Mária tudománya
Arról, hogy a Boldogságos Szűzben megvolt-e a tudás teljessége és minden ismeret, valamint mesterség kegyelme. Az e kérdések körüli és a még további kételyeket oszlatjuk el
Latin forrás: ST VII. könyv, III. rész, 2. fejezet
Temesvári Pelbárt válogatott írásai, szerk. V. Kovács Sándor, Bp., 1982, 160-167.
VÁSÁRHELYI JUDIT FORDÍTÁSA
Másodszorra az ismeret- vagy tudománybeli fényességének titkát kell megvizsgálnunk. Vajon a Boldogságos Szűz, Istennek anyja az itteni életben tudott-e mindent? Úgy tűnik ugyanis, hogy több dolgot nem tudott: hiszen Jézus elveszítését három napon keresztül kérdezte, nem tudván, hol van.[1] Ugyanígy amikor azután, hogy megtalálta a templomban, Jézus azt mondta: Miért van az, hogy kerestél? Nem tudod, hogy azokban a dolgokban kell nekem foglalatosnak lennem, amelyek Atyáméi? – ami azt jelenti, hogy ők, azaz Mária és József nem értették meg az igét. Ugyanúgy felkavarta Máriát az üdvözlő angyal beszéde is, és mintegy nem tudván az isteni megtestesülés módjáról, megkérdezte őt, így szólván: Hogyan lehetséges az, hiszen én férfit nem ismerek![2] – Továbbá a szentek hazájukban semmit sem tudnak, csak a boldogságra vonatkozó dolgokat, tehát a szentek a tökéletesség útján csak az út boldogságát illető dolgokat ismerik, következésképpen a Boldogságos Szűz is csak azt tudta az úton, ami az út boldogságát, saját és mások épülését illeti: Mert úgy tűnik, hogy túlságosan jól ismert más dolgokat is. Ellene mond ennek János 14.[3] A Szentlélek meg fog tanítani nektek minden igazságot a teremtettet és teremtetlent egyaránt. – Ugyanakkor minden az emberért tétetett Arisztotelész szerint. Mi vagyunk valamiképpen mindennek a célja, amiért is mindenkinek hálát kell adni. Ha tehát nem ismert volna meg mindent, tökéletlen lenne hálaadása. Továbbá minden tudomány a becsülendő javak sorából való. Őneki pedig egyetlen jó sem hiányzott, mivel minden malaszttal teljes volt, tehát minden tudomány megvolt őbenne. Továbbá Krisztus lelke közvetlenül Istenhez tartozik, úgy tartozik a Boldogságos Szűzé Krisztus lelkéhez, tehát a Boldogságos Szűz lelke mindent tudott, amit Krisztus lelke, csak tökéletlenebb mértékben. Feleletképpen a kérdésre Albert alapján meg kell jegyezni, hogy a Boldogságos Szűznek több kiváltsága volt az ismeretekben.
Az első: Isten hármasságának közbenjáró nélküli tökéletes ismerete, amely a legkülönösebb kegyelem folytán adatott meg neki az úton.
A második: a megtestesülés titkának a tökéletes ismerete. Ez is a kegyelem és egyedülálló tapasztalata révén volt meg benne.
A harmadik: saját kinyilatkoztatásának ismerete és az eleve elrendelés bizonyossága, amely a kinyilatkoztatás révén volt benne meg és abból az okból, hogy tudta, ő Isten anyja, amit lehetetlen 1enne elmarasztalni.
A negyedik: saját lelkének és a lelkeknek nembeli ismerete, amit a természettől elrendezve és a kegyelemtől eltöltve birtokolt. És ezalapján látott angyalokat, lelkeket és ördögöket, amiképpen a bölcsesség kegyelméről e rész harmadik fejezete fog hosszabban szólni.
Az ötödik: minden, az út állapotára vonatkozó dolog ismerete, amit a kegyelem fénye vagy szétáradása és sugalma révén birtokolt. És ezért volt tökéletes ismerete minden írásról, és minden tenni- és néznivalóról. És őt magát is megjósolták és ábrázolták a próféták mindenféle írásaikban.
