MENÜ
Untitled Document

[A Szent Bertalan apostolról szóló második beszéd]

Ugyanarról - 79. beszéd


Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Jelenések, II. fejezet.
Boldog Bertalan apostol dicsőségére, aki hűségesen szolgálta Krisztus urunkat, épp ezért ma elnyerte az örök élet koronáját. Ugyanis felismerte, hogy az Úrnak szolgálni nem más, mint uralkodni, tehát elhivatottan szolgált. Ezért mindenkinek kötelessége négy okból szolgálni az Úristennek, ti.:

  • Először a teremtés okán
  • Másodszor a megajándékozottság okán
  • Harmadszor a megváltottság okán
  • Negyedszer az ígéret okán.

Először mindenkinek kötelessége szolgálni az Úristennek a teremtés okán, mivel a Zsoltár tanúsága szerint: Ő, az Isten alkotott minket, és nem mi magunkat. Ugyanis szolgálatára teremtett minket, nem hiábavalóságokra, tétlenkedésre, sem a vétkezésre, hanem az ő dicséretére. Ezért mondja Izaiás XLIV. fejezete: Megteremtettelek, szolgám vagy te. Ezért mondják a természetet ismerők, hogy az emberben annyi a testrész, ahány nap van egy évben, annak jelzésére, hogy az embernek minden időben minden testrészével Istent kell szolgálnia. Ezért mondja Szent Bernát (…): Ó, jóságos Jézus, mi vagyok én a te hatalmasságodhoz képest; ha ezerszerezném is magam, akkor sem érhetném el nagyságodat. Mondjuk tehát Tóbias próféta XII. fejezetével: Atyám, milyen jutalmat adunk neki? Vagy mi lehet méltó az ő jótéteményeihez? Hiszen általa minden jóval elteltünk.
Másodszor mindenkinek kötelessége szolgálni Istent a megajándékozottság okából,mert nemcsak teremtett, de ezenfelül ajándékozott is, és hogy röviden foglaljam össze, minden jó, ami csak birtokunkban van, tőle származik. Mert Jakab I. fejezete mondja: Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről származik stb. Ezért mondjaAugustinus: Minden dolog az embernek alávetett azért, hogy az ember egyedül Istennek legyen alávetett. Magister (…): Az ember Isten miatt teremtetett, hogy neki szolgáljon, és a világ az ember miatt, hogy az embernek szolgáljon, és az ember középre helyeztetett, hogy szolgáljon és neki szolgáljanak. Erről az I. Korintusi levél III. fejezetében mondja az Apostol: Mert minden tietek, ti pedig Krisztuséi vagytok. Bizonyos, hogy ha az ember csupán amiatt szolgálna Istennek, mert bűneit valamikor elengedte neki, vagy mert az örök halálból előre megváltott ezer évet, nem lenne elegendő.
Harmadszor mindenkinek kötelessége a megváltottság okából szolgálni Istennek, mivel ő maga becses vérével és életével megváltott minket az örök haláltól, hiszen Péter apostol I. levelének I. fejezetében mondja: Tudva, hogy nem romlandó ezüstön vagy aranyon történt a megváltásotok, hanem a szeplőtlen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén. Erről az értékről szól hódolattal az Apostol az I. Korintusi levél VI. fejezetében: Mert nagy volt a ti váltságdíjatok. Ezért mondjaIzaiás XL. fejezete: A nemzet és ország, mely nem szolgál neked, elvész.
Negyedszer mindenkinek kötelessége hűségesen szolgálni Istent az ígéret okán, mivel ő szolgáinak magát és saját boldogságát ígérte. János XII. fejezetében maga mondja: És ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, ahol felövezi magát és szolgálni fog szolgáinak, Izaiás LXV. fejezetének szavai szerint: Ezért így szól az Úristen: Íme, szolgáim enni fognak, ti pedig majd éheztek; íme, szolgáim inni fognak, ti pedig majd szomjaztok; íme, szolgáim örvendezni fognak, ti pedig majd szégyenkeztek; íme, szolgáim ujjongani fognak szívük boldogságában, ti pedig majd kiáltoztok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgattok! Tehát, kedveseim, mindenben úgy viseljük magunkat mint Isten szolgái, a sok tűrésben, böjtben. Szolgáljunk pedig tiszta szívvel, bűn nélkül, ahogy Boldog Bertalan apostol szolgált hűségesen és állhatatosan egészen haláláig, és elnyerte az élet koronáját, mégpedig aranykoronáját, mivel így szólt hozzá Isten: Légy hű stb.Ezekben a szavakban pedig Boldog Bertalan apostol tiszteletére két üdvös tanulságot fogunk bemutatni:

  • Először Boldog Bertalan hűségének sokoldalúságát, ahogy itt áll: Légy hű stb.
  • Másodszor elnyert jutalmának gazdagságát, ahogy itt áll: Neked adom az élet koronáját.

