Tubach-szám

Katona Lajos
Elenchusának
exemplumai

A V. Kovács Sándor által összeállított
Temesvári Pelbárt válogatott írásaiban
található fordítások
(Bp., 1982, Vásárhelyi Judit ford.)

Latin

T368 - Ashes, suffocation from

Quadragesimale*)
Pars I.
1. 1 F: Carnifex, qui derisit susceptionem cinerum, punitus. Caesarius (Dial. mir. X. 53.) et Discipulus (De Temp. 38 G.)

*) Exempla simplici asterisco notata omnibus verbis expressa sunt; illa vero, quae binos asteriscos prae se ferunt, in dissertatione praecedenti fusius tractantur. In auctorum citatione quidquid uncis inclusum vides, a me additum est. Miracula B. Mariae V., quae alio loco recensenda sunt, hic omisi.

PORMÉRGEZÉS
Egy hóhér Hamvazószerda előtti kedden majdnem az egész éjszakát tobzódásban töltötte, mint sokan szokták. Még reggel is ivott társával, és amikor meghallotta a templomi harangszót a hamu felvételére, ezt mondta neki: Én adok neked, aztán te adsz nekem. – Hamut véve a tűzhelyről, annak fejére szórta. Íme, azután büntetésképpen úgy érezte, mintha a hamut fújtatókkal fújnák rá. Felkiáltott, mivel annyi port szívott be, kis híja, hogy meg nem fulladt. Sokan odafutottak, és elvitték egy olyan szigetre, ahol nem volt por, és semmi sem volt. Ezután igaz rendelésből mindenki szeme láttára porforgatag által megfojtva lehelte ki lelkét.

T5242 - Weeping, thirty years of

2. 3 N: Mulier devota, quae per 30 annos omni die defleverat passionem Chr., die parasceues mortua. Mag. Nider in Sermone. (Discip. 61 T.)

VIGASZ
Egy szent és hivő asszony a böjti napokban oly nagy szeretettel érzett együtt a kiszenvedett Krisztussal, hogy a negyven nap alatt elgyengült, és Húsvét napján meghalt. Előtte azt mondta fiának: Harminc éven át egyetlen napon sem mulasztottam el, hogy sírjak Krisztus szenvedése miatt. És megvigasztalódva és örvendezve a Krisztusban, boldogan költözött el.

T2135 - Fools, four

3. 4 R: Visio S. Arsenii. Ex Vitis Patrum. Vide infra 9.

T5338 - Wolf as monk

4. ** 6 C: Lupus poenitens in cuculla monachi. Libro Kilil'.

A SZÓSZEGÉS JUTALMA
Egyszer egy farkas szerzetesi csuhában megbánta bűneit, és bocsánatot kért a juhoktól és az ökröktől rablásaiért. Örömmel megkegyelmeztek neki. Később azonban a farkas mindenfelé meglelte az élelméül szolgáló állatokat, lenyelte őket, mondván: Nem koldulhatok, nem is dolgozhatom, így a prédából kell élnem. Az emberek azonban megölték őt.

T5027 - Usurer and son in hell, curse each other

5. 6 F: De usurario et duobus filiis eius. Spec. exempl. IX, 213. et Vitae Patr.

VÉGZETES VAGYONGYŰJTÉS
Egy uzsorásnak volt két fia. Az egyik az Isten igéjének prédikációjától áthatva azt mondta apjának és fivérének: Adjuk vissza kinek-kinek, amit elvettünk, mert különben elkárhozunk a halálban. Azok méltatlankodva felelték: Nemde a gyóntatónk akarsz lenni? Eredj, ha nem szeretnél velünk együtt meghalni! Mi megtartjuk a magunk vagyonát. – Az pedig kiment a pusztába, és Krisztusnak szolgált.
     Amikor azután apjának és fivérének haláláról hallott, kérte az Istent, hogy mutassa meg neki helyzetüket. Íme, kézen fogta őt egy angyal, elvezette egy hegyhez. Egy füstölgő völgyet pillantott meg a hegy alatt, s a kesergők különös hangját hallotta. Először apját látta meg, amint nagy, forró fazékban főzik az erős tűzön, és így kiáltozik: Jaj, jaj, jaj, átkozott az óra, amelyben fogantam és megszülettem. – A remete így szólt hozzá: Óh, szerencsétlen apám, ugye te vagy az? Felelte: Én vagyok. Íme, én átkozott, hogyan haltam meg, amiért nem akartam vezekelni és megjavulni. – Azután pedig látta, hogy fivére egy másik forró fazékban van és bűnhődése közben beszélni kezd apjához: Örökre átkozott légy értem, mert igaztalan vagyont hagytál rám örökségül, és a kárhozatba kergettél. Apja így felelt neki: Átkozott vagy, fiam, mivel miattad szereztem és tartottam meg igaztalanul, és emiatt kárhoztam el bűnbánat nélkül. – Mondta nekik a remete: Mondjátok meg, hátha valami akarat segíthetne rajtatok. Felelték: Nem. – Azután nagy sírással kiáltoztak: Jaj nekünk, jaj, jaj – és leereszkedtek a pokol fenekére. A remete akkor magához tért, és ettől fogva még nagyobb penitenciát tartott.

T1232 - Continence

6. 7 M: Exempla continentiae ex vitis philosophorum et sanctorum. Hieronymus contra Iouinianum et libro Antiquitatum.

T2367 - Greetings, three

7. 8 R: Eremita ab angelo ter diversis verbis salutatus, secundum profectionem in modo ieiunii. (Aue brutum! Aue homuncio! Aue angelice homo!) Cf. 349.

EMBERRÉ VÁLÁS
Amikor valaki a pusztában naponta annyiszor evett a gyökerekből, füvekből és kenyérből, valahányszor neki tetszett, egy angyal jött hozzá, és üdvözölte, mondván: Adj’ isten, fenevad! – és eltűnt. Ő pedig gondolkozni kezdett ezen a kijelentésen és elhatározta, hogy csak kétszer eszik naponta. Az angyal újra jött és üdvözölte, mondván: Adj’ isten, emberke! – Azután amikor napjában csak egyszer evett, az angyal így üdvözölte, mondván: Adj’ isten, angyali ember!

[T1850 - Eating in secret, punishment for
P8~P381]

8. 9 Z: Monachus damnatus, qui cum ieiunare credebatur, occulte comedebat. Gregorius in Dial. (IV. 38.) V. n. 381.

A FALÁNKSÁG BÉRE
Volt egyszer egy szerzetes, akit szentnek gondoltak, de élete végéhez közeledve remegve vallotta be a barátoknak: Amikor azt hittétek, hogy böjtölök, ettem titokban. És íme, most egy sárkánynak adnak, hogy elnyeljen. Farkával megkötözte lábaimat, fejét számba dugta és kiszopta lelkemet. És penitencia nélkül azon nyomban meghalt.

T2135 - Fools, four

9. 11 L: Visio S. Arsenii. Cf. 3. 134. 188.

[3. 4 R: Visio S. Arsenii. Ex Vitis Patrum. Vide infra 9.
134. 42 Z: Pro populi aedificatione exemplum, quod leg. in li. de Paradiso (?) de visione Arsenii.
188. 31 I: Visio S. Arsenii (Gesta Rom. 165.) ex Vitis Patrum (ed. Rosw. 506b, 635b, 681a). Cf. supra no. 3, 9, 134.]

SZEMLÉLTETŐ OKTATÁS
Szent Arsenius azért imádkozott, hogy mutassa meg neki Isten az emberek cselekedeteit. Megjelent akkor egy angyal, mondván: Jöjj ki celládból! – Kijőve megpillantott egy szerecsent, amint fát vágott és hatalmas nyalábba rakta. Megpróbálta felemelni, de nem tudta. Majd még több fát vágott, hozzátette a nyalábhoz, és újra megkísérelte felemelni. És oly sokáig halmozott még többet rá, hogy összerogyott és megnyomorodott a teher alatt. Az angyal ezután megmagyarázta Arseniusnak, amit látott: Így cselekszenek a bűnös emberek is, bűneiket bűnökkel szaporítják, és növelik pokolbéli büntetésüket.
     Újra látott egy másik embert, amint egy tónál állt, és vizet merített egy lyukas kannába, amelyből kifolyt a víz. És amikor edényét így akarta megtölteni, nem tudta. És mondta az angyal: Sokan vannak ilyenek, akik jót cselekednek, mégis mivel nem hagynak fel a rosszal, és nem tartanak igaz penitenciát, hiábavalóvá teszik érdemeiket. Legyen ennyi elég!

T3684 -Penance, procrastination in doing

10. 12 N: De procrastinatione poenitentiae.

SZOKÁS HATALMA
Példát olvasunk egy olyan emberről, aki mindig halogatta a penitenciatartást. Amikor elérkezett utolsó órája, jajgatva így szólt: Óh, csak még holnap, csak még holnap maradhatnék életben, és csak azután akasszanak fel a pokolban!

11. 12 P: De agone illius, qui nimis confisus fuerat suis meritis. Apiarius et Spec. ex. V, 108.

T4499 - Sons conceived in sin

12. * 13 T: Quaedam nobilis et ditissima mulier illegitime concepit et peperit successiue tres filios, quos fecit erudire, et facti sunt doctores maximi, ita quod per eos multi de ecclesia illuminati sunt. Unus illorum fuit theologus maximus, alius canonista, tertius historiarum magister. Cumque mulier illa ad extremam tandem horam in infirmitate peruenisset, accesserunt praedicti filii eius et monebant eam ad poenitentiam. Illa dixit: Non possum dolere peccata illa, ex quibus tanta prouenit utilitas, ut tales doctores genuerim. At illi monentes eam diligenter et sollicite, induxerunt, ut doleat de hoc saltem, quod non posset dolorem habere. Illa assentiens, sic discessit. Et tandem cuidam viro bono apparuit, dicens se esse in purgatorio et sic de saluandorum numero.

MEGGYŐZÉS
Egy nemes és gazdag asszony törvényen kívül egymás után három fiút fogant és hozott a világra. Kitaníttatta őket, és oly nagy tudósok lettek, hogy sokakat egyházi dolgokban is megvilágosítottak. Az egyik nagy teológus, a másik nagy egyházi jogtudós, a harmadik a történelem mestere lett.
     Amikor az asszony elerőtlenedve utolsó órájához érkezett, elmentek hozzá fiai, és figyelmeztették a bűnbánatra. Mondta az asszony: Nem tudok bánkódni azon bűnök miatt, amelyekből ily nagy haszon származott, hisz ilyen tudósokat szültem. – de azok buzgón és nyugtalanul intették őt, s végül is rávették, hogy inkább bánkódjon afölött, ami miatt nem tudott fájdalmat érezni. Az asszony beleegyezett, és így halt meg. Később megjelent egyik jámbor fiának, és elmondta, hogy a purgatóriumban, tehát az üdvözülendők között van.

