllel van ellátva még körmenet alkalmával használni szokták. 6 evangéliumos könyv ugyanannyi vánkossal...,[2] 6 misekönyv, 1 biblia, 4 nocturnalis,[3] 4 antifonárium,[4] 4 graduále,[5] 2 szekvenciális – trópusokkal,[6] 4 keresztelési szer(tartás) könyv,[7] 3 collectarius-könyv,[8] 4 himnárium,[9] 2 regula,[10] 1 regulamagyarázat,[11] 2 lekcionárius-könyv,[12] 1 breviárium,[13] 3 homiliás-könyv,[14] 2 beszédeket tartalmazó könyv,[15] 1 a szentírás olvasásával kapcsolatosan írt fejtegetéseket tartalmazó könyv,[16] 2 Passionalis-könyv,[17] a szentenciák könyve,[18] az Apostolok cselekedetei,[19] Prospernek könyve a cselekvő és szemlélődő életről,[20] Isidorus,[21] szertartáskönyv,[22] Amalarius könyve,[23] a Pastoralis,[24] a Dialógusok könyve,[25] Pál levelei, a Jóbról szóló Moralia két könyve,[26] a Scintillarium,[27] az Interrogatio Petri,[28] Cicero beszédei Catilina ellen, Lucanus,[29] Donatus 2 könyve,[30] Sedulius Genezise,[31] Cato 3 könyve,[32] Paschasius,[33] Szent Márton élete,[34] az egyházatyák élete,[35] a gallikán, héber és görög zsoltároskönyv,[36] Szent Ágoston beszédei…
Fordította KUMOROVITZ L. BERNÁT
[Jegyzet]
A PANNONHALMI APÁTSÁG JAVAINAK ÖSSZEÍRÁSA
Latinul: PRT I,590-591; magyar fordítása: A könyv és könyvtár, 63-68. Irodalom: CSAPODI Csaba: A középkori könyvtári katalógusok eszmetörténeti tükröződése. = Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Székely György. Bp. 1984. 55-69.
A PÉCSVÁRADI APÁTSÁG JAVAINAK ÖSSZEÍRÁSA
(1015)[37]
(Részletek)
A mindenható Úristen nevében István isteni kegyességből Magyarország királya. Hisszük és igazán tudjuk, hogy ha az Isten tiszteletére adományozott helyekkel hatalmunkat és tekintélyünket gyarapítottuk, ezt nemcsak emberi dicséret formájában kell hirdetni, hanem isteni bérrel is jutalmazni. Ezért az Isten szent egyházának valamennyi most élő és jövendőbeli híve okos megértéssel vegye tudomásul, hogy mi Isten segítségével, lelkünk váltságáért és országunk szilárdságának a biztosítására, Isten szent szülőjének, Máriának és Szent Benedeknek a tiszteletére a Vashegy tövében teljes igyekezettel monostort építettünk; és nagy gonddal ügyeltünk arra, hogy a szerzetesi szemlélődő élet az anyagi javakban való szükség miatt balsorsra ne jusson, ezért ezt a monostort adományainkból, az apostoli szentszék beleegyezésével és megerősítésével, gazdagon elláttuk földekkel, erdőkkel, halastavakkal, szőlőkkel, falvakkal, és mind szabad, mind pedig szolganépekkel…
Az oltárokat ezzel a felszereléssel ékesítettük, tudniillik 29 kazulával,[38] 14 dalmatikával, 18 tunikával,[39] 60 kappával,[40] 27 oltárterítővel, 29 törülköző kendővel, az ülőhelyek befedésére szánt négy terítővel, 50 albával,[41] 22 kamisiával,[42] 10 palliumból való[43] és 15 másfajta függönnyel, 10 oltár elé való szőnyeggel, 9 kereszttel, 7 vánkossal, 5 hordozható oltárral, 4 füstölővel, 6 gyertyatartóval, 11 kehellyel, 12 viaszpálcikával, 4 (mise) kannával, 3 ezüstszelencével, 30 stólával és manipulussal;[44] könyvekből pedig - melyeknek nagy tekintélye ragyog az Isten egyházában - a következőkkel: 1 bibliotékával,[45] két kötetben, 4 nocturnalissal,[46] 5 antifonáriummal,[47] evangéliummal felszerelt 2 lekcionáriummal,[48] 6 misekönyvvel, 4 zsoltároskönyvvel, 5 graduáléval,[49] 2 regulával,[50] 2 keresztelési szerkönyvvel,[51] 2 glosszagyűjteménnyel,[52] és 40 homiliát tartalmazó könyvvel[53] …
Fordította KUMOROVITZ L. BERNÁT
[Jegyzet]
A PÉCSVÁRADI APÁTSÁG JAVAINAK ÖSSZEÍRÁSA
Latinul: PRT 1,591-592; magyar fordítása: A könyv és könyvtár, 68-69.
LÁSZLÓ MESTER, ESZTERGOMI PRÉPOST VÉGRENDELETE[54]
(1277. március 23.)