A hatodik: minden körülötte leendő dolog ismerete, ami a kinyilatkoztatás révén volt meg benne elmélkedésben, olvasmányban és az írások megismerésében.
A hetedik: minden hazájával kapcsolatos dolog ismerete, amelyet a szemlélődés révén birtokolt.
A nyolcadik: minden teremtmény ismerete, akik az egész világon vannak, voltak vagy lesznek, a fennálló dolgok természetében. Ezt a természettől, a kegyelemből és vizsgálódása révén nyerte el. Mert ha megengedtetett és megadatott Ádámnak, hogy ismerete legyen a föld minden lelkes állatáról, az ég madarairól és a vadállatokról, és mindegyiket tulajdonságaiknak megfelelő néven nevezze[4] ; ugyanakkor, ha Arisztotelésznek, a filozófusoknak és az orvosoknak megadatott, hogy ismerjék minden fűnek, kőnek, fémnek és az ég csillagainak erejét – mert Jeromos tanúsága szerint Arisztotelész nem csupán ismerte a dolgok természetét, de könyvekbe leírva tovább is hagyományozta –; akkor miért csudálatos az, hogyha Máriának – aki malaszttal teljes, és az igaz Istennek anyja volt – megadatott, hogy minden teremtett lényről tökéletes ismerete legyen, amikor a pogány filozófusoknak is – mint mondottuk – nagymértékben megadatott a teremtmények nagy részének ismerete.
A kilencedik kiváltság, hogy megvolt benne a reggelnek és az estének az ismerete. A reggelé a kegyelemből, az estéé pedig a természet és a kegyelem folytán.
A tizedik: az összes előbb elmondottból levonható következtetés, hogy tudniillik semmi olyan dolog nem volt, amiről ne lett volna megfelelő ismerete.
Ezért bármely ellenvetésre azt mondjuk, hogy a Boldogságos Szűz a természet és a kegyelem folytán elégképpen tökéletes volt munkába fogni és bármiféle tudomány célját követni. És ezzel a tudással kezdett cselekvéshez és munkálkodáshoz, akkor, ahol, ahogy és amennyiben saját boldogulására és másoknak az üdvösségére rendelve volt. Megvolt benne minden, az út állapota szerinti saját boldogságára tartozó dolognak a teljes felismerése, vagy azokénak, amelyek a kegyelemre vonatkoztak. Innen az ő boldogságos lelkében semmi haszontalan vagy oda nem illő nem volt, hanem egészében malaszttal teljes volt. Ezért amik a lelkében voltak, akár természettől adott, akár szerzett tulajdonságok, oly kegyelemmel voltak megalkotva, és összeszerkesztve, hogy lelke is és így minden tudománya és minden cselekedete annyira önzetlen volt, hogy minden kétségen kívül a legigazabb magyarázat alapján minden tekintetben a legbőségesebb malaszttal teljes. Ezeket Albert mondja.
Arra az ellenvetésre, hogy Jézus elvesztét többször kérdezte, azt mondjuk, hogy ez abból a nagy szentséges cselekedetből történt, hogy egy időre megszakadt azon dolog tudásának ajándéka, amiképpen a prófétálás ajándékát is megvonják időlegesen a prófétáktól saját hasznukra, ameddig újra megalázkodnak fájdalommal könyörögve, és megtapasztalják, hogy Istené és nem az övék, aminek tulajdonában vannak – amint nyilvánvaló Elizeusból.[5] Így történt az is az ő érdekében, hogy rövid időre megtiltatott Máriának, hogy tudja Jézusról, hol van testben, miközben a fájdalomtól megsebezve tűrésével értünk nagy érdemeket halmozott fel, és példát adott nekünk arra, hogy rokonaink, ismerőseink ill. a szentek között keressük Jézust.
