Tubach-szám	Katona Lajos Elenchusának exemplumai	A V. Kovács Sándor által összeállított Temesvári Pelbárt válogatott írásaiban található fordítások (Bp., 1982, Vásárhelyi Judit ford.)	Latin
T4535 - Soul ordered to devil	Quadragesimale Pars II. 67. 3 N: * Item audiui a narrantibus fidedignis, quod in hoc regno stipendiarius quidam dum moreretur, animam suam alloquebatur taliter dicens: Egiedere maledicta anima mea, egredere; noli me cruciare; nullum bonum fecisti in hac vita; vade ergo iam cum diabolo. Et sic infelix expirauit.	ÖNKRITIKA Hitelt érdemlő emberektől hallottam, hogy amikor ebben az országban egy zsoldoskatona haldoklott, így szólt saját lelkéhez: Távozz tőlem, gyalázatos lélek, távozz, ne kínozz már engem, semmi jót nem tettél életemben, eredj már az ördöggel! És a szerencsétlen így lehelte ki lelkét.	Item audiui a narrantibus fidedignis, quod in hoc regno stipendiarius quidam dum moreretur, animam suam alloquebatur taliter dicens: Egiedere maledicta anima mea, egredere; noli me cruciare; nullum bonum fecisti in hac vita; vade ergo iam cum diabolo. Et sic infelix expirauit.
	68. 3 Q: Ex. ad id legitur de pluribus euntibus ad peccandum, quibus Christus vulneratus et recenti sanguine fluens occurrit, ut eos retineret.
T3286 - Milk spilled	69. ** 6 L: Olla lactis. (La Fontaine VII, 10. v. supra p. 40.). Pro exemplo consolatorio ad excitandum dormientes, nota, quod homo, qui nimis sollicitus est de mundialibus, peccat saltem venialiter, et idcirco faciente deo, fraudabitur spe. Contingit sibi, ut fabulose narratur de quadam puella, quae nimis sollicita fuit, ut traderetur nuptui; propter quod saepe etiam de hoc somniabat. Cumque ollam lacte plenam ad forum duxisset, ut venderet, et resedisset, cogitavit, quod de pretio lactis calceos pulchros emeret, quibus se posset ostentare, ut viro placeret in matrimonium. In hac cogitatione obdormiuit et vidit in somnis calceos sibi pulchros emptos, quos cum conaretur ad pedes trahere, ecce lac totum in olla calcaneo eliso repente perfudit, et excitata flere coepit, quod et lac et pretium perdidit, nec calceos habere potuit, sed verberari demeruit.	A TEJESKÖCSÖG Vigasztaló példaként a szunnyadók felkeltésére jegyezd meg, hogy az az ember, aki nagyon aggodalmaskodik a világi dolgok miatt, bocsánatosan vétkezik, és ezért Isten cselekedetéből megfosztatik a reménységtől. Az történik vele, mint amit arról a leányról mesélnek, aki nagyon nyugtalanul várta, hogy férjhez vigyék, és ezért gyakran erről is álmodott. Amikor egyszer tejjel teli köcsögöt vitt a piacra, hogy eladja, letelepedett, elgondolkodott azon, hogy a tej árából szép sarut vásárol, és abban mutogatja magát, hogy megtetsszen egy férfinak. Ilyen gondolatokkal el is aludt, és látta is álmában a megvásárolt szép sarut. De amikor lábára akarta húzni, íme megcsúszott a sarka, és a köcsögben levő tej hirtelen mind kiömlött. Felriadva sírva fakadt, mert elvesztette a tejet is, a pénzt is, és nem vehette meg a sarut, hanem kiérdemelt egy verést.	Pro exemplo consolatorio ad excitandum dormientes, nota, quod homo, qui nimis sollicitus est de mundialibus, peccat saltem venialiter, et idcirco faciente deo, fraudabitur spe. Contingit sibi, ut fabulose narratur de quadam puella, quae nimis sollicita fuit, ut traderetur nuptui; propter quod saepe etiam de hoc somniabat. Cumque ollam lacte plenam ad forum duxisset, ut venderet, et resedisset, cogitavit, quod de pretio lactis calceos pulchros emeret, quibus se posset ostentare, ut viro placeret in matrimonium. In hac cogitatione obdormiuit et vidit in somnis calceos sibi pulchros emptos, quos cum conaretur ad pedes trahere, ecce lac totum in olla calcaneo eliso repente perfudit, et excitata flere coepit, quod et lac et pretium perdidit, nec calceos habere potuit, sed verberari demeruit.
	???	AZ ÍZLÉSEK KÜLÖNBÖZÖSÉGE Amikor egy angyal és egy remete együtt ment, találtak egy megsebesült embert, aki büdösen feküdt a gazban. A remete nem is tudott ránézni, de az angyal átkarolta azt és megvigasztalta. Azután egy szépen felöltözött ifjú jött szembe velük. Az angyal befogta az orrát, és azt mondta, hogy nem képes elviselni bűnének bűzét, mivelhogy az Isten és minden angyal a bűntől irtózik a legjobban. Ezért írja Sirák Fia: »A magasságos gyűlöli a vétkezőket«1 – és így tesz minden szent, tehát az angyalok is. 1 Sir 12, 3.
	???	VIRRASZTÓK Azt mondják, hogy a pusztában élő szentatyák olyan gondosan fordultak Istenhez kísértéseikben, hogy a kísértések kegyetlensége miatt elrendelték, hogy míg egyesek alszanak közülük, a többiek virrasszanak és imádkozzanak. Nem mertek mind egyszerre aludni, csak felváltva.
	???	KÜLÖNÖS TÖRTÉNET A könyörülő Isten megengedte, hogy valakit nagy kísértésekkel sanyargassanak, és hatvan éven keresztül szemei vakok legyenek, és sötétségben éljen. De az Isten könyörületessége annyi éven keresztül is megőrizte a türelmetlenségtől és megvigasztalta szívében a Szentlélek vigasztalásával. Amikor azután betöltötte a hatvanadik évét, visszaadta neki szeme világát, és szomszédságának elhíresztelte halálát. Amikor a kolostorokban az élet igéjét prédikálta, intette őt az Úr arra, hogy amint visszakapta szemének fényét, tárja fel szerzetestársainak a szívét is. Miután mindenütt befejezte a prédikálást, a parancsot teljesítve visszatért saját kolostorába. Összehívta a barátokat és középre állva elvette az oltáriszentséget, velük együtt zsoltárokat énekelt, imádkozott, majd kiadta lelkét. És íme a szerzetesek, akik ott voltak, látták, hogy szájából galamb száll fel az égbe. Ebből nyilvánvaló, hogyha valaki a kísértést jól, türelmesen és állhatatosan viseli el, sokat ér mindenkinek, amint világosan megmutatkozik ebben a csodában.
	???	GALAMBPOSTA Egy cisztercita szerzetest egyik éjjel az érzéki kísértés súlyosan próbára tett, de erősen fegyelmezve magát ellenállt, és legyőzte. Íme egy másik, távolban élő barát galambot látott álmában a magasban, amely királyi koronát viselt a fején. Egy gyönyörű szép angyal megfogta a koronát és a barát kezébe adta, mondván: Vedd e koronát, és vidd el annak a szerzetesnek, aki ezen az éjjelen kiérdemelte, mivel legyőzte kísértését! – És ebből nyilvánvaló, hogy az ilyen győzelem koronát nyer az égben.
	???	FÁKLYÁVAL A POKOLBAN Egy szerzetes látta lelkében, hogy az egyik papra, aki rossz példájával megrontotta egyháza tagjait, pokolbeli helyén az őt követők sziklákat dobáltak, mondván: Te vagy az oka kárhozatunknak. Így üldözik övéik a botránkozást keltő szerzeteseket, gonosz fejedelmeket és cselédes gazdákat. Mondják, hogy látták, hogy az ilyeneket égő fáklyákkal vezetik a pokolba a rosszul gyónó embereken keresztül. Mindezt jól jegyezd meg!
	???	A HALOTTIDÉZŐ LÁTOMÁSA Egyszer egy halottidéző klerikus arra kérte az ördögöt, hogy mutassa meg neki urának lelkét. Az ördög a pokol szájához vezette, és látta, hogy a legiszonyatosabb ördög olyan erősen trombitál ércharsonájával, hogy úgy tűnt, az egész föld megremeg. Egy kút borzalmas kénes lángokat bocsátott ki, ebben pillantotta meg vezére lelkét, amint gyötrődve így kiáltozott: Jaj nekem, bárcsak sose születtem volna meg! – E büntetések láttán annyira elborzadt, hogy kis híja meg nem halt. Olyan sápadtan és bágyadtan tért vissza, hogy alig ismertek rá. Mindenét elhagyva ciszterrendi szerzetes lett, és vállalt minden evilági kínszenvedést, hogy a látott büntetéseket elkerülje.
		AZ UTOLSÓ SZALMASZÁL Angliában az egyik egyház nagypénzű és buja tanítója nagyon megbetegedett, és belépett a prédikátorok rendjébe. És amint egy kissé erőre kapott, elhagyta a rendet és sokféle bűnre adta magát. Ezért álmában Krisztus Urunkat látta, amint a mennyekben ül és ítélkezik. Az illetőnek minden bűne a feje fölé volt írva, és megnyílt alatta a pokol, hogy befogadja. Amikor elborzadva visszanézett Krisztusra, még félelmetesebbnek és elviselhetetlenebbnek látta, mint a poklot, amint ezt mondta: Vagy fizesse meg az árat bűneiért, vagy menjen a pokolba! Amikor felébredt, könnyes szemmel meggyónt, és újra felvette a rendi életformát, és eltávozott a bűntől. Hónapok múlva költözött el, szentségekkel megerősödvén a Krisztusban, és üdvözült, amint gyóntatójának kijelentette.
	70. 6 O: Vitae Patr. (Cf. n. 331.).
	71. 7 T: Collat. Patr. (Bosw. 555a).
	72. 7 Z: Gregor. Dial. IV. (cap. 10.).
	73. 8 F: Spec. ex. di. IX. ex. 201.
	74. 9 K: Caesarius et Spec. ex. di. VI. ex. 91.
	75. 10 N: Caesarius et Spec. ex. di. VI. ex. 5.
T1013a - Christ shows wounds to munk	76. 11 R: In Vita Soc. B. Francisci et in Discipulo (Serm. 1 H) de apostata ex ordine exeunte, cui Christus sanguinem ex quinque vulneribus fundens apparuit. (Cf. 68.)
	77. 12 Z: Caesarius (Dial. mir.) et Spec. ex. di. VI. ex. 99.
	78. 13 E: Spec. ex. di. III. ex. 9.
	79. 13 H: Spec. ex. di. VII. ex. 54.