Tehát, amint mondtam, először Boldog Bertalan tiszteletére hűségének sokféleségét mutatjuk be, mivel írva van: Légy hű mindhalálig. Bizony nem elegendő, hogy csak egy cselekedetben, vagy adott ideig legyünk hűségesek, hanem egészen halálig, Máté XXIV. fejezete szerint: De aki kitart mindvégig, az megmenekül. Ahogy ugyanis Szent Tamás (…) mondja: A hűség az, ami megakadályozza, hogy Isten vagy felebarátaink ellen vétkezzünk, megcsaljuk vagy becsapjuk őket. Ez a hűség pedig négy embertípusban jelentkezik dicséretre méltón:

  • Először a szolgában ura iránt
  • Másodszor a barátban barátja iránt
  • Harmadszor az elöljáróban alárendeltje iránt
  • Negyedszer a tanítóban tanítványa iránt.

Tehát amint mondtam, először a hűség dicséretre méltó a szolgában ura iránt. A szolgák ugyanis uruk iránt három dologban kötelesek hűségesnek lenni: az állhatatosságban, az engedelmességben és a tiszteletben.
Először a szolga ura iránt a hűség állhatatosságát mutassa, tehát legyenek hűségesek uraik romlásának megelőzésében és javaik növelésében, amennyire csak tudnak, és ugyanolyan hűségesen dolgozzanak uraik távollétében, mint jelenlétében. Ahogy az Efezusiakhoz írt levél VI. fejezetében olvashatjuk: Ne látszatra szolgáljatok, mintha emberek tetszését keresnétek, hanem szívből tegyétek uratok akaratát, készséges akarattal szolgálva, mintha az Úrnak tennétek, s nem embereknek! Mert ahogy a szolga nem akarja, hogy csökkenjen a megígért bére, így kötelessége, hogy a kötelező munkából semmit ne hanyagoljon el, másképp csalást követ el, és vétkezik a természetnek ezen törvénye ellen: Mindent, amit szeretnétek, hogy mások tegyenek nektek, ti is tegyétek meg másoknak. Így volt hűséges Boldog Bertalan Krisztus Ura iránt, mivel az ő tiszteletét mindig növelte, és mindig az Úr színe előtt állt igaz módon téve igazságot. Olvashatjuk róla, hogy az igazságtalan haszontól irtózott, mivel miután egy asszony egy olajjal teli edényt, amelyet minden bizonnyal jogtalanul szerzett, elvitt hozzá, hogy Boldog Bertalan lámpásába öntse, de akármennyire is döntötte az edényt a lámpa felett, semmi sem ömlött ki belőle; amikor pedig ujjal belenyúltak, és megérintették a folyékony olajat, valaki így kiáltott fel: „Nincs kedvére Boldog Bertalannak, hogy ezt az olajat a lámpájába öntsd!” Így aztán gond nélkül egy másik lámpásba öntötték az olajat.
Másodszor a szolgák uruk iránt engedelmességgel tartoznak a megengedett dolgokban. Erről így ír az Efezusiakhoz írt levél VI. fejezete: Szolgák, engedelmeskedjetek test szerinti uraitoknak félelemmel és remegéssel szívetek egyszerűségében, akárcsak Krisztusnak! Uraitok iránt se legyetek engedetlenek és ne keltsetek uraitokban haragot. Ezért mondja a Rómaiakhoz írt levél XIII. fejezete: Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak. Mert nincs más hatalom, csak az, amit az Úristentől kapunk, így aki a hatalmasnak ellenáll, Isten rendelkezésének áll ellen. Azért tehát, hogy a szolgák megtanulják az engedelmesség erényét, mindannyiunk Ura eljött a szolgákhoz, és a világra jőve tanította őket János VIII. szavaival: Én, ami kedves előtte, mindenkor azt teszem,amikor a világon élek. Lukács II. fejezete mondja: És engedelmeskedett nekik. Itt Szent Bernát kérdezi: Ki volt alárendelt? Válasz: Az Isten. Kiknek? Az embereknek. Krisztus Máriának és Józsefnek; engedelmességet tanított ettől kezdve a világból eltávozva. Ugyanis az Atyaisten nagy engedelmességet adott neki, hogy itt harminchárom évig alázatosan tanítson bennünket, és ezután értünk rettenetes halállal haljon meg. Ő maga mondta: Atyám, legyen meg a te akaratod. Ezért a kereszten lehajtott fejjel lehelte ki lelkét valóban alázatosként. Erről mondja a Filippibeliekhez írt levél II. fejezetében: Krisztus engedelmes lett értünk egészen a halálig.
Harmadszor a szolgák tisztelettel tartoznak uraiknak a beszédben és a cselekedetekben, arra gondolva, hogy az Úristen rendelte őket szolgasorba. Tilos uraikat vagy úrnőiket ócsárolni így beszélve: „Ő így meg így, ennyire meg ennyire fösvény”, és hasonlók, mivel a Zsoltár is így tanítja: Aki titokban rágalmazza felebarátját, azt üldözőbe veszem; és Gratianus szerint: A legfőbb bűn a rágalmazás. Ezért mondja az Írás: Mindenki, aki rágalmazza felebarátját, gyilkos, és egy gyilkos sem nyerhet helyet Krisztus és Isten országában. Szent Bernát is ezért mondja: A rágalmazó és az, aki a rágalmazásokat szívesen hallgatja, egyaránt az ördög hordozója, ez az ajkán, az a fülében. Ezért kell tisztelni az Urat hűséggel a szívben, az ajkon tisztelettel, a cselekedetekben igazságossággal.
Másodszor a hűség dicséretes a barátban barátjával szemben. Ugyanis Arisztotelész Nikhomakhoszi etikájának VIII. könyve szerint háromféle oka lehet a barátságnak, mert háromféle az érték, vagyis az egyszerű vagy erény szerinti érték, az élvezeti érték és a haszon értéke. Minden barát emiatt a három dolog miatt szereti barátját. Aki ugyanis az erény szerinti érték miatt tartja nagyra barátját, mivel az erényes vagy jó, személye miatt szereti, de aki az élvezet vagy a hasznosság miatt, mivel az neki előnyös, nem személye miatt szereti barátját, hanem más miatt. Ezért mondja Arisztotelész ugyanott, hogy minden ember keresi a barátságot, az ifjak az élvezet miatt, az öregek a haszonért. Az igaz barát három dologgal tartozik barátjának:

  • Először jóakarattal
  • Másodszor egyetértéssel
  • Harmadszor jócselekedettel.

Először az igaz barát jóakarattal tartozik barátjának, amely jóakarat belső érzelmeiben mutatkozik meg; enélkül nem beszélhetünk barátságról, mivel nem lehetséges, hogy olyanok barátok legyenek, akikben nem volt már előbb egymás iránt jóakarat. Ezért mondja Cicero, hogy abban különbözik a barátság a rokonságtól, hogy a rokonságból hiányozhat a jóakarat, a barátságból nem. Tehát Boldog Bertalan igaz barátja volt Krisztusnak és nekünk; Krisztusnak azért, mert Krisztus tiszteletében jóakarat volt benne, ahogy Krisztus is jóakarattal volt iránta, meghalt érte, ezért mondta: Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Irántunk is jóakarattal volt Boldog Bertalan, mivel cselekedeteivel és halálával a mi üdvösségünket segítette elő.
Másodszor az igaz barát egyetértéssel tartozik barátjának, ez érzelmeiben és egyetértő cselekedetiben mutatkozik meg, tehát ugyanazt akarja és veti el, ugyanazt választja, ezekben mutatkozik meg az egyetértés. Mert az egyetértést (concordia) úgy magyarázhatjuk meg, mint a szívek (corda) egyesülését, ennek a barátok között feltétlenül meg kell lennie, ugyanis Cicero szerint a barátok jellemzője, hogy ugyanazt akarják és nem akarják. Ennek az egyetértésnek öt dologban kell megmutatkoznia, a szemlélésben, az együttlétek alkalmával, az érzelmekben, a beszélgetésekben és a készségességben.
Először a barátok egyetértésének a szemlélésben kell megmutatkozni. Ennek oka, hogy a barát örömmel tekint barátjára, mert a jó ismerése és jelenléte örömet okoz, és ezt az ismerést és jelenlétet a látás teremti meg.
Másodszor a barátok között egyetértésnek kell lennie az együttlétekben. Ugyanis semmi sem jellemzi inkább a barátságot, mint a közös együttlétek, mert ahogy a közös öröm táplálja a barátságot, úgy a hosszú távollét elfeledteti azt. Ezért olvashatjuk a Prédikátor könyvének VI. fejezetében az egymással nem érintkező barátokról, hogy jaj az egyedülvalónak, tehát barát híján, Krisztus nélkül, Isten nélkül, mert ha elesik, nincs fölemelője.
Harmadszor a barátoknak egyet kell érteniük érzelmeikben, hogy kölcsönösen szeressék egymást. Ó, mennyire kevés az effajta barátság, ellenben sok olyan barátot találni, aki csak a szavaiban, nem a szívében barátunk. Róluk mondja Sirák fia XXXVII. fejezete: Van olyan barát, ki csak névvel barátunk, de nem a valóságban. Ezt tiltja meg János I. levelének III. fejezete: Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. Csak szavaiban és beszédében barát az, aki szeretetét sosem mutatja ki tetteiben, sokat ígér, de semmit sem ad, de ha ad is, mégsem meghatározott szándékkal. Ezért mondja Szent Ágoston: Mennyire sokan vannak, akik dicsekvésből sokat osztanak, sokat adakoznak, és nem mást kérnek cserébe, csak az emberek elismerését és a tömeg ingatag rajongását, melyben semmi állandóság nincsen. Az ilyen barát érzelmek nélkül, csakis nyelvével gyakrabban ártalmas, ahogy Sámuel II. könyvének XX. fejezetében áll: Azt mondta ekkor Joáb Amászának: „Üdvözlégy, testvérem!” – és megfogta jobb kezével Amásza állát, mintha meg akarta volna csókolni, és kiontotta belét a földre. Így mondta Júdás az Üdvözítőnek: „Üdvöz légy, mester”, mégis csókjával elárulta őt. Lukács XXII. írja: Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát? Ezért mondja Sirák