HORVÁTH HAJNALKA:

Merre jÁrhatott a Karthauzi NÉvtelen MagyarszÁgon?

A fÖldrajzi nevek vizsgÁlatÁnak nÉhÁny tanulsÁga

1. Bevezetés

Dolgozatomban az Érdy-kódexben előforduló, a történelmi Magyarország keretein belüli földrajzi neveket vizsgálom. A kódexben előforduló tulajdonnevek jelentőségére Dienes Erzsébet is felhívja a figyelmet.[1] Bán Imre utal arra, hogy a Karthauzi Névtelen határainkon kívüli területekre vonatkozó földrajzi-topográfiai ismeretei nem mindig pontosak, forrásainak adatait nem mindig tudja azonosítani. Ez főként a latin városnevekre igaz, amelyek írásképe szabályos ugyan, legalábbis a középkori latinság szerint az, de topográfiai vonatkozásban vannak következetlenségek.[2]

A vizsgálat során kiinduló hipotézisem az volt, hogy a kódexben előforduló földrajzi nevek közül térképre vetítve azokat, amelyek nem szerepelnek a Karthauzi Névtelen forrásaiban, vázlatos képet kaphatunk arról, hogy szerzőnknek az ország mely területeire vonatkozóan vannak saját tapasztalati élményei, merre járhatott avagy élhetett az országban.[3] A vizsgálatnak azonban korlátját jelenti az, hogy a Karthauzi Névtelen számos forráshelyét nem ismerjük. Szent László, István, Gellért, Imre, Márton, Demeter, Jeromos, Balázs napjára írt beszédek, valamint Remete Szent Pál testének Magyarországra hozatalával kapcsolatos tudósítás szolgálhat több adalékkal a felvetett probléma megoldásához.

2. Források

A vizsgálat során a filológiai kutatások nyomán pontosan igazolható latin forráshelyek - így Pelbartus de Themeswar Sermones Pomerii de sanctis (Pars Aestivalis), Vincentius Bellovacencis Speculum historiale, Antoninus Florentinus Chronicon, Petrus de Natalibus Catalogus Sanctorum, Jacobus de Voragine Legenda Aurea című művei mellett felhasználtam más középkori latin forrásokat is, melyek a Néma Barát lehetséges forrásai lehettek: így Laskai Osvát Sermones de sanctis Biga salutis intitulati című műve mellett a Breviarium ordinis fratrum eremitarum sancti primi eremite, a Legendae Sanctorum regni Hungariae vonatkozó passzusait, továbbá a középkorból fennmarad legendáinkat is bevontam a vizsgálatba.[4] Az említett, az alapvető klerikusi műveltséget biztosító művek mellett a Néma Barát többször utal  az orzagnak reeghy Cronicaiara  mint forrásra, mely történelmi ismereteit bővíthette. Ezt a krónikát jelenleg nem ismerjük, ezért a 14. századi krónikakompilációt, valamint Kézai krónikáját állítottam párhuzamba a Karthauzi Névtelen által közölt adatokkal. Harmadrészt pedig a vizsgálat során feltételeztem, hogy a Néma Barát művében a helyi tradíció, a folklór elemeit is rögzíthette.[5]

Az István-beszéd elsődleges forrásaként az orzagh Cronicayat használhatta a Néma Barát, néhány ponton eltér ugyan a 14. századi krónikakompiláció és a Kézai-krónika tudósításától, a legendákból,[6] valamint a pálos breviáriumokból[7] kirajzolódó István-kép néhány mozzanata fedezhető fel írásában.[8]

Temesvári Pelbárt, Laskai Osvát, a Peer-kódex, a Gyöngyösi-kódex, a Legendae Sanctorum által közölt László-beszédek a lovagkirály virágzó kultuszáról tanúskodnak. Elsősorban a Szepességben, valamint Erdély keleti felében találkozunk a László-kultusz nyomaival.[9] A számos mítoszban, amelyet hozzá kapcsolt az emlékezet, a történelmi hitelesség háttérbe szorult. A Karthauzi Névtelen művében több csodáról is említést tesz, ráadásul kifejezi különös tiszteletét az ünnepelt iránt az e napra szánt mondanivaló bőségével is.[10] Mindamellett alapvetően a tényközlésre törekszik, a függelék jól szemlélteti, hogy a László-beszéd fő forrását a hazai történetírói hagyományban kereshetjük.[11]

A Karthauzi Névtelen által közöl Gellért-legenda és Imre-beszéd Temesvári Pelbárt beszédeit hűen követi. A Gellért életére vonatkozó más forrásokkal való összevetés mégsem tanulságmentes. A legendák és a 14. századi krónikakompiláció viszonyának feltérképezése túlmutat vizsgálatunk keretein,[12] ugyanakkor tény, hogy a vértanúság leírásának párhuzama a 14. századi krónikakompilációban, míg a csanádi templomépítés leírása a nagy legendában szerepel. Gondolhatunk az őskrónikára mint közös forrásra, de utalnék Julius Simonis Siculus által 1519-ben Kelemen csanádi püspök és szörényvári segédpüspök részére készített legendájára is, melyet talán forrásként használhatott Néma Barát.[13]

A Karthauzi Névtelen által leggyakrabban használt források nem szolgálnak támpontul a Remete Szent Pál transzlációjáról szóló beszéd elemzéséhez. A Szent Pál-sermónak és -vitának a párhuzamos helyei jól kimutathatók a latin forrásokból, a transzláció leírása azonban ezekben nem fordul elő.[14] Ugyanakkor az ereklyék Magyarországra való hozatalának jelentőségét mutatja az, hogy a Peer-kódexben és a Thuróczy-krónikában és a pálos breviáriumokban olvashatunk rá utalást.[15] A kutatás régóta feltételezte, hogy valamilyen pálos eredetű forrás állhat e tudósítás mögött.[16] Sarbak Gábor kutatásai nyomán ismeretes, hogy Gyöngyösi Gergely Decalogus de Sanco Paulo primo heremita szolgált a mű alapjául.[17]

3. Az adatok értelmezése

Déli területek

Az Érdy-kódex előszavában már Volf György utal arra, hogy a Néma Barát a „déli Magyarországon élhetett vagy talán oda való volt”.[18] Horváth János és Madas Edit[19] is ugyanezen az állásponton van. A továbbiakban a földrajzi vonatkozású adatok vizsgálatával igyekszem ezen állítást megerősíteni.

