Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000-1530)

Gaude, mater Hungaria,
prolis agens praeconium
cum laude multifaria
patronum lauda proprium.

Hic tibi verus lucifer
lumen fidei praebuit,
datus et ad hoc legifer
viam salutis docuit.

Geisae duci decrepito
divina fit promissio,
Stephanus a Stephano
vocatus est in utero.

Cuius ortus praedicitur
patri caelesti nuntio,
martyr ad matrem mittitur
nascentis vaticinio.

Nato gaudet Hungaria,
damnatur idolatria,
caelestis datur gloria,
beata fit memoria.

Puer crescens progreditur
sicut cedrus in Libano,
praedictum nomen inditur
huic a beato Stephano.

Dignis datur doctoribus
imbuendus in litteris,
probis ornatur moribus
sub annis adhuc teneris.

Adolescens aggreditur
cibum salutis serere,
gens Hungara convertitur
et baptizatur propere.

Olim erroris populus
lumen divinum conspicit,
pulsis tenebris sedulus
se Christi iugo subjicit.

Trino Deo et simplici
sit laus, honor et gloria,
qui sancti regis supplici
concedant caeli gaudia.
Amen.

Örvendj, magyar hon, jó anya,
fiad dicséretét dalold,
zengjen dicséneked szava
ahhoz, ki mindig pártfogolt.

Ő néked igaz fényt hozott,
hit fényét adta át neked,
hozzá törvényt is alkotott,
üdvösség útján vezetett.

Őt Géza élte alkonyán
István mártír nevezte el
az égi küldetés nyomán
Istvánnak, anyja méhiben.

Ég hírnöke jelezte meg
atyjának, hogy születni fog:
a vértanú elküldetett
anyjához szólni jóslatot.

Örült is a magyar haza,
ledőlt a bálványok hada,
 zengjen hát égi glória,
boldogság róla szólni ma.

Mint libanoni cédrusok,
a gyermek úgy növekedett,
s miként előre mondatott,
Szent Istvánról kapott nevet.

Oktatták őt híres doktorok,
öntözték bölcsességgel őt,
s jámbor erkölcse ragyogott
már zsengén, férfikor előtt.

S már életének hajnalán
osztotta üdvnek életét,
s a magyar nemzet, a pogány
hamar keresztény hitre tért.

Feltűnt az égi fényesség,
s a nép, mely tévelygésben élt,
elhagyva sűrű éjjelét,
Krisztus szent igájába tért.

Imádás légyen, tisztelet
néked Hármas-Egy Istenünk,
segíts elérnünk mennyeket,
mit szent királyunk kér nekünk.
Amen.

Regis regum civis, ave,

regum gemma, Ladislae,

regni consors gloriae.

Regem regum es aggressus,

sis defensor indefessus

et athleta patriae.

Salve, satus Hungarorum,

rex, coheres angelorum,

vas caelestis gloriae,

ab aeterno vas electum,

vas insigne, vas effectum

vendicans iustitiae.

Hungarorum gens, congaude,

nova novi regis laude

pulsans tintinnabula,

felix, ave, Varadinum,

cuius augens fama signum

resonet per saecula.

Tibi, Christe, concors hymnum

cant orbis, qui per lignum

ad te trahis omnia,

scala factus ascensorum

et corona confessorum

tibi laus et gloria.

Amen.

Áve, égi király híve,
királyoknak gyöngye, éke,

László, mennynek sorsosa!
Ég királyát hűn követted,
országunkat védelmezted,

légy hazánknak bajnoka.

Menedéke magyaroknak,
Örök-társa angyaloknak,

Égi kegynek eszköze:
Üdvözlégy, ó, kiváltságos,
híres-neves, igazságos

jó ítélet hírnöke.

Vigadozzál, magyar nemzet,
harsonáljad, énekeljed,

új királynak új dalod.
Boldog Várad, szálljon híred,
Növekedjék dicsőséged,

Visszhangozzák századok.

