Temesvári Pelbárt írásai magyarul

Stellarium coronae beatae virginis Mariae

Előszó ››
Mária szépsége (ST V. könyv, III. rész) ››
Mária tudománya (ST VII. könyv, III. r., 2. f.) ››


Sermones Pomerii de sanctis I.
[Pars hiemalis]

András apostol (PH 001) ››
Karácsony (PH 017) ››
Nagypéntek (PH 069) ››
György vitéz (PH 073) ››


Sermones Pomerii de sanctis II.
[Pars aestivalis]

László király kiválósága (PA 015) ››
László király lelki fejlődése (PA 017) ››
Toulouse-i Anjou Lajos (PA 051) ››
István király (PA 052) ››
Imre herceg (PA 092) ››
Árpádházi Szent Erzsébet (PA 098) ››


Sermones Pomerii de tempore I.
[Pars hiemalis]

Előszó ››
Advent (TH 08) ››
Házasság (TH 25) ››
Úr és szolga (TH 29) ››
Kísértés (TH 39) ››
Hiú örömök (TH 46) ››


Sermones Pomerii de tempore II.
[Pars Paschalis]

Húsvétvasárnap (TP 004) ››
Nagyszombat (TP 006) ››
Húsvéthétfő (TP 008) ››
Pünkösd (TP 035) ››


Sermones Pomerii de tempore III.
[Pars aestivalis]

Munka (TA 020) ››
Gazdagság (TA 042) ››


Sermones Pomerii quadragesimales
[de poenitentia]

Bűnbánat (PQ1 016) ››
Nagyböjt (PQ1 017) ››
Nagycsütörtök (PQ1 050) ››


Sermones Pomerii quadragesimales
[de vitiis]

Harag (PQ2 022) ››
Kapzsiság (PQ2 037) ››
Irigység (PQ2 039) ››


Secundus liber Rosarii theologiae

A madarak nemzése (Avis §5-8.) ››
A folyóvizek (Fons et fluvius §1-8.)
A fűszeres és gyógyító fák (Lignum §18-21.) ››
A nyelvek tarkasága (Lingua §1-7.) ››
Méz és viasz (Mel et cera §1-5.) ››
Hegyek és dombok (Montes et colles §1-3.) ››
Ébrenlét és alvás (Vigilia et somnus §1-16.)
A bor tulajdonságai (Vinum §1-6.)




EXEMPLUMOK
(Katona Lajos Elenchusa alapján)

Quadragesimale I. - exemplum 1-66 ››
Quadragesimale II. - exemplum 67-148 ››
De tempore Hiem. - exemplum 149-225 ››
De tempore Pasch. - exemplum 226-270 ››
De tempore Aestiv. - exemplum 271-405 ››



Hiú örömök


Harmadik szentbeszéd Ötvened vasárnapra: Krisztus szenvedésének megsértése a bűnök és hiú örömök által, és az ilyenek büntetése
Latin forrs: TH 046, Dominica Quinquagesimae III., De passionis Christi iniuria per mundanos et talium punitione

Temesvári Pelbárt válogatott írásai, szerk. V. Kovács Sándor, Bp., 1982,70-78.
VÁRADI BÉLA FORDÍTÁSA


»Az Emberfiát kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják és megostorozzák«[1], Lukács evangéliuma és a mai evangélium szerint.

Az Úr Krisztus kínszenvedése előtt megjövendölte tanítványai­nak, hogy Jeruzsálemben szenvedni fog, önként megy oda, s vállalja a szenvedést, hogy megmutassa, szeretetből akar értünk mindent elviselni. De sajnos, a világi emberek nem hálásak ezért a nagy jótéteményért, s főleg ebben a böjt előtti időben szoktak Krisztus ellen sok gyalázatos vétket elkövetni, a torkoskodás, a paráználkodás, a dorbézolás és sok farsangi hiábavalóság által. Ezért méltán panaszkodik miattuk Krisztus a Zsoltárossal: »A jót rosszal viszonozták nekem, szeretetemre gyűlölettel felelnek.«[2]