(Részlet)
Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében, ámen. Az Úr 1277. esztendejében, április Kalendaeje előtt a tizedik napon (március 23.) én László mester, esztergomi prépost – mivel inkább a haláltól való állandó félelem közepette kívánok élni, mint az élet reménytelenségétől eltelve (hirtelen) meghalni, ezért elkészítem, megszerkesztem és elrendezem jelen végrendeletemet, amelyben mind vásárolt, mind pedig a király kegye folytán szerzett Gyerk nevű földem,[55] illetve birtokom örökösévé Szent Adalbert egyházát[56] teszem meg, – amely faluban ugyanannak az egyháznak régtől fogva van földje –, annak a szintén Gyerknek nevezett, két ekére való (240 hold) vásárolt földemnek a kivételével, melyet Luka fiaitól, valamint Omodeustól és fiaitól vásároltam: ezt nővéremre, ez idő szerint Zadur özvegyére hagyom, oly feltétellel, hogy ha fia, vagy leánya születik, ezt a földet a fia vagy leánya örök jogon birtokolhassa, ha pedig fiúnak vagy leánynak, (illetve) fiú- vagy leányunokának a hátrahagyása nélkül halna meg, ez a két ekére való föld a káptalanra szálljon. A malmot pedig, amely ezen a földön áll, Szent Katalin egyháza, (vagyis a gyerki templom) mindenkori papjának az ellátására rendelem, kinek alkalmazásával azt kívánom, hogy uraim (tudniillik a káptalan) mutassák be őt a honti főesperesnek, s javaslatuk alapján állítsák (a Szent Katalin egyház) élére. Hasonlóképpen Bibliámat s az Instituctiókat[57] tartalmazó kötetemet, továbbá az Authenticumot[58] és a Codexnek egy kötetbe foglalt három könyvét[59] az előbb említett – de leégett – malomnak a helyreállítására s a fent említett kápolna részére való állatvásárlásra hagyom; arra kérve uraimat, (tudniillik) az esztergomi káptalant, hogy ebben a kápolnában a mostani papot tartsák meg addig, ameddig él, vagy önként le nem mond; ha pedig önként visszalép vagy meghal, a káptalan bemutatása alapján alkalmazzanak abban papot. Ugyanazon káptalanra hagyom vásárolt földemből azt az egy ekére való földet is, amelyet Pousától, Achylleustól és Márktól vásároltam. Hasonlóképpen – hogy tartozásaimat nagyságuknak a mértéke szerint lehessen törleszteni, erre a célra hagyom 5 márka súlyú (1 márka 245,53 g) vagy körülbelül ennyit nyomó ezüstkorsómat és két igen szép lábas csészémet, melyeknek egyike fedővel van ellátva – kívánom, hogy ezeket a csészéket adják el, mert értékes alkotások –, és egy három márkát nyomó tálamat. Könyveim pedig, melyeket tartozásaim törlesztésére, valamint eladásra, s az értük befolyó pénznek a szegények közt való szétosztásra hagyok – lelkem üdvére – a következők: a Decretum Johannes Teutonicus Apparatusával;[60] a Decretalisok Bernardus Apparatusával;[61] a Digestum vetus, az Inforciatum s a Digestum novum,[62] [továbbá] Acho Summája,[63] a Codex,[64] a Szentenciák könyve,[65] a Skolasztikus történet[66] és a breviárium.[67] Hasonlóképpen Gergely Moraliáit[68] egy kötetbe foglalva az esztergomi konventhez tartozó domonkos testvérekre hagyom. Hasonlóképpen Ágoston Soliloquiumait[69] – ugyanannak sok más könyvével együtt, egy kötetbe foglalva – Marcell fia Marcell testvérre hagyom. Hasonlóképpen Mauritiusnak a teológiai kifejezésekről A–B–C rendbe foglalt Distinctióit[70] és glosszákkal ellátott Psalteriumát az esztergomi ferencesekre hagyom. Hasonlóképpen Pál [apostol] leveleit – sorközi Apparatusszal[71] – R[enoldus] mesterre, a Szent Tamás (-káptalan) prépostjára hagyom. Hasonlóképpen nagy sátramat – azaz a traviatiának vagy algeriának nevezett katonai sátramat és egy másik kisebb, kék barchetfedeles sátramat végrendeletem végrehajtói adják el, s az értük befolyt pénzt fordítsák adósságaim törlesztésére. Hasonlóképpen házaimról... És titeket: R[enoldus] és A[ntal] prépost uraim, Bálint mester éneklőkanonok uraim, M[iklós] nógrádi főesperes uram és M[áté] őrkanonok uram, jelen végrendeletem végrehajtóivá nevezlek ki – az Istenre kérve benneteket, hogy mindent szabályszerűen hajtsatok végre, arra gondolván, hogy mindnyájan a halál martaléka vagytok, mint ahogy én is meghaltam.
Fordította KUMOROVITZ L. BERNÁT
[Jegyzet]
LÁSZLÓ MESTER, ESZTERGOMI PRÉPOST VÉGRENDELETE
Latinul: KNAUZ, F.: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis I. Strigonii 1882. 71-73; magyar fordítása: A könyv és könyvtár, 75-77.
A VESZPRÉMI KÁPTALAN KÖNYVJEGYZÉKE
(1429-1437)
Misekönyveknek és istentiszteletekre való egyéb könyveknek a leltára.
Hasonlóképpen egy igen nagy betűkkel írott könyv, mely bizonyos ünnepélyes miséket és minden püspöki áldást tartalmaz, amelyet Mesko püspök úr[72] készíttetett; finom szövetből van a fedele, s rajta selyemből szőtt kereszt.
Hasonlóképpen öt manuális könyv; három nagyobb és két kisebb, helytelenül nevezik őket manuálisoknak, mert vegyesen tartalmazzák az összes szenteléseket és sok másfélét.
Hasonlóképpen egy evangéliumos könyv, melyben csak evangéliumok vannak; a végén, az evangéliumok néhány quaterniójában[73] hiányos.
Hasonlóképpen egy kifejezetten csak episztolákat tartalmazó könyv.[74]
Hasonlóképpen az előbb említett könyveken kívül van egy új evangéliumos könyv, mely csak evangéliumokat tartalmaz, és egy másik – csak episztolákat tartalmazó – könyv, új kötésben, melyeket Kőröshegyi László mester, ugyanazon veszprémi egyháznak a kanonokja s egykor aléneklője[75] ajándékozott az egyháznak.