Délvidék

A Néma Barát szerint [Taxon] mynd eegheez alffoldet raacz orzagot mynd gherek orzaghyt hodoltattya vala.[20] A krónikák a Taksony fejedelem idejére datált számos hadjárat között nem tesznek említést Rácország elleni hadjáratról. Rácország említése három magyarázatot vet fel: egyfelől feltételezhetünk egy Szerbia elleni hadjáratot, másfelől gondolhatunk egy oroszok ellen vezetett hadjáratra, harmadik értelmezés szerint pedig Rácország a Délvidéket jelentené. Az első feltételezés azzal indokolható, hogy a rác a balkáni szerbek régebbi elnevezése, melyet a 12. századtól használtak.[21] Az oroszok elleni hadjárat a László-beszéd nyomán vetődhet fel, ugyanis Vazul fiainak menekülésekor a krónikák a Rusciát jelölik meg a megállapodás helyszíneként, azonban ezt a Karthauzi Névtelen a Racz kyral földjeként fordítja.[22] Ezt a nézetet azonban el kell vetnünk, mert a 14. századi krónikakompiláció Ruscia megnevezését másutt orosznak fordítja.[23] A László-napi sermónál szerzőnk forrásában talán szövegromlás miatt a Ruscia helyett Rascia név fordulhatott elő, s ennek köszönhető az eltérés. Megjegyezném, hogy mikor a Vazul-fiak hazajöveteléről tudósít, elhagyja a 14. századi krónikakompiláció azon passzusát, miszerint Novum Castrumnál jöttek volna be Magyarországra.[24] A Rácországból hazánkba vezető út mentén nem ismerünk a középkori Magyaroszágon Újvár nevű települést.[25] A páros kötőszók révén érvényesülő mondatszerkezet a harmadik értelmezést, a történelmi Magyarország keretein belüli lokalizálást valószínűsíti: az Alföld és a Rácország kifejezés tartozik ennek értelmében szorosabban össze, s más gondolati egység a Görögország. A népesedéstörténeti adatok sem mondanak ellent ennek a feltételezésnek.[26]

Taksony fejedelmi központjául Taxon oreeny-t[27] jelöli meg a Néma Barát. Taksonyőr nevű települést nem ismerünk a középkori Magyarországon, ismeretes viszont két Taksony nevű falu: az egyik a Sárközben, a másik pedig a Csepel-sziget keleti bejárójánál helyezkedhetett el.[28] A korábban említett Alföld és Rácország mint hatalmi övezet inkább az első lokalizálást teszi elfogadhatóvá. Ezt támaszthatja alá a László napra írt sermo adata is, ahol Levente temetkezési helyeként Taksony szerepel, ráadásul hozzáteszi, hogy a település az alfoldeen[29] helyezkedik el. A 14. századi krónikakompiláció szerint Taksony ultra Danubium[30] található. Ez a két adat azonban nem áll ellentmondásban egymással: a 14. századi krónikakompiláció szerzője Székesfehérváron vagy Esztergomban élhetett,[31] hozzá képest tehát Taksony valóban ultra Danubium helyezkedett el. Egy mozzanat azonban figyelemreméltó: a 14. századi krónikakompiláció szerint pogánysága miatt temették ide Leventét a Karthauzi Névtelen által közölt indoktól eltérően, miszerint gonoz vala mynt peter kyral.[32] Szerzetesünk tehát nem kívánta Taksony környékét pogány vidékként tárni az olvasóközönsége elé. Az merülhet fel még kérdésként, hogy a Néma Barát miért nem nevezi meg konzekvensen ezt a földrajzi helyet. A földrajzi helyek puszta személynévvel való megnevezése a korai időkben eleven volt, a későbbiekben azonban a személynévhez hozzákapcsolták az illető földrajzi hely közszói megnevezését.[33] A 16. század elején, a török előrenyomulás következtében az említett terület az ország déli végvárvonalát képezte, így valóban feltételezhető, hogy a határrészre utaló őr közszói megjelölés kapcsolódott volna a korábbi Taksony elnevezéshez. Talán arról lehet szó, hogy a László-beszédben szolgaibb módon követi forrását, míg az István-legendában jobban igazodik a 16. századi gyakorlathoz.

A temetkezési helyek vizsgálatánál maradva felhívnám a figyelmet Lampert tyteli sírjára, melyről egyedül a Néma Barát tesz említést, ráadásul hozzáteszi, hogy az alffeldon található ez a település.[34]

Keán a krónikaíró hagyományban mint dux Bulgarorum et Sclavorum[35] ismeretes. A Néma Barát ezzel szemben a bolgárok és olahok hawas al foldeeben[36] élő fejedelmének nevezi. A Havasalföld kifejezés nemcsak a Néma Barát lehetséges párhuzamos helyein nem szerepel, de nem ismerünk ennél korábbi nyelvtörténeti adatot a szó előfordulására. A Havasel(ve) kifejezés korábban is előfordul, jelentése ´a Havasokon, azaz a Déli-Kárpátokon túl fekvő vidék´ volt. A föld szó jelentése a korabeli nyelvállapotot tekintve ´ország, tartomány´ lehetett.[37] István király valóban viselt hadjáratot Keán ellen, aki a bolgárok fejedelme volt, de az oláhok és Havasalföld említése legkorábban a 12. századból származhat. Ugyanis a középkori Magyar Királyság a 11-12. században vonta érdekkörébe a Kárpátok, az Olt és a Duna közti területet, s szervezte meg a Szörényi bánságot,[38] tehát csak ekkortól beszélhetünk ´tartomány´-ról, másfelől pedig a román, vagyis oláh etnikum csak a 12-13. század folyamán alakult ki, a keletről jövő szlávok kunokkal, besenyőkkel és más török etnikumú népcsoportokkal való összeolvadása révén.[39] A 15. századtól lazult meg a havaselvei román vajdák és a magyar királyság hűbéri kapcsolata. A 14. századi krónikakompiláció szerzője Edeelui Zoltant nevezi a terület vezetőjének. A Karthauzi Névtelen azonban továbbmegy: a Zoltánok ~ szultán hasonló hangzása alapján etimológiát közöl,[40] s ráadásul hozzáteszi, hogy ez orzagtwl el zakadwan nagy sok nyomowsaggal fyzeteek meg az yo teetel.[41] Ezen a ponton megítélésem szerint aligha vonható kétségbe, hogy a török pusztítástól sokat szenvedett szerzetes saját megnyilvánulásával állunk szemben. Ennek tükrében feltételezhető, hogy Havasalföld közbevetése sem vezethető vissza semmilyen más forrásra.