Erről elmélkedik ma az Anyaszentegyház, amikor olvassa az evangé­liumot, s mintegy megsiratja Krisztus szenvedését, melyet ezek a bűnök okoztak neki, hogy így részvétre indítsa gyermekeit Krisztus iránt, aki értünk szenvedett, s hogy a szenvedő iránt érzett szeretetből utálják meg bűneiket és tartsanak bűnbánatot. Sírva panaszkodik ezért az Egyház az idézett szavakkal, hogy az Emberfiát, vagyis Krisztust, Szűz Mária fiát kiszolgáltatják a pogányoknak, vagyis a pogányul vétkező emberek­nek; ezek kigúnyolják őt hazugságaikkal, megostorozzák bűneikkel, leköpdösik jóságának és szeretetének megvetésével, s megölik, a Zsidók­hoz írt levél szerint: »Újra fölfeszítik magukban az Isten Fiát, és csúfot űznek belőle.«[3] Ezekről a szenvedésekről olvasunk tehát az evangélium­ban. Ezért három titkot fejtünk ki a beszédben.

Az első: Krisztus igazságtalan szenvedését megújítja az emberek go­noszsága.

A második: Megemlékezünk Krisztus szenvedéséről, hogy megvessük a hiú örömöket.

A harmadik: Hogyan bünteti a bűnt az isteni igazságosság?

Az első titok: A bűnösök megújítják Krisztus igazságtalan szenvedését. Bernát, akit Mayron is idéz, egyik beszédében ezt mondja: Mindenképpen borzalmas szentségtörés ez, mely még azoknak a gonoszságát is felül­múlja, akik a felséges úrra szentségtörő kezüket vetették. Az üldözés ideje már elmúlt, de most hevesebben üldözik maguk a rossz kereszté­nyek Krisztust, akiről a nevüket kapták, úgy, hogy beteljesülve látjuk a Zsoltáros szavait, melyeket Krisztus ajkára ad: »Barátaim és társaim elle­nem fordultak.«[4] Bernát ezekkel a szavaival igen félelmetes és iszonyú ítéletet mond a keresztény bűnösök fölött, mivel most ezek a rossz keresz­tények valamiképpen súlyosabban megsértik Krisztust bűneikkel, s kö­vetkezőleg súlyosabban bűnhődnek a pokolban, mint azok, akik Krisz­tust saját kezükkel keresztre szegezték és megölték.

De miért esik súlyosabb ítélet alá a keresztények bűne, mint azoké, akik Krisztust keresztre feszítették? Hiszen azok hitetlen lélekkel vétkez­tek, magának Krisztusnak akartak ártani s a benne való hitet teljesen el­vetni. De ezek keresztények, s bűnük nem abból a szándékból ered, hogy Krisztusnak ártsanak. Tehát... A kérdésre a hittudósok összegyűjtött véleményei alapján felelünk. Így Tamás szerint: Valamely bűn két szem­pontból mondható súlyosabbnak a másiknál. Az egyik szempont a bűn fajtája, mely a bűn tárgyától függ, s így a legsúlyosabb bűn az, amikor valaki hitetlenséggel, vagy káromlással az istenég ellen vét. Ennél kevésbé súlyosak azok a bűnök, melyek Krisztus emberi mivolta ellen irányulnak. Ilyen volt Krisztus keresztre feszítésének a bűne. A másik szempont, mely szerint egy bűn súlyosabbnak mondható a másiknál, járulékos, vagyis a vétkező vagy a vétek körülményeinek részéről áll elő. Ezen az alapon a keresztény ember bűne súlyosabb megítélés alá esik, mint a keresztre feszítőké, főleg három ok miatt.

Az első az ismeret. Mert a biztos ismerettel és megvetésből elkövetett bűn súlyosabb, mint amit tudatlanságból vagy gyöngeségből követtek el. Így azok a keresztre feszítők bizonyos tudatlanságból vétkeztek, az Apos­tol szavai szerint: »Ha megismerték volna, sohasem feszítették volna keresztre a dicsőség Királyát.«[5] A keresztények azonban igaz Istennek is­merték meg Krisztust, tehát biztos ismerettel vétkeztek ellene, s ezért súlyosabb büntetést érdemelnek.

