Csanádi Albert
IN TRANSLATIONE SANCTI PAULI PRIMI EREMITAE
Ad Vesperas
A. Inclite confessor Christi, sanctissime Paule,
quo dace perfectis patuere silentia ruris,
fac, pateant humili caelestia limina plebs,
quae tibi condignos depromit laudis honores.
R. Pangite christigenae, Domino, pro cuius amore
stemmata, divitias contempsit Paulus et urbes,
gessit et in terris castam sine crimine vitam.
Transiit ad superos multa virtute coruscus.
V. Inter apostolicos coetus nitidosque prophetas.
Ad Magnificat
A. Clara recensentes Thebaei praeconia Pauli,
Christe, suis meritis nobis miserere, precamur,
ut, quos exemplo docuit contemnere mundum,
efficiat patriae conscendere regna beatae.
Matutinum
Invitatorium
Regi supremo, fratres, iubilemus ovantes,
qui tribuit vitam Paulo supra astra perennem.
Hymnus
Inclitos Pauli recolens honores
concinat laudes populus fidelis,
atque caelestes resonent canoro
carmine cives.
Ille terrenis opibus locuples,
litterarumque studio peritus,
atque florentis fuerat iuventae
splendidus aevo.
Praetulit Christi tamen his amorem
dulcis et linquens patriae penates,
ut Deo soli vacet in silenti
conditus antro.
Fame nutricem scelerum iuventam
frangit, et corpus subicit labore,
ut Deo casta sine labe vitam
ducere possit.
Hoc duce prisci petiere patres
antra deserti, Dominumque pura
mente quaerentes meruere vitae
regna beatae.
Paule, sic nostram petimus salutem
cures, ut caeli subeamus arcem,
atque cum sanctis mereamur hymnos
dicere Christo.
Sit Deo Patri decus et potestas,
et tibi, lapsi Reparator orbis,
quique septenis, Paraclete, lustras
pectora donis. Amen.
In I. Nocturno
A1 Lis erat antiquis, primus habitator eremi
qui foret, at patrum mox par sententia Paulo
inter eremicolas primus decernit honores.
A2 Hic locuples opibus, generisque propagine clarus,
doctus et ingenuas artes et flore iuventae
splendidus in Christum miro flagrabat amore.
A3 0mnia plena dolis scelerumque infecta veneno
acts videns hominum fugit consortia vulgi,
ut Christo tutus tacitis serviret in antris.
R1 Magnum opus est duras pro Christi nomine poenas
interitumque pati, virtus tamen haud minor hostem
vincere tartareum et carnis cohibere furorem,
atque diu vitae integrum servare rigorem.
V. Prompta licet Paulo fuit ad tormenta voluntas.
R2 Delicias caeli sentiens frugalibus escis
pascitur et populi strepitus urbemque perorsus
curis abiectis fruitur dulcedine caeli.
V. Corpore per terras, animo versatur in astris.
R3 Antonius simili studio tum rura colebat
proxima, cui subito veniens vox caelitus inquit:
Alter in hac melior primus considet eremo,
cuius ad exemplum poterit tua crescere virtus.
V. Illius ignotas iubeo tibi quaerere sedes.
In II. Nocturno
A1 Dum loca per vasta, maneat ubi tutus, eremum
vestigat, inventa est scopulis spelunca sub altis,
íntus habens fontem et gravidam cariotide palmam.
A2 Quod ubi perspexit, palmas extendit utrasque,
atque ait: Ingentes refero, Deus optime, grates,
hoc mihi quod hospitium magna pietate dedisti.
A3 Hic ego, Christe, tuas conabor reddere laudes
semper et in lacrimis caelo suspiria ducam,
donec in optato libeat cernere regno.
R4 Obviat Antonio satyrus per devia vallis
dona ferens poscensque preces Christumque salutis
auctorem memorans. Senior vestigia pressit,
humanasque ferae miratur in ore loquelas.
V. Laetatur Christi nomen crevisse per orbem.
R5 Pernox sedens senior transegerat umbras,
mane lupa ducente videns sub rupibus antrum,
ingreditur, strepituque pedum spelunca remugit.
Quod ubi persensit, Paulus mox ostia claudit.
V. Compresso ille gradu tacitus vocem auribus haurit.
R6 Corruit ante fores Antonius, ostia pandi
clausa petit, tandem valvis admissus apertis
alter in alterius laetus complexibus haeret,
et referunt Domino devoto pectore grates.
V. Nomine quisque alium proprio salvere precatur.
In III. Nocturno
Al Palma cibum vestemque dabat, sitis arida
fontis mulcebat aqua, animo versabat Olympi
gaudia, et decimo laetantes aethere sanctos.