	80. * 14 N: Sed pro excitatione dormitantium dicamus consolatorium exemplum, quod narratur contigisse in regno videl. isto, quod quidam praediues cum multos florenos auri congregasset in cistam desuper foramen habentem, per quod immitteret semper successiue plures. Quidam eius pauper conuicaneus picam tenebat, quae saepius per fenestram diuitis illius absentis intrans, rostro per foramen de florenis extrahebat quotquot poterat. Et ascendens ad pilam cucurbitae istius, quae pendebat in signum medonis propinati (ut moris est), raptos florenos reponebat. Post multum temporis homo ille pauper deficiente medone deposuit pilam suam, scil. cucurbitae, et inuenit in ea aliquot centenos florenorum. Admirans de hoc, iterum exposuit pendentem pilam, et considerando saepius vidit picam ibi reponentem florenos. Tandem diues ille quadam die effundens de cista florenos et numerans, vidit in multis deficere, et nesciens quo deperiissent, tristatus est et obdormitare coepit cogitando. Interim pica superveniens rapuit unum ex florenis effusis in mensa. Excitatusque repente diues vidit illam rapientem et cogitauit, ut in iudicium attraheret illum pauperem conuicaneum. Tunc in iudicio interrogatus ille pauper dixit se nolle pro illa pica in suis factis et rapinis respondere. Quid plura? Iudicium diffiniuit picam suspendi debere. Et data est in manus diuitis, ut suspendat. Ille autem turbatus contempsit sententiam et picam illam elisit ad parietem. Tunc pauper ille reconueniens) diuitem de hoc, quod picam contra sententiam iudicii tam dire occiderit aliter quam diffinitum fuerat. Ecce in iudicio de homagio quadraginta florenorum auri diues condemnatus est pro contemptu. Sic erit in iudicio diuino, quod homo pro contemptu grauius punitur. ) arguit vel accusauit scil.	A TOLVAJ SZARKA A szendergők felserkentésére pedig mondjuk el ezt a vigasztaló példát, ami – azt mesélik – bizonnyal ebben az országban történt. Egy dúsgazdag sok aranyforintot gyűjtött egy ládába, amelynek a tetején volt egy nyílás, hogy azon át tegye bele egymás után a többit. Szegény szomszédja tartott egy szarkát, amelyik a gazdag távollétében gyakran bejárt az ablakon, és csőrével annyit húzott ki a forintok közül, amennyit csak tudott. És rászállt annak a töknek az oszlopára, amely – amiképpen szokás – a sörkocsma cégéreként volt kifüggesztve, és odahelyezte a lopott forintokat. Sok idő múlva a szegényembernek elfogyott a söre, eltávolította az oszlopot, és néhány száz forintot talált benne. Elcsodálkozott ezen és újra visszaakasztotta. Megfigyelte, amint a szarka gyakran visz oda forintokat. Végül a gazdag egy napon kiöntötte a ládából a forintokat, és megszámolván látta, hogy sok hiányzik, de nem tudta, hova tűntek. Elszomorodott és ezen töprengve elaludt. Eközben a szarka megjelent, és elragadott egyet az asztalra kiöntött aranyforintok közül. A gazdag hirtelen felriadt és meglátta, amint lopott, és elhatározta, hogy a bíróság elé hurcolja szegény szomszédját. A bíróságon kérdőre vonták a szegényembert, de az azt mondta, hogy nem felelős szarkája cselekedeteiért és lopásaiért. Minek is mondjam tovább? A bíróság úgy döntött, hogy a szarkát fel kell akasztani, és átadták a gazdagnak. Az pedig esztelenül megvetette a döntést és a szarkát a falhoz vágva csapta agyon. A szegényember akkor bevádolta a gazdagot azért, mert a szarkát a bíróság ítéletével ellentétben ilyen kegyetlenül ölte meg, másképpen, mint ahogyan elhatározták. Ezért a bíróság negyven aranyforint büntetésre ítélte a gazdagot az előző ítélet megsértéséért. Így lesz az isteni ítéletkor is, hogy az embert súlyosabban fenyítik meg, ha valamit megvetett.	Sed pro excitatione dormitantium dicamus consolatorium exemplum, quod narratur contigisse in regno videl. isto, quod quidam praediues cum multos florenos auri congregasset in cistam desuper foramen habentem, per quod immitteret semper successiue plures. Quidam eius pauper conuicaneus picam tenebat, quae saepius per fenestram diuitis illius absentis intrans, rostro per foramen de florenis extrahebat quotquot poterat. Et ascendens ad pilam cucurbitae istius, quae pendebat in signum medonis propinati (ut moris est), raptos florenos reponebat. Post multum temporis homo ille pauper deficiente medone deposuit pilam suam, scil. cucurbitae, et inuenit in ea aliquot centenos florenorum. Admirans de hoc, iterum exposuit pendentem pilam, et considerando saepius vidit picam ibi reponentem florenos. Tandem diues ille quadam die effundens de cista florenos et numerans, vidit in multis deficere, et nesciens quo deperiissent, tristatus est et obdormitare coepit cogitando. Interim pica superveniens rapuit unum ex florenis effusis in mensa. Excitatusque repente diues vidit illam rapientem et cogitauit, ut in iudicium attraheret illum pauperem conuicaneum. Tunc in iudicio interrogatus ille pauper dixit se nolle pro illa pica in suis factis et rapinis respondere. Quid plura? Iudicium diffiniuit picam suspendi debere. Et data est in manus diuitis, ut suspendat. Ille autem turbatus contempsit sententiam et picam illam elisit ad parietem. Tunc pauper ille reconueniens*) diuitem de hoc, quod picam contra sententiam iudicii tam dire occiderit aliter quam diffinitum fuerat. Ecce in iudicio de homagio quadraginta florenorum auri diues condemnatus est pro contemptu. Sic erit in iudicio diuino, quod homo pro contemptu grauius punitur.
	81. 14 Q: Ex. leg. in Libro de VII donis et in Spec. ex. di. IX. ex. 87. de monacho Cisterciensi, quem ex ordine exire volentem mater mortua redarguit, ostendens ei modicum experimentum poenarum inferni.	RÁBESZÉLŐ KÍSÉRTETEK Valaki először belépett a cisztercita rendbe, azután kísértésbe esve ki akart lépni onnan. Megjelent előtte apja és anyja, akik már azelőtt régen meghaltak, és intették, hogy ne lépjen ki. És amikor harmadszorra már végleg ki akart lépni, megjelent anyja nagyon szomorúan, és megkérdezte, miért akar kilépni. Azt felelte, hogy nem tudja elviselni a rend szigorúságát. Mondta az anyja: Nézd csak meg próbaképpen, hogyan tudnád a pokol keménységét elviselni. – És íme meghallotta a disznók fertelmes röfögését, és úgy tűnt, mintha meghasadna az ég és a fejére esne. Amikor a félelemtől kimerült, anyja megerősítette: Hallotta ugyanis ezután az égi harmónia kimondhatatlan édességét. Anyja akkor így szólt: Ha meg akarsz szabadulni a pokoltól és az égben akarsz lakozni, akkor tarts ki állhatatosan. – És ő ki is tartott.
	???	LOGIKA Egy lovag sok győzelmet aratott, azután belépett a minoriták rendjébe. Még a rendben is megkísértette a gőg, és azt mondta katonáinak: Mivel idáig azért voltam vitéz, mert legyőztem másokat, eztán azzal akarok bátor lenni, hogy Isten segítségével sajátmagamat győzöm le.
	???	SEBEZHETŐSÉG Egyszer, amikor egy nagyhírű szerzetes egy megszállottból ki akarta űzni az ördögöt, így válaszolt neki: Nem félek az ő tiszta életétől és cselekedeteitől, mivelhogy dölyfös.
	82. 15 Y: Spec. ex. di. VII. ex. 31.
	83. 16 D: Vitae Patr. (VIII. 46.).
	84. Ibid. Spec. ex. di. VI. ex. 28. ex. Caesarii Dial. (IV. 5.).
	85. 16 F: Ex. in (Summa) Antonina (p. II. ti. 4. ca. 5.) de quodam doctore, qui se dixit epistolas Pauli melius intelligere quam ipse Paulus apostolus, quem deus sic puniuit, quod statim oblitus est penitus omnis scientiae, ut noc literam cognosceret.	PECH Amikor egy nagy tudós Pál leveleit olvasta, kevélykedve azt mondta, hogy jobban érti, mint maga Pál apostol. Az Isten azon nyomban azzal büntette, hogy annyira elfelejtette minden tudományát, hogy a betűket sem ismerte többé.
T191 - Ambition to rule	86. 17 K: Exempla plura historica de ambitione: * Nam propter hoc (scil. ambitionem) Romulus occidit fratrem Remum, ut solus regnaret. Similiter Athila occidit fratrem suum Budam, qui ciuitatem suo nomine Budam nominauit. Item Julius Caesar plurima bella gessit contra Pompeium multis occisis, ut sibi imperium usurparet. Item magnus Alexander ex ambitione multa bella fecit. Etc.		Nam propter hoc (scil. ambitionem) Romulus occidit fratrem Remum, ut solus regnaret. Similiter Athila occidit fratrem suum Budam, qui ciuitatem suo nomine Budam nominauit. Item Julius Caesar plurima bella gessit contra Pompeium multis occisis, ut sibi imperium usurparet. Item magnus Alexander ex ambitione multa bella fecit. Etc.
	87. * 18 N: Guilhelmus in Summa allegat, quod quidam philosophus cuidam militi turpia verba proferenti ait: Aut vestes aureas depone, aut teipsum munditiae tuarum vestium conforma.	EMBERT RUHÁJÁRÓL. . . Egyszer egy filozófus ezt mondta egy lovagnak, amikor az csúnya szavakat szólt: Vagy vesd le arany ruhádat, vagy alkalmazkodj öltözékedhez!	Guilhelmus in Summa allegat, quod quidam philosophus cuidam militi turpia verba proferenti ait: Aut vestes aureas depone, aut teipsum munditiae tuarum vestium conforma.
	88. * Ibid. Ex. narrat Antoninus ubi supra (scil. in Summa) de quadam comitissa, quse licet erat liberalis ad omnes pauperes et orationibus dedita, sed in ornatu vana. Et post mortem apparuit cuidam deuotae mulieri sibi familiari, habens caput plenum serpentibus mordentibus, et dixit se damnatam propter ornatum capitis.	A CIFRÁLKODÁS BÜNTETÉSE Egy grófnőről mesélik, hogy ugyan bőkezű volt minden szegényhez, és adott szavaira, öltözete azonban hivalkodó volt. Halála után megjelent egy vallásos asszonynak, feje tele volt harapós kígyókkal, és elmondta, hogy fejének ékesgetése miatt kárhozott el.	Ex. narrat Antoninus ubi supra (scil. in Summa) de quadam comitissa, quse licet erat liberalis ad omnes pauperes et orationibus dedita, sed in ornatu vana. Et post mortem apparuit cuidam deuotae mulieri sibi familiari, habens caput plenum serpentibus mordentibus, et dixit se damnatam propter ornatum capitis.