A másik ok a nagyobb fokú hálátlanság. Mert ahogy Gergely mondja: Amennyivel nagyobbak az adományok, annyival növekszik értékük is. Bernát pedig megjegyzi: A hálátlanság miatt annál súlyosabb ítélet alá esünk, minél hálátlanabbaknak bizonyulunk, amikor jótéteményekkel elhalmozva a jót rosszal viszonozzuk. Ezért mivel a keresztények Istentől több jótéteményben és kegyelemben részesültek, mint a pogányok és Krisztus keresztre feszítői, hálátlanságuk miatt bűneikért súlyosabb bün­tetést kapnak.

A harmadik ok a fogadalomból folyó kötelezettség. Orbán pápa nyilat­kozik erről. Először idézi az írás szavait: »Jobb, ha egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha megfogadsz valamit, és nem tartod meg«[6] , majd hozzáfűzi: Súlyosabban bűnhődnek tehát azok, akik fogadalmat tettek s a hitet elfogadták, de a fogadalmat nem teljesítették, s életüket bűnökben fejezték be, mint azok, akik fogadalom és hit nélkül hunytak el, de jó cselekedeteket vittek végbe. Ágoston pedig ezt mondja: A keresztény ember a keresztségben fogadalommal kötelezte magát arra, hogy ellene mond a sátánnak, összes cselekedeteinek és összes pompáinak. De ezt egyik sem fogadta meg azok közül, akik Krisztust keresztre feszítették. Ebből következik, hogy a keresztény súlyosabban megsérti Krisztust, amikor őt gonoszságával megostorozza és keresztre feszíti.

De fölmerül a kérdés: Melyek azok a bűnök, amelyek által a rossz keresztények megújítják Krisztus szenvedését, úgy, hogy hasonló vagy még nagyobb méltatlanságot követnek el ellene, mint keresztre feszítői és a zsidók?

Mayron és a kérdést tárgyaló teológusok tanítása alapján felelünk: Krisztus a mai evangéliumban kifejezte, hogy ötszörös méltatlanságot fog elszenvedni:

először: elárulják,

másodszor: kigúnyolják,

harmadszor: megostorozzák,

negyedszer : leköpdösik,

ötödször: megölik.

Krisztust ma is ezekkel a méltatlanságokkal illetik a rossz emberek. Először: A kapzsi elárulja őt pénzsóvárgásával és anyagiasságával. Így árulta el Júdás is Krisztust kapzsiságával, hogy valami pénzhez jusson. »Mit adtok, ha kiszolgáltatom őt nektek?«[7] Ez Jeromos szerint azt jelenti: Bármilyen silány vagy csekély árat adtok is, én kezetekbe adom őt. Origenész pedig ezt mondja: Ezt teszik mindazok, akik elárulják az Üdvözítőt, mikor kiutasítják őt lelkükből, hogy kapjanak valamit. Sajnos, vannak zsugori emberek, akik azt mondják, nem harminc ezüstért adják el az Úr Krisztust, mint Júdás, hanem egyetlen pénzdarabért, ami­kor egy obulusért hamisan esküsznek, mint a vásárlók és a kereskedők. Ilyenekről mondja Ámosz próféta: »Ezt mondja az Úr: Izraelnek három, sőt négy bűne miatt nem változtatom meg szándékomat. Eladják az igazat ezüstért, a szegényt meg egy pár saruért.«[8] A kapzsi ember négy bűnt követ el: amikor javait igaztalan úton szerzi, amikor azokhoz zsu­gori módon ragaszkodik, amikor felebarátját kizsákmányolja, amikor az idegen javakat nem adja vissza. Az első háromból gyakran megtéríti őt az Isten, de a negyedikből szinte sohasem. Mert ha hajlik is valamilyen bánatra és bűnbevallásra, de mivel nem adja vissza az idegen javakat, bűnbánata nem igazi, hanem hamis. Így tanúskodik erről Ágoston is: ezért a kapzsi elkárhozik.