Hasonlóképpen három collectás könyv; közülük egy új, melyet Mihály püspök ajándékozott, és a másik kettő meglehetősen öreg.[76]
Hasonlóképpen két új antifonárium;[77] Garai János úr, a veszprémi egyház püspöke[78] ajándékozta őket, és két régi.
Hasonlóképpen két korábbi régi graduále,[79] közülük az első Szent Katalin kolostorában elégett, a másik pedig teljes egészében van meg; és három nagyon régi.
Hasonlóképpen egy új graduále a németek szokása szerint, hangjegyekkel ellátva, és bőrből való fedéllel borítva; néhány quaterniója a kötésből kiszakadt; Mihály püspök úr ajándékozta.
Hasonlóképpen négy matutinális vagy lekciós könyv: kettő új és egy régi, s a negyedik elégett a néhai Gergely éneklőkanonok házában; László zalai főesperes úr íratta és készíttette: melyek mindegyike egész évre terjed ki, vegyesen a „de tempore” és a „de sanctis” részekkel.[80]
Hasonlóképpen két új zsoltároskönyv, amelyek most vannak a kóruson használatban. A másik kettő régi és jó; az ötödik nagyon régi; a hatodik aranyozott és nagy kezdőbetűkkel van díszítve. A hetedik, mely négyszögletes formájú, kicsi, s hangjegyek nincsenek benne – elveszett.
Hasonlóképpen két teljes és jól bekötött biblia, kettő meg befejezetlen vagy nem teljes; mind régiek és nagyok.
Misekönyvek:
Hasonlóképpen 13 jó és eléggé új misekönyv.
Hasonlóképpen egy új és jó misekönyv, selyemzsinórzattal és ezüstkapcsokkal. S egy másik, szintén új és jó, drága kivitelben, ezüstkapcsokkal; Demeter püspök úr[81] ajándékozta. Jelenleg a kapcsok a könyvekről már le vannak szakítva, és külön őriztetnek.
Hasonlóképpen egy – a budai Szent János monostorban tartózkodó Szent Ferenc-rendbeli néhai László testvérnél egy főpapi süveg ára fejében – zálogban levő misekönyv; nagyon értékes, nagy részében elég jó; félő, hogy elveszett.
Hasonlóképpen az előbb említett 13 misekönyvből a káptalani urak egyet Bathwai Istvánnak adtak, aki azt ígérte, hogy egy másik misszálét fog érte csinálni, azonban ő akadályozva lévén, s nem tudván azt elkészíteni, az előállításához szükséges dolgokat János őrkanonok úrnak adta át, ki vállalta, hogy befejezi a munkát, de még nem fejezte be.
Hasonlóképpen egy új misekönyv, melyet János örsi prépost úr hagyott az egyházra.
Hasonlóképpen egy szintén új és nagyon hasznos misekönyv, melyet Domonkos fehérvári főesperestől örökölt az egyház.
Hasonlóképpen egy szintén új és elég értékes misekönyv, melyet Gergely éneklőkanonok úr hagyott az egyházra; jelenleg Simon úr, az új püspök[82] szokta magával hordozni.
Az istentiszteleti célra alkalmas könyveken felüli könyvek jegyzéke, melyek elegyesen őriztetnek a sekrestyében:
Hasonlóképpen egy igen hasznos és jó kivitelű „rationális” könyv.[83]
Hasonlóképpen egy nagyon jó karban lévő, vastag és kis alakú biblia, apró olasz betűkkel írva,[84] és aranyozott nagy kezdőbetűkkel díszítve.
Hasonlóképpen egy elég értékes legenda, jó olasz betűkkel írva. Hasonlóképpen Gergely dialógusainak egy könyve.[85]
Hasonlóképpen egy könyv, melyet „Huguccio”-nak neveznek,[86] s Kis András mester hagyta az egyházra; a káptalani urak a néhai Sári György olvasókanonoknak adták kölcsön, a visszatérítés kötelezettségével, csupán olvasásra; és nála elveszett.
Hasonlóképpen Remigius magyarázata a zsoltároskönyvről,[87] régi betűkkel, pergamenen írva.
Hasonlóképpen Lukács evangéliumának a magyarázata.
Hasonlóképpen Szent Gergely pápa magyarázata Lukács evangéliumáról; nem találjuk, és korábban sem volt fellelhető.[88]
Hasonlóképpen Remigius magyarázata Pál leveleiről.[89]
Hasonlóképpen Jeromos magyarázata az Ecclesiastesről.
Hasonlóképpen Beda presbiter prológusa vagy fejtegetései fedél nélkül.
Hasonlóképpen Isidorus a szentségekről.[90]
Hasonlóképpen Jeromos elöljáróbeszéde Izaiás prófétáról; elég nagy, régi betűkkel és fél fedéllel.
Hasonlóképpen Boetius könyve az osztás(ok)ról, bőrből való fekete fedéllel.[91] Hasonlóképpen két könyv az apostoli [szent]szék hatalmáról és elsőségéről;[92] elég nagyok; az egyik vörös bőrrel borított fedéllel, a másik tört fedéllel.
Hasonlóképpen a Jóbról szóló Moraliák,[93] a magyar királyoknak a fafedélen összeállított és megrajzolt családfájával.
Hasonlóképpen a hét [egyházi] rendről szóló könyv, régi írással és némileg fekete fedéllel. Hasonlóképpen a dolgok tulajdonságairól írt könyv,[94] papíron, Mihály püspök úr hagyatékából.
Hasonlóképpen Tullius magyarázata a retorika könyvéről,[95] fekete bőrrel borítva.
Hasonlóképpen három könyv: egy Decretalis, a második: a Sextus, s a harmadik: a Clementina;[96] Mihály őrkanonok úr hagyatékából. A Clementinát nem találtuk, s azt mondják, hogy a bíbornok úr idejében adták a váci egyháznak.