Arra pedig, hogy nem értették meg Krisztust, amikor égi atyjáról beszélt, azt feleljük Ludolphus Carthusiensis alapján, hogy ezt úgy kell felfogni, nem értették meg, azaz nem figyeltek, jóllehet hittek Isten Fiának. Vagyis nem kell teljesen úgy értelmezni, ahogyan később értették, amikor ilyeneket beszélt az istenségről, inkább úgy, amikor Józsefhez és más ottaniakhoz beszélt, akik nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy ilyeneket halljanak az istenségről. Ezt pedig kifejezetten Máriáról nem mondják.
A másik ellenvetésre azt kell mondanunk, hogy az Angyal üdvözletekor a Szűz zavara nem tudatlanságból származott, hanem abból, hogy bölcsen törvényt adott nekünk, hogy ne higgyünk azonnal minden léleknek, hanem győződjünk meg arról, vajon Istentől való-e az Apostol szava szerint. Az a zavar inkább abból az alázatosságból adódott, hogy ő nem gondolta méltónak magát oly nagy felmagasztaltatásra, amekkorát az Angyal neki hírül hozott, vagy oly nagy üdvösségre. Nem is annyira nem tudva vagy kétkedve kérdezősködött: Hogyan lehetséges az; mivel jól tudta, hogy Istennél nem lehetetlen semmi ige, és hogy Izajás[6] jóslata alapján egy Szűznek kell méhébe fogadnia és megszü1nie Isten Fiát. Inkább azért kérdezősködött, hogy az Angyal tanításából megbizonyosodva az isteni megtestesülés titkáról hitében megerősödjön és mindenkinek kinyilvánítsa, hogy a Szentlélek ereje által fogadta méhébe Isten Fiát.
Arra az ellenvetésre, hogy fölösleges dolog minden mást tudni, ami nem tartozik az út boldogságához, azt felelem, hogy nem, mert minden tudomány a tiszteletre méltó javak sorából, azaz a lélekből való, az összes tudomány szerinti cselekvés pedig tág teret nyit a boldogság felé. Alberttel mondom hát, hogy Mária tudással kezdett cselekedni és munkálkodni akkor, ahol, ahogy és amennyiben saját boldogulására és mások Üdvösségére rendelve volt, amint nyilvánvalóvá vált ismeretének tíz kiváltságából. Világos hát e válasz a kérdésre és szinte mindenre. De e körül még több, további megvilágításra szoruló részleges kétely merülhet fel:
Az első kétely: hogy a Boldogságos Szűz ismert minden kézi mesterséget vagy tudományt, amelyeket e szavak foglalnak össze: gyapjú, legelő, katona, falu, tengerészet és orvostudomány. Ezekhez soroljuk még a kovácsmesterséget is. S ezzel hét mesterséget soroltunk fel. Úgy tűnik, hogy nem ismerte mindet, mivel a természet nincsen híján a szükséges dolgoknak, és nem bővelkedik fölöslegesekben, tehát sokkal erősebb a kegyelem, de némely kézi mesterség is szükséges volt a Boldogságos Szűznek mint a nőiesek, mások feleslegesek, miként a férfiasak, tehát azok megvoltak benne, ezek meg nem. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy azokat a nőies kézi mesterségeket, amelyek finomabbak, nem tudta úgy, miként azokat sem, amelyek az ötvös vagy vasmunkákhoz és finomabb munkákhoz kellenek és ilyen jellegűeket, mivel ezeket a finomabb dolgokat inkább a hiábavalóságok, mint a szükséges dolgok közé soroljuk. A Boldogságos Szűz munkálkodása és tudása pedig a hasznosságért volt, tehát stb. Olyan finom dolgokat csinálni nagyban ellentmond a szemléletének, mivel azok a gondolkodás hiábavaló figyelmét követelik. Mária viszont a legjobb részt választotta ki, azaz a tökéletes elmélkedést. Tehát stb. Ellenkezőleg. Az Isten anyja semmiféle jónak nem volt híján, mivel minden malaszttal teljes volt, és mivel minden tudás, a kézi mesterség is a javak sorából van, tehát stb. A kételyre tehát azt feleljük, hogy a Boldogságos Szűzben a kézi mesterségek tudása másoknál kiválóbban, és az azokban és a nőies mesterségekben való jártasság másoknál finomabban volt meg, amint Albert alapján háromszorosan igazoljuk:
Először legyőzhetetlenségével. Őt ugyanis – amint Damaszkuszi János mondja, senki a jelesebbek közül le nem győzi. Ezek a finomabb mesterségek pedig a kiváló nők tudománya és munkája, tehát stb. Másodszor alázatosságával. Az ő munkálkodása ugyanis igen alázatos és dicséretes volt, de nagyobb és dicsőbb alázatosságnak tűnik nemes és fennkölt dolgokat tudni, és csekély és közönséges dolgokat cselekedni, mint csupán tudni a csekélyet és durvát, mint olyanokat cselekedni, tehát a Boldogságos Szűz, még ha csekély dolgokat cselekedett is, mégis ismerte a nemeseket is. Harmadszor az eredmény minőségével. Mivel a legméltóbb dolog, amihez a kézi mesterségek hozzárendelődnek, az öltözet. Minden öltözet közül a legméltóbb a varrás nélküli tunika, amit a Boldogságos Szűz készített. Tehát tudta egészében a kézi mesterséget. Az ellenvetés ellenében azt mondjuk – amint fentebb nyilvánvalóvá vált –, hogy, jóllehet minden mesterséget ismert, de csak olyan cselekedetbe vagy műveletbe kezdett, és csak akkor, ahol, ahogy és amennyiben neki boldogulására, másoknak meg üdvére volt rendelve, hogy azokat mindig haszonra és ne hiábavalóságra végezze, és ne akadályozza közben a szemlélődés.
Második kétely: a szabad művészetekről. Vajon ismerte-e azokat általában? Röviden ugyanazon Albert alapján felelünk, amint itt áll: Először előzetes ábrázolásból: A Bölcsesség házat épített magának, és hét oszlopot faragott ki.[7] Az a ház pedig a Boldogságos Szűz, a hét oszlop meg a hét szabad művészet. Ugyanakkor ezer pajzs lóg le arról, mármint Dávid tornyáról, a bátrak minden fegyverzete. Dávid tornya a Szentírás.[8] A pajzsok a filozófiai tudományok és a szabad tudományok, amelyek a Szentírás megerősítésére szolgálnak, tehát a szentek tulajdonsága, hogy ismerjék azokat, ennélfogva a Boldogságos Szűzé is. Nyilvánvaló a megoldás: mivel az egyes szenteket, mint Jeromost, Ágostont, Katalint stb. dicsőítik ilyen tudományukért, tehát a Boldogságos Szűznek sem szabad híján lenni e dicséretnek. És így világos, hogy a Boldogságos Szűz először is ismerte a grammatikát, mert a glosszaíró erről a Lukács-mondatról[9] – Mária mindezeket a szavakat megőrizte – azt mondja, hogy olvasta a különböző prófétákat, tehát tudott olvasni, következésképpen értette is, mivel olvasni és nem érteni, annyi, mint figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor Jeromos és Damaszkuszi János alapján a templomban nevelkedett, ahol a szüzeket Mózes törvénye szerint tanították. A műveltség alapja pedig a grammatika. Bővebben: a grammatika a helyesen beszélés tudománya. A Boldogságos Szűz pedig sohasem hibázott a beszédben, tehát teljesen tudta a grammatikát. Másodszor: Tudta a retorikát. Mivel Ágoston ezt mondja a keresztény doktrínában, hogy a Szentírásban különböző retorikai színezetek vannak. A Boldogságos Szűz pedig tökéletesen ismerte a Szentírást, tehát a retorikát is. Az pedig, hogy a polgári és kánonjogot, törvényeket és rendeleteket is összességében ismerte, abból derül ki, hogy az ügyvéd bölcsessége háromféleképpen nyilvánul meg: Abban, hogy igazságot szerez először is igazságos és bölcs bíró előtt; másodszor is ravasz és éles eszű