Quaedam nobilis et ditissima mulier illegitime concepit et peperit successiue tres filios, quos fecit erudire, et facti sunt doctores maximi, ita quod per eos multi de ecclesia illuminati sunt. Unus illorum fuit theologus maximus, alius canonista, tertius historiarum magister. Cumque mulier illa ad extremam tandem horam in infirmitate peruenisset, accesserunt praedicti filii eius et monebant eam ad poenitentiam. Illa dixit: Non possum dolere peccata illa, ex quibus tanta prouenit utilitas, ut tales doctores genuerim. At illi monentes eam diligenter et sollicite, induxerunt, ut doleat de hoc saltem, quod non posset dolorem habere. Illa assentiens, sic discessit. Et tandem cuidam viro bono apparuit, dicens se esse in purgatorio et sic de saluandorum numero.

T1202a - Confession disappears

13. 13 Z: Peccata in schedula conscripta et poenitentia deleta. Caesarius l. c. (II, 10.)

»SCRIPTA MANENT«?
Egyszer egy ifjú szörnyű vétkeket követett el, amelyeket egyetlen papnak sem vallhatott meg. De sok idő múlva megrémült Isten ítéletétől, és áthatva elment Szent Viktor priorhoz, de olyan sírással és zokogással kezdett gyónni, hogy nem volt képes beszélni. Újra és újra elkezdett gyónni, de a sírástól nem tudott beszélni. Akkor mondta neki a prior: Eredj és írd le bűneidet egy papírra, és hozd el nekem! – így is cselekedett. Újra szóban akart gyónni, de képtelen volt. Sírva átnyújtotta a cédulát. A prior elolvasta, és azt mondta: Nem adhatok tanácsot neked. De ha akarod, átnyújtom e cédulát az apátnak, és tanácsát kérem. – Az ifjú beleegyezett. Elment a prior az apáthoz, elmesélte neki az esetet, és átadta az írást. És íme, az írás eltűnt a papírról annak jeléül, hogy az Isten elengedett minden büntetést. Ezen elámultak, és megmutatták az ifjúnak a cédulát. Az nagy örömmel eltelve hálát adott Istennek, és attól fogva mindig töredelmességet gyakorolt, gyakran gyónt, és jámborul élt.

T466 - Baptism, head of dead man appears for

14. 14 C: Caput mortui in fundamento palatii repertum baptisari anhelans. Petrus de Palude Super IV. (= Scriptum in Quartum Sententiarum.)

A POGÁNY TEKNŐSBÉKA
Amikor Lyonban az egyik palota alapját ásták, találtak egy teknősbékát, amelynek élő emberfeje: szája, nyelve, ajka és foga volt. S hallották, amint megszólal: Hívjátok a püspököt! – Csudálkozva elfutottak, és átadták az üzenetet a püspöknek. Az megérkezve megkérdezte, hogy ki ő, és mit akar. Felelte: Pogány bíró voltam, erényesen éltem, mivel tudtam, hogy így kell. Jogtalanul semmiféle ítéletet nem hoztam, igaztalanul senkit meg nem sértettem. Életem végén minden bűnömet megbántam, de Krisztus hitétől távol voltam, mivel nem jutott el hozzám. Emiatt az irgalmas Isten ebben a fejben őrizte meg lelkemet. Most végre elkövetkezik rajtam a szent keresztség, és lelkem az égbe repülhet. Ennek tanúságául majd e fej porrá zsugorodik. – A püspök megkeresztelte, és úgy történt, amint mondta.

T1166 - Confession, desire for, saves culprit

15. 14 F: Voluntas confitendi saluat reum. Spec. ex. IX, 41.

KULCS AZ ÜDVÖSSÉGHEZ
Egy bűnös nemesembert elfogtak ellenségei. Mivel azon nyomban meg akarták ölni, ezt mondta nekik: Az Istenre kérlek benneteket, csak addig halasszátok halálomat, amíg meggyónok a papnak. – Ezt nem akarták megtenni, hanem megparancsolták, hogy készüljön a nyakazásra. Akkor ezt mondta: Istenem, Te tudod az én kívánságomat: íme, lelkemet a Szűz gyermekének, Krisztusnak ajánlom. – Ezzel le is nyakazták.
     Volt a városban egy ördöngös. Amikor mondták neki, hogy bizonyára nagy örömüket lelik társai a pokolban egy ilyen gazember meggyilkolásában, az ördöngös így felelt: Egyáltalán nem. Ugyanis amikor halnia kellett, mondott egy olyan mondatot, amelynek révén üdvözült.

[T3567 -Pact with devil II.]

16. 14 H: Mulier vidua, occulte meretrix facta, quae se diabolo daturam iurauit, si eam ditaret. Jacobus de Vitriaco.

MEGOLDÁS
Egy asszony férje halála után megözvegyülve titokban kurva lett. Amikor megöregedett, szeretői megvetették, és nagy szegénysége miatt kétségbeesve megesküdött, hogy az ördögnek adja magát, ha gazdaggá teszi. Az ördög először is azt parancsolta neki, hogy ne szűnjön meg elkövetni minden vétket, amit csak tud; másodszor, hogy ne tanúsítson semmi könyörületességet a szegények iránt; harmadszor, hogy sose tartson penitenciát, és ne is gyónjon. – Gazdag lett, és mindezeket betartotta.
     Amikor azután elérkezett halála órája, fia bűnbánatra intette. Mondta neki az asszony, hogy az nála semmire sem való, és nem is teheti. De amikor könnyes szemmel kérte fia, hogy gyónjon meg, a szavak és könnyek legyőzték, és sírva felfedte, hogyan szövetkezett az ördöggel. Fia a bűnbánat újra elnyerhető kegyelmére figyelmeztette, és sürgetésére az asszony így szólt: Hívd a papot! Kész vagyok megtenni, amire biztatsz. Amikor elment a fiú a papért, íme, megrohanták az ördögök az asszonyt. Tőlük való félelmében összerándult, és meghalt a töredelmesség kegyelmében a gyónás szándékával, mielőtt odaérkezett volna a pap.
     A fia akkor meggyónta a papnak azokat a bűnöket, amelyek feltárultak előtte, és nagy penitenciát tartott anyjáért. Mikor hét évvel később könyörgött érte, megjelent anyja, s köszönetet mondott szabadulásáért.

T1233 - Contrition leads to forgiveness of sins

17. 16 P: Quam necessaria sit contritio ad delenda peccata. Spec. ex. IX, 30. et Magister Jacobus Carthusiensis in libro De peccatis mortalibus.

T4718 - Tears hollow out stones

18. * 17 Z: De Sancto Ladislao rege nostro... legitur, quod peccata populi maximis et multis lachrymis planxit, adeo, ut lachrymis etiam lapides duros cauaret.

De Sancto Ladislao rege nostro... legitur, quod peccata populi maximis et multis lachrymis planxit, adeo, ut lachrymis etiam lapides duros cauaret.

T4720 - Tears of contrition

19. * Ibid. Narratur etiam, quod quidam doctor sanctus expelleret daemonem de quodam obsesso. Daemon quaesivit, quae esset optima aqua super omnes aquas mundi? Cumque doctor ille diceret de aqua benedicta et de aqua baptismi, daemon irridebat dicens: Adhuc est alia aqua melior his. Unde doctor ille dixit de aqua, quae ex latere Christi fluxit in cruce, et de aqua, quae immiscetur vino in calice, eo quod transit in sanguinem Christi. Daemon dixit, quod adhuc prae his esset aqua hominibus utilior, scil. quae fluit sursum a suo fonte. Quod cum non intelligeret doctor ille, adiurauit illum per crucifixum dicere nudam veritatem. Tunc respondit: Aqua super omnia optima est lachrymarum fluentium de cordis fonte contriti sursum in oculos. Sine enim ista aliae parum valent; hoc est: sine contritione vera etc.

Ibid. Narratur etiam, quod quidam doctor sanctus expelleret daemonem de quodam obsesso. Daemon quaesivit, quae esset optima aqua super omnes aquas mundi? Cumque doctor ille diceret de aqua benedicta et de aqua baptismi, daemon irridebat dicens: Adhuc est alia aqua melior his. Unde doctor ille dixit de aqua, quae ex latere Christi fluxit in cruce, et de aqua, quae immiscetur vino in calice, eo quod transit in sanguinem Christi. Daemon dixit, quod adhuc prae his esset aqua hominibus utilior, scil. quae fluit sursum a suo fonte. Quod cum non intelligeret doctor ille, adiurauit illum per crucifixum dicere nudam veritatem. Tunc respondit: Aqua super omnia optima est lachrymarum fluentium de cordis fonte contriti sursum in oculos. Sine enim ista aliae parum valent; hoc est: sine contritione vera etc.

T3756 - Phoenix rules over birds

20. 18 E: De Phoenice aue regia. Aristoteles li. animalium et Ambrosius in Hexaëmeron. (Cf. Lauchert, Gesch. des Physiologus p. 10 et 237.)
 
[226. Pasch. 6 E: Varia exempla de resurrectione J. Christi.
a) Apes: Avicenna li. VIII. de Animalibus.
b) Leo: Rabanus sup. Genes.
c) Panthera: Physiologus.
d) Cocodrillus (sic) et natantia: Hugo de Florido Prato.]

A FŐNIX PÉLDÁJA
A királyi főnixmadár pár nélkül él egészen ötszáz évig, amikor is maga vet véget életének. Fészket rak mirrha- és egyéb fűszerszámszagú, nagyon száraz fából, és amikor nyáron a legmelegebb szél fúj, rászáll és szárnycsapásainak szelétől meggyullad és elporlad az égő fák között. Porából három napon belül valami férgecske kel ki, amely fokozatosan szárnyat és tollat növeszt: és új főnixmadárrá fejlődik.
     Spiritualiter így kell a bűnös embernek a jelenlegi világban, élete vége előtt Krisztus keresztfáján a szeretettől meggyulladni szívében, és a penitencia porává zsugorodni. A három nap pedig a bűnbánat három részét: a töredelmet, a gyónást és a vezeklést jelenti.

T4598 - Stag weighed down by age

21. 19 L: De cervo senio grauato. Orosius super Cantica. (Cf. Lauchert l. c. 27, 153, 177.)

