MAGÁNLEVELEK
ZSÓFIA HERCEGNŐ BÁTYJÁHOZ, II. GÉZA KIRÁLYHOZ
(1146)
Géza úrnak, testvérének, a magyar nemzet hatalmas királyának ama számkivetett és zarándokságban levő húga szolgálatával együtt édességes testvéri érzéseit jelenti.
Midőn országod nagyságos dicsőségét fontolom, midőn neved kitűnő voltát, szeretett bátyám, észbe veszem, hogy dolgaid jól mentek, ez ama számtalan nyomorúságnak, mit eddig elszenvedtem, mintegy édes könnyítésére szolgál. Attól kezdve ugyanis, hogy ez idegen tájakra jöttem, éjjel és nappal a fájdalom kenyerével éltem, és messze azonfelül, hogy királyi sarjat ilyesmi érhet, orcámat szégyen borította. Mert hiszem nem úgy bántak velem, mint király fiával eljegyzett királyleánnyal, de még csak úgy sem, mint valami hitvány szolgálóleánnyal. Mivel tehát így számkivetettként a számkivetésben megtapasztaltam, hogy mily keserves, mily nagy az emberi élet nyomorúsága, mily siralommal teljes a babiloni fogság, az Isten ihletéséből lelkemben úgy határoztam, hogy szilárd állhatatossággal vetem meg a mennyei Jegyes szerelméért a földi Babilon királyát, ki engem megvetett. De ne véld azt, kedves Bátyám, hogy a tőle elszenvedett jogtalanságok miatt nem akarok vele házasságra kelni, de tudd meg és vedd bizonyosra, hagy őt magát és a föld minden más fejedelmét is Krisztus szerelme megvetésre méltókká tette előttem. Ennek okából, testvér, mintegy az erősség tornyához, Hozzád menekülök, és Kegyességed tanácsát kérem alázatosan, esedezvén, hogy az örök jutalom reményében, e szomorú állapotra jutottnak kérését meg ne vesd. Azt kívánom ugyanis és óhajtom, hogy testvéri segítségeddel az e világban szenvedett hajótörésből a monostor nyugalmas kikötőjébe mezítelenül ugyan és kifosztva, de mégis eljussak. Megtudtam ugyanis, hogy Admontban monostor van, mely a főtisztelendő salzburgi érseknek van alávetve, és amelyben szerzetes férfiak és nők sokasága Istennek szolgál. Isten akaratából és a Te kedvezésedből óhajtok lakozni ezen a helyen, mely egyebeknél nevezetesebb és szomszédos országoddal, hogy az Istennel társalkodók közepette az örök királynak vitézkedhessek méltóképpen és feddhetetlenül. Tudd meg azt is kedves Bátyám, hogy nem ember által vagy embertől támadt bennem ez a terv, hanem mindezeket, melyeket sok könnyhullatás közepette írtam meg Neked, ama nagy Tanács Angyala csepegtette szívembe. Amennyiben hamarosan tudomásomra jut, hogy az Ő ihletésére tervembe beleegyezésedet adod, és így kívánságom teljesül, Éretted nem kevésbé, mint magamért az Úrhoz esedezek majd szüntelen.
[Jegyzet]
ZSÓFIA HERCEGNŐ BÁTYJÁHOZ, II. GÉZA KIRÁLYHOZ
Zsófia hercegnőt gyermekkorában eljegyezték III. Lothár császár fiával, a későbbi III. Konráddal A német császári udvarban nevelkedett. A két ország közötti viszony megromlásával Zsófia helyzete kényelmetlenné vált, és önszántából az admonti kolostorba vonult. A közölt levélben elhatározásáról tudatja bátyját, II. Géza királyt. A királylány levele világos, pontos, szép fogalmazásával az ars dictaminis egyikremeke.
Latinul: Mitteilungen des Instituts für Österreichischen Geschichtsforschung. Ergänzungsbd. 2. (1888) 365. Magyar fordítása: Árpád-kori és Anjou-kori levelek, 110-111.