Az oroszok Zava felől jövő támadásanak[42] leírásánál a 14. századi krónikakompiláció több adatot közöl.[43] A krónikából tudjuk, hogy a támadás során a besenyők a Duna innenső partjáig nyomultak, in campum Buzias,[44] a Néma Barát azonban ezt nem említi. A hazai sikerek felől azonban már értesíti az olvasóközönségét: a Zalonkemennél összegyűlő sereg Nandor feyeer varnaal átlépte a Zawat.[45] Ráadásul a 14. századi krónikakompiláció vonatkozó passzusa Vydet csak ispánként nevezi meg, a Karthauzi Névtelen azonban nem felejti el ideiktatni a krónika más helyéről a vonatkozó adalékot, miszerint Bachmegyey Ispan.[46]

László király 1091-ben vezetett hadjáratot Horvátország ellen. A Néma Barát azonban nemcsak Horvátország, hanem korontal orzag[47] elfoglalását is Lászlónak tulajdonítja e hadjárat során. Torontál vármegye a Délvidéken egy kis megye, mely a 14. század elejétől Keve vármegye része lett. Torontál megyére vonatkozó egyetlen adat sem maradt fenn az Árpád-korból, ahogy erre Györffy utal.[48] A Néma Barát az orzagnak reeghy Cronicaia-ból tehát aligha vehette ezt az értesülést.

tamada ezen Magyar orzaagbol, zeremseeghnek tartomanaabol es azon varasban zyleteek, kyt annak wtaanna az zent neweere newezeenek[49] – olvasható a Szent Demeter-legendában, vagyis a mai Szávaszentdemeterre utal a Néma Barát. A Legendae Sanctorum szövege alapján készült Pelbárt-beszédre vezethető vissza ez az adat. Egyetlen mozzanattal egészíti ki, miszerint a várost ma Szávaszentdemeternek hívják.[50] Szent Demeter hazai kultusza Szávaszentdemeter és Szeged környékén virágzott.[51]

A helyi néphagyománynál maradva utalnék a László-beszéd végén közölt csodák közül arra, hogy mikor serege éhezett, ymachagaban kenyereg vala, melynek hatására nagy sok seregh zarwas es gymok eleyben jeweenek és zamtalan Byalok.[52] Magyar Zoltán szerint a szarvasok és a bivalyok históriáját elbeszélő csoda a legelevenebben a délvidéki szájhagyományban élt.[53]

Tolna, Sármellék

A László-beszédben kilenc idegen népek ellen viselt hadjáratról ad hírt a Néma Barát.[54] A krónikák mellett a Karthauzi Névtelen több forrásában is felfedezető ezen hadjáratok nyoma, de ezek László sanctitasára helyezik a hangsúlyt, ezért másodlagos lesz a történelmi hűség.[55] A besenyők három ízben indítottak a vizsgált időszakban támadást Magyarország ellen: a Néma Barát mindhárom támadásról hírt ad, azonban két támadást a kunok támadásaként, az 1071-es támadást az orozok Zava felol jövő támadásaként tünteti fel.[56] De miért nem használja scriptorunk a besenyő elnevezést? Mind a kun, mind az orosz helyettesítés indokolható: a besenyők a 11. században a kunokkal, úzokkal közös szállásterületen éltek, s hadjárataikban segédcsapatul felhasználták az említett népeket is; 1091-ben azonban katasztrofális vereséget szenvedtek a Bizánci Császárságtól,[57] s ezután asszimilálódtak a környező népekbe, nagy számban érkeztek Magyarországra, a Hanságban, a Sárvíz két oldalán, Pest megyében Ürbő és Örkény körül, a Kis-Duna és a Vág között, valamint Nyitrában telepedtek le.[58] A besenyő kifejezés tudatos kiiktatásához ez adhatja meg a kulcsot: a Néma Barát környezetében nagy számú besenyő etnicitású ember élhetett, s ezért kerülhette talán e kompromittáló adatok közlését. A déli területek vizsgálatánál a Sárvíz két oldalán élő besenyőkre utalnék. Erre a területre vonatkozik I. Géza szekszárdi kolostoralapítása is. Kézai a 14. századi krónikakompilációban olvasható etimológiával egyezően a település nevét a szeg ´barna hajú´ jelentéssel hozza összefüggésbe.[59] A Néma Barát ezzel szemben a zaar ´kopasz homlokú´ szóból eredezteti a település elnevezését, mely értelmezést elfogadja Kálmán és Dienes is. Dienes szerint a helyi hagyomány írásba rögzítését tételezhetjük fel.[60] Ennek az etimológiának a rögzítése érdekes azért is, mert a krónikákban olvasható a Bársonyos-hegy, a Vértes etimológiájának a magyarázata is, ezeket azonban a Néma Barát nem közli.[61]

Baranya

Baranya központja István király korától fogva Pécs volt. Az ókor óta Quinqueecclesias néven előfordul forrásainkban a település.[62] A Néma Barát minden alkalommal átveszi azokat a közléseket, amelyek a lehetséges forrásokban pécsi vonatkozású adatok.[63]

Hadnagy Bálint Miraculuma számos csodát sorol fel, ebből Gyöngyösi azonban csak egyet emel át művébe. A Néma Barát hűen követi a Decalogus 10. sermóját, tekintve a beszéd szerkezetét, olykor szó szerint fordít részeket. A végén azonban nem elégedett meg a Néma Barát a diósgyőri porkoláb példájával, hanem a siklósi porkoláb 1422-es esetét idézi, mely a Decalogus első beszédében szerepel, ráadásul át is dolgozta. Sarbak Gábor szerint „beszédének méretei miatt lehetett erre szüksége, enélkül elég rövidre – kissé elméletire és pálos jellegűre – sikeredett volna.”[64] Meglátásom szerint azonban szerzőnk számára ennél fontosabb tény lehetett az, hogy Baranyában esett meg a csoda.

