Tubach-szám

Katona Lajos
Elenchusának
exemplumai

A V. Kovács Sándor által összeállított
Temesvári Pelbárt válogatott írásaiban
található fordítások
(Bp., 1982, Vásárhelyi Judit ford.)

Latin

T4994 - Trumpet of doom (Sword of Damocles)

De Tempore
149. Hiem. 3 Q: Tuba mortis. Joh. Damascenus (Barlaam et Josaphat, Leg. aur. cap. 180. ed. Graesse p. 814. Gesta Rom. 143.)

SOKATMONDÓ PÉLDÁZAT
Egy bölcs király, aki hithű keresztény volt, többnyire mindenki előtt szomorúnak mutatkozott. Amikor nagyon világias fivére négyszemközt merészen megkérdezte, miért oly bánatos, a király kitűzött egy napot, hogy akkor válaszol. Készíttetett közben egy mély vermet, tüzet rakatott bele, a verem szájához egy billegő széket helyezett el úgy, hogy az könnyen beleeshetett, fölé gyapotszálra kardot köttetett az ott ülő nyakának szegezve. Jobbra és bal felől valamint előtte és mögötte is kardokat tettek, hogy valamelyik kard átszúrja, hogyha ide vagy oda hajlik a széken ülő. Miután ezek elkészültek, megparancsolta, hogy fivére háza előtt szólaljon meg a kikiáltó kürtje. A szokás ugyanis az volt, hogyha valakit halálra ítéltek, a király kürtöst küldött kapuja elé. Amikor meghallotta a király fivére a kürtöt, lemondott életéről és szomorúan a palota kapuja elé sietett. A király erre a székre ültette őt a verem fölött levő kardok közé, ahogyan elmondottuk. És megparancsolta, hogy hozzanak oda mindenfajta ételt és italt, mindenféle zeneszerszámot, és vidám szimfóniákat és énekeket énekeljenek. Neki pedig ezt mondta: Örvendjél! Miért vagy szomorú? Ő így felelt: Hogyan tudnék örülni ennyi és ennyire halálos veszedelem között?
Így magyarázta meg hát a király szomorúságának okát. Mert – úgymond – hasonlóképpen állok én is az isteni ítélet nyomorúságai között. Azért kell szomorkodnom, mert fölöttem egy szálon, mint a gyors halál fonalán függ a bíró ítélete: alattam a feneketlen pokol tüze; jobbról pedig vádló bűneim…
Akkor a király fivére magába szállt, elszégyellte magát, és ezután mindig félt az eljövendő ítélettől.

150. 7 C: Scala damnatorum. Petrus Damiani de decem comitibus damnatis successive propter quoddam praedium, quod primus ex illis progenitor sequentium abstulerat iniuste ab ecclesia Metensi. Et visi sunt in una scala infernali, primus in fundo, et sic porro.

LÉTRA A POKOLBAN
Tíz grófról mesélik, hogy egymás után kárhoztak el ugyanazon birtok miatt, amelyet először ősatyjuk ragadott el igazságtalanul a metzi egyháztól. A pokolban létrán láthatók. Az első az alsó, a második a második fokon van, és így tovább egészen az utolsóig, s ott átkozza egyik a másikat.

T76 - Agathonus, St., and damnation

151. 7 G: De S. Agathone abbate in Vitis patrum et de eius timore damnationis.

