sermones.elte.hu - Szöveggyűjtemény

Székelyudvarhelyi Kódex

(1526)

JUDIT KÖNYVE

Utolsó kapitulum

(Részletek)

Tahát Judit dicséretet monda Úrnak ezen szóval, mondván: Indítsatok Úrnak dobszókot, énekeljetek Úrnak cimbalomokban és zengedezzetek őneki új dicséretet! Örvendezjetek és híjjátok az ő nevét „Úr hadaknak megtörője”, „Úr neve őneki”. Ki helhezteté az ő táborit az ő népének közötte, hogy megszabadítana münköt minden mü ellenségünknek kezeiből.

Eljuta az asszír az hegyekből észak felől az ő erejének sokaságával, kinek ő sokasága az sebes folyóvizeket megivá, és az ő lovai befedezék az völgyeket. Úgy es mondta, hogy meggyújtaná az én határimot, és az én ifjaimot megölné tőrvel, és az én ártatlanimot adnája nyereségre, és a szűzeket adná fogságra.

De maga az mindenható Úr megbántá őtet, és adá őtet asszonyállatnak kezeibe, és meggyalázó őtet. Mert nem veré Úristen az ő hatalmasit ifjú hőseknek miatta, sem kedég Titánnak erős fiai, (azaz nem óriások, kik mondatnak Titán fiainak)[1] nem verék őtet, sem kedég az magos nagy óriások nem támadának őreá, azaz Holofernesre, de az Merari leánya, Judit, az ő orcájának képével megfejté, azaz meggyőzé őtet, azaz Holofernest. Mert levetkezék az ő özvegy öltözetiből, és felöltözék örvendetességnek ruhájába az Izrael fiainak megvigasztalására. És ékesíté az ön orcáját drága kenetvel, és béfoná az ő haját süvegnek alája az őtet megnyerésre. Az ő cipellűsei[2] megragadák az ő szemeit és ő szépsége fogságba ejté annak lelkét, és elvágá tőrvel az ő nyakát.

Megrettenének az perzsák, azaz asszirosok az ő állhatatosságától, és az médosok az ő bátorságától ...

És úgy lőn ezután, hogy minden nép az győzedelmnek utána méne Jeruzsálembe imádni Urat. És legottan megtisztulának, (azaz megmosodának az ő törvények szerént, mert az zsidóknak törvének az gyakorta való mosodás még az mai napig es, jelesen isteni áldozatnak idején, kiről szól itt az Szentírás). Legottan az Úristennek áldozák az mindenestől megégetendő áldozatot és az ő fogadásokat és az ő ígéreteket mindenek.

De maga Judit az Holofernesnek minden hadakozó szerszámát, mind közönségvel melyeket adott vala őneki az nép, és az szúnyog-sátort es, melyet ő elhozott vala az Holofernes fejével, béadá az templomba örökké való emlékezetre, hogy soha ne felejtetnéjek el ilyen nagy isteni segédség, melyet tőn Juditnak kezével Úr az Izrael fiaival.

Vala kedég az nép örvendezvén az szenteknek ő példájok szerént, azaz isteni dicséretben és félelemben, és egész három hónapokon ez győzedelemnek öröme Juditval együtt szolgáltaték. És ez napoknak utána ki-ki mind az ő hazájába tére. És Judit igen nagy lőn, azaz nagy tisztességre magosztaték az ő városában, Betuliában, és jelesb vala, azaz tiszteletesb minden asszonyállatoknak felette mind Izraelnek közönséges földén. Vala kedég az ő szentségének jószágához az özvegy tisztaság erősen hozjá egyesülvén, úgy hogy nem üsmere férfiat mind ő életének napiban, minek utána megholt vala az ő férfia, Manasses.

Ez Judit kedég innepnapokon vala magának nagy dicsőségvel viselője, (azaz tiszteletességgel jár vala jóknak társaságában, és alkalmas öltözetekben mind az ő népével). Megmarada kedég ez Judit az ő urának Mannassesnek házában száz és öt esztendeig, és abrát,[3] az ő szolgáló leányát szabadon hagyá, (azaz megnemesíté).
És ez Judit bódogul kimúlék az világból, és temetteték az ő urával együvé Betuliában. És siratá őtet minden nép hét napokon, mert mind az ő életének napiban nem vala, ki megháborgatnája Izraelnek fiait, sőt még az ő holta után sok esztendőkig es. Ez győzedelemnek kedég ő innepe napja az szent napoknak közibe számláltatik az zsidóknak közötte mind ez mai napig es, és tiszteltetik az üdőötől fogván mind ez jelen való napig. Amen.

Nyújtódi András záradéka Judit könyvének fordításához

Ezen szerént végeztetik az Szent Judit asszonynak ő könyve, az derék Szentírásnak bötűüje szerént, az mi bódog szent atyánknak, Páduai Szent Antalnak estin, Urunk Krisztus Jézusnak az Szűz Mária méhétől születésének utána ezerötszázhuszonhatod esztendőben. De maga miképpen ez szent könyv felől szent Jeronymus ír vala az két szent apácának, azaz az özvegy Paulának és az szűz Eustokhiumnak, mint elől ez könyv előtt elkezdettük vala, végezzük el. Mert úgy íra őnekik: „Ime, megírtam ez könyvet, meggyőzettetvén az tühozjátok való tiszta szeretetnek miatta, nemcsak az igéket igékre magyarázván, de az értelmet az igaz értelemre hozván, az kaldeos nyelvről diáki nyelvre. Vegyétek azért, ó Paula és Eustokhiom, ez özvegy Juditot, tisztaságnak fényes példáját, és győzedelemvételnek örökké való dícséretével őtet hirdessétek. Mert az Úristen ez Juditot nemcsak asszonyállatoknak, de sőt még férfiaknak es tanóságul adá. Mely Úristen az ő nemes tisztaságának lőn megajándékozója, ki őneki hatalmat ada, úgy annyéra, hogy az Holofernest, minden emberektől meggyőzhetetlent, meggyőznéje és az hatalmast megnyomorítá. Ámen.”

Imé azért, én szerető húgom, Nyújtódi Judit, az te neveden való szent asszonnak könyve, melyet én, az te szegény bátyád, Nyújtódi Fráter András, megírtam az diáki bötűről ez magyar nyelvre az tehozzád való atyafiúságos szeretetnek miatta meggyőzettetvén, és hogy ne lennél az te celládban az te szentednek könyve nélkül, de vallanád ezt az te lelkednek vígasztalására. Ne nézzed kedég, szerető húgom, ez írásnak az ő paraszt voltát, hanem az ő igaz értelmét, kiben hamisat nem lelhetsz.

(Székelyudvarhelyi Kódex 92-103 – Nytár 15, 22-24)

[1] Nyújtódi András megjegyzései

[2] cipellői, sarui

[3] lat. abra am. szolgálólány

Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez – Középkor (1000-1530)

Sermones Compilati – Eötvös Loránd Tudományegyetem Régi Magyar Irodalomtudományi Intézet

A Szöveggyûjteményrôl

Tartalomjegyzék

I. Latin nyelvű irodalom

II. Magyar nyelvû irodalom

Székelyudvarhelyi Kódex

JUDIT KÖNYVE