KUNIGUNDA CSEH KIRÁLYNÉ NAGYATYJÁHOZ, IV. BÉLA KIRÁLYHOZ
(1267 körül)
Miként testünkkel, vérünkkel együttszületett kötelességünk követeli, tisztelendő atyánk és drágalátos Urunk, örvendezünk dolgainak szerencsés menetén, meg egészsége felett. Mérhetetlen nagy hálákat adunk azért is Felségednek, hogy kívánságainknak ily vigasztaló módon méltóztatik elébejönni. Mi is, mert Isten kegyelméből egészségesek vagyunk, örömére ezt hírül adjuk. Örvendezünk azon is, ami Felségednek kedvére van; és ez a mi kedves nővérünknek, fia, Béla úr, a mi atyánkfia feleségének viselős állapota. És amint kérte tőlünk, hogy jólélekkel őérette imádkoztassunk, ugyanazt kérjük esedezve mi is, hogy miérettünk Ti is imádkoztassatok. Ami pedig azt illeti, amit szintén hírül adtatok nekünk, hagy tudakoljuk meg a mi kedves férjünk urunktól, miért nem fogadja szívesen a mi kedves asszonyanyánk hírvivőit és üzeneteit, anélkül, hogy őt megkérdeztük volna, röviden ez lenne a válaszunk. Ha ugyanezen asszonyanyánk, miként azt Felséged és más vérrokonai tenni szokták, férjünk urunkat kellemes szólásokkal és kedvében járó üzenetekkel fölkeresné, minden bizonyossággal tudjuk, hogy ez előtte mindenképpen kedves lenne.
[Jegyzet]
KUNIGUNDA CSEH KIRÁLYNÉ NAGYATYJÁHOZ, IV. BÉLA KIRÁLYHOZ
Kunigunda IV. Béla Anna nevű leányának és Ratiszláv halicsi fejedelemnek, később bolgár cárnak a gyermeke. Přemisl II. Ottokár őt vette feleségül, miután nagynénjétől, Szent Margittól kosarat kapott. E csiszoltan ünnepélyes stílus, melyen mégis átsüt egyfajta kedvesen udvarias melegség, a levélírás mesterségének kivételesen magas színvonalát képviseli.
Latinul: WENZEL G.: Árpádkori Új Okmánytár. III. (1862) 162-163. Magyar fordítása: Árpád-kori és Anjou-kori levelek 170-171.
BENEDEK ESZTERGOMI PRÉPOST ANDRÁS GYŐRI PÜSPÖKHÖZ
(1295)
Tisztelendő A[ndrás] atyának, Isten irgalmasságából a győri püspökség méltó főpapjának, az egyházjog kiváló doktorának, B[enedek] mester stb., ugyanazon tudomány tanára, esengő káplánja, ki őt örökösen kívánja szolgálni és tisztelni, míg csak él.
Bécsből hozattam le gerendákat keresztkomámmal: Pál budai polgárral, hagy a torony fölé, amely valaha tisztelendő Atyaságtoké volt, most pedig az enyém, házat építsek, de ezekre a fákra, illetve kifaragott gerendákra Henrik fia Miklós nádor, az istenfélelmet megvetve, rátette kezét, amiért is Atyaságtokat jelen kedveskedő levelecskémmel, de teljes erőmmel arra kérem, hogy Nagyságtok kegyesen közbelépni méltóztasson e faanyag visszaszerzésére. Ezekből a fatörzsekből huszonhat már egyik oldalán ki volt faragva, tizenöt pedig még faragatlan, ezeket otthagyta a rabló.
[Jegyzet]
BENEDEK ESZTERGOMI PRÉPOST ANDRÁS GYŐRI PÜSPÖKHÖZ
Latinul: KNAUZ, F.: Monuments Ecclesiae Strigoniensis. II. (1882) 421. Magyar fordítása: Árpád-kori és Anjou-kori levelek, 183-184.
M. ISKOLAMESTER PÉTER ISKOLAMESTERHEZ
(1325-1341 között)
Az okos és tisztelt férfiúnak, neki őszintén kedvelt atyafiának, Péter mesternek, ilyen nevű helyről, egykoron tanítványának, N. iskoláinak rektor mestere, az őszinte atyafiságnak és becsületnek állandó gyarapodását.