FILOZÓFIA
Négy érvvel tárom fel, mennyire keserves a szigorú fenyítéktől való félelem. Egy példa kifejtésével rövidesen a végére jutok, nehogy unalmat szüljön a kusza beszéd. Mert az egyszerű emberek jobban emlékezetükbe vésik a példákat.
Az egyházatyák és más szentek életében olvassuk, hogy voltak olyan szentek, akik a halálhoz közeledve vagy haláltusájukban nagyon rettegtek. Ezt különösen Agathon apátról mondják. Megkérdezték a körülötte levők, miért fél annyira. Egyszer ilyen, másszor olyan okot említett. Isten törvényének parancsolatait nem kevéssé törekedtem megőrizni – úgymond –, mégis félnivalóm van a halál ítéleténél állva. Először azért, mert olyan ismeretlen úton járok, amelyen sokan oly nagy veszedelembe estek, ahogyan valenciai Vince meséli, hogy a lyoni esperes azt mondta, hogy harmincezerből csak öten üdvözültek. És Jeromos testamentumában azt mondja, hogy abból a tízezerből, akik gonoszul éltek, csak egy üdvözül. Ezért kell nagyon félnie a bűnös embernek, hogy bűnbánatra igyekezzék, mert a halálnak ilyen útján nem tudja, hol látják vendégül később: az égben vagy a pokolban vagy a purgatóriumban. Másodszor – úgymond – azért van félnivalóm, mert most kell szigorúan számot adnom minden vétkemről, gondolatomról és mulasztásomról. Harmadszor, mert tudom, hogy azt az ítéletet, amit most a halálban hoznak, sosem leszek képes visszavonatni vagy megváltoztatni. Negyedszer, mert ha örökös esedezésemet visszautasítják, a gyehenna tüzében kell gyötrődnöm.

T2964 - Knights, five, saved

152. 7 G: Vincentius de Valentia de archidiacono Lugdunensi dicente «quod de triginta milibus solum quinque fuerunt salvati.»

T2964 - Knights, five, saved

153. 7 G: Hieronymus in testamento suo dicit: «quod ex decem milibus, qui male vixerunt, vix unus salvatur.»

154. 8 L: De Traiano imperatore, cuius sententia damnationis finalis fuit suspensa usque ad tempora S. Gregorii papae, qui pro illo oravit. Leg. S. Gregorii. (Leg. aur. c. 46. ed. Graesse p. 196.)

T1273 - Corpse stands up

155. 8 L: De magistro famoso Parisiensi, qui infra exsequias ter in feretro se erexit et dixit primo die: Iam ad iudicium vocatus sum. Altero: Iam iudicatus sum. Tertio: Iusto dei iudicio iam condemnatus sum. Orig. Carthusiens. ordinis.

TÚLVILÁGI ADMINISZTRÁCIÓ
Amikor az egyik híres és dicséretes életű párizsi mester holtan feküdt a koporsóban, a templomi temetési szertartáskor a mesterek, baccalaureusok és deákok jelenlétében felült a koporsóban, és így szólt: immár az ítélőszék elé hívtak. – E csodán elálmélkodván elhalasztották a temetést. Amikor a következő napon mind összegyűltek, újra felült, és így szólt: Immár meghozták ítéletemet. – Azután a harmadik napon újra felült, és ezt mondta: Az Isten igazságos ítéletéből immár elkárhoztam.
Íme, az első nap szólították, a másodikon ítélték el, de ekkor még nem vetették a pokolba, s csak a harmadik napon kárhozott el. A haladék okát csak az Isten tudta. Egyesek azt mondották, hogy halálos bűnben élt, de sok jó cselekedetet is elkövetett, amelyekért nem kapott kellő jutalmat, hanem ezeket éppen e késleltetéssel egyenlítették ki.

156. 8 O: De morte S. Martini, S. Elizabeth, B. Mariae Virg. etc. Gregor. Dial. IV. (?)

157. 8 P: De fratre ord. Praedicator. ridente in agone. Discipulus (Sermo de Temp. IX. P. et cf. CXXIX R. Gerardus de Fracheto, Vitae Fr. Ord. Praed. ed. Reichert, p. 276. V. in codice Érdy, p. 23. hungarice de verbo ad verbum ex Pelb. l. c.)

