KERTÉSZ BALÁZS:

A gyulafehÉrvÁri szÉkesegyház ÉpÍtÉsÉnek hagyomÁnya Laskai OsvÁt Szent LÁszlÓ-beszÉdeiben[1]

 

A ferences Laskai Osvát a 15. század végén három prédikációt állított össze Szent Lászlóról,[2] ezek közül kettőben, a 48. és az 50. beszédben együtt szerepel Várad és Gyulafehérvár, azonban a beszédrészletek értelmezése nem magától értetődő, ugyanis úgy tűnik, hogy a 48. sermóban két székesegyház építéséről, az 50. sermóban pedig két püspökség alapításáról beszél.

 

            A 48. sermo részlete:

Tertio dicta verba conveniunt beato Ladislao propter similis operis executionem, quare sicut rex Iosaphat domos edificaverat in Iuda ad instar turrium, sic beatus Ladislaus monasteria episcopalia duo construxit, scilicet Varadiense et Albense, que regia largitate dotavit.[3]

 

            Az 50. sermo részlete:

Sic enim dicitur de eo: Cum itaque pius rex Ladislaus armatus esset pietate, precipuus tamen erat humilitate, a quibus solum magna Dei potentia honoratur. Omnes enim ecclesie et monasteria regalia sive ab ipso, sive a quocumque alio fundata, elemosynis eius sunt locupletata, unde merito usque in hodiernum diem elemosynas eius enarrat omnis ecclesia Hungarorum. Duos quoque episcopatus ordinavit et regia largitate locupletavit, Varadiensem et Albensem Gyele in Transilvania.[4]

 

Mindkét esetben megállapítható, hogy a ferences szerző a Szent László-legendának ugyanarról a helyéről merít, a 48. beszédben rövidebben (sic beatus Ladislaus ... dotavit), az 50. beszédben bővebben.[5] Lássuk a forrásul szolgáló legendaszöveget:

 

Cum itaque ipse pius rex esset armatus humilitate, potens pietate, precipuus tamen erat largitate. Omnes enim ecclesie et monasteria regalia, sive ab eo, sive a quocunque alio fundata, elemosinis eius sunt locupletata, unde merito usque in hodiernum diem elemosinas eius enarrat omnis ecclesia Ungarorum. Duosque episcopatus ordinavit et regia largitate locupletavit.[6]

 

Várad és Gyulafehérvár együttes említése mindkét sermóban tartalmi többletet jelent a legendaszöveghez képest.[7] A kérdés az, hogy ez a többlet honnan származik. Talán Laskai Osvát saját leleményéről van szó? Lehet, hogy egy ismeretlen legendaváltozatot használt a ferences barát? Esetleg valamilyen hagyományt tartott fenn? A kérdés megválaszolása hozzájárulhat a ferences író forráskezelő technikájának és szövegformáló módszerének jobb megismeréséhez is.

            A probléma megoldásához mindenekelőtt értelmeznünk kell az idézett sermo-részleteket. Először az 50. beszédet vizsgáljuk meg, amelyben a ferences író majdnem szó szerint idézi a László-legendát. A legendarészlet többek között két püspökség megszervezéséről is beszámol megnevezésük nélkül. Laskai Osvát a legendarészletet toldja meg Várad és Gyulafehérvár említésével, s így a prédikációban olvasható szöveg azt sugallja, mintha a két említett püspökség a váradi és a gyulafehérvári lenne. Ennek azonban a történeti kutatások eredményei ellentmondanak. A szakirodalomban általánosan elfogadottá vált az a vélemény, mely szerint László a feltehetőleg Szent István által alapított bihari püspökség székhelyét helyezte át Váradra,[8] s az erdélyi püspökséget sem ő, hanem Szent István alapította.[9] Az erdélyi püspökség székhelye volt Gyulafehérvár, azonban ezt az egyházmegyét nem székhelyéről, hanem földrajzi területéről nevezték el;[10] az pedig nehezen képzelhető el, hogy Laskai Osvát ne lett volna tisztában ezzel az elnevezéssel. Felmerül továbbá a kérdés: ha a ferences barát a Szent László által létrehozott püspökségeket akarta megnevezni, akkor miért hallgat a zágrábiról?[11] Látható tehát, hogy Várad és Gyulafehérvár 50. sermóban történő említésének magyarázata nem magától értetődő.

