Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000-1530)

Laetare, Pannonia,
mater et nutricia,
cole cum laetitia
tuae prolis gaudia;
gaudens Alba Regalis[1]
de Emerici gloria
Deo vota dulcia
solve laude varia;
Iesu bone, praemia
da de caeli curia
populo praesentia
colenti solemnia.

Pannónia vigadozzál,
szoptatós dajkája, anyja,
mert ily ifjút földre hoztál,
aki az virtus aranyja.
Örvendezz Székes-Fejérvár,[1]
glóriás fiad kitüntet,
rád dicsőség, ritka fény vár,
áldd érette Istenünket.
Édes Jézus! ím tenéked hódolunk,
légy enyhe gyámol,
istápolván az te néped
az mennyország pitvarából.

Ascendentem miserae
vallis ab exilio
sursum ducit iubilans
angelorum concio.
Contradicens daemonum
confutatur legio,
caelum scandit libere
liber omni vicio,
sic Emmricus iungitur s
anctorum consortio.

Ez siralom-völgybe hullva,
hol az jámborok zokognak,
fölvértezi őt ujjongva
serege vidám angyaloknak.
Démonok csapatja Tőle
meghajol, akár a nádszál,
makulátlan, tiszta szívvel,
bűntelen az égbe átszáll.
Imre is a szentjeinkkel
osztakozik égi jóban.

Clara die caelitus
haec miranda visio
Caesareae praesuli
monstratur Eusebio.[2]

Napvilágnál látta ezt meg,
színről-színre és valóban
Özséb, Caesarea papja,
titkos és nagy vízióban.[2]

Ave, flos nobilium,
sacrae stirpis virgula,
speculum sublimium,
sanctitatis regula.
Salve spes humilium,
sidus sine macula,
lucerna fidelium,
rubens mundi rosula,
valle candens lilium,
pigmentorum cellula,
solamen flebilium,
prece nobis sedula
fer, Emerice, praemium,
repelle pericula.

Idvez légy, te jók virága,
régi törzsök sarjadéka,
tündöklő tükör, te, drága
szentség regulája, példa.
Jó reménység rossz időbe,
csillag annak, aki szenved,
föld pirosló rózsatője,
lámpáskája az híveknek.
Kincses-kamrácskánknak éke,
fényes liliom az völgybe,
könnyezőknek könnyű béke,
kérlelünk mi könyörögve,
az gonosznak légy te féke,
Imre, űzd el mindörökre.

1. Legem Dei iugiter
beatus Emmricus
nocte, die meditans
Deo fit amicus.

2. Disciplinam Domini
puer apprehendit
et mente caelestibus
devotus intendit.

3. Corpus negat subdere
nocturno sopori,
laudes vigil solvere
curat Creatori.

Isten törvényét a boldog
Imre látva-látja,
éjjel és nappal tűnődvén
lőn Isten barátja.

Az Úrnak kemény szabályát
érti apró kortul,
lelke jámbor ájitattal
égiekre fordul.

Nem hajol hitványka teste
éji nyugalomra,
Istent dicsérő imáit
fönt vigyázva mondja.

R2 Rubum flamma comprehendit,
comprehensum non incendit[3]

divino miraculo;

sic Emmricum non offendit
ardor carnis, sed defendit

Deus a piaculo.

Mint csodáknak csipkebokra
gyúlva lobbanó lángokra[3]

égten-ég, de el nem ég:

Imre sem hajt semmi okra,
teste nem tüzel lobogva,

ója bűntől őt az ég.

R3 In Egypto vanitatis
novus Joseph castitatis
conservando lilium
in se duplex tam aetatis
quam carnalis voluptatis
edomat incendium.

A hívság Egyiptomába
új József, aki él magába,
liliomszál, tiszta, szűz
fékezi folyvást a kába
ifjúságot és hiába
ostromolja testi tűz.

1. Vanitatem respuens
haeret veritati
falli docens homines
datos vanitati.

Az igazságot akarván
megveti mi hitvány,
hívságos, botor halandót
jóra így tanítván.

3. O quam admirabile,
quod passibus tutis
pertransivit iuvenis
viam iuventutis.

Ő, mily csudálatos Szent,
hogy vigyázva járdal,
ifjúságával dacolva
ifjúságon által.

R4 In quadam basilica
sanctus dat se pronum
orans fusis lacrimis
ante Dei thronum,
mente tractat Domino
quod vel quale bonum
offerat, cum caelitus
hunc audivit sonum:
Res grata virginitas,
hant da mihi donum.[4]

V. Spreta coepit protinus
spe posteritatis,
custodire titulum
suae castitatis.

R5 Puer igne caelici
succensus amoris
mundi spernit gloriam
pro spe melioris.
Diadema despicit
labilis honoris,
coniugalem copulam
contempnit uxoris,
mente Deo militat,
dux vocatur fortis.

A templomba hajdanában
vívódó tusát áll,
könyvekben imádkozik lent
Isten trónusánál.
Töpreng, Istennek mit adjon,
lelke-teste égett,
így felelt az égi szózat
könnyűsége végett:
„Szűziség a legnagyobb kincs,
add a szűziséget.”[4]

Nyomba hát az Istené lesz
jámbor, hív adója
és utódiról lemondva
szűziségét ója.