Hasonlóképpen Jeromos és mások leveleinek a könyve.
Hasonlóképpen az ostiai főpenitentiárius könyve, tudniillik a bűnbocsánatról.[97]
Hasonlóképpen Gothfredusnak a titulusokról szóló Summája, melyet unás néven Gothfredus Summájának neveznek.[98]
Hasonlóképpen Incének egy régi Decretalis könyve,[99] melynek bőrből való, fekete fedele van.
Hasonlóképpen Ambrusnak egy könyve, melyet most nem találtunk, és korábban sem találták.
Hasonlóképpen egy nagyon tetszetős könyv, mely magában foglalja a „naturalista phisica” könyveit, tudniillik a fizikusokét és másokét.[100]
Hasonlóképpen egy könyv, melyet a jog tükrének neveznek ; szép és hasznos.[101]
Hasonlóképpen a Decretalisok könyve, vagyis Sextus, zöld fedéllel és szép francia kapoccsal.
Hasonlóképpen egy könyv, az tudniillik, amelyet iskolai történetnek neveznek.[102]
Hasonlóképpen a zsoltároskönyvről szóló magyarázat vagy olvasmány, nagy fekete fedéllel és régi betűkkel s két kapoccsal.
Hasonlóképpen Szent Isidorus imádságoskönyve, régi fedéllel, régi írással és szép arany nagy kezdőbetűkkel.
Hasonlóképpen Máté evangéliumáról szóló magyarázat, kis, fából való kötésben, és régi írással van írva.
Hasonlóképpen egy igen régi könyv a püspökszentelésről, másként: „Liber pontificalis”.
Hasonlóképpen Szent Jeromos magyarázata vagy olvasmánya Aggeus, Zakariás és más kisebb prófétákról, rövid és négyszögletű kötésben, vörös borítással.
Hasonlóképpen egy könyv a csillagászat tudományáról, régi betűkkel és csillagászati ábrákkal, kis terjedelemben.
Hasonlóképpen Beda sziporkáinak könyve, különböző könyvekből összegyűjtve.[103]
Hasonlóképpen Esdrás próféta könyve; kis terjedelmű, régi betűkkel.
Hasonlóképpen egy bibliamagyarázat, erkölcsi és misztikus értelemben véve; kis terjedelmű, régi betűkkel.
Hasonlóképpen négy benedictionalis vagy officionalis könyv;[104] kettő közülük középnagyságú, a másik kettő pedig kicsi és igen régi.
Hasonlóképpen Gergely pápa homiliás-könyve vegyesen a négy evangéliumról; régi
fakötésben, régi írással írva, és negyven homiliát foglal magában.
Hasonlóképpen Gergely pápának egy könyve Ádám helyzetéről.[105]
Hasonlóképpen egy könyv: Józsefnek a zsidó régiségek történetéről szóló könyve;[106]
nagy terjedelmű, régi betűkkel írva; nagyon jó könyv.
Hasonlóképpen egy igen régi retorikai könyv, melyet nem találunk, és régebben sem találták.
Hasonlóképpen a szenvedések két könyve, azaz a szent vértanúk szenvedéseiről szóló két könyv;[107] az egyik nagy terjedelmű, a másik kicsi, régi fedéllel.
Hasonlóképpen Pateriusnak középnagyságú könyve,[108] régi betűkkel, régi, bőrrel bevont fakötéssel.
Hasonlóképpen Damasus pápának és Jeromosnak a Genezis és más (szentírási) könyvek három kérdéséről.
Hasonlóképpen Isidorus könyve, melyet „Liber Ethycorum”-nak neveznek,[109] nagyon finom és igen jó, jó írással és aranyozott kezdőbetűkkel.
Hasonlóképpen egy régi könyv, régi fakötéssel, a szélén töredezett és rongált; a könyvnek eleje és vége hiányzik.
Hasonlóképpen egy benedictionális könyv, középnagyságú, régi bőrrel borított fafedéllel, régi betűkkel; nem leltük fel.
Hasonlóképpen egy püspöki pontificale jó betűkkel írva; igen hasznos könyv, vörös kötésben és a kapcsok aranyozott bogaival (azonban jelenleg nincsenek kapcsai, és korábban sem voltak); most Simon püspök úrnál van.
Hasonlóképpen egy másik elég értékes pontificale, melyet ezelőtt Ferenc segédpüspök úr hordott magával.
Hasonlóképpen egy új és értékes benedictionalis könyv három, róla leszakított, de külön megőrzött, aranyozott kapoccsal, vászonkötésben. (Fehérvárt van.)
Hasonlóképpen egy nagyon régi könyv, régi betűkkel, az elején olvashatatlan; kis terjedelmű; néhány evangéliumnak a homiliáit vagy magyarázatait tartalmazza.
Hasonlóképpen egy régi könyv, apró betűkkel, mely így kezdődik: Gergely az igékről – ez a könyv címe; a jog tárgyáról glosszája van; nem leltük fel.[110]
Hasonlóképpen egy középnagyságú könyv, szépen kiállítva; glossza vagy olvasmány a biblia prológusairól, mely így kezdődik: Ambrus testvér; a végén ABC-rendben a bibliai kifejezések magyarázatát tartalmazza.[111]
Hasonlóképpen János mester Summája a Decretumról.[112]
Hasonlóképpen egy Decretalis könyv, melynek a végén a fél fedele hiányzik, elég nagy betűkkel, s mint látszik, s egyáltalában nincsen glosszája.
Hasonlóképpen egy Decretalis könyv, fafedéllel, közepes terjedelmű, középnagyságú betűkkel, s mint látszik tele van glosszával.
Hasonlóképpen egy „pantheon”-nak nevezett könyv,[113] fakötésben. (Simeon püspök [úr] magával vitte.)
