Temesvári Pelbárt írásai magyarul

Stellarium coronae beatae virginis Mariae

Előszó ››
Mária szépsége (ST V. könyv, III. rész) ››
Mária tudománya (ST VII. könyv, III. r., 2. f.) ››


Sermones Pomerii de sanctis I.
[Pars hiemalis]

András apostol (PH 001) ››
Karácsony (PH 017) ››
Nagypéntek (PH 069) ››
György vitéz (PH 073) ››


Sermones Pomerii de sanctis II.
[Pars aestivalis]

László király kiválósága (PA 015) ››
László király lelki fejlődése (PA 017) ››
Toulouse-i Anjou Lajos (PA 051) ››
István király (PA 052) ››
Imre herceg (PA 092) ››
Árpádházi Szent Erzsébet (PA 098) ››


Sermones Pomerii de tempore I.
[Pars hiemalis]

Előszó ››
Advent (TH 08) ››
Házasság (TH 25) ››
Úr és szolga (TH 29) ››
Kísértés (TH 39) ››
Hiú örömök (TH 46) ››


Sermones Pomerii de tempore II.
[Pars Paschalis]

Húsvétvasárnap (TP 004) ››
Nagyszombat (TP 006) ››
Húsvéthétfő (TP 008) ››
Pünkösd (TP 035) ››


Sermones Pomerii de tempore III.
[Pars aestivalis]

Munka (TA 020) ››
Gazdagság (TA 042) ››


Sermones Pomerii quadragesimales
[de poenitentia]

Bűnbánat (PQ1 016) ››
Nagyböjt (PQ1 017) ››
Nagycsütörtök (PQ1 050) ››


Sermones Pomerii quadragesimales
[de vitiis]

Harag (PQ2 022) ››
Kapzsiság (PQ2 037) ››
Irigység (PQ2 039) ››


Secundus liber Rosarii theologiae

A madarak nemzése (Avis §5-8.) ››
A folyóvizek (Fons et fluvius §1-8.)
A fűszeres és gyógyító fák (Lignum §18-21.) ››
A nyelvek tarkasága (Lingua §1-7.) ››
Méz és viasz (Mel et cera §1-5.) ››
Hegyek és dombok (Montes et colles §1-3.) ››
Ébrenlét és alvás (Vigilia et somnus §1-16.)
A bor tulajdonságai (Vinum §1-6.)




EXEMPLUMOK
(Katona Lajos Elenchusa alapján)

Quadragesimale I. - exemplum 1-66 ››
Quadragesimale II. - exemplum 67-148 ››
De tempore Hiem. - exemplum 149-225 ››
De tempore Pasch. - exemplum 226-270 ››
De tempore Aestiv. - exemplum 271-405 ››



Kapzsiság


A kapzsiság gonosz vágyáról általában és ugyanannak származékairól
Latin forrs: PQ2 037, Feria secunda post Dominicam de Passione, Sermo XXXIX., videlicet de invidia perniciosissima cum filiabus suis

Temesvári Pelbárt válogatott írásai, szerk. V. Kovács Sándor, Bp., 1982, 58-64.
WAIGAND JÓZSEF FORDÍTÁSA


»Köveket ragadtak a zsidók, hogy reá vessék. Jézus azonban elrejtőzött előlük, és kiment a templomból.«[1] János evangéliumában és a mai evangéliumban.

