Temesvári Pelbárt írásai magyarul

Stellarium coronae beatae virginis Mariae

Előszó ››
Mária szépsége (ST V. könyv, III. rész) ››
Mária tudománya (ST VII. könyv, III. r., 2. f.) ››


Sermones Pomerii de sanctis I.
[Pars hiemalis]

András apostol (PH 001) ››
Karácsony (PH 017) ››
Nagypéntek (PH 069) ››
György vitéz (PH 073) ››


Sermones Pomerii de sanctis II.
[Pars aestivalis]

László király kiválósága (PA 015) ››
László király lelki fejlődése (PA 017) ››
Toulouse-i Anjou Lajos (PA 051) ››
István király (PA 052) ››
Imre herceg (PA 092) ››
Árpádházi Szent Erzsébet (PA 098) ››


Sermones Pomerii de tempore I.
[Pars hiemalis]

Előszó ››
Advent (TH 08) ››
Házasság (TH 25) ››
Úr és szolga (TH 29) ››
Kísértés (TH 39) ››
Hiú örömök (TH 46) ››


Sermones Pomerii de tempore II.
[Pars Paschalis]

Húsvétvasárnap (TP 004) ››
Nagyszombat (TP 006) ››
Húsvéthétfő (TP 008) ››
Pünkösd (TP 035) ››


Sermones Pomerii de tempore III.
[Pars aestivalis]

Munka (TA 020) ››
Gazdagság (TA 042) ››


Sermones Pomerii quadragesimales
[de poenitentia]

Bűnbánat (PQ1 016) ››
Nagyböjt (PQ1 017) ››
Nagycsütörtök (PQ1 050) ››


Sermones Pomerii quadragesimales
[de vitiis]

Harag (PQ2 022) ››
Kapzsiság (PQ2 037) ››
Irigység (PQ2 039) ››


Secundus liber Rosarii theologiae

A madarak nemzése (Avis §5-8.) ››
A folyóvizek (Fons et fluvius §1-8.)
A fűszeres és gyógyító fák (Lignum §18-21.) ››
A nyelvek tarkasága (Lingua §1-7.) ››
Méz és viasz (Mel et cera §1-5.) ››
Hegyek és dombok (Montes et colles §1-3.) ››
Ébrenlét és alvás (Vigilia et somnus §1-16.)
A bor tulajdonságai (Vinum §1-6.)




EXEMPLUMOK
(Katona Lajos Elenchusa alapján)

Quadragesimale I. - exemplum 1-66 ››
Quadragesimale II. - exemplum 67-148 ››
De tempore Hiem. - exemplum 149-225 ››
De tempore Pasch. - exemplum 226-270 ››
De tempore Aestiv. - exemplum 271-405 ››



Mária szépsége


A Boldogságos Szűz Mária csodálatos szépségéről, teste nagyságát, színét és tagjai kecsességét tekintve
Latin forrás: ST V. könyv, III. rész

Temesvári Pelbárt válogatott írásai, szerk. V. Kovács Sándor, Bp., 1982, 153-159.
VÁSÁRHELYI JUDIT FORDÍTÁSA

 

Szűz Mária csodálatos testi ékességének titkát mondom el. Miután ugyanis szólottam lelki kiválóságáról, most testének tökéletességére és tulajdonságára térek át. Jegyezd meg következtetésként, hogy amint Boldogságos Mária lelkileg minden teremtmény között a legnemesebb és legjobb volt, úgy testi tökéletességben is másokhoz képest a legjobb volt és kellett legyen. És ezt Albert alapján több érvvel világítom meg:

Első érv: mert nemesebb lélekhez nemesebb test tartozik: a formának és az anyagnak ugyanis egymással arányosnak kell lennie a Filozófus szerint. Ebből nyilvánvaló, hogy az emberi test a legnemesebb, tudniillik az eszes lélekkel való egyesülése folytán nemesebb és tökéletesebb, mint minden oktalan állat teste. De mivel a boldogságos Szűz lelke Isten fiának lelke után a legnemesebb volt, tehát teste is a legnemesebb tökélyű és legszebb ékességű fiának teste után – hogy méltán mondható róla: Nincsen olyan asszony a földön külseje, szépsége és szavainak értelme tekintetében.[1]

Második érv: mert a természet, a dolgokba beleoltott erő hasonlókból hasonlókat hív életre. Tehát hacsak nem téved vagy nem akadályoztatik a természet, hasonló a fiú az apjához vagy az anyjához: mivel pedig Krisztus fogantatásában a Szentlélek, amelynek működése révén a Szűz megfogant, nem tévedhetett vagy akadályoztathatott, ebből következik, hogy amiképpen Krisztusnak az istenséggel egyesült teste a legtökéletesebb, legnemesebb és legszebb volt, és fölülmúlta a többi földönjáró ember testének minden tökéletességét – a Zsoltár szerint: Szebb vagy az ember fiaihoz képest –, így Krisztus révén anyjának teste is ilyen volt.