ellenféllel szemben; és harmadszor reménytelen ügyben. A Boldogságos Szűz pedig a legfortélyosabb ellenfél, az ördög ellen a legigazságosabb és legbölcsebb Istennél megszabadításunk igen reménytelen ügyében nyerte meg az óhajtott ítéletet. Ezért a legbölcsebb Isten őt választotta ki mint legbölcsebb ügyvédet érettünk, tehát mindent, ami ehhez a tiszthez tartozik, mindenki fölött ismert. Ugyanakkor más ügyvédek és intézők képesek arra, hogy az igaztalant szofista módon igaznak ítéljék meg, de megcselekedni nem bírják. A Boldogságos Szűz azonban ezt megcselekedte a mi igazságunkért, tehát mindegyikünkért felmérhetetlenül bizonyságot tudott tenni. Továbbá megvolt benne a törvényalkotás és magyarázat képessége. Mivel minden lelki és egyházi ügyben a pápának kell általános rendeletet készítenie, a világi ügyekben pedig a császár alkothat általános rendeletet: a Boldogságos Szűz császárnő, és a pápa ésaz egész világ úrnője, tehát őnála volt a törvényhozás és – magyarázat és benne megvan minden jog a szívbe zárt titkokra, mint aki telve van Szentlélekkel, amely Szentlélek segítségével uralkodnak a királyok és határozzák el a törvényeket a törvényhozók.[10] Tehát a retorikát is teljesen tudta. Harmadszor: hogy a logikát tudta összességében, az nyilvánvaló, mivel ez a leghasznosabb a Szentírás ismeretére, a hit megerősítésére, az eretnekek megcáfolására és arra, hogy számot adjunk arról a hitről, ami bennünk van. Tehát mivel ez a tudomány a leginkább szükséges a szenteknek, következésképpen megvolt a Boldogságos Szűzben is. Negyedszer ismerte a zenét, mivel mind a régi, mind az új törvény idején voltak kántorok, és az éneket Isten tiszteletére is alkalmazták. Az éneklés pedig helyesen a zene révén ismerhető meg, tehát mivel Isten tiszteletére vonatkozik ez a tudomány, őmaga is tudta azt. Ugyanakkor az áldott Szűznek a hangját olyan tökéletes gyönyörűség volt hallgatni, mint Krisztusét, tehát hangja igen harmonikus volt. Ötödször: az aritmetikát is ismerte, mivel ez a számokkal foglalkozik. A Szentírásban levő számok pedig titokzatosak, és különbözőségük jelzi az általános titkokat, amint világos a hármas, hatos és tízes stb. számokban, ami sok írásban és glosszában nyilvánvaló. Továbbá a Szentírásban is szerepel Jákob, Izsák és mások éveinek száma is, és a különböző ünnepek is szóba kerülnek, amelyekhez szükséges a számolás tudománya. Mindez pedig az aritmetikához tartozik. Mivel ez a tudomány szükséges a Szentíráshoz, ebből következik, hogy a Boldogságos Szűz tudta. Hatodszor: ismerte a geometriát, minthogy a Szentírásban különböző mértékek vannak, mint az éfa, báth, kór és modius mértéke, és több hasonló, amint különösen Ezékielnél nyilvánvaló, ahol nagyon nagy nehézséget jelent a templom és a tabernákulum megmérése.[11] Ilyen jellegű dolgokra való a geometria, tehát tudta. Hetedszer: ismerte az asztronómiát, mivel a Szentírásban szó van a csillagokról és a csillagzatokról.