Másodszor: Kigúnyolják Krisztust és az ő szent szenvedését a rossz ke­resztények. S ez két módon történik: először a bűnbe való visszaesés által a bűnbánat után. Ezért mondja Izidor: Gúnyolódó az és nem bűnbánó, aki azt teszi, amiről állítja, hogy bánja; az ilyen nem alázattal kéri Istent, hanem kevélyen kigúnyolja őt. Másodszor az illetlen táncos felvonulások, álarcos bálok és kartáncok által, melyeket főleg ezekben a napokban űznek az emberek. Hogy pedig ezek által hogyan gúnyolják ki Krisztus szenvedését, később fogjuk látni.

Harmadszor: Ostorozást szenved Krisztus a szegények elnyomása, a robot, az igazságtalanságok, a gáncsoskodások, az igazságtalan munka­bérek, a megvesszőzések, az okozott testi sebek által. Ágoston Krisztus személyében mondja: Mit kérkedik a gonosz, amikor viselkedésével ostora lesz enyéimnek? Mert előbb saját gyermekét korbácsolja meg, aztán a korbácsot a tűzbe dobja, hogy elégjen. Így tesz Isten is a gono­szokkal és a zsarnokokkal.

Negyedszer: Megköpdösik Krisztust a gonosz emberek, amikor meg­vetik azokat a szent férfiakat, akik Isten igéjét tanítják, s korholják, ócsá­rolják s gyalázattal illetik a jó embereket. Erre vonatkozik Jób mondása: »Nem átallják, hogy képembe köpjenek.«[9] A Glossza hozzáfűzi: Az köp­dösi meg Krisztust, aki az igazakat hátuk mögött vagy jelenlétükben meghazudtolja, hazug szavakkal, mintegy fröcskölő nyállal gyalázza őket. Ilyenek voltak azok a zsidók, akik Hurt, Mózes nővérének, Máriának a férjét nyállal fojtották meg, mert korholta őket bálványimádásuk miatt.

Ötödször: Keresztre feszítik és megölik Krisztust az emberek bármi­lyen halálos bűn által, mint amilyen a kevélység, a paráznaság, a harag, az irigység. Ide vonatkozik a Zsidókhoz írt levél szava: »Önmagukban újra keresztre feszítik Krisztust.«[10] A Glossza pedig megjegyzi: Minden elkövetett bűn által keresztre feszítjük Krisztust, s amennyiben rajtunk áll, meg is öljük, vagyis: akkora méltatlanságot követünk el ellene, mintha megölnénk, mivel kioltjuk a szeretetet, s lelkünket megöljük, amikor elszakadunk az igazi élettől, mely maga az Isten.

Ó, keresztény ember, gondolj tehát a keresztre feszített Krisztusra, fogadd be őt szívedbe, s mondd neki: Ó, irgalmas Uram Jézus, te annyit szenvedtél értem; elárultak és kigúnyoltak, megostoroztak, megköpdös­tek és megöltek. Én pedig, szerencsétlen bűnös, mindezekért hálátlan voltam, s ezenfelül bűneimmel szenvedésedet sokszor megújítottam. Bocsásd meg nekem, Uram, hogy annyiszor elárultalak kapzsiságommal. Így tanít bennünket imádkozni Ludolf Krisztus életéről írt könyvében, s folytatja: Bocsásd meg azt is nekem, jó Jézusom, hogy annyiszor kigú­nyoltalak, amikor újra vétkeztem, bocsásd meg, hogy annyiszor meg­ostoroztalak, amikor szegényeidet megsértettem, hogy annyiszor meg­köpdöstelek, amikor a prédikáció szavait megvetettem, bocsásd meg, ó, édes Jézusom, hogy vétkeimmel annyiszor keresztre feszítettelek.