Krisztus, földről himnusz szárnyal
hozzád, aki keresztfáddal

magadhoz vonsz népeket.
Szentek útja te vagy égbe,
hitvallóknak dicsősége,

Néked áldás, tisztelet.
Amen.

Chorus caelestis agminis,
coetus superni culminis
ad thronum summi Numinis
melos attollat carminis.

Cuius rivus dulcedinis
et decor pulchritudinis
dignis largitur [luminis]
donum beatitudinis.

Huius vigore gratiae
confessor stirpis regiae
aevo in pueritiae
cultum sequens munditiae.

Emericus, dux cathohcus
regis et heres unicus,
miles Christi mirificus
in carne vixit caelicus.

Mundum contempsit labilem,
carnem subegit fragilem,
daemonis et versatilem
ensem subegit debilem.

Hoste sic victo triplici
confessor virgo caelici
Principis et uranici
stola vestitur duplici.

Qua decorator splendide
turbae amictus nitidae
consors et sine macula
Agni per cuncta saecula.

Patri decus ingenito,
gloria Unigenito,
sitque compar laus debito
Spiritui Paraclito.
Amen.

Égi chorusok, azúrnak
sergei, kik fönt vonulnak,
zöngjön éneke a' húrnak,
trónusánál a' nagy Úrnak.

Ő, az édesség patakja,
Őt a' szépség lelke lakja,
boldogságot ád azoknak,
kikbe nincs a' rossz salakja.

Tőle bírt akkép kiválni
a' hitvalló szent Királyfi,
álnokság ellen kiállni,
bárha üldözné akárki.

Katolikus Hertzeg, vészbe,
agg királynak ifjú része,
Krisztusnak csudás vitéze,
földre mennyet ő idéze.

Megvetette a' világot,
béklyót a' testére vágott.
Ördögök nyakára hágott,
szablya sem fogá, sem átok.

Mert legyőzött hármas ellent
s a' Gonosznak monda ellent,
most, hogy a' világból elment,
két palástot is visel fent.

Ékes, szent s királyi mezbe,
udvarló néptől övezve,
él a' mennyei körökbe
a' Báránnyal mindörökre.

Glória hát az Atyának
s az Ő Egyszülött Fiának
s akit éppoly dics illet meg,
glória a' Szent-Léleknek.
Amen.

Plaude, parens Pannonia,
de tam felici filio,
cuius virtute varia
caelum repletur gaudio.

In te regum de germine
dux Emericus oritur,
ortus salutis semine
Deo cultore seritur.

Ab ipsa pueritia
Deum timere didicit,
subtus pedum vestigia
cuncta terrena subiicit.

Conservans pudicitiam
vitae devitat maculam,
domans cordis lasciviam
spernit consortis copulam.

Trino Deo et simplici
vita, virtus, victoria,
qui per precatus Henrici
det nobis vitae gaudia.

Vigadj, szülő Pannónia,
mert dicső a te fiad.
Nincs az virtusának híja
s az mennyben öröm riad.

Sarjadván királyi vérből
Imre Herczeg földre jött.
Idvessége égbe ért föl
és Isten növelte őt.

Zsönge kortól féli Istent,
az parancsait betölti.
Nyomdokán el is vesz itt lent,
összveomlik mind, mi földi.

Nem szeplősíté az láza,
szűzien kerűlé vágyát,
forróságit zabolázva
megveté az hitveságyát.

Így az Három-Egy-Személynek
glória az Égen, Földön.
Atya, Fiú és Szent-Lélek
áldassék is mindörökkön.

Pange, lingua, virginalis
uteri praeconium,
quern ingressus Rex caelorum
formam sumpsit hominum,
et peperit sine viro
Virgo Mater filium.

Missus est ab arse poli
Gabriel ad Virginem,
oriundam de praeclaro
David regis germine,
desponsatarn viro Ioseph
et Mariam nomine.