Hasonlóképpen Ivo könyve a különféle beszédekről és rendeletekről.[114] Hasonlóképpen két nagy terjedelmű könyv Jóbról, melyek Gergely Moraliáinak neveztetnek.[115]
Hasonlóképpen három kis énekeskönyv. Az egyiket nem találtuk.
Hasonlóképpen egy könyv, tudniillik Aquinói Tamás Summája,[116] vörös kötésben, szép írással, melyet a néhai Gergely kántorkanonok úr ajándékozott az egyháznak. (Simon püspök úr magával vitte.)
Hasonlóképpen egy könyv fafedéllel, mely Szent Leó pápának, szent Ágostonnak, szent Fulgentiusnak és másoknak – egész évre szóló beszédeit tartalmazza.
Hasonlóképpen egy manuális könyv, fekete kötésben, elég széles, a hátának egy kis részén bőr van.
(Hasonlóképpen azt a breviáriumot,[117] amely most következik, én: Tamás éneklő[kanonok] és a Szentlélek-oltár igazgatója, az urak engedélye és a prelátus úr hozzájárulása alapján, az Úr 1447. esztendejében kaptam kápolna építése költségeinek fedezésére.)[118]
Hasonlóképpen egy új breviárium, szép írással és ezüst, de leszakadt kapcsokkal, nagy terjedelmű, melyet János őrsi prépost úr hagyott a Szentlélek-kápolna építésére. (Tatai Bálint mesternél van.)
Hasonlóképpen egy másik, elég nagyalakú breviárium, egy ezüstkapoccsal, melyet Demeter püspök úr hagyott az egyházra.
Hasonlóképpen egy középnagyságú imakönyv, jól olvasható régi nagy betűkkel; sok imádságot tartalmaz a szentekről.
Hasonlóképpen egy könyv, melyet „Isidorus Ethycorum”-nak neveznek; az elején hiányzik a fedőlapja, és az elején két pergamenre írt könyve szélein szakadozott; az előbbi lajstromba nem volt felvéve.
Hasonlóképpen egy nagyon régi collectáskönyv; nem találtuk.
Hasonlóképpen egy bakonyi módra készült ládában, Miklós prépost pecsétjével lezárva, 13 kánonjogi és más tartalmú könyv van. Ebből a ládából korábban kivették a Decretumot, a Decretalist, a Sextust és a Clementinát, melyeket Demeter püspök úr a Szentlélek-kápolna felépítésére hagyott. (A Clementinát nem találtuk.)
Fordította KUMOROVITZ L. BERNÁT
[Jegyzet]
A VESZPRÉMI KÖNYVJEGYZÉK
A veszprémi káptalan könyvjegyzéke ugyancsak egy teljes vagyonleltár része, a könyvek azonosíthatósága szempontjából mégis újabb lépést jelent a könyvállományt leíró könyvkatalógus felé. A jegyzék meglehetősen nagy anyagot tartalmaz, de a korban általánossá váló szakrendi csoportosítás nyomait nemigen lehet felfedezni benne.
Latinul: FEJÉRPATAKY László: A veszprémi káptalan kincseinek összeírása 1429-1437. években. I. Történelmi Tár, 1886. 569-574. Magyar fordítása: A könyv és könyvtár, 82-88.
BOLDIZSÁR SCRIPTOR LEVELE BÁRTFA TANÁCSÁHOZ
(Eperjes, 1494. december 16.)
Bölcs és körültekintő uraim. A plébános úr, mint értesültem, azt kívánja, hogy itt, Bártfa városában lássam el hangjegyekkel azt az antifonáriumot,[119] amit kegyelmetek és kegyelmetek egyháza számára másoltam. De ugyan mint használnék azzal kegyelmeteknek, ha azt itt, kegyelmeteknél látnám el hangjegyekkel? Kegyelmetek egyházának másolható példányai, az antifonáriumok ugyanis hibásak és nem kifogástalanok, amint láttam és tudom is. De tudja Anfra András jegyző úr és Paulus Cepszer úr is, hogy azok a könyvek javítva nincsenek. Ezért nem tudom, mi haszon lenne abból, ha ott raknám fel a hangjegyeket? Itt Eperjesen viszont jó példányok vannak, és különféle „históriák” (zsolozsmák), melyek a ti könyveitekben nincsenek meg, de főként nincs, amiből dallamukat lejegyezhetném. Különben a szentekről szóló téli részt már teljesen, a de tempore[120] nagyobbik részét pedig hangjegyekkel szintén elláttam. Ne gondolják kegyelmetek, hogy azért, mert nem kegyelmeteknél írom a hangjegyeket, nem dolgozom szorgalmasan. Tudják meg uraságtok, hogy nagyon is serényen dolgozom. Ezért kérem is uraságtokat, hogy pénz nélkül engem ne hagyjatok. Tartozom ugyanis a festőnek az illuminálásért, a pergamenért, és még sok mindenre van szükségem, hogy végére juthassak. Ezért uraságtok semmit ne kételkedjék, hogy Isten segítségével farsang előtt uraságtoknak mindkét kötetet bemutatom, ha a pénz hiánya nem késleltet. Nem zaklattam volna uraságtokat, de Isten a tudója, hogy a magam képességéből ezeket kielégíteni nem tudom.
Kelt Eperjesen, a Luca nap utáni kedden (dec. 16.), az úr 1494. évében.
Boldizsár, kegyelmetek szolgája.
Fordította MEZEY LÁSZLÓ
[Jegyzet]
BOLDIZSÁR SCRIPTOR LEVELE BÁRTFA TANÁCSÁHOZ
E levél egy kódex készítésének mindennapjaiba enged bepillantást. A kódexmásolás ekkor már régen nem kizárólag kolostori scriptoriumokban zajlik, hanem – főleg városokban – hivatásos, világi scriptorok művelik. Boldizsár scriptor nem egyszerű másoló, hanem a másolandó szöveggel és dallammal is hozzáértő kritikával foglalkozik.