Kedveseim! Az Egyház a mai vasárnapot a szenvedés vasárnapjának nevezi, mert ez volt az a nap, amelyen a zsidók tanácsa határozatot hozott, hogy megöli Jézust. Előzménye az volt, hogy pénteken Jézus föltámasztotta a halott Lázárt. E nyilvánvaló csoda miatt sokan hittek Jézusban. Ennek emlékére olvastatta az Egyház pénteken a Lázár föltámasztásáról szóló evangéliumi részt, ma pedig azt halljuk, hogy a zsidók meg akarták Jézust kövezni. Krisztus azonban a kereszthalált akarta vállalni, így tehát elrejtőzött és kiment a templomból. Ágoston és Béda jelképesen úgy értelmezi ezt, hogy a bűneikben megátalkodott keresztények is olyanok, mint a kőszívű zsidók: ők is megköveznék Krisztust, mint ahogyan a zsidók meg akarták kövezni. Béda azt mondja: minden gonosz gondolat, minden gonosz érzület a szívben olyan, mint egy-egy kő; ezt dobja az ember a lelkében élő Jézus felé, hogy megölje őt. Jézus ilyenkor elrejtőzik és kimegy lelkük templomából. Ágoston hozzáteszi: Jaj azoknak, akiknek kőszívéből elmenekül az Isten! Jaj nekik, mert az örök kárhozat nyílt meg előttük! Nézzük tehát az evangéliumi részt. Most főleg a kapzsiságról akarunk beszélni, mert sok keresztény épp ezzel a bűnnel vet lelki értelemben követ Jézusra, és kiűzi őt szíve templomából. Ezért a mai beszédben három igazságot akarunk megvilágítani a kapzsisággal kapcsolatban.

Először vizsgáljuk meg utálatosságát.

Másodszor a sértő voltát.

Harmadszor e bűn fajtáit.

Ami az elsőt illeti: A kapzsiság nagyon utálatos. Több okból is, az egyháztanítók szerint. Így először is a sokszoros átokkal fenyegetés miatt. A Szentírás egyetlen bűnnel kapcsolatban sem említi annyiszor az örök kárhozatot, mint éppen a kapzsiságra vonatkozólag.

Maga az isteni törvény tiltja a tettben és érzületben mutatkozó kapzsiságot. Így a Tízparancsolatban erre vonatkozólag két parancs is van, amit más bűnöknél nem hallunk. Az egyik így szól: »Ne lopj!«[2] Ágoston szerint az is lopás, ha valaki más javait bitorolja. A másik parancs pedig: »Ne kívánd felebarátod jószágát!« Mózesben pedig így olvassuk, »Átkozott, aki szomszédja határkövét odébb tolja«[3] . Lyra hozzáteszi: hogy ellopja felebarátja földjének egy részét. És ugyanott halljuk: »Átkozott a bíró, aki megvesztegetést fogad el«[4] , tudniillik, hogy megváltoztassa ítéletét.

Másodszor: a prófétáknál is gyakorta hallunk átkot a kapzsiság ellen. Izajásnál: »Jaj nektek, akik házat házhoz, szántóföldet szántóföldhöz csatoltok!«[5] És: »Jaj neked, ki pusztítasz, mert a tiédet is elpusztítják.«[6] És Habakuknál: »Jaj annak, aki halmozza azt, ami nem az övé! Vajon meddig gyűjti maga ellen a sűrű sarat?«[7] És ugyanott: »Jaj annak, aki gonosz kapzsisággal gyűjt javakat házának.«[8] A próféták más helyeit föl sem sorolom.

Harmadszor az evangéliumi törvényből is nyilvánvaló. Lukács evangéliumában mondja Krisztus: »Jaj nektek gazdagok, mert elnyertétek már vigasztalástokat.«[9] És Jeromos szerint, ha a Szentírásban valahol jajt olvasunk, mindannyiszor az örök kárhozat átkáról van szó. Ezért maga az Úr Jézus mondja: »Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól.«[10] Félelmetesen hangzanak szavai, hogy a kapzsik gyakran készületlen, váratlan halállal halnak meg, amint a gazdagról szóló példabeszédben halljuk. Ez azt mondja: »Kibővítem csűreimet...«[11] stb. De azt mondják neki: »Esztelen, még ezen az éjjelen számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit fölhalmoztál?« Kiolvashatjuk tehát belőle a hirtelen halál átkát a kapzsiakra.

Negyedszer: az apostolok tanítása is ez. Jakab: »Rajta, ti gazdagok, zokogjatok és jajgassatok a rátok törő nyomorúság miatt! Gazdagságtok megrohad, aranyotok, ezüstötök megrozsdásodik. Rozsdája vád lesz ellenetek és megemészti testeteket«[12] , azaz: testetek-lelketek bűnhődik miatta az ítélet napja után. A Jelenések könyve így szól: »Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak.«[13] Vagyis nektek, akik teljesen a földiekhez tapadtatok. Háromszoros jajt mond: az első jajt a lélekre, a második jajt a testre a feltámadás után, a harmadikat a földi és lelki javak egyidejű teljes elvesztésére. Méltán mondhatja tehát Ágoston: Jaj azoknak, akik úgy élnek, hogy a veszendő dolgokat halmozzák, miközben elvesztik az örökkévalókat.