	89. * 18 P: Ex. narrat Antoninus ibidem, quod frater quidam visitans quendam mundanum scholarem compatriotam suum, vidit in illius camera pompam lecti delicati et ait ei: Charissime, recorderis, quid dixit Esa. XIV. (11.) de talibus: Concidit cadaver tuum, scil. in morte, subter te sternetur tinea, et operimentum tuum erunt vermes. Et hoc verbum adeo impressum est cordi illius, quod non potuit quiescere, sed religionem intrauit.	MEMENTO Egyszer egy szerzetes meglátogatta honfitársát, egy világi tanulót. Meglátta kamrájában pompás buja ágyát, és ezt mondta neki: Barátom, emlékezzél arra, amit Izajás mondott ezekről a dolgokról: »Elenyészik holttested a halálban, lepedőd pondrók, és takaród férgek lesznek.«1 – És ezt az igét annyira belevéste szívébe, hogy nem nyughatott, hanem szerzetes lett. 1 Izajás 14,11	Ex. narrat Antoninus ibidem, quod frater quidam visitans quendam mundanum scholarem compatriotam suum, vidit in illius camera pompam lecti delicati et ait ei: Charissime, recorderis, quid dixit Esa. XIV. (11.) de talibus: Concidit cadaver tuum, scil. in morte, subter te sternetur tinea, et operimentum tuum erunt vermes. Et hoc verbum adeo impressum est cordi illius, quod non potuit quiescere, sed religionem intrauit.
T3113 - Macarius, St., and the two good women	90. 19 Z: Ex. leg. in Vitis Patrum de S. Machario, cui duae perfectae mulieres ostenduntur.
	91. 20 F: Ex. de ingratitudine filii ex libro Apum Spec. ex. di. V. ex. 40.	ÖRDÖGI TÖRTÉNET Galliában egy ifjú gyermekkorától fogva mindig kegyetlen volt szüleihez, nem engedelmeskedett nekik, és másokat is keserűségre indított. Miután meghaltak szülei, néhány év múlva ő is legyöngült. Haláltusájában felvette a szentségeket, és látta, hogy az ördögök csapatostul rohannak rá. Az ott állók ugyan nem látták őket, mégis mintha egy zajongó sereget hallottak volna. Az ifjú nagyon gyengén így kiáltott fel: Fogjatok mind fegyvert, és segítsetek, mert íme, apám kész arra, hogy megöljön. – Ezeket mondván felugrott, úgy tűnt neki ugyanis, hogy az egyik ördög apja képében meg akarja ölni lázadozása és hálátlansága miatt. Rögtön a földre zuhant, és rettenetes üvöltéssel lehelte ki lelkét.
	92. 21 M: Ex. de S. Bernardo praedicante, quem in medio sermonis populum flere videntem vana gloria tentauit.	MEGGYŐZÉS Ezt a példát mesélik a prédikáló Bernátról, hogy amikor beszéde közepén látta, hogy a nép sír, hiú dicsőség szállta meg, és azt gondolta, hogy abbahagyja a prédikációt. De a Szentlélek ösztönzésére így szólt önmagához: Nem magam miatt kezdtem, nem is magam miatt fejezem be – és így nem hagyta félbe a beszédet.
	93. 22 S: Secundum Valerium de naturis rerum (?) antiqui irae vitium sub specie Martis depingebant etc. Ut dicit Seneca li. II. de Ira. Deinde Subiungitur fabula Aesopica de Lupo et Agno.	A FARKAS ÉS A BÁRÁNY A régiek a harag bűnét Mars képében festették le. Egy kocsin ült egy őrjöngő emberalak, ostort tartott a kezében, és egy farkas állt előtte. Mindez először is azt jelképezte, hogy a harag eszelős fúria, amint Seneca mondja. . . Ezért jelenik meg őrjöngő emberalak képében. Másodszor, hogy állhatatlan és rövid életű, ezért ül kocsin. Harmadszor, hogy bosszúálló, ezért tart ostort a kezében. Negyedszer azért festettek farkast vele szembe, mert ahogyan a farkas szétszaggatja a juhokat, úgy marcangolják és pusztítják a haragos fejedelmek is a szegényeket még rágalmazással is. Amint erre Ezópusz hozza ezt a példázatot: Egyszer együtt ment valahová a fakas a juhval. Egy patakhoz értek, s inni kezdtek. A farkas a folyóvíz felső részéből, a juh lentebbről. És a farkas megrágalmazta a juhot, hogy zavarossá teszi a vizét. A juh egyszerűen az igazságot válaszolta: Uram, hát én vagyok lejjebb, ha én tenném zavarossá a vizet, lefele folyna és nem sérthetne téged. Válaszolta a farkas: Ah, éppen olyan dölyfösen beszélsz, mint apád, aki mindig kevélykedett velem. – És ezzel felfalta a juhot. Így eszi hamis rágalommal sok gazdag ember és fejedelem a szegények életét.
	94. * 23 G: Legitur ex. in Vita philosophorum de Diogene iram silentio vincente, item de Theodosio imperatore, qui cum se iratum sentiret, nunquam sententiam ferebat, nisi prius XXIV. literas morose intra se diceret etc.	ÖNURALOM Diogenészről olvassuk, hogy hallgatással győzte le haragját. És ugyanígy Theodosius császárról, aki amikor érezte, hogy mérges, sosem szólt egy szót sem, míg előbb rosszkedvében huszonnégy betűt el nem mondott magában.	Legitur ex. in Vita philosophorum de Diogene iram silentio vincente, item de Theodosio imperatore, qui cum se iratum sentiret, nunquam sententiam ferebat, nisi prius XXIV. literas morose intra se diceret etc.
T2395 - Hair from husband's quiver	95. * 22 U: Exemplum consolatorium pro excitatione dormitantium narratur, quod uxor cuiusdam viri recurrens ad mulierem sortilegam, voluit rnaritum suum ut incantationibus prouocaret illum ad amorem suum. Et illa commisit, ut sibi apportaret de pilis oculorum mariti. Cumque vir ille ad mercandum cum sociis deberet ire longius, uxor eius dixit ei: O mi domine, da mihi aliquid de pilis oculorum tuorum, ut teneam interim apud me pro memoria tuae dilectionis. Vir astutus dedit sibi de pilis pharetrae suae, quam super se habebat. Cumque pertransita diaeta cum sociis hospitati forent in hospitio, et sero laeti conuersarentur, ecce pharetra illius pendens in gonpho commota strepitum fecit. Dixerunt omnes: Quid hoc? Vir ille recognoscens dixit: Forsitan vias vult currere. Et sic tertio commota reuersando sagittis excidentibus hic et illic, exiuit per ostium donec domum peruenit. Unde illius uxor confusa contra inten tum verbera incurrit.	TÁVPROGNÓZIS A szunnyadók felserkentésére meséljük ezt a példát: Egy férfiú felesége elment a javasasszonyhoz, és azt akarta, hogy bájolással ingerelje férjét szerelemre. A javasasszony azt mondta, hogy hozzon neki férje szemöldökéből. Amikor egyszer a férjnek társaival együtt messzire kellett mennie kereskedni, így szólt hozzá a felesége: Óh, uram, adj nekem szemöldöködből, hogy magamnál tartsam szereteted emlékéül. – A férfiú ravaszul a mindig vele levő tegzéről adott neki egy szálat. És amikor bevégződvén a lakoma, társaival együtt szállásukra mentek, és késő estig vígan társalkodtak, íme a szegen lógó tegez megmozdult és zajt csapott. Mind azt kérdezték: Mi ez? – A férj észbe kapott, és így szólt: Talán el akar szaladni. – És a tegez harmadszor is megmozdult, s mindenfele hullatva a nyilakat, kiment a kapun, és ment, ment, míg haza nem ért. És a feleség így szándéka ellenére verést kapott.	Exemplum consolatorium pro excitatione dormitantium narratur, quod uxor cuiusdam viri recurrens ad mulierem sortilegam, voluit rnaritum suum ut incantationibus prouocaret illum ad amorem suum. Et illa commisit, ut sibi apportaret de pilis oculorum mariti. Cumque vir ille ad mercandum cum sociis deberet ire longius, uxor eius dixit ei: O mi domine, da mihi aliquid de pilis oculorum tuorum, ut teneam interim apud me pro memoria tuae dilectionis. Vir astutus dedit sibi de pilis pharetrae suae, quam super se habebat. Cumque pertransita diaeta cum sociis hospitati forent in hospitio, et sero laeti conuersarentur, ecce pharetra illius pendens in gonpho commota strepitum fecit. Dixerunt omnes: Quid hoc? Vir ille recognoscens dixit: Forsitan vias vult currere. Et sic tertio commota reuersando sagittis excidentibus hic et illic, exiuit per ostium donec domum peruenit. Unde illius uxor confusa contra inten tum verbera incurrit.
T97 - Alexander and candle	96. 24 N: Ex. leg. in Summa Antonini parte II. ti. VIII. c. VI. § 3. in fine.
	???	PROTOKOLL Valaki megsértette Nicolaus nevű szerzetestársát, és nem kért tőle bocsánatot. Azután néhány nap múlva meghalt, és íme, halála után megjelent Nicolaus barátnak és bocsánatot kért tőle a sértésért. Mondta neki Nicolaus: Menj és Krisztustól kérj kegyelmet, akinek az ítélőszéke előtt állsz. Erre ő: Krisztus nem akar megbocsátani, míg tőled alázatosan bocsánatot nem kérek. – Nicolaus szívesen megbocsátott, ő meg eltűnt, és kegyelmet kapott Krisztustól.
4500 - Sons cured of tremors	97. 25 Q: Augustinus (De civ. dei XXII. 8.) de vidua maledicente decem filiis, qui toto corpore tremuli effecti sunt.	CSALÁDI FEGYELMEZÉS Ágoston mondja egy özvegyasszonytól, akinek tíz fia volt: Amikor egyik nap valamely cselekedetük nem tetszett neki, megátkozta őket, és mindegyik egész testében reszketeggé vált, hogy mindenki csodálkozott, aki csak rájuk nézett.
T1131 - Cock, roasted, and five-year-old boy	98. 25 T: De puero quinque annorum Gregorius IV. Dial. (c. 18.) et ibid. exemplum, quod refert Petrus Damiani et habetur in Spec. ex di. I. (ex. 85.) de gallo assato.	CSODAKAKAS Bolognában asztalhoz ült két barát, és amikor sült kakast tálaltak fel, az egyik feldarabolta, és borsos lével megöntözte. Akkor a másik azt mondta, hogy Szent Péter sem éleszthetné fel e kakast. Mondta a társa: Sőt, ha maga az Isten parancsolná, akkor se támadna fel. – Ezután a kakas élve és minden tollával felszökkent, megrázta szárnyait és kukorékolni kezdett. Amikor megrázta tollait, az összes ráöntött lét az evőkre hintette, és ugyanakkor bélpoklossággal verte meg őket. Ezt a csapást nemcsak ők emlegették halálukig, hanem mintegy örökségként hagyták utódaik összes nemzetségére is.