Latinul: Ábel Jenő: A bártfai Szent Egyed temploma könyvtárának története. Bp. 1884. 46. Magyar fordítása: A könyv és könyvtár, 99–100.
[1] MEZEY László: Fragmenta codicum. Egy új forrásterület feltárása. MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei 1978. 71.
[2] A kódexek a vagyonleltárakban az ingó értékek közt foglalnak helyet. A díszített vánkost az evangélium éneklésénél helyezték az evangéliumos könyv alá.
[3] A nocturnalis az éjszakai zsolozsma, a három nocturnusra tagolódó matutinum énekeit tartalmazó könyv.
[4] Az antifonárium általában a teljes zsolozsma énekelt részeit tartalmazza, de az itt idézettek feltehetően csak a nappali hórák énekeit, mivel van külön nocturnalis.
[5] A mise énekelt részeit tartalmazó könyv.
[6] A mise szekvenciáit tartalmazza. A szekvenciával kapcsolatban ld. aLatin nyelvű költészet fejezetet.
[7] A baptismale vagy baptisterium a szentségek kiszolgáltatásának könyve, mely nevét az első szentségről, a keresztségről kapta.
[8] A zsolozsma imádságait (collecta) és rövid bibliai részleteit (capitulum) tartalmazza.
[9] A zsolozsma himnuszainak könyve, mely itt már önállóan szerepel, gyakran a zsoltároskönyv végéhez csatolták.
[10] Szent Benedek (meghalt 1547 k.) szerzetesi szabályzata.
[11] Vagy Paulus Diaconus nagytekintélyű regulamagyarázatáról van szó, vagy a 9. századi Smaragdus művéről, melyből a 12. században Pannonhalmán írt Szent Imre-legenda is idéz.
[12] Lehetnek vagy a mise, vagy a zsolozsma végzésénél használatos szentírási részletek gyűjteményei.
[13] Breviáriumon később a zsolozsma különálló könyveinek lerövidített, egybeszerkesztett változatát értjük. Ekkor azonban még nem létezett ez a műfaj. Feltehetően szertartások rövid magyarázatát kell értenünk a művön.
[14] A homilia evangéliummagyarázat. A homiliárium vasár- és ünnepnapok szerint rendezve tartalmazza a homilliákat. Három homiliáskönyv közismert ekkor: Paulus Diaconus Nagy Károly rendeletére készített gyűjteménye, Beda Venerabilis (meghalt 735) 50 homiliája és Alcuin (meghalt 804) homiliariuma. Kérdés, hogy mindhárom megvolt-e Pannonhalmán, vagy csak a legnépszerűbb, a Homiliarium Carolinum több példányban.
[15] Ezek nem feltétlenül evangéliumi szakaszokat magyarázó prédikációk.
[16] Johannes Cassianus (meghalt 435) Collationes patrum c.műve.
[17] Kezdetben a vértanúk szenvedéseit (passio), később általában a szentek életét tartalmazó könyv, melyből az adott szent ünnepén a zsolozsma során felolvastak, de a közös felolvasások idején is használták.
[18] Feltehetően Isidorus szentenciáskönyvéről van szó, mert Petrus Lombardus, akinek Libri Sententiaruma a 12. század közepétől oly népszerű, ekkor még meg sem született; laoni Anseim (meghalt 1117) azonos című művének hazai jelentkezése pedig túl korai lenne.
[19] Nem dönthető el bizonyosan, hogy a Bibliában szereplő Actus apostolorumról van-e szó, vagy valamely apokrif Actus et passiones apostolorum gyűjteményről.
[20] A valódi szerző Ágoston tanítványa, Julianus Pomerius.
[21] Isidorus (meghalt 636), sevillai püspök Etymologiarum libri című, népszerű enciklopédiájáról van szó.
[22] Feltehetően a 10. században keletkezett Ordo Romanus antiquus, a nyugati egyház szertartásrendjét összefoglaló mű.
[23] Amalarius Symphosius (meghalt 850) metzi segédpüspök De ordine antiphonarii c.műve.
[24] Nagy Szent Gergely (meghalt 604) Liber regulae pastoralisa.
[25] Ugyancsak Nagy Szent Gergely műve : Dialogi de vita et miraculis patrum italicorum, az itáliai atyák életéről és csodáiról szóló négy könyv.
[26] Szintén Gergely pápa műve, Jób könyvéhez írt allegórikus magyarázatok.
[27] Egyházi íróktól kölcsönzött szentenciák gyűjteménye a Liber scintillarum, a 8. század elején élt francia bencés, Defensor műve.
[28] Fulgentius (meghalt 532) De fide seu regula verae fidei ad Petrum című rövid dogmatikai kompendiuma.
[29] Lucanus bizonyára a Pharsaliávalszerepel.
[30] Donatus, a késő római korban élt latin grammatikus két művéről, a Donatus minorrólés a Donatus maiorról van szó, ezek a latin nyelvtanulás legelterjedtebb kézikönyvei.
[31] Sedulius ugyan kettő is van, de Genesise egyiknek sincs. Feltehetőleg két művet vont össze a jegyzék összeállítója, melyek egy kötetben szerepeltek.
[32] A Disticha Catonis című kis munka 3 példányára gondolhatunk, mely Cato erkölcsi mondásának közkedvelt gyűjteménye, és minden középkori iskolai könyvtár anyagában megtalálható.
[33] Rudbertus Paschasiusnak (meghalt 859 k.) De corpore et sanguine Domini c.műve volt a legnépszerűbb, feltehetően ez volt meg a pannonhalmi könyvtárban.
