HirkÓ Judit:

„Es na/g”/ zeep lesten ffa leen ew benne” – A lestyÁnfa motÍvum problematikÁja az Érdy-kÓdexben

 

Az Érdy-kódexben a Szűz Mária foganatjáról szóló prédikációban a következő példát találjuk „Ez zent Idwezlethnek Idweſſeeges yozagarol”, amelyet a Karthauzi Névtelen Anselmus doktorra hivatkozva[1] ír le:

 

„Vala egy ydoben egy ember, ky azzonywnk zyz marianak zeretetyeert mynden napon chak Aue mariat olwaſ vala Terteeneek zarandokſaagh yarny menny, mykoron egy vadon erdore kewlt vona fogaak megh ewtet az tolwayok gondolwan hogy peenz vona nala, meg oleek ewteth es temeteek el az wthfelon es az zarandok ystapoth yteek le feyee foloth emlekozettre idoyartaba az azyw eſtap azzonywnk marianak erdeme myat meg fogoneek es naģ zeep leſten ffa leen ew benne, mykoron azon el mennee egy pyſpek, tekeente ffel az fara es lataa haat az fanak lewelen | Mynd aue maria vagyon meg yrwan,  el chodalkozwan raytta kerde meg azon lakozoo neepeket, my dolog vona, Es meg yelenteek ewneky az dolgot. Azth halwan el amelkodanak raytta es ottan az Iambor pyſpek meg aſataa az ſeerth es yme nagy chodanak chodaya tellyeſſeeggel eppen talalaak az zarandeknak teſteeth fekwny az koporſſoban, es az nagy faanak gyekere haat zayaban vagyon, kynek leweleen az Aue maria vala meg yrwa Ottan meg yſmereek ſſtennek malazttyabol, hogy az ember ew eelteben gyakortaa olwaſtha az Aue mariath. Es dycheereek az wr iſtent es azzonywnk mariat, ez choda dologh lathwan, Es annak wtanna az zeghen hyw kereztyenek gyakorta mennek vala azon herre es azzonywnk maarianak erdemeert ſok yrgalmat tezen vala wr iſten az zegen neepnek zykſeghe zerent...”[2]

 

E tanulmány központi kérdése: mit jelképez a lestyánfa, amelynek levelein az Ave Maria van megírva?

A lestyán (Levisticum officinale, ném.: Liebstöckel, ang.: lovage, francia: livèche egyéb magyar elnevezései: lescsihán, lóstya, levescsík, levestikom) egy Iránból származó karószerű, 40-50 cm hosszú, évelő fűszernövényünk.[3] Már a középkorban a kolostorkertek kedvelt növénye volt.[4] A népi gyógyászatban levelét használják fejfájás ellen borogatásra. Az állatgyógyászatban gyökerének és levelének főzetét használják emésztőrendszeri betegségek, sebek és légzőszervi betegségek kezelésére.[5] Egyes hiedelmek szerint a Nagypéntek éjjelén ültetett lestyán távol tartja a boszorkányokat a kerttől. A marhák szarvát bekenték lestyánolajjal, hogy védve legyenek az ártó erők ellen. A liba fészkébe is tettek lestyánt, hogy könnyebben kikeljen a tojás.[6] A lestyán középkori, vallásos elnevezése „Miasszonyunk ruhája, rongya” (Our Lady´s Duster/ Cloth).[7]

A következőkben általánosabb jelképeket tekintek át, mint a fa, ág. A fának többszörös jelentése is lehet:

a) egy Máriához,

b) másrészt az Ave Mariát olvasó emberhez kapcsolódó jelentés.

A fa megjelenhet mint a „nagy istennők növényi megtestesülése”,[8] vagy mint Máriát szimbolizáló életfa.[9] Jelképezheti Szent Annát is mint „faanyát”, amelynek ága Mária.[10] „A síron nőtt fában, növényben az elhunyt él tovább.”[11]A zöld ág a szüzesség jelképe, amely jelölheti Szűz Mária szeplőtelen fogantatását, de vonatkozhat az Ave Mariát mondó emberre, aki örök életet nyert.[12]

 

Jesse fája (Gyöngyöspata)[13]

 

Az ikonográfiában a bibliai fa-motívum három fő téma köré csoportosul: az édenkerti Tiltott fa, Jesse-fája, Keresztfa. A Jesse-fa ábrázolás egyik egyedülálló hazai emléke a gyöngyöspatai plébániatemplomban található Jesse oltár, amely „formáját tekintve közel áll azokhoz a jelképes ábrázolásokhoz, amelyeken az életfa egy férfi testéből szökell a magasba.”[14]

Most több, hasonló esetet elbeszélő példát hozok, amelyekben szintén megjelenik az emberi testből kinövő növény motívuma, amely kapcsolatba hozható az Ave Mariával.

