* Köszönettel tartozom Bárczi Ildikó docensnek (ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék), aki mindvégig figyelemmel kísérte és segítette a munkámat.

[1] A III. Ifjúsági Konferencián elhangzott előadás anyaga megjelent: Tóvay Nagy Péter, ´Szabad hát a Táncz?´ A tánc motívuma a 16-17. századi magyar és latin nyelvű egyházi irodalomban = Sic itur ad astra, 2004, 1-2, 169-260. Ez a dolgozat a tánc kultúrtörténetének egy korábbi fejezetét foglalja össze, mely azonban nagy hatással volt a tánc későbbi keresztény megítélésére.

[2] A görög egyházatyák közül a táncra vonatkozó nézetekkel pl. Alexandriai Szent Kelemen (140-215), Aranyszájú Szent János (344-407), Ignatiosz (50-117), Origenész (185-254) műveiben találkoztam.

[3] Pl. Afrahát (4. sz.), Efrém (306-373) írásaiban.

[4] Például: Ábrahám végrendelete (Kr.e 1 sz.-Kr. u. 3. sz.), Didascalia / Canones Apostolorum (3. sz.), János protoevangéliuma, Pseudo-Clementina elbeszélés (3. sz), Diatessarón.

[5] Táncra vonatkozó rendelkezéseket a következő zsinatok rendelkezései között találtam: laodiceai zsinat (343-381), trulloi zsinat (698). A 2-5. lábjegyzetre vonatkozóan lásd: Nicene and Post-Nicene Fathers, Michigan, 1886, ill. a www.ccel.org honlapot.

[6] A táncolás tevékenységének megnevezésére a szerzők általában három latin szót használnak: chorea, saltatio, tripudium.

[7] Tertullianus, Ad nationes, lib. 1, cap. 10: „Luget Sol filium fulmine extinctum laetantibus vobis, Cybela pastorem suspirat fastidiosum non erubescentibus vobis, et sustinetis Jovis elogia modulari. Plane religiosiores estis in gladiatorum cavea, ubi super sanguinem humanum, super inquinamenta poenarum, proinde saltant dei vestri.” (PL 1, 576B) „Gyászolja a nap (ti. Héliosz) villámtól agyonsújtott fiát (ti. Phaethónt) és ti eközben örvendeztek. Kübelé gyalázatos módon a pásztor után epedezik és ti semmi szégyent nem éreztek és folyamatosan Jupiter rigmusait skandáljátok. Még fanatikusabbak vagytok a gladiátorviadalokon, ahol az emberi vér és a bűnök szennye fölött éppúgy táncolnak a ti isteneitek is.” (A szemelvények Bácskai Katalin fordításai, ahol más nincs feltüntetve.) Hasonló rész ugyanebben a műben: lib. 1. cap. 18 (PL 1, 584).

[8] Tertullianus, Apologeticum, cap. 15: „Quid, quod imago dei vestri ignominiosum caput et famosum vestit? quod corpus impurum et ad istam artem effeminatione productum Minervam aliquam vel Herculem repraesentat? Nonne violatur majestas et divinitas constupratur plaudentibus vobis? Plane religiosiores estis in cavea, ubi super sanguinem humanum, super inquinamenta poenarum proinde saltant dii vestri, argumenta et historias noxiis ministrantes, nisi quod et ipsos deos vestros saepe noxii induunt?” (PL 1, 361A) „Mit szóljak ahhoz, hogy a ti istenetek képmása egy szörnyű és gyalázatos fejet fed be? Mit szóljak akkor, ha a tisztátalan test elnőiesítve a színpadon föllépve Minervát vagy Herkulest jeleníti meg? Hát nem szenved sérelmet a felsőbb tekintély és nem szennyezi be gyalázat az isteni főséget, miközben ti tapsoltok? Még fanatikusabbak vagytok a gladiátorviadalokon, ahol az emberi vér és a bűnök szennye fölött éppúgy táncolnak a ti isteneitek is.”

[9] „...olyan darabot adtak, amelyben egy rablóvezért keresztre feszítenek, a táncjátékban pedig Kinyras szerepelt, akit Myrrhával együtt megölnek. A keresztrefeszítés, valamint Kinyras megölése alkalmával is rengeteg művért ontottak.” Josephus Flavius, A zsidók története, ford. Révay József, Bp., 1966, 441. Vö. PL 2, 565A „e” fülében, azon belül: 566C.