A testi ékesség pedig főképpen a nagyságban és a szín milyenségében, valamint a tagok csinos elhelyezésében nyilvánul meg. Ennek megfelelően:

először nagyságának,

másodszor színének,

harmadszor tagjai csinos szépségének kérdéséről beszélünk.

A nagysággal kapcsolatban az a kérdés, vajon boldogságos Mária alacsony vagy magas termetű volt-e. Erre Albert alapján röviden az a felelet, hogy megvolt a kellő magassága, így sem nagyon magas, sem nagyon alacsony: hanem illően magas női termetű volt. És ez helyes is, mivel fiának mintegy minden természetes lény között a legtökéletesebb teste, a legmegfelelőbb, férfihoz illő nagysága volt: sem túl magas, vagyis óriási, sem túl kicsiny. Arra pedig, hogy mekkora volt, található Rómában egy Krisztus nagyságának megfelelő képmás, amelynek magassága nyolc hosszabb vagy kilenc rövidebb tenyér. Mert természettől fogva nagy a nagytól és legnagyobb a legnagyobbtól, valamint kicsi a kicsitől születik, hacsak nincsen valami akadály. Mivel pedig Krisztusnak a Szűztől való születésében hiba nem eshetett – amint fent nyilvánvalóvá vált –, következik, hogy amint Krisztus megfelelő magas volt, úgy boldogságos anyja is. Ezzel egybehangzik: »milyen szép vagy és milyen ékes, termeted hasonlatossá tétetett a pálmafához – amely eléggé magas fa«.[2]

De felmerül a kérdés, vajon kövér vagy sovány volt. Albert alapján az a válasz, hogy a Boldogságos Szűz testében megvolt a kellő egyenletesség: úgyhogy nem volt sem kövér, sem túl sovány. Az érv pedig az, hogy a túlzott kövérséget vagy húsosságot a fagyosság és nedvesség okozza: a soványságot pedig a meleg és a szárazság. A kellő minőség a nedvek arányos összetételéből adódik a természetvizsgálók szerint. És hitünk alapján ilyen kellő tulajdonságú volt Boldogságos Mária teste. Eddig Albert.

Másodjára a színével kapcsolatban három dolgot kérdezünk annak megfelelően, hogy háromféle szín van az emberi testben is: tudniillik a bőrben, a hajban és a szemben.

Először tehát az a kérdés, milyen színű volt a Boldogságos Szűz bőre; fehér, fekete, veres vagy kevert? Erre Albert alapján azt feleljük, hogy a természetvizsgálók szerint hat bőrszín létezik. Az első egyesíti a fehéret és a vöröset, a második a fekete, a harmadik a citromszínű, a negyedik a kékes, az ötödik a fehér, a hatodik a veres. És amint Joannicius mondja, egyedü1 az a szín fakad az egyenlőségből, amelyik a fehérből és vörösből áll, az összes többi az egyenetlenségből. Mert a fehér szín a hidegnek a nedvben való bőségéből származik, amint nyilvánvaló a flegmatikusoknál; a feketeség pedig a melegnek a szárazban való túláradásából adódik; a kék, a citrom és a veres hasonlóképpen a nedvesség és az aktív tulajdonságok egyenetlenségéből következik, tehát az első, vagyis az a szín van rendelve a legnemesebb és jól felépített testhez, amelyik fehérből és vörösből áll, és Galenus és Constantinus is ezt a színt vették jól rendezett egységnek. Ezért mi sem szólunk az ellen, hogy ilyen színe volt a Szűz testének. Eddig Albert.

Másodiknak a hajszín kérdése következik. Megválaszolására néhány pontot hozunk fel.

Az első, hogy a boldogságos Szűznek nem volt teljesen göndör haja, mivel ez a szárazság túltengéséből van az embernek. És a fizionómia tudománya szerint, ahogyan Arisztotelész, Avicenna, Constantinus és Ptolemaiosz tanítja, amint megjegyzi Petrus Aureus: az ilyen haj a felfuvalkodott és nyereségvágyó embert jellemzi. Ebből következik, hogy ennek nincs helye a Boldogságos Szűznél.