 

1. Egy szerzetes sírjából, aki csak az Ave Mariát ismerte, egy ismeretlen fajtájú fa nő ki.
Minden levelére az Ave Maria első szavai vannak írva, az egyetlen imádság szavai, amelyet a

szerzetes ismert.[15]

 

2. Egy ciszterci térítő csak az Ave Mariát tudta ismételgetni.
Halálakor egy fa nőtt sírján, mely a szívében gyökerezett, a száján nőtt ki, és olyan levelek díszítették, melyekre aranybetűkkel volt fölírva az Ave Maria.[16]

 

3. A lovagról, aki szent fogadalmakat tett, és csak ezt a két szót ismerte: Ave Maria.

 

<

 

Volt egy gazdag és nemes lovag, aki lemondott a világról, és karthauzi szerzetesnek állt. De nagyon szégyellte magát, mert nem tudott olvasni. Ezért a rendfőnöke kijelölt neki egy szerzetest, hogy legyen a tanára. De akármennyire is próbálta, semmit sem tudott megtanulni az Ave Marián kívül. És megtanulta kívülről, és egész nap ismételgette. És amikor meghalt és a kolostor temetőjében eltemették, egy gyönyörű liliom kezdett nőni a sírján, melynek minden levelére az Ave Maria volt írva arany betűkkel. Ez olyan csoda volt, hogy minden barát odasietett, hogy láthassák, honnan nő egy ilyen nemes virág. Mélyebbre és mélyebbre ástak, míg egyszer csak felfedezték, hogy a növény a lovag szájából nő.

            És ekkor megértették, hogy ez a lovag olyan alázatosan mondta az Ave Mariát, hogy Istent nagy megelégedéssel töltötte el.[17]

 

4. Egy kedves tiroli legenda egy szegény, bolond fiúról szól.
Egyedül élt az erdőben és nem mondott soha egyetlen szót sem, kivéve ezt: Ave Maria. Halála után egy lilom nőtt a sírján, amelynek szirmain tisztán olvasható volt a két szó: „Ave Maria”.[18]

 

5. Hogyan nőtt rózsa egy fiatal hívő szájából, mikor kimondta az Ave Mariát.

 

 

 

Egy fiatal, jámbor barát élt egy főpap társaságában. Megkérdezte az apátot, hogy mit tehetne, hogy közelebb kerüljön Jézus Krisztushoz és a Szűzanyához. Ez a főpap azt tanácsolta neki, hogy mondjon minden nap egy rózsafüzért a Szűzanyáért. A fiatal barát megkérdezte, hogyan tehetné ezt, és a tanítója ezt válaszolta: „Minden nap ötvenszer mondd el az Angyali üdvözletet.”

A jámbor barát megfogadta a tanácsot, és elkezdte mondani az Ave Mariát, és minden nap ismételgette, mígnem egyszer elküldték egy másik apátsághoz. Oda csak egy út vezetett egy erdőn át, mely tolvajok táborhelye volt. Elindult, s közben az Ave Mariát mormolta. Látván őt a tolvajok, hogy nagy odaadással imádkozik Szűz Máriához, és mivel aznap nem tudtak egy utazót sem kirabolni, így szóltak egymáshoz: „Ez fizet a többiért is!”

A tolvajok vezére maga elé hozatta a fiatalembert. Mikor a vezér ránézett a két tolvaj között álló szentéletű emberre, egy galambot látott leszállni, amint a barát szájából egy rózsát vett ki. A vezér megdöbbent, hiszen tél volt. És amikor a barát újból Ave Mariát mondott, a vezér megint látta a galambot visszatérni, és újabb rózsát kivenni, és ez többször megismétlődött.

A vezér ekkor érdeklődött, hogy honnan jött, miféle, és hogyan lehetnek télen rózsák. A barát válaszolt, hogy egy apátságban él, és nincsenek rózsái. A vezér állította, hogy vannak, hiszen látta őket, amint a galamb kiveszi őket a szájából. A barát válaszolt, hogy az egyetlen, amit tud, hogy megkérdezte az apáttól, mit tehetne, hogy közelebb kerüljön a Szűzanyához, és az apát azt tanácsolta neki, hogy készítsen egy rózsafüzért, és minden nap ötvenszer mondja el az Ave Mariát, amit eddig hiba nélkül meg is cselekedett. Ekkor aztán a vezér így szólt: „Én soha semmi jót nem tettem életemben, de most ezek a rózsák megmutatták, hogy létezik a Paradicsom. Így hát megfogadom Istennek és a Szűzanyának, hogy senkinek nem ártok, vagy senkit meg nem károsítok a hátralevő életemben.” Ekkor eldobta a lándzsáját és minden fegyverét, és megesküdött, hogy Compostellába megy minden társával. Zarándoklatuk után a szentéletű ember apátságába tértek, ahol odaadóan szolgálták Szűz Máriát, és így megmentették a lelküket.[19]

 

„Rózsafüzér-oltár”[20]