[10] Cyprianus (= Novatianus), De spectaculis, cap. 2: „... et auriga est Israel Helias, et ante arcam David ipse saltavit. Nabla, cynares, aera, tympana, tibias, citharas, choros legimus.” (PL 4, 782A) „Illés is Izrael kocsihajtója, a Frigyláda előtt maga Dávid is táncolt. Keleti hárfákról, lantokról, zengő ércekről, dobokról, fuvolákról és kartáncokról olvastunk.”

[11]A szerző ugyanezt a gondolatmenetet követi Illés vonatkozásában is: Illés kocsiversenye teljesen más minőséget képviselt, mint a közönséges kocsiversenyek, s ezt már a helyszín is megmutatja, hiszen Illés nem nyilvános játékokon, nem cirkuszban versenyzett. Azaz: a keresztények számára sem megengedett a fogatverseny.

[12] Cyprianus (= Novatianus), De spectaculis, cap. 3: „Nam quod Helias auriga est Israelis non patrocinatur spectandis circensibus: in nullo enim is circo cucurrit. Et quod David in conspectu Dei choros egit nihil adjuvat in theatro sedentes Christianos fideles: nulla enim obscoenis motibus membra distorquens desaltavit graecae libidinis fabulam. Nabulae, cynarae, tibiae, tympana, citharae Domino servierunt, non idolis. Non igitur praescribatur ut spectentur illicita; a diabolo artifice ex sanctis in illicita mutata sunt. Praescribat igitur istis pudor, etiamsi non possunt sanctae Litterae.” (PL 4, 782B-C) „Ami azt illeti Illés, Izrael kocsihajtója, nem tartja védelme alatt a cirkuszi látványosságokat, ugyanis sohasem versenyzett cirkuszban. És azért, mert Dávid az Úr tekintete előtt kartáncot lejtett, ez semmivel nem igazolja a színházakat látogató keresztények magatartásának helyességét: ugyanis Dávid nem obszcén módon kiforgatott testrészekkel táncolt és nem az élvezethajhászásról szóló görög történetet adott elő. A különböző hárfák, a fuvolák, a dobok és a lantok az Urat szolgálták és nem a bálványokat. Tehát ne engedélyezzék, hogy az emberek pajzán dolgokat nézzenek; az ördög mesterkedése révén a szent dolgok tiltott dolgokra változtak. Tiltsa meg nekik ezt a szeméremérzet, ha a Szentírás nem képes erre.” Megjegyzés: Migne Cyprianust tekintette szerzőnek. A szakirodalom jelenlegi állása szerint a De spectaculis című művet Novatianus írta, a szöveget a másolók a szerző ellenpápa mivolta miatt Cyprianus neve alatt hagyományozták át az utókorra. Szent Cyprianus művei, szerk. Vanyó László, Bp., 1999; Vanyó László, Ókeresztény írók lexikona, Bp., 2004, 372.

[13] Pseudo-Cyprianus, De revelatione (De revelatione capitis beati Johannis Baptistae tractatus), cap. 1: „Igitur, accedente Paschali festivitate, decollatus est Joannes Baptista imperante nequissimo Herode, qui dari saltanti puellae caput ejus jussit.” (PL 4, 933B) „Tehát amikor a Pascha-ünnep közeledett, Keresztelő Jánost lefejezték a semmirekellő Herodes uralkodása idején, aki megparancsolta, hogy a fejét adják át annak a leányak, aki táncol.”

[14] Ágoston a Sermones de sanctis című művének 311. sermójában számol be arról a történetről, miszerint Cyprianus sírja körül szentségtelen énekeket és táncokat mutatott be a tudatlan tömeg. (Augustinus, Sermones de sanctis, 311. sermo, In Natali Cypriani martyris, III, 5. PL 38, 1415)

[15] Cyprianus, Coena: „Tunc miscuit scyphum Benjamin, intulit Martha, prior bibit Petrus. Sed, quoniam vinum subduxerat Amelsad, et male miscuerat Jonas, murmurabat Hermippus, aquam bibebat Joannes, vinum petebat Maria, non consentiebat Susanna, plenam ampullam ferebat Martha, sitiebat Ismael, ire volebat Tobias, alienum calicem bibere volebat Jacobus. Sublatisque omnibus, aquam ad manus petebat Pilatus, tradidit Judas, ministrabat Martha, effudit Hermocrates, linteum porrexit Petrus, intulit lucernam Esaias, gratias egit Simeon, benedixit Anna, intulit coronas Rachel, David hyssopum porrexit, dedit unguentum Maria, perunxit Martha, poma intulit Adam, favum porrexit Samson, cytharam percussit David, tympanum Maria, psalterium duxit Jubal, choros duxit Judith, cantavit Asael, saltavit Herodias, laudes dedit Azarias, magis lusit Mambres, risum fecit Isaac, osculum porrexit Judas, valefecit Loth.” (PL 4, 929C-930B)

[16] A mű Adversus nationes néven is ismert.