A2 Longa dies postquam fragiles exhauserat artus,
spirituum turbam Christus praemisit ab astris,
quae vehat ad superos exutam corpore mentem.
A3 Antonius niveo ferri candore sub astra
suspicit attonitus, properansque velociter abdit
corpus humo remeatque suas lugubris in aedes.
R7 Consedere simul viridis sub tegmine palmae,
hospitis adventu tum Paulus laetior inquit:
Dic, rogo, quid faciant homines, quo principe mundus
dirigitur, toto si Christus regnat in orbe?
V. Christicolae optata si tandem pace fruuntur?
R8 Interea solidum corvus mirantibus offert
panem, Paulus ait: Nobis, en, prandia misit
omnipotens Dominus, famulos qui pascit egentes.
Fragmine sexdecim medio me fovit ab annis.
V. Sed modo propter te duplex annona refertur.
R9 Gratia Rectori postquam fuit acta superno,
in liquidi pariter discumbunt margine fontis,
et fame sedata iunctis de gurgite palmis
libantes Domino laudum praeconia reddunt.
V. Transigitur tota in precibus nox illa supernis.
In Laudibus
A1 Venerat extremam Paulus moriturus ad horam,
et genibus flexis tendens ad sidera palmas,
egressus animae faciles de carne petebat.
A2 Deserit interea moribundos spiritus artus,
et niveo splendore micans petit atria caeli.
A3 Coetus apostolicus vatum quoque praescia turba
et chorus angelicus laeti comitantur euntem.
A4 Excipit amplexu venientem Christus et inter
primates regni summo locat ordine caeli.
A4 Illic mellifluo divinas carmine laudes
concinit et patria regnat sine fine beata.
Hymnus
Laudibus Christo iubilent fideles,
cuius in terris deditus amori
Paulus aeternam meruit coronam
caelibe vita.
Palma praebebat foliis amictum,
fructibus victum, sitientes amnis
irrigat fauces, tamen net unquam
his saturatus.
Mente caelestes meditans honores
splendidam Christi faciem frequenter
aspicit gaudens, fruiturque dulci
nectare caeli.
Pane sexdenos alitur per annos,
quem Dei nutu medium ferebat
corvus, ut fessam melior senectam
pasceret esca.
Inde post vitae varios labores
inter orandum moribunda membra
spiritus linquens meritis coruscans
astra petebat.
Obviam cives veniunt superni,
et prophetarurn comitatur agmen,
angeli summi revehunt canentes
regis in arcem.
Paule, iam summo residens Olympo
impetra Christi famulis favorem,
ut scelus laxet, tribuatque summum
scandere caelum.
Sit Deo Patri decus et potestas,
et tibi, lapsi Reparator orbis,
quique septenis, Paraclete, lustras
pectora donis. Amen.
Super Benedictus
A. Induit Antonius funebri corpus amictu,
et, quem scalpendo gemini fecere leones,
imposuit tumulo. Tunicam de fronde ligatam
vendicat in proprios festis sollemnibus usus.
Ad Magnificat in II. Vesperis
A. Aspice supremo caeli de cardine servos,
Paule, tuum nomen devote colentes,
ut quibus in terris exempla dedisti,
te obsecrante queant regna subire.
VERSES ZSOLOZSMA REMETE SZENT PÁL ÁTVITELÉNEK ÜNNEPÉRE
Első vesperás
Antifóna
Ó, te dicsőséges hitvalló, Pál, ki vezérlesz
minket a szent élet ragyogó szép tájain egyre,
kérd, hagy az égi kapuk megnyíljanak egykor a népnek,
mely tisztel téged, nevedet nagy diccsel övezve.
Responzórium
Zengjetek éneket, Krisztus-hívők, ma az Úrnak,
érte vetett meg Pál kincset, várost szeretetből,
s tisztán élt, szűzi életet Érte a földi hazában,
s gazdag erényekkel fénylőn így ment fel a mennybe.
Verzus
Most az apostolok és próféták közt ragyog ő is.
Magnificat-antifóna
Tündöklő hírét hirdessük thébai Pálnak!
Krisztus Urunk, könyörülj rajtunk, szent érdemeit nézd,
és kik a példáján megvetni tanuljuk a földet,
juthassunk egykor fel a boldog mennyei honba.
Matutinum
Invitatórium
Testvérek, zengjünk vigadozva az égi Királynak,
Ő örök életet adott szent Pálnak a csillagokon túl.
