Temesvári Pelbárt írásai magyarul

Stellarium coronae beatae virginis Mariae

Előszó ››
Mária szépsége (ST V. könyv, III. rész) ››
Mária tudománya (ST VII. könyv, III. r., 2. f.) ››


Sermones Pomerii de sanctis I.
[Pars hiemalis]

András apostol (PH 001) ››
Karácsony (PH 017) ››
Nagypéntek (PH 069) ››
György vitéz (PH 073) ››


Sermones Pomerii de sanctis II.
[Pars aestivalis]

László király kiválósága (PA 015) ››
László király lelki fejlődése (PA 017) ››
Toulouse-i Anjou Lajos (PA 051) ››
István király (PA 052) ››
Imre herceg (PA 092) ››
Árpádházi Szent Erzsébet (PA 098) ››


Sermones Pomerii de tempore I.
[Pars hiemalis]

Előszó ››
Advent (TH 08) ››
Házasság (TH 25) ››
Úr és szolga (TH 29) ››
Kísértés (TH 39) ››
Hiú örömök (TH 46) ››


Sermones Pomerii de tempore II.
[Pars Paschalis]

Húsvétvasárnap (TP 004) ››
Nagyszombat (TP 006) ››
Húsvéthétfő (TP 008) ››
Pünkösd (TP 035) ››


Sermones Pomerii de tempore III.
[Pars aestivalis]

Munka (TA 020) ››
Gazdagság (TA 042) ››


Sermones Pomerii quadragesimales
[de poenitentia]

Bűnbánat (PQ1 016) ››
Nagyböjt (PQ1 017) ››
Nagycsütörtök (PQ1 050) ››


Sermones Pomerii quadragesimales
[de vitiis]

Harag (PQ2 022) ››
Kapzsiság (PQ2 037) ››
Irigység (PQ2 039) ››


Secundus liber Rosarii theologiae

A madarak nemzése (Avis §5-8.) ››
A folyóvizek (Fons et fluvius §1-8.)
A fűszeres és gyógyító fák (Lignum §18-21.) ››
A nyelvek tarkasága (Lingua §1-7.) ››
Méz és viasz (Mel et cera §1-5.) ››
Hegyek és dombok (Montes et colles §1-3.) ››
Ébrenlét és alvás (Vigilia et somnus §1-16.)
A bor tulajdonságai (Vinum §1-6.)




EXEMPLUMOK
(Katona Lajos Elenchusa alapján)

Quadragesimale I. - exemplum 1-66 ››
Quadragesimale II. - exemplum 67-148 ››
De tempore Hiem. - exemplum 149-225 ››
De tempore Pasch. - exemplum 226-270 ››
De tempore Aestiv. - exemplum 271-405 ››



Házasság


Második szentbeszéd Vízkereszt nyolcada utáni vasárnapra, főképp a szellemi házasságról
Latin forrs: TH 25 (átírta: Gergely Judit)
Dominica post octavas Epiphaniae II., De nuptiis, praesertim spiritualibus

Temesvári Pelbárt válogatott írásai, szerk. V. Kovács Sándor, Bp., 1982, 43-51.
VÁRADI BÉLA FORDÍTÁSA

»Menyegzőt tartottak a galileai Kánában«[1] János evangélista és a mai evangélium szerint.

Miután az Egyház az előzőkben Jézus Krisztus gyermekségé­nek eseményeit ünnepelte, ma már arról van szó, hogyan kezdte meg Jézus csodatételeit harmincegy éves korában. Első csodáját a kánai me­nyegzőn művelte, amikor is a vizet borrá változtatta, ahogy a mai evan­gélium elmondja. Ezzel megmutatta, hogy ő a Szent Egyház Jegyese, aki istenségével egyesítette az emberi természetet. S az isteni megtestesülés erejéből eredtek Krisztus összes csodái, hogy alátámasszák és bizonyítsák az isteni megtestesülés hitének az igazságát. Ezért a mai evangélium maga mondja, hogy Krisztus, amikor a kánai menyegzőn első csodáját művelte, dicsőségét nyilvánította ki, és tanítványai hittek benne.