Utálatos a kapzsiság másodszor azért, mert kielégíthetetlen. A Prédikátor Könyvében így olvassuk: »Aki kapzsi, annak sohasem elég a pénz.«[14] Boetius pedig Ovidiusszal egyetértésben írja: Ha az embernek annyi java vagy aranya volna is, mint a tenger homokja, és az égbolt csillaga, akkor is egyre többet akarna birtokolni. Azt kérdezed, miért? Elsősorban azért, mert az ember lelkét Isten képére alkották, ezért semmi más ki sem elégítheti – mint ahogyan a pecsétnyomóval megjelölt viasz sem illik bele másba, mint csak abba a pecsétbe, amely őt megjelölte. Azért is van így, mert a kapzsiságban van valami a tűzből, márpedig »a tűz – jelen esetben a kapzsiság – sohasem mondja hogy: elég«[15] . Ha fát hordunk rá a tűzre, nemcsak el nem alszik, de a végtelenségig is növekszik, terjed. Arisztotelész mondja: A pénzsóvárságnak nincs határa, sem a vágyat tekintve, sem a pénzösszeget. Juvenalisnál pedig: Úgy nő a pénzszerzés vágya, mint ahogyan nő a pénz mennyisége.

Utálatos a kapzsiság harmadszor a veszélyessége miatt: mert szinte az egész világ ennek a veszélynek szolgáltatja ki magát, és az ördög csapdájába esik. »Aki meg akar gazdagodni, kísértésbe esik, az ördög kelepcéjébe, és sok oktalan meg káros kívánságba, melyek romlásba döntik az embert.«[16] Áll ez mindenkire a világban, királyokra, fejedelmekre, kereskedőkre, nemesekre és a köznép tagjaira. Áll az egyháziakra is, főpapokra, papokra, klerikusokra, doktorokra stb. De áll még a szerzetesekre is. Beigazolódik, amit Jeromos mond, hogy a kicsiktől a nagyokig mindenki a kapzsiság rabja, és a prófétáktól a papokig mindenki hamisságot tesz. Akiket aztán az ördög ezzel a bűnnel magához láncol, azokra vigyáz, hogy ki ne szabaduljanak kötelékéből mindhalálig. Más bűnök az emberrel együtt elöregszenek, csak a kapzsiság fiatalodik meg egyre jobban! Az arany és az ezüst súlya lerántja őket a pokolba. Minél inkább a föld mélyéből bányászták ki őket, annál bűzösebben égnek az olvasztókemencében, amely a pokol kénköves tüzét jelképezi. Ez is jelzi, hogy akik az aranyat kapzsi módon szeretik, azoknak helyük a pokol.

E bűn utálatos voltát negyedszer az bizonyítja, hogy a kapzsiság egyúttal a legnagyobb jogtalanság. Elsősorban Isten fölségével szemben, mert, ahogy az Efezusi levél mondja, a kapzsiság bálványimádás. Ezért mondja: »Tudjátok meg, hogy semmiféle paráznának, tisztátalannak, kapzsinak, vagyis bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában.«[17] Chrysostomus megadja ennek magyarázatát: Mert íme, miként a bálványimádó áldozatot mutat be az arany- vagy ércszobornak, illetve a benne rejlő ördögnek; a kapzsi ember ugyanígy testét-lelkét feláldozza a kincseknek és azok ördögének. Szívét áldozza azzal, hogy a gazdagságot szereti; fejét áldozza a gőggel, testét pedig az élvezetvággyal. Ágoston szerint a gazdagság férgei a gőg és a kéjvágy; a kapzsi ember ezenkívül kezét is feláldozza, amikor lop és rabol; száját és nyelvét áldozza, amikor hazudik; lábát, amikor a javak gyűjtéséért szaladgál. De jogtalanság a kapzsiság másodszor Krisztus, a Szent Szűz és Isten szentjei és angyalai ellen is, mert Júdásnál is rútabb módon eladja Krisztust. Aureolus Compendiuma mondja: Júdás csak egyszer adta el Krisztust harminc ezüstért, míg a kapzsi gyakorta egyetlen dénárért is kész hamisan esküdni Krisztusra és a szentekre.