Himnusz
Buzgó énekünk szava Pált dalolja,
Együtt zeng velünk a hivők csapatja,
és dicsérik őt a nagy ég lakói
tiszta dalokkal.
Sokra tartották vagyonát a földön
bölcsessége volt s tudománya bőven,
és a társak közt kora ifjúságban
messze magaslott.
Jézus Krisztusért odahagyta kincsét,
drága otthonát, szeretett hazáját,
Istenért akart egyedül csak élni,
távoli tájon.
Hírnevet, rangot, mely a bűnre csábít
megvetvén, testét rabigába hajtja,
vétek nélkül így akar élni tisztán,
már csak az Úrnak.
Ő vezette a remetéket ősi
barlangok mélyén, hol az Úrnak éltek
egyszerű szívvel, hogy elérhessék az
égi hazát majd.
Védd te mindig Pál, a mi üdvösségünk,
hogy bejussunk majd az egek honába,
s zenghessünk szentek seregében himnuszt
Krisztus Urunknak.
Áldás, tisztelet legyen az Atyának,
s bűnbe hullt világ Szabadítójának,
és a Léleknek, ki erősít osztván
hét adományát. Amen.
Az I. Nokturnus antifónái
1. Régi vita tárgya, ki volt remeték csapatában az első,
ám az atyák majdnem mind egyhangon bizonyítják:
Szent Pál volt remeték seregében a fő vagyis első.
2. Gazdagsága nagyon nagy volt, a családja kiváló,
bölcsessége kitűnt, s tehetséges, deli ifjú
Krisztus Urunkért élt, lángolt, lobogó szeretettel.
3. Látva az embereket, kiket elragadott a ravasz bűn,
festett arcával fertőzve: a rossz közeléből
fut, hogy Krisztusnak szolgáljon a néma magányban.
Responzóriumok és verzusok
R1 Nem könnyű szenvedni kemény fájdalmat az Úrért
és meghalni, de nem kevesebb letiporni a sátánt
s megfékezni saját testünk zabolátlan erőit,
s mind a szabályt híven megtartani sok időn át.
V. Ím, az erős akarat kész volt eltűrni a kínt is.
R2 Étke szegényes csak, de a mennyei szent örömökben
részesedik, tömegek zsivaját elhagyva, s a várost.
Távol a gondoktól így él az egek gyönyörével.
V. Teste a földön bár, de a lelke csillagokban jár.
R3 Antal a szomszédos helyeken tartózkodik akkor,
s egyszer hirtelenül szózat hallatszik a mennyből:
más is van közel itt, kit tisztelhetsz remeték közt,
példáján ha okulsz, gyarapodhatsz bőven erényben.
V. Menj el azért hozzá, te keresd fel a puszta magányban.
A II. Nokturnus antifónái
1. Puszta helyet keresett, ahol élni akart a magányban,
a meredek hegyeken barlangra talált, ahol éppen
forrás volt közel és pálmák megrakva gyümölccsel.
2. Hogy meglátta e tájt, széttárva a karjait így szólt:
Végtelenül jó vagy, te Uram, vedd hálaimámat
barlang szállásért, melyet adtál nagy szeretettel.
3. Itt zengem dalomat neked, én Uram, ifjan, örömmel,
s könnyek közt itt kell sóhajtanom égre fel eztán,
míg nem láthatlak Téged fent égi hazában.
Responzóriumok és verzusok
R4 Antal a völgyben jár, szatír jön szembe az úton
hozva ajándékát sok imát kér, Krisztus Urunkat
említvén, üdvünk szerzőjét, és tova léptet.
Antal elámul, hogy szólhat ez emberi nyelven.
V. S örvend, hagy Krisztus neve így szétárad a földön.
R5 Eljön az éj, Antal nyugoszik tovaűzve sok árnyat,
farkas jő, vele megy, s meglátja a vad hegyi sziklák
közt a kivájt üreget, bemegy és visszhangzik a barlang.
Pál meghallja a zajt, s tüstént rázárja az ajtót.
V. Halk léptek finoman közelednek, szűnik a zörgés.
R6 Antal az ajtónál lerogy, úgy könyörög szava halkan,
nyissa ki Pál, könyörög neki, és felnyílik az ajtó,
egymást átölelik békés, boldog szeretettel.
S ujjongó szívvel hálákat zengnek az Úrnak.
V. Mindkettő a nevén szólítja azonnal a társát.
A III. Nokturnus antifónái
1. Ételt és a ruhát a pálmafa adta, az égő
szomja tüzét meg a hűs forrás oltotta vizével,
ég örömét s tizedik mennyet forgatta szívében.