A Szentírás a házasságnak vagyis egyesülésnek főleg három fajtáját különbözteti meg. Az elsőt alkotják azok az isteni és szellemi egyesülések, melyek betöltik az eget. A másodikba tartoznak az ördögi és kárhozatos kapcsolatok, melyek elárasztják a poklot. Végül a harmadik fajta házas­ságok az evilági, közömbös egyesülések, melyek a földet népesítik be. Mindezekről három igazságot fontoljunk meg:

Az első: Miben áll a szellemi és üdvhozó házasság?

A második: Mi a kárhozatos és ördögi házasság?

A harmadik: Mi a testi és evilági házasság?

Nézzük először a szellemi házasságot. Meg kell jegyeznünk, hogy a Szentírás alapján a szellemi házasságnak vagy egyesülésnek ismét három­féle módjáról beszélhetünk. Az első az istenség és az emberség egyesülése a Szűz méhében. Erről beszél Máté evangélista: »Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, vagyis az Atyaistenhez, aki menyegzőt rendezett fiának«[2] , azáltal, hogy egyesítette az emberi természetet az istenivel egy személyben, vagyis Krisztusban.

Az evangélium arról a menyegzőről azt mondja, hogy Kánában történt. Kána pedig annyit jelent, mint buzgóság, tehát az isteni szeretet hevüle­téből lett az Isten emberré. Az irántunk érzett nagy szeretete miatt »tulajdon Fiát küldte el Isten a bűnös testhez hasonló alakban«[3] , s bár igaz testet vett föl, bűne nem volt, ezért mondjuk, hogy teste hasonlít a bűnös testhez.

Azevangélium szerint a kánai menyegző a harmadik napon ment végbe, ahogy Béda felhívja rá a figyelmet. Tehát nem a természeti törvény idejében, vagyis a világ kezdetétől Mózesig, sem a mózesi törvény korsza­kában, hanem a kegyelem idejében, vagyis napján. S betű szerint Galileá­ban történt, mivel Názáret, ahol Krisztus megtestesült a Szűz méhében, Galileában van. Galilea jelentése pedig: átvonulás, és Isten átvonult a mennyből a földre. »Az Atyától jöttem és a világba léptem.«[4]

De mit jelent az, hogy Krisztus a vizet a legjobb borrá változtatta? Aztfeleljük: a hideg víz jelzi a földi dolgok utáni vágy hidegségét, ame­lyekre szomjaztak az emberek, s azokat mintegy a hat kőveder tartal­mazza. Azelső kővederben van a gazdagság vágya, a másodikban az élve­zeteké, a harmadikban a hatalomé, a negyedikben a dicsőségé, az ötödik­ben a gyermek vagy utód utáni kívánság, a hatodikban a hírnév és magasz­talás vágya. A vágyaknak ezek a vizei átváltoztak a szeretet tüzes borává, mely átmelegíti az emberi szíveket az Isten szeretetében, mivel Isten barátai lettünk, s viszonzásul nagy szeretetéért mindenekfölött szeret­nünk kell őt. Ezért mondja Ágoston az egyszerű emberek hitoktatásáról szóló művében: Lehet-e nagyobb indítéka a megtestesülésnek, mint hogy Isten megmutassa szeretetét irántunk? S ha már nehezünkre esik szeretni, ne restelljünk legalább viszontszeretni. Ó, ember, szeresd tehát Krisztust!

Végül ez a csoda Máriának, Krisztus anyjának kérésére történt, mivel a Boldogságos Szűznek az összes szenteknél, pátriárkáknál és prófétáknál több érdeme volt abban, hogy Krisztus mint igaz Isten megtestesült. Ez az érdem legalábbis méltányosság szerinti volt, ahogy Bonaventura megjegyzi, aki utal az Egyház imájára: Mindenható örök Isten, ki a dicsőséges Szűz Máriának testét és lelkét, hogy Szent Fiadnak méltó hajléka legyen, a Szentlélek által fölékesítetted…