[17] Arnobius, Disputationes adversus gentes, lib. 2, cap. 38: „XXXVIII. Quid enim prodest mundo, ut ab rebus incipiam seriis, maximos reges hic esse? Quid tyrannos, quid dominos, quid innumeras alias atque amplissimas potestates? Quid rei militaris experientissimos duces capiendarum urbium peritos, in equestribus praeliis aut in pedestri pugna immobiles atque invictissimos milites? Quid oratores, grammaticos, poetas? quid scriptores, dialecticos, musicos? quid pantomimos, quid mimulos, histriones, cantores, tuba, tibia, calamoque flatantes? Quid cursores, quid pugiles, quadrigarios, desultores, grallatores, funiambulos, praestigiatores? Quid cybiarios, salinatores, bolonas, unguentarios, aurifices, aucupes, vannorum sirpiarumque vitores? Quid fullones, lanarios, phrygiones, coquos, panchristarios, muliones, lenones, lanios, meretrices? Quid institorum alia genera? Quid professorum, et artium, quibus enumerandis omnis aetas angusta est, rationibus conferunt, et constitutionibus mundi, ut sine hominibus condi non potuisse credatur, nec obtenturus integritatem sui, nisi ei contentio animalis miseri et supervacui jungeretur?” (PL 5, 868A-870A)

[18] Arnobius, Disputationes adversus gentes, lib. 2, cap. 42: „Idcirco animas misit, ut res sancti atque augustissimi nominis symphoniacas agerent et fistulatorias hic artes, ut inflandis bucculas distenderent tibiis, cantionibus ut praeirent obscoenis numerositer, et scabillorum concrepationibus sonoris, quibus animarum alia lasciviens multitudo incompositos corporum dissolveretur in motus, saltitaret, et cantaret, orbes saltatorios verteret, et ad ultimum clunibus et coxendicibus sublevatis lumborum crispitudine fluctuaret?” (PL 5, 881A-882A) „Isten azért teremtette az embert, hogy a szent és legdicsőségesebb ügy nevében síppal-dobbal zajongjanak, hogy fuvolák fújásával pukkasszák a pofájukat, hogy obszcén énekeket dallamosan skandálva előénekeljenek és a fatalpak hangjának a zajával, miáltal megint mások féktelenkedve a testek kusza mozgásában a tömegbe olvadva buja táncot táncoljanak és énekeljenek, körbe-körbe forogjanak és az ágyékuk rezegtetésével hullámzó mozgásban ringjanak?”

[19] Arnobius, Disputationes adversus gentes, lib. 4, cap. 35: ”... gentis illa genitrix Martiae, regnatoris et populi procreatrix amans saltatur Venus, et per affectus omnes meretriciae vilitatis impudica exprimitur imitatione bacchari. Saltatur et magna sacris compta cum infulis mater.” (PL 5, 1072A-1073A)

[20] Kybelé kultusza. Vö. Hegyi Dolores, Polis és vallás, Bp., 2003, 75-76.

[21] Arnobius, Disputationes adversus gentes, lib. 6, cap. 26: „XXVI. O species formidinum dirae, metuendique terrores, propter quos genus hominum torpedine in perpetua affigeretur, nihil moliretur, attonitum, ab omnique se actu sceleroso flagitiosoque fraenaret! (...) Nonne satius fuerat saltitare, cantare, quam sub titulo gravitatis, et severitatis, obtentu tam frigida, tamque inepta narrare simulacra, ab antiquis ad peccata cohibenda, et ad nocentium formata impiorumque formidines?” (PL 5, 1214A-B) „Ó, a félelmek átkozott fajtái, a rettegések, amelyek miatt az emberi faj örökös zsibbadtságban leledzik és egyáltalán nem fáradozik azon, hogy minden bűnös és pajzán tevékenységtől tűrtőztesse magát (...) Hát nem volt jobb táncolni, énekelni, mint a tekintélynek a komolyság címén történeteket mesélni, azért, hogy a bűnösöktől való félelmet kialakítsuk?”

[22] PL 5, 1276B-1277B, Arnobius, Adversus nationes, 7. könyv 39-40. fejezet. Arnobiusnál név nélkül szerepel. A történet Plutarchosnál (Párhuzamos életrajzok, Coriolanus) és Livius művében (Ab urbe condita, lib. II, cap. 36) is felbukkant. A helyes név: Titus Latinius, a Tiberius Attinius talán félreolvasás. A történet Lactantiusnál is olvasható. (PL 6, 291A-292A) T. Latinius néven szerepel Augustinusnál is (De civitate Dei, lib. IV, cap. 26).

