BAKONYI DÓRA:
GRAFÉMÁK ÉS FONÉMÁK AZ ÉRDY-KÓDEXBEN: e´, ee´, e´´, ee´´

A kódexek rendeltetése elsősorban az, hogy olvassák őket. A régi korok olvasói gyakran hagytak nyomot bejegyzések, javítások vagy firkálások formájában. Ezek a bejegyzések nagyon értékesek a kutatók számára a kódex utóéletének feltárásakor. Előfordulhatnak szórványosan, de egészen sűrűn is, hiszen az olvasók bizonyos részeket figyelmesebben olvashatnak más részeknél. A korszaknak (a kódexek korának) nem volt erénye a helyesírásbeli következetesség: szabályok helyett csak tendenciákról beszélhetünk. A kódexek olvasói sem javítottak át mindent a saját nyelvi ízlésük, normáik szerint, csak az őket leginkább zavaró dolgokat. Mégis, egy-egy tendencia rávilágít az olvasó nyelvváltozatának bizonyos vonásaira, amelyek eltérnek az általa olvasott szöveg nyelvváltozatától; továbbá adatokat szolgáltat a helyesírás változásainak feltérképezéséhez. Ily módon minden bejegyzés felettébb becses a nyelvtörténeti kutatások számára. Dolgozatom tehát nem a Karthauzi Névtelen hangjelöléséhez, hanem egy későbbi, ismeretlen olvasóéhoz kapcsolódik.

A szóban forgó javítások azért érdekesek, mert:

1.      Túlnyomó részük éppen azokhoz az írásjelekhez köthető, amelyek az Érdy-kódex hangjelölés-rendszeréhez kapcsolódó vita középpontjában álltak[1], nevezetesen az e és az ee grafémákhoz.

2.      Az Érsekújvári Kódexben is találhatók hasonló javítások, és nem lehet kizárni, hogy azok is ugyanettől a kéztől származnak.

A szakirodalom – érthető módon – eddig nem foglalkozott a Karthauzi Névtelen saját kezű javításain kívüli javításokkal, bejegyzésekkel. Mivel a jelenleg készülő kritikai kiadásnak nincsenek terjedelmi korlátai, lehetőség nyílik az ezeknek a vizsgálatára is, azzal a céllal, hogy a javításokat párhuzamosan közöljük az eredeti szöveggel.

A vizsgált javítások

1. A javításokról általában

Munkacsoportunk eddigi tevékenysége során a mikrofilmről készített fénymásolatból volt kénytelen dolgozni, amelynek a minősége tudvalevőleg messze elmarad egy digitális fénykép minősége mögött. A Szent György-legenda betűhű átiratával foglalkozva szokatlan egy- és kétvesszős ékezeteket vettem észre, melyek nagy számban tarkították a fekete-fehér másolatot. Mivel nem lehettem biztos benne, hogy nem a Karthauzi Névtelen ékezeteiről van szó, és hogy valóban nem pacák, hanem ékezetek, meg kellett vizsgálnom az utóbbi hetekben elkészült digitális fényképet. Csak ennek alapján bizonyosodhattam meg arról, hogy valóban ékezetekről van szó, és hogy ezek más színű tintával íródtak. Arra is fény derült, hogy olvasónknak további javítások tulajdoníthatók (ld. mellékletben az 1. és 2. betűforma-képeket).

1.        A kurzív e betűket kerekebb, a maival megegyező (egy vesszős ékezetes) é betűre írta át. Ezek az apró betűk nehezen olvashatóak, így értelmezési nehézségeket jelenthettek olvasónknak.

2.        Néhány helyen az e betűket ő-re formálta át (amellett, hogy kétvesszős ékezetet tett ki rájuk).

Ezek jelentőségéről a továbbiakban részletesebben szólok.