A második titok: Megemlékezünk Krisztus szenvedéséről, hogy ezáltal megvessük ennek a világnak a hiú örömeit, melyeket ezekben a napokban habzsolnak az emberek. Ezért olvassuk Krisztus szenvedésének a törté­netét. Ne felejtsük el, hogy minden jó kereszténynek elmélkednie kell Krisztus szenvedéséről, hogy ezáltal megvesse a világ vétkeit és hiú örömeit. Példát hozhatunk erre, ahogy Johannes Hispalensis írja: Este be kell csukni az ablakokat és ajtókat, belül világosságot vagy tüzet kell gyújtani, különösen pestis idején, mivel a romlott kilélegzések, melyeket a nap a magasba vonzott a nap folyamán, éjjel leereszkednek és megfer­tőzik a levegőt. Így az ablakokon beáramló levegő ártalmára van a test­nek s megrontja az egészséget. Ugyanígy lelki értelemben: most farsang idején az emberek ki vannak téve a vétkek pestisének és éjszakájának, sokkal inkább, mint egész esztendőben. Ezért, a lélek egészségének meg­óvása érdekében, a jó keresztény zárja be a napokban az öt érzék ablakait, mivel már Jeremiás próféta figyelmeztet: »A halál ablakainkon mászott be«[11] , vagyis az öt érzéken keresztül, ahogy Bernát mondja. És így a lélek házában is meg kell gyújtani a szeretet tüzét, Krisztus szenvedésének világosságát. Ezért mondja Bernát, hogy a Krisztus szenvedéséről való buzgó elmélkedés mindennél jobban megvilágítja az értelmet, lángra lobbantja az érzelmet, s oltalmat nyújt a vétkek minden kísértése ellen. Itt vegyük figyelembe azt is, hogy az evangélium Krisztusnak ötféle szen­vedését említi, hogy ezeket a szenvedéseket megfontolva az öt ok alapján megvessük a hiú örömöket.

Az első az elárulás elszenvedése. Mert miért adták át halálra Krisztust az ellenségnek, ha nem azért, hogy bennünket kimentsen a mi ellensé­günk, vagyis az ördög szolgaságából, s hogy mi a megvetés bűne által ne adjuk át magunkat ismét az ördögnek? Ezért mondja az Apostol: »Nem tudjátok, hogy nem vagytok magatokéi? Nagy volt a ti váltság­díjatok. Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!«[12]

De akik elfogadják a világ ilyesféle illetlen örömeit, elárulják és eladják magukat az ördögnek a bűnök árán, ahogy Ambrus mondja. Ezektől tehát az embernek Krisztus szenvedéséért tartózkodnia kell, megfontolva, hogy Krisztust miattunk árulták el, nehogy mi is az ördögnek adjuk el magunkat ilyen és más vétkek által.

Hogy világosabban lássunk, megkérdezlek téged, ó, ember, mondd meg, ki találta fel s adta az embernek a játékot? Halld csak, mit mond Arany­szájú János Máté evangéliumáról szóló beszédében szóról szóra: Nem Isten, hanem az ördög adta a játékot az embernek. Ugyancsak idevonat­kozóan Cyprianus mondja: Aki a játékot az ördög ösztönzésére kitalálta, azért terjesztette el, hogy megbízóját tiszteljék és neki áldozzanak, s az ördög sok ügyességgel ruházta fel őt majmolói által. Bármilyen keresztény vagy is, ha kockajátékon veszel részt, pogány a te neved, s nem lehetsz barátja Krisztusnak, ha az ördögnek vagy a barátja. Kérdem továbbá: Ki a fő irányítója a játéknak s ki vezeti annak kartáncát? Halld, hogyan válaszol Ágoston: A kartánc körének középpontjában ott az ördög. A kör vonalán annyi eszköze van az ördögnek a résztvevők szívének a megsebe­sítésére, ahány a táncos. Ugyancsak Ágoston mondja: Minden táncban megtett ugrás, ugrás a pokol fenekére. Minden pajkos mozdulat ugyanis ugrás a szennycsatorna mélyére. Ez Ágoston véleménye. Aranyszájú János pedig Máté evangéliumának tizennegyedik fejezetéhez ezt fűzi hozzá: Ahol a tánc, ott az ördög, s nem azért adta Isten a lábat, hogy táncol­junk.

