KERTÉSZ
BALÁZS:
A gyulafehÉrvÁri szÉkesegyház ÉpÍtÉsÉnek hagyomÁnya Laskai OsvÁt
Szent LÁszlÓ-beszÉdeiben
A ferences Laskai Osvát a 15. század végén három prédikációt állított
össze Szent Lászlóról,
ezek közül kettőben, a 48. és az 50. beszédben együtt szerepel Várad és
Gyulafehérvár, azonban a beszédrészletek értelmezése nem magától
értetődő, ugyanis úgy tűnik, hogy a 48. sermóban két
székesegyház építéséről, az 50. sermóban pedig két püspökség alapításáról
beszél.
A 48. sermo részlete:
Tertio dicta verba conveniunt beato Ladislao
propter similis operis executionem, quare sicut rex Iosaphat domos edificaverat
in Iuda ad instar turrium, sic beatus Ladislaus monasteria episcopalia duo
construxit, scilicet Varadiense et Albense, que regia largitate dotavit.
Az 50. sermo részlete:
Sic enim dicitur de eo: Cum itaque pius rex
Ladislaus armatus esset pietate, precipuus tamen erat humilitate, a quibus
solum magna Dei potentia honoratur. Omnes enim ecclesie et monasteria regalia
sive ab ipso, sive a quocumque alio fundata, elemosynis eius sunt locupletata,
unde merito usque in hodiernum diem elemosynas eius enarrat omnis ecclesia
Hungarorum. Duos quoque episcopatus ordinavit et regia largitate locupletavit, Varadiensem
et Albensem Gyele in Transilvania.
Mindkét esetben megállapítható, hogy a ferences szerző a Szent
László-legendának ugyanarról a helyéről merít, a 48. beszédben rövidebben
(sic beatus Ladislaus ... dotavit), az 50. beszédben bővebben. Lássuk a forrásul szolgáló
legendaszöveget:
Cum itaque ipse pius rex esset armatus
humilitate, potens pietate, precipuus tamen erat largitate. Omnes enim ecclesie
et monasteria regalia, sive ab eo, sive a quocunque alio fundata, elemosinis
eius sunt locupletata, unde merito usque in hodiernum diem elemosinas eius
enarrat omnis ecclesia Ungarorum. Duosque episcopatus ordinavit et regia
largitate locupletavit.
Várad és Gyulafehérvár együttes említése mindkét sermóban tartalmi
többletet jelent a legendaszöveghez képest.
A kérdés az, hogy ez a többlet honnan származik. Talán Laskai Osvát saját
leleményéről van szó? Lehet, hogy egy ismeretlen legendaváltozatot
használt a ferences barát? Esetleg valamilyen hagyományt tartott fenn? A kérdés
megválaszolása hozzájárulhat a ferences író forráskezelő technikájának és
szövegformáló módszerének jobb megismeréséhez is.
A probléma megoldásához mindenekelőtt értelmeznünk
kell az idézett sermo-részleteket. Először az 50. beszédet vizsgáljuk meg,
amelyben a ferences író majdnem szó szerint idézi a László-legendát. A
legendarészlet többek között két püspökség megszervezéséről is beszámol
megnevezésük nélkül. Laskai Osvát a legendarészletet toldja meg Várad és
Gyulafehérvár említésével, s így a prédikációban olvasható szöveg azt sugallja,
mintha a két említett püspökség a váradi és a gyulafehérvári lenne. Ennek
azonban a történeti kutatások eredményei ellentmondanak. A szakirodalomban
általánosan elfogadottá vált az a vélemény, mely szerint László a
feltehetőleg Szent István által alapított bihari püspökség székhelyét
helyezte át Váradra,
s az erdélyi püspökséget sem ő, hanem Szent István alapította. Az erdélyi püspökség székhelye
volt Gyulafehérvár, azonban ezt az egyházmegyét nem székhelyéről, hanem
földrajzi területéről nevezték el;
az pedig nehezen képzelhető el, hogy Laskai Osvát ne lett volna tisztában
ezzel az elnevezéssel. Felmerül továbbá a kérdés: ha a ferences barát a Szent
László által létrehozott püspökségeket akarta megnevezni, akkor miért hallgat a
zágrábiról?