Úgy tűnik, hogy olvasónk további betűket is használt néhány esetben a javítások alkalmával. Ezek többé-kevésbé megfelelnek a mai, folyóírással írt nagy I, nagy E, nagy J és a nagy Ö betűknek. Összesen az alábbi szavakban fordulnak elő:

612b 44-45. eeg-ghettettel > Ig-ghettettel

610a 24. eett > Itt

611b 23. eey:el > Ejel

610a 40. y:elessen > Jelessen

610b 28. eremo´kre > Öremo´kre

Olvasónk egyetlenegyszer toldott be egy szót. Folyóírással, a sor belsejében, hozzákapcsolta a kiegészítendő vala szóhoz: ki. A mondat értelme valóban a valaki szót teszi szükségessé, ezt a hiányt valószínűleg a Karthauzi Névtelen is hibának tartotta, és kijavította volna. Mindez azért említésre méltó, mert azon kívül, hogy a ki szó folyóírással írott, amely jól megkülönböztethető a Karthauzi kurzív betűitől, az i hang pontos i betűvel van jelölve. Ezt a betűt a Karthauzi csak ritkán, és elsősorban idegen (latin) eredetű szavakban használja.

Mindezekkel együtt olvasónk azonban nem hagyott magáról annyi nyomot, hogy kilétét és az olvasás idejét pontosan meghatározhassuk. Az eredeti e, ee grafémák (és az ew graféma e betűje, továbbá néhány egyvesszős o´, illetve az a, aa grafémák) fölé tett egy-, illetve kétvesszős ékezetei, továbbá néhány, fönt felsorolt betűjének formája és egy folyóírással betoldott szava alapján semmiképpen nem. A kódex egészének megvizsgálása szükséges ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le a szóban forgó javítások datálására vonatkozóan.

Jelenlegi támpontjaink csupán a fenti írásjelek, különösen a J használatának elterjedésének ideje lehet. Egyetlen további szempont az lehet, hogy a ´kegyelmességnél kil´ és az ´irgalmasságnál kil´ alakokat egy-egy alkalommal összekötötte az olvasó, jelezve ezzel számunkra azt, hogy az ő nyelvérzéke már önálló névutónak tekinti a mai nélkül-t. A TESz adatai szerint azonban nem lehet egy évszámhoz kötni e névutó különálló, egybeírt alakjának megszilárdulását írásban.

     Röviden összefoglalnám a javítások helyére vonatkozó jelenlegi ismereteimet, leszögezve azt, hogy elképzelhető: máshol is előfordulhatnak sűrűbben javított részek. Az eddig elkészült elektronikus betűhű átirat nyújtotta lehetőséggel élve a fénymásolaton észlelt és a gépen rögzített ékezetes e-k adatai könnyedén fellelhetők és összesíthetők voltak. Ennek alapján elmondható, hogy a György-legenda mellett (262a – 268b hasábok) a Halottak napjára szóló beszéd (607a – 613a hasábok) van feltűnően átjavítva, egyébként elszórtan a kódex egészében megtalálhatók e kéz nyomai. Mivel e két részletet volt lehetőségem tüzetesebben megvizsgálni (az egyik rész digitális fényképét és a másik fekete-fehér fényképét), egyelőre csak a belőlük származó adatokból levonható következtetéseket összegzem az alábbiakban.

     A két kódexrészlet nagyjából azonos terjedelmű (7-7 lap), mégsem egyformán sűrűn javított. A Halottak napjára szóló beszédben ugyanis megközelítőleg négyszer annyi ékezet és sokkal több betűátírás (még számozás is!) található, mint a György-legendában. Egyúttal körülbelül háromszor olyan sűrűn fordulnak elő ékezetek, mint a György-legendában. (Ez azonban csak a digitális fénykép és a mikrofilm megnézése után derült ki, ugyanis a fénymásolat alapján nem volt azonosítható az összes javítás. A mikrofilm minősége miatt a Halottak napi beszédről továbbra sem állítható, hogy teljes a dolgozathoz mellékelt adattár.)