[34] Pannonhalma patrónusának, Szent Mártonnak az életét Sulpicius Severus, Márton tanítványa, majd utóda írta meg. Ez volt a legnépszerűbb Márton-életrajz.
[35] A Vitae patrum című kötet az egyiptomi sivatagban remetéskedő atyákról szól, és az egész középkoron át nagyon népszerű olvasmány volt. A Benedek-regula 42. pontja ajánlja.
[36] A háromféle zsoltároskönyv három különböző latin fordítást jelent.
[37] Az összeírás az apátság később kelt hamis okleveléből való, mely a 12. század végén, a pannonhalmi mintájára készülhetett. A könyvösszeírás azonban minden bizonnyal 11. századi.
[38] Miseruha.
[39] A diakónus illetve az aldiakónus öltözete a dalmatika és a tunika.
[40] Díszes palást.
[41] Hosszú, fehér vászoning.
[42] A fenti ingnek rövidebb, térdig érő változata.
[43] Bizánci selyemanyag.
[44] A miséző pap által nyakba vetve illetve karon viselt szalagszerű ruhadarabok.
[45] A Biblia.
[46] Ld. A pannonhalmi apátság javainak összeírása 2. jegyzetét.
[47] Ld. ugyanott a 3. jegyzetet.
[48] A mise-olvasmányok könyve.
[49] Ld. a pannonhalmi összeírás 4. jegyzetét.
[50] Ld. ugyanott a 9. jegyzetet.
[51] Ld. ugyanott a 6. jegyzetet.
[52] Az ún. Glossa ordinariáról van szó, a Walafrid Strabónak tulajdonított 9. századi
bibliamagyarázatról.
[53] Nagy Szent Gergely pápa Liber quadraginta homiliaruma az idézett mű.
[54] László mester a végrendeletében felsorolt könyvek tanúsága szerint a bolognai egyetemen tanult jogot. 1262-től 1274-ig esztergomi kanonok, honti főesperes, 1275-tő1 1279-ben bekövetkezett haláláig az esztergomi főkáptalan prépostja.
[55] A Hont megyei Gyerk falut mint kancelláriai jegyző, szolgálatai jutalmául kapta 1263-ban.
[56] Az esztergomi főszékesegyház védőszentje Szent Adalbert.
[57] Az Institutiones a rámai jog 533-ban iskolai célokra készült összefoglalása.
[58] Justinianus császár törvénykönyvének, a Codexnek javított, bővített változata 534-ben lépett életbe. Az ezután alkotott törvények (Novellae) először egy rövidített változatban (Epitome), majd a 12. századtól egy teljesebb latin fordításban terjedtek el Nyugat-Európában. Ez utóbbit nevezik Liber Authenticorumnakvagy Authenticumnak.
[59] Ld. 5. jegyzet. A Codexnek a 11. századig csak rövidített változatai voltak ismertek Nyugaton. A 12. században a római jog felvirágzásával megjelenik a teljes corpus, de két részre szakadva. Az első kilenc könyvet nevezik ekkor Codexnek,az utolsó három könyvet (Tres libri) külön másolják. László mester itt ezekre utal.
[60] A Decretum Gratianusnak, a bolognai Szent Félix kolostor iskolamesterének 1140 táján összeállított egyházi jogszabálygyűjteménye, mely a középkor egyházjogi kódexe és tankönyve lett. A Decretum-kéziratokat kísérő glosszákból 1215 után Johannes Teutonicus egységes magyarázó szöveget, „apparátust” szerkesztett.
[61] A Decretales a Gratianus-féle összefoglalást követő pápai határozatok gyűjteménye, melyet Raimundus de Pennaforte készített el 1230-ban IX. Gergely pápa utasítására. A Decretumhoz hasonlóan ez is az egyházjogi oktatás állandó kézikönyve lett. Magyarázatainak legtekintélyesebb kompilációja, a Glossa ordinaria, Bernardus de Bottone (meghalt 1266) nevéhez fűződik.
[62] A Digesta ugyancsak Justinianus császár utasítására készült római jogi gyűjtemény. A Codexhez hasonlóan ez is több részre szakad és az itt idézett címek alatt válik népszerűvé a 11. század végétől.
[63] Azzo (meghalt 1230 k.) a bolognai egyetem egyik legnagyobb tekintélyű doktora, a római jog neves glosszátora.
[64] Vö. 6. jegyzet. Itt az első kilenc könyvről van szó. László mester jogi könyveinek felsorolása itt ér véget.
[65] A Liber Sententiarum az egyházatyák és teológusok állásfoglalását tartalmazza különféle teológiai kérdésekben, teológiai témák szerint rendszerezve. Petrus Lombardus (meghalt 1160) műve a középkari teológiai oktatás kézikönyve.
[66] A Historia Scholastica, az „iskolások történelemkönyve”, Petrus Comestor párizsi magister és kancellár (meghalt 1179 k.) munkája. A bibliai történeteket a görög és római történelemből vett párhuzamokkal kiegészítve beszéli el Pál apostol római fogságáig.
[67] A papi zsolozsma részeit összefoglaló könyv. A 12-13. század fordulóján kezdik az eddig különálló könyveket közös corpusba másolni.
[68] Ld. A pannonhalmi apátság javainak összeírása, 25. jegyzet.
[69] Szent Ágoston (meghalt 430) saját magával folytatott beszélgetéseinek könyve Istenről és a lélek halhatatlanságáról.
[70] A Manipulus florum (Virágcsokor) c. népszerű gyűjteményről van szó.
[71] Glossa interlinearis vagy Glossa intercisa (sorközi jegyzetek) néven laoni Anselm (meghalt 1117) bibliamagyarázatait idézték.