Térjünk át ezek után a 48. sermo idézett részletének vizsgálatára. Laskai Osvát ebben a beszédben párhuzamot von a bibliai Iosaphat király és Szent László között. A thema-mondat így hangzik: Crevit rex Iosaphat et magnificatus est usque in sublime, et aedificavit domos in Iuda ad instar turrium,[12] majd a folytatás: Licet, charissimi, haec verba ad litteram dicta sint de Iosaphat rege Iudaeae, rationabiliter tamen assumuntur ad gloriam beati Ladislai regis Hungarorum propter tria specialiter, videlicet:

            Primo propter nominis significationem,

            Secundo propter eius sublimationem,

Tertio propter operis similis exsecutionem.[13]

A háromtagú felosztás harmadik tagjának kifejtése kezdődik a 48. beszédnek a dolgozat elején idézett passzusával. Ebben a sermórészleteben a ferences barát Iosaphat és Szent László építkezései között von párhuzamot. A szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, hogy a Iosaphat tevékenységét jelölő aedificare és a László tevékenységét jelölő construere igék szinonimák, jelentésük: építeni. A magyarországi középkori latinságban a construere igét használták az aedificare szinonimájaként.[14] Erre a szöveghelyre a kutatás már korábban is felfigyelt. Karácsonyi János az erdélyi püspökség megalapításával kapcsolatban, Entz Géza pedig a gyulafehérvári székesegyház építése kapcsán hivatkozik Laskai Osvát prédikációjára. A construere igét mindketten ´építeni' jelentéssel fordítják.[15] Tehát a szövegben nem két püspökség alapításáról vagy megszervezéséről, hanem két székesegyház építéséről van szó.

A váradi székesegyház középkori történetére vonatkozó forrásszövegekben az ecclesia cathedralis a leggyakrabban használt kifejezés a székesegyház jelölésére,[16] ugyanakkor a monasterium is felbukkan Károly Róbertnek egy 1327-ben kelt oklevelében: ... libertas ecclesiae, seu monasterii sanctissimi regis Ladislai Varadiensis per primogenitores nostros concessa ... et tandem per nos eidem ecclesiae confirmata ....[17] A monasterium Du Cange szótára szerint is jelenthet székesegyházat.[18] Az elmondottak alapján a ... beatus Ladislaus monasteria episcopalia duo construxit, scilicet Waradiense et Albense ...-részletet így fordíthatjuk: „... Szent László két püspöki székesegyházat épített, tudniillik a váradit és a gyulafehérvárit...” Az idézett prédikációszöveg értelmezése kapcsán arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy Laskai Osvát a legenda ´alapít´, ´szervez´ jelentésű ordinare igéje helyett az ´épít´ jelentésű construere igét használja, nyilván tudatosan, mivel nem két püspökség szervezéséről beszél, miként a legenda, hanem két székesegyház építéséről.

            Úgy tűnik, az 50. sermóban idézett legendaszöveget a ferences barát figyelmetlenül toldotta meg Várad és Gyulafehérvár említésével, így bővítése értelemzavaró.

            Ezek után azt kell megvizsgálnunk, hogy Lászlónak volt-e szerepe a váradi és a gyulafehérvári egyház építésében.

            Nagyvárad középkori székesegyháza elpusztult. Az a kevés, amit alapításáról, történetéről, magáról az épületről tudunk, régészeti kutatások eredményein, valamint írásos és vizuális forrásokon alapszik.[19] A régészeti ásatások kiderítették, hogy a váradi székesegyház épületét a középkor folyamán többször átalakították, bővítették.[20] Az építkezés Szent László uralkodása idején, az 1080-as években kezdődhetett; egy kései, 16. század végi hagyomány szerint az alapítás 1080-ban történt,[21] s számos forrás bizonyítja, hogy a váradi egyház Szent László által történt alapítása és építése a középkor folyamán végig élt a köztudatban.[22] A váradi püspökség történetének kiváló monográfusa, Bunyitay Vincze így ír erről: „De bár az épület, melyet az alapító szent király Isten- és hazaszeretete emelt Váradnak, már a XIV-ik században teljesen átváltozott, sőt elenyészett, nemzetünk mégis a kegyeletet, melylyel a szent király alkotása iránt viseltetett, átvitte az uj székesegyházra is, s azt, mivel a szent király sírja benne pihent, híven és mindig Szent-László egyházának tartotta s nevezte.”[23] Nyilvánvaló, hogy Laskai Osvát azt a középkor végén is közismert hagyományt rögzíti, mely szerint a váradi székesegyházat Szent László alapította és építette. Lássuk ezek után, hogy mit mondhatunk el a gyulafehérvári székesegyházról.