Említésre méltó az is, hogy mindkét beszéd episztola- és evangélium-része érintetlen. Ezek könyvírással vannak írva. A kisebb, kurzív betűkkel írt részekbe (ezek: a szent élettörténete, illetve a lelki tanulságok) javított bele olvasónk két-három oldalon, azaz 5-6 hasábon keresztül.  Mindennek köze lehet ahhoz, hogy az episztola- és evangélium-részeket jobban tiszteletben tartotta olvasónk, hiszen ezek szent szövegek. A beszédek végével a javításoknak is vége szakad. Tehát valamiért e két beszédet olvasta tüzetesebben, illetve többször olvasónk.

2.   A javítások fajtái; tendenciák

Az Érdy-kódexben a magánhangzók hosszúsága tendenciózusan betűkettőzéssel van jelölve. Így a zárt hosszú é és az á hangok jele legtöbbször ee, illetve aa[2]. Továbbá a kódex ö-ző nyelvezetében előfordulnak illabiális változatok, tehát e hangok az ö, ő hangok helyén, például az ördög szó erdeg alakban, az erősebb szó pedig eresebb alakban szerepel. Az ö, ő hangoknak kétféle jelölésével találkozhatunk a kódexben: egyik az egy vesszős o´, a másik az ew betűkapcsolat. Az ő és az ó hangok hosszúsága csak ritkán jelölt.

Összesen több, mint 230 esetben (224 szóban) fordul elő egy vagy két e-re tett ilyen vagy olyan ékezet. Ebbe beleszámít a 21 ew-re került ékezet is; azért, mert olvasónknak valószínűleg nem jelentett ö hangot e betűkapcsolat (l. a mellékletben szereplő, az adatokat összesítő táblázatokat).  Az a, aa-n is előfordulnak ékezetek, á hangértékben, de nagyságrendekkel ritkábban. Ezeket jelen dolgozatomban nem vizsgálom.

a)   A javítások fajtái:

§     e > e´ , e„ : é hangértékben pl. y:ol erttem > y:ol e´rttem, ertety:k > e„rtety:k;

tehát a kódex „helyesírása„ szerint jelöletlen é hangokat jelölt olvasónk mellékjellel (összesen 63 alkalommal, ebből 32-szer ´-vel és 31-szer „-vel).

§    ee > ee´, ee„ :  é hangértékben pl. eerdemes > ee´rdemes, ellenseege > ellensee„ge;

tehát eredetileg jelölt é hangokat jelölt mellékjellel (összesen 132 alkalommal, ebből 76-szor ´-vel és 56-szor „-vel).

§    e, ew > e„, e„w : ö, ő hangértékben pl. eremest > e„re„mest, ew > e„w. Tehát egyaránt került mellékjel az ö hangok jelére is, és az illabiálisan ejtett hangok e jele fölé is (összesen 42 alkalommal, ebből 24 e„ és 18 e„w).

§    További ehhez kapcsolódó javítás: e„: o-re javítva az e betű (összesen 4 alkalommal).

§    A kódexben az o´ grafémával jelölt ö, ő hangok javítása is előfordul: az eredetileg egy vesszős o´ fölé még két vesszőt tett ki (összesen 8 alkalommal, csak a Halottak napi beszédben).

b)   Tendenciák:

§      A két alapvető tendencia tehát az, hogy az ékezetek (vagy önmagukban, vagy az alapbetű megváltoztatásával) é és ö, ő hangokat jelölnek, de az ő hosszúságát olvasónk sem jelölte.

§      Arra a kérdésre, hogy olvasónk egy- vagy kétvesszős ékezetet használt-e többször, az a válasz, hogy a kétvesszőset többször használta. Ennek az oka abban keresendő, hogy a két vessző az esetek egy bizonyos részében ö, ő hangokat jelölt. Az ö, ő hangok jelölésére egyáltalán nem használta az egy vesszőt (lásd a III. 1. és 2. táblázatban), míg az é hang jelölésében váltogatta a kétféle ékezetet (lásd I. és II. táblázatok két felében), pl. kee´n, kee„nzaty:k, ee´l, ee„lnek.