A lehetséges forrásokban előforduló baranyai helynevek közül Pécsvárad nevét nem közli.[65]

Somogy

Somogyra vonatkozó értesülései ellenmondásosak. Egyfelől a 14. századi krónikakompilációnál kevesebbszer idézi ezt a területet.[66] Másfelől azonban a közölt beszédek alapján a somogyi folklór elemei felfedezhetők tudósításában:

·        A 14. századi krónikakompiláció István mindhárom ellenfelét duxnak nevezi, ezzel szemben a Karthauzi Névtelen csak Koppányt nevezi egy ízben hercegnek.[67] Magyar Zoltán utal a „Kupa herceg” iránt tanúsított somogyi szimpátiára.[68] Ráadásul a Néma Barát nemcsak a somogyi, de a zalai területek urának is Koppányt tartja Laskai Osváttal egyezően, s ez szintén a helyi hagyományra utalhat.[69]

·        Magyar Zoltán utal arra, hogy Somogyvárról származó adatok szerint a középkorban László váradi sírjánál szentelményi erőt tulajdonítottak az ereklyéknek.[70] Erre vezethető vissza valószínűleg az Érdy-kódex két csodája: a vak és a fájós szemű lány gyógyulása.[71]

·        Hadnagy Bálint 88 csodát felsoroló műve[72] azonban nem tanulságmentes vizsgálatunk szempontjából annak ellenére sem, hogy bizonyos, hogy nem szolgált forrásul. A Knapp Éva által közölt elemzés nyomán megállapítható ugyanis, hogy a csodán átesettek származásukat tekintve legnagyobb arányban Pest-Pilis, Baranya, Somogy megyeiek voltak, így feltételezhető, hogy e megyék területén virágozhatott leginkább Szent Pál kultusza ebben az időben.[73]

A Szent Pál transzlációjáról szóló beszédben szereplő kolostoralapítások vizsgálata a somogyi területre vonatkozóan is tanulságul szolgál. A somogyi kolostor, Szentpéter alapítása a Bánfi család nevéhez fűződik, ahogy arra Gyöngyösi is utal.[74] A Karthauzi Névtelen egy jelzővel azonban bővíti ezt: Az nagy Bánffyak zent Peterth somogyban szerepel a kódexben.[75]

Megítélésem szerint azonban az ellentmondás feloldható: azok az adatok ugyanis, amelyek nem szerepelnek a Néma Barát tudósításában, a későbbi I. (Szent) Lászlónak koronázott uralkodóval, Salamonnal szembeni harcairól, majd I. Gézának László által is támogatott uralkodásáról (ellenkirályságáról) számolnak be. Ez pedig semmiképpen sem szolgálhatta az uralkodó sanctitasának hangsúlyozását. Elképzelhető, hogy a Néma Barát szándékosan hagyta ki ezeket az elemeket, a szent iránti tiszteletből. A középkorban az uralkodói hatalom legitimációját két eszköz biztosíthatta alapvetően: egyfelől az idoneitas elve, vagyis az uralkodásra való alkalmasság, melyet a nép védelme által lehetett biztosítani, másfelől pedig a Szent Koronával történő koronázás. Az idoneitas elve másodlagos szerepet játszik a beszédben, bizonyítéka lehetne a kerlési csata, de a Néma Barátnál nem László játssza a főszerepet, hanem Salamon kyral es az keth herczeg védi meg az országot,[76] a váci diadal után az angyalok által hozott aran koronaa azonban egyértelműen a legitimálást szolgálja.[77] Ráadásul tyzes angyalok otalmazyaak ewtet,[78] mikor Salamonnal találkozik, ez az isteni kiválasztottság jele. A legitimáció ilyen megalapozása származhat az őskrónikából, de lehet a Néma Barát tudatos választása is: a szentséget védelmező egyházi ember szólalhat itt meg, ezért a hiányzó adatok mellőzése nem tanúskodik arról, hogy esetleg nem ismerte volna őket.

Szlavónia

A latin nyelvű előszóban Sclauonia[79] alakban szerepel nála e terület, de a László-beszédben tot orzagként[80] fordítja a Néma Barát.

Szent Jeromos szlavóniai, stridoni születési helye kimutatható más forrásokból is, azonban a Karthauzi Névtelen nem elégszik meg a puszta helynévközléssel, hanem hozzáteszi, hogy e település tot es magyar orzaghnak hatara közöt az tenghor felol[81] helyezkedik el. Jeromos iránti tiszteletéről tanúskodik, hogy az előszóban rá hivatkozik például szolgáló elődként, hozzátéve, hogy prope nos élt.[82]

Balaton-felvidék

A Néma Barát lakhelyeként a városlődi kolostort szokás emlegetni.[83] Madas szerint nem elhanyagolható szempont az, hogy „a Névtelen latinul nem tudó, különböző rendű apácák és laikus tesvérek számára írta művét. A Balaton-felvidék centrumában épült remeteség minden bizonnyal kapcsolatban állt a szomszédos nagyvázsonyi, nagyjenői pálosokkal, a veszprémi domonkos, a veszprémvölgyi ciszterci, a somlóvásárhelyi premontrei apácákkal, a zirci ciszterciekkel, a bakonybéli bencésekkel és a pápai ferenecesekkel.”[84] A térség földrajzi neveinek vizsgálata azonban nem támasztja alá ezt a feltételezést.