Még – harmadszor – önmagával szemben is jogtalanul tesz a fösvény, mert saját szükségletére sem akar hozzányúlni pénzéhez, nehogy az kevesebb legyen. Emiatt veszedelmeknek teszi ki életét, és hasonlóvá lesz ahhoz a varangyos békához, amelyikről Albertus ír: hogy nem mer enni a földből, mert fél, hogy nem marad belőle neki elég. Jeromos szerint a kapzsinak az is hiányzik, amije van és az is, amije nincs.

Negyedik és legsúlyosabb az a jogtalanság, amit a kapzsi saját hozzátartozóival, gyermekeivel és feleségével szemben követ el. Ezt igazolja a közismert mondás is: Hamisan szerzett vagyon átokká válik az unokák számára. Már csak azért is, mert hogyha hamisan szerzett vagyont hagy rájuk, akkor mindazokat, akik ezt tudják és vissza nem térítik, a kárhozat fenyegeti. E bűn ugyanis csak akkor nyerhet bocsánatot, ha visszatérítik, amit elvettek – mondja Ágoston. Végül pedig jogtalanság a kapzsiság, minden emberrel, főleg a szegényekkel szemben. Ezért Isten gyakran megbünteti a kapzsi embert már itt a földön. Olvashatunk példákat bölcselőknél és elbeszélőknél egyaránt. E szerint Midas, Frígia királya kapzsiságában azt kívánta, hogy változzék arannyá mindaz, amihez hozzáér. Elnyerte büntetését, mert arannyá lett minden étel és ital is, úgyhogy éhen halt. Más példát olvashatunk keresztény íróktól, például Márton krónikájában: Volt egy gazdag ember, aki kapzsiságból rengeteg gabonát vásárolt föl, és magánál tárolta, hogy éhínséget idézzen elő. De íme: Isten megengedte, hogy egerek tömkelege törjön rá! Szétrágták testét az emberek szeme láttára, anélkül, hogy bárki is segíteni tudott volna rajta. Így pusztult el nyomorultan a kárhozatra. Még több érvet is lehetne felhozni, ha úgy tetszik.

Beszédünk második részében a kapzsiság sértő voltáról szólunk, és azt kérdezzük, miért olyan súlyos bűn. A kérdés nem alaptalan, hiszen az evilági javak is Istentől valók, ő adta azokat az emberek használatára és fenntartására. Ezért mondja a Zsoltár: »Az ég az Úr ege, a földet az emberek fiainak adta.«[18] Miért nem szabad hát szeretni ezeket a javakat? Azt felelik erre a hittudósok és kanonisták, hogy szabad szeretni és birtokolni a földi javakat használat céljára, de nem visszaélés céljára. Jeromos szerint két dolog jelent visszaélést az ideig tartó javakkal: ha valaki jogtalanul és bűnösen birtokolja, vagy ha valaki mértéktelenül és pocsékolva használja őket. Tamás és Halesi Sándor szerint az ideig tartó javak az ember használatára vannak rendelve; mértékkel és helyesen kell használni őket. Ha valaki nem így használja, kapzsiságról van szó. Aureolus Compendiuma így határozza meg a kapzsiságot: kapzsiság annyi, mint rendezetlen birvágy. Bernát meghatározása: bármiféle dolog olthatatlan és tisztességtelen vágya. Izidor pedig: Ha kapzsi vagy, szinte vérszomjas vagy.

A kapzsiság Tamás szerint mindig bűn: vagy halálos, vagy bocsánatos. Elsősorban azért, mert amint Ambrus mondja, ellenkezik a természettörvénnyel. A természet világa is igazolja, hiszen a föld minden értéket elrejt magában az emberek szeme elől. Maga az ember születésekor mezítelen, tehát a legnagyobb szegénységben kezdi életét. A föld minden teremtménye közt viszont az ember az, aki egyenesen jár, vagyis az ég felé emelt fővel, és lábával tapossa a földet. A halálba nem vihet magával semmit. Meg kell tehát vetnie az olyan dolgokat, amelyekkel még ez a sáros föld is irtózik a lélek vesztét okozni. Bernát mondja: Mi az arany, ha nem vöröslő föld, és mi az ezüst, ha nem fehér föld? Ami értékessé teszi őket, az csupán az emberek ostoba értékelése.