ÚJJÁSZÜLETÉS
 A szarvast vénségében elnehezíti állandóan növő szőre és agancsa, ezért kígyót szippant fel orrába. A méregtől őrjöngve mohón vágyik arra, hogy igyék a forrásból. Vizet merít, s leveti régi agancsát és szőrét. És új látványt nyújt: új a szarva és megújítja a szőrét is.
     Ugyanígy van a sassal is, amely öregségében nem tud táplálékot szerezni, mivel állandóan nő a tolla, szárnyai elnehezednek, szeme homályossá válik. Emiatt kígyót eszik. A mérget belső melegével főzi meg. Azután felszáll a magasba, hogy a levegő melegétől és a repülés erőfeszítésétől, még jobban felhevüljön. Miután ettől leoldódnak tollai, hirtelen leszáll egy patakhoz, megváltoztatja pihéit. Szemei is megújulnak. Csőrét sziklához üti és így fiatalodik meg. ...
     Spiritualiter a régi bűneitől elnehezedett bűnösnek le kell nyelnie a bűn mérgét a halálban. Isten igéjének és az isteni szeretetnek tüzében kell megfőznie és megemésztenie. Ettől felemelkedve fusson az élő forráshoz, azaz Krisztusnak a kereszten kiontott véréhez, ügyelve arra, hogy teljesen elmerüljön abban, és vallásos elmélkedéssel töltse idejét. Csőrét, azaz a bűnösök terhét üsse a sziklához, vagyis hárítsa a szenvedő Krisztusra. Így a kegyelem révén már a jelenben megújul szelleme szemében, szőrében vagy pelyhében és agancsában vagy csőrében, azaz a lélek erejében. Végül pedig a leendő feltámadásban újul meg, mint a sas ifjúsága.

T1840 - Eagle weighed down by age

22. Ibid. De aquila senio grauata. (Cf. Lauchert, 1. c. 9.)

T4678 - Sun obscured by clouds

23. * 20 O: Videmus, quod nubes aufert nobis lumen solis; sed quando per ventum tollitur nubes, totaliter lumen soli in splendore, calore et pulchritudine prius habita restituitur. Sit facit et poenitentia etc.

Videmus, quod nubes aufert nobis lumen solis; sed quando per ventum tollitur nubes, totaliter lumen soli in splendore, calore et pulchritudine prius habita restituitur. Sit facit et poenitentia etc.

T865 - Carbuncle, powers of

24. Ibid. (Poenitentia) assimilatur carbunculo, de quo Dioscorides*) dicit, quod vincit canes et fugat tenebras.
 
*) Diascorides.

T4398 - Sinner, contrite, saved

25. 20 P: Peccator sine confessione, sed non sine contritione mortuus, post multas poenas tandem die iudicii novissimi saluabitur. Apiarius 1. II. c. 78. (Spec. ex. V, 113.)

T3409 - Monsters

26. 21 R: De harpya.*) Albertus Magnus, li.de animalibus.
 
*) arpia.

MADÁRBÁNAT
Él egy hárpia nevű madár azon a pusztán, amelyet Serapades földjének neveznek, az Ión-tenger mellett. Arca olyan, mint az emberé. Sokszor oly vad, ha az éhség arra ösztönzi, hogy emberekre támadjon és megölje őket. Megszomjazott egyszer, s a vízhez ment inni. Amikor ott megpillantotta saját képmását, eszébe ötlött, hogy az az ember, akit megölt, hasonlít hozzá. Emiatt oly nagyon bánkódott, és úgy sírt, hogy belehalt fájdalmába.
     E példa arra tanít bennünket, hogy az embernek, mint eszes lénynek nagy fájdalmat kell éreznie bensőjében minden gaztette miatt, mivel azzal megöli Istenhez hasonló lelkét, és halálos bűne miatt elszakad Isten kegyelmétől és szeretetétől, pedig őt szeretni az örök életet jelenti.

T1117 - Clothes washed in tears

27. 21 Z: Visio cuiusdam clerici apud Lugdunum, anno Domini MCIV, de poenitentibus vestes suas in flumine lachrymarum lauantibus et de Christo illos adiuuante. (Vincentius Bellovacensis) in Spec. historiali et Spec. ex. IV, 57.

NAGYMOSÁS
Az Úrnak 1104-ik esztendejében egy lyoni klerikus látott egy hegy alatt fekvő völgyet, amely a legszebben fekvő városnak tűnt. Olyan gyönyörű volt látni, hogy senki sem tudott volna e látvánnyal betelni. Igyekezett, hogy valahol bejusson. Eközben meglátott egy folyót a hegy lába alatt. Amíg ment mellette s kereste, hogyan kelhetne át, íme megpillantotta, hogy a folyóparton szegények mossák a vízben tunikájukat. Közöttük az, aki a legfehérebb ruhába volt öltözve, segített a többieknek. Miután megmosták tunikájukat, mindegyikük bement a városba. Akkor megkérdezte a klerikus a segítőt, hogy mi ez. És az felelte: Ezek az alázatos penitenciatartók, és a könnyek folyójában mossák le bűneiket. Én vagyok a Jézus Krisztus, az Isten fia. Ez a szép város az égi paradicsom, ahol én lakom. És mindenki, aki segítségemmel lemosta tunikáját, azaz az életét a könnyek folyójában, és megmosdott szenvedésem vérében, beléphet majd az égbe. Ez az az út, amely hazámba vezet. Mert az én kereszten megfeszített oldalamból vér és víz folyt a bűnösök megmosására.
     A klerikus felserkent és csodálkozni kezdett. Mindenét elhagyva a kolostorba sietett. Úgy tűnt neki, hogy azok a barátok vannak ott, akiket víziójában látott, amint tunikájukat mosták a könnyekben. S ő is hasonlóan cselekedve, üdvözült.

T3053 - Lion, confession of

28. ** 22 G: Confessio leonis, lupi et asini. (Vide supra p. 39.)

29. 22 I: Mulieri lachrymas Christi quotidie deuote honoranti lachrymae verae conpunctionis donantur. Mag. Meffreth in Sermone.

T761b - Bread dipped in Christ's wounds

30. Ibid. Christus cuidam poenitenti et peccata deflenti apparet et panem eius in vulnera sua intingi iubet. Spec. ex. IX, 149.

T4741 - Temptation resisted by fire

31. 23 N: Quidam tentatus de vitio carnali digitum igni applicabat. Vitae Patrum. Cf. n. 216.

GYŐZELEM
Amikor valakit megkísértett az érzéki bűn, rögtön tűzbe tartotta ujját, mondván: Ha ezt a tüzet nem vagy képes eltűrni, hogyan viselnéd el a pokol tüzét. – És így legyőzte a kísértéseket.

T1541 - Devil as handsome youth

32. 25 Z: Daemon peccatori cuidam vitia improperat, sed post confessionem eius nihil mali de isto se scire dicit. Caesarius. (III. 6.)

BAJOK A GYÓNÁS KÖRÜL
Brabantban egy lányban levő ördög minden meg nem gyónt bűnért megpirongatta az embereket. Egy férfiú is meg akarta nézni a lányt, de félt, hogy az felfedi rút bűneit. Ezért meggyónt a papnak, de elhallgatta a bűnözés szándékát. Az ördög meglátva őt, így szólt hozzá: Barátom, gyere csak, gyere! Bizonyára jól megfehérítetted magad, és azon nyomban rápirított bűnei felsorolásával, és jól megszégyenítette mások előtt. Az pedig szomorúan visszatért a paphoz, és igaz töredelemmel és a bűntől való óvakodás szándékával minden vétkét meggyónta.
     Amikor visszament, a körülállók mondták az ördögnek: Íme, újra eljött a barátod. Felelte az ördög: Ki az? Az – mondták –, akit rút bűneiért megpirongattál. Felelte: Sosem tettem azt. Nem is tudok felőle semmi gonoszat. Azok megijedtek, hogy az ördög hazudott. Ő pedig az igaz gyónás révén megszabadult a nagy szégyen bélyegétől.
     Óh, milyen szent vagy, gyónás, mert lemosod a vétkeket!

[T3898 - Prayer in mortal sin]

33. 26 F: Suffragia pro mortuis in purgatorio degentibus nil prosunt, si orantes in peccato mortali morantur. Spec. ex. IX, 148.

JÁMBOR TAKTIKA
Egy fiú mindennap külön imádkozott harminckét éve elhunyt apjáért. Megjelent egyszer apja, mondván, hogy nagy büntetésekben lesz része. Kikérdezte őt fia. És azt felelte, hogy nem kárhozott el, hanem a purgatóriumban van, és nem szabadulhat onnan, míg nem vezekel a következő negyedig. Mondta neki a fia: Oly sok éven át imádkoztam érted, miért nem használ neked az én könyörgésem? Felelte az apja: Mert oly sok időn át éltél halálos bűnben. Mondta a fiú: Hogy lehet ez, hiszen minden évben gyóntam és áldoztam. Felelte az apja: Mert mindig méltatlanul áldoztál. Mert a te töredelmességed és gyónásod nem volt igaz. Mert nem a szeretetből következett, hanem szokásból vagy a megszégyenítés elkerülése végett. Mert mindig egészen a nagyböjt utolsó hetére halogattad. Mivel semmiben sem akartál megjavulni. Ezért nem engedett el neked az Isten semmiféle vétket ez idő alatt. És így kell értelmezni az előbb említett ellentmondásokat.
     Erre a fiú áthatva és igaz töredelemmel mindent rendben meggyónt. A világ hívságait megvetette, és teljesen az Istennek szolgálva könyörgött apjáért és rövidesen meg is szabadította a purgatóriumból.

T2500c - Heaven and hell shown in vision

34. * 27 L: Legitur in Chronicis Minorum, quod Parisius quidam clericus philosophica scientia praeclarus, sed lubricus infirmitatem incurrit. A sociis monitus, ut confiteretur, vocatum confessorem fratrem minorem repulit ut desperatus. Unde frater iste pro illo orauit. Et ecce infirmus vidit iuxta lectum apertum puteum, de quo ascendebat draco ingens ore aperto spirans flammam sulphuream volens infirmum deuorare. Tunc ille timore percussus oculis in caelum leuatis vidit Jesum veluti cruci affixum in aëre, sed sanguinem fundentem, ac praedictum fratrem vidit ad pedes Christi orantem, ut infirmo misereretur. Ait Jesus: Confiteatur et non negabo veniam, ut in euangelio scil. praecepi et promisi. Ille ergo ad se reuersus mox pro dicto fratre mittit et plene confessus est. Tandem dei nutu conualuit et ordinem minorum intrauit et sancte vixit.**)
 
 
**) Hoc exemplum ab Hermanno Oesterley in adnot. ad cap. 12. Gestorum Romanorum vulgatae edit. (Berlini 1872, p. 715.) falso citatur, non enim ad historiam ibi occurrentem pertinet.

