A madarak nemzése
Latin forrás: Pelbartus de Themeswar: Secundus liber Rosarii theologiae,
Avis, § 5-8. (Avis II., scilicet de generatione per ovationem in singulis)
Temesvári Pelbárt válogatott írásai, szerk. V. Kovács Sándor, Bp., 1982, 237-239.
BELLUS IBOLYA FORDÍTÁSA
Tojásrakás révén történő megtermékenyítés az egyes fajok esetében. Isidorus szerint minden madárfaj kétszer születik. Először ugyanis a tojások keletkeznek, azután a madarakat a rajtuk ülő anyai test melege alakítja ki és eleveníti meg, vagy mint Arisztotelész mondja, egyes madaraknál csak a nőstények ülnek a tojásokon és akkor a hím gondoskodik élelemről a számukra; míg vannak olyan fajok, amelyek felosztják egymás között a költési időt. Például a galamboknál a hím nappal, a nőstény éjjel ül a tojásokon. Mihelyt befejeződött a költés, nyomban a hím irányítja a kicsinyeket, és ha a nőstény késve jön a kicsinyek táplálására, a hím csőrével ütve kényszeríti vissza őt a fészekbe. A hím és a nőstény gerlék nem meghatározott rend szerint ülnek a tojásokon, de a nőstények kevesebbet.
A tojásoknak a madarakban történő megtermékenyítéséről azt jegyezzük meg, hogy – mint Isidorus és Arisztotelész mondja – vannak olyan madártojások, amelyek csak a puszta széltől fogantatnak, ezeket széltojásoknak nevezik; az ilyeneket nem lehet megtermékenyíteni, csak azokat, amelyek a nőstényben fogannak meg a hímmel való közösülés révén. Ez főként tavasszal történik meg, és csak bizonyos madaraknál, amelyek sok utódot hoznak létre, mint a csirkék, galambok, ludak és a fogolymadarak. Arisztotelész szerint ugyanis a cubeth, azaz a fogolymadár nőténye, akár egyesül a hímmel, akár nem, pusztán a hím szagát érezve vagy hangja hallatára tojásokkal telik meg. Ez pedig csoda – Isten dicsőségére.
Milyen sajátosságai vannak a madártojásoknak? Jegyezzük meg, hogy Isidorus és Plinius szerint a madártojásban olyan Istentől beléoltott csodálatos erő van, hogy a tojással leöntött fa nem ég el, s a vele átitatott ruha sem fog tüzet. Az oltatlan mésszel összekevert tojásfehérje pedig összeragasztja az üvegcserepeket. Másodszor – mint Plinius mondja – az ecetben áztatott tojás héja annyira megpuhul, hogy egy gyűrűn is átfér. Harmadszor: Arisztotelész szerint édesvízben elmerül a tojás, a sósban pedig lebeg. Plinius szerint ugyanis van egy hiedelem, hogy a sótól üressé lesznek a tojások. A legalkalmasabb télen pelyvában, nyáron pedig korpában vagy homokban tartani. Negyedszer: Plinius szerint a hosszúkás alakú tojások a kellemesebb ízűek; Avicenna és Izsák szerint a friss tyúktojás jobb, mint a többi, mégpedig a sárgája a jobb. A tyúktojások után következnek azok a tojások, amelyeket a futómadarak tojnak. A vízimadarak, főként a réce és hasonlóak tojásai ártalmas nedvet tartalmaznak. Azokból a tojásokból, amelyeknek a hegyesebbik vége is gömbölyded, Plinius szerint nőstények kelnek ki, a többiekből viszont hímek. A hosszúkás tojásokat tavasszal jobb fogyasztani. A jó tojások hosszúkásak, kicsik és frissek.
A misztikus értelmezés szerint a jó cselekedetek gyümölcseinek tojáokhoz hasonlóan hosszan tartóaknak kell lenniök a hosszú kitartás, kicsinyeknek az alázat és újaknak a szeretet révén, amelyről Krisztus ezt mondja: »Új parancsot adok nektek« stb. Az ilyenek nem kénytelenek égni a pokol tüzében. Íme, az Isten csodálatos működése!