Nem tanúsít különösebb érdeklődést sem Veszprém, sem Székesfehérvár iránt. Több helyen e városnevek idézése elkerülhetetlen, egyértelműen hozzátartozhattak a korban elterjedt klerikusi műveltséghez.[85] Székesfehérvár és Veszprém előfordulása a László-beszédben szintén a forrás követéséről tanúskodik.[86] Ezen települések említésének a hiánya azonban tanulsággal szolgál vizsgálatunk szempontjából: az István-beszéd lehetséges forrásai elbeszélik a veszprémi és a székesfehérvári bazilika alapítását, valamint Koppány legyőzésének helyszíneként Veszprémet említik, a Karthauzi Névtelen azonban hallgat ezekről az adatokról.[87]

A Gellért-legenda, mely részletesen beszámol Gellért mártíromságáról, nem emíti meg a Székesfehérvárról Budára tartó utat Diósd érintésével, zent myseet zolgala[88] a Néma Barát szerint, azonban a helyszín említése elmarad.[89] Ellenvetésként felmerülhet, hogy a Karthauzi Névtelen Temesvári Pelbárt művét használja forrásul, mely szintén nem tesz említést e helynevekről, azonban szerzőnk a Gellért-beszéd végén – mikor Pest környéki és csanádi vonatkozású eseményekről kíván beszámolni – Temesvári Pelbárt helyett áttér más forrás használatára. Ha valóban érdeklődést tanúsít Székesfehérvár vagy Diósd iránt, akkor ezt megtehette volna néhány bekezdéssel hamarabb is.

Veszprém és Székesfehérvár említéséhez hasonló jelenséget figyelhetünk meg Bakonybél és Szentmárton kapcsán is. A Gellért-napi beszédben előfordul mindkettő, ugyanakkor az István-[90] és László-sermóban[91] nem tartja szükségesnek megismételni e helyneveket, mikor előkerül Gellért neve. Laskai Osvát ráadásul tudósít arról is, hogy Pannónia hegyét azért nevezik Szent Márton hegyének, mert sanctus Martinus oratonis locum sibi elegerat, dum in Pannonia degebat[92]. Ha a Karthauzi Névtelennek nem is közvetlen forrása Laskai Osvát, de másutt is megfigyelhető, hogy vesz át a ferences szerzetes által közölt adatokból, azonban ezt a szentmártoni magyarázatot nem tartja említésre méltónak.

A 14. századi krónikakompiláció[93] részletesen beszámol I. Béla és I. András küzdelmeiről. A Néma Barát hibásan a a tyza dwna kozee, majd a bakon[94]-ba helyezi a csatát, ráadásul Zcirs[95] nevét már meg sem említi. Továbbá a László-beszéd által felölelt időbeli keret idejére tehető IV. Henrik Magyarország elleni hadjárata, melynek során a Dunántúl több települését érte pusztítás. A Néma Barátnál ezekre nem történik utalás.[96]

Remete Szent Pál testének Magyarországra hozatala kapcsán számos pálos kolostort sorol fel. A Karthauzi Névtelen feltételezett lakóhelye, a városlődi kolostor környékén több pálos kolostor is volt,[97] ő azonban csak porwath és wasonth[98] említi meg Gyöngyösi nyomán. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy Tálod,[99] Uzsa[100] ekkoriban nem működött, akkor is elgondolkodtató, hogy nem említi Csatkát,[101] Jenőt,[102] Szentjakabot.[103]

A Balaton-felvidéki folklór hagyományaira vonatkozó adatokat nem közli a Néma Barát. Elsőként a Balázs-napi beszédre utalnék itt: a Debreceni-kódex[104] szerzője a Legenda Aureaban olvasható legendát azzal a mozzanattal egészíti ki, hogy Balatonnál halt meg Szent Balázs,[105] amelynek alapjául talán az szolgálhatott, hogy a Balaton melletti Szentgyörgy-hegyen volt egy barlang, ahol a szent kultusza kibontakozott a középkor folyamán.[106] Másfelől utalnék arra, hogy Kézai a Bársonyos-hegy[107] etimológiájára vonatkozó adatokat közöl. Hasonló megállapításokkal találkozunk Anonymus Gestájában a németek Vértes hegységben elszenvedett vereségével kapcsolatban,[108] a 14. századi krónikakompiláció pedig Ferlorum Paiert, vagyis Vesztnemptit[109] említi meg. Forrásként a szájhagyomány szolgálhatott.

Nyugat-Magyarország

Az Érdy-kódexben előforduló adatok és a lehetséges forráshelyek egymás mellé állítása azt mutatja, hogy ezen a területen a Néma Barát teljesen járatlan.

A 14. századi krónikakompiláció szerint Koppányt István a Goron folyónál győzi le, de a Névtelen nem nevezi meg a csata helyszínét.[110] A Koppány felnégyeléséről szóló leírás sem tanulság nélküli szempontunkból: ffeel Gyorree[111] küldi István a testet. Kézenfekvő következtetésnek tűnik ennek tükrében, hogy szerzőnk tudja lokalizálni Győrt, valamint hogy Győrtől délebbre él. A fel szó jelentése azonban a nyelvtörténet folyamán változást mutat: eredeti jelentésben ´nach oben, felfelé, magasabban fekvő területek irányába´ értelemben szerepel, a térbeli emelkedés kifejezésére szolgál, amelyből csak később fejlődik ki a horizontális értelmű jelentése.[112] Az Érdy-kódex szövegének vizsgálata arra mutat, hogy a Néma Barát e szócskát nem horizontális értelemben használja, hanem a magasságbeli különbségek érzékeltetésére.[113]

A László-beszéd párhuzamos helyeinek összevetése ráirányítja a figyelmet arra, hogy az ország nyugati részével kapcsolatos ütközetek leírását mellőzi a Néma Barát.[114] Figyelemreméltó, hogy Salamon menekülésekor egy ízben Mosont[115] ír ugyan a 14. századi krónikakompiláció és Kézai közlésével egyezően, a továbbiakban azonban kevéssel később Poson[116] szerepel a Névtelen művében, noha a források továbbra is idézik Moson nevét is.

Szent Márton szülőhelyeként Sabariát[117] szerepelteti a szerző. A függelék adatainak áttekintése rávilágít a Néma Barát azon törekvésére, hogy a latin forrás helyneveit átültesse magyar nyelvre.[118] Már 1274-ből van adatunk e földrajzi hely Zombathel megnevezésére. A Zombathel név alatt azonban a középkori Magyarországon találunk még egy települést is, mégpedig Verőce vármegye területén.[119] Feltételezhető, hogy a Sabaria alak megőrzése abból fakad, hogy nem ismeri e nyugati települést.