A második pont, hogy a Boldogságos Szűz haja nem volt vékony, sem durva, sem fehéresszőke, mert ezek – a fent említett tanítómesterek szerint – a természettől fogva tompa elméjű és tanulatlan emberekre utalnak.

A harmadik pont, hogy a Boldogságos Szűznek nem volt tiszta vörös haja, mert az a meleg túltengését tanúsítja, és a természettől fogva hitetlen emberre vall. Következtetésként tehát a negyedik pont, hogy a Boldogságos Szűz hajának mérsékelten feketének kellett lennie: amit Albert is jóváhagy – mint fenn. Először is azért, mert Constantinus a Pantechni-ben azt mondja, hogy a jól felépített testhez csecsemőkorban vörös, gyermek- és ifjúkorban fekete haj tartozik, tehát stb. Másodszor Albert ezt a fent említett pontot a hajra nézve is helyesli, amely szerint természetesen Isten és a természet tette, hogy olyan haja legyen a természetvizsgáló doktorok szerint. Először is bizonyára az ékesség miatt illett, hogy a Boldogságos Szűznek feketébe hajló haja legyen, továbbá azért is, mivel jobban kitündökölnek a körülötte levő ellentétes színek, és ha feltételezzük, hogy a Szűznek fehér és rózsás bőre volt, szépségesebb a sötét haj – amint az tapasztalatból nyilvánvaló. Másodszor a jelentése miatt. Mert a fent említett természetvizsgálók szerint a feketés haj, ha mérsékelten vékony, jó erkölcsöket és az ember jó összeszedettségét jelenti. Albert alapján bizonyságot tesznek ugyanis az állhatatosságról és az erősségről, mert megfelelnek a szilárd elemnek, azaz a földnek. Hirdetik ugyanis, hogy az agy jól felépített, mivel azt mondja Galenus: legjobb a meleg és száraz agynak az összetétele, és nem bővelkedik nedvességben és tökéletes értelmű és igen éber; a nedvesebb agyak pedig tompa elméjűek, sok feleslegeset tartalmaznak, álmodozók és mértéktelenek. De mivel ilyen, bizonnyal meleg és száraz agyhoz illik a sötét haj: amint mondja ugyanez a Galenus; tehát stb. Harmadszor a nedvek és a felesleges gőzök kiűzése miatt. Továbbá a sötét haj felel meg a leginkább a jól felépített testnek, mert a hevesen meggyúlt és vérben elégett felesleg távozását tanúsítják Galenus szerint, ami ha nem taszíttatna ki, igen ártalmas lenne. Ezért mivel a Boldogságos Szűz teste a legtökéletesebb volt minden testrészében, meleg és száraz agya volt, és következésképpen haja mérsékelten a feketeségbe hajlott. Harmadszor a fent említett pontot Albert egy példával igazolja, mivel a legszebb és a legdicsőségesebb arcot megmutató Veronika elmondotta, hogy Jézus Krisztusnak fekete szakálla és fekete haja volt, tehát Miasszonyunknak is ilyen haja volt, mivel Krisztus és anyja között igen nagy volt a hasonlóság. És hozzáteszi, hogy látjuk, hogy a gyerekek a lehető legnagyobb mértékben hasonlítanak szüleikhez, de azt is látjuk, hogy a zsidó népnek is többnyire fekete haja van, tehát Miasszonyunknak is – mivel a zsidó népből származott, ilyen haja volt, vagyis mérsékelten a feketébe hajló.

Harmadiknak a szemével kapcsolatban az a kérdés merül fel, milyen színű szeme is volt a Szűznek. Erre Albert alapján – mint fent – a legrövidebb magyarázatot követve azt válaszoljuk, hogy a Szűz szemének egyfelől azért kellett feketének lennie, mert a sötét színű hajjal többnyire a fekete szem jár együtt, másfelől azért, mert úgy látszik, hogy ez áll a leginkább összhangban bájos szépségével, és azért is, mert a meleg és száraz agyból a lélek kevésbé, finomabban és erősebben válik láthatóvá a szemben hasonlóképpen, mint a finomabb és nemesebb táplálék az orvosdoktorok szerint. A lélek csekély volta és a táplálék mennyisége okozza anyagilag a szemek feketeségét, és maga a finomság és az agy csekélysége a nemesebb és bátrabb munkálkodásnak is oka ugyanazon orvosi szerzők szerint. És így Asszonyunk szeme fekete volt, de látása ragyogó és nemes, amint Krisztusról is azt hisszük, hogy ilyen szeme volt. És így válik világossá Asszonyunk színének kérdése.