A Szent Atyák életében olvassuk: Egyvalaki, aki ifjúságától a sivatagi remeteségben nevelkedett, egy alkalommal elöljárója parancsára bement a városba. Akkor látta először életében, hogyan táncolnak és játszanak férfiak és nők. Amikor aztán tovább nézelődött, kezdett neki tetszeni a dolog. De egyszerre, isteni megvilágosításra, úgy látta, hogy a kezek összefonódásánál igen fekete ördögök jelentek meg. Erre megrettent, s soha többé nem lelte kedvét ilyen dolgokban.

Krisztus második szenvedése, mely a bűn megvetésére indít, a kigúnyo­lás fájdalma. Az ember idézze emlékezetébe azt a kigúnyolást, mellyel Krisztust szenvedésében illették. Ez az emlékezés vissza kell hogy tartsa őt attól, nehogy ismét kigúnyolja Krisztust, az ő Istenét a vétkes élvezetek által, mintegy becsmérelve az ő szenvedését.

De hogy milyen módon gúnyolja ki az ember a bűnök által Krisztust, kitűnik, ha jámborul fontolóra vesszük Krisztus szenvedését. Mert először is Krisztus fejét tövisekkel koronázták, s ezek a tövisek fejét összeszurkál­ták. A bűnösök pedig, hogy őt meggyalázzák, koszorúkkal és palástokkal díszítik fel magukat. Másodszor Krisztus a kereszten kezeit nagy kínnal kiterjesztette. A bűnösök pedig érzéki vággyal, nevetve tárják ki karjukat az ölelésre. Harmadszor Krisztus irántunk való szeretetből szívét meg­sebezni engedte. A bűnösök pedig, Krisztus szeretetének gyalázatára, bűnös szeretettel saját szívüket és másokét is megsebzik. Negyedszer Krisztus lábait keresztre szegezték. A bűnösök pedig lábaikkal táncolnak. Ötödször Krisztus a fájdalomtól könnyezve kiáltott, ők pedig ujjongva énekelnek. Hatodszor Krisztus mezítelenül függött a kereszten. Ők pedig felcicomázzák magukat. Hetedszer Krisztus minden tagjában mérhetetlen fájdalmakat viselt el, s fejét lehajtva meghalt. Ők pedig az ördöggel együtt minden tagjukkal örvendeznek Krisztus fájdalmára.

Ó, szerencsétlen ember, légy tehát részvéttel Krisztus iránt, aki érted szenvedett! Ezért adja Szent Bernát egyik beszédében Krisztus ajkára: Ó, te bűnös ember! Nem eléggé megsebesítettek érted? Miért fokozod szenvedésemet? Jobban gyötörnek engem a bűn okozta sebek, mint testi sebeim.

A harmadik szenvedés és a belőle származó indítás a bűn megvetésére a megostorozás fájdalma. Meg kell emlékeznie ugyanis az embernek Krisztus megostoroztatásáról, hogy ezután óvakodjon attól, nehogy vétkes gyönyörök által megostorozza Krisztust. Mert a rossz keresztény az ilyen bűnökkel valóban megostorozza Krisztust. Ez a megostorozás pedig Krisztus több tagján is sebet ejt. Így az ilyen vétkes örömök a bűnök sok sebét ütik a lelkeken, a vétkező lelkén is, de főleg azokén, akiknek alkal­mat ad a bűnre. Mert ahogy Jeromos mondja: Nem hiszek annak az em­bernek, aki azt állítja, sértetlenül távozott azokról a látványosságokról, ahol annyi részegséget meg falánkságot, annyi paráznaságot, tisztátalan érintést és hasonló kicsapongásokat, ahol annyi hazugságot, hamis esküt és más bűnöket követnek el. Ki tudná mindezt elsorolni?

A negyedik szenvedés és ösztönzés a bűnbánatra a megköpdösés. Emlékezzék vissza az ember Krisztus megköpdösésére, hogy ezután tar­tózkodjék attól, nehogy ilyen cselekedetekkel megvetésből megköpdösse Krisztust.

Az ötödik a megöletés elszenvedése. Ahogy Bernát mondja: A Kereszt­refeszített emlékezete a vétkek keresztre feszítése. Emlékezzék tehát az ember Krisztus halálára, hogy így óvakodjon attól, nehogy Krisztust újra megölje önmagában a halálos bűn által.