A második szent egyesülés az Isten és az emberi lélek között jön létre a Szentlélek kegyelme által, aki a szív mélyén lakozik, ahol a lélek egye­sül Istennel kegyelemben és szeretetben. »Mert aki a szeretetben él, Istenben él és Isten őbenne.«[5] Ezért mondja az Apostol: »Eljegyeztelek titeket egy férfival, hogy ártatlan szűzként, vagyis tiszta lélekkel vezes­selek Krisztushoz.«[6] S ez történik a keresztségben, ahol a lelket a hűség által jegyzi el Krisztus. Így mondja Ozeás próféta is: »Eljegyeztelek magamnak hűséggel.«[7] Mert ahogy az eljegyzésnél mindkét jegyes megesküszik, hogy a másik iránt a hűséget megőrzi, s ezt gyűrűvel erősítik meg, éppúgy a keresztségben esküt tesz a lélek, hogy ellene mond a sátánnak és összes pompáinak és minden cselekedetének, ahogy Ágoston mondja. És Krisztus is megesküdött, amikor megígérte az ilyeneknek az örök életet. S akkor a lelket eljegyzi Krisztus a hűség gyűrűjével, ahogy Szent Ágnes szűz is mondotta: Gyűrűjével jegyzett el engem az én Istenem, Jézus Krisztus.

Azegyesülésnek a harmadik napon, vagyis az igazi bűnbánat napján kell megtörténnie, mert a bánat révén vesz lakást Krisztus a lélekben. A három nap: a megtörődés, a gyónás és az elégtétel három napja, mert ezekben áll az igazi bűnbánat. Továbbá, amint hallottuk, Kána buzgó­ságot jelent: mi is szeretetben és az isteni igazságosság iránt való buzgó­ságban tiszteljük Istent a bűnbánat által, mert bűneinkkel megbántottuk, ahogy Anzelm is tanítja. Galilea jelentése pedig átmenet: nekünk is át kell térnünk a bűnök csapásáról az erények ösvényére. Mert ahogy Bernát mondja: Bármennyire is gyötröd magad, bármennyire is fenyíted magad, nem adja meg neked kegyelmeinek bőségét az erények Ura, hacsak nem ékeskedel erényekkel.

Ezeknél az egyesüléseknél a könnyek vizeit a lelkek tisztulása végett öntötték a hat kővederbe, mivel a bűnbánat a lelket hat külön elmélkedés­sel tisztítja meg, s ezt a bűnbánatot a léleknek mintegy hat kővedre őrzi.

Azelső elmélkedés a bűnökből származó rossz következményeket fon­tolgatja, s ilyen sok akad. Aranyszájú Szent János szerint a világban min­den rossz a bűnből származik. A második elmélkedés Isten kegyelmének elvesztéséről szól. Ágoston mondja: Tudom, hogy Isten minden bűnösnek ellensége. A harmadik elmélkedés tárgya saját halálunk, annak bizonyos­sága és idejének bizonytalansága. »Legyetek készen, mivel nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura.«[8] A negyedik elmélkedés a végítélet meg­fontolása: »akkor megfizetnek mindenkinek tetteihez mérten«.[9] Az ötödik elmélkedés a kárhozat büntetését idézi, míg a hatodik a mennyei dicsőség elvesztését mérlegeli.

Az elmélkedések vizei mintegy telítődnek a könnyekkel, s így elvesztik kellemes ízüket; Krisztus változtatja át őket a kegyelem igen ízletes és örömre hangoló borává, a Zsoltáros szavai szerint: »Ha a szívben fel­gyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja a lelkem.«[10] S ez főleg Mária kérésére történik, mert Ő az irgalmasság Anyja, általa kapunk minden kegyelmet és az egész üdvösséget, ahogy Bernát mondja.

 A harmadik egyesülés Isten és a szentek között jön létre a mennyei boldogságban. Erről mondja Máté evangéliumában, hogy akik készen voltak, tudniillik a lelkek, »bevonultak vele – vagyis Krisztussal – az égi menyegzőre«.[11] Mert ahogyan a menyasszonyt átvezetik a vőlegény házába, hogy ott maradjon egész életén át, ugyanúgy jut a lélek az égbe, hogy ott maradjon és uralkodjék Krisztussal vég nélkül. Ezért mondja a Jelenések könyve: »Boldogok, akik a Bárány menyegzős lakomájára hivatalosak.«[12]

Erről a menyegzőről azt mondottuk, hogy a harmadik napon megy végbe: az első nap a kegyelem napja a jelen életben; a második az állha­tatosságé a halál órájában; a harmadik a dicsőség napja a halál után. S Ká­nában történik, vagyis a szeretet soha meg nem szűnő lángolásában, s Galileában, vagyis az átmenetben a halandóságból a halhatatlanságba, a számkivetésből az örök hazába. Ennek az egyesülésnek Krisztus a vőlegé­nye. Ez a tény elsősorban arra utal, ami nehezebb, vagyis a szenvedésekre, ahogy az Apostol írja: »Hiszen mindaz, aki buzgón akar élni Jézus Krisztusban, üldözést szenved a földön.«[13] De utána, vagyis a jövő életben ezek­nek a szenvedéseknek a vize kiapad, s átváltozik örök örömmé, mintegy a legnagyobb boldogság borává. »Szomorúságtok örömre fordul.«[14]