§      Az egyvesszős ékezetet szinte kizárólag é hang jelölésére használta. Ez a mai hangjelölés irányába mutat.

§      A két vesszőt pedig az é és az ö, ő hangok jelölésére egyaránt alkalmazta.

§      Azonban a két vessző csak egy e-n (vagy ew-n) jelöl ö, ő-t. (Ugyanez a graféma (e„) még é hangot is jelölhet, de ezzel együtt tendenciáról beszélhetünk.)

§      Az e„-k fele a kódexbeli eredeti illabiális alakokban fordul elő. Ez azt mutatja, hogy olvasónk nyelvváltozata ebből a szempontból eltért a Karthauzi Névtelen által lejegyzett nyelvváltozattól, vagyis labiális alakokat használhatott pl. az alábbi szavakban: tebben (~ többen), eresebb (~ erősebb), Gyergy (~ György) (bár ez csak egyetlenegy alkalommal fordul elő), erdeg (~ ördög, ördeg), erek (~ örök, örek), elette (~ előtte), eremest (~ örömest), eremökre (~ öremökre), stb.

§      Az ew betűkapcsolat a Karthauzi Névtelen számára az ö, ő (esetleg ü, ű) hangokat jelöli. Olvasónk számára ez már nem volt világos, vagy zavaró lehetett az olvasott szöveg értelmezésében. Ezt mutatja az, hogy az ew betűkapcsolat e-je (ritkábban w-je) fölé kitette a kétvesszős ékezetet. Az ö, ő hangokat inkább ékezettel jelölte, pl.  ew ~ e„w, tewled ~ te„wled, ty:zen ewt ~ ty:zen e„wt, stb. (lásd az Ö-táblázat adatait).

§       Az egy vessző gyakoribb é hangértékben, mint a két vessző.

§      Arra a kérdésre, hogy egy vagy két e fölé tett-e inkább ékezetet, az a válasz, hogy egyikre sem: egyformán előfordul mindkettő. Ez azt jelenti, hogy a vesszőket é hang jelölésére az eredetileg jelöletlen, tehát egy e betűs szavakban és a jelölt, két ee-s szavakban is alkalmazta (lásd I., ill. II. táblázatban: Pl. ke´nban és kee´nban). Ezek szerint az ő „helyesírása„ mellékjeles volt.  Ez a mai hangjelölés felé mutat.

§      Az ö hangokra visszatérve: tehát egyrészt a kétféle meglévő jelölt ö-t javította át:

1.    az ew betűkapcsolatokat és

2.    az egyvesszős o´-kat; továbbá bizonyos

3.    illabiális, azaz e-zős alakokat is ö-re javított; néhány esetben nemcsak az ékezet kitételével, hanem magának a betűnek az átalakításával is, pl. ferede„ben > feredo„ben (lásd újból a 2. betűforma képét).

Dolgozatomban a munkacsoport által eddig feltárt és rögzített javítások egy részét vizsgáltam meg, bizonyos tendenciák után kutatva. A vizsgálat tovább folytatandó, annak reményében, hogy a javításokból messzemenő következtetések vonhatók le a kódex utóéletére, helyesírásunk fejlődésére, és mindennek nyelvtörténeti tanulságaira vonatkozóan. Az Érsekújvári Kódex itt nem részletezett hasonló javításainak további vizsgálata, később pedig a Jordánszky-kódex hasonló szempontok alapján történő megvizsgálása szélesebb összefüggéseket is feltárhat a jövőben.

Dóra Bakonyi:
Graphemes and Phonemes in the Érdy Codex:  e, ee, é, éé

Readers in ancient times often left marks in codices in the form of notes or corrections which are very valuable to researchers who examine the afterlife of the codex. The readers of the codices didn´t correct everything according to their own linguistic taste and norms, however, these tendencies show some linguistic features of the reader which differ from the linguistic features of the text. Therefore, the theme of this essay is not the markings of Karthauzi Névtelen (the unnamed author of the Érdy Codex), but of a later, unknown reader. These corrections are interesting, because most of them can be related to the discussion about e and ee graphemes in the Érdy Codex. Furthermore, in the Érsekújvári Codex similar corrections can be found.