fia VII. fejezete: Van barát, tudniillik a hamis barát, aki ellenséggé válik; és aki felfedi a gyűlölséget, a viszályt, a szitkot, s ez azt jelenti, hogy hamis barát az, aki könnyen változtatja színét, most barátunk, nemsokára ellenségünkké válik, könnyelműségében elárulja, amit a szívében hord, ezért a rosszat, amit barátjáról tud, fölfedi, s amit nem tud, azt hazugsággal toldja meg. Ezért olvashatjuk a Példabeszédek XVIII. fejezetében: Alkalmakat keres, aki el akar távozni barátjától. És az ilyen emberek barátságának őszintesége a balszerencsében fog látszani, nem a sikerben. Ahogy Jób VI. fejezete mondja: Barátaim is eltávoztak tőlem. És Jeremiás siralmainak I. fejezete: Minden barátai megvetik őt a szorongattatások közepette. Példabeszédek XIX. fejezete: A gazdagság igen sok barátot szerez; a szegénytől pedig elválnak azok is, kik voltak.
Olvashatjuk ugyanis, hogy egy szegény ember hatalmas kincset talált, és a barátait próbára akarván tenni elküldte a feleségét barátaihoz, hogy ezt mondja: „Gyertek, kedveseim, vigyük haza a férjemet, mert súlyosan megsebesült.” Ezek közül néhányan azt mondták: „Mi bizony nem megyünk, ami történt vele, viselje ő maga.” Mások pedig, akik igaz barátai és testvérei voltak, ezt mondták: „Menjünk, és viseljük gondját.” Amikor pedig odamentek, őt sértetlenül találták. Akkor azt mondta nekik: „Ó, én igaz barátaim, akik barátságotokat a bajban is megmutatjátok, méltók vagytok rá, hogy a kincsből, amit találtam, ti is részesüljetek.” És megmutatta nekik a kincset. Így talált Boldog Bertalan is kincset Krisztusban, akiben Isten minden bölcsességének és tudásának kincse rejtőzik. Hozzá hívja Bertalan az igaz barátokat a böjt, virraszás stb. kicsiny áldozatával.
Negyedszer az igaz barátok közt egyetértésnek kell lennie beszélgetéseikben, hogy biztonságban tárják fel egymásnak titkaikat. Ezért mondja Sirák fia VIII. fejezete: Ne minden embernek nyilatkoztasd ki szívedet. Ahogy Szent Ambrus mondja: Vigaszunk az lehet ebben az életben, hogy legyen valaki, akinek szívedet kitárod, találj egy olyan hű férfit, aki szerencsés időben együtt örül veled, a boldogtalanságot veled együtt tűri, az üldöztetésekben biztatód; könnyű és találó szavak: „Egészen a tiéd vagyok”. De kevesen érzik ezt őszintén. Ugyanis az Üdvözítő is csakis barátainak fedte fel titkait mondván János XV. fejezetének tanúsága szerint: Barátimnak mondottalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, megjelentettem nektek, tudniilik mindazt, ami az üdvösséghez szükséges.
Ötödször az igaz barátok között egyetértésnek kell lennie a készségességben, ennek szabad akaratból kell létrejönnie, mivel ha valaki kénytelenségből, vagy csak a maga hasznára cselekszik jót, nem igaz barát. Ezért mondja Ambrus: A jótétemény vállalásában inkább a szándék, mint az adomány mennyisége fontos.
Harmadszor az igaz barát jócselekedettel tartozik barátjának, ez külső cselekedeteiben nyilvánul meg, ezért mondta az Üdvözítő: Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek, ami tehát azt jelenti: másképp nem. Ezekből látszik, hogy Boldog Bertalan hűséges barátja volt Krisztusnak, mivel jóakaratú volt, egyetértő és jótevő.
Harmadszor az úr hűsége dicséretes szolgája iránt négy pontban, azaz:

  • Először a gondviselésben
  • Másodszor a feddésben
  • Harmadszor a szeretetben
  • Negyedszer az együttérzésben.