LÁZÁLOM
Egy párizsi klerikus igen kiváló volt a filozófia tudományában, de könnyen erőt vett rajta a betegség. Társai intették, hogy gyónjon meg, de az odahívott minorita gyóntatót elkergette, mondván, hogy neki már nincsen semmi reménye. Ezután ez a barát imádkozott érte. És íme, az erőtelen egy nyitott kutat látott ágya mellett, amelyből hatalmas sárkány emelkedett ki, nyitott szájából kénes lángot lehelt, és el akarta nyelni a gyengét. Akkor az félelemtől eltelve szemeit az ég felé emelte, s meglátta Jézust a levegőben keresztre feszítve, amint hullott a vére. Krisztus lábánál pedig megpillantotta a minorita barátot, amint azért imádkozott, hogy irgalmazzon az erőtlennek. Jézus pedig azt mondta: Gyónjon, és nem tagadom meg a kegyelmet, amint az evangéliumban megparancsoltam és megígértem. – Az pedig később magához térve a barátért küldött, és megvallotta minden bűnét. Isten rendelésére azután meggyógyult, belépett a minoriták rendjébe, és szentül élt.

Legitur in Chronicis Minorum, quod Parisius quidam clericus philosophica scientia praeclarus, sed lubricus infirmitatem incurrit. A sociis monitus, ut confiteretur, vocatum confessorem fratrem minorem repulit ut desperatus. Unde frater iste pro illo orauit. Et ecce infirmus vidit iuxta lectum apertum puteum, de quo ascendebat draco ingens ore aperto spirans flammam sulphuream volens infirmum deuorare. Tunc ille timore percussus oculis in caelum leuatis vidit Jesum veluti cruci affixum in aëre, sed sanguinem fundentem, ac praedictum fratrem vidit ad pedes Christi orantem, ut infirmo misereretur. Ait Jesus: Confiteatur et non negabo veniam, ut in euangelio scil. praecepi et promisi. Ille ergo ad se reuersus mox pro dicto fratre mittit et plene confessus est. Tandem dei nutu conualuit et ordinem minorum intrauit et sancte vixit.

T2233 - Gallows escaped with truths

35. * 29 Y: Narratur in Gestis Romanorum (c. 58.), quod rex quidam videns in suo regno multos fore malefactores, talem legem statuit, ut saltem aliquibus fieret misericordia, quod videlicet quicunque morti adiudicatus posset dicere tres veritates tales, ut nullus eis obiicere posset, mortem illa vice euaderet. Accidit autem inter multos quendam deprehendi de latrocinio, et morti est ille adiudicatus. Ille autem cogitans, quod omnes scirent suam malitiam, et ita deberet occidi, dixit tres veritates se fateri. Primam dixit: A principio semper malus fui et mala feci. Respondit iudex, et qui illum nouerant: Verum dicis; ideo nunc mori iuste debes. Secundam veritatem ait: Mihi displicet valde, quod in ista forma mori me oportet. Responderunt omnes: Credimus hoc. Tertiam veritatem dixit: Si hac vice euasero, nunquam ego ad istum locum iudicii et formam huius mortis voluntarie veniam. Omnes responderunt: Credimus. Et sic liberatus est ab illa morte iuxta decretum regis.
Sic deus statuit, quod homo confite(re)tur peccata, quae licet nouit deus iudex et angeli; et si eidem peccatum displicet et cauere de cetero proponit, liberetur a morte aeterna.

HÁROM IGAZSÁG
Egyszer egy király látta, hogy birodalmában sok gonosztevő van, S olyan törvényt hozott, hogy rögtön kegyelmet nyer, és megmenekül a haláltól az a halálraítélt, aki három olyan igazságot tud mondani, ami ellen senkinek semmi ellenvetése nem lehet. Történt pedig, hogy elfogtak többek között egy embert tolvajlás miatt, és halálra ítélték. Ő pedig arra gondolva, hogy gazságát mindenki ismeri – hiszen ezért is kell megöletnie –, azt mondta, hogy ő majd mond három igazságot. Elsőnek ezt mondta: Kezdettől fogva bűnös vagyok, és gaztetteket vittem végbe. – A bíró és akik ismerték, így feleltek: Igazat mondasz, ezért kell most igazság szerint meghalnod. – Második igazságként ezt mondta: Nagyon nem tetszik nekem, hogy ilyen formán kell meghalnom. – Mindenki felelte: Elhisszük. – Harmadik igazságként pedig ezt mondta: Ha egyszer megmenekülök, soha többé nem kerülök szándékosan ilyen ítélet alá és ilyen halálba. – Mindnyájan felelték: Elhisszük. – És így megszabadult a haláltól a király törvénye alapján.

Narratur in Gestis Romanorum (c. 58.), quod rex quidam videns in suo regno multos fore malefactores, talem legem statuit, ut saltem aliquibus fieret misericordia, quod videlicet quicunque morti adiudicatus posset dicere tres veritates tales, ut nullus eis obiicere posset, mortem illa vice euaderet. Accidit autem inter multos quendam deprehendi de latrocinio, et morti est ille adiudicatus. Ille autem cogitans, quod omnes scirent suam malitiam, et ita deberet occidi, dixit tres veritates se fateri. Primam dixit: A principio semper malus fui et mala feci. Respondit iudex, et qui illum nouerant: Verum dicis; ideo nunc mori iuste debes. Secundam veritatem ait: Mihi displicet valde, quod in ista forma mori me oportet. Responderunt omnes: Credimus hoc. Tertiam veritatem dixit: Si hac vice euasero, nunquam ego ad istum locum iudicii et formam huius mortis voluntarie veniam. Omnes responderunt: Credimus. Et sic liberatus est ab illa morte iuxta decretum regis.
Sic deus statuit, quod homo confite(re)tur peccata, quae licet nouit deus iudex et angeli; et si eidem peccatum displicet et cauere de cetero proponit, liberetur a morte aeterna.

36. 29 Z: Alexandrum de Alesio, cum onus poenitentiae in ordine graue reputaret, Christus sanguine perfusus et crucem in dorso trahens consolatur. Spec. ex. (IX, 160.)

37. 30 C: Leones leguntur, qui ostenderunt plagas suas homini, ut sanarentur. Sicut patet in Legenda S. Hieronymi.

T725 - Bonaventure, St.

38. 30 D: S. Bonauentura in Vita S. Francisci.

TERMÉSZETÁTALAKÍTÁS
Amikor az Isten a graecioi remetelak körül az embereket büntette egész esztendőn keresztül tartó viharral, kőesővel, ragadozó farkasfalkákkal, amelyek állatokat, embereket egyaránt ettek, és sok veszedelemmel terhelte őket meg nem gyónt vétkeikért, Szent Ferenc azt ígérte nekik prédikációjában, hogy ha meggyónnak és megbánják bűneiket, megszűnik minden baj. Amikor így cselekedtek, meg is szűnt minden. Sőt amikor szomszédaiknál kőeső esett, határukhoz közeledve abbamaradt, vagy elkerülte őket.

T915 - Celestine and tutor

39. * 30 D inf.: Sed quoniam hodie est dominica Laetare, ponamus exemplum laetificatiuum pro excitatione dormitantium. Legitur in Gestis Romanorum cap. CLXIII, quod filius cuiusdam Alexandri imperatoris nomine Celestinus, magistri normae traditus ad discendum, exeundo spatiatum viderunt oues duas breui chorda colligatas comedere herbas prope equum scabiosum iacentem in prato; quae oues in pastu una ad dexteram, alia ad sinistram equi transierunt sic, quod chorda media per dorsum equi ascendit, scabiem laesit, propter quod equus repente surrexit, duasque illae oues dependentes calcitrare coeperunt. Unde equus ex pondere grauatus et laesus calcitrans furiose cucurrit in domum molendini iuxta existentem aperta ianua, in qua ardebat ignis. Ubi calcibus dispergendo ignem, se cum ouibus et domo combussit. Tunc magister ille ait filio imperatoris: Ecce vidisti gesta haec; fac super hac re versus, et quis horum debeat damna soluere? Alias flagellaberis. At ille cum nesciret recte versus componere et timeret verberari, contristatur multum. Cui cum esset (absente magistro) solitarius, apparuit diabolus dicens: Promitte, quod eris seruus meus fidelis, et faciam optimos versus. Celestino ergo consentiente diabolus edidit istos versus:
 
Nexus ouem binam per spinam traxit equinam;
Laesus surgit equus, pendet uterque*) pecus.
Ad molendinum pondus portabat equinum,
Dispergendo focum, se cremat atque locum. Custodes aberant, singuli**) damna ferant.
 
Cumque attulisset hos versus magistro, miratus est, et inquisiuit eum, et tandem Celestinus puer retulit, quod se diabolo obligauerat pro his. Unde magister contristatus ipsum induxit, ut confiteretur cum contritione magistro ac diabolo abrenuntiaret. Et post hoc factus est homo sanctus, ut scribuntur haec libro eodem. (Cf. Caesarii Fragm. Libror. VIII Mirac. II. 14. ed. Meister p. 85.)
*) Gesta Rom. vulg. 163: utrumque, Dick 180: utraque.
**) G. R. vulg. et Dick: singula.

A POÉTALELKŰ ÖRDÖG
Mivelhogy ma Laetare vasárnapja van, ezt a vidámító példát tegyük ide a szendergők felserkentésére.
     Valamelyik Alexander császár Celestinus nevű fiát egy tanítómester gondjaira bízták. Egyszer sétálni mentek és látták, hogy két, rövid kötéllel összekötött juh füvet legelt egy mezőn fekvő rühös ló mellett. Legelés közben egyik juh a ló jobb oldalára, a másik a ló bal oldalára került úgy, hogy kötelük középen a ló rühös hátához ért, és megsértette. Emiatt a ló hirtelen felugrott, s a két juh rajta fennakadva rúgkapálni kezdett. Mivel nehéz és fájdalmas volt ez a teher, a ló őrjöngve rugdalózott, és a közelben levő malomházba rohant, amelynek nyitva volt az ajtaja, és benne tűz égett. Ott patájával széthányta a tüzet, és elégette magát a juhokkal és a házzal együtt.
     Ekkor a mester ezt mondta a császár fiának: íme, láttad, mi történt, írj verset erről, és döntsd el, kinek kell a kárt megfizetni, különben verést kapsz. – Mivel a fiú nem tudott jól verset írni, és félt attól, hogy kikap, nagyon elszomorodott. Amikor eltávozott mestere, s a fiú egyedül maradt, megjelent az ördög, mondván: ígérd meg, hogy hűséges szolgám leszel, és írok egy nagyon jó verset. – Celestinus beleegyezett, az ördög pedig ezt a verset mondta:

Lóra akadt fel két juh, mert láncuk közösen volt,
    Sértve serken a ló, s mindegyik őrajta lóg.
Molnárházba rontott, mert odavitte a láza,
   Megrúgván a tüzet, égeti mindegyiket.
Pásztor volt a hibás, nincsen ez, ő ha vigyáz.
 
     Amikor a fiú e verset elvitte mesterének, az elcsodálkozott és kérdőre vonta. Celestinus végül is elmondta, hogy az ördögnek kötelezte el magát. A mester elszomorodott, és rávette őt arra, hogy töredelmesen gyónjon meg, és mondjon fel az ördögnek. Celestinus ezután szent férfiú lett.