	???	AZ ÁRULÓ LÁNG Egyszer valaki egy fiatal lánnyal vétkezett. A következő Húsvét ünnepén elment a templomba, s azután hat napon egymás után octava előtt. A hetedik napon hirtelen elhunyt, és eltemették. És íme, mindenki szeme láttára olyan sokáig jött láng a sírjából, és addig égette csontjait, amíg egész sírját felemésztette. Úgy tűnt, hogy a földet temették el, amit előzőleg a sírdombra hánytak.
	99. 26 Z: Legitur in Dial. Gregorii et in Spec. ex. di. I. ex. 61.
	100. 27 C: Ex. narrat Antoninus in Summa parte II. ti. V. c. II. de quodam concubinario.	NAIVITÁS Amikor egy ágyast tartó férfi megbetegedett, és gyóntatója nem akarta feloldozni, míg nem küldi ki ágyasát a házból, beleegyezett és elküldte azt. Könnyes szemmel halt meg, miután felvette a szentségeket. Gyóntatója pedig imádkozott érte, hogy megszabadíthassa a purgatóriumból, mivel úgy gondolta, hogy penitenciája révén oda került. Íme, megjelent előtte, és elmondta, hogy azért az egy vétkéért kárhozott el, mivel újra magához akarta venni ágyasát, ha megmenekült volna.
T4459 - Sodom and Gomorrah, destruction of	101. 27 E: Ex. narrat in Sermone Wann de quodam sodomita.	BIZTOS, AMI BIZTOS Amikor egy sodomitát élete végén gyónásra és reménykedésre intettek, ezt felelte: Mit törődjem Istennel? Íme, látom, hogy megnyílt előttem a pokol, és az ördögök készen állnak, hogy elragadjanak. És így az ördöggel lehelte ki lelkét.
T4835 - Thornbush and young man	102. 27 F: Ex. leg. in Spec. ex. di. IX. ex. 34. de quodam iuvene luxurioso post mulieres malas rubetum intrante, cui Christus occurrit.
T4567 - Speech restored to preachers	103. 28 I: Gregorius li. Dialogorum (III. 21.) de quibusdam praedicantibus veritatem fidei, quorum linguae per Wandalos abscissae sunt radicitus, et postea tamen miraculose loquebantur ore vacuo. Sed unus eorum in luxuriam cadens perdidit hoc donum.	NYELVADOMÁNY Amikor néhányan a hit igazságáról prédikáltak, a vandálok tövestül kitépték a nyelvüket, de csodálatos módon azután is beszéltek, és üres szájjal is tökéletes szavakat formáltak. De egyikük bujaságba esett, és elvesztette ezt az adományt.
T1158 - Communion taken by angel	104. Ibid. Narrat Petrus Damiani de quodam sancto presbytero, qui dum missam celebraret, consueuerat angelus aduenire et corpus domini ex offerentis manibus assumere, qni postea cadens in luxuriam hanc gratiam amisit.	ÁRULÓ JEL Amikor egy szent pap misét mondott, egy angyal szokott jönni, és el szokta venni az áldozó kezéből az Úr testét a fejedelem szeme láttára, mivelhogy a pap az ő káplánja volt. Később azonban bujaságba esett, és attól fogva elveszítette ezt a kegyelmet.
cf. T4744b - Temptation resisted by mutilation	105. 28 M: Exemplum ex Vitis Patrum de sanctorum lucta contra carnis tentationem.	JÓTÉKONY SZITKOK Egyes szentek, amikor érezték a hús kísértését, csalánba és tövisbe, vagy hóval teli kútba vetették magukat; mások meg tűzben égették meg kezüket. Egy görög ifjú – amint Jeromos mondja Rusticusnak – semmiféle megtartóztatással és semmiféle cselekedettel nem tudta a kísértés lángját eloltani. Az apát azt parancsolta egy szerzetestársának, hogy veszekedjen vele, s szórjon rá méltatlanságot és szitkokat. Így egy év múltán megszabadult a sanyargatás kínjától, ami az alatt az év alatt többször is zaklatta.
T4133 - Roses sprung from blood	106. Ibid. Aliud simile de S. Francisco quod iam supra no. 64. fusius citatur.	HIVATALI ÚT Ferenc atya a szüzesség bűvöletében csupaszon tövisek közé feküdt. A tüskék megszaggatták és hulló véréből rózsák nőttek. Ezeket egy angyal parancsára a templomban megjelenő Krisztusnak és Boldogságos Szűz Máriának áldozta, és kegyességet nyert Portiunculában. Krisztus pedig megparancsolta neki, hogy adja azokat a rózsákat a pápának az igazság bizonyságaként. A pápa így megerősítette a nyert kegyelmet.
cf. T3245 - Meat eaten secretly	107. 29 O: Petrus Damiani in Epistolari suo de quodam, qui dum frixas studiose carnes furtiue comedisset, ilico tantus ardor libidinis eum inuasit, ut peccatum contra naturam commiserit.	A RÁNTOTT HÚST AZ ÖRDÖG IS SZERETI Petrus Damianus mondja, hogyha a gyomrot vigyázatlanul megtöltik, az felgerjeszti a bujaságot. Példát is hoz valakiről, aki amikor titkon rántott húst evett, oly nagy szenvedély fogta el a bujálkodás iránt, hogy at ördög ösztönzésére olyan bűnt követett el természete ellenére, amilyent azelőtt soha.
T1326 - Crocodile swallows watersnake	108. 29 P: Exempla naturalia, primo de serpente ex Aristotelis VII. de animalibus, deinde de crocodilo) ex Physiologo* et li. XVIII. de Proprietatibus (Barthol. Anglici). ) Cf. Lauchert,* Gesch. des Physiologus 25, 153, 302. Quae Pelbartus hic de serpente quodam parvulo, cindorum vocato habet, in Physiologo de hydro leguntur, quem Graeco sermone ένυδριν, ένύδριον scriptum in cindorum defiguratum esse verisimiliimum puto. (Cf. Libro de los Gatos ed. P. Gayangos, Bibl. de aut. esp. LI. p. 546. enx. 13. = Odo de Ceritona Fab. 18. ed. Hervieux op. cit. IV, 192.)	A MOHÓSÁG VÉGE Az ördög úgy szokott velünk cselekedni, mint a kígyó … Szívesen eszik húst, és kerüli nedvességüket. Négy sor foga van: kettő az alsó és kettő a felső állkapcsában, ezekkel eszi a kurta kígyó oly mohón a húst. ... Látjuk továbbá, hogy a sírokban is elrejtőznek a kígyók. Így leli gyönyörűségét az ördög is az emberek zabálódásában, és lelküket négy fogsorral harapdálja, tudnillik a lelkiismeret rágásával, a keserűhalállal, a tűz kegyetlen büntetésével és a pokolbeli férgekkel. . . A krokodil szívesen zabálja a jó füveket, amely közé ellensége, a (cindores?) kígyó óvatosan befészkeli magát. A krokodil így a füvek között a kígyót is lenyeli, de az szétrágja beleit és megöli őt. Így tesz az ördög is a zabálódókkal.
T2300 - Glutton entered by demon	109. 29 Z: Legitur in Speculo ex. di. VII. ex. 82. de monacho Helia rapto, qui vidit poenam cuiusdam gulosi.
T4273 - Serpents hung on son's gate	110. Ibid. Ex Spec. ex. di. VI. (92) de bufonibus suspensis, quibus pro piscibus quidam miles gulosus in inferno vescitur. (Ex Caesario XII, 18.)	ÍNYENC FALATOK Egyik éjszakán egy nemrég elhunyt lovag erősen megzörgette háza kapuját, ahol fia lakott, és éppen lakomát tartott. Megkérdezték, hogy kicsoda. Felelte: Én vagyok az a lovag, aki ennek a birtoknak az ura voltam. Engedjetek be! – Amikor tovább zörgetett, és azok megrémülve nem nyitottak ajtót, végül így szólt: Adjátok fiamnak ezeket a halakat, amelyekkel a pokolban táplálkozom, íme felakasztom őket a kapura. – Amikor eljött a reggel, a házból kijövők rengeteg szörnyű varasbékát és kígyót találtak a kapura akasztva. Jaj a zabálódóknak, mivel a pokolban ilyenfajta étkük van, amit kénes tűzön főznek meg.
T3737 - Philip, King, drunk, false conviction	111. 30 C: Valerius li. VI. c. 2. de rege Philippo, qui mulierem innocentem damnauit temulentus, illa autem appellauit ad sobrium et rex sententiam reuocauit.	ÖNKRITIKA Egyszer Philipposz király részegségében elítélt egy ártatlan asszonyt. Az akkor fellebbezett Philipposzhoz, de a józanhoz. A király figyelemmel felülvizsgálta az ügyet és visszavonta ítéletét.
T5093 - Vintage, Noah's	112. * 30 D: In Gestis Romanor. legitur pro exemplo cap. 159. quod Josephus li. de causis rerum naturalium) refert, quod videlicet Noe inuenit vitem siluestrem, i.e. labruscam, quae cum esset amara, tulit sanguinem animalium istorum: scil. bouis, agni, porci, galli et ursi. Quibus terrae commixtis fecit fimum, quem ad radices labruscarum posuit, et sic vinum dulcoratum fuit. Indeque dicitur, quod aliqui potantes vinum fiunt superba loquentes ut leones, alii deuotizantes usque ad lachrymas tanquam agni, alii praecipites in lutum et luxuriam ut porci, alii secreta propalantes ut galli canentes, alii autem repente irascentes et murmurantes ut ursi. Haec de vite non habemus ex scriptura authentica, tamen de ebriosis sic facere expertum est. ) In G. R. cap. citato vulg. editionis, sicut et in ms. antiquissimo (ed. Dick c. 129) quatuor animalia, quorum sanguine Noe vitem irrigat, sunt leo, agnus, porcus et simia.	NOÉ ÉS A SZŐLŐVESSZŐ Noé találta meg a vadszőlővesszőt, azaz a labruscát. És mivel keserű volt, vette a következő állatok vérét: az ökörét, a bárányét, a disznóét, a kakasét és a medvéét. Miután ezeket a földdel összekeverte, trágyát készített, a labrusca tövéhez helyezte, és így az megédesedett. Ezért mondják azt, hogy a borivók közül egyesek olyan kegyetlen dolgokat beszélnek, mint az ökrök; mások egészen könnyekig meghatódnak, mint a bárányok; megint mások sárba fetrengeni és bujálkodni rohannak, mint a disznók, vagy titkokat kürtölnek világgá, mint a kukorékoló kakasok, vagy hittelen haragra lobbannak és morgolódnak, mint a medvék. E dolgokat nem autentikus írásból tudjuk a szőlőről, mégis azt tapasztaljuk a részegesekről, hogy így tesznek.	In Gestis Romanor. legitur pro exemplo cap. 159. quod Josephus li. de causis rerum naturalium refert, quod videlicet Noe inuenit vitem siluestrem, i.e. labruscam, quae cum esset amara, tulit sanguinem animalium istorum: scil. bouis, agni, porci, galli et ursi. Quibus terrae commixtis fecit fimum, quem ad radices labruscarum posuit, et sic vinum dulcoratum fuit. Indeque dicitur, quod aliqui potantes vinum fiunt superba loquentes ut leones, alii deuotizantes usque ad lachrymas tanquam agni, alii praecipites in lutum et luxuriam ut porci, alii secreta propalantes ut galli canentes, alii autem repente irascentes et murmurantes ut ursi. Haec de vite non habemus ex scriptura authentica, tamen de ebriosis sic facere expertum est.