Mint gyermek gyúl égi tűztől,
homlokára fény ül,
nem csábítja ez világ itt,
az éggel kibékül.
Földi kincset nem vesz ő fel
elmulandó ékül.
Él a házasságba, szűzen,
a hitvese nélkül.
Istenért vitézkedik csak,
hős Vezér, vitézül.

R6 Summi Regis Filius
nostri regis natum
de se specialiter
ostendens amatum,
ne fallat malicia
spiritum beatum,
de macula transtulit
sed non maculatum,
regno mutans stabili
mobilem ducatum.

V. Ne vel levem sentiat
in vita reatum,
vitae delit iuvenis
finem properatum.

Istenünk a mi királyunk
gyermekét szerette,
egyszülöttje a magasban
kedvelé felette.
Hogy ne győzzön a csalárdság
fondorul felette:
szeplő nélkül, makulátlan
vonta az egekbe.
Földi hercegsége múlván
égit kap helyette,

s hogy ne mocskosítsa lelkét
rosszak sanda tette,
ifjú életét szakasztván
Isten égbe vette.

1. Vitae vitat maculam
loquens veritatem,
carnis vicit faculam
per virginitatem.

2. In virtute Domini
Emmricus laetatur,
quia virgo virgini
Christo sociatur.

Elkerüli azt, mi szeplő,
az igazt betűzi,
fékezvén testét a gyeplő,
mindörökkén szűzi.

Imre kedvét játszva űzi,
fönt Istent dicséri,
szűzi volt ő s most a szűzi
Krisztus társa néki.

R7 Virum ligat pro peccatis
papalis sententia,
quod lorica corpus cingat,
hac cum poenitentia:
loca sancta lustret pergens
per terrarum spatia,
poenitenti vel sic parcat
divina clementia.

V. Hoc pro signo datur reo
sui ferri fractio,
quod concessa sit a Deo
peccati remissio.

R8 Currit aeger spiritalis
causa medicaminis,
ora rigat utriusque
gemens umbrae luminis,
fert in membris pondus ferri,
mente massam criminis,
passim quaerit. nil invenit
sperati solaminis.

V. Per Emmrici confessoris
sanctissimi merita
tam poenarum quam culparum
huius laxantur debita.

Egy bűnöst így sújt a pápa,
nagy-kemény parancsot ád,
hogy testére büntetésül fűzze szíjjak bőr-bogát,
szenthelyet kutatva járjon,
tüskön át és bokron át,
míg az átkozott bűnösnek
fönt az Úr meg nem bocsát.

S az legyen a hírlelő-jel,
hogy a lánca szétszakad.
Isten akkor megbocsát majd,
s lelke újólag szabad.

Lelki írokat keres hát,
sebhegesztő kincseket,
két orcáján könny patakzik,
hogy már néki intsenek,
hord bunkósbéklyót a testén,
lelkén bűn-bilincseket,
várja a vigasztalóit,
ám semerre sincsenek.

Imre hitvalló kegyével
a bűnöst kitünteti
és elengedtetnek erre
bűnhődése s bűnei.

1. In hac die laetitiae
mater plaudat ecclesia,
sanctus Emmricus hodie
viam mutavit patria.

2. Hic salutis semita,
via iuniorum,
via morum inclita
turbae seniorum.

3. Joseph fugit dominam
crimen detestatus,
iste suam feminam
causa coelibatus.

4. Quasi David deicit
funda Philistaeum,
dum de carne perficit
Emmricus trophaeum.

5. Res est mira penitus,
quod per vim virtutis
superatur funditus
ardor iuventutis.

Az egyház ma örvend,
áldja ez örömnapot:
Imre égbe fölment,
ottan új hazát kapott.

Mint ifjú gyerek-bölcs
idvesség útján haladt,
fényességes erkölcs
mesgyéjén járt, mint agg.

József bűn sarától
elfut, ott hagyván a’ nőt:
ő a’ hív arától,
mert szűzesség híjja őt.

Dávid a' parittya
által öl filiszteust,
ő csellel szorítja
verve-ütve itt a’ húst.

Az csudás csak ebben,
hogy ki ója virtusát,
győz a’ győzhetetlen
lángodon is: Ifjúság!

Dulcis Dei Spiritus,
cuius magistratu
dux Emmricus praeditus
vitae coelibatu
conservatus penitus
extat a reatu;

nos ure medullitus
eius pro praecatu
caelique divinitus
dites incolatu.

Istennek Szent Lelke,
aki megsegítéd
égbe fölterelve
Isten tiszta hitét
s a rosszal perelve
óttad tiszta szívét:

hallgassál reája,
kérlelünk mi esdve
s égi, szép hazánkba
minket is vezess be.

O norma iustitiae,
limes aequitatis,
decor innocentiae,
lung puritatis,
gemma pudicitiae,
flos virginitatis,
castrum castimoniae,
campus caritatis,
Regem cernens gloriae
regno claritatis,
in loco miseriae
nobis collocatis
affer donum gratiae
gratis et ingratis.

Ó igazságnak szabálya,
mely a bűnt föloldja,
ártatlanság, büszke pálya,
tisztaságnak holdja.
A szemérem drágagyöngye,
ékes, szűzi rózsa,
kit nem ér a föld göröngye,
jóság égi jósa,
nézz le, aki egyre látod
Istent üdvözülten,
ránk, kiken a bűn meg átok,
s nyögve küszködünk lenn,
hozz malasztot és világot,
részesíts az üdvben.