Sed quoniam hodie est dominica Laetare, ponamus exemplum laetificatiuum pro excitatione dormitantium. Legitur in Gestis Romanorum cap. CLXIII, quod filius cuiusdam Alexandri imperatoris nomine Celestinus, magistri normae traditus ad discendum, exeundo spatiatum viderunt oues duas breui chorda colligatas comedere herbas prope equum scabiosum iacentem in prato; quae oues in pastu una ad dexteram, alia ad sinistram equi transierunt sic, quod chorda media per dorsum equi ascendit, scabiem laesit, propter quod equus repente surrexit, duasque illae oues dependentes calcitrare coeperunt. Unde equus ex pondere grauatus et laesus calcitrans furiose cucurrit in domum molendini iuxta existentem aperta ianua, in qua ardebat ignis. Ubi calcibus dispergendo ignem, se cum ouibus et domo combussit. Tunc magister ille ait filio imperatoris: Ecce vidisti gesta haec; fac super hac re versus, et quis horum debeat damna soluere? Alias flagellaberis. At ille cum nesciret recte versus componere et timeret verberari, contristatur multum. Cui cum esset (absente magistro) solitarius, apparuit diabolus dicens: Promitte, quod eris seruus meus fidelis, et faciam optimos versus. Celestino ergo consentiente diabolus edidit istos versus:
 
Nexus ouem binam per spinam traxit equinam;
Laesus surgit equus, pendet uterque pecus.
Ad molendinum pondus portabat equinum,
Dispergendo focum, se cremat atque locum. Custodes aberant, singuli damna ferant.
 
Cumque attulisset hos versus magistro, miratus est, et inquisiuit eum, et tandem Celestinus puer retulit, quod se diabolo obligauerat pro his. Unde magister contristatus ipsum induxit, ut confiteretur cum contritione magistro ac diabolo abrenuntiaret. Et post hoc factus est homo sanctus, ut scribuntur haec libro eodem.

T4428 - Sisters, three, discuss death

40. * 31 L: Exemplum a fidedigno fratre minori circa annum domini M.CCCC.XCV. accepi, quod quaedam vetula in Hungaria ciuitate Strigoniensi duas filias innuptas habens, accidit illas pestis morbo infectas uno die morbo decedere. Cumque confessor vocatus aduenisset, unam earum prius audiuit et postea alteram, et illis communionem dedit. Postquam sacerdos recessit, una illarum deuote mortua est, post horam altera illarum in agone constituta ait matri: O mater, scito, quod soror mea migrauit ad Christum, cui in morte vidi assistere angelos in specie auium candidissimarum, eo quod purissimam fecit confessionem. Sed ego misserima non bonam feci confessionem de peccatis, sed peccatum prae verecundia tacui. Ideo ecce aduenerunt daemones in specie horrendorum coruorum, qui ducent animam meam in infernum. Sicque statim expirauit.

ESZTERGOMI LÁNYOK
Az Úr 1495. éve körül hallottam egy hitelre méltó minorita baráttól ezt a példát. Egy öregasszonynak Magyarországon Esztergom városában volt két hajadon leánya. Történt pedig, hogy megfertőzte őket a pestis, s egy napon haltak meg. Amikor az odahívott gyóntató megérkezett, először meghallgatta az egyiket, azután a másikat, és megáldoztatta őket. Miután a pap eltávozott, közülük az egyik szentségesen halt meg, a másik egy óra múlva vergődéséből magához tért, és mondta anyjának: Óh, anyám, tudd meg, hogy nővérem a Krisztushoz költözött. Láttam, hogy hófehér madarak képében angyalok állnak mellette a halálban, mert tiszta bűnvallást tett. De én, szerencsétlen nem vallottam meg jól bűneimet, hanem szeméremből elhallgattam vétkemet. Ezért íme, borzasztó hollók képében ördögök jönnek, és a pokolba viszik lelkemet. – Ezzel rögtön kilehelte lelkét.

Exemplum a fidedigno fratre minori circa annum domini M.CCCC.XCV. accepi, quod quaedam vetula in Hungaria ciuitate Strigoniensi duas filias innuptas habens, accidit illas pestis morbo infectas uno die morbo decedere. Cumque confessor vocatus aduenisset, unam earum prius audiuit et postea alteram, et illis communionem dedit. Postquam sacerdos recessit, una illarum deuote mortua est, post horam altera illarum in agone constituta ait matri: O mater, scito, quod soror mea migrauit ad Christum, cui in morte vidi assistere angelos in specie auium candidissimarum, eo quod purissimam fecit confessionem. Sed ego misserima non bonam feci confessionem de peccatis, sed peccatum prae verecundia tacui. Ideo ecce aduenerunt daemones in specie horrendorum coruorum, qui ducent animam meam in infernum. Sicque statim expirauit.

T1

41. 32 R: Frater Rufinus a diabolo tentatur de hoc, quod esset praescitus ad damnationem. In Chronicis Minorum et in Spec. ex. di. VII. ex. 24.

RUFFINUS LÁTOMÁSAI
Ruffinust azzal kísértette az ördög, hogy eleve tudva vagyon, hogy elkárhozik. A keresztre feszített Isten képében jelent meg előtte, mondván: Ne Ferencnek higgy, hanem nekem! Tudd meg, biztos, hogy az örökké elkárhozandók sorában vagy. Maga Ferenc atya és te is el fogsz kárhozni. Akik követitek őt, mind csalatkoztok.
     Ruffinus barát elszomorodott, és ettől fogva nem akart Szent Ferenchez járni, kísértését sem akarta meggyónni, nem akart imádkozni sem és semmi effélét. De Szent Ferenc megtudta ezt a Szentlélek által. Magához hívta és elmondta minden, szívében és kívül levő kísértését, megmutatta neki, hogy ez ördögi kísértés volt, és így szólt: Eredj, fiam, gyónj meg; ne hagyd el szokott könyörgéseidet, és ha az ördög hozzád jön, mondd neki: Tátsd ki szád, ganéjt teszek bele.
     Amikor cellájába visszatérve imádkozott, újra jött az ördög. Ruffinus barát ezt mondta neki. Az ördög akkor méltatlankodva oly nagy zörgéssel vonult el, hogy az egyik hegy kövei szétváltak, a sziklák összeütődve tüzet bocsátottak ki, és a völgybe sodródtak, úgyhogy ma is ott van e kőhalom. Ruffinus barát belátva bűneit, meggyónta kísértését is. Amikor sírva könyörgött, megjelent előtte Krisztus, mondván: Jól tetted, hogy hittél Ferencnek és gyóntál. Tudd meg, hogy én vagyok Krisztus, aki megáldalak téged. Ennek az a biztos jele, hogy míg a világon vagy, soha többé nem leszel szomorú a kárhozattól való félelmedben, hanem a Szentlélek édességétől és az isteni szeretet örömétől telsz el az örök üdvösség reménységében. Szent Ferenc ezután gyakran mondta szerzetestársainak: Ruffinus barátot már kanonizálták az égben. – És mindez beteljesedett.

T5179 -Voice heard after confession

42. 33 Z: Quidam frater ordinis Praedicatorum post confessionem audit vocem dicentem sibi: Vade, et iterum caput tuum rade! Ex Spec. exempl. di. VII. ex. 45.

BARÁTKORONÁZÁS
Volt Longobardia provinciában egy domonkos rendi, dicső életű és nagy hírű barát. Amikor még novícius volt boldog Domonkos idejében, azt gyónta, hogy a halandók mindenfajta bűnétől mentes. Amikor ezután az oltár előtt imádkozva egy kicsit elszunyókált, hangot hallott, amely így szólt hozzá: Eredj és borotváld meg újra fejed! – Felserkenve megértette, minthogy jobban is intették, hogy gyónjon meg minden körülményt, még azokat a bocsánatos bűnöket is, amik eszébe jutnak. Odajárult hát boldog Domonkoshoz, letérdelt és figyelmesebben gyónt meg mindent, mint előzőleg. Azután visszavonult pihenni, és látta, hogy Isten angyala leszáll az égből és csodálatosan feldíszített aranykoronát tesz fejére. Felébredt, nagyon megvigasztalódott, hálákat adott Istennek, és ezek után tovább növekedett a kegyelemben.

43. 34 F: Diabolus in specie cuiusdam iuuenis confitens, sed poenitentiam sibi a sacerdote iniunctam denegans, quia se humiliare nescit. Caesarius in Dial.

AZ EZERÉVES ÖRDÖG
Egy ifjú negyvened vasárnapon rettenetesen nagy bűnöket gyónt meg a papnak, amelyekbe másokat belevitt. Mondta a pap: Fiam, ha ezeréves lennél, azalatt is túlzás lenne ennyi nagy bűnt elkövetni. Felelte: Több vagyok, mint ezeréves, mivel én vagyok az ördög, és számtalan sok bűnt követtem el, de gyónni akarok. Láttam ugyanis, hogy a bűnösök megtisztulnak a gyónástól és örök életet nyernek. – Mondta a pap: Rajta, tarts bűnbánatot! – Felelte az ördög: Megteszem, amit rám rósz, ha elviselhető számomra. – Akkor a pap ezt mondta: Eredj és háromszor alázatosan a földre vetve magadat mondjad: Teremtő Úr Isten, vétkeztem ellened, bocsáss meg nekem! Felelte az ördög: Nem tudom magamat ennyire megalázni – és eltűnt.

T1017 - Christ with cross in vision

44. 35 K: De duobus fratribus in studio Parisiensi, quorum iunior erat deuotus, senior autem pestilentis moribus, qui morti proximus vidit Christum spinis coronatum et crucem humeris ferentem etc. Ex Spec. ex. di. X. ex. 1.

JUTALOM
Volt két testvér, akik Párizsban folytatták tanulmányaikat. Az ifjabb istenfélő és vallásos, az idősebb veszedelmes erkölcsű és teljesen érzéki volt. Az ifjabb ezért gyakran intette őt bűnbánatra és gyónásra, de az nem törődött ilyesmivel. Amikor azután megöregedett és elgyöngült, a halálhoz közeledve látta, hogy megjelent előtte a töviskoronázott Krisztus: vállán vitte keresztjét, sebeiből ömlött a vér, és így szólt hozzá: Íme, mennyit szenvedtem érted. De te szerencsétlen, nem emlékeztél meg nagy jótéteményeimről. Vedd hát szégyenedre az én drága véremet! – E szavakkal vett kezével az oldalából kiömlő vérből és az erőtlen arcába hintette, és eltűnt.
     A szerencsétlen akkor fivérét hívta, és elmondott mindent, amit látott. Az hittel így szólt: Ne ess kétségbe, fivérem, hanem szánd rá magad a javulásra, bánd meg bűneidet és gyónd meg vétkeidet a papnak! – Hívatták a papot, és nagy zokogással és könnyes szemmel meggyónt. És megjelent neki a Szentlélek egy férfi képében, akinek jobb vállán egy hófehér galamb ült, és bocsánatot ígért neki. Megjósolta, hogy három nap múlva elköltözik. És így is lett. Az ifjabb testvér meg igazságosságban és szentségben örökös birtokába jutott a legmagasabb jutalomnak.