Másodszor: a kapzsiság ellentétben áll a felebaráti szeretettel; »minden más bűn gyökere«[19] . –Harmadszor: ellentétben áll a mértékletesség erényével. A mértéktelenség mindig bűnös és veszedelmes. Prédikátor könyve: »Mint a hal, melyet megfog a horog, és mint a madár, melyet megejt a tőr: úgy kerül kelepcébe az ember a baj idején.«[20] Tudniillik a kapzsiság által. A csalétek, amelyet a horogra tesznek, jó falat a halnak, de a horog veszedelmes. A földi javakat élvezi az ember; de a mértéktelen kapzsiság horga veszedelmes. Ha a hal az ízletes falatot apró részletekben, mértékletesen harapdálná le a horogról, nem esnék csapdába. Mivel azonban az egészet egyszerre akarja lenyelni, saját magának okozza vesztét.

Negyedszer: a kapzsiság ellentétben áll az igazságossággal és a nyugodt békével. Mert kérdem tőled, ember: mi az, ami megbontja a békét az egész világon, és ami miatt az emberek nem élhetnek nyugodtan? Halld, mit felel Seneca: Nyugalom lenne a földön, ha az emberek eltörölnék ezt a két szót: enyém és tiéd. Ezekben gyökerezik ugyanis a kapzsiság. A Szent Atyák életében ezt a példát olvassuk: Szent Antal említ két testvért, akik között sohasem volt veszekedés. Ha ugyanis az egyik vitát akart felidézni, és azt mondta: »A gyékény az enyém« – a másik mindjárt ráhagyta: »Legyen a tiéd Isten nevében.« Ó, bárcsak megtartanák ezt az elvet a mai fejedelmek és polgárok is, akkor béke lenne! Mivel azonban a kapzsiság uralkodik, rabolnak és őket is kirabolják a háborúkban. Ó, bárcsak Krisztustól vennénk példát, kedves keresztény hívek; Krisztustól, aki a földön mindent megvetett, szegényen született, szegényen élt, és mindenétől megfosztva, mezítelenül halt meg értünk a keresztfán.

Beszédünk harmadik részében a kapzsiság különböző fajairól szólunk, hogy meg tudjuk ítélni, mikor halálos bűn, amit meg kell gyónni, és mikor bocsánatos. Halesi Sándor, Tamás, és más egyháztanítók szerint nyolcféle módon lehet vétkezni kapzsisággal. Először megkívánással, ami halálos bűn, föltéve, hogy tudva és akarva venné el a másikét, hacsak nem kicsiny értékről van szó. Akkor is vétkezik megkívánással, ha olyasmi után vágyik, amit bűn nélkül nem lehet birtokolni. Ilyen például az igazságtalan vám és más hasonló zsarolások, vagy több javadalom birtoklása.

Másodszor bűn a kapzsiság a bűnös felhasználás következtében: ha valaki bűnre használja javait, például kéjnőkre költi. Harmadszor halálos bűn, ha igazságtalan eszközökkel szerez magának javakat, lopással, rablással, hamis esküvel, vagy pedig bűnös és tiltott mesterséggel: például halottidézéssel és hasonlókkal. Halálos bűn az is, ha fölöslegeket halmoz, vagy ha a szerzésvágy miatt elhagyja azt, ami szükséges az üdvösséghez: például misehallgatást ünnepeken és ehhez hasonlókat.

Negyedszer halálos bűn a kapzsiság, ha tudatosan magánál őriz olyasmit, amit vissza kellene adnia, és vissza is tudná adni. Vagy pedig, ha saját maga és családja részére fölösleget tárol, amikor embertársa végső szükségben van. Ötödször, halálos bűn a kapzsiság, ha jogtalan módon jutott valaki valamihez: például uzsorával, rágalmazással.