Először azt mondtam, hogy az úr hűsége dicséretes szolgája iránt a szükséges gondviselésben, vagyis az étel, ital, ruházat stb. biztosításában, mivel ugyanolyan hűséggel tartozik az úr szolgája iránt, mint a szolga urának. Az Efezusiakhoz írt levél IV. fejezetében olvashatjuk: Ti is, urak, ugyanazt cselekedjétek nekik. Ugyanis a szolga feladata, hogy azon legyen, hogyan szolgálhat jól és hűségesen, az úr kötelessége pedig arra ügyelni, hogy a szolgáknak mindenük meglegyen, ami szükséges, végül, miután szolgálati idejük lejárt, az úr kötelessége kiadni a bérüket. Ezért írja Tóbiás IV.: Aki neked valamit dolgozik, mindjárt add meg annak bérét, és munkásod bére nálad semmiképen ne maradjon, mivel ez egy az Istenhez kiáltó bűnök közül. Jakab V. fejezetében olvassuk: Íme, a munkások bére, amelyet ti megdézsmáltatok, felkiáltott, és az aratók kiáltása eljutott a Seregek Urának fülébe. Ó, mennyien vannak manapság, akik erőszakkal visszatartják szolgáik bérét, ám az ilyen rablást Isten megbünteti majd. A Példabeszédek XXII. fejezetében áll: Meg ne rövidítsd a szegényt, azért, mert szegény, mert ügyét az Úr vállalja, és elveszíti azokat, akik vesztére törnek. Ugyanis gyilkosnak számít, aki a bérétől fosztja meg az embereket. Sirák fia XXIV. fejezete szerint: Aki vért ont, és ki megcsalja a bérest, atyafiak.
Másodszor az urak hűséggel tartoznak szolgáiknak a feddésben, ha vétkeznek, mivel számadással tartoznak értük, ha súlyosan vétkeznek uruk házában, ahogy olvashatjuk a törvénykönyvben (…): Aki másokat tévelygésükben nem javít ki, amíg lehetősége van rá, maga is tévelygőnek bizonyul. Tehát az úrnak és az úrnőnek kötelességük, hogy alárendeltjeiket böjtölésre, misehallgatásra, szentáldozásra, gyónásra stb. intsék. Ha ezeket nem teszik, az uraknak figyelmeztetni kell őket, másképpen a bűn saját fejükre száll. Ahogyan olvashatjuk a törvénykönyvben (…): Akinek lehetősége van, hogy a gonoszokkal szembeszálljon és nyugtalanítsa őket, és ezt mégsem teszi, nem tesz mást, mint kedvez istentelségüknek, és a velük való titkos szövetség gyanújába kerül, aki nyílt gaztettet megtagad megakadályozni. És (…) aki a bűnösökkel együttérez, Isten és az emberek szemében gyalázatossá válik. Ha viszont valaki a bűnösöket megjavítja, nagy jutalomban részesül, mivel Jakab V. fejezete írja: Az, ki megtéríti a bűnöst útjának tévelygéséből, megszabadítja annak lelkét a haláltól.
Harmadszor az úr hűsége szolgája iránt szeretetében látszik, tehát legyenek irányukban kegyesek és jók. Így olvashatjuk az Efezusiakhoz írt levél VI. fejezetében: Hagyjátok a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, nektek is Uratok van az égben, ugyanis ahogyan bármelyik úr azt akarná, hogy hasonló esetben az ő ura kegyes és jámbor legyen, úgy kell neki is viselkednie. Seneca: Alárendeltjeiddel élj úgy, ahogyan szeretnéd, hogy a fölötted állók éljenek veled. Ez ellen cselekszenek, akik mindig haragosak, keserűek szolgáikkal, nem békésen beszélnek velük. Róluk olvashatjuk Sirák fia IV. fejezetében: Ne légy házadban olyan, mint az oroszlán: a házbeliek felforgatója, alattvalóid elnyomója! Ez azért helyes gondolat, mivel az urak és a szolgák egyenlők három szempontból, vagyis a kezdeti, a középső és a végső okban. Először a szolgák hasonlók uraikhoz a kezdet szempontjából, mivel mindannyian földből teremtettünk, ahogy az Mózes első könyvében szerepel: Alkota tehát az Úr Isten embert a föld agyagából. Ezért írja a Bölcsesség VII. fejezete: Mert egy király születésének sem volt más kezdete. Mivel lelkünknek egy közös Atyja van, Isten. Máté XXIII.: Egy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, ti pedig mindnyájan atyafiak vagytok. És Jób XXXIII.: Hisz engem is Isten alkotott, mint téged, ugyanolyan agyagból alkotott engem is. Azután egy a test szerinti ősatyánk, Ádám. Azért nem akart Isten kezdetben több embert alkotni, néhányat aranyból, másokat ezüstből, hanem csak egyet, földből, hogy ne tekintse senki magát előrébbvalónak a másiknál, ne nézze le a másikat, hanem kölcsönösen szeressék egymást. Másodszor a szolga és az úr egyenlő a közép szempontjából, mivel mindannyian halandók és rövid életűek vagyunk ebben a nyomorúságos életben. A Zsidókhoz írt levél IX. fejezetében olvashatjuk: És ahogyan el van határozva, hogy az emberek egyszer meghaljanak. És Jób XIV.: Rövidek az ember napjai, vagyis a gazdagoknak és a szegényeknek, uraknak és szolgáknak egyaránt. Így aztán akárki mondhatja Jób VII. szavaival: Lehellet az én életem. Ne akarj tehát felfuvalkodottá válni, mivel így áll Sirák fiának XXXII. fejezetében: A lakoma gazdájává tettek? El ne bízd magadat! Légy olyan a társaságukban, mint aki közülük való! És ugyanott, a X. fejezetben ez áll: Akirály, aki ma még van, holnap már halott. Menj tehát, nézd meg a halottak csontjait és gondold meg, mi a különbség úr és szolga közt. Harmadszor az urak és a szolgák egyenlőek a vég szempontjából, ezért mondja Sirák fia XLI.: Mindaz, mi földből való, a földbe tér vissza. Tehát ahogy a szolga, úgy az úr is mondhatja ezt Jób XVII. fejezetével: A rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem! Sirák fiának X. fejezetében áll: Mit kevélykedik a por és hamu? Ágoston mondja: Ó, ember, gondolj halandóságodra és törd meg felfuvalkodottságodat! Sirák fia VII. szerint: Minden dolgodnál gondolj a végedre, akkor sohasem vétkezel többé!
Negyedszer az úr hűsége szolgája iránt az együttérzésben mutatkozik meg, mintha betegek és gyengék lennének, mivel azt mondja Jeromos: Isten azt akarja, hogy minden egyes másik ember gondjával úgy törődjünk, mint a sajátunkkal. És János I. levelének III. fejezete szerint: Aki szűkölködni látja testvérét, de a szívét elzárja előle, hogyan marad meg abban az Isten szeretete? Ezzel azt mondja, semmi módon. Ezért olvassuk az ugyanott a IV. fejezetben: Mert aki nem szereti felebarátját, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szeretheti? Szent Gergely azt mondja: Kevésbé szeretni látszik felebarátját az, aki vele szükségében nem érez együtt. Ahogyan Ágoston (…) mondja: Az igazak nem az uralkodás iránti vágyból parancsolnak, hanem hogy tanáccsal szolgáljanak, mert a földi uralkodás csak a halandó emberek között működik, és az ítélet után megszűnik az elöljáróság, ahogyan a Magister is mondja: Amíg áll a világ, angyalok állnak angyalok fölött, démonok démonok fölött, emberek emberek fölött. Alexander de Hales (…) ezért mondja, hogy az erőszak szolgasága, ami a bűn miatt keletkezett, a bűntelenség állapotában nem lett volna, mivel bűn sem létezett volna. Most az ok elmúltával elmúlik a hatás. Mégis a jóakarat szolgasága létezett volna, mivel ha az ember a bűntelenség állapotában megmaradt volna, az ő gyermekei tisztelettel és megbecsüléssel tartoztak volna neki, és szolgálták volna őt, amikor ugyanis a gyümölcsöt meg akarta volna ízlelni, nem engedték volna, és hasonló példákat lehet még hozni.
Ehhez a dologhoz tudni kell, hogy az elöljáróság háromféle lehet, vagyis a betöltésre, a javításra és az irányításra vagy kormányzásra alkalmas. Először a hatalom első fajtája betöltésre, vagyis az alávetettek megvédésére szolgál, és így a népet a királyok megvédik azoktól, akik ellen a nép nem gyámolíthatná magát, és ilyen uralkodás a bűn előtt nem létezett volna, mivel semmi sem volt, ami az embernek ártott volna. Másodszor a hatalom második fajtája a rossz erkölcsök javítására szolgál és az erényes cselekedetek ösztönzésére, és nem lett volna ez a fajta uralkodás sem az ártatlanság állapotában, mivel senki akarata nem mondott ellent a jónak. Harmadszor a harmadik fajtája a hatalomnak irányítani vagy kormányozni az alávetetteket azokban a dolgokban, amelyeket meg kell tenniük, és az effajta hatalom létezett volna a bűn előtti állapotban, mivel akkor is lett volna egy ember, aki az értelem és az éleslátás nagyobb adományával rendelkezett volna, és a megteendő dolgokban másokat irányított volna. Ez a gondolat azért helyénvaló, mivel a bűntelenség állapota akkor nem lett volna magasabbrendű, mint most az angyalok státusza, ám az angyalok rendje a következő: egy rendet Uralkodásnak hívnak, egy másikat Kormányzásnak, egy harmadikat Hatalomnak, tehát az effajta hatalom létezett volna az ártatlanság állapotában, most azonban szolgaságra jutottunk, tudatlanságra, a rosszra való hajlamra, hűtlenségre, rosszaságra, ezért aztán kérdéses a felelősök közt, vajon kit találnak majd hűségesnek. Ó, Krisztus Urunk! Ó, kegyes Üdvözítő! Nézz le magasságod székéről Ádám fiaira, és lásd, hogy csaknem mindenki áhítozza a felemelkedést, az uralkodást, a parancsolást, lelki üdvük ellenében, mindannyian a saját hasznukat keresik, nem Jézus Krisztusét. Ezekről mondja a Prédikátor könyve VIII.: Az ember önártalmára uralkodik az emberen, amin csodálkoznak az angyalok, mintha az egyik egér akarna uralkodni a többi felett.
Negyedszer dicséretes a hűség a tanítóban tanítványa iránt, ez a hűség pedig három dologban rejlik, azaz:

  • Először, hogy az akadályokat megszüntesse
  • Másodszor, hogy az elmondottakat beteljesítse
  • Harmadszor, hogy a mérlegelés szempontjaira figyelmeztesse.

Először azt mondtam, hogy a tanító hűsége abban áll, hogy a tanítás akadályait megszüntesse. A tiszta tudás akadálya pedig a gonoszság és az önzés, ezért is mondja az Efezusiakhoz írt levél IV. fejezete: Semmiféle gonosz beszéd ne kerüljön ki szátokból, csak olyan, amely, ahol szükséges, alkalmas az építésre. És Péter apostol I. levelének IV. fejezete: Ha valaki beszél, mintegy Isten szavaival beszéljen. Hiszen mondja Pál apostol mondja: A gonosz társaság megrontja a jó erkölcsöt. És az Üdvözítő szavai szerint: A szív bőségéből szól a száj. Ugyanis ami gyakran megjelenik az ember szívében, az tör elő a beszédben, ezért ahogy a növényt az illatáról lehet felismerni, úgy az embert beszédéről. Egy másik akadály az önzés, ami a lelket földi dolgokkal foglalja le. Ugyanis a pogány filozófusok is elrettentek a vagyontól, nehogy a filozófia tanulmányozásában akadályozza őket. Ezért mondja Lukács XVI. fejezete, hogy amikor az Üdvözítő a zsidókat az üdvösséghez vezető útra tanította, ők kinevették, mivel önzők voltak.
Másodszor a tanító hűsége abban áll, hogy azokat, amiket mond, először ő maga tegye, Krisztus példája szerint, aki az Apostolok cselekedetei I. fejezete szerint cselekedni és tanítani kezdett. Ezért mondja Ambrus (…): Előbb kell az életet keresni, mint a tudást; az igaz életben tudás nélkül is van malaszt, a tudás igaz élet nélkül nem lehet romlatlan, mivel Gergely szerint: Akinek az életét lenézik, csak az van hátra, hogy tanítását is megvessék. Sirák fia XX. fejezetében áll: Aki beszédében bölcs, sokra viszi. Mindazonáltal a jó tanítás, akárkitől is származik, mégsem megvetendő, ezért mondta az Üdvözítő Máté XXIII. fejezete szerint: Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg – de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik. Erre jegyzi meg Aranyszájú Szent János: Ha helyesen élnek, az ő nyereségük, ha helyesen tanítanak, a tiétek, vegyétek tehát, ami a tiétek, ne akarjátok megítélni, ami a másé. Ugyanott mondja: A tanítást fogadjuk el, ne az erkölcsöket. A méheknek a növények nem fontosak, csak a virágok; így ti is a tanításuk virágait gyűjtsétek, társaságukat kerüljétek. Gyakran ugyanis a rossz embertől is származik jó tanítás, ahogy a sovány föld becses aranyat terem; vajon a sovány föld miatt megvetjük a becses aranyat? Így ti is fogadjátok el a tanításukat, erkölcseiket kerüljétek. Az ilyen embereknek ugyanis az isteni ítéletben nem lesz mentségük, mivel a Rómaiakhoz írt levél II. fejezetében olvashatjuk: Aki mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki másnak hirdeted, hogy nem szabad lopni, te lopsz? Aki azt mondod, hogy nem szabad paráználkodni, paráználkodsz? Stb. Azt gondolod hát, ember, aki elítéled azokat, akik ilyesmit tesznek, és ezt teszed, hogy megmenekülsz majd Isten ítéletétől? Ezért nem vagy megmenthető, ó, minden ember, aki ítélkezel; amiben ugyanis más fölött mondasz ítéletet, magadat kárhoztatod.