 

 

A 3. és 4. történetben megjelenő liliom, majd az 5. történet rózsája is Mária attribútuma. A liliomot megtalálhatjuk az Angyali üdvözlet-ábrázolásokon mint a szűzi fogantatatás jelképét.[21] Az 5. jelenetben megjelenő rózsa kapcsolatba hozható szintén a szeplőtelen fogantatással (Mária „tövis nélküli rózsa”, mentes az eredendő bűntől[22]), továbbá a történetben is említett rózsafüzérrel. A rózsafüzér „Mária-ájtatosság célját szolgáló lánc, amely 50 vagy 150 szemből áll, és ezek mindegyike 1-1 Üdvözlégy Mária imádságot

jelent.”[23]

 

Petrus Christus 15. századi német festő Szárazfa Madonna című képén Máriát ábrázolja gyermekével egy levéltelen fa közepén, amely fának ágain kis „a” betűk csüngnek. Az „a”-k az Ave Maria kezdőbetűjét jelentik, és tizenötször való ismétlődésük emlékezetet a rózsafüzér titkainak számára.[24]

Pertus Christus: Szárazfa Madonna[25]

 

Felvetődik a kérdés: a lestyánfa kapcsolatba hozható-e a rózsafüzérrel?

A Szentolvasó lényegét három tényező alkotja: az Üdvözlégy Mária sokszorozó elimádkozása, az imák számolása a rózsafüzér alapján és az imádság alatti elmélkedés Jézus és Mária egybefonódó életének titkairól.[26] Az Üdvözlégy Mária 150 vagy 50 ízben való elmondását a 12. században kezdték, amely szokás előzménye a 10. századra nyúlik vissza, amikor is az írni-olvasni nem tudó ember 150 Miatyánkot elmondó zsoltározó gyakorlata már megvan.[27] „Az újszerű Mária-ájtatosság neve is megvan már a XIII. században, s egy cisztercita szerzetes élményével kapcsolatos. Egy abból a korból való, Máriát dicsőítő könyv mondja el egy jámbor életű cisztercitáról, hogy amikor elimádkozta az 50 Üdvözlégyet, úgy érezte, hogy 50 rózsa nyílik ki ajkán, és koszorúvá fonódik, hogy az Istenanya fejére tehesse azt.”[28] Továbbá megtaláljuk az egyházi gyakorlatban, hogy ún. „koszorú-imádságokat” mondanak a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére.[29]

 

Az emberi testből kinövő növény motívumára különböző tudományágak területeiről hoztatunk példákat: a Bibliában az utolsó ítéletről szóló jövendölésben olvashatjuk, hogy Krisztus szájából kard és liliom nő ki (Jelenések könyve 1:16; 2:16; 19:15), a gyöngyöspatai plébániatemplom Jesse-oltára is említésre méltó.[30] A szentek sírjában talált virág motívumának keresésére a hagiográfiát hívhatjuk segítségül. A képzőművészet számos alkotását: festményeket, iniciálékat, oltárokat stb. sorolhatnánk tovább.

„Krisztus családfájának allegóriája”[31]

 

„Mária nemzetségfája”[32]

 

 

Boticelli: Primavera

 

A szépirodalomból például a Trisztán és Izolda, Petőfi Sándor János vitéze vagy Wass Albert A funtineli boszorkány című műve, és végül néhány folklóralkotás említhető: Kádár Kata népballada, több népmesetípus (MNK 721, AaTh 780, Jávorfácska[33]; MNK 707 Aranyhajú két testvér, AaTh 403A, A gyöngyöt síró és rózsát nevető lány[34]).

 

I iniciálé virágmotívummal a Bakócz-graduáléból

(Egyházmegyei Könyvtár, Esztergom)

 

            A lestyánfa motívumának párhuzamait kutatva nem találtunk ugyan a Karthauzi Névtelenével teljesen azonos  ábrázolást, mégis tanulságosak a csaknem minden szempontból rokon funkciókat mutató jelentéstulajdonítások. A téma további kutatási munkát ígér, mind a szövegemlékek, mind a képi ábrázolások területén.

 

 

Hirkó, Judit: „...and one day it grew into a nice big lovage tree” – On the background of the ´lovage tree´ motif as it is present in the Érdy Codex

There is an exemplum in the Érdy Codex recounted by the Carthusian Anonym on the festive day of the Annunciation. He quotes Saint Anselm as the source of the exemplum, in which the main character – a person who re-read Ave Maria daily – was robbed and murdered, and buried into the earth with only his staff marking his grave. The wayfarer´s staff conceived and grew into a nice big lovage tree, each of its leaves reading ´Ave Maria´.
The author of the essay presents the findings on her research on the parallel motives in the medieval context of the connotations of the word lovage tree. Furthermore, she recounts the ways in which the more general tree symbol refers either to the Virgin Mary or the person reciting or reading Ave Maria.