            Az erdélyi püspökség székhelyén az első bazilika építése a 11. század közepén, vagy talán már Szent István uralkodása alatt megindult, s a munka a század utolsó harmadában, Szent László alatt és feltehetőleg az ő támogatásával fejeződhetett be. A régészeti ásatásoknak köszönhetően ennek az épületnek az alaprajza ma már lényegében ismert. A második székesegyházat a 12. század végén kezdték el építeni, a munkálatok körülbelül egy évszázadot vettek igénybe. Az épület ekkor nyerte el ma is látható formáját, a későbbi századok építkezései alapvető változtatásokat már nem eredményeztek. Az első székesegyházat valószínűleg a második építésével párhuzamosan bontották le; ez utóbbi rátelepült az első templomra magába foglalva annak egész területét.[24] Tehát Szent László az első székesegyház építésében játszhatott szerepet; feltételezhető, hogy az épület az ő uralkodása alatt lényegében elkészült.[25] Véleményem szerint nem véletlen, hogy a ferences barát Várad mellett éppen Gyulafehérvárat említi meg mindkét beszédében. Úgy gondolom, hogy Laskai Osvát a két idézett prédikációhely megfogalmazása során nem egy ismeretlen legendaváltozatot használt, hanem egy olyan hagyományból merített, amely, hasonlóan a váradi egyházhoz kötődő tradícióhoz, a templom építését Szent Lászlónak tulajdonította annak ellenére, hogy az első székesegyház a második építése során megszűnt.

            Ezt a feltételezést IV. (Kun) László egy 1278-ban kelt oklevele is alátámasztja: „ecclesia cathedralis beati Mychaelis archangeli Transsiluana, a sanctis progenitoribus nostris fabricata et dotata”.[26] Tehát az oklevél a székesegyház építését és megadományozását a szent elődöknek tulajdonítja, jóllehet az első székesegyház 1278-ban már nem állt. Egy másik, szintén 1278-ban kelt királyi oklevél a gyulafehérvári káptalan megszervezését tulajdonítja a szent elődöknek: „capitulum ecclesiae beati Michaelis Transsiluanae ordinatum a sanctis progenitoribus nostris et locatum”.[27]

Összegzéseként elmondaható, hogy a 48. sermóból idézett részlet értelme világos, azonban az 50. beszédben a ferences barát valószínűleg figyelmetlenül toldotta meg a László-legenda szövegét. Úgy gondolom, hogy a két székesegyházhoz kötődő hagyomány összekapcsolása és felhasználása a Szent László-beszédekben Laskai Osvát leleményének tekinthető.

 

Balázs KERTÉSZ:

 

The Tradition of the Building of the Cathedral in Gyulafehérvár in Osualdus de Lasko´s Sermons of Saint Ladislas

 

Osualdus de Lasko´s sermons written in honour of Saint Ladislas closely follow the legend of the Árpád period, however, occasionally, he added to it, took supplements. For example, when he drew a parallel between the constructions of biblical king Josaphat and those of Ladislas. He also differs from the legend by naming two additional cathedrals (Varadiense, Albense) that he attributes to Ladislas. This statement contradicts the historically authentic sources, but it can be proved, that with his supplements he was part of a long-standing Hungarian tradition. Thus it is unnecessary to suppose that a variant of the legend has existed that author of the sermon used autonomously as his source text.



[1] Korábban megjelent: MKSz, 2005/2, 218.

[2] [Osualdus de Lasko,] Sermones de sanctis Biga salutis intitulati, Hagenau, 1497 (a továbbiakban: De Sanctis), 48., 49., 50. sermók. Az Országos Széchényi Könyvtár Inc. 1029. jelzetű példányát használtam.

[3] De Sanctis, v2v.

[4] De Sanctis, x3v. A nyomtatványban Gyulafehérvár névalakjában alban alak szerepel az ´n´ betű fölött nazális rövidítéssel.

[5] A „Sic enim dicitur de eo”-fordulat is a legenda használatára utal.

[6] Scriptores rerum Hungaricarum I-II, ed. Szentpétery, Emericus, Bp., 1937-1938, reprint: utószó és bibliográfia: Szovák Kornél, Veszprémy László, Bp., 1999, II, 519. Az idézet fordítása: „Ámbár a kegyes királyt az alázatosság páncélja védte, hatalmas volt kegyessége, legkivált mégis bőkezűsége. Mindahány királyi egyházat s kolostort - akár ő, akár más alapította - adományokkal gazdagította, ezért méltán mesél adományairól a magyarok egész egyháza. Két püspökséget szervezett, s királyi bőkezűséggel berendezett.” (Szent László király legendája, ford. Kurcz Ágnes = Árpád-kori legendák és Intelmek, szerk. Érszegi Géza, Bp., 1983, 97.)