[23] Arnobius, Disputationes adversus gentes, lib. 7, cap. 33: „Ponit animos Jupiter, si Amphitryo fuerit actus pronuntiatusque Plautinus? aut si Europa, si Leda, Ganymedes fuerit saltatus, aut Danae, motum compescit irarum?” (PL 5, 1265A)

[24] Lactantius, Divinarum Institutionum liber primus, cap. 21: „CAPUT XXI. De diis Barbarorum quibusdam propriis, et eorum sacris, ac itidem de Romanis.” (PL 6, 230A, = A barbárok egynémely isteneiről és azok szentségeiről és a rómaiakról.) „Si quis autem, percepta sapientia, deposuerit errorem, profecto ridebit ineptias hominum pene dementium; illos dico, qui vel inhonesto saltatu tripudiant, vel qui nudi, uncti, coronati, personati, aut luto obliti currunt.” (PL 5, 241B) „Ha valaki a bölcsességet (ti. kereszténységet) megismerve, elhagyta a tévelygést, nyíltan ki fogja nevetni az eszement emberek balgaságait. Azokról beszélek, akik szégyenletes tánclépésben ugrándoznak vagy akik meztelenül, kifestve, megkoszorúzva, álarcosan vagy sárga festékkel bemaszatolva rohangálnak.”

[25] Lactantius, Divinarum Institutionum liber secundus, cap. 8 („CAPUT VIII. De rationis usu in religione; deque somniis, auguriis, oraculis, talibusque portentis.” (PL 6, 287A, = Az értelem használatáról a vallásban. Az álmokról, a madárjósokról, a jósokról, és előjelekről.) „Reperiuntur etiam somnia, quae vim deorum videantur ostendere. Tiberio Namque Attinio, homini plebeio, per quietem obversatus esse Jupiter dicitur, et praecepisse, ut Consulibus et Senatui nuntiaret, ludis Circensibus proximis praesultorem sibi displicuisse, quod Antonius Maximus quidam diverberatum servum sub furca medio circo ad supplicium duxerat, ideoque ludos instaurari oportere; quod cum ille neglexisset, eodem die filium perdidisse, ipse autem gravi morbo esse correptus: et cum rursus eamdem imaginem cerneret quaerentem, satisne poenarum pro neglecto imperio pependisset, lectica delatus ad Consules, et omni re in Senatu exposita, recepisse corporis firmitatem, suisque pedibus domum rediisse.” (PL 6, 291A-292A)

[26] Lactantius, Epitome Divinarum institutionum, cap. 63 („CAPUT LXIII, olim VI. Spectacula esse potentissima ad corrumpendos animos. (PL 6, 1074A, = 63. fejezet. A látványosságok rontják meg a lelket a legjobban.) „Histrionum etiam impudici gestus, quibus infames foeminas imitantur, libidines, quas saltando exprimunt, docent.” (PL, 6, 1075A) „A színészek szemérmetlen mozdulatai, amelyekkel a feslett erkölcsű nőket utánozzák, azokra a vágyakra tanítanak, amelyeket tánccal fejeznek ki.”

[27] Lactantius, De mortibus persecutorum, cap. 18: „Diocletianus: Illumne saltatorem, temulentum, ebriosum, cui nox pro die, et dies pro nocte?” (PL 7, 224A) „Diocletianus: Azt a táncost, borisszát, részegest, akinek éjszaka van nappal és nappal az éjszaka?” (Ugyanezt a részt hivatkozza majd később Eusebius is a Nagy Constantinusról szóló művében. Azonban Eusebius szerint ez a rész a 25. fejezetben található, holott Lactantiusnál a 18 fejezetben szerepel!)

[28] 494-ben Gelasisus pápa Commodianus írásait Tertullianus és Lactantius írásaival egyetemben az apokrifek közé sorolta, ezért ezeket a műveket kevésbé másolták a középkorban. Commodianus műve szabelliánus és khiliasztikus vonásai miatt jutott erre a sorsra. Vanyó, 2004, 112.