Ave, inquit, illibata
Virgo, plena gratia,
inter cunctas mulieres
benedicta filia,
cuius formam concupivit
Patris sapientia.

Illa tacens dum revolvit,
qualis salutatio
ista foret, mox audivit
referente nuntio:
Ne timeas, o Maria,
Dei digna Filio.

Invenisti nam gratiam
sola apud Dominum,
en concipies atque paries
Redemptorem hominum,
cuius nomen erit Iesus
suum salvans populum.

Erit magnus et Excelsi
Filius vocabitur,
et a Deo patris David
sedes ei dabitur,
et in domo Iacob sine
fine principabitur.

Et quomodo fiet istud,
nam virum non cognosco,
ait Virgo. Refert laeto
angelus oraculo,
Deum paris virginali
integro signaculo.

Nam Spiritus in te Sanctus
desuper illabitur,
a quo tuus venter virgi-
nalis faecundabitur,
et quem paris, Altissimi
Filius vocabitur.

Ne dubites, en, cognata
sterilis et vetula
Elisabeth, iam est sextus
mensis, quad est gravida,
quia nullum apud Deum
verbum impossibile.

Fiat mihi, sicut dicis,
ait Virgo nuntio,
en, ancilla summi Dei,
iussis eius annuo.
Mox concepit Deum sine
virili consortio.

Zengjed, nyelv, a szűzi méhnek
angyali dicséretét,
melybe szállva ég Királya
formát öltött, emberét,
és megszülte férfi nélkül
Szűzanyánk a gyermekét.

Mennyországnak küldötteként
Gábor angyal lejöve:
szűzhöz, kinek nemzetsége
Dávid király nemzete,
neveztetik Máriának,
s Józsefnek a jegyese.

Üdvözlégy, szólt, érintetlen
s kegyelemmel teljes lány,
áldott vagy te mindnyájuk közt,
asszony csak van valahány:
mert szépséged megkívánta
atyai bölcs tudomány.

Ő hallgatva míg töprengett,
mit jelentsen e szózat,
újra szól az égi küldött
ismételve e szókat:
ne félj, ne félj, ó, Mária,
Istent szülni méltó vagy.

Mert az Úrnál egyedül csak
te találtál kegyelmet,
megfogansz és megszülöd majd
megváltóját embernek,
Jézus lesz a neve néki,
ki üdvözít népeket.

Nagy lesz ő, s a Magasságos
gyermekének hívatik:
Istentől majd Dávid atyánk
trónja néki adatik,
s Jákob népén, nemzetségén
örökké uralkodik.

S miként lesz az, kérdi a Szűz,
mert férfit nem ismerek,
az angyalul víg jóslattal
hangzik rá a felelet:
Istent szülsz majd, de megtartod
a szüzességjeleket.

Mert a mennyek országából
a Szentlélek száll reád,
akitől a szűzi méhed
megfoganja a fiát,
atyjának ki mondhatja majd
magasságnak az Urát.

S hogy ne kétkedj, ím, rokonod,
a meddő s élemedett
Erzsébet is hat hónapja
hord méhében gyermeket,
mert az Úr amit kimondott,
lehetetlen nem lehet.

Legyen nekem igéd szerint,
mondja Szűz az angyalnak,
engedelmes lánya vagyok
a felséges parancsnak,
s méhe szűzen helyet adott
az isteni magzatnak.

In superna regione
caelorum militia
gaudet Dei visione,
et firma in gratia
laudat Deum, et aeterna
perfruitur gloria.

Inflammati seraphini
ardore mirifico
amant, lucent et fruuntur
dulcore deifico,
atque summi Regis laudes
concinunt in iubilo.

Illustrantur cherubini
veritatis radio,
solem verum in reflexo
contuentes oculo,
unde dulcis vivi fontis
recreantur poculo.