[72] Meskó 1357-1367 között volt veszprémi püspök.
[73] A kódex nyolcleveles ívfüzetekből állt.
[74] Az episztola a mise tanító részéhez tartozó szentlecke, általában az apostolok leveleiből vett részlet.
[75] A succentor a kántor, az éneklőkanonok helyettese, a káptalani iskola énektanítója.
[76] A collectás könyv a zsolozsma imádságait (collecta) és rövid bibliai részleteit (capitulum) tartalmazza. Mihály 1399-1404 között volt veszprémi püspök. A „meglehetősen öreg” jelző a 14. század közepét jelölheti. Ekkor íródott Meskó püspök kódexe is „igen nagy betűkkel”. A könyvjegyzék készítője így fejezi ki azt a változást, amin a gótikus könyvírás 70-80 év alatt keresztülment.
[77] A zsolozsma énekelt részeit tartalmazó könyv.
[78] Garai János 1407-1410 között veszprémi püspök.
[79] A mise énekelt részeit tartalmazza.
[80] Az éjszakai zsolozsma bibliai és patrisztikus olvasmányainak gyűjteménye az egyházi év rendjében. A „de tempore” rész a nagy ünnepköröket és a vasárnapokat tartalmazza, a „de sanctis” rész a szentek ünnepeit.
[81] Demeter 1395-1399 között volt veszprémi püspök.
[82] Rozgonyi Simon 1428-1440 között volt veszprémi, azután egri püspök.
[83] Durandus (meghalt 1262) Rationale divinorum officiorum (Az istenszolgálat értelmező könyve) c. műve a középkorban rendkívül népszerű.
[84] Az olasz kódexeket jellemző kerekded, ún. gotica-rotunda írást nevezi így.
[85] Ld. a pannonhalmi összeírás 14. jegyzetét.
[86] Hugutio (Ugo da Pisa meghalt 1210) Gratianus Decretumához (ld. László mester végrendelete 4. jegyzetét) írt magyarázatát idézi így a jegyzék szerzője.
[87] Remigius Altissiodorensis (meghalt 908 k.) exegetikus művei közül Genezis-kommentárja és zsoltármagyarázatai a legjelentősebbek.
[88] Feltehetően Gergely „40 homilia” c. könyvét nézte valaki korábban Lukács-kommentárnak, mert egy Lukács-idézettel kezdődik. Gergelynek Lukács-kommentárja nincs, így nem is találhatják.
[89] Ez nem Remigius, hanem Haimo Altissiodorensis (meghalt 855 k.) műve.
[90] Sevillai Isidor (meghalt 636) De ecclesiasticis officiis művéről lehet szó.
[91] Boethius (meghalt 524) De institutione arithmetica c.műve.
[92] Feltehetően Wiliam Ockham (meghalt 1349/50) De potestate pontificum et irnperatorum és a Breviloquium de potestate papae c.műveire utal a jegyzék.
[93] Ld. A pannonhalmi összeírás 25. jegyzetét.
[94] A szerző Bartholomaeus Anglicus (meghalt 1250).
[95] M. Tullius Cicero retorikája, aDe oratore.
[96] A kánonjog könyvei Gratianus Decretuma mellett.
[97] Henricus de Segusio (meghalt 1270) ostiai bíboros, a híres kánonjogász a szerző.
[98] Goffredo da Trani (meghalt 1245) Summa super rubricis decretalium c. műve jogi tankönyv.
[99] IV. Ince pápa (1243-1254) írt egy kommentárt a Decretales (ld. László mester végrendelete 8. jegyzetét) öt könyvéhez, és készített egy összeállítást a IX. Gergely óta megjelent pápai határozatokból. Nem lehet eldönteni, hogy itt melyik művéről van szó.
[100] Arisztotelész-fordításra, kommentárokra gondolhatunk.
[101] A már említett (10. jegyzet) Durandus műve a Speculum iudiciale.
[102] Ld. László mester végrendelete 13. jegyzetét.
[103] Nem Beda, hanem libugéi Defensor műve a Liber scintillarum, ld. A pannonhalmi összeírás 26. jegyzetét.
[104] A püspöki nagymisék áldásformuláit tartalmazza.
[105] Gergely pápának ilyen műve nem ismert.
[106] Josephus Flavius (meghalt 95 k.)Antiquitates Iudaicae c. műve.
[107] A passionaléról l.A pannonhalmi összeírás 16. jegyzetét.
[108] Mint szerző nem azonosítható.
[109] Elírás aLiber Etymologiarum helyett.
[110] Nem azonosított.
[111] A Mammotrectus néven ismert, Jeromos bibliakommentárjaiból készült kivonat-gyűjtemény.
[112] Johannes Faventinus (meghalt 1190 k.) bolognai magister készített egy Summát (kivonatot) Gratianus Decretumából.
[113] Goffredo da Viterbo (meghalt 1191) császári káplán világtörténeti munkája a Pantheon.
[114] Ivo (meghalt 1116) chartres-i püspök, híres egyházjogász. 24 beszédből álló Sermonariumaés Decretumalehettek meg Veszprémben.
[115] Ld. A pannonhalmi összeírás 25. jegyzetét.
[116] Aquinói Tamás (meghalt 1274), askolasztika legnagyobb alakja, fő műve a Summa Theologica.
[117] Ld. László mester végrendelete 14. jegyzetét.
[118] E megjegyzésből kitűnik, hogy a katalógus egyik készítője Tamás éneklőkanonok volt. A jegyzék összeállítása idején az erre illetékes őrkanonoki tisztet viselte.
[119] A zsolozsma énekelt részeit tartalmazó kódex.
[120] A zsolozsmáskönyveknek az a része, mely az egyházi év nagy ünnepköreire és vasárnapjaira rendelt szövegeket tartalmazza.