Miben különböznek a tojások és hogyan hatnak? Arisztotelész és Plinius szerint meg kell jegyeznünk, hogy a tojások színükben térnek el egymástól, továbbá különböznek abban is, hogy különböző színű madaraktól származnak. Mert például a galamb- és a fogolytojás fehér, a vízimadarak tojása sárgás, bizonyos tojások pettyesek, mások vörös színűek, mint a fácánokéi, és így tovább.
Belülről minden madártojás kétszínű. A tojásfehérje egy kissé hideg, vastag és folyékony; ezért nehéz elválasztani. A sárgája langyoskás és kevésbé folyékony, Avicenna és Izsák szerint. Ebből a szempontból a lúd- és a strucctojás tartósabb. A tojások különböznek még az étel- és gyógyszerkészítés, főzésük mesterfogásai tekintetében is. Razi és Avicenna szerint a főtt vagy a keménytojás lassabban szívódik fel, de igen sok tápanyag van benne; a lágy gyorsabban szívódik fel – ez segít azoknak, akik sok vért veszítettek és legyengültek. Ezeknél jobb a vízben főtt lágytojás, és használ köhögés, mellhártyagyulladás, reumás láz, rekedtség ellen a melegsége miatt; megszünteti a nehéz légzést és a véres köpetet, különösen akkor, ha a sárgáját langyosan fogyasztják. Az ecetben főtt tojás megállítja a hasmenést, azaz a dizentériát; a hamuban, füst nélkül sütött tojás szintén hasmenés, vagyis dizentéria ellen jó, ha összehúzó szerekkel és menta levével együtt fogyasztják. A nyers tojásfehérje csillapítja a szemfájást, a sárgája pedig sáfránnyal és rózsaolajjal keverve szemsebre jó, és tömjénnel együtt a homlokra szokták kenni, szemfolyás esetén. Továbbá, ha a fehérjét nyersen fogyasztják, használ vérfolyás és vérvizelés ellen. Ebből is nyilvánvaló Isten jósága és dicséretre méltó bölcsessége, mert ilyen jó tulajdonságokat adott a tojásnak.
Hogyan romlik vagy változik meg a tojás? Arisztotelész és Plinius szerint, először: miután a tyúk három napon át ült a tojásokon, azok megváltoznak és elkezdenek mutatkozni a csibék jelei. Másodszor: – mondja Izsák – főként meleg időjárás esetén romlanak meg a tojások, ha hosszú ideig maradnak a levegőn. Harmadszor: megrontja a tojást, ha erős mennydörgés támad a költés órái alatt. A dörgés ellenszereként hatásos, ha vasszeget vagy ekéről levakart földet teszünk a tojások alatti szalmába. Ezeket Plinius tanácsolja. Negyedszer: – mint ugyancsak Plinius mondja – ha a költés idején ölyv hangját hallja a tyúk, megromlanak a tojások, talán azért, mert a tyúkot nagyon felizgatja az ölyvről való félelem. Íme, az Isten csodálatos műve!
A misztikus értelmezés szerint a keresztények jó cselekedetei éppen olyan sokfélék, mint az égi madarak – mégis, mint a lágytojás is, az irgalmasság cselekedetei, ha a szeretet tüzén az irgalmasság vizében főzték meg, sok mindenre jók. »A könyörületesség mindenre jó.«[1] Olykor azonban megromlanak, ha nem jól melengetik őket és a hiú dicsvágy nem rejtegeti őket a költés folyamán, hanem nyíltan mutogatják az embereknek, vagy hosszú ideig buzgalom nélkül tespedünk, vagy olykor az ördög mennydörgésszerű kísértése miatt, olykor pedig kártékony és ellenséges érzelmű emberek unszolása miatt, amit az ölyv vijjogása jelképez.
[1] 1 Tim 4, 8