S ez hat kővederben megy végbe, melyek a lélek három képességét is jelentik: az első az értelmet, melyen átragyog az istenlátás; a második az akaratot, melyet eltölt Isten élvezése; a harmadik az emlékezetet, mely mindörökre Isten felé fordul. Ezenkívül a negyedik kőveder jelenti a test tökéletes megdicsőülését; az ötödik az összes érzékek boldogságát; a hatodik az összes jócselekedetek örök jutalmazását. Végül is mindezeket Mária érdemeiért nyeri el a lélek, általa jutunk ugyanis az égbe. Ezért imádkozik így az Egyház: Mária, kegyelem Anyja, irgalmasság Anyja, vé­delmezz az ellenségtől, halálunk óráján fogadj be az égbe. Tehát ó, ember, tanuld meg Krisztust, lelked Jegyesét szeretni itt a földi életben, hogy a mennyei boldogságban vele együtt uralkodhassál!

Másodszor elmélkedjünk az ördögi és kárhozatos házasságról, mely akkor jön létre, amikor a bűnös lélek az ördöghöz elválaszthatatlanul csatlakozik a bűnhöz való elvakult ragaszkodás által. Erről mondja az angyal: »Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna asszony, vagyis a test és a világ érzékiségének kárhozatát. Vele paráználkodtak a föld királyai, és paráznaságának borától megrészegültek a föld lakói.«[15] Ez az az átkozott házasság, melyet az Úr Mózes könyvében is tilt: »Ne köss velük, vagyis a gonosz szellemekkel szövetséget. Ne köss velük házasságot, egyikük leá­nyát se vedd fiadnak, vagyis lelkednek feleségül, mivel félrevezeti őt, hogy ne kövessen engem, s a bűnök elkövetésével más isteneknek, vagyis a gonosz szellemeknek szolgáljon. Akkor fölgerjed ellenetek az Úr harag­ja, s elpusztít benneteket.«[16] De sajnos, hányan vannak olyan keresztények, akik semmibe veszik Isten tilalmát, feloldhatatlan kötelékkel csatlakoz­nak az ördög leányaihoz, s így az ördöggel együtt elkárhoznak.

De kik azok az ördög leányai, akiket a bűnös lélekkel paráználkodó ör­dög nemz a vele kötött házasságban? Azt feleljük: az első a kevélység, a második a kapzsiság, a harmadik a bujaság, a negyedik a harag, az ötödik a torkosság, a hatodik az irigység, a hetedik a jóra való restség. Ilyenekről mondja az Úr Jánosnál: »A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok követni.«[17]

Az első leányt, vagyis a kevélységet az ördög magának foglalta le a világ kezdetétől fogva, s paráználkodott vele. Általa fűzte magához az ördög majd az összes asszonyokat, akik semmivel sem törődnek, csak a kérkedő ruházkodással, s ezzel számtalan lelket csábítanak el s így az ördög malmára hajtják a vizet. Ó, Istenem, mi lett az asszonyok jámbor­ságából, akikről Ágoston idejében még azt mondták, hogy jámborok vol­tak, az ének szerint: Ó, Mária, járj közbe a jámbor női nemért! S íme, most azt látjuk, hogy minden jámborságuk kevély cicomáskodásra válto­zott!

Második leányát, vagyis a kapzsiságot, feleségül adta az ördög az evilági embereknek, s ebből a házasságból több leányt nemzett. Az első a lelki dolgokkal való üzérkedés. Ezt átadta az egyházi elöljáróknak. Rájuk pirít Péter: »Vesszen a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy Isten adományát pénzen lehet megváltani.«[18] A kapzsiságból más leányt is nem­zett az ördög, éspedig az uzsorát, melyet rábízott a városlakókra és a vár­beliekre. Ellenük szól Ágoston: Senkinek sem őszinte a bánata, hacsak az uzsorán szerzett pénzt vissza nem téríti, s emiatt elkárhozik. Ugyaneb­ből a házasságból származik a harmadik leány, a csalárdság és a hamis eskü adásvételi ügyekben. Ezt átadta az ördög a kereskedőknek és az iparosoknak, s így sok embert juttat a kárhozatra. Majd a negyedik leányt nemzette a kapzsiságból, vagyis a rablást és az erőszakot, s feleségül adta a főuraknak és a katonáknak, a csatlósoknak és a hasonszőrű beosztottak­nak. Őket fenyegeti meg Izajás próféta: »Jaj neked, te rabló! Nemde kira­bolnak majd téged is?«[19]