45. * 36 M: Legitur, quod cuidam diabolus multimode vulneratus apparuit. Qui interrogauit, quis sibi haec fecerit? Et respondit: Tu, inquit, quia quotiens confessus es, totiens cultrum mihi infixisti.

KONTROLL
Egyszer valaki előtt az ördög több sebtől vérezve jelent meg. Megkérdezte az illető, hogy ki tette ezt vele. Felelte: Te – úgymond az ördög –, mivel ahányszor gyóntál, annyiszor döfted belém a kést.

Legitur, quod cuidam diabolus multimode vulneratus apparuit. Qui interrogauit, quis sibi haec fecerit? Et respondit: Tu, inquit, quia quotiens confessus es, totiens cultrum mihi infixisti.

46. * 36 P: Exemplum legitur libro de Dono Timoris (Steph. de Borb.), militi cuidam confitenti in poenitentia inunctum esse, «quod quandocunque annulum in manu videret, de morte et poenis inferni memor esset. Quod cum pluries fecisset, emollitus est ad vere poenitendum.» Cf. infra n. 313.

Exemplum legitur libro de Dono Timoris (Steph. de Borb.), militi cuidam confitenti in poenitentia inunctum esse, «quod quandocunque annulum in manu videret, de morte et poenis inferni memor esset. Quod cum pluries fecisset, emollitus est ad vere poenitendum.»

Addendum. 46b. Quadrag. I. 37 U: Exemplum leg. Spec. ex. di. IX. ex. 110. de sacerdote coram Karolo Magno missam celebrante propter peccatum fornicationis non confessum ab aranea occiso.

PÓK AZ OLTÁRNÁL
Nagy Károly az egyik ünnepnapon misét hallgatott, s káplánja úgy énekelte az evangéliumot, hogy nem tartott penitenciát, pedig éjszaka egy asszonnyal vétkezett. És íme, Isten rendeléséből fölülről egy pók szállt le fejére, a császár szeme láttára megszúrta, és abban a pillanatban megölte a szerencsétlent. Óh, milyen az Isten ítélete!

T1189 - Confession saves murderess

47. 37 Z: Caesarius in Dial. (III, 15.) de aurifabro Darbacensi (recte: Atrebatensi), quem clericus depauperatus et soror eius occiderunt.

48. 38 C: Caesarius in Dial. (XI. 38.) et Spec. ex. di. VI. ex. 83. de magistro theol. morituro, qui diabolo astanti: Quid hic stas cruenta bestia? dixit etc.

A KÍVÁNCSI HALDOKLÓ
Amikor egy bizonyos Tamás, a teológia mestere haldoklott egy sátorban, látta, hogy a sarokban áll az ördög. Mondta neki: Minek állsz itt, te vérszomjas vadállat? Az élő Istenre kérlek, mondd meg, mi árt nektek a legjobban. Felelte erre az ördög: Semmi sem árt, és semmi sem gyengíti meg annyira erőnket, mint a gyakori gyónás. – Ennek hallatán a doktor boldogan lehelte ki lelkét.

T4759 - Theft during confession

49. * Ibid. Sed ut pro consolatione aliquid inseram, exemplum ad excitandum a somno. Nolite confiteri ficte, ut narratur de quodam, qui iuit ad macellum volens videlicet carnes astute rapere, et prius intrauit ecclesiam viditque ibi sacerdotem confessiones audientem. Accessit quoque et secreto quasi ficta confessione dixit eidem: Domine, habeo quendam socium pessimum, qui non est confessus a multis annis. Nunc induxi eundem, ut confiteatur. Audite ergo eundem et corrigite dure, quia auarus est et de pecunia potius vobis loquitur quam de aliis. Sacerdos ait: Adduc illum ad me. Tunc ille in macello acceptis carnibus dixit carnifici: Mitte seruum tuum mecum et illi persoluam in hospitio. Quem adduxit ad sacerdotem, cui susurrando dixit: Iste est homo, de quo dixi vobis. Sacerdos simplex nesciens dolum dixit illi seruo carnificis: Expecta, fili, quousque perficiam iam istius confessionem, scil. quem audire coepi, et postea disponemus. Hoc iste de soluendo putauit. Ille autem interim cum carnibus abscessit. Postea ergo sacerdos dixit illi seruo: Confitere, fili, peccata tua. At ille: Quid mihi de confessione? Persolue pretium pro carnibus! Sacerdos dixit: Miser, audiui de te, quia totus es auarus et semper pecuniam somnias. Scito, quia nunc, confiteri te oportet, qui non es confessus a multis annis, ut dixit mihi socius tuus. Sicque altercatione mota magna rixa est inter eos exorta etc. (Straparola N. 13. fav. 2.)

OLCSÓ HÚS
Hogy valami vigasztalót is ideszőjek, egy példa az alvók felserkentésére: Ne gyónjatok hamisan, amint arról az emberről mesélik, aki a húspiacra ment, és csellel húst akart szerezni. Előtte bement a templomba, és látott ott egy papot, amint a gyónásokat hallgatta. Odajárult ő is, és titokban, színlelt gyónásként azt mondta neki: Uram, van nekem egy gonosz barátom, aki sok év óta nem gyónt. Most rávettem, hogy tegyen vallomást. Hallgasd meg őt és keményen igazítsd el, mivel kapzsi, s inkább beszél a pénzről, mint egyéb dologról. – Mondta a pap: Vezesd hozzám! – Akkor az illető – miután megkapta a húst, ezt mondta a hentesnek: Küldd el a szolgádat velem, és a szállásomon fizetek neki. – Elvezette a paphoz, akinek súgva ezt mondta: Ez az az ember, akiről beszéltem. – Az egyszerű pap nem tudva a cselről, mondta a hentes szolgájának: Várj csak, fiam, ameddig bevégzem annak a gyóntatását, akit hallgatni kezdtem, azután majd elrendezzük a dolgot. – Ezt a szolga a fizetésre értette. Az ember közben a hússal együtt elment. Azután a pap ezt mondta a szolgának: Valld meg, fiam, a bűneidet! Erre ő: Mi dolgom van most a gyónással? Fizesd meg a hús árát! – A pap ezt mondta: Te szerencsétlen, hallottam rólad, hogy rettenetesen kapzsi vagy és mindig a pénzről ábrándozol. Tudd meg, hogy most végre gyónnod kell, mivel sok éve nem gyóntál, amint társad említette nekem! – És így szó szót követett, és nagy veszekedés kerekedett közöttük.

Sed ut pro consolatione aliquid inseram, exemplum ad excitandum a somno. Nolite confiteri ficte, ut narratur de quodam, qui iuit ad macellum volens videlicet carnes astute rapere, et prius intrauit ecclesiam viditque ibi sacerdotem confessiones audientem. Accessit quoque et secreto quasi ficta confessione dixit eidem: Domine, habeo quendam socium pessimum, qui non est confessus a multis annis. Nunc induxi eundem, ut confiteatur. Audite ergo eundem et corrigite dure, quia auarus est et de pecunia potius vobis loquitur quam de aliis. Sacerdos ait: Adduc illum ad me. Tunc ille in macello acceptis carnibus dixit carnifici: Mitte seruum tuum mecum et illi persoluam in hospitio. Quem adduxit ad sacerdotem, cui susurrando dixit: Iste est homo, de quo dixi vobis. Sacerdos simplex nesciens dolum dixit illi seruo carnificis: Expecta, fili, quousque perficiam iam istius confessionem, scil. quem audire coepi, et postea disponemus. Hoc iste de soluendo putauit. Ille autem interim cum carnibus abscessit. Postea ergo sacerdos dixit illi seruo: Confitere, fili, peccata tua. At ille: Quid mihi de confessione? Persolue pretium pro carnibus! Sacerdos dixit: Miser, audiui de te, quia totus es auarus et semper pecuniam somnias. Scito, quia nunc, confiteri te oportet, qui non es confessus a multis annis, ut dixit mihi socius tuus. Sicque altercatione mota magna rixa est inter eos exorta etc.

50. 38 H: Exemplum notabile, quod legitur in libro dicto Scala caeli (fol. 43a) et in Spec. ex. di. IX. ex. 31. de matrona prae verecundia confiteri nolente et de duobus fratribus, quorum unus erat poenitentiarius papae et alter innocens.

ASSZONY A SÁRKÁNYON
Volt egyszer két testvér: egyikük a pápa gyóntatója, a másik meg parasztember. Útjukon egyszer egy olyan nemesasszony várához értek, aki egykor ifjúkorában rokonával együtt elkövetett bűnét szényenében tizenegy éven keresztül nem merte meggyónni. Most azt gondolta: Az a testvérpár nem ismer engem, és talán soha többé nem is látnak, nyugodtan gyónhatok hát nekik. Amíg az első fivérnek gyónt, a második szemben állt és imádkozott. Látta közben, hogy minden egyes dologra, amit az asszony mondott, egy varasbéka jött ki szájából – a sátán távozott a templomból. Látta, hogy a legrettenetesebb utolsóként többször is kidugta fejét, míg kijött. De újra visszament. Erre a többi béka is mind visszaugrott az asszony szájába. A gyóntató minderről nem tudott, megadta a feloldozást, az asszony pedig eltávozott.
     Amikor a testvérek azután útnak indultak, az, amelyik látta mindezt, elmondta a gyóntatónak. Az megértette, hogy az asszony nem gyónt meg mindent jól. Visszamentek, az asszony azonban addigra hirtelen halállal meghalt. Ezen elszomorodva arra kérték Istent, hogy mutassa meg nekik az asszony állapotát. És íme, megjelent előttük sárkányon lovagolva: két kígyó fonta körül nyakát és szopott melléből; két varasbéka ült szemein; két kutya falta karját; füleiből tüzes nyilak jöttek ki; szájából kénes tüzet lehelt; fején gyíkok álltak. Láttára a testvérek elszörnyedve kérdezték, és ő mondta: Én vagyok az a szerencsétlen asszony, aki eltitkoltam bűnömet, és így örökre kárhozott vagyok. Mondta akkor a gyóntatóatya: Az Istenre kérlek, mondd meg, mit jelképeznek mindazok, amiket rajtad látunk? Felelte: A mellemen levő kígyókat a tisztátalan simogatásokért, a varasbékákat a gonoszat megpillantó szemeim bűnei miatt kaptam. A kutyákat azért a vétkemért, mert az alamizsnát – amit a szegényeknek kellett volna adnom, kutyáimnak és testi szeretőimnek adtam. A nyilakat a nótázásokért és a rágalmazások meghallgatásáért. Égő tüzet a bűnös kívánságok, csókok és csúf beszéd miatt lehelek, a gyíkok fejem feldíszítésének vétkéért kínoznak. Átadtak egy sárkánynak, hogy kiállhatatlan fájdalommal gyötörjön vétkeim miatt. És mindez azért kínoz engem, mert egyetlenegy bűnt elhallgattam. – Akkor a szerzetes újra megszólalt: Mondd meg nekem, milyen bűnök miatt kárhoznak el a legtöbben! Felelte: A férfiak sok minden miatt különbözőképpen kárhoznak el. De a legtöbb nő különösen e négy dolog miatt jut kárhozatra: Az első a sorsvetés, a második a hivalkodó ékesgetés, a harmadik nyelvük vétke, a negyedik pedig a szégyenükben elhallgatott gyónás.
     Miután ezeket elmondta, a sárkány hirtelen felemelte az asszonyt, aki így kiáltozott: Jaj nekem, jaj, én átkozott! – és a pokolba vitte.

51. 39 O: Exemplum narratur in historiis de ebrio, cui pro poenitentia iniunctum fuerat aquam non bibere, et qui propter veram poenitentiae obseruationem saluatus est.

VÉGZETES PENITENCIA
Egyszer egy részeges gyónt, és a pap azt akarta kiróni rá, hogy ne igyon bort. Ő nem fogadta el e vezeklést. Így szólt akkor a gyóntató: Mit akarsz hát penitenciaként cselekedni? Felelte: Vesd ki rám, hogy sose igyak vizet, azt teljesítem. – Miután ezt rótta rá, vállalta.
Amikor egyszer hosszú úton volt, nagyon megszomjazott. De amikor patakot talált az út mentén, nem akart inni a penitencia miatt, jóllehet ez abban a helyzetben nem lett volna kötelező. Ettől elerőtlenedett, és belehalt az igaz penitenciatartásba, és üdvözült.

T4975 - Tree of unrepentant sinners

52. 41 Z: Ex. de quodam leg. in Spec. ex. di. IX. ex. 212, qui non restituit nec poenituit, et quem in visione quidam frater vidit iacentem in profundo inferni, et ex eius ventre in altum erectam arborem, in cuius ramos suspensi erant omnes «de illius genealogia, qui scienter retinuerunt.»

CSALÁDFA
Mivel valaki egyszer nem javult meg, és bűnbánatot sem gyakorolt az előírt módon, egy szerzetes víziójában látta őt, amint a pokol mélyén fekszik, és a hasából egy fa emelkedik ki. Ágai közé voltak felfüggesztve a nemzetségéből mindazok, akik tudatosan akadályozták őt, és utánamenve az apjukból lövellő láng kínozta őket.

T1217 - Constantine and St. Sylvester

53. 42 D: De Constantino imperatore in legenda S. Siluestri.

T536 - Beatrice leaves cloister

54. Ibid. [42 D] Aliud exemplum ex leg. Beatricis.

BEATRIX BOSSZÚJA
Amikor Lucretius praefectus megkívánta Szent Beatrix jószágát, elfogatta, és éjszaka megfojtotta. Ezután a saját birtokára ment, és barátaival lakomát csapott. S íme, egy anyja ölében szopó kis csecsemő mindenki hallatára csudálatos módon így kiáltott fel: Hallgass ide, Lucretius, öltél és raboltál, íme ellenséged hatalmába adattál. – Ezután az ördög kínozta Lucretiust, és három óra alatt meg is halt. Az ottlevők ennek láttán megtértek Krisztushoz.

55. 43 F: Exemplum terribile legitur in Apiario (Thomae Cantimpr.) et in Spex. ex. di. V. ex. 49.

SZÉTHASADT NYÚZÓ-FOSZTÓ
Valaki sok szegény embert fosztott ki módfelett a maga hasznáért, és gyakran kérte a szerzetesrendben élőket, hogy könnyeikkel könyörögjenek érette. De egyáltalán nem tartott penitenciát, nem javult meg, és nem hagyott fel életmódjával, bármennyire gyakran feddték is meg ezért.
Történt, hogy amikor hirtelen gyöngeség fogta el, és végéhez közeledett, íme, hirtelen két nagy sötét kutya – két ördög ugrált ágya körül. Neki meg majdnem bokájáig nyúlt a nyelve büntetésül azért, mert hallgatott és nem tiltakozott. Széthasadva lehelte ki lelkét, és örök kárhozatra az ördögöké lett.
Óh, jaj az ilyeneknek!

T3203 - Mary of Oigniez, St., prays for mother

56. 43 I: Ex. leg. in Apiario et in Spec. ex. di. V. ex. 212. de Maria de Ognies et de matre damnata eius.

UZSORÁSOKNAK KÁR A KÖNYÖRGÉS
Egy Maria de Ognies nevű szent asszony könnyes szemmel kérte az Istent, hogy tegye bizonyossá előzőleg meghalt anyja felől. Azután egyik nap, amikor éppen misét hallgatott, megjelent előtte egy sötét lélek, megállt mellette és így felelt kérdésére: Én anyád örökös kárhozatra ítélt lelke vagyok, mivel abból éltem, amit jogtalan kereskedéssel és uzsorával szereztem. Nem törődtem azzal, hogy megjavuljak; ha valaki megrótt, megvetettem, ezért nem segít rajtam a te könyörgésed sem, és ezzel eltűnt.

T4757 - Theft, boy condemned for

57. 44 P: Ex. leg. in Spec. ex. di. IX. ex. 101. de puero nouem annorum propter nouem denarios Hallenses retentos damnato.

A PÉNZGYŰJTÉS VESZEDELME
Egyszer egy vidám kilencéves fiú elgyöngült és meghalt. Halála után megjelent anyjának, és siránkozva mondta, hogy olyan nagy büntetése van, hogyha az egész világ összes szenét mind egy halomba hordva meggyújtanák, és te – úgymond –, anyám, a közepében égnél, nem éreznéd a tűz oly nagy büntetését, mint amilyent én érzek a purgatóriumban. Kérdezte az anyja, mondván: Mivel érdemelted ezt ki, hiszen szívesen imádkoztál – ahogyan én láttam; nem voltál szitkozódó, nem esküdöztél stb. Felelte a fiú: Dénárokat szoktam kölcsönkapni a családtól, és körtét és gyümölcsöt vettem rajtuk. És ha vendégeink jöttek, gyakran adtak dénárokat, amiket megtartottam és nem fizettem vissza az egész családnak. Ezért bűnhődöm. Ha adósságomat kifizetnéd, megszabadulnék – és ezzel eltűnt.
Az anyja pedig összehívta a családot, kikérdezte őket, és mindent összeszámolva úgy találta, hogy fia kilenc dénárral tartozik, és ezt rögtön ki is fizette helyette. A fiú azon a napon újra megjelent anyjának, mondván: Óh, anyám, köszönöm neked, hogy megújítottál, és megszabadítottál a purgatóriumból. Íme már az égbe megyek, és könyörgöm az Istenhez érted és rokonaimért.

T1825 - Dunstan, St., vision of

58. 45 Z: Ex. finale, quod leg. in Spec. ex. di. VIII. ex. 2. de visione S. Dunstani.

EGYEZSÉG
Szent Dunstannus az Úr mennybemenetelének reggelén egyedül imádkozott a templomban. Íme hófehér lelkek megszámlálhatatlan sokaságát látta, fejükön aranykoronát viseltek, ragyogtak s csillogtak, mondván: Üdvözlégy Dunstannus, üdvözlégy! Azt parancsolja Jézus, az Isten fia, hogy gyere, ha készen vagy, örömünnepet ülni velünk. Felelte Ő, kérdezvén: Kik vagytok? – Kerubok és szeráfok. Mondd, mit akarsz? Dunstannus így felelt: Ma van a legnagyobb ünnep, és nekem az a tisztem, hogy prédikáljak a népnek, és megmutassam, hogyan lehet elnyerni az égi örömet a bűnbánat töredelme, a gyónás és a vezeklés révén. Prédikációmra sokan egybegyűltek, és nem akarom becsapni őket, ezért ma nem mehetek. – Szeretetből és lelkének olyan indulatával mondta ezeket, hogy magával együtt másokat is üdvözítsen beszédével. Mondták neki: Ez nyilvánvaló, legyen hát szombaton.
Dunstannus akkor úgy prédikált a népnek, mint soha azelőtt, úgyhogy nem is embernek hihették volna, hanem angyalnak. Azután azt mondta, hogy közeleg halálának napja. És íme oly ragyogóvá vált arca, hogy senki nem tudott ránézni. Sírjául azt a helyet jelölte ki, ahol szenvedett. Azután bágyadtság fogta el, és a hatodik napon minden hozzájövőt arra buzdított, hogy gyakoroljanak penitenciát, és kövessék Krisztus nyomát, s áldozott. Íme, hirtelen egészen a ház gerendájáig felemelkedett ágyával együtt, amelyben feküdt. Ez szombat napján történt. Így buzdított mindenkit arra, hogy kövesse Krisztust az égbe a penitencia és az engesztelő cselekedetek révén, mivel ezek segítségével lépett be ő is oda, és boldogan hunyt el Krisztusban.

T3477b - Nightwatch, penance

59. 46 D: Pro excitando populo dormitante inseramus consolatorium ex., quod leg. in Scala caeli et in Spec. ex. di. IX. ex. 167. de milite in ecclesia deserta vigilante et a daemonibus quater tentato. (Cf. R. Köhler, Kl. Schr. II, 213.)

ÉGI KORONÁK
A bóbiskoló nép felserkentésére szőjük ide a következő vigasztaló példát…: Egy gonosztettekkel teli lovag – amint mondják, felesége rábeszélésére – gyónni ment, de kijelentette, hogy nem tud penitenciát tartani vezeklésül. A gyóntató megkérdezte tőle, mondván: Tudsz-e virrasztani egyetlen éjen át a várad mellett lévő elhagyatott templomban bűneid elengedéséért? Felelte: Tudok, és meg is teszem.
Miután ezt a penitenciát rótták rá, bement késő este egyedül a templomba, és íme, éjszaka megjelent egy ördög nővérének képében, akinek a tanácsát gyakran megfogadta, és így szólt hozzá: Miért állsz itt? Menj gyorsan a várba, mert rögtön itt teremnek ellenségeid, és megölnek. Különben soha többé nem adok tanácsot neked. Ő azonban nem nyugodott, mondván: Itt akarok maradni bűnbánatban ezen az éjszakán.
Másodszorra egy másik ördög jött felesége képében két kisfiukat hozva karján, ruhátlanul, tépett hajjal, mondván: Uram, íme, a te ellenségeid betörtek a várba, mindent elragadtak, engem meg rútul kivetettek fiaimmal együtt. De ha gyorsan elindulsz, üldözőbe veheted őket, különben téged is, engem is megölnek itt. – A lovag azonban nem akart menni. Felesége akkor ezt mondta: Ha nem mész, agyonütöm fiaidat. – És a padlóhoz verte, és a lovag szeme láttára kivetette őket. A férfi azonban Istenben erősséget lelve nem törődött ezzel. Az asszony így megszégyenülten eltűnt.
Harmadiknak azután egy újabb ördög jött az ellenség képében sokakkal együtt, körülsáncolta és megostromolta a templomot, és körös-körül fát gyűjtött össze, meggyújtotta, úgyhogy úgy tűnt, hogy a láng behatol az ablakokon és a kapukon, és arra készteti a lovagot, hogy kimeneküljön. De ő rendíthetetlenül bennmaradt.
Azután egy negyedik jött a pap képében. Misét akart mondani és offíciumot akart olvasni. Megpillantva a lovagot, így szólt hozzá: Ki vagy rekesztve innen. Eredj és ne akadályozd az isteni dolgokat! És suttogva kezdett beszélni, mintha imádkozna: der, der stb. Neki is úgy válaszolt a lovag, mint az előbbieknek. A pap a kereszttel verve űzni kezdte kifelé, de a lovag mindent elviselt. És az ördög megszégyenülve távozott.
Amikor reggel a lovag kiment, sértetlenül találta mindenét: várát, feleségét, fiait, és megértette, hogy az éjjel történt jelenések csak látomások voltak. Amikor elmondta ezeket gyóntatójának, az hallotta, hogy kinyilatkoztattatott a szentatyáknak, hogy az a lovag négy koronát nyert el az égben, mert azt a négy kísértést legyőzte. A lovagot mindez megerősítette abban, hogy jámborul éljen.

T1007 - Christ met by dissolute youth

60. 46 H: Ex. narrat Mefret in suis sermonibus de iuene in luxuriam recidiuo ad meretrices eunte, cui Christus et daemon occurrerunt.

VÁLASZÚTON
Egy ifjú a kurvákhoz ment bujálkodni. Szembetalálkozott vele az ördög ember képében, mondván: Menjél csak, jó lesz az neked! – Azután szembejött vele Krisztus, megmutatta vérző sebeit a kezén és az oldalán, mondván: Én vagyok a te atyád, teremtőd és megváltód. Íme, milyen sebekkel váltottalak meg téged, de mégis az ördögnek adod magad vétkeiddel. – Erre ő rémülten mondta: Én Uram és én Istenem! – Az Úr pedig: Eredj gyorsan, gyónj meg és tarts szigorú penitenciát, mert különben az ördög, akivel találkoztál, arra vár, hogy kitörje nyakadat. – Amikor gyónni ment, látta az ördögöt, amint az úton várakozik ugyanolyan alakban, mint az előbb. Mondta az ördögnek: Mire vársz itt? Felelte: Biztosan nem te vagy az, akire várok. Mivel az teljesen a miénk és meg is ölhetem. Te azonban más vagy, nem tudom, kicsoda. Erre ő azt mondta: Mert megtisztított a gyónás és vezeklés szándéka. – Megértette ebből az Isten irgalmát, kolostorba vonult és szentül élt.

T5255 - Wheel, life compared to

61. * 47 M: Exemplum leg. de philosophis, qui dicebant vitam hominis currere debere per quattuor rotas. In prima rota sic scribitur: lego, quod feci, i.e. reuoluo in memoria peccata, quae feci. In secunda: Lego, quod facio, scil. vere poenitendo. In tertia: Lego, quod faciam, scil. satisfaciendo dietim. In quarta: Lego, quo vadam, quia scil. in breui transeo ad futuram vitam, ubi perpetuo ero.

NÉGY KERÉK
A filozófusok azt mondták, hogy az ember életének négy keréken kell futnia. Az első kerékre ez van felírva: olvasom, amit cselekedtem – azaz emlékezetembe idézem vétkeimet, amelyeket elkövettem. A másodikon: olvasom, amit teszek – tudniillik igaz penitenciatartással. A harmadikon: olvasom, amit tenni fogok – a naponkénti vezekléssel. A negyediken: olvasom, hová fogok menni – mivel tudvalevőleg rövidesen átmegyek a következő életbe, ahol örök életű leszek.

Exemplum leg. de philosophis, qui dicebant vitam hominis currere debere per quattuor rotas. In prima rota sic scribitur: lego, quod feci, i.e. reuoluo in memoria peccata, quae feci. In secunda: Lego, quod facio, scil. vere poenitendo. In tertia: Lego, quod faciam, scil. satisfaciendo dietim. In quarta: Lego, quo vadam, quia scil. in breui transeo ad futuram vitam, ubi perpetuo ero.

T2879 - Julian the Apostate kills parents

62. 47 O: Ex. leg. in historiis Romanorum gestis ca. 18. de S. Juliano.

A SZARVAS JÖVENDÖLÉSE
Egy bizonyos nemesifjú, Julianus egyik nap a vadászaton üldözőbe vett egy szarvast. A szarvas csodálatos módon ezt mondta neki: Üldözöl engem, de atyád és anyád gyilkosa leszel. – Ettől nagyon megrémült, és nehogy véletlenül így történjék, mindenkit otthagyott, és titokban egy távoli helyre menekült. Ott a fejedelem szolgálatába szegődött, és annyira megtetszett neki, hogy egy özvegy várúrnőt adott hozzá feleségül, és a várat is neki ajándékozta hozományként.
Julianus szülei fiuk keresésére indultak, és bolyongásuk során éppen akkor értek ehhez a várhoz, amikor Julianus távol volt. Felesége jóságosan fogadta őket, s mikor meghallotta, hogy férje szülei, saját ágyába fektette őket. Reggel az asszony elment templomba, s a közben hazatérő Julianus meglátva, hogy ketten alusznak a nászágyban, gyanút fogott, hogy valaki együtt van a feleségével, mindkettőt csendben megölte kardjával. Amikor azután hazajött felesége a templomból, akkor tudott meg mindent, keservesen sírt, mondván: Jaj nekem, jaj nekem, íme, beteljesedett, amit a szarvas jósolt. Majd gyónni ment, és azt a penitenciát rótták rá, hogy az egyik folyó mellett, ahol sokan megfordultak, alapítson vendégfogadót, és mindenkit lásson vendégül, és aki akarja, vigye át a folyón.
Sok idő múlva egy jéghideg éjszaka közepén hallotta, hogy valaki sírós hangon kéri, hogy vigye át. Felindultan ugrott ki az ágyból, bevezette az illetőt házába, saját ágyára fektetve betakarta és megmelegítette. Kis idő múlva ránéztek és látták, hogy leprás. Julianus és a felesége nagy ragyogással az égbe szállt. És mondta nekik az Úr, hogy Isten elfogadta penitenciájukat. S mindketten rövid időn belül az égbe költöznek, hogy elnyerjék szenvedéseik jutalmát. És így is történt.

T927 - Chalice, filled with tears

63. 48 Z: Ex. finale leg. in Spec. ex. di. III. ex. 34. de Jesu Christo missam celebrante, et calicem ostendente, qui lachrymas poenitentiae Mariae Magdalenae continebat.

64. * 49 K: Exemplum . . . de S. Francisco, qui a Christo apparente simul cum B. Virgine et angelis in ecclesia S. Mariae de Portiuncula Assisii impetrauit plenarias indulgentias, offerendo rosas, quae miraculose excreuerant ex aspersione sanguinis Beati Francisci inter vepres et spinas, ut patet in Actibus Francisci. (Cf. 106.)

Exemplum . . . de S. Francisco, qui a Christo apparente simul cum B. Virgine et angelis in ecclesia S. Mariae de Portiuncula Assisii impetrauit plenarias indulgentias, offerendo rosas, quae miraculose excreuerant ex aspersione sanguinis Beati Francisci inter vepres et spinas, ut patet in Actibus Francisci.

65. * 50 O: Ad haec exempla physicalia proponamus aliqua. Primum de apibus. Quando enim apes inuicem strepunt et clamorem et discordiam faciunt, signum est, quod rex vult alveare dimittere. Item in auibus dicit Solinus in libro rerum (natur.), quod eo anno, quo videntur aues in alto aëre pugnare, futurum esse pestilentiam et strages et neces in inferiori regione fieri, quia instinctu naturali aues terram et aërem inferius sentiunt esse corruptioni proximam. Ideo in altum leuant se. Sic spiritualiter quando homines discordant, strepunt vel pugnare videntur, signum est, quod rex Christus recedit ab eis, et pestilentia vitiorum ac damnationis sequetur in eis.

INTŐ JELEK
Néhány természetbeli példát hozunk fel: Az első a méhekről szól. Amikor ugyanis a méhek lármáznak, kiáltoznak egymással és veszekedni kezdenek, az annak a jele, hogy a királynő el akarja hagyni a kaptárt.
Hasonlóképpen... amikor azt látni, hogy a madarak a magas égben háborúznak, pestis, pusztulás és halál következik be az alsóbb vidékeken, mivel a madarak természeti ösztönükkel érzik, hogy a föld és az ég igen közel van a veszedelemhez. Ők ezért emelkednek a magasba.
Ugyanígy amikor az emberek viszálykodnak, zajonganak vagy hadakoznak, az annak a jele, hogy Krisztus eltávozott tőlük, és a bűnök és kárhozat dögvésze terjed el közöttük.

Ad haec exempla physicalia proponamus aliqua. Primum de apibus. Quando enim apes inuicem strepunt et clamorem et discordiam faciunt, signum est, quod rex vult alveare dimittere. Item in auibus dicit Solinus in libro rerum (natur.), quod eo anno, quo videntur aues in alto aëre pugnare, futurum esse pestilentiam et strages et neces in inferiori regione fieri, quia instinctu naturali aues terram et aërem inferius sentiunt esse corruptioni proximam. Ideo in altum leuant se. Sic spiritualiter quando homines discordant, strepunt vel pugnare videntur, signum est, quod rex Christus recedit ab eis, et pestilentia vitiorum ac damnationis sequetur in eis.

T1654 - Devils (demons) chased away from town

66. * 50 S: Ex, leg., quod daemones multum gaudent de hominum discordia. Cum enim B. Franciscus Aretium venisset; vidit daemones exultare de illius ciuitatis intestino bello, et per socium mandauit ex parte dei, ut exirent daemones de ciuitate. Et ecce statim recesserunt, et ciuitas concordiam fecit.

Ex, leg., quod daemones multum gaudent de hominum discordia. Cum enim B. Franciscus Aretium venisset; vidit daemones exultare de illius ciuitatis intestino bello, et per socium mandauit ex parte dei, ut exirent daemones de ciuitate. Et ecce statim recesserunt, et ciuitas concordiam fecit.