T1815 - Drunkard sees four children	113. * 30 F: Exemplum ad id (scil. ad ebrietatem) pro consolatione exercitationis (sic!) refert Robertus Holkot super li. Sapientiae lect. 121., quod rusticus quidam inebriatus quicquid videbat, duo sibi apparebant. Rediit domum et videns filios suos duos, apparuit quod essent quattuor. Imposuit ergo uxori, quod duos illorum generasset sine scitu suo. llla negante iussit pro purgatione vomerem afferri et poni in ignem, dixitque uxori, quod omnino non crederet, nisi ferrum ignitum manu nuda portaret. At illa prudens femina dixit: Ego faciam, sed tu ferrum ipsum ignitum manibus tuis capiens mihi trade. Quod ille tangens manum combussit et sobrius esse coepit. Additur, quod etiam narratur ab aliquibus, quod mulier coepit virum suum aure capta ad iuga trahere. Cui ille : Quid sic facis? Illa respondit: Quia bos factus es quadrupes, manibus et pedibus reptans, iugum te trahere oportet. Sicque ille se recognouit et tandem abstinuit. O utinam moderni ebrii homines corrigentur ex dictis!	ALKOHOLELLENES PROPAGANDA Egy részeg, berúgott ember bármit látott, kettőnek tűnt szemében. Hazament és két fiára nézve úgy látta, hogy négyen vannak. Felrótta hát feleségének, hogy még kettőt szült az ő tudta nélkül. Amikor az tagadott, a férfi igazolásként behozatta az ekevasat, és rátétette a tűzre, a feleségének pedig azt mondta, hogy egyáltalán nem hisz neki, hacsak a tüzes vasat csupasz kézzel el nem veszi. Erre a nő okosan így szólt: Megteszem, de fogd meg kezeddel és add nekem ide azt a tüzes vasat. – Amikor a férfi azt megérintette, megégette a kezét és kezdett kijózanodni. Hozzáteszik még, hogy egyesek úgy mesélik, hogy az asszony a férfit a fülénél fogva az igához kezdte vonszolni. Amikor az megkérdezte: Miért teszed azt? Így felelt: Mivel négylábú ökör lettél, amelyik négykézláb jár, igát kell húznod. – És így a férfi magához tért, és végül is megtartóztatta magát az italtól. Óh, bárcsak megjavulnának korunk részeges emberei a mondottakból!	Exemplum ad id (scil. ad ebrietatem) pro consolatione exercitationis (sic!) refert Robertus Holkot super li. Sapientiae lect. 121., quod rusticus quidam inebriatus quicquid videbat, duo sibi apparebant. Rediit domum et videns filios suos duos, apparuit quod essent quattuor. Imposuit ergo uxori, quod duos illorum generasset sine scitu suo. llla negante iussit pro purgatione vomerem afferri et poni in ignem, dixitque uxori, quod omnino non crederet, nisi ferrum ignitum manu nuda portaret. At illa prudens femina dixit: Ego faciam, sed tu ferrum ipsum ignitum manibus tuis capiens mihi trade. Quod ille tangens manum combussit et sobrius esse coepit. Additur, quod etiam narratur ab aliquibus, quod mulier coepit virum suum aure capta ad iuga trahere. Cui ille : Quid sic facis? Illa respondit: Quia bos factus es quadrupes, manibus et pedibus reptans, iugum te trahere oportet. Sicque ille se recognouit et tandem abstinuit. O utinam moderni ebrii homines corrigentur ex dictis!
T3784 - Pilgrim drunk	114. 30 L: Legitur in Caesario et in Summa Francisci Comestoris de vitiis (?), de quodam peregrino inebriato et visione eius.	A RÉSZEG ZARÁNDOK Egyszer egy zarándok erős borért cserébe adta úti öltözetét, és úgy lerészegedett, hogy a körülötte levők halottnak hitték. Lelke a pokolba került, és látott ott egy mélységes mély kutat, amelynek szájánál az ördögök fejedelme ült. Közben éppen egy apátot vezettek elé, akit a zarándok jól ismert. Az ördögök fejedelme üdvözölte, egy kehelyben tüzes kénes italt nyújtott neki, s miután megitta, a kútba taszították. A zarándok akkor nagyon megrémült. Az ördög nagy hangon felkiáltott, mondván: Vezessétek ide azt, aki úti öltözetét borra cserélte és lerészegedett. A zarándok megpillantotta maga mellett angyalát és megígérte, hogy soha többé nem részegedik le, és kérte, hogy mentse meg. Így megszabadult és felébredt. Megjegyezte a napot és az órát. Saját földjére visszatérve megtudta, hogy az említett apát éppen azon a napon halt meg. Íme, mennyire kárhozatos a részegeskedés!
T3040 - Lies, no profit without	115. 31 S: Leg. in Caesario et in Spec. ix. di. VI. ex. 25. de duobus civibus Coloniensibus, qui credebant sine mendacio nil lucrari posse.	MEGJAVULT KALMÁROK Két kölni polgár meggyónta igaztalan kalmárkodással elkövetett vétkét. Azt mondták, hogy nyereséghez csak hazugsággal, hitszegéssel és csellel jutnak. – Gyóntatójuk így szólt: Ígérjétek meg, hogy óvakodtok az ilyesmitől. Én is megígérem nektek, hogyha igazságosan kereskedtek, gazdagabbak lesztek. – Ők vállalták ezt, és az első évben semmit sem cselekedtek, amire az ördög kísértette őket, hanem a gyóntató tanácsát szilárdan megtartották. Azután rövid idő alatt nagyon meggazdagodtak, és hálákat adtak Istennek és gyóntatójuknak.
T1949 - Eyes of God sworn by	116. * 33 D: Exemplum legitur, quod quidam miles in alea dum per oculos dei iurasset, mox ipsius proprii oculi de capite exsilientes super aleam ceciderunt.	KOCKÁZATOS KOCKÁZÁS Olvassuk azt a példát, hogy amikor egy lovag a kockajátékban Isten szemeire esküdött, saját szemei kiugrottak a fejéből és az asztalra estek.	Exemplum legitur, quod quidam miles in alea dum per oculos dei iurasset, mox ipsius proprii oculi de capite exsilientes super aleam ceciderunt.
	117. 33 F: Ex. bonum legitur ad id in Gestis Romanor. cap. 128.	AGYAFÚRT BÍRÁK Maximilianus uralkodásakor meghalt egy igaz lovag. Egy másik nagyon vágyott arra, hogy jószágát birtokolja, ezért íratott egy papirost, és fogadott három hamis tanút, hogy bizonyítsák, hogy ő a birtokot még az elhunyt életében megvette. Pereskedni kezdett az elhunyt fiával, és megidézték a tanúkat is. A bölcs bíró behívta az első tanút, és megkérdezte titokban, tudja-e az Úr imáját. Erre ő: Tudom. – Mondd el! – és elmondta. – Erre a bíró megparancsolta, hogy rögtön menjen haza. Hivatta a második tanút, és mondta neki titkon, csak bírótársai hallatára: Kedvesem, társad úgy mondta el nekünk az igazságot, mint a Miatyánkot, ezért tudd meg, ha nem az igazságot vallod, akasztófára ítélünk. – Ebből az azt gondolta, hogy társa feltárta már az igazságot, és megfélemlítve mindent bevallott. A bíró a második tanút kiküldve szólította a harmadikat, és így szólt hozzá: íme az első úgy mondta az igazságot, mint a Miatyánkot, a második elmondta az igazságot. Ha te nem azt vallod, akasztófára ítélünk. – És így az is féltében bevallotta az igazságot, és feltárta a csalárdságot. Így a felperest ítélték el hamisságáért.
	118. 33 G: In Speculo historiali Vincentii (Bellovacensis) li. X. cap. 115. de vidua Alexandrina nomine Melantia, quae falso accusauit virginem Eugeniam de stupro et non diu post una cum familia, quae falsum testimonium dederat, caelica flamma combusta est.	ÖSSZEFÜGGÉS Alexandriában egy Melantia nevű dúsgazdag özvegyasszony paráznasággal vádolta a bíróságon a szűz Eugeniát. Az özvegy egész családja hamisan tanúsította ezt. És íme nem sokkal azután az özvegy házát minden bennelevővel együtt mennyei tűz égette el.
T93 - Alexander and Anaximenes	119. 34 K: Valerius refert li. VII. c. 4. de Alexandro et Anaximene.	A BÖLCS TANÍTÓ Amikor Nagy Sándor Lampszakosz városának a lerombolására indult, szembejött vele kedves tanítómestere, Anaximenész. Tudta róla, hogy nem ért egyet haragjával, és kérlelni fogja, ezért megfogadta magában, bármit kér, nem teljesíti. Akkor mestere így szólt: Kérlek, rombold le Lampszakoszt. A város így épségben maradt.
	120. Ibid. Virgilius in Aeneide II. de Assaraco Troiam aedificare volente. (Non de Ass., sed de Laomedonte simile quid narratur Ov. Met. XI. 194—220.)	TRÓJA BUKÁSA Amikor Asaricus fel akarta építeni Tróját, látta, hogy ez a munka haladja erejét, és megfogadta Istennek, ha megsegíti, minden évben meghatározott szent áldozatokkal tiszteli meg. S így fel is épült a város. Mivel a trójaiak később abbahagyták az áldozást, a görögök teljesen megsemmisítették őket. Legyen ennyi elég! Mindezekből nyilvánvaló, hogy aki tiltott módon esküszik, vétkezik minden törvény ellen.