A harmadik leányt, a bujaságot is megkérdezte az ördög, kit szeretne házastársul. Ez azt felelte: Senkit külön, hanem mindenkit általában. S így vele minden ember rossz útra tér. Megkérdezte az ördög a negye­diket, a haragot, s a hatodikat, az irigységet és a megszólást is, s ezek is hasonlóképpen válaszoltak. Azötödik leányt, a torkosságot és részegséget rábízta az ördög a kapásokra és napszámosokra. Végül a hetediket, a rest­séget s a belőle származó közömbösséget átadta a szerzeteseknek, hogy komolytalanul végezzék imájukat. Őket figyelmezteti az Úr ezekkel a szavakkal: »Bárcsak hideg volnál vagy meleg! De mivel langyos vagy, kivetlek a számból.«[20]

De kérdezzük még, milyen táncokkal vezeti az ördög a pokolba jegye­sét vagy leányát ezeken a kárhozatos menyegzőkön? Erre bizonyos hit­tudós szerint felelünk: Ahogy a táncban két személy összekapcsolja a kezét, s utánuk a második pár, majd a harmadik és a negyedik, ugyanúgy rendezi az ördög a táncot a bűnös lelkében, ahogy Nagy Gergely mondja: Csapongók lettek az ember vágyai. A sugalmazásból születik ugyanis a gondolat, a gondolatból a tetszés, a tetszésből a kívánság, ebből a bele­egyezés, a beleegyezésből az elfogadás, az elfogadásból a szokás, a szokás­ból a makacsság, a makacsságból a bűnhöz való ragaszkodás, ebből a két­ségbeesés, végül a kétségbeesésből az örök kárhozat, »ahol férgük meg nem hal, tüzük ki nem alszik«.[21] Az ilyenfajta menyegzőn, az evangélium ismert tanítása szerint, sem Krisztus, sem Mária, sem a tanítványok nin­csenek jelen, mivel »a bűnösöktől messze van az üdvösség«[22] , ahogy a Zsol­táros mondja.

Végül röviden: a földi élet megpróbáltatásainak és nyomorúságainak a vizei ott is átváltoznak, de nem az öröm, hanem a pokolbéli büntetés borává. Erről a borról írja Mózes könyve: »A szőlőszemek mérgezettek, keserű bogyók. Boruk sárkány tajték, viperák gyilkos mérge.«[23] S ez is hat kővederben megy végbe. Az első Isten átka: »Átkozottak, akik eltérnek parancsaidtól.«[24] A második a lelkiismeret mardosása: Van-e annál súlyo­sabb büntetés, mint a mardosó lelkiismeret? A harmadik az ördögnek való alávetettség: »Annak rabja ugyanis mindenki, akiket ő legyőzött.«[25] A ne­gyedik az örök halálra való ítélés: »A bűnnek zsoldja ugyanis a halál.«[26] Az ötödik a kizárás az örök boldogságból: »El kell távolítani a gonoszt, hogy ne lássa Isten dicsőségét.«[27] A hatodik a bebörtönzés a pokolba, ahon­nan nincs megváltás. A borról és az ilyen lakomáról a beszéd végén lesz szó. Példát is mondunk majd. Ó, mily szerencsétlenek tehát a bűnösök, akik örök halálra szántan önmagukat vesztik el!

Harmadszor a földi vagyis testi házasságról, azaz a házasság szentségé­ről, annak kegyelméről és a vele járó bajokról ejtsünk néhány szót, az egyszerű emberek tájékoztatása végett.