A mondottakkal kapcsolatban azonban az a kérdés merül föl, vajon az az ember, aki a világias mókát, hiú szórakozást vagy játékot s ilyesféle tréfákat űzi, minden esetben súlyosan vétkezik-e vagy sem? A hittudósok véleményét összefoglalva azt feleljük: Bár nem minden esetben vétkezik az ember súlyosan az ilyen cselekedetekkel, mégis főleg hat ok miatt súlyos bűnt követhet el.

Először valamilyen súlyosan bűnös cselekedet miatt. Így például, ha ilyen mókák közben tisztátalan érintéssel, vagy paráznasággal, vagy hamis esküvel, vagy bármely más súlyos bűnnel vétkezik valaki.

Másodszor tisztességtelen cselekedet miatt. Így ha valaki illetlen gesz­tusokkal vagy mutatványokkal tréfát űz, melyek a nézőket súlyos bűnre ingerelhetik.

Harmadszor a rossz szándék miatt. Így ha valaki álarcot ölt más nemű ruhájának fölvételével, vagyis ha a férfi női ruhát, a nő pedig férfiruhát ölt pajzánkodó szándékkal. Vagy ha valaki dárdavetést mutat be merő dicső­ségvágyból, vagy ha csak szenvedélyből játszik, vagy ha azért énekel vagy táncol, hogy felszítsa az érzékiséget, vagy érzéki dalokat énekel vagy ilyes­félét mond érzéki szándékkal.

Negyedszer az ilyen cselekedetekben való túlságos gyönyörködés és nagyfokú túlzás miatt. Mert ahogy Ágoston mondja: Semmiféle bűn nem annyira kicsiny, hogy ne lehetne súlyos, ha annyira tetszését találja benne az ember, hogy akkor is kész lenne elkövetni, ha Isten vagy az Egyház parancsa tiltaná. Ilyen a merő erőfitogtatásból megejtett bajvívás, melyet tilt az Egyház.

Ötödször a felebarát megsértése miatt. Mert Henricus de Segusia és Angelus testvér szerint minden játékot, melyet csupán az erők fitogtatása kedvéért űznek, s mely valószínűleg halálveszedelemmel vagy súlyos testi sértéssel fenyeget, tilt mind az egyházi, mind a polgári törvény. S mivel a szeretet ellen van, súlyos bűn.

Hatodszor bizonyos körülmények miatt. Ilyen például a személyi körülmény: papok bizonyos dolgokat nem tehetnek meg. Ilyen körül­mény a hely szentsége, bizonyos idő vagy botrányokozás.

Sajnos, milyen sokan vétkeznek mindezeken a módokon. De lássuk, hogyan bűnhődnek.

A harmadik titok: Az isteni igazságszolgáltatás által a fenti bűnökre kiszabott büntetések. Megjegyzendő, hogy az igazságos Isten gyakran ötszörösen bünteti azokat a bűnösöket, akik a mondottakban vétkeznek.

Először javaikban szenvednek kárvallást. Mert a törvények szerint is, ha valaki a saját házában tiltott játékokat rendez és játékosokat enged be, s a játékok alkalmával akár a játékosok, akár mások ebből a házból vala­mit ellopnak vagy elrabolnak, azt nem követelheti vissza; vagy ha a játé­kot vezető urat elverik, e miatt a méltánytalanság miatt nem mehet panaszra, vagyis nem igényelhet jogvédelmet. Ezt Portius Azo olyan koc­kajáték-vezetőre érti, aki azt rendszeresen űzi. Más a helyzet, ha csak alkalmi játékról van szó. S Angelus testvér szerint kockajátékon értjük mindazt a játékot, mely kizárólag szerencsére épül. Mennyivel inkább megérdemlik az ilyenek, hogy Isten ítélete sújtsa őket földi dolgaikban. Olvassuk ugyanis, amit bizonyos Paulus doktor beszédében elmond. A kölni egyházmegyében, egy faluban kosviadalt és táncmulatságot ren­deztek. A helyi lelkész tiltakozott, de nem vették figyelembe. S bár derült volt az idő, váratlanul villámlás és zivatar támadt, s tönkreverte a falu összes vetéseit, szőlőtermését és gyümölcsöseit, úgyszintén a kör­nyező vidék határát is, ahonnan a nép összejött a látványosságra. Így nyil­vánult meg Isten haragja azok ellen az emberek ellen.