Látható tehát, hogy Várad és Gyulafehérvár 50. sermóban történő
említésének magyarázata nem magától értetődő.
Térjünk át ezek után a 48. sermo idézett részletének
vizsgálatára. Laskai Osvát ebben a beszédben párhuzamot von a bibliai Iosaphat
király és Szent László között. A thema-mondat így hangzik: Crevit rex
Iosaphat et magnificatus est usque in sublime, et aedificavit domos in Iuda ad
instar turrium,
majd a folytatás: Licet, charissimi, haec verba ad litteram dicta sint de
Iosaphat rege Iudaeae, rationabiliter tamen assumuntur ad gloriam beati
Ladislai regis Hungarorum propter tria specialiter, videlicet:
Primo propter nominis significationem,
Secundo propter eius sublimationem,
Tertio propter operis similis exsecutionem.
A háromtagú felosztás harmadik tagjának kifejtése kezdődik a 48.
beszédnek a dolgozat elején idézett passzusával. Ebben a sermórészleteben a
ferences barát Iosaphat és Szent László építkezései között von párhuzamot. A
szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, hogy a Iosaphat
tevékenységét jelölő aedificare és a László tevékenységét
jelölő construere igék szinonimák, jelentésük: építeni. A
magyarországi középkori latinságban a construere igét használták az aedificare
szinonimájaként.
Erre a szöveghelyre a kutatás már korábban is felfigyelt. Karácsonyi János az
erdélyi püspökség megalapításával kapcsolatban, Entz Géza pedig a
gyulafehérvári székesegyház építése kapcsán hivatkozik Laskai Osvát
prédikációjára. A construere igét mindketten ´építeni' jelentéssel fordítják. Tehát a szövegben nem két
püspökség alapításáról vagy megszervezéséről, hanem két székesegyház
építéséről van szó.
A váradi székesegyház középkori történetére vonatkozó
forrásszövegekben az ecclesia cathedralis a leggyakrabban használt
kifejezés a székesegyház jelölésére,
ugyanakkor a monasterium is felbukkan Károly Róbertnek egy 1327-ben kelt
oklevelében: ... libertas ecclesiae, seu monasterii sanctissimi regis Ladislai
Varadiensis per primogenitores nostros concessa ... et tandem per nos eidem
ecclesiae confirmata ....
A monasterium Du Cange szótára szerint is jelenthet székesegyházat. Az elmondottak alapján a ...
beatus Ladislaus monasteria episcopalia duo construxit, scilicet Waradiense et
Albense ...-részletet így fordíthatjuk: „... Szent László két püspöki
székesegyházat épített, tudniillik a váradit és a gyulafehérvárit...” Az idézett
prédikációszöveg értelmezése kapcsán arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy
Laskai Osvát a legenda ´alapít´, ´szervez´ jelentésű ordinare igéje
helyett az ´épít´ jelentésű construere igét használja, nyilván
tudatosan, mivel nem két püspökség szervezéséről beszél, miként a legenda,
hanem két székesegyház építéséről.
Úgy tűnik, az 50. sermóban idézett legendaszöveget a
ferences barát figyelmetlenül toldotta meg Várad és Gyulafehérvár említésével,
így bővítése értelemzavaró.
Ezek után azt kell megvizsgálnunk, hogy Lászlónak volt-e
szerepe a váradi és a gyulafehérvári egyház építésében.
Nagyvárad középkori székesegyháza elpusztult. Az a kevés,
amit alapításáról, történetéről, magáról az épületről tudunk,
régészeti kutatások eredményein, valamint írásos és vizuális forrásokon
alapszik.
A régészeti ásatások kiderítették, hogy a váradi székesegyház épületét a
középkor folyamán többször átalakították, bővítették. Az építkezés Szent László
uralkodása idején, az 1080-as években kezdődhetett; egy kései, 16.
század végi hagyomány szerint az alapítás 1080-ban történt, s számos forrás bizonyítja,
hogy a váradi egyház Szent László által történt alapítása és építése a középkor
folyamán végig élt a köztudatban.