A pálos kolostorok felsorolásakor kihagyja a moniorokereki kolostort,[120] noha fennállása egyértelműen igazolható más források nyomán. [121]

Pest környéke

A Néma Barát Pest környékén járatos lehetett. Salamon László és Géza ellen vívott harcainak leírása rávilágít erre. Egyfelől László és Géza circa Vaciam találkozik egymással, ibi magna silva,[122] a Karthauzi Névtelen azonban ezt az erdőt már Rakwsra[123] lokalizálja. A 16. században Vác már jelentős város volt, aligha lehetett alkalmas arra, hogy a két sereg felvonulási övezetét alkossa. A 14. századi krónikakompiláció tudósítása szerint László in eodem loco alapít kolostort,[124] ahol az ütközetet vívták. A 14. századi krónikakompiláció szerint a seregek Cinkotán állomásoztak, itt a Mogyoród-hegy húzódik.[125] A Néma Barátnál azonban már egyértelműen Mogyoród szerepel mint az alapítás helyszíne.[126] Felmerülhet tájékozatlansága bizonyítékaként Dömös, Marót és Kesztölc mellőzése,[127] megítélésem szerint azonban ez nem földrajzi ismereteiről, hanem forráshasználatáról, illetve szerzetesi voltáról szolgál adalékokkal.

Korábban már utaltam arra, hogy a Gellért-sermo során a Karthauzi Névtelen Temesvári Pelbárt Gellért-legendáját a beszéd nagy részében szinte szó szerint követi, csak akkor tér át a részletesebb adatokat közlő más forrás (valószínűleg az őskrónika) használatára, mikor a pesti révnél megesett mártíromságot tárgyalja. A mártíromság leírásánál a Nagy legenda és a 14. századi krónikakompiláció Kelenföldjéből a Néma Barátnál nagy kelen felde[128] lesz, majd említést tesz arról, hogy a szentet a pesti Boldogasszony templomában temették el, valamint az meely kewen ky ontottaak vala agya veleyt ... zeep eegy hazat raktanak.[129]

A Pál transzlációjáról szóló beszéd több idevonatkozó adatot is tartalmaz. A transzláció leírásában néhány ponton eltérés mutatkozik: Gyöngyösi a processzió leírásakor a Czepel sigethe és Kelenfeld[130] nevét is megemlíti, ez a Néma Barát leírásából hiányzik. Továbbá Szentlőrinc a Karthauzi Névtelennél Buda folot[131] helyezkedik el, Gyöngyösinél azonban a Buda versus occidentum situerant[132] helyjelölés szerepel egy ízben, másutt előfordul a supra Buda is.[133] Ez arra utalhat, hogy a Néma Barát feleslegesnek tartotta pontosabban megadni Szentlőrinc földrajzi helyzetét. A kolostoralapítások párhuzamba állításával is kimutatható néhány következtetés:

·        A Karthauzi Névtelen nem tesz említést a pálos rend megalapításának körülményeiről, szemben a Decalogussal,[134] így felsorolásában nem szerepel Szentkereszt,[135] Szentlélek,[136] Szentlászló,[137] Nosztra[138] megalapítása. A három pilisi kolostor a török pusztításai következtében azonban elnéptelenedett 1526 körül, tehát a Néma Barát a tényleges helyzetet mutatja akkor, mikor nem tesz említést ezekről a kolostorokról. Ráadásul a beszéd úgy mutatja be ezeket a kolostoralapításokat, mint Szent Pál sanctitasának bizonyítékát, amely aligha nyert volna megerősítést az ingadozó hitűekben, ha a három részre szakadt Magyarországon a török pusztításokra utaló településeket vonultat fel.

·        reeghy laos kyral Buda felot zent paalt[139] – olvasható a karthauzi szerzetesnél a 18. századi szerzők véleményével egyezően,[140] de a Decalogusban ennek nincs nyoma. A DAP[141] szerint azonban nem volt Szentpál nevű kolostor Budán, ugyanis „a pálosok Mohács előtt nem telepedtek városokba. Budán több monostor is rendelkezett lakóházzal, de ezek nem voltak kolostorok.”[142] A scriptor által közölt adat hátterében az állhat, hogy a  szentlőrinci monostor kapott I. Lajos királytól egy kőházat a budai várban, melyet Szentpálnak neveztek.[143] A Gyöngyösi Decalogusával való összevetés egyértelműen rámutat arra, hogy Gyöngyösi művét követi a scriptor, s mivel a Decalogusban ez az adat nem szerepel, feltételezhetjük, hogy saját ismeretanyagát közvetíti a Néma Barát. A felot megjelölés a várra mint vertikálisan kiemelkedő helyre utalhat.[144] Megjegyezném, hogy Tolna és Somogy megye határán létezett Szentpál elnevezésű kolostor.[145] A helymegjelölés az ettől való pontos elkülönítést is szolgálhatja.

·        Rex Matthias donavit ... Albam Ecclesiam[146] – olvasható a Decalogusban. A Karthauzi Névtelen azonban valószínűleg az egyértelműség céljából így fogalmaz: Buda felot feyeer egyhazat.[147]

Felvidék

Kevés adatot közöl a Néma Barát a Felvidékre vonatkozóan, bár az is igaz, hogy a párhuzamos helyekben ritkán szerepelnek ide vonatkozó adatok:

·        Vazul fogságának helyszínét, a Nyttryay tömlöcöt[148] nem mulasztja el közölni sem a Szent László, sem pedig a Szent István napjára írott beszédben.

·        A csehek Trencsén elleni hadjárata szerepel még a krónikában, melyet meg is említ a Néma Barát.[149]

Megjegyezném, hogy Salamon Géza és László ellen császári segítséggel indított támadásának helyszíneként szerepel Sempte super Nitriam,[150] ez az adat azonban hiányzik a Néma Barát tudósításából, a mellőzés okaként a Somogyra vonatkozó adatok hiányára utalnék vissza.

Korábban utaltam már arra, hogy a Névtelen kerüli a besenyő elnevezést, most csak emlékeztetnék rá, hogy Nyitra vidékén is jelentős besenyő népességgel számolhatunk.