Harmadszor általában az áldott Szűz testrészeinek ékességét és alakjának díszes szépségét kell meggondolni. Nagyon is elterjedt a híre annak, hogy a Szűz mindenben a legdicsőségesebb, tagjai tekintetében igen arányos, formás és szépséges volt. Először észérvvel, másodszor történelmi leírással, harmadszor csodáinak felemlítésével igazoljuk ezt:

Először észérvvel – úgymond – a Krisztushoz való hasonlóságból és jól felépített testéből és legnemesebb lelkéből, amint e fejezet elején elmondottuk. »Mindenestül szépséges vagy barátnőm, és hiba nincsen tebenned.«[3] Ha tökéletes szépség, az annyi, hogy bármelyik része szép.

Másodszor történelmi leírással, mert azt hagyományozzák a históriák és kü1önösen Epiphanius írja az ékességéről, hogy egész testében bájos szépségű volt. A Szűz – úgymond – ékes alakú, szép arcú volt, termete a legjobb, húsa tejszínű és pirosas, és kellemes látvány, feje kissé hosszúkás, homloka nem széles, de sima, négyszögletes, mérsékelt nagyságú és kecses, alázatos és szerény. Ez ugyanis a fizionómia tudományának fent említett tudósai szerint a fejnek és homloknak a legjobb elrendezése, amely megfontolt, nagy bölcsességű és tiszta erkölcsű embert jelez. Szeme ugyancsak szép és ragyogóan tündöklő, elgyönyörködtető látvány, nézése szelíd, jóságos, alázatos és nyájas, pupillája fekete, és nagyon csillogó, szemöldöke fekete, nagyon sűrű, de kecses. Orra hasonlóképpen egyenes és közepes, egyenletes metszésű, ami az állhatatosság és a bölcsesség jele a fizionómikusok szerint, amint a fent említett összefoglalás megjegyzi. Szent arca ugyancsak nem volt nagyon kövér, sem nagyon sovány, de elég formás, fehér és piros, azaz tej- és rózsaszínű. Szent szája is gyönyörűséges, kellemes és édességes. Ajaki pirosak, csak mérsékelten duzzadtak, alsó ajka kissé kiállt vagy teltebb volt felső ajkánál, igen bájasan. Ez pedig a fent nevezett fizionómikusok szerint a nagylelkűség és a bátorság jele. Fogai is hófehérek, egyenesek, egyformák és igen finomak voltak. Álla is csinos, arányos, kissé négyszögletességbe hajló volt, és közepén egy kicsi gödröcske volt Epiphanius szerint. Nyaka is fehér, nem nagyon húsos, nem is sovány, hanem kecses. Keze fehér és csinos. Ujjai mozgékonyak, hosszúak, egyenesek és kecsesek. Az Isten bölcsességének keze csodálatosan formálta meg egész testét, sajátos színű ruhákat és égszínkék köpenyt viselt. Lépte sima és egyenletes, mérsékelten siető, és mint erkölcsös és alázatos szűz, fejét séta közben illendőképpen meghajtotta. Hangja szemérmes, zengő, édes és vidám: olyannyira, hogy – a zsoltár szavai szerint – szétáradt ajkán a malaszt. Mindig szerette a csendet, ritkán beszélt, csodálatos türelme volt, sosem látszott haragosnak, sosem nevetett, sosem szólt egy felesleges szót sem, legjobb erkölcsű volt és mindenben kedves; ezenfölül annyira nagy tehetségű volt, hogy a női munkát hamar teljesen megtanulta, és még fiatal korában tökéletesen megismerte a próféták, bölcsek összes könyvét és az egész Ótestamentumot. A templomban mindegyik szűznél hivőbb és alázatosabb volt, magát mindenkinél kisebbnek tekintette, és mindenki iránt tiszteletet tanúsított, mivel tele volt minden erénnyel, minden jó erkölcs tisztességétől és a kegyelemtől tündökölve. Ezért mindenki páratlan szenvedéllyel imádta őt, és mindenfelé szétáradt az ő dicsérete. Ennyit és még egyebeket mond Epiphanius és a történetírók.

Harmadszor a Szűz szépséges alakja több csoda elbeszéléséből vált híressé, amelyek közül legyen szabad az egyszerűbbek kedvéért néhányat előhozni.

Discipulus említi, hogy amikor egy barát a prédikálók rendjéből arra kérte a Boldogságos Szüzet, hogy mutassa meg neki szépségét, megjelent neki az áldott Szűz. A barát azután elmondta, hogy ember szeme semmi kedvesebbet, ékesebbet és szebbet nem láthat Mária arcánál.

