A föld hegyei és dombjai
Latin forrás: Pelbartus de Themeswar: Secundus liber Rosarii theologiae,
Mons vel montes et colles, § 1-3.
Temesvári Pelbárt válogatott írásai, szerk. V. Kovács Sándor, Bp., 1982, 258-260.
BELLUS IBOLYA FORDÍTÁSA
Isten jóságát kell dicsérni a föld hegyeiben és dombjaiban.
Honnan nyerték létüket a földön a hegyek és a dombok? Először is jegyezzük. meg, hogy – Isidorus szerint – a földön vannak szigetek, vagyis a tenger által elszigetelt helyek. Ilyen az Óceántól körülnyaldosott és az egész világtól elválasztott Britannia és Hibernia, amelyet Skóciának is hívnak, Britannia szomszédja, ahonnan a finom szellemű Johannes Scotus Erigena származik. Más szigetek a Földközi-tengerben találhatók: Ciprus, Kréta stb. – Valamennyi sziget közös tulajdonsága, hogy kiemelkednek, ezért ezeket hegynyúlványnak is mondják.
Másodszor – ugyancsak Isidorus szerint – a hegyek a föld legmagasabb felpúposodásai, vagyis mint a nevük mondja – kihegyesedései. A dombok viszont előrenyúló hegygerincek, amelyek csak kidomborodnak. A halom pedig alacsony hegy, mintegy fölpúpozott vagy összehordott föld.
Harmadszor – ami a Természet világa című könyvben is olvasható és Petrus Comestor is mesél róla –, hogy kialakulásának kezdetén a föld teljesen kerek és sík volt, sem völgyek, sem hegyek nem voltak rajta, most viszont hegyekkel borított, noha gömb alakú. Vagyis a világ végén a hegyek elsimulnak, minden völgyet betöltenek. Nyilvánvaló ez Izajás 40. fejezetéből. Ezért a kérdésre azt kell válaszolnunk, ami az Égi jelenségek című könyvben is olvasható:
1. A hegyek néha lényegi okból keletkeznek, tudniillik amikor a föld heves mozgása következtében felemelkedik és hegy jön létre.
2. Járulékos okból is jöhetnek létre hegyek; mint amikor szelek vagy vízfolyás következtében lassanként mély vájat jön létre, s így mellette nagy földhalom alakul ki. Van ugyanis olyan porhanyós föld, amelyet a vízfolyás és a szél felemel.
3. Úgy is keletkeznek olykor hegyek, ahogy általában a kövek keletkeznek. Minthogy az állandó vagy az időszakos vízfolyás mindig sodor magával valami agyagos, ragadós anyagot, amely az idők folyamán kiszárad és megkövül, s nem sok idő múlva ásványképző ereje lesz, amely a vizet kővé alakítja át.
De vajon még ma is növekednek-e a hegyek? Az Égi jelenségek 4. fejezetének végén, a függelékben az olvasható, hogy a hegyek hosszú idő alatt keletkeztek, de most kisebbedőben vannak; a tenger dagálya és apálya is egyes helyeket kiváj, másokat megemel. Mivel pedig néha az egész földet elborítja (mint Noé idején, az özönvízkor történt), ezért a föld kemény részeit meghagyta, a puhákat lekoptatta és bizonyos helyeken felhalmozta; a víz által összehordott képlékeny anyag, mikor a víz visszavonult, kiszáradt és hegyekké alakult át. A Természet világában az is olvasható, hogy miként a kút vize a kimerítést követően gyarapszik, így a föld is nedves állapotban felemelkedik. Ha ugyanis bizonyos mennyiséget elvesznek belőle, az nyomban azonos szintre emelkedik, a földbe beivódott nedvesség miatt, amely kicsiny részenként emeli fel a földet, eredeti szintjétől fölfelé haladván. Ezért van az, hogy a Toledo környéki hegyek növekednek, noha egy részüket elhordják. Mások azt mondják, hogy miután Krisztus halálakor megmozdult a föld és a sziklák is meghasadoztak, attól kezdve általában nem növekednek a hegyek úgy, mint korábban. Dicsérjük tehát az Istent!
Mit tudunk a hegyek magasságáról és elnevezéséről? Jegyezzük meg Arisztotelész szerint:
Először: a Napkeleten levő hegyek között a legnagyobb a Kaukázus. Akik ugyanis ennek a hegynek az alsó lejtőjén laknak, a napot a hegy fölött éjszaka csak annyi ideig látják, míg az éjszakájuk egyharmada el nem múlik, akár a keleti, akár a nyugati oldalon. Máskor a hegy árnyékot vet reájuk. Isidorus szerint ez a hegy sűrű hótakarótól fehérlik.
A Libanon Fönícia kiemelkedő hegye, amelyről a próféták is megemlékeztek. Itt lehet szedni a legjobb tömjént.
Az Ararát Arménia legmagasabb hegye, ezen ült meg Noé bárkája, a nyomai ma is ott láthatók.
Isidorus szerint az Olympus Makedónia olyan hatalmas hegye, hogy a felhők alatta vannak, mint Vergilius említi. Ott – mondja Comestor a nagyon ritka levegő miatt még a madarak sem képesek megélni, a tudósok is csak úgy tudnak megmaradni, ha van egy vízzel telt szivacsuk, amelyet az orruk elé tartanak, hogy sűrűbb levegőt szívhassanak.
Az Athos Makedónia hegye, magasabb a felhőknél, árnyéka 76 mérföldre nyúlik el lsidorus szerint.
A szicíliai Etna mindig kénes tűzzel ég, ezért mondják gyehennának is.
A Calpas hegy – amelyet magassága miatt most Atlasnak is neveznek – mintha az eget vagy a csillagokat tartaná. Mint Solinus is mondja, szomszédos a holdpályával. Ez választja el Európát Afrikától, Isidorus szerint.
A Gelboe hegy – mint a Királyok II. könyvének első fejezetéhez írott magyarázat mondja – korlátlanul kapott esőt, míg Dávid meg nem átkozta; többé azonban sohasem.
Az Olajfák hegye nagyon illik Krisztushoz, az irgalom és a megvilágosodás olajának kifejezésére, amely az igazi Napnak, Krisztusnak a születésében adatott meg nekünk. Ezért – mint az Apostolok Cselekedetei első fejezetéhez írott magyarázat mondja – az Olajfák hegyét a hármas fény hegyének is hívták, tudniillik a rajta épült templomból kisugárzó fényé, a Kelet távolából érkező nap fényéé és magán a hegyen termett olaj fényéé. Ez áll a magyarázatban.
És végül Bernát szerint és Gergely szerint Krisztus a hegy, vagyis a tökéletesség magassága, aki szökell a hegyekben, azaz a tökéletesek között, tudniillik egykor az atyák és a próféták, végül az apostolok között. A Zsoltár szava: »Igazságosságod, miként Isten hegyei.«[1]
[1] Zsoltárok 35, 7