A pálos kolostoralapítások vizsgálata sem szolgál ez esetben jelentős támpontul: közülük Gombaszög feküdt a legészakabbra, s ez szerepel is a Néma Barát leírásában.[151]

Az Érdy-kódexben két olyan szenttel is találkozunk, akikkel kapcsolatban a Karthauzi Névtelen beszédei nem tartalmaznak ugyan földrajzi nevet, azonban szerzetesünk élettere szempontjából nem mellékesek. Az egyik Szent Kelemen (megh.101), akinek tiszteletével leginkább Rozsnyó és Selmecbánya környékén találkozunk;[152] a másik pedig Szent Szaniszló (megh.1067),[153] akinek kultusza a Lengyelországgal határos vármegyékben bontakozott ki, Milaj, Frigyesvágása (Friedmann, Frydnam), Pongrácfalva (Pongracovce), Németlipcse, Rózsahegy, Sztára volt a középkorban Szaniszló-patrocinium.[154] Továbbá utalnék még Szent Jeromosra, akinek – bár Stridonban született – Selmecbánya környékén bontakozott ki kultusza a középkorban, amelyet az a tény is mutat, hogy 1735-ben a róla elnevezett rend, a hieronimiták Szélaknán telepedtek meg.[155] A Szepességben is virágzó Szent László-kultusz jele lehet Salamon és László küzdelmeinek, valamint I.Géza uralkodásának felületes ismertetése.[156]

Felső-Tisza-vidék

A krónikák Aba temetkezési helyéül Sarust jelölik meg, melyet a Néma Barát Sarospataknak[157] fordít, valamint a Tiszát a párhuzamos helyek mint Aba menekülésének irányát jelölik meg, ezzel szemben a Néma Barát a temetkezési hely lokalizálásához használja fel.[158] Sárospatak a 16. század első felében nevezetes város lehetett az eldugott Heves megyei Abasárhoz képest, valószínűleg ennek tudható be, hogy a tényleges abasári temetkezést Sárospatakkal helyettesíti. Ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy ismeri a sárospataki hagyományokat: Laskai Osvát utal arra, hogy itt született Szent Erzsébet,[159] erről azonban a Néma Barát nem tesz említést. Laban rámutatott, hogy Laskai Osvát a helyi tradícióból merít, mikor beszámol a születési helyről, a rózsalegendáról, valamint leírja, hogy Erzsébet a koszorúját a vízbe dobja, mikor megkéri a kezét Lajos.[160] Ez utóbbi mozzanat felbukkanása a Néma Barát beszédében azonban már nem a helybeli szájhagyomány rögzítése, hiszen Temesvári Pelbárt beszédeiben is felbukkan, melyet hűen követ szerzőnk ez esetben. A 14. századi krónikakompiláció két ízben is említi Novum Castrumot,[161] azonban a Néma Barát egyik esetben sem közli a település nevét.

A krónika szerint Salamon Trasiluanam provinciam ígérte a kun vezérnek a segítségért cserébe, aki megindítja Magyarország ellen a támadás,[162] és devenit in provinciam castrorum Vng et Borsua,[163] vagyis Ung és Borsava vármegye helye egyértelműen elkülönül Erdélytől. A Néma Barát tudósítása abban megegyezik, hogy Erdelsseegot ígéri Salamon a kunnak, azonban az kwn kyral azon raytta ragadwan zallaa meg vng varaat és Borsnaat.[164] Vagyis ez az értelmezés Ung és Borsova erdélyi lokalizálását lehetővé teszi.

Említést érdemlő tényező az íráskép is: a Thuróczy-krónikában Vng szerepel, s ugyanezen alakban fordul elő a Néma Barátnál is az említett település. Szerzőnk azonban az u hangot w-vel jelöli más helyeken. Borsava nevét az SRH Borsua alakban közli,[165] a Thuróczy-krónika 1488-as, Augsburgban kiadott példányában azonban Borsna fordul elő.[166] Különösen érdekes ez a tény annak tükrében, hogy ezzel az alakkal nem találkozunk más forrásban.[167]

Az 1091-es kun hadjárat útvonala[168] a 14. századi krónikakompiláció szerint Ultasilvanum à  Byhar: Vmsoer à  Thocoyd.[169] A Néma Barát egy ponton megváltoztatja a krónika tudósítását: Bihor, circa flumen Vnsoer helyett ő Nyrbattorssagot jelöli meg a támadás helyszíneként. A támadás végpontja, Becse azonban már megegyezik a két forrásban. Ez arra utalhat, hogy nem tudja lokalizálni a két említett helyet, ezért talán az 1068-as besenyő-kun támadás leírásának analógiájára a nyíri terület elleni hadjáratról számol be. Említést érdemel, hogy a település ily módon történő megnevezése a korábbi forrásokban nem fordul elő. 1279-ben Bátur néven említik a források elsőként a települést. A Bátor puszta személynévből keletkezett. A megkülönböztető szerepű Nyír- előtag a nyírségi tájjal kapcsolatos.[170] A -ság, -ség formánsunk jelentése ´halom, domb´ volt eredetileg,[171] hozzáillesztése a település nevéhez megfelel a tényleges térszínforma-viszonyoknak. Utalnék arra, hogy az 1068-as támadás ad provinciam Nyr irányul, melyet a Karthauzi Névtelen Nyrseeg alakban fordít.[172]

Gyöngyösi Decalogusa említést tesz Ungvár alapításáról,[173] azonban a Néma Barát ezt nem említi, noha Ungvár fennállása egyértelműen igazolható más források nyomán.[174] A Decalogus vizsgálata még egy tanulsággal is szolgál: hogy a pilisi újonnan felállított kolostorokat Lodomér esztergomi érsek és András egri püspök áldotta meg.[175] A Néma Barát azonban nem tartotta szükségesnek átvenni ezt az információt. Figyelemreméltó lehet e tény annak tükrében, hogy Bálint pécsi püspök nevét megemlíti a corpus Magyarországra hozatala kapcsán.[176]

A Felső-Tisza-vidékre vonatkozó adatok vizsgálata a területen való járatlanságára utal. Ez alól egyedül Nyírség és Nyírbátorság említése a kivétel. Ugyanakkor utalnék arra, hogy a szepességi Szent László-kultuszban László mint a nyiri föld fejedelme[177] ismert, talán csak ennek tudható be a hely kétszeri idézése.