VITA A BÍRÓVAL
Angliában a prédikátor barátok gyülekezetében egy hivő ifjú szerzetes haláltusájában elerőtlenedve tele szájjal nevetni kezdett a barátok jelenlétében. Megkérdezték, miért nevet. Azt felelte, hogy azért, mert megjelent Szent Edmund, királyunk és mártírunk. – És íme az egész ház megtelt angyalokkal. Később még jobban nevetett, mondván: Asszonyunk van itt, köszöntsük őt. – És amikor mindnyájan ezt mondták: Üdvözlégy királynőnk – elgyöngülve felelte: Óh, milyen kegyelmesen fogadta a Boldogságos Szűz ezt az üdvözlést. – Ezután elsápadt és így szólt: Íme megérkezett bírám, Krisztus az én ítéletemre. – Minden tagjában remegni kezdett, és annyira izzadt, hogy alig tudták letörölni arcának verítékét. Mintha bírája előtt állna, alkudozott, azt mondván: Igaz; – máskor: Nem úgy van; – vagy: Óh, Boldogságos Szűz, ne távozz el tőlem! – Végül ezt mondta: Jóságos Jézus, bocsásd meg nekem ezt a keveset. – Amikor pedig a barátok arra intették, hogy ne veszítse el a reményét, mert az Üdvözítő irgalmas, ujjongva ezt válaszolta: Valóban irgalmas ő. – És így hálát adva a Boldogságos Szűznek, boldogan lehelte ki lelkét.

T28 - Absolution, prayer at death for

158. 9 R: De quodam, qui ad extremam horam perductus oravit deum, ut sibi revelaret quidquid in eo peccati esset, de quo rite absolutus non esset. Gregor Dial. IV.

CSELVETÉS 
Volt egyszer egy olyan ember, aki utolsó órájához érve arra kérte az Istent, hogy nyilatkoztassa ki azt a vétkét, amelyből nem nyer feloldozást. Egyetlenegy bűn zengett fülében, amelyet később megvallott, és így boldogan adta ki lelkét.

T2773 - Jerome, St. revives three men

159. 9 X: De tribus resuscitatis per merita S. Hieronymi. Epistola Cyrilli patriarchae Hierosol. ad Augustinum de mirae. S. Hieron.

AZ ERETNEKSÉG KIIRTÁSA
Keletkezett egyszer egy olyan eretnek nézet, amely szerint a testtől elvált lelkeket sem az égben nem jutalmazzák meg, sem a pokolban nem kínozzák meg az utolsó ítélet napja előtt, csak az után, és hogy a lelkeknek semmiféle purgatóriuma nem létezik.
      Amikor ez az eretnek tan terjedt, Cyrillus pátriárka más püspökökkel együtt szomorúan háromnapos böjtöt hirdetett, és katolikus prédikációkat mondott. A harmadik napon megjelent boldog Jeromos tanítványának, Eusebiusnak, és megparancsolta, hogy mondja meg Cyrillusnak, hogy a következő napon minden hivő és a szekta tagjai is gyűljenek össze az Úr jászolának templomához, ahol Krisztus született, és ahol boldog Jeromos testét eltemették. Vigyék oda három ember holttestét is, akik abban a városban haltak meg. – Végül azt a szőrös zsákot, amit használtam, tedd rá, Eusebius, azokra a holttestekre, érintsd meg őket és parancsold meg nekik, hogy térjen vissza lelkük Isten nevében testükbe, és láthatóan és megtapasztalhatóan tegyenek bizonyságot. És rögtön – úgymond – visszatér a régi élet, és gyökerestől kipusztul az eretnekség.
      Minden tekintetben így cselekedtek, és azok feltámadtak, és elmesélték, hogy a lélek halála után a mindent tudó Bíró megjutalmazta egyiküket, mégpedig azt – úgymond –, akit mindegyikünk a legigazabbnak tartott.
      Óh, jaj, visszaemlékezve még most is félünk attól, milyen ítéletet kívánnak tőlünk. Amikor már semmi sem maradt hátra, csak az, hogy kihirdessék a vétkesekhez méltó ítéletet a kárhozatra, íme – mondták –, a dicsőséges, minden csillagnál ragyogóbb Jeromos boldog Keresztelő Jánossal és boldog Péterrel az angyalok széles és hatalmas tömegének kíséretében az ítélet trónusához járult. Ítéletünket felfüggesztette egy kis időre, és visszaadott minket önmagunknak a miatt a tisztelet és vallásosság miatt, amit éltünkben iránta tanúsítottunk, és megnyerte, amit akart. Azután társaságával körülvéve magával vitt bennünket az égbe, ahol a hivők lelkei örök dicsőséget élveznek. Elrendelte, hogy tegyünk bizonyságot mindarról, ami ott történt. Ezután a purgatóriumba és a pokolba vezetve bennünket, nemcsak azt mutatta meg, ami ott van, hanem azt akarta, hogy a büntetéseket is megtapasztaljuk. Ezeket megcselekedvén abban az órában, amikor Eusebius testünket boldog Jeromos zsákjával megérintette, a dicső Jeromos megparancsolta nekünk, hogy térjünk vissza testünkbe, és tegyünk bizonyságot arról, amit láttunk. Megígérte, hogyha a huszadik napon kellő bűnvallást teszünk bűneinkről, az említett boldog Eusebiusszal az égbe költözünk.
            Így azután húsz napon keresztül nagy sírással bűnbánatot tartottak, és a huszadik napon boldog Eusebiusszal elköltöztek e világból. Így irtották ki az eretnekséget.