Itt fölmerül a kérdés: a házasság az Újszövetség szentsége-e? A kérdés fölvetésének oka az, hogy mivel az Ószövetségben, tehát az Újszövetség előtt már megvolt a házasság, hogyan lehet az Újszövetség szentségének mondani? A kétségeskedőkkel szemben az Apostol kijelenti: »Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.«[28] Mi Richardus véleményé­vel felelünk: A házasság az Újszövetség szentsége, nem azért, mintha az Újszövetségben rendeltetett volna, hanem mivel az Újszövetség előtt nem volt képes szentelő kegyelmet adni. S bár az Ószövetségben létesült, az Újszövetségben nem üresedett meg, hanem megerősítést nyert Krisztus által, amikor az részt akart venni a kánai menyegzőn. S így lett a házasság szentsége a kegyelem közvetítője. Isteni rendelés folytán ugyanis a há­zasságban szentelő kegyelmet nyernek a házastársak, föltéve, hogy a Krisztusban való hitben, helyesen kötik azt. Ez a kegyelem pedig sok jót eredményez az emberben. Elsősorban azt, hogy általa a házastársi egye­sülés mentesül a bűntől, mert a házasságon kívül az ilyen cselekedet súlyos bún. Másodszor mérsékli az érzékiséget, nehogy az a házasság céljain kívül másfelé forduljon. Harmadszor általa a férj megfelelően és érdemszerűen élhet feleségével gyermekek nemzése végett, úgyhogy ez­zel a Krisztusban való hit által az Újszövetségben kiérdemli az örök életet. Abból tehát, hogy a házasság szentelő kegyelmet közvetít, következik, hogy a házasság az Újszövetség szentsége. Így mondja Lombardus is, amikor meghatározza a szentséget: A láthatatlan kegyelem látható for­mája. Ugyancsak ő mondja: A szentség szent dolog jele, márpedig a há­zasság szent dolognak, vagyis Krisztus és az Egyház kapcsolatának a jele. Tehát szentség, ahogy az Apostol fenti szavai tanúsítják.    De ha a házasság ilyen nagy szentség, kérdezzük, honnan van az, hogy sokan a házasságban civakodva élnek s nem békíthetők ki egymással. Ezért Krisztus és Mária nincsenek is ott jelen, mivel ahogy Bernát és Ágos­ton megjegyzi: A békében ott lakik az Isten, a békétlenségben csak az ördög. Ezért buzdít az Apostol: »Éljetek békében, akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene.«[29] Sajnos, milyen sokan vannak olyanok, akik marakodva eszik a kenyeret, mint a kutya meg a kölyke. Az ilyenek sokat vétkeznek egymás ellen. Egyesek mentegetik ugyan magukat: Nem az én bűnöm, mondja valaki, de amikor az egyik hitvestárs haragos, a másik legyen csak türelmes, szelíden szóljon, a szenvedett zaklatásokat fogadja megadással s ajánlja föl bűneiért Istennek. Így eleget tesz vétkeiért, mivel Isten »nem büntet kétszer ugyanazért a vétekért«.[30] A kérdésre azonban mi azt feleljük, az ilyen civódásokat Isten, igazságos ítéletével megengedi a házasságban azok miatt a bűnök miatt, amelyeket a házasfelek elkövet­tek magában a házasságkötésben.

Először is a rossz szándék miatt. Boetius topikus szabálya szerint ugyan­is, aminek szándékolt célja rossz volt, az maga is rossz lesz, s aminek jó a célja, maga is jó lesz. Ha tehát a házasságkötés szándéka jó volt, Isten rendeléséből maga a házasság is jó lesz, de ha a szándék rossz volt, Isten megengedi, hogy rosszra forduljon.

De kérdezheti valaki, milyen a helyes szándék a házasságkötésnél? Izidor és Lombardus szerint Isten a házasságot hármas célból rendelte, s ezeket a célokat az ember a házasságkötésnél helyesen szándékolhatja. Ez első cél a gyermekek nemzése Isten tiszteletére, hogy így a választottak száma a mennyben kiegészüljön. Ebből a célból rendelte el Isten már a paradi­csomban: »Szaporodjatok, töltsétek be a földet.«[31] Ezért mondja Ambrus, hogy a házasság fő célja a gyermekek létrehozása. A második cél egymás vigasztalása és támogatása. Így az erőtlen vagy dolgos férfi házasságot köt­het a neki nyújtandó szolgálat céljából is. József és Mária között is házasság volt, de testi kapcsolat nélkül, s ezt azért akarta Isten, hogy J6zsef vigaszt és segítséget nyújtson Máriának és Krisztusnak, ahogy Ambrus és Lombardus mondja. Harmadik cél a védelem. Erre utal az Apostol: »A paráznaság veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesé­ge és minden asszonynak férje.«[32] Így akinek felnőtt fia vagy fivére van, s tudja róla, hogy nem tartóztatja meg magát a paráznaság bűnétől, s mégsem engedi őt megnősülni, vétkezik, mivel okot ad neki a bűnre.