Throni summae maiestatis
tranquilla sedilia,
per quos quies et pax datur,
panduntur iudicia,
et inflexa veri prodit
iudicis sententia.

Praesunt dominationes
subiectis in gloria,
per hos claret, summi Dei
quanta sit donaria,
cuius omnis creatura
contremit imperia.

Principatus principantur
regnis et provinciis,
regunt et protegunt suis
principes suffragiis,
mutant, statuunt, coaptant
divinis iudiciis.

Quos impugnat hostis ferox
calida versutia,
hos protegunt potestates
magna cum potentia:
arcent, pellunt, premunt sua
cura fraude daemonia.

Signa facit per virtutes
Deus et prodigia,
in his patet Conditoris
virtus et potentia,
cuius nutu caelum, terras
movent atque maria.

Archangeli praepotentes
nobis mira nuntiant,
et secreta pandunt Dei,
quae multis proficiant,
agunt, ut hominum mentes
ad Deum alliciant.

Gabriel est inter ipsos
speciali gratia
insignitus et praeclarus
singulari gloria,
cuius nobis famulatu
caeli patent atria.

Iste missus a supernis
sedibus ad Virginem
nuntiavit casto ventre
Iesseam propaginem
concepturam sine viro
Deum atque hominem.

Ob hoc Iesus Gabrielem
singulari gratia
amplectitur et pariter
pia Virgo Maria,
amat, colit, reveretur
tota caeli curia.

Angelorum infimorum
istud est officium,
ut singuli singulorum
curam agant hominum,
custodiant et perducant
ad caeli palatium.
Amen.

A mennyeknek országában
égieknek serege
örvend Isten látásának,
s kegyelmének részese,
s tart örökké dicsőségük:
az Isten dicsérete.

A Szeráfok csodálatos
lángolással lobognak,
édességes szeretetből
ők soha ki nem fogynak,
s nincsen vége Királyukat
dicsőítő daluknak.

Fény árad a Kerubokra,
az igazság sugara,
nem rebbenő szemük előtt
igaz napnak az Ura,
üdülésük élő forrás
édesvizű pohara.

Nagyfenségű Trónállóknak
csendes fent a székhelye,
hatalmukban derű, béke,
ítélkezés mérlege,
az igaz bíró hajthatatlan
érvényű ítélete.

Seregeket dicsőséggel
Uraságok vezetnek,
általuk válik ismertté
adománya Istennek,
jogarától kinek minden
teremtmények reszketnek.

A felséges Fejedelmek
tartományt és országot
vezetnek, és védelmüket
élvezik a királyok,
megtartás és változtatás
Istentől szállt reájok.

Kikre támad vad ellenség
ravaszul, alattomban,
őket a Hatalmasságok
védik nagy hatalommal,
és a Sátánt űzik, nyomják,
kinek csak ártalom van.

Erősségek által Isten
jeleket ád, csodákat,
láthatóvá a Teremtő
ereje csak így válhat,
intésére eget-földet,
tengereket mozgatnak.

A hatalmas Arkangyalok
nekünk csodát hirdetnek,
nagy hasznunkra titkait is
feltárják az Istennek,
munkálkodnak: hozzászálljon
gondolata embernek.

Arkangyalok körött Gábort
különleges szeretet
övezi és dicsőíti
hallatlan nagy kegyelet:
őáltala tárulnak fel
számunkra is az egek.

Égieknek országából
a Szűzhöz megy követnek,
s hírül adja: tiszta méhe
a dávidi nemzetnek
sarjadékát szüli majd meg
Istennek és embernek.

Ezért aztán Gábor angyalt
kitüntető hálával
öleli át Urunk Jézus
a kegyes Szűzanyával,
tiszteli és szereti őt
az ég minden karával.

Alsóbbrendű angyaloknak
az a tisztük, munkájuk:
ápoljanak minden embert,
vigyázzanak reájuk,
vezessék az égbe őket,
ott van a palotájuk.
Ámen.