T4534 - Soul of vice-ridden man damned

/cf. P274/

160. 10 C: Mala mors divitis vitiis pleni, quem filius monachus nomine Maximus a daemonibus animam eius evellentibus non potuit servare. Gregor. Dial. IV. (38.)

ÖRDÖGI PRAKTIKA
Volt egy gazdag, de bűnökkel teli férfiú, aki az érzéki gyönyöröknek adta át magát, és fösvénységben élt. Az Úr elhatározta, hogy véget vet gazságainak, és testi bajokkal sújtotta. És amikor végét közeledni érezte, látta nyitott szemmel, hogy koromfekete és kegyetlen szellemek állnak előtte, hogy lelkét a pokolba, az őt megillető helyre ragadják. A szerencsétlen erre elkezdett remegni, sárgulni, izzadni és nagy hangon kiabált reggelig, kegyelemért könyörögve. Hozzá futott családja, és ott volt fia, a szerzetes Maximus.
            A gazdag így szólt fiához: Maximus, segíts rajtam hiteddel! – Bánkódott miatta családja, kesergett Maximus. A szerencsétlen pedig elgyöngülve az ördögöktől való félelmében, ide-oda forgolódott ágyában, de úgy látta, hogy mindenütt ördögök vannak. És így az ördögök közé szorítva könyörgött nagy hangon kegyelemért egészen reggelig, amikor kitépték lelkét.

cf. 3004 - Lazarus doesn't smile

161. 10 H: De S. Lazaro per Christum resuscitato. S. Augustinus et S. Chysostomus.

LÁZÁR TÖRTÉNETE
Lázárról szóló példa, akit Krisztus feltámasztott. Ünnepét ebben az időben tartják, december 17-én.
      Ágoston azt mondja róla, hogy ő látta a kárhozottak büntetéseit, és a purgatóriumban gyakran emlegette az asztalnál és máshol is. Megemlékezve azokról a büntetésekről, soha azután, hogy feltámasztatott, nem nevetett. Árpakenyeret evett, mindig vizet ivott, s bort csak évente háromszor. Ételt mindig csak este evett. Testén ciliciumot hordott, és durva ruhát viselt. Ágya nem volt, csak a föld. Szőrruhán aludt, durva zsákkal takarózott, kő volt feje alatt a vánkos. Saruját ritkán vetette le. Sóhajtozva és siránkozva szánakozott a bűnös embereken a rájuk váró büntetések nagysága miatt.
      Chrysostomus is azt mondja róla, hogy mindig szomorú volt, és miután több évet püspökségben töltött Marseille-ben, a következő dolgokat szenvedte el: Vasfésűvel szaggatták, tüzes páncélba bújtatták, vasboronába ültették, de egy angyal megenyhítette kínját. Azután hatvan katona nyilazott rá, de a nyilak a levegőbe emelkedtek. Végül elvágták nyakát.
            Íme, micsoda bűnbánatot tartott és micsoda kegyetlen büntetést vállalt azért, hogy a pokol kínjait, amelyeket látott, elkerülhesse, és szert tehessen az égi javakra.