[29] Commodianus, Instructiones adversus gentium deos pro Christiana disciplina, cap. 9: „IX. MERCURIUS / Mercurius vester fiat cum Saraballo depictus. / Et galeam aut pileum pinnatus, et caetera nudus. / Rem video miram, deum cum saccello volare. / Currite pauperculi cum gremio quo volat ille, / Ut sacculum effundat; vos extunc estote parati. / Respicite pictum, quoniam vobis sic ab alto / Jactabit nummos; vos tunc saltate securi. / Vane, non insanis? colere deos pictos in axe?” (PL 5, 207B-208A)

[30] Commodianus, Instructiones adversus gentium deos pro Christiana disciplina, cap. 60 (Item ipsis.): „Gentili more quaeris procedere, Dei sancta? / Has Dei praecones damnant in lege clamantes, / Injustas esse feminas, quae se taliter ornant. / Capillos inficitis, oculos fuligine relinitis, / Levatis comulas granulatim, fronte depicta, / Malas medicatis quodam superducto rubore, / Nec non et inaures gravissimo pondere pendent; / Obruitis collum monilibus, gemmis et auro; / Palmas Deo dignas praesagio malo legatis. / Quid memorem vestes, aut totam Zabuli pompam? / Respuitis legem cum vultis mundo placere.” (PL, 5, 247A)

[31] Vö. Cicero Pro Murena című beszéde VI. könyvének 13. caputjával. A témának, a tánc és a részegség párosításának, a későbbiekben is hallatlan népszerűsége volt. Itt csupán Pázmány egyik leánynevelési tanácsokat tartalmazó magyar nyelvű prédikációjában (Mint kell a keresztény leányt nevelni) foglalkozik a táncolás témájával: „Salustius Catiliná-nak, Cicero Gabinius-nak gyalázattal szemekre vetették, hogy tánczot jártak, mert, Nemo saltat sobrius, nisi, qui insanit, senki nem tánczol, hanem vagy részeg, vagy bolond.” A 17. századi református prédikátor, Szentpéteri István a Tántz pestise (Debrecen, 1697) című művében szintén ezt a gondolatot fejtegeti, miszerint a táncolás „a´ tobzódásoknak és részegségeknek gyümölcse, avagy úti társa [...] Részegség nélkül nem lehet a´ Tántz; a´ részegség pedig halálos vétek.” Vö. Pázmány, 1905. VII. 614–633. A táncra vonatkozó rész: 625–626; erről bővebben: Tóvay Nagy Péter, ´Szabad hát a Táncz?´ A tánc motívuma a 16-17. századi magyar és latin nyelvű egyházi irodalomban = Sic itur ad astra, 2004, 1-2, 169-260.

[32] Ambrosius, De virginibus, lib. 3, cap. 5: „25. Debet igitur bene consciae mentis esse laetitia, non inconditis comessationibus, non nuptialibus excitata symphoniis; ibi enim intuta verecundia, illecebra suspecta est, ubi comes deliciarum est extrema saltatio. Ab hac virgines Dei procul esse desidero. Nemo enim, ut dixit quidam saecularium doctor, saltat sobrius, nisi insanit. Quod si juxta sapientiam saecularem, saltationis aut temulentia auctor est, aut amentia; quid divinarum Scripturarum cautum putamus exemplis cum Joannes praenuntius Christi, saltatricis optione jugulatus, exemplo sit plus nocuisse saltationis illecebram, quam sacrilegi furoris amentiam?” (PL 16, 227B-227C) „A józan észnek tehát szüksége van az örömre, de nem a féktelen tivornyázások, nem a nászi zene által felcsiholt duhaj vigasságra. Ott ugyanis nincs biztosíték a tiszteletteljes magatartásra és a csábítás gyanúja merül fel, ahol az élvezetek kísérőtársa a duhaj (extrema) tánc. Azt kívánom, hogy az Isten szüzei távol tartsák magukat ettől (ti. a tánctól). Ugyanis, ahogy egy pogány bölcs modta, senki sem táncol józan állapotban, ha csak nem őrült az illető. Aminthogy a pogány bölcsesség szerint a tánc forrása vagy a részegség vagy az őrültség, miért ódzkodunk a Szentírás példáitól, ti. amikor János, Krisztus előhírnöke, a táncoló leány kívánsága miatt fejeztetett le, hogy álljon például: többet ártott a tánc csábítása, mint az istentelen őrjöngés őrülete?”

[33] Ambrosius, De virginibus, lib. 3, cap. 6: „31. Quid dicitis vos, sanctae feminae? Videtis quid docere, quid etiam dedocere filias debeatis? Saltat, sed adulterae filia. Quae vero pudica, quae casta est, filias suas religionem doceat, non saltationem. Vos autem, graves et prudentes viri, discite detestabilium hominum epulas vitare. Si talia sunt convivia, qualia judicia perfidorum?” (PL 16, 229A-B) „Mit mondtok, ti, szent asszonyok? Ügyeltek arra, hogy mire tanítjátok leányaitokat és hogy miről kell leszoktatnotok őket? Táncol, de egy parázna asszony leánya. Azonban, aki szemérmes, aki tiszta erkölcsű, a leányait a vallásra tanítja, nem pedig a táncra. Ti pedig, tekintélyes és bölcs férfiak, tanuljátok meg, hogy a bűnös emberek lakomáit el kell keülni.”