Az említett okokból és szándékokkal történő házasságkötés tehát jó. De rossz szándékkal köt házasságot, aki merőben élvezetvágyból teszi azt. Ambrus fenti szavaihoz hozzáfűzi: Akik tehát nem a magzat világra­hozataláért, hanem ösztönük kielégítése végett kelnek egybe, nem annyira hitvestársaknak, mint inkább paráznáknak látszanak. Ezért házas­ságukban bajok következnek.

Másodszor a házasság eltitkolása miatt. Ez akkor történik meg, amikor titokban, a szülők tudta és hozzájárulása nélkül, tanúk mellőzésével vagy nem az Egyház színe előtt kötnek házasságot. Az ilyeneknek, Isten ítélete folytán, rossz sorsuk lesz. Mert ahogyan Leó pápa mondja: Bajosan követ­kezik be, hogy jó kimenetele legyen annak, amit rosszul kezdtek.

Harmadszor az isteni félelem elvetése miatt, mint amikor halálos bűnben leledzenek, s bánat és gyónás által nem készülnek föl ennek a szentségnek méltó fölvételére. Ezért mondja az angyal Tóbiásnak: »Te az Úr félelmében vedd el a szüzet, s amikor belépsz hozzá, három napon át tartózkodjál tőle és semmi egyebet ne tégy, csak imádkozzál vele együtt.«[33] »Akik ugyanis úgy lépnek házasságra, hogy kizárják lelkükből az Istent, s úgy adják át magukat a gyönyörnek, mint a ló meg az öszvér, azok fölött a gonosz léleknek van hatalma.«[34]

Negyedszer állapotuk különbözősége miatt. Mivel ahogy a Filozófus mondja: Az egymáshoz hasonlók szívesen viselik el egymást, a külön­bözők a legkevésbé. Így amikor valaki olyannal köt házasságot, aki külön­bözik tőle, például a nemes a nem nemessel kel egybe, vagy fordítva, vagy a gazdag a szegénnyel, vagy a fiatal az öreggel, az ilyenek természe­tesen ritkán fognak egyetérteni.

Ötödször az Egyház vagy valamilyen akadály tilalma miatt, vagyis amikor egyesek házasságot kötnek az egyházi jog vagy a házassági aka­dályok ellenére, mint amilyenek a lelki akadályok és a vérrokonság vagy a sógorság. Ez utóbbi létrejön törvénytelen egyesülés útján is. Az ilyenek­nek számot kell adniok Isten ítélőszéke előtt eljárásukról.

Hatodszor a másiknak adott ígéret törvénytelen megsértése miatt. Így amikor valaki egy másikkal szóban személyesen megegyezett, hogy házas­ságot kötnek, s utána ígéretét megszegve mást vesz el. Az ilyet csak akkor lehet a gyónásban feloldozni, ha visszatér az elsőhöz. Ezért olvassuk annak a nőnek az esetét, aki így kelt egybe egy másik férfival, s már az első éjsza­kán megszállták őket a gonosz szellemek; gyötrődve kiáltoztak, mire az egész falu összecsődült. De egy Fortunatus nevű remete megszabadította őket, s a nő visszatért első jegyeséhez.

Hetedszer az Istennek tett fogadalom megsértése miatt, vagyis amikor valaki tisztaságot fogadott vagy hogy szerzetbe lép. De megszegte foga­dalmát és házasságot kötött. Az ilyennek is rossz sora lesz Isten ítélete folytán. »Csapda könnyelműen kimondani, hogy megfogadom, s csak a fogadalom után gondolkodni.«[35]