T549 - Bees and king

162. 11 C: De apibus et rege earum Ambrosius in Hexameron.

T4457 - Socrates on marriage (?)

163. 12 S: De vita singulari et eius periculis.

TÉNY, AMI TÉNY
Valaki úgy akart élni, hogy a vétkeket, még a bocsánatosokat is elkerülje, és remeteségbe vonult, még ruhát sem akart hordani. És amikor a legyek sűrű csípései gyötörték, elszomorodott, azután kétségbe esett, és így tért vissza a barátokhoz. Beszédükből és szavaikból rádöbbent saját gyöngeségére, amint Sirák fia írja: Nincs oly igaz ember a földön, aki ne vétkeznék.[1]

[1] Préd 7,21

T3057 - Lion faithful to knight

164. 14 D: Leo gratus militi, qui eum a serpente liberaverat.

T215 - Androcles and lion

165. Ibid. infra: Leo, quem S. Hieronymus a sentibus sanaverat, semper deserviendo adhaesit fratribus suis. (Cf. Androclum, Gesta Rom. 104.)

T2474 - Hay with healing power

166. 14 G: B. Franciscus fecit memoriam nativitatis Domini praeparato praesepio et foeno et adductis bove et asino et apparuit ei puer Jesus in praesepio «et foenum ibi positum valuit ad miracula sanitatum.»

KARÁCSONYI LÁTOMÁS
Boldog Ferenc meséli azt a példát, hogy amikor megemlékezve az Úr születéséről jászolt és szénát készített, és ökröt és szamarat vezetett oda, úgy tűnt, hogy Jézus mint szép kisgyermek álmából ébred az őt körülvevő jászolban. Attól fogva az ott elhelyezett széna csudálatosan ép maradt.

T1031 - Christ-child seen by St. Hugo

167. * 16 Q: S. Hugo vidit B. Virginem in vigilia nativitatis Domini in ulnis filium tenentem, qui dicebat: Nosti, magister, quod diem natalis mei ecclesia cum gaudio celebrat? Et ubi est nunc diabolus, qui antea hominibus praevalebat?

S. Hugo vidit B. Virginem in vigilia nativitatis Domini in ulnis filium tenentem, qui dicebat: Nosti, magister, quod diem natalis mei ecclesia cum gaudio celebrat? Et ubi est nunc diabolus, qui antea hominibus praevalebat?

168. Ibid. infra: Coram S. Antonio flebat cliabolus in specie pueri eo, quod eum superare non poterat. Vitae Patr.*)

*) Huic exemplo adduntur haec verba: Sed heu hodie quot homines superat diabolus per vitia superstitionum et malorum tripudiorum ac gulae ac aliorum peccatorum quae solent homines istis diebus (scil. circa festum Nativ. Domini) facere.