Erdély

Erdéllyel kapcsolatban igyekszik a jól értesültség látszatát kelteni, ugyanakkor a közölt adatok nagy valószínűséggel eredeztethetők valamely írott forrásból. Kivételt Váradfőnek a Fekete-Körös partjára való lokalizálása jelenti, amely azonban téves. Talán megfordult rövid ideig Erdélyben, szívesen vesz át Erdélyre vonatkozó adatokat, de nem volt járatos a területen.

A 14. századi krónikakompiláció szerint Gyulát legyőzése után István transmissit Hungariam,[178] de a Karthauzi Névtelen a kydee be igekötős igét használja, s csak ezután jelöli meg feyeer varat a temetés helyszíneként.[179] A gyulafehérvári temetés gondolata fel sem merül. Lehetséges, hogy nem is ismerte e települést, hiszen a Kis legenda, valamint a Hartvik-féle legenda említést tesz egy ad Albam Trassilvanam elleni besenyő támadásról,[180] a Néma Barát azonban ezt nem közli. Laskai Osvát a László-sermóban említést tesz a gyulafehérvári székesegyház építéséről, más források ezt nem idézik,[181] talán valamilyen erdélyi tradíciót használt fel a ferences szerzetes, melyet a Néma Barát nem ismer, vagy nem tart említésre érdemesnek.

A csanádi püspökség történetéről három eseményt rögzítenek a források, a Néma Barát ezek közül csak egyre utal. Gellért Nagy legendája részletesen beszámol a csanádi püspökség megszervezéséről: körülhatárolja a püspökség területét, majd Ajtony Csanád elleni harcának leírása során több települést is felsorol,[182] melyek lokalizálása és a küzdelem leírása megfeleltethető egymásnak. Továbbá a párhuzamos helyek többsége említést tesz arról, hogy Aba ellátogatott a püspöki székhelyre, a Néma Barát szerint azonban kyral hozyaa hywataa geelerd pyspeket.[183] Csanádi kötődésének bizonyítékaként felmerülhet annak a hagyománynak az ismerete, miszerint a követ, melyen Gellért a vértanúságot szenvedte, Csanádra vitték, s templomot emeltek fölé. Ezt az adatot talán a Siculus-féle legendaváltozatból vagy az őskrónikából meríthette.

Az 1068-as Bihar ellen irányuló kun támadás[184] leírásakor a 14. századi krónikakompiláció közlését követi, de urbs Dobukat nem említi.[185] A csata helyszíneként a Kézai krónikájában is olvasható Kyrioleis hegyet nevezi meg, de ő hozzáteszi a nagy jelzőt: nehéz ugyanis a megmászása annak a hegynek[186] – olvasható a krónikában. A pontos lokalizálás nem feltétlenül saját ismereteiből származik, hanem valószínűleg az orzag nagy Chronicájára mint ősforrásra vezethető vissza.

A László-beszédben említett csodák közül a pénzek kőbálvánnyá változása, valamint a vízfakasztás tordai hagyományra vezethető vissza, a leírás azonban Temesvári Pelbártot követi.[187]

A Néma Barát szerint fekethe koros partthan varad ffew-t[188] építette László, a beszéd szerkezete alapján az alapítás időpontját 1092-re, az orosz-cseh-lengyel hadjárat utánra tehetjük a kolostor megalapítását. A 14. századi krónikakompiláció szintén lokalizálja Váradot, eszerint inter flumen Keres[189] helyezkedik el. A Karthauzi Névtelen közlése annyiban helytálló, hogy van Fekete-Körös, de Várad nem ennek partján, hanem a Sebes-Körös partján helyezkedik el. Az alapítás időpontja a helyi hagyomány szerint 1080,[190] mely a 14. századi krónikakompilációban már 1091-re tevődik át, hiszen a kun támadáshoz kapcsolódva emlékezik meg róla a szerző. Megjegyezném, hogy a László-legendában olvasható Váradhoz kötődő csodaleírások nem tulajdoníthatók feltétlenül a helyi tradíció ismeretének, hiszen számos párhuzamos hely közli őket,[191] ugyanakkor nem mellékes, hogy szükségesnek érzi közölni őket. Kérdéses, hogy mi indokolhatja a Váradfő elnevezést.[192] Azonban a történeti földrajzok több Várad nevű helyről is említést tesznek.[193] A fő szavunk jelentése ´legfontosabb, legrangosabb´[194] lehetett ebben az időben. A Néma Barát tehát talán a kolostor jelentőségére akarta így felhívni a figyelmet.

4. Összegzés

Az adatok elemzése nyomán kitűnik a Néma Barát jártassága a déli területeken, s ez alátámasztja azt, hogy innen származott. A Balaton-felvidéket kevéssé ismeri, ugyanakkor a kódexben több, felvidéki területre lokalizálható helyi tradíciót rögzít. Ennek tükrében megkérdőjelezhető a városlődi kolostor mint a Néma Barát lakhelye. Elgondolkodtató, hogy nem szükséges-e más karthauzi kolostorokat is megvizsgálni mint a Néma Barát lehetséges lakóhelyét.[195] A nyugati határvidéken szinte bizonyos, hogy nem járt, s a Tisza-vidék is idegen területnek tűnik számára. Valószínű, hogy megfordult Erdélyben, bár többször is téved az ide vonatkozó adatok ismertetésekor.

Hajnalka Horváth:

What Places Could the Karthauzi Névtelen Have Visited?

Some Lessons Learnt from Examining the Geographical Names

The author of this essay made an attempt to provide additional information about the biography of the Karthauzi Névtelen by examining the  geographical names mentioned in the Érdy Codex and collating them with other contemporary sources. She narrowed down the geographical names found in the text to those that were within the contemporary territory of Hungary. The Karthauzi Névtelen´s southern descent is partly proved by the processed information. However, the supposed location of his monastery in Városlőd was not confirmed. He provides relatively little information about the Transdanubian region. (It is almost possible to say that he did not know the Western frontier zone at all.) He most likely visited the surroundings of Pest and Upper Northern Hungary.