A váradi püspökség történetének kiváló monográfusa, Bunyitay Vincze így ír
erről: „De bár az épület, melyet az alapító szent király Isten- és
hazaszeretete emelt Váradnak, már a XIV-ik században teljesen átváltozott,
sőt elenyészett, nemzetünk mégis a kegyeletet, melylyel a szent király
alkotása iránt viseltetett, átvitte az uj székesegyházra is, s azt, mivel a
szent király sírja benne pihent, híven és mindig Szent-László egyházának
tartotta s nevezte.”
Nyilvánvaló, hogy Laskai Osvát azt a középkor végén is közismert hagyományt
rögzíti, mely szerint a váradi székesegyházat Szent László alapította és
építette. Lássuk ezek után, hogy mit mondhatunk el a gyulafehérvári
székesegyházról.
Az erdélyi püspökség székhelyén az első bazilika
építése a 11. század közepén, vagy talán már Szent István uralkodása alatt
megindult, s a munka a század utolsó harmadában, Szent László alatt és
feltehetőleg az ő támogatásával fejeződhetett be. A régészeti
ásatásoknak köszönhetően ennek az épületnek az alaprajza ma már lényegében
ismert. A második székesegyházat a 12. század végén kezdték el építeni, a
munkálatok körülbelül egy évszázadot vettek igénybe. Az épület ekkor nyerte el
ma is látható formáját, a későbbi századok építkezései alapvető
változtatásokat már nem eredményeztek. Az első székesegyházat
valószínűleg a második építésével párhuzamosan bontották le; ez
utóbbi rátelepült az első templomra magába foglalva annak egész területét. Tehát Szent László az
első székesegyház építésében játszhatott szerepet;
feltételezhető, hogy az épület az ő uralkodása alatt lényegében
elkészült.
Véleményem szerint nem véletlen, hogy a ferences barát Várad mellett éppen
Gyulafehérvárat említi meg mindkét beszédében. Úgy gondolom, hogy Laskai Osvát
a két idézett prédikációhely megfogalmazása során nem egy ismeretlen
legendaváltozatot használt, hanem egy olyan hagyományból merített, amely,
hasonlóan a váradi egyházhoz kötődő tradícióhoz, a templom építését
Szent Lászlónak tulajdonította annak ellenére, hogy az első székesegyház a
második építése során megszűnt.
Ezt a feltételezést IV. (Kun) László egy 1278-ban kelt
oklevele is alátámasztja: „ecclesia cathedralis beati Mychaelis archangeli
Transsiluana, a sanctis progenitoribus nostris fabricata et dotata”. Tehát az oklevél a
székesegyház építését és megadományozását a szent elődöknek tulajdonítja,
jóllehet az első székesegyház 1278-ban már nem állt. Egy másik, szintén
1278-ban kelt királyi oklevél a gyulafehérvári káptalan megszervezését
tulajdonítja a szent elődöknek: „capitulum ecclesiae beati Michaelis
Transsiluanae ordinatum a sanctis progenitoribus nostris et locatum”.
Összegzéseként elmondaható, hogy a 48. sermóból
idézett részlet értelme világos, azonban az 50. beszédben a ferences barát
valószínűleg figyelmetlenül toldotta meg a László-legenda szövegét. Úgy
gondolom, hogy a két székesegyházhoz kötődő hagyomány összekapcsolása
és felhasználása a Szent László-beszédekben Laskai Osvát leleményének tekinthető.
Balázs KERTÉSZ:
The Tradition
of the Building of the Cathedral in Gyulafehérvár in Osualdus de Lasko´s
Sermons of Saint Ladislas
Osualdus de
Lasko´s sermons written in honour of Saint Ladislas closely follow the legend
of the Árpád period, however, occasionally, he added to it, took supplements.
For example, when he drew a parallel between the constructions of biblical king
Josaphat and those of Ladislas. He also differs from the legend by naming two
additional cathedrals (Varadiense, Albense) that he attributes to
Ladislas. This statement contradicts the historically authentic sources, but it
can be proved, that with his supplements he was part of a long-standing
Hungarian tradition. Thus it is unnecessary to suppose that a variant of the
legend has existed that author of the sermon used autonomously as his source
text.