T3049 - Lilies prove Mary's virginity

169. 19 O: Miraculum, quod in Actibus S. Francisci (ed Sabatier, cap. 45. p. 142 et locis ibi citatis) de fratre Aegidio narratur, hic fratri Leoni adscribitur. (Quomodo dicente fratre Aegidio: virgo ante partum virgo in partu, virgo post partum, orta sint tria lilia.) Pelb. incipit: Legitur exemplum libro de vita sociorum S. Francisci, quae forma citationis maxime congruit titulo libri, qui inscribitur: Speculum Vitae B. Francisci et Sociorum ejus, de quo v. Sabatier, Vie de S. François d'Assise p. LXIX. ss. Haec narratio etiam hungarice legitur in codice s. XV., qui nomine possessoris cod. Ehrenfeld dicitur, fol. 77. et s. (V. Nyelvemléktár VII, 36.)**)

**) Paulo inferius, (19 P) haec verba, praesertim versus finem notatu dignissima leguntur: «Sicut Philosophus XIX. de Animalibus dicit. In primo instanti figurationis et animationis hominum communiter adeo parva est quantitas in foetibus, quod parvum (sic) excedit quantitatem formicae. Nimirum hoc scire valde convenit mulieribus et obstetricibus, ut videlicet quando viderint aliquem foetum nasci tam parvum et organisatum, sciant esse animatum et non projiciant putantes esse abortivum, sed servent et enutriant in arvina calida et recenti porcina, vel consimili. Quia si projicient foetum talem, animam eius sine baptismo existentem in periculum dant damnationis aeternae, quod non parvum est peccatum, animam scil. perdere, quam possent salvare. Nam ego vidi plures homines virtuosos et militem virtuosum, qui sic parvi nati fuisse asserebantur et servati praedicto modo facti sunt viri optimi.» — — — — — (Paulo inferius vero dicit: «corpus communiter hominum XLVI. die secundum Augustinum animatur anima rationali.)

VIRÁGNYELV
Egy tanító nagy ördögi kísértésbe esett azzal kapcsolatban, hogyan lehetett az, hogy egy szűz megfoganjon és gyereket szüljön. Meghallotta Szent Ferenc rendtársának, Leó barátnak szentséges hírét, elindult hozzá, hogy vele beszéljen erről. Leó barát lelkében előre tudva ezt, eléje ment a tanítónak, aki Domonkos rendjéből való volt, és mielőtt az szólt volna, megérintette a földet botjával, amit a kezében hozott, ezt mondva: A Szűz a szülés előtt – és egy szépséges liliom nőtt ki hirtelen a földből. Egy másik helyen is megérintette botjával a földet, ezt mondva: A Szűz a szülés idején – és ott is egy liliom szökött elő. Harmadszor érintve a földet, ezt mondta: A Szűz szülés után – és ott kinőtt a harmadik liliom. A tanító így hitében megerősítve hálákat adott.

T460 - Ballplayer and benefactor

170. 19 T: De origine balsami. (Cf. Itineraria Terrae Sanctae, e. gr. librum, qui inscribitur Compendiosa quaedam nec minus lectu iocunda descriptio urbis Hierusalem . . . per quendam devotum in Christo fratrem divi Francisci ordinis de observantia Nationis vero Hungarice . . . Impressum Vienne [s. a. et n. typogr.] F. XV. g. et XXIII. l. — Et de hoc libro v. Irodalomtört. Közlem. VII. 143.)

T5324 - Wisdom sold at fair

171. 21 L: Petrus Alphonsus in libro suo de miraculis (Disciplina clericalis 19. Gesta Rom. 103.) de tribus consiliis emptis, quae servarunt vitam filii regis.