T1822 - Duke, perjury of	121. 34 O: Vincentius (Bellov.) in Speculo (histor.) li. XXIV. (c. 24.) de duce periuro tempore Karoli Magni. (Spec. ex. IV, 34.)	A FÉLBEHASADT HERCEG Nagy Károly idején egy herceg hamisan esküdött, hogy semmit se birtokoljanak húgai, akiket ellene hívtak a bíróság elé. Rögtön, amikor hamisan esküdött, kettéhasadt, és vér folyt szájából, szeméből, füléből és orrából. Két órán belül meghalt.
	122. Ibid. Spec. ex. di. IX. ex. 169. ex Orosio.	ÁRULÓK BÉRE Orosius említi, hogy a rómaiak a béke megerősítésére követeket küldtek szét. De egyes népek – bár esküvel erősítették meg a békét – áruló módon megölték őket. Hitszegésük átkául vérzett a kenyér, amelyet megszegtek; háziállataik bőgve menekültek előlük az erdőbe. A római császár háborút indított ellenük. A harcmezőn győzelmet aratott, kb. négyezret ölt meg közülük. Azok, akik a hegyekbe menekültek, Isten büntetéséből azon nyomban mozdulatlanná merevedtek, mint a kövek.
T375 - Ass bears corpse	123. 35 R: Ex. de quodam usurario divite, quem plebanus noluit in coemeterium sepelire sed corpus asino imposuit, qui nullo ipsum ducente onus sub patibulum portauit. (Ex Jacobo de Vitriaco, ed. Crane, No. 177. p. 75. et adnot. p. 206.)	AZ OKOS SZAMÁR Amikor egy gazdag uzsorás meghalt, a plébános nem akarta eltemetni a temetőben. A rokonok azonban ragaszkodtak ehhez. Végül is abban egyeztek meg, hogy a holttestet rárakják a plébános szamarára, amelyik csak a plébános könyveit szokta a temetőbe vinni, amikor ott prédikált. Rátették hát a holttestet a szamárra, amelyik minden vezető nélkül az akasztófa alá vitte, és ott állt, míg le nem vették róla. Nyilvánvaló, hogy ott kellett eltemetni az uzsorást.
T5052 - Usurer taken from boat	124. 35 U: Usurarius impoenitens a daemonibus in navi rapitur. Antoninus ubi supra parte II. ti. I. c. 6.	TENGERÉSZ ÖRDÖGÖK Egyszer egy uzsorás hirtelen felugrott ágyából, és így szólt: Íme, Isten ítélőszéke elé ragadtattam, s hallottam, amint bírám azt az ítéletet mondta rám, hogy az ördögöknek legyen hatalmuk fölöttem, mert sosem akartam penitenciát tartani. És hamarsággal az egyik kolostorba futott. De semmire sem mentek vele, amikor a bűnbánatra és a könyörület reményére intették. Végül hat órakor rokonai hazavezették, s közben egy hídon mentek át. Látták, hogy egy hajó nagy sebességgel jön felfelé a folyón, de úgy tűnt, hogy senki sincs benne. Csak az uzsorás látta, hogy tele van ördöggel, és így szólt: Íme, jönnek az ördögök, hogy a halálba vigyenek. – Azok nyomban meg is ragadták és a hajóba vetették, ő pedig így kiáltott: Jaj nekem, jaj! – és már el is tűnt.
	125. 36 BB: Exempl. ex Caesario (XII, 57.) Spec. ex. di. VI. ex. 103. de religioso, qui aetate puerili obolum a germano suo furatus est.	TÚLVILÁGI ÉLMÉNYEK Egy szerzetes meséli, hogy amikor még ifjú volt, megbetegedett és meghalt. Lelkét egy angyal a Bíró elé állította, akinek arcát haragosnak látta takaróján keresztül. Az ördög pedig megvádolta, mondván: Ez a fiú ellopott egy obolust a testvérétől, és nem bánta meg bűnét. El kell kárhoznia az igazság értelmében. Felelte Krisztus: Az én igazságom könyörületes. Nem kell ezért elkárhoznia, de tisztuljon meg. Ezután a purgatórium tüzébe vetették, ahol kimondhatatlan büntetést érzett. Egy óra múlva újra a Bíró elé vezették, tisztán látta Krisztus arcát és vele a Boldogságos Szüzet, körülöttük pedig nagy ragyogásban az angyalok és az összes szent sokaságát. Könyörgésükre lelke visszaadatott testébe. Mindenki elbámult, aki ott volt, és látván rajta a jelet, hittek szavának. Ő pedig a dicsőség iránti tisztelete és a megismert büntetéstől való félelme miatt szerzetbe lépett.
T1327b - Croesus, dire end of (?)	126. 37 F: Fabula regis Midae ex Ovidii Metam. XI. (85—193.) tangitur.	ARANYÉHSÉG Amikor Midász, Frígia királya azt kérte kapzsiságában, hogy változzon arannyá mindaz, amihez hozzáér, igazságos ítéletből étele és itala is átváltozott, és így éhen veszett.
	127. Ibid. Ex chronica Martiniana (scil. Martini Poloni) apud Antoninum ubi supra p. II. ti. I. de quodam diuite, qui ex auaritia emebat blada1) multa, ut caristiam2) induceret. 1) frumentum. 2) caritatem annonae.	EGEREK ÉS EMBEREK Egyszer egy gazdag kapzsiságában sok gabonát vásárolt fel aratáskor, hogy a gabonát megdrágítsa. És íme, Isten ítéletéből számtalan egér rohant rá, s szétrágta testét. Ezt mindenki látta, de senki sem tudta őt megvédeni. Így gonoszabb módon halt meg és kárhozatra jutott.
T807 - Brothers who never quarrel	128. 37 I: * Ex. in Vitis Patr. legitur et Antoninus (ubi supra) ponit etiam, quod duo fratres nunquam potuerunt rixari, licet unus alium prouocaret de matta, in qua dormire habebant, dicendo: mea est, et alius statim sibi cessit dicens: Sit tua in nomine dei.	A RENDÍTHETETLEN Két testvér sohasem veszett össze, jóllehet az egyik ingerelte a másikat a miatt a gyékény miatt, amin aludniuk kellett, mondván: Ez az enyém. – A másik rögtön engedett neki, mondván: Legyen a tiéd, Isten nevében.	Ex. in Vitis Patr. legitur et Antoninus (ubi supra) ponit etiam, quod duo fratres nunquam potuerunt rixari, licet unus alium prouocaret de matta, in qua dormire habebant, dicendo: mea est, et alius statim sibi cessit dicens: Sit tua in nomine dei.
	129. 37 L: Ex. leg. in Dial. Caesarii et in Spec. ex. di. VI. ex. 85. de muliere auara, quae moritura vidit caput totum coruis et cornicibus repleri.	ÖRDÖGÖK A HULLÁVAL Egy kapzsi uzsorásnő haldokolva látta, hogy fejét hollók és varjak töltik be, és felkiáltott: Jaj nekem, íme ördögök szaggatják keblemet! – Majd újra: Jaj nekem, kitépik lelkemet! – és ezzel meghalt. Éjszaka pedig akik ott voltak, látták, hogy teste a ravatalról a magasba repül, nekiütközik a gerendának, majd összetörve a kapu küszöbére zuhan. S mivel az ördög eloltotta a világosságot, minden ember elszaladt. Reggel azután vadállatoknak kijáró módon temették el elkárhozása jeléül.
T1977 - Fasting and gossip	130. 38 Q: Ex. leg. in Vitis Patrum et in Antonini Summa de quodam sancto, qui dixit minus malum esse comedere carnes animalium in die ieiunii, quam carnes hominum per detractionem.	AXIÓMA Egyszer egy szentatya ezt mondta: Jobb dolog és kisebb baj állathúst enni böjt idején, mint rágalmazni – tehát emberhúst enni.
T491 - Barrel and false preacher	131. * 38 T: Pro exemplo potest poni consolatorio, quod narratur factum in hoc regno in oppido nomine Batha, quod quidam frater dum quaestus causa praedicaret stans super dolium, et fistulator quidam in foro ac quaestu aduersaretur eidem, mutuo sibi ipsis detrahentibus publice, astutus fistulator ficta deuotione accessit circa dolium, super quo ille praedicabat, et clam sub pallio rescidit circulos dolii. Cumque praedicans ille cum impetu pede fortiter tangendo super dolium diceret: Hic idem submergar, si non verum est, quod dico. Mox asseribus dolii decidentibus praedicator ipse in faeces dolii cecidit. Sic solent etiam daemones ludificare detractores, qui dum detractiones affirmant, cadunt subita morte in faeces inferni. (Of. Szilády l. c. 25. n. 2. et Horváth l. c. 200.)	HORDÓSZAVAK Báta városában történt, amikor egy barát versengésből egy hordón állva prédikált, egy sípos vitatkozni kezdett vele a piacon, és kölcsönösen és nyilvánosan gyalázták egymást. A fortélyos sípos ájtatosságot tettetve odalépett a hordóhoz, amelyen a szerzetes prédikált, és titkon, köpenye alatt elvágta a hordót összetartó kötelet. Akkor a szónokló lábával erősen a hordóra dobbantva így szólt: Itt süllyedjek el, ha nem igaz az, amit mondok. – Erre a hordó dongái ledőltek, és ő beleesett a hordóban levő borseprőbe. Így szokták megtréfálni az ördögök a gyalázkodókat, akik amíg rágalmaikat bizonygatják, hirtelen halállal a pokol söpredékébe esnek.	Pro exemplo potest poni consolatorio, quod narratur factum in hoc regno in oppido nomine Batha, quod quidam frater dum quaestus causa praedicaret stans super dolium, et fistulator quidam in foro ac quaestu aduersaretur eidem, mutuo sibi ipsis detrahentibus publice, astutus fistulator ficta deuotione accessit circa dolium, super quo ille praedicabat, et clam sub pallio rescidit circulos dolii. Cumque praedicans ille cum impetu pede fortiter tangendo super dolium diceret: Hic idem submergar, si non verum est, quod dico. Mox asseribus dolii decidentibus praedicator ipse in faeces dolii cecidit. Sic solent etiam daemones ludificare detractores, qui dum detractiones affirmant, cadunt subita morte in faeces inferni.
	132. 38 Z: Ex. finale leg. in Spec. ex. di. IX. ex. 55. de clerico et laico magnis detractoribus.	RÁGALMAZÓK FIGYELMÉBE Volt egyszer egy klerikus és egy laikus, akik igen nagy rágalmazók voltak. Mindketten elgyengülve, gyónás és bűnbánat nélkül hunytak el, mivel méltatlanok voltak a bűnvallásra és az irgalomra. A klerikus megjelent halála után egyik ismerősének: teljesen tüzes volt, és elmondta, hogy örökre elkárhozott. Mire ő: Hogyan? Felelte: Mikor a Bíró előtt álltam, láttam, hogy sok, napnál fényesebb lélek nyújtja kezét, és kiáltja ellenem: bosszuld meg, Uram, a mi vérünket azon a rágalmazón! És a Bíró ezért kárhozatra ítélt. – Ezzel el is tűnt a szerencsétlen. A laikus is megjelent a halála után: Tüzes nyelvét, amely egészen a földig lógott, állandó harapdálásokkal szaggatta, majd kiöltötte, azután ismét visszahúzta és újra harapdálta. Amikor megkérdezték, így felelt: Amíg éltem, azzal vétkeztem, hogy nyelvemmel rágalmaztam az embereket. Ezért kell mindörökre bűnhődnöm. Óh, jaj nekem! – és ezzel eltűnt. Féljetek hát nagyon, rágalmazók, és tartsatok penitenciát!