Végül az igaztalanul szerzett dolog szándékos birtoklása miatt. Így ami­kor valaki olyan feleséget akar elvenni, akinek gazdagsága jogtalanul szer­zett javakból áll, vagy fordítva, amikor egy nő tudva uzsoráshoz vagy rab­lóhoz megy feleségül, és hasonlók. Mert az ilyeneknek sok szerencsétlen­ségben lesz részük, s a gazdagságból szegénységbe zuhannak. Általános tapasztalat ugyanis, hogy a rossz úton szerzett javak rossz úton vesznek el, s hogy az így gyűjtött vagyonnak nem fog örülni a harmadik örökös. Azilyeneknek nem lesz gyermekük, vagy ha lesz is, nem lesz hosszú életű. »A gonoszok sarjának nem sok a hajtása.«[36] Helyesebb tehát, ha lányo­dat becsületes szegényhez, mint becstelen gazdaghoz adod, vagy olyan­hoz, aki igaztalanul szerezte vagyonát. »Jobb a kevés, amit az igaz bír, mint a bűnösök nagy gazdagsága.«[37]

Mindezekre példákat is mondhatunk. Caesarius beszéli Dialógusában a következőt: Egy érzéki asszonyról van szó, aki így rosszul ment férjhez. Egy éjszaka lélekben a bíró ítélőszéke elé ragadtatott. A bíró szentek között állt, s egyeseket kárhozatra ítélt, másokat dicsőségébe fogadott. Azas­szony, lelkiismeretének vádjára, kitárta kezét és könyörögve rimánkodott a bíróhoz. A bíró így szólt hozzá: ígérd meg, hogy bűneidet elhagyod, s én biztosítalak, hogy megkegyelmezek neked. Erre magához tért az asszony. De mivel megszokott vétkeit továbbra is elkövette, kínos betegségben halt meg. Két kutya marakodott a ház előtt, s hozzájuk csatlakoztak a falu összes kutyái, behatoltak a házba s a halott leplét széttépték. A falu­beliek kiűzték a kutyákat. A temetés után azonban a kutyák körmeikkel kiásták a tetemet és szétmarcangolták.

De hogy mi történik a lélekkel, arról Meffret tudósít. Egy jámbor ember látta bizonyos érzéki ember lelkét, amint a pokolra vitték. Az ördögök fe­jedelme maga mellé ültette egy tüzes trónra. S akkor az ördögök egy edényt hoztak, mely tele volt keserű, bűzös, tisztátalan folyadékkal. Azör­dögök fejedelme így szólt: Idd meg ezt az italt, ezt ittad a földön is! S kény­szerítették inni. Majd két ördög trombitákkal a fülébe fújt, erre szemén, orrán, fülén és testének többi nyílásán tüzes lángok lövelltek ki. Ezeket viseld el – mondották – azokért a dalokért, melyekben a földön gyönyör­ködtél. Nyakára kígyókat tekertek, arcára varangyos békákat raktak, s mondották: Ezeket a parázna ölelésekért! Végül parancsolta neki az ör­dög: Most énekelj! Ő így felelt: Mit énekeljek? Csak átkozódni tudok. Át­kozott legyen az az óra, melyben születtem, átkozottak a föld, a víz, a kenyér, amelyek tápláltak!

Ó, bűnösök! Ébredjetek tehát és tartsatok bűnbánatot! Könyörögjünk tehát Krisztushoz!


VÁRADI BÉLA FORDÍTÁSA



[1] János 2,1

[2] Máté 22,2

[3] Róm 8,3

[4] János 16,28

[5] 1 János 4, 16

[6] 2 Kor 11,2

[7] Ozeás 2, 20

[8] Márk 13, 35

[9] Máté 16, 27

[10] Zsoltárok 93, 19

[11] Máté 25, 10

[12] Jelenések 19, 9

[13] 2 Tim 3, 12

[14] János 16, 20

[15] Jelenések 17, 1-2

[16] 5 Mózes 2, 2-4

[17] János 8, 44

[18] Ap Csel 8, 20

[19] Izajás 33,1

[20] Jelenések 3, 15

[21] Izajás 66, 24

[22] Zsoltárok 118, 155

[23] 5 Mózes 32, 32-33

[24] Zsoltárok 118, 21

[25] 2 Péter 2, 19

[26] Róm 6, 23

[27] Izajás 25, 5

[28] Ef 5, 32

[29] 2 Kor 13, 11

[30] Náhum 1,9

[31] 1 Mózes 1, 28

[32] 1 Kor 7, 2

[33] Tóbiás 6, 18

[34] Tóbiás 6, 17

[35] Péld 20, 25

[36] Sir 40, 15

[37] Zsoltárok 36, 16