Ugyanő beszéli el, hogy egy Szűzben hivő párizsi klerikus hevesen vágyott arra, hogy megláthassa Mária szépségét. Sok könyörgésére megjelent neki egy angyal és ezt mondta: Miasszonyunk, Mária üzeni neked: Meghallgattam – úgymond – imádat, és íme ezen a napon, ebben az órában megjelenek neked. De tudd meg, ha megláttad őt, szépségének fényessége megvakít majd. – És a klerikus szívesen fogadta ezt. Azután, hogy eltűnt az angyal, gondolkodni kezdett magában: Mit fogsz csinálni, ha miután elveszítetted szemed világát, nem tudsz írni és pénzt keresni: koldulnod kell majd. Ezért elhatározta, hogy csak az egyik szemét nyitja ki a Szűz megpillantására, a másikat elfedi kezével, hogy legalább az egyik szeme megmaradjon. Amikor eljött az óra, megjelent neki a Boldogságos Szűz, akinek szépségét csodálva, csak egyik szemével pillantott rá, és amikor szépségén elgyönyörködve, másik szemét is ki akarta nyitni, hirtelen eltűnt a Boldogságos Szűz.

Akkor egy szemétől megfosztva korholni kezdte önmagát, ezt mondva: Óh, jaj, én szerencsétlen, miért csuktam be az egyik szememet, bárcsak teljesen vak lennék, csak őt teljesebben láttam volna! És amikor sokáig könyörgött azért, hogy újra láthassa őt, mivel úgy tűnt neki, hogy nagy szépségének a meglátása után vágyva még a halálnak is ki kellene tennie magát, megjelent neki az angyal, ezt mondva: Azt üzeni neked Asszonyunk, hogy készítsd magad elő, mert meg fog jelenni neked, ha még másik szemedtől is meg akarsz fosztatni. Azt mondta erre ő: Ha ezer szemem lenne is, uram, akkor is mindtől meg akarnék fosztatni, csakhogy tökéletesen láthassam arcának gyönyörűségét. Erre az angyal: Asszonyunk azt üzeni neked, hogy meg fogod látni őt, és nem veszíted el megmaradt szemedet, hanem kegyelme által az elveszítettet is visszanyered. Így is történt.

Végül a következő példában ugyanő meséli, hogy egy ifjú állandóan Mária szépségére gondolt. Mindennap, amikor felkelt az ágyából és minden éjszaka, amikor lefeküdt, azt csodálta, Ave Mariát mondott, és testét és lelkét a Szűznek ajánlotta azért könyörögve, hogy méltassa őt arra, hogy meglássa szépségét az égi dicsőségben. Hát egyik reggel, amikor nagyobb hittel imádkozott, odaállt mellé a mérhetetlenül szép Boldogságos Szűz, és ezt mondta: Vágyod-é meglátni szépségemet? Az ifjú így felelt: Óh, dicsőséges Szűz, bármennyire méltatlan vagyok is, mégis teljes szívemből arra vágyom. Akkor a Szűz: Tekintsd meg ékességemet és azét, aki felékesített engem! Erre ő: Óh, Asszonyunk, ha elszakadok szépségedtől, soha meg nem vigasztalódom. – Ezért lelke felettébb való gyönyörűségében a szíve meghasadt, és a testéből kiszállt lelkét angyalok vitték az égbe dicsőségesen, a Boldogságos Szűzzel együtt.

Óh, hivő lélek, ezekből tudd meg, mennyire szépséges, mennyire dicsőséges az Úr Jézus anyja, Mária. Óh, mennyire boldogok azok, akik szemtől szembe meglátják őt. Óh, mennyire nyomorultak azok, akik bűnök által elveszítik látását. Amint Anselmus mondja meditációiban: Mária szép, ha ránézel, szeretetre méltó az együtt uralkodásban, gyönyörűséges a látása. A legfőbb öröm ugyanis az Isten után, nézni őt és gyönyörködni az ő dicsőségében. Ezeket mondja Anselmus.

Óh, háromszor boldog mindegyik szent az égben. Bizony boldogok az istenség gondviselésének, Krisztus emberségének látása miatt, akinek megpillantására vágyakoznak az angyalok, és igazán boldogok Mária látása miatt, akinek szépségét a nap és a hold és minden teremtmény és szent csodálja és dicséri, ezt mondván: Te vagy Jeruzsálem dicsősége, te vagy Izrael öröme stb.[4]

 



[1] Judit 11, 19

[2] Énekek 7, 6-7

[3] Énekek 4, 7

[4] Judit 15, 10