[12] Ezekről szóló tudomány az asztronómia, tehát szükséges a teológiához, következésképpen a Boldogságos Szűz tudta. Továbbá nyilvánvalóan a matematikát is tökéletesen tudta, mivel a legtökéletesebb volt az érzékelést illetően, tehát az értelem tekintetében is annak kellett lennie. De ő az érzékelése alapján választott ki minden kiválaszthatót, tehát tudott minden tudhatót. Ugyanakkor azt mondják, hogy Ábrahám is tudta az ilyenfajta tudományokat és ebből gazdagodott meg, tehát a Boldogságos Szűznek is tudnia kellett ezeket, mert ő semmi jónak nem volt híján, ami más szentekben megvolt. Továbbá a fizikát és orvostudományt is ismerte általában, mert kövek, fajok, fák és állatok és egyéb természeti dolgok különböző tulajdonságai alapján öltenek alakot a titkok különböző értelmezései a Szentírásban, vagyis a természetbeli dolgok megértése nélkül nem lehet tökéletesen megérteni a Szentírást. A Boldogságos Szűz viszont tökéletesen ismerte a Szentírást, tehát stb. Ugyanakkor az orvostudomány lényege a betegségek igaz gyógyszerrel, mérték szerint való meggyógyítása. Gyógyító erő van a drágakövekben, de nagyobb a füvekben, és legnagyobb a szavakban. És ehhez még hozzájön, hogy nemcsak a test betegségeinek gyógyítását kell tudni, hanem a lélekéit is, és mindkettőt a halhatatlanságra kell tudni gyógyítani. Ilyenfajta orvostudománya volt a Boldogságos Szűznek, tehát általában stb. Ez abból a hosszabb érvelésből válik bővebben világossá, hogy a pogány Arisztotelésznek is megvolt e tudomány ajándéka Istentől, hogy (amint Jeromos tanúsítja) a dolgok tulajdonságait és természetét nemcsak ismerte, hanem könyvekben olvasásra tovább is hagyományozta. Más filozófusok és orvosok is, mint Avicenna, Galenus, Constantinus, Hippokratész stb. tudták és tanították a dolgok természetét és erejét. Miért csodálatos, hogy Isten saját anyjának is megadta azt a jót, amelyet a hitetleneknek is kinyilvánított, mivel ő minden teremtmény fölött, Krisztus lelke után malaszttal teljes volt. Azután a metafizikát is ismerte, mivel ez nagyon szükséges a filozófiához.
Hátravan a harmadik fő kétely: Vajon a Boldogságos Szűz ismerte-e az egész teológiát. Erre a válasz az eddigiekből nyilvánvaló Albert szerint, mégpedig így: Mivel a Szentlélek kenete, amellyel telve volt, megtanította őt mindenre, ezért az apostolok tanítómestere volt, és ezért az övé a próféták aranykoronája. Ezt pedig a Sententiák könyvének anyaga magyarázza. Mert a Sententiák teljes könyvét ismerte. Először bizonyára az első könyvét, amelynek anyaga kettőre vezethető vissza, tudniillik a Szentháromságról valamint az Isten eleve elrendeléséről, hatalmáról és akaratáról szólóra. A Boldogságos Szűz pedig mindenki előtt ismerte és vizsgálta az istenséget és személyeinek hármasságát, amelynek hatalmát ésjóságát minden elhívott üdvére magán is megtapasztalta. A Sententiák második könyve az angyalokról, a hat nap cselekedeteiről és az ember helyzetéről szól: Mindezeket a legtökéletesebben ismerte, amint fent nyilvánvalóvá vált. A harmadik könyv az Ige testté válásáról és az erényekről beszél. Mindezeket ismerte általában és tapasztalatból. A negyedik szól a szentségekben levő kegyelemről és a feltámadásról. Szentségekben levő kegyelme általában megvolt az Isten anyjának, amint fent érintettük. Teste pedig igen hasonló volt a feltámadás testeihez. Mert a feltámadás testei mentesek a bűntől és a büntetéstől: a szentek teste bizony az úton bűnnek és büntetésnek van kitéve. Ezek között középen volt a Boldogságos Szűz teste, amiből nyilvánvaló, mennyire dicsőséges, mennyire boldog volt az áldott SzűzMária.
Valóban minden elme és minden nyelv elerőtlenül az ő dicsőítésében. Óh, égi csoda! – hogy így nevezzelek Ignáccal. Óh, méltóságának és tudományának csodálatos kiválósága! Már csak az van hátra, hogy alázatosan azért könyörögjünk mi, nyomorultak, hogy méltóknak ítéltessünk arra, hogy őt az égben vég nélkül dicsőíthessük.