2. Hosszú idő múltán a gyönge tagok kimerültek,
Krisztus Urunk lelkek csapatát elküldte magasból
szent Pál lelkéért, mely már elhagyta a testet.
3. Antal szíve kemény és bátor, a csillagos éjben
megsejtvén a halált, siet is gyorsan, hogy a testet
földbe temesse hamar, majd gyászban tér haza ismét.
Responzóriumok és verzusok
R7 Egyszer volt, amidőn ott ültek a pálmafa árnyán,
Pál így kezdte szavát vendégéhez, ki előbb jött:
Hogy van az emberiség, ó mondd, ki vezéreli őket,
Krisztus Urunk jogarát ismérik-e szerte a földön?
V. Krisztus hívei azt kívánják, béke legyen már.
R8 Közben a holló jő, száraz kenyeret tesz eléjük,
s Pál megszólal: Nézd csak, ebédünk küldi az Isten,
így táplálja az Úr szolgáit, akik bizakodnak.
Fél kenyeret küldött nekem eddig mindig ebédre.
V. Most meg a kétszeresét elküldte, mivel te is itt vagy.
R9 És miután hálát mondottak az égi vezérnek,
csörgedező forrás partján mindjárt le is ültek,
éhségük lecsitult, pálmák a vízre hajoltak,
s ők dicséreteket zengtek hálásan az Úrnak.
V. Így telt mind az egész éj nagy fönséges imában.
Laudes antifónák
l. Pál, amidőn eljött végső órája, halála,
térdre esett, kezeit széttárta a csillagos égre,
s kérte, a testétől könnyen váljon meg a lelke.
2. Így történt, a testtől elbúcsúzva a lélek
szép ragyogó fényben tündöklőn szállt az egekbe.
3. Boldog apostoli kar s próféták hősi csapatja
s angyali nagy seregek kísérték őt vigadozva.
4. Krisztus Urunk a kezét széttárva fogadja a mennyben,
és helyet égi körök magasában rendel a szentnek.
5. Istent dicsérik, s mint csorgó méz, olyan édes énekük,
és soha meg nem szűnik a boldog örökség.
Himnusz
Hódolván hívők az Urat dicsérjük,
Őt szolgálta Pál, amíg élt a földön,
s szűzi életért koronás jutalmat
nyert az egekben.
Pálmafák adták falevél-ruháját,
étke vad gyümölcs s a patak csitítja
szomjúságait, de sosem lakik jól
mind e javakból.
Égi hírnévről meditál gyakorta,
Jézus Krisztusnak ragyogó alakját
látja boldogan, s betelik nagy égi
édes örömmel.
Sok-sok éven át kenyeret kap enni,
holló vitte azt neki, mert az Isten
úgy rendelte, ím, a kifáradt ember
jobbat ehessen.
Dolgos életét amidőn bevégzé,
imádság közben a halandó testet
lelke elhagyván, sok erénnyel ékes
szent megy a mennybe.
Szembe jönnek már az egek lakói,
és a próféták kara elkíséri,
fényes angyalok viszik énekelve
mennyei várba.
Pál, ki fent vagy már az örök hazában,
kérjed az Urat, kegyeket hogy adjon,
éljünk bűntelen, s a hatalmas égbe
egykor elérjünk.
Áldás, tisztelet legyen az Atyának,
a bűnbe hullt világ Szabadítójának,
és a Léleknek, ki erősít osztván
hét adományát. Amen.
Benedictus-antifóna
Antal a holttestet temetési lepelbe takarta,
majd amaz új sírnak mélyére helyezte, mit ásott
két nagy oroszlán. A levelekből szőtt tunikát meg
elviszi, ünnepeken hogy használhassa ruhának.
II. Vesperás
Magnicat-antifóna
Pál, ki a mennyben vagy, nézz ránk a hatalmas egekből
szolgáidra, kik itt nevedet tisztelve dicsérjük.
Jó példát adtál minekünk a földi hazában,
ó, könyörögj értünk, hogy majd az egekbe mehessünk.
Fordította CSANÁD BÉLA
[Jegyzetek]
CSANÁDI ALBERT VERSES ZSOLOZSMÁJA REMETE SZENT PÁL ÁTVITELÉNEK ÜNNEPÉRE
Csanádi Albert hexameterekben írt verses zsolozsmájához a himnuszokat szapphói strófákban szerezte. (Ld. még Gyöngyösi Gergely Vitae fratrumará vonatkozó fejezetét és himnuszait.) Latinul: AH 28; 125-127, 23, 256-258; magyar fordítása: Vigilia, 1969. 546-549.