[34] Ambrosius, De virginibus, lib. 3, cap. 6: „Quid enim potuit de adultera discere, nisi damnum pudoris? An quidquam est tam pronum ad libidines, quam inconditis motibus ea quae vel natura abscondit, vel disciplina velavit, membrorum operta nudare, ludere oculis, rotare cervicem, comam spargere? Merito inde in injuriam divinitatis proceditur. Quid enim ibi verecundiae potest esse, ubi saltatur, strepitur, concrepatur?” (PL 16, 228A) „Ugyanis mit tudott tanulni a parázna asszonytól, ha csak nem a szégyenteljes bűnt? Vajon van-e még valami, ami oly egyenesen vezet a kéjsóvársághoz, mint az, amikor a testeknek az elfedett részeit, amiket egyrészt a természet elrejtett, másrészt az emberi tudás felöltöztetett, szertelen mozdulatok közepette lemeztelenítik, vagy amikor szemekkel játszanak, forgatják a nyakukat, és összezilálják a hajukat? Megérdemlik majd az Isten büntetését. Ugyanis miféle tisztelet lehet ott, ahol folyik a tánc, ahol dobognak a lábak, ahol nagy a zaj, a lárma?”

[35] Szent Ambrus, A kötelességekről (De officiis ministrorum), 3. könyv, 12. fejezet: „Sokak lekötik magukat az eskü szentségével. Ha be is látják később, hogy nem kellett volna ígértet tenniük, az eskü szentségére való tekintetel mégis teljesítik igéretüket, ahogy Heródes tette, akiről előbb már szóltunk: amikor az előtte táncoló leánynak szégyenletes jutalmat ígért, s azt kegyetlenül meg is tartotta. Szégyenletes, ha táncmutatványért királyságot ígérünk, kegyetlenség, ha az eskü szentségét a próféta halálának kell megpecsételnie. Mennyivel elfogadhatóbb lett volna az esküszegés! Ha ugyan lehet esküszegésről beszélni a borközi állapotban elhangzott esküvel kapcsolatban, amit táncos leányok közt egy férfivoltából kivetkőzött férfi tett! Tálcán hozzák be a próféta fejét és azt merik mondani, hogy ez az esztelenség becsület.” Szent Ambrus, A kötelességekről. A bűnbánatról, ford. Meggyes Ede, Tóth Vencel és Hrotkó Géza, Bp., 2005, 255.

[36] Szent Ambrus, A kötelességekről, 1. könyv, 43. fejezet: „Az Úr szekrénye előtt táncolt Dávid, Sámuel viszont nem táncolt; Dávid ezért nem kapott megrovást, Sámuel viszont inkább dicséretet nyert. (...) Maga Saul a próféták társaságától körültáncolva maga is prófétálni kezdett; és róla említik,mint valami méltatlanról: Hát Saul is a prófétál közt van ? (1Sám 19:24) Szent Ambrus, 2005, 144.

[37] Szent Ambrus, A bűnbánatról (De poenitentia), 2. könyv, 6. fejezet: „Figyelj, hogy bele ne ess a mennyei parancsokkal való szembeszegülésel a zsidók vallástalanságába, akiknek azt mondja az Úr: Énekeltünk nektek és nem táncoltatok, siránkoztunk és nem zokogtatok. (Lk 7:32)” Szent Ambrus, 2005, 355.

[38] Szent Ambrus, A bűnbánatról, 2. könyv, 6. fejezet. Szent Ambrus, 2005, 355-356.