Másodszor Isten úgy is büntet, hogy a bűnösök ivadékait elveszti. Har­madszor a bűnösök testét megsanyargatja. »Ez a kettő kiviláglik a Zsoltáros szavaiból: Büntetés vár a gonoszokra, kipusztul az istentelenek magva.«[13]

Meffret egyik beszédében példát hoz fel. Egy bizonyos szüzet anyja a divat szerint öltöztetett, haját és arcát ékesen kicsinosította, s arra kény­szerítette, hogy mindenben a világi hiúságoknak éljen. Mivel azonban a szűz Istennek akart szolgálni, az Úr angyala megjelent anyjának, és ezt mondotta: Mivel ezt tetted leányoddal s a világi életre adtad, Isten ítélete folytán mától kezdve kezeid elszáradnak és négy héten belül meghalsz, s hacsak ezekben a napokban bűnbánatot nem tartasz, elkárhozol; azután összes gyermekeid meghalnak. Mindez így történt. Ezért az asszony igaz bűnbánatot tartott.

Negyedszer Isten az ilyeneket azzal bünteti, hogy megvonja tőlük kegyelmét. Mózes írja: »A férfi ne öltözzék asszonyi ruhába, mert utálatos az Isten előtt, aki ilyesmit cselekszik.«[14] Tehát az ilyenektől az Isten meg­vonja kegyelmét. Példát is találunk a Szentlélek ajándékairól szóló könyv­ben. Bizonyos szerzetes lelkében, mialatt a kereszt előtt imádkozott, föl­merült a kérdés, mi az, ami Istent a többi bűnnél inkább meggyalázza, s ami miatt mindenképpen megvonja kegyelmét az embertől? S mialatt könnyek között azért imádkozott, hogy ezt megtudja, úgy látta, ifjak dalolnak és táncolnak Krisztus keresztje körül. S a keresztet körüljárva, rugdosták azt. Az egyik körüljárásnál Krisztus sebeit és a szegeket, a má­siknál a fejét és a töviskoronát rugdosták, a harmadiknál Krisztus arcába köpdöstek, a negyediknél káromolták, az ötödiknél a feszület képét ledob­ták a földre és összetaposták. Végül a vezető ifjú így szólt a szerzeteshez, aki a látottakon elszörnyedve csodálkozott: Én vagyok a pokol fejedelme s a táncok és a hiú fecsegések szervezője. Így gúnyoltatom ki Krisztus szenvedését az emberekkel, hogy elveszítsék Isten kegyelmét. S hozzá­fűzte: Ilyenkor minden eszközt felhasználok, hogy félrevezessem a lel­keket.

Ötödször büntet Isten az örök kárhozattal és szenvedéssel. Jób mondja: »Játékokkal szórakoznak, sípszó mellett vigadoznak, jólétben töltik napjaikat, s egy pillanat alatt szállnak le az alvilágba.«[15] Közöljem tehát veletek Krisztus ítéletét, ó, szánalomra méltó bűnösök? »Jaj nektek, akik most nevettek, keseregni és sírni fogtok.«[16] Jaj a jelenben, jaj a testben és lélek­ben, jaj a halálban, jaj a kárhozatban! Könyörögjünk tehát Krisztushoz.


 



[1] Lukács 18, 32.

[2] Zsoltárok 34, 12.

[3] Zsid 6, 6.

[4] Zsoltárok 37, 12.

[5] 1 Kor 2, 8.

[6] Préd 5, 4.

[7] Máté 26, 15.

[8] Ámosz 2, 6.

[9] Jób 30, 10.

[10] Zsid 6, 6.

[11] Jeremiás 9, 21.

[12] 1 Kor 6, 20.

[13] Zsoltárok 36, 28.

[14] 5 Mózes 22, 5.

[15] Jób 21, 12-13.

[16] Lukács 6, 25.