[7] Gyulafehérvár középkori névalakjaihoz ld. Györffy György, Gyulafehérvár kezdetei, neve és káptalanjának registruma = Századok, 1983 (a továbbiakban: Gyulafehérvár), 1103-1116. A szóban forgó helyeket mindkét prédikációrészletben kurzív betű jelöli.

[8] Györffy György, A lovagszent uralkodása = Magyarország története tíz kötetben, I/2 (a továbbiakban: A lovagszent), 916. Kristó Gyula, A vármegyék kialakulása Magyarországon, Bp., 1988, 474-475; Almási Tibor, A váradi püspökség története = Korai magyar történeti lexikon, főszerk. Kristó Gyula, Bp., 1994 (a továbbiakban: KMTL), 712.

[9] Kristó Gy., i. m., 482; Benkő Elek, Az erdélyi püspökség története = KMTL 192-193.

[10] Kristó Gy., i. m., 482.

[11] A zágrábi püspökség alapításához: Györffy Gy., A lovagszent, 917-919; Kristó Gy., i. m., 305; Rókay Péter, A zágrábi püspökség története = KMTL 739-740.

[12] II Par 17, 12.

[13] De Sanctis, v2r.

[14] A magyarországi középkori latinság szótára II, kiadásra előkészítette Boronkai Iván, Bp., 1991, 347-348.

[15] Karácsonyi János, A honfoglalás és Erdély = Katholikus Szemle, 1896, 474. Karácsonyi ismeretlen életirat használatát feltételezi: „Temesvári Pelbárt e tanítványa még mind Szent-Istvánról, mind Szent-Lászlóról több és részletesebb életiratot ismert, mint mi. Becsületességéhez ez életiratok hű közlésében kétség sem férhet ...” Uő: Erdély és Szent László. = Erdélyi Múzeum, 1915, 35. Itt ismét feltételezi egy ismeretlen életirat használatát. Entz Géza, A gyulafehérvári székesegyház, Bp., 1958 (a továbbiakban: A gyulafehérvári székesegyház), 75. o. és 42. jegyzet. Entz tévesen Temesvári Pelbártnak tulajdonítja a beszédet.

[16] Balogh Jolán, Varadinum. Várad vára, I-II, Bp., 1982, II, 22-61.

[17] Kereszturi, J. A., Compendiaria Descriptio fundationis et vicissitudinum episcopatus et capituli M. Varadinensis, Magno-Varadini, 1806, 144. Vö. Balogh J., i. m., 32.

[18] Du Cange, Glossarium mediae et infimae latinitatis, V, Graz, 1954, 457: Monasterium saepe sumitur pro Ecclesia cathedrali ...

[19] A székesegyház középkori történetére vonatkozó adatokat Balogh Jolán gyűjtötte össze: i. m., 22-61.

[20] Bunyitay Vincze, A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig, III, Nagyvárad, 1884, 22-38; Henszlmann Imre, A nagy-váradi kettős székesegyház, uo., 147-174. A székesegyház építéstörténetére vonatkozó további irodalmat lásd Balogh J., i. m., 288-289.

[21] Balogh J., i. m., 23.

[22] Ld. Balogh Jolán adattárának vonatkozó tételeit: i. m., 23-61.

[23] Bunyitay V., i. m., 29.

[24] Entz G., A gyulafehérvári székesegyház, 68-130; Uő, A Szent István alapítású erdélyi püspökség első székesegyháza = Doctor et apostol. Szent István-tanulmányok, szerk. Török József, Bp., 1994 (Studia theologica Budapestinensia 10, a továbbiakban: A Szent István alapítású), 101-105.

[25] Entz újabb tanulmányában feltételezi, hogy „a munkák a XII. század elejére is áthúzódhattak.” (A Szent István alapítású, 103.)

[26] Zimmermann, Franz, Werner, Karl, Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, I, Hermannstadt, 1892 (a továbbiakban: Urkundenbuch), 133.

[27] Urkundenbuch, 133. Györffy mindkét idézetet közli: Gyulafehérvár, 1117. o. 54. jegyzet, azonban jelentésüket összemossa, amikor így fogalmaz: „Ami az erdélyi káptalant illeti, arra nézve, hogy a Szent István által alapított gyulafehérvári püspökség mellé Szent László ... szervezett székeskáptalant, két 1278 évi oklevél azon szavaiból is következtethetünk, miszerint a székesegyházat, ill. a káptalant a «szent királyok» (István és László) alapították és adományozták meg.” (Gyulafehérvár, 1117.)