[39] Ambrosius, De Elia et jejunio, cap. 18: „66. Sed quid de viris loquamur, quando etiam feminae, quas oportet sollicitiorem castitati sobrietatis adhibere custodiam, usque ad ebrietatem bibunt? Deinde surgentes, quas etiam inter secreta domus vel audiri ab alienis non convenit, vel videri, prodire audent in publicum, non velato capite, vultu procaci. Apostolus (I Cor. XIV, 35) mulieres tacere etiam in Ecclesia jubet, domi viros suos praecipit interrogare. Illae in plateis inverecundos etiam viris sub conspectu adolescentulorum intemperant um choros ducunt, jactantes comam, trahentes tunicas, scissae amictus, nudae lacertos, plaudentes manibus, saltantes pedibus, personantes vocibus, irritantes in se juvenum libidines motu histrionico, petulanti oculo, dedecoroso ludibrio. Spectat corona adolescentum, et fit miserabile theatrum.” (PL 14, 720B-C) „De miért beszéljünk a férfiakról, amikor a nők is, akiknek a józanságára és tisztaságára még fokozottabban kellene ügyelni, egészen a részegségig isznak? Aztán felkelve a földről, otthonuknak titkait, amikről másoknak nem illik hallani és amiket idegeneknek nem szabad látni, mindezeket nyíltan fel merik tárni a nyilvánosság előtt, miközben a fejüket be sem takarják, tekintetük pedig pimasz és szemtelen. Az apostol is megparancsolja az Egyházban, hogy az asszonyok hallgassanak és előírjak, hogy otthon férjeiket kérdezzék. Azokon az utcákon a serdülők szeme láttára féktelenkednek, amikor még a férfiak számára is szemérmetlen táncokat lejtenek, miközben hajukat dobálják, tunikáikat cibálják, ruháikat megtépik, karjukat lemeztelenítik, kezeikkel tapsolnak, lábaikkal táncolnak, hangosan énekelnek, az ifjakban felébresztik a vágyakat a színészi taglejtéseikkel, kéjsóvár pillantásaikkal, szégyentelen szemérmetlenségükkel. Ezt szemléli az ifjak gyülekezete és szánalmassá lesz a színház”

[40] Ambrosius, Expositio Evangelii secundum Lucam, lib. 6, cap. 4-10: „Cantavimus vobis, et non saltastis: lamentavimus, et non plorastis. (Lc 7,32) (...) Cantavit David, ut in salicibus nostra suspenderemus organa (Ps 136, 2). Cantavit ipse, et ante arcam Domini non pro lascivia, sed pro religione saltavit (II Rg 6,14). Ergo non histrionicis motibus sinuati corporis saltus, sed impigra mentis, et religiosa corporis agilitas designatur. (...) Cantavit enim Moyses quando in mari Rubro ad transitum Judaeorum fluctus obriguit (...). Cantavit Esaias dilectae vineae suae canticum (Is 5,1), significans asperam flagitiis fore plebem, quae fecundis prius erat virtutibus fructuosa. Cantaverunt Hebraei, cum vestigia eorum tactu flammae rorantis humescerent, et intus extraque ardentibus omnibus (...) (Dn 3,24). Habacuc quoque cantico publicam doctus mulcere moestitiam, prophetavit dulcem Domini fore fidelibus passionem (Hab 3,2). Cantaverunt ergo prophetae spiritalibus modulis publicae salutis oracula resultantes. (...) Docuit etiam saltare sapienter, dicente Domino ad Ezechiel: Plaude manu, et percute pede (Ez 6,11). (...) Non congruunt resurrectionis revelata mysteria, et opprobria saltationis exacta. Sane est quidam proprius bonorum actuum factorumque plausus, cujus sonus in orbem exeat, et bene gestorum resultet gloria. Et honesta saltatio, qua tripudiat animus, et bonis corpus operibus elevatur, quando in salicibus organa nostra suspendimus. Jubetur ergo propheta plaudere manu, et percutere pede: jubetur psallere, quia sponsi nuptias jam videbat, in quibus desponsatur Ecclesia, Christus adamatur. (...) In his propheta David nuptiis ludere nos voluit, ad has invitavit.” (PL 15, 1669C-1671B)