Miként a Szentírásból megtanuljuk, senki sem üdvözülhet, ha az üdvözülés három állapotából valamelyiket magának nem választja. Ezért mi most az igazak egyik állapotát, tudnivaló a jó házasságot választottuk. Jelen levelünk által kérjük tehát Kedvességteknek ama régtől kezdve közöttünk meggyökerezett atyafiságos érzelmeit, melyekről semmit nem kételkedünk, hogy Húsvét ünnepének most legközelebb elkövetkező 15. napján, menyegzőnk ünnepségére, melyet Isten engedelméből megülni szándékozunk, atyafiságos kedvezéssel eljöjjetek. Nincs kedvesebb számunkra atyafiságos szereteteknél, minthogy csupán a Ti személyetek hiányzik nekünk. Mert nem véljük, hogy azok közül valók vagytok, kikről az Ekloga azt mondja: Barát és asztaltárs csupán; a szükség vagy a jószerencse idején pedig meg nem jelenik.[1]
[Jegyzet]
M. ISKOLAMESTER PÉTER ISKOLAMESTERHEZ ÉS PÉTER ISKOLAMESTER VÁLASZA
Latinul: FEJÉRPATAKY László, Taploczai Bertalan oklevélformulái a XIV. századból. MKSz 1886. 29-30. Magyar fordítása: Árpád-kori és Anjou-kori levelek, 239-240.
PÉTER ISKOLAMESTER M. ISKOLAMESTERHEZ
(1325-1341 között)
Az okos és becsületes férfiúnak, M. mesternek, N. iskolái rektorának, egykoron jótevőjének, P., ilyen helyre való iskolamester, őszinte tiszteletének és becsületének állandó gyarapodását.
Megértvén nevezetes szándékotokat és állapototokat, lelkünk nagy örömmel telt el a kiváló jószerencsén vigadozván. Mivel azonban a város jelenvaló súlyos ügyei megakadályoznak, nevezetesen a király úrnak járó segély beszolgáltatása; személyesen tehát, ahogy illő lett volna, menyegzője ünnepségére, miként erre felkért, elmenni nem tudunk. Kegyelmed azért minket kedvetlenül ne tekintsen, mert nem szándékosan hagytuk ezt el. Hanem íme Miklóst, mi atyánk fiát, jelen levelünk felmutatóját, kellő tisztelettel, menyegzője ünnepségére magunk helyett küldöttük. Minthogy azonban az igazak ez állapotát mi még hasonlóképpen nem választottuk, hogy magunknak milyen állapotot válasszunk érett tanácsát velünk atyafiságosan közölje, mivel kegyelmed tanácsa szerint szándékozunk cselekedni.
[Jegyzet]
M. ISKOLAMESTER PÉTER ISKOLAMESTERHEZ ÉS PÉTER ISKOLAMESTER VÁLASZA
Latinul: FEJÉRPATAKY László, Taploczai Bertalan oklevélformulái a XIV. századból. MKSz 1886. 29-30. Magyar fordítása: Árpád-kori és Anjou-kori levelek, 239-240.
DOMOKOS DEÁK SEMJÉNI KLÁRÁHOZ
(1362. január 28.)
Adassék e levél a nemes és tisztes Klára úrnőnek, semjéni László fia Mihály hitvesének.
Tisztelendő üdvözlet előrebocsátásával, nem annyi imádságos fohászt, mint amennyi levelei vannak a fáknak, hanem még sokkal többet. Mivel hogy megkezdett művem teljességre vitelében áll feladatom; épp ezért tudatom kedves vérrokonommal, nemes Klára asszonnyal, nemes semjéni Mihály hitvesével: ahhoz, hogy én Domokos diák, a Te unokaöcséd, tanultságom növelése érdekében egy bizonyos könyvet, magyarázatot, avagy előadást: Bonetusnak „Az iskolák tananyagáról” szóló könyvét megvehessem, meg több mást is, haladásomra valókat, e célra szükségem volna, hogy bizonyos dénár – azaz pénz – mennyiség mosolyogjon reám, mert nemhiába írja a költő : „Szitával merít vizet, aki könyv nélkül akar tanulni!” Innen származik óhajunk, hogy küldjetek nekem Isten és vérrokonságunk okából bizonyos pénzmennyiséget. Tudjátok meg, ha idejében megteszitek, jószándékunk ígérete szerint javulásunkra fordítjuk. Legyetek üdvözölve abban, aki Izsák élőképe szerint a kereszten feláldoztatott. Kelt Visegrádon, hetvened-vasárnap előtti szombaton, az Úr 1363. esztendejében. Ezt én írtam, Domokos diák, a ti öcsétek.
[Jegyzet]
DOMOKOS DEÁK SEMJÉNI KLÁRÁHOZ
Domokos deák levele a magyar iskolázás történetének sokszor idézett dokumentuma. Latinul: FEJÉR, G.: Codex diplomaticus regni Hungariae ... IX/3. (1834) 378. Magyar fordítása: Árpád-kori és Anjou-kori levelek, 248-249.
[1] Vergilius, 6. Ecloga, 45-46. sor.