	133. 41 Q: Valerius li. II. ca. 4. et Augustinus li. de civ. Dei de Posthumio, qui puniuit filium inoboedientem.	RÓMAI JELLEM Volt Posthumiusnak egy Antonius nevű bátor és a harcban nagyon jártas fia. Egyszer apja parancsa ellenére átment a tábor őrségén, és megvívott a Róma ellen háborúzó ellenséggel. Legyőzte őket, és nagy diadalt aratott. A fejedelem, azaz apja mégis lefejeztette engedetlensége miatt, nehogy az ő példáján más is megvesse parancsát.
T2135 - Fools, four /Cf. P3, P9, P188/	134. 42 Z: Pro populi aedificatione exemplum, quod leg. in li. de Paradiso (?) de visione Arsenii.	MENNYEI SEREGSZEMLE Egyszer egy Arsenius nevű szentatya arra kérte az Istent, hogy mutassa meg neki a világi emberek helyzetét. Íme, lélekben elragadtatva egy teljesen csupasz embert látott, akinek csak a fején volt egy aranysüveg. Nem engedték meg, hogy belépjen az égbe, és megpillantsa Istent, hanem elkárhozott. Az angyal pedig mondta Arseniusnak: Ő jelképezi azokat a keresztényeket, akiknek csak annyi hitük van, mint egy aranysüveg, de hiányoznak cselekedeteik, amelyeket Isten parancsolatából meg kellett volna tenniük, és ezért nem méltók Istenhez. Látott egy másik mezítelent, akinek csak aranykesztyűje volt. Mondta az angyal, hogy ez bőségesen adott alamizsnát, de nem tartotta meg a parancsolatokat, ezért kárhozott el. Látott egy harmadik csupaszt, aki csak saruban volt. Erről azt mondta az angyal, hogy zarándokolt, de nem tartotta meg a parancsolatot, és ezért stb. Látott egy negyedik mezítelent, akinek aranyöve volt szüzessége jeléül; egy ötödiket, aki aranyjogart tartott kezében. Róla azt mondta az angyal, hogy uralkodó volt, és védte az özvegyeket, de nem engedelmeskedett a parancsolatoknak. Ezért zárták ki mindegyiket az égből, és mind elkárhoztak. – Utolsónak egy jól felöltözött embert látott, aki bemehetett az égbe, és megkoronázták engedelmességéért.
T4219 - Sebastian, St., and perfect, Chromatius	135. 43 D: Ex legenda S. Sebastiani, qui Cromacium3) praefectum curauit. 3) In Leg. aur. c. 23. (ed. Graesse p. 111.) Chromatius.	BÁLVÁNYTALANÍTÁS Cromacius praefectus nem tudott felépülni gyöngeségéből, mivel több mint kétszáz bálványt imádott. De amikor boldog Sebestyén gyógyulást ígért neki, ha összetöri bálványait, mindegyiket szétzúzta egyetlenegy kivételével, amelyet titokban megtartott. Mivel így sem gyógyult meg, végül azt is összerontotta, és Isten meggyógyította.
	136. * Ibid.: Legitur de S. Bernardo, quod cum in pueritia graui dolore capitis vexaretur, adducta est ergo incantatrix. Sed Bernardus mox exclamans repulit eam, et propterea per dominum continuo ab omni dolore est liberatus.	A GYÓGYÍTÓ BOSZORKÁNY Bernátról olvassuk, hogy amikor gyermekkorában súlyos fejfájás kínozta, odahívtak hozzá egy boszorkányt. De Bernát hirtelen felkiáltva elzavarta, és azután az Úr örökre megszabadította mindenféle fájdalomtól.	Legitur de S. Bernardo, quod cum in pueritia graui dolore capitis vexaretur, adducta est ergo incantatrix. Sed Bernardus mox exclamans repulit eam, et propterea per dominum continuo ab omni dolore est liberatus.
T1953 - Eyes replaced with manure	137. * 43 F: Ex. leg. in Spec. Exempl. di. X. ex. 16., quod mulier quaedam pretio dato cuidam sortilego emit contra dolorem oculorum suorum chartam scriptam per illum sic: Daemon euellat oculos tuos et stercoribus impleat loca eorum. Mira res: mulier perfidiae credens sanata est. Postquam autem audisset praedicantem, quod nil valerent huiusmodi chartae, illa restitit verbis illius. Tunc praedicator accepit chartam illam et displicans eam, vulgariter exposuit sibi scripta in ea. Mox illa stupens poenitentiam egit et de cetero talibus non credens, meliorem sanitatem obtinuit. Simile accidit febricitanti cuidam etc.	BÁJOLÓ SZÖVEG Egy asszony a jövendőmondótól ezt az írást vásárolta pénzért szemfájás ellen: A démon vájja ki a szemedet és helyét töltse meg trágyával! – Csodálatos dolog történt: az asszony hitt ebben az álnokságban és meggyógyult. Azután pedig, amikor hallotta a prédikátortól, hogy az ilyen írások semmit nem érnek, ellenszegült szavainak. Akkor a prédikátor elkérte ezt az írást, elégedetlen volt vele, és felolvasta, ami rá volt írva. Az asszony azután penitenciát tartott, s többé nem hitt ilyen dolgokban, és jobb lett az egészsége is. Hasonlóan történt egy lázassal is.	Ex. leg. in Spec. Exempl. di. X. ex. 16., quod mulier quaedam pretio dato cuidam sortilego emit contra dolorem oculorum suorum chartam scriptam per illum sic: Daemon euellat oculos tuos et stercoribus impleat loca eorum. Mira res: mulier perfidiae credens sanata est. Postquam autem audisset praedicantem, quod nil valerent huiusmodi chartae, illa restitit verbis illius. Tunc praedicator accepit chartam illam et displicans eam, vulgariter exposuit sibi scripta in ea. Mox illa stupens poenitentiam egit et de cetero talibus non credens, meliorem sanitatem obtinuit. Simile accidit febricitanti cuidam etc.
T2888 - Justina, St., and Cyprian	138. 43 I: Legenda S. Iustinae tangitur obiter.
T327 - Aristotle advises Alexander	139. 44 K: (Notanda de sanguine occisi manante in praesentia occisoris [Iudicium feretri, Bahrgericht], quae verbotenus exscripsi in ephemeride Ethnographia XI. 278., additis locis parallelis ex Osualdi de Lasko Biga Salutis Quadr. 21. U.) Deinde sic. pergit: * Pro exemplo ponamus, quod etiam Aristoteles propterea li. de Secretis (Secretorum) ad Alexandrum dicit: O Alexander, monui te frequenter et adhuc moneo, ubique parce sanguinem fundere humani generis, et caue quantum potes, quia soli deo conuenit, qui nouit secreta cordium digna morte. Noli igitur tibi assumere diuinum officium. Haec si seruaueris, regnum tuum durabile erit, alioquin pro clamore sanguinis vindictam a deo excipies et regnum perdes.
T2369 - Gregory, Pope, Mass for damned citizen /cf. P379/	140. * 45 S: Ex., quod narrat quidam doctor theologiae Wiennensis (Paulus Wann?) quod Romae custos ecclesiae sancti Petri petiuit Gregorium papam, ut in crastino festi omnium sanctorum celebraret per se vel per alium missam pro anniuersario cuiusdam ciuis, qui dotauit ibidem unum altare, ubi sepultus est, et ordinauit missam perpetuam. Cumque sanctus Gregorius missam diceret: Requiem aeternam dona eis domine etc, vox caelitus sonuit dicens: Non faciam. Sed dubitans, si hoc esset a deo vel diabolo, iterauit ergo papa: Requiem aeternam etc. Iterum insonuit: Non faciam pro ista anima damnata, quia quodam anno non communicauerat tenens iram, nec poenituit de hoc. Exinde papa statuit missae introitum semper iterare pro memoria huius reuelationis. (Cf. 379.)	A FÉLBESZAKADT MISE Rómában a Szent Péter-templom őrkanonoka megkérte Gergely pápát, hogy Mindenszentek ünnepének másnapján ő vagy valaki más mondjon misét egy olyan polgár halálának évfordulóján, aki oltárt adományozott azon a helyen, ahol eltemették, és örök misét rendelt. Amikor Gergely misét mondott: Requiem aeternam dona eis domine … – égi hang hallatszott: Nem teszem. – A pápa nem tudva, hogy az Istentől vagy az ördögtől jött-e ez a szózat, újra ismételte: Requiem aeternam … – Ismét hallatszott: Nem teszem meg azért az elkárhozott lélekért, mivel az egyik évben haragot tartva nem áldozott, és nem tartott ezért bűnbánatot. Ezért rendelte el a pápa, hogy a mise kezdetét mindig ismételjék meg e kinyilatkoztatás emlékére.	Ex., quod narrat quidam doctor theologiae Wiennensis (Paulus Wann?) quod Romae custos ecclesiae sancti Petri petiuit Gregorium papam, ut in crastino festi omnium sanctorum celebraret per se vel per alium missam pro anniuersario cuiusdam ciuis, qui dotauit ibidem unum altare, ubi sepultus est, et ordinauit missam perpetuam. Cumque sanctus Gregorius missam diceret: Requiem aeternam dona eis domine etc, vox caelitus sonuit dicens: Non faciam. Sed dubitans, si hoc esset a deo vel diabolo, iterauit ergo papa: Requiem aeternam etc. Iterum insonuit: Non faciam pro ista anima damnata, quia quodam anno non communicauerat tenens iram, nec poenituit de hoc. Exinde papa statuit missae introitum semper iterare pro memoria huius reuelationis.
T2627 - Horse, woman as	141. 45 Z: Ex. leg. in Vitis Patrum (Rosw. 480a) et narratur in Antonini (u. s. scil. in Summa) de muliere conuersa per maleficium in equam et per S. Macharium in formam pristinam redacta.	KANCÁVÁ VÁLTOZOTT ASSZONY Egy tisztességes és jó erkölcsű férjes asszony egy lator mesterkedése folytán úgy tűnt önmaga és mások előtt, mintha kancává változott volna. Sírt a férje is, mert kanca feküdt az ágyában, és úgy látszott, hogy nem eszi a kenyeret, és nem felel, ha beszélnek hozzá. Elvitték akkor Szent Makáriushoz. A szent azt mondta, hogy mindegyikük szeme vak vagy csal. Megmagyarázta, hogy azért engedte ezt Isten, mert elmulasztott áldozni. És megparancsolta, hogy sose hagyja el az áldozást, és így meggyógyította.