„Énekeltünk nektek és nem táncoltatok, siránkoztunk és nem zokogtatok. (...) Dávid azt énekelte, hogy a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat. Ő maga énekelt és az Úr frigyládája előtt táncolt, de nem a bujaság vezette, hanem a tiszta vallásosság. Itt nem arról a táncról van szó, amelyet a színészi mozdulatok által kitekert test lejt, hanem arról, amikor az isten iránti elkötelezetségtől elfogódott lélek arra ösztönzi a testet, hogy ezt az áhitatot mozdulataival is kifejezésre juttassa. (...) Ugyanis Mózes énekelt, amikor a hullámok megálltak, hogy a zsidóknak megkönnyítsék a Vörös-tengeren való átkelést. (...) Ézsaiás a szeretett szőlőtövének az énekét énekelte, jelezvén, hogy a nép, amely korábban erényekben volt termékeny és gyümölcsöző, kemény büntetésben részesül majd. Énekeltek a zsidók, amikor a tűz érintése közben lábaik átnedvesedtek, holott kívül-belül minden lángolt. (...) Habakuk is bölcsen énekével csillapította a közös gyászt, amikor megjövendölte, hogy a hűségeseknek eljön majd az Úr drága kínszenvedése. Tehát a próféták a közös üdvösség megjövendölését visszhangozva a lélek dallamait szólaltaták meg énekeikkel. (...) Bölcs táncra tanít az Úr, miközben ezt mondja Ezékielnek: tapsolj a kezeddel és dobolj a lábaddal. (...) Nem férnek össze: a feltámadás kinyilatkoztatásának misztériuma és a csúf tánc (opprobria saltationis) gyalázatos végigtáncolása. Értelmes dolog viszont a jócselekedetek és jótettek iránti tetszésnyilvánítás, aminek hangja körbejár a földkerekségen és a jól végzett dolgoknak dicsőség a visszhangja. És tiszteletre méltó az a tánc (honesta saltatio), amelyet jár a lélek és a jó dolgok révén felemelkedik a test, amikor a fűzfákra függesztjük fel hárfáinkat. Ez az, ami a prófétának azt parancsolja, hogy tapsoljon a kezével és ütemesen verje a földet a lábával: zsoltárt kell, hogy énekeljen, mivel már látta a vőlegény menyegzőjét, amelyen eljegyeztetik az Egyház és Krisztus szerettetik. (...) Ezekkel Dávid próféta tehát azt akarta, hogy mi is vegyünk részt a menyegzőn, erre hívott bennünket.”

[41] Ambrosius, Apologia Prophetae David, cap. 6, 28: „Saltabat ante arcam Domini potentissimus regum” (PL 14, 862C) „A királyok közül a leghatalmasabb az Úr ládája előtt táncolt.”

[42] Ambrosius, Expositio in psalmum David CXVIII., Sermo septimus: „27. Sed etiam et corporis saltatio in honorem Dei laudabilis habetur. Denique saltavit David ante arcam Domini, et vidit eum Michol filia Saul saltantem, et percutientem in organis harmonizatis in conspectu Domini, et ait ad eum, posteaquam se domum recepit: Quid utique honorificatus est rex Israel; quia denudatus est hodie in oculis puellarum suarum ancillarum, sicut unus ex saltatoribus? Et dixit David ad Michol in conspectu Domini: Benedictus Dominus qui elegit me super patrem tuum, et super omnem domum illius constituere in principem super plebem suam Israel et Judam: saltabo in conspectu Domini, et denudabor adhuc sic, et ero nugax in conspectu tuo, et cum puellis cum quibus dixisti me nudatum, glorificabor. Et Michol, inquit, filiae Saul non erat filius usque in diem mortis ejus (II Reg. VI, 20 et seq.). Evidens itaque exemplum quod et Propheta qui percutiebat in organis, et saltavit ante arcam Domini, justificatus est: et illa quae reprehendit eum, sterilitate damnata est.” (PL 15, 1290B-C) Ennarationes in XII psalmos Davidicos, a 35. zsoltár magyarázata, 13: „Natalis erat Herodis, quem luxu nimio, ut plerisque regibus mos est, celebrare consueverat. Adornavit filiam, ut in convivio regis pignus regale saltaret. Et cum placuisset Herodi, quod displicere debuit patruo, obtulit ei, ut quod vellet praemium pro saltationis opprobrio postularet. Matrem illa consuluit, cujus impulsu caput Baptistae poposcit. Victus Herodes, quia sacramento se constrinxerat daturum quidquid neptis propria petisset, jussit occidi Joannem, et caput ejus afferri. Quod allatum puellae dedit, et illa matri suae pertulit. Verum est ergo quod iniquitas et odium requirantur: quandoquidem ea mulier, quod facili petitione impetrare non poterat, pravis artibus excogitatae fraudis elicuit.” (PL 14, 959B)

[43] Ambrosius, Epistolae, 58, 4: „Non confusus est David, qui ante Arcam testimonii coram omni populo saltavit  (II Reg. VI, 20) . Non confusus est Esaias, qui nudus et discalceatus ibat per populos, oracula clamans coelestia  (Esai. XX, 2).” (PL 16, 1179B)

[44] Például a következő bibliai helyeket idézte: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok. (Mt 11,17; Lc 7,32)

[45] Lásd: táblázat.

[46] Ez az elgondolás nem volt minden előzmény nélkül. Origenész Máté evangéliumához írott kommentárjában találtam hasonló gondolatokat. Ld.: Nicene and Post-Nicene Fathers, Michigan, 1886, ill. a www.ccel.org honlapot.