Hatodszor: halálos bűn a kapzsiság, ha valaki kincseket gyűjt, kizárólag a gyűjtés kedvéért. Nem bűn, ha a közjónak, vagy istentisztelet fényének emelésére gyűjt, vagy ha gyermekeinek akar rangjukhoz illő megfelelő örökrészt hagyni. Hetedszer bűn, ha valaki fölöslegesen halmoz, és nem is akarja felhasználni, amikor kellene. Ebben az értelemben tilos a vagyongyűjtés egyházi személyeknek. Nyolcadszor, ha valaki túlzott ragaszkodással szereti a pénzt. Halálos bűn akkor, ha a szerzés kedvéért kész volna bűnt is elkövetni. Más esetekben többnyire bocsánatos bűn.

Végül a kapzsiság alfajairól. Az egyháztanítók szerint igen sok származéka van. Legfőképpen azok tartoznak a gyónás keretébe, amelyeket itt a bűnös megkívánással kapcsolatban felsorolok. Így először is, ha valaki más javait kívánja meg, és jogtalanul szeretne hozzájuk jutni: például lopással, rablással vagy más bűnös eszközzel. Izidor ezt rablóvágynak nevezi. Második az uzsora, amint olvasható itt az angyalokról szóló beszédben. Harmadik az árulás, ha valaki elárul valakit, vagy egy várost, vagy egy katonai tábort az ellenségnek, vagy valami dolgot olyanoknak, akik rosszra használják, vagy egy titkot, kivéve ha gonoszságról van szó: összeesküvésről egy jó ember vagy egy város ellen. Ilyen esetekben nemcsak halálos bűnt követ el, de kártérítéssel tartozik mindazoknak, akikre bajt hozott.

Negyedik a hamis eskü, például valamilyen vásárlásnál, amiről már beszéltünk. Ötödik a csalás: akár álnok szóval, akár tettel. Hatodik az embertelen magatartás, főleg a szegények és a végső ínségben levők iránti irgalom terén. Hetedik a bűnös nyerészkedés: akár szerencsejátékkal, akár teste áruba bocsátásával vagy megvesztegetéssel és hasonlókkal.

Nyolcadik a személyválogatás a bírók esetében, amikor igazságtalanul ítélkeznek, akár pénzért, akár valakik iránti jóindulatból vagy gyűlöletből. Kilencedik a simónia: ha lelki dologért, például egy szentség kiszolgáltatásáért anyagi javakat kíván. Hasonlóképp, ha egyházi javadalmakat pénzért vásárol, illetve elad; vagy ha valakinek pénzért szolgáltatja ki az egyházi rendet. Sok egyéb is gyónás tárgyát kell hogy képezze.

Befejezésül egy példa, amelyet Cesarius Dialogusában olvasunk. Egy kapzsi és uzsorás asszony halálán volt. Azt látta, hogy a síkság megtelik hollókkal és varjakkal. Rémülten kiáltott fel: Jaj nekem, ördögök tépik szét keblemet! Jaj, most tépik ki lelkemet! és ezt kiáltva meghalt. Aznap éjjel az ottlevők egyszer csak azt látják, hogy valami erő fölkapja a halottas ágyról, földobja a gerendának, majd onnan összetörve zuhan le a küszöbre. E pillanatban az ördög eloltotta a gyertyákat. Mindenki rémülten menekült el. Másnap reggel holttestét az állatoknak vetették oda eledelül, jeléül annak, hogy elkárhozott. Kérjük Krisztust, őrizzen meg bennünket e bűntől és a kárhozattól.


 



[1] János 8, 59.

[2] 2 Mózes 20, 17.

[3] 5 Mózes 27, 17.

[4] 5 Mózes 27, 25.

[5] Izajás 5, 8.

[6] Izajás 33, 1.

[7] Habakuk 2, 6.

[8] Habakuk 6, 9.

[9] Lukács 6, 24.

[10] Lukács 12, 15.

[11] Lukács 12, 19-20.

[12] Jakab 5, 1.

[13] Jelenések 8, 13.

[14] Préd 5, 9.

[15] Péld. 30, 16.

[16] 1 Tim 6, 9.

[17] Ef 5, 5.

[18] Zsoltárok 113, 16.

[19] 1 Tim 6, 10.

[20] Préd 9, 12.