Bibliográfia:

·        DIENES Erzsébet, Az Érdy-Kódex kétbetűs magánhangzói és Suhajda Lajos tanulmánya = NéprNytud., I, 111-24.

·        UŐ., Az Érdy-Kódex és a Volf-féle kiadás = NéprNytud., II, 79-92.

·        UŐ., A nyílt rövid e-vel hangzó egytagú és többtagú szavak az Érdy-Kódexben. = NéprNytud,. VII, 59-69.

·        UŐ., A Karthausi Névtelen javításainak rendszere és tanulságai = NytudÉrt., 104. szám, 277-87.

·        UŐ., A kvanititás-jelölés rendszerének néhány kérdése az Érdy-Kódexben = NéprNytud., XXI, 47-69.

·        UŐ., A zárt hosszú é és az á hangok megjelölésének rendszere az Érdy-Kódexben = MNy., LXXV, 421-37.

·        UŐ., Az Érdy-Kódex és a Jordánszky-Kódex kéziratai összehasonlításának tanulságaiból = MNy., LXXVII, 315-319.

·        UŐ., A vesz és a visz igék az Érdy-kódexben = MNy., LXXXV, 28-40.

·        UŐ., A lesz és a tesz igék az Érdy-kódexben = MNy., LXXXII, 300-317.

·        KNIEZSA István, Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig, Budapest, 1952.

·        FARKAS Vilmos, Helyesírásunk hangjelölés-rendszerének története, Budapest, 1971. (NytudÉrt. 74.)

MELLÉKLETEK

I.     táblázat: Az é fonémának megfelelő grafémák 1. – az eredeti e fölé tett ékezetek adatai****

*     Az eredeti e betű is át lett javítva.

**   A nélkül névutó két tagja össze lett kötve. 

*** A két e fölött kétféle ékezet van. 

**** Az oszlopok bal felében a Szent György-legendából, a jobboldalon pedig a Halottak napjára szóló beszédből származó adatok találhatók.

II.  táblázat: Az é fonémának megfelelő grafémák 2. – az eredeti ee fölé tett ékezetek adatai**

* Az eredeti ee első e-je is át lett javítva.

** Az oszlopok bal felében a Szent György-legendából, a jobboldalon pedig a Halottak napjára szóló beszédből származó adatok találhatók.

1. betűforma-képek:

                   

2. Az eredeti o´ fölé tett ékezetek adatai***

*     Az eredeti e betű át lett javítva o-ra a vesszők kitétele mellett.

**   Az eredeti e betű nagy, kétpontos Ö-re lett átjavítva.

*** Minden esetben eredetileg o´ szerepelt a szavakban, amely fölé két további vessző került.

**** A táblázatok baloldali oszlopaiban a Szent György-legendából, a jobboldaliakban pedig a Halottak napjára szóló beszédből származó adatok találhatók.

 IV. táblázat: Az é fonémának megfelelő grafémák 2. – az eredeti ee fölé tett ékezetek adatai**

* Az eredeti ee első e-je is át lett javítva.

** Az oszlopok bal felében a Szent György-legendából, a jobboldalon pedig a Halottak napjára szóló beszédből származó adatok találhatók.

2. betűforma-képek

V.   1. és 2. táblázatok: Az ö, ő fonémáknak megfelelő grafémák****

1. az eredeti e (vagy az ew e-je) fölé tett ékezetek adatai

2. Az eredeti o´ fölé tett ékezetek adatai***

*     Az eredeti e betű át lett javítva o-ra a vesszők kitétele mellett.

**   Az eredeti e betű nagy, kétpontos Ö-re lett átjavítva.

*** Minden esetben eredetileg o´ szerepelt a szavakban, amely fölé két további vessző került.

**** A táblázatok baloldali oszlopaiban a Szent György-legendából, a jobboldaliakban pedig a Halottak napjára szóló beszédből származó adatok találhatók.