T4949 - Treasure found by dog	142. * 46 G: Pro consolatorio narratur de quodam viro paupere, qui in agro vidit canem suum pedibus fodere, accurrensque repperit thesaurum absconditum et furatus est: canemque intantum dilexit, quod tandem mortuum sepeliuit in sacro coemiterio, propter quod per plebanum tractus est in iudicium. Et videns, quod damnabitur per sententiam, obtulit singulis iudicibus pecuniam magnam dicens, quod canis suus per linguam mortuus fuerit et in testamento haec ipsis legauerit. Iudices visis aureis acceptis illecti falsam sententiam tulerunt contra plebanum, quod debuisset ire processionaliter cum cruce ad sepeliendum canem talem.	A KUTYA VÉGRENDELETE Vigasztalásképpen mesélik egy szegény férfiúról, aki a mezőn meglátta, hogy kutyája ás a lábával. Odaszaladva rejtett kincset talált, és el is vitte. A kutyát annyira megszerette, hogy amikor az elpusztult, szentelt földbe temette, ami miatt a plébános bíróság elé hurcolta. És látva, hogy az ítélet bűnösnek mondja, megmutatta mindegyik bírónak nagy halom pénzét, és elmondta, hogy kutyája szóra fakadva halt meg, és testamentumában mindezt őnekik hagyta. A bírák megvesztegetve a kapott pénz láttán, azt a hamis ítéletet hozták a plébános ellen, hogy egy ilyen kutya temetésére a kereszttel körmenetben kell menni.	Pro consolatorio narratur de quodam viro paupere, qui in agro vidit canem suum pedibus fodere, accurrensque repperit thesaurum absconditum et furatus est: canemque intantum dilexit, quod tandem mortuum sepeliuit in sacro coemiterio, propter quod per plebanum tractus est in iudicium. Et videns, quod damnabitur per sententiam, obtulit singulis iudicibus pecuniam magnam dicens, quod canis suus per linguam mortuus fuerit et in testamento haec ipsis legauerit. Iudices visis aureis acceptis illecti falsam sententiam tulerunt contra plebanum, quod debuisset ire processionaliter cum cruce ad sepeliendum canem talem.
T5361 Woman, old, and devil	143. 46 K: Ex. quod scribitur in Spec. ex. di. IX. ex. 93. de vetula, quae discordes facit coniuges, inter quos daemon a pluribus annis invanum laborauerat discordiam parare.	A GONOSZ VÉNASSZONY Megjelent egyszer az ördög egy öregasszonynak, és ezt mondta neki: Több éve fáradozom azon, hogy veszekedést szítsak egy férj és felesége között, de nem tudtam, mivel nincsen olyan nyelvem, amivel barátságosan beszélgethetnék velük, hogy meg is hallgassanak Te viszont képes lennél erre, és ha megteszed, sok pénzt adok neked. – Az öregasszony megígérte, és elment azoknak a házába, és azt mondta az asszonynak, hogy férje beleszeretett egy ifjú asszonyba, és vele paráználkodott. S íme, még ma el fog jönni bizonyságul az az ifjú nő, hogy posztótunikát kapjon ajándékba. A férjnek meg azt mondta titkon, hogy felesége meg nem engedett szerelembe esett egy klerikussal, és másnap, ha megfigyeli, szót is váltanak majd a templomban. Ugyanakkor elrendezte, azt is a férjjel, hogy az ő kislánya révén, akiről aznap határozta el, hogy posztót kap, küldje el neki az általa vásárolt anyagot, amelynek az árát – úgymond – most rögtön megfizetem neked. –Azután elküldte az ifjú nőt a posztóért, és a férfi – minthogy szabó volt – átadta neki. A feleség látva ezt, gyanakodni kezdett a miatt a gonoszság miatt, amit az öregasszony elárult neki. A következő napon a feleség az öregasszony mesterkedése folytán beszélgetett a klerikussal, és így a férj is meggyanúsította feleségét. Az öregasszony azután azt tanácsolta a feleségnek, hogy borotváljon le férje szakállából néhány szálat, és az öregasszony azok segítségével megteszi, hogy a férfi inkább feleségét szeresse. Ugyanakkor azonban megmondta titkon a férjnek, hogy vigyázzon, mert felesége borotvával megöli. Amikor a férj alvást tettetett, felesége fogta a borotvát, de íme, a férfi hirtelen felugrott, és hatalmas veszekedés kezdődött közöttük és rokonaik között. Íme, micsoda bajt indít a nyelv és a hallás. Isten ítéletéből az ördög az öregasszonyt – mivel hatalmában állt – végül is a pokolba ragadta. És mindenki könyörgésére az Isten a gyóntató útján kijelentette az egész gonoszságot. A férj és feleség pedig ismét a régi szeretetben éltek.
cf. T4346 Shoes, devil holds	144. 47 P: Ex. leg. in Spec. ex. di. X. ex. 27. de sutore, qui praedicanti contra calceos rostratos maledixit.	A HEGYES SARKÚ CIPŐ Egyszer egy varga nyeresége csökkenésén bánkódott, s megátkozta a prédikátort, mivel az a hegyes sarok ellen beszélt. Akkor visszataszító férfi képében megjelent az ördög, és olyan erővel ragadta meg hajánál fogva és vetette a földre a vargát, hogy haja a bőrével együtt kiszakadt, és az ördög kezében maradt. Vérbe borult koponyával feküdt egy óra hosszat a földön, eszméletét vesztve. Azután a papok könyörgésére visszanyerte értelmét és megtanulta, hogy hagyja el az ilyenféle dolgokat, és ne átkozódjon és ne bánkódjon. Így bűnhődnek azok is, akik bánják, hogy szeretőjük a tisztesség útjára tért.
	145. ** 49 D: Ex. Gestis Romanor. (c. 57. vulg. ed.) de fabro Foca et de imperatore Tito, cuius nomen in edd. Pelbarti in Atthum vel Athum defiguratur. Ceteroquin narratio Pelbarti satis fideliter sequitur fontem, cum hac tamen discrepantia notabili, quod versibus in fronte statuae scriptis additur tertius: Audi, vide, tace, si vis viuere in pace, qui in Gestis Rom. c. 68. vulg. ed. inuenitur.	FOCAS MESTER DÉNÁRJAI Amikor Althus uralkodott Róma városában, törvényként rendelte el, hogy legidősebb fiának születésnapját halálbüntetés terhe alatt tiszteljék. Mivel ezt sokan megszegték, tanácskozott Virgiliusszal, és arra kérte, hogy valamilyen módot találjon arra, hogy bevádolhassák a törvényszegőket. Virgilius pedig ördöngös mesterkedéssel elérte azt, hogy a város közepén emelt szobor a városban történt minden olyan dolgot kijelentsen, ami az ünnep megrontására titkon történt. És így többen is meghaltak. Volt pedig egy Focas nevű kovács, aki az ünnep éjszakáján is dolgozott. Reggel a szoborhoz sietett, s megfenyegette kalapácsával, mondván: Szétverem a fejedet, ha elárulsz. – Ezzel hazatért. Az ünnep reggelén a szoborhoz küldött a császár, hogy kérdezzék ki a törvényszegőkről. A szobor ezt a három verssort mutatta a homlokára írva: Az idők megváltoznak, s az élők hitványodnak. Ha szólod az igazat, kitörik a nyakadat. Lássál, halljál s hallgass, hogyha békét akarsz. Majd elment a császár is a szoborhoz, és megkérdezte, hogy ki fenyegette meg. Az végül is megmondta, hogy Focas. Elfogták és elővezették. A császár kérdésére, hogy miért cselekedett a törvény ellen, így felelt: Uram, ezt a törvényt nem tudom betartani, mivel mindennap nyolc dénárt kell keresnem, amit nem tudok munka nélkül. Ugyanis mindennap két dénárt kell törlesztenem, kettőt előlegeznem, kettőt elherdálnom, kettőt pedig elköltenem. Amikor e szavakat senki sem értette, megesküdött a császár, hogy nem öleti meg, ha megmagyarázza. És így magyarázta meg, mondván: Kettőt kell törlesztenem atyámnak, aki táplált engem, és ezért köteles vagyok szegényes élelmére ennyit kiadni. Kettőt előlegbe adok, mert van egy fiam, aki iskolába jár, és fizetek érte. Ha megöregszem, ő táplál majd engem. Kettőt elherdálok, mivel ennyit adok feleségemnek naponta, aki veszekszik velem. Kettőt pedig saját szükségleteim kielégítésére költök. Így szabadult meg Focas bölcsessége segítségével, és a senatus is megdicsérte. A császár halála után azután őt választották uralkodónak, s képein nyolc dénárt festettek koronájára.
T2018 - Feasts in future life	146. 49 F: Ex. leg. in Spec. exempl. di. VII. ex. 72. de festorum deuota celebratione et eius retributione in vita futura.
	147. 50 R: Ex. leg. in libro Apum (Thomas Cantimpr.) et in Spec. ex. di. V. ex. 130. de puella tentata et aspectu vulnerum Christi a peccato retenta. (Cf. 68. 76.)	»BŰNÖS« SZERELEM Egyszer egy nemes leány szerelemre gerjedt egy ifjú iránt az ördögök ingerlésére, és ezt nagy sírással meg is gyónta. Amikor annyira megnehezítette életét a kísértés, hogy sem aludni, sem enni nem tudott, íme megjelent előtte Krisztus, újra keresztre feszítve. És mondta neki: Engem szeress, mert szép vagyok és mindennél jobb! – És érezte a leány, hogy a Szentlélek oly nagy öröme áradt szét benne, hogy minden kísértéstől megszabadult.
	148. 50 S: Simile refertur in Spec. ex. di. V. ex. 131. de quodam milite, qui postquam in ordinem intrauit, tentatus est, ut exiret, sed Christus panem in sanguinem vulneris sui intinctum dedit ei, quo comeso ab omni tentatione liberatus est.	A VÉRES KENYÉR Egyszer egy lovagot, aki bűneiért bűnbánatot tartva szerzetbe lépett, arra ösztökélve kísértett meg az ördög, hogy lépjen ki. Megjelent előtte Krisztus, mondván: Márts árpakenyeret az oldalamon levő sebbe, vérrel itasd át, és edd meg! – Úgy tűnt pedig, hogy friss vér folyik Krisztus sebéből. Bár visszariadt a véres kenyértől, de amikor Krisztus parancsára szájába vette, a kenyérben minden édességnél csodálatosabb édességet érzett, és megette. Ettől fogva élete végéig minden kísértéstől nyugodtan élt szent penitenciában.