Harmadszor a tanító hűsége a diákkal szemben abban mutatkozik meg, hogy a mérlegelés szempontjaira, vagyis a hasznos dolgokra figyelmeztesse. Ezért Sirák fia XXI.: Az okosok pedig mérlegre teszik szavaikat. Ugyanott a XXVIII. fejezetben: Szavaidnak is készíts mérleget. Arisztotelész így beszél a Metaphysica elején: A bölcs sajátja, hogy megvizsgálja a legmagasabb okot, amelyen keresztül mindenről ítéletet alkot és amelynek alapján mindent fontossága szerint állít sorba. Tehát a hűséges tanító kötelessége, hogy megtanítsa tanítványát az emberi élet végére, vagyis a halálra, a jócselekedet végére, ami a dicsőséges Isten, a rosszcselekedet végére, ami az örök tűz. Ez a hűség tanítása. Ezt tanította az égi Mester a jókról szólva: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot. A gonoszokról pedig: Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre! Ezt tanította Pál apostol: Az egyházban öt szót akarok mondani, vagyis azokat, amiket el kell hinnünk, amiket meg kell tennünk, amelyeket kerülnünk kell, amelyekre vágyakoznunk kell és amelyeket meg kell vetnünk. Ezt tanította Krisztus, az élő Isten Fia így szólva Máté XI. tanúsága szerint: Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű. Ó, szent lecke! Ó, boldog tanulás! Ó, könnyű tanítás, csak két szó, szelídség és alázat! Ezt kell minden hív tanítónak tanítania, mivel azt mondta az Üdvözítő Lukács VI. szavai szerint: Tökéletes lesz pedig mindenki, ha olyan, mint az ő mestere. És ahogy Máté XXIII. fejezete mondja: Egy a ti mesteretek, Krisztus. Ám a mostani időkben sokan tanítják és olvassák saját tanítványaiknak a bujálkodásról szóló műveket, például Ovidiust A [szerelem] művészet[é]ről és hasonlókat, amelyeket meghallgatni és olvasni tilos a törvénykönyv (…) szerint.
Tehát Boldog Bertalan, mivel Krisztus igaz és hű szolgája volt, ezért az Isten előtt tetszett; mivel az ő és a mi hűséges barátunk volt, a lelkét értünk áldozta; mivel hű elöljáró volt, a mi üdvösségünket hűségesen elősegítette. Végül mivel hű tanító volt, hűségesen tanított bennünket arra, amivel elérhetjük az igaz életet. Így tehát igaz rá az a mondás: Légy hű mindhalálig. E hűség tanítására kötelesek a keresztapák a törvénykönyv (…) szerint, tehát hogy tanítsák a megkeresztelt gyereket, akit [keresztvíz alá] tartottak, a Hiszekegyre és a Miatyánkra. Hasonlóképpen a szülők is tanítsák a fiaikat a Hiszekegyre, a Miatyánkra, a Tízparancsolatra, és akik ezt hanyagságból elmulasztják, halálos bűnt követnek el, éppígy azok, akik nem tanulják meg, amikor megtanulhatnák, mivel az üdvösséghez szükségesek. Elég mégis annyira ismerni ezeket, hogy ha kérdezik őket arról, hogy vajon más istenek tisztelete ellentmond-e Isten igéjének, ők azt válaszolják, hogy igen; és ugyanígy értendő a többi dologgal kapcsolatban.
Másodszor Boldog Bertalan tiszteletére az előrebocsátott idézet alapján jutalmának gazdagságát mutatjuk meg, mivel azt olvassuk: És neked adom az élet koronáját. Hogy ő ezt hogyan nyerte el ma, a legendából derül ki. Könyörögjünk stb.

Rajhona Flóra fordítása