MERÉNYLET A KIRÁLY ELLEN
Egyszer, amikor egy királyfi nagyon vágyakozott a bölcsességre, íme megjelent egy öregember, s kezében nyitott könyvet tartott. Amikor megkérdezték, azt mondta, hogy becses és hasznos ajándékot árul azoknak, akik meg akarják venni a bölcsesség tudományát. Ezek hallatára a királyfi száz font dénárt fizetett neki. Az öreg akkor egy papirosra felírta a következő, Sirák Fiának könyvéből való szavakat: »Minden cselekedetedben emlékezzél meg a végső dolgokról és soha nem vétkezel!«[1] – és átnyújtotta a királyfinak. Amikor a körülötte levő szolgák ezt kevésre becsülték és jutalomra méltatlannak ítélték, az öreg így szólt: Tartsd meg e szavakat, és megbizonyosodsz arról, hogy többet érnek, mint atyád egész birodalma.
A királyfi ezután annyira megfogadta e szavakat, hogy mindegyik házában a kapukra, a falakra, az edényekre és a bútorokra e szavakat vésette és íratta.
Történt pedig, hogy meghalt az atyja, és fiát választották atyja helyett királlyá. Míg uralkodott, néhány báró összeesküdött ellene, és megalkudott a borbéllyal, hogy ölje meg őt. Amikor a borbélyt hívatták, hogy borotválja meg a királyt, meglátta ezeket a szavakat a falakon és mindenfelé felírva, remegni kezdett meggondolva, mi történhet végül, ha megcselekedné azt a dolgot. Remegése okát tudakolva a király megkínoztatta, hogy vallja be az igazságot. Majd végére járván a dolognak, az összes ellene összeesküdött embert kegyetlen halálra ítélte, s akkor elmondhatták: Jaj, jaj nekünk, bárcsak okosan meggondoltuk volna cselekedetünk végét, akkor nem veszejtettük volna el magunkat azzal, hogy megsértjük a királyt.

[1] Sir 8, 40.

T5390 - World, woman with worms

172. * 21 M: Refert Meffret in sermone (ed. Monac. 1612: I. 97b) exemplum, quod miles quidam de Austria totus fuit mundo deditus, cui de pompa mundi cogitanti apparuit domina quaedam pulcherrima et ornata dicens: Ecce assum, quam toto amore quaesivisti. Ille in aspectu eius gaudens diligentius intuebat eam, et illa subiunxit: Sicut me de ante vidisti, ita et a retro intuearis. Et ecce a tergo vidit eam plenam vermibus, putredine et foetore, scil. sulphurei quasi ignis infernalis, et dicens: Ego sum gloria mundi, disparuit. Et miles perterritus se emendavit ac mundo renunciavit. (Gesta Rom. 202. Cf. Konrad v. Würzburg, Der werlte lön. Discipuli Prompt. ex. M. 48. Bod cod. p. 6. = Lobkowitz cod. p. 276—278.)

A VILÁG ASSZONYA  
Egy Ausztriából való lovag teljesen a világnak élt. Amint egyszer a világ pompájáról gondolkodott, megjelent előtte egy gyönyörűségesen ékes nő, és így szólt: Íme, itt vagyok, akit teljes szerelemmel kerestél. – A férfiú örvendezve jól megnézte és meghódolt neki. Erre a nő: Ahogyan elölről láttál, úgy nézz meg hátul is! – És íme, hátul tele volt férgekkel, rothadással és kénes, szinte pokoli tűz bűzével. Végül ezt mondta: Én vagyok a világ dicsősége, – és eltűnt. A lovag megrémült, megjavult, és lemondott a világról.

Refert Meffret in sermone exemplum, quod miles quidam de Austria totus fuit mundo deditus, cui de pompa mundi cogitanti apparuit domina quaedam pulcherrima et ornata dicens: Ecce assum, quam toto amore quaesivisti. Ille in aspectu eius gaudens diligentius intuebat eam, et illa subiunxit: Sicut me de ante vidisti, ita et a retro intuearis. Et ecce a tergo vidit eam plenam vermibus, putredine et foetore, scil. sulphurei quasi ignis infernalis, et dicens: Ego sum gloria mundi, disparuit. Et miles perterritus se emendavit ac mundo renunciavit.

T2513 - Hell seen by dying man

173. * 21 O: Beda refert, quod in Anglia quidam in extremis constitutus videns infernum sibi apertum pertimuit. Cumque confortaretur ab astantibus, ut de dei misericordia speraret, ait: Tarde surrexi, et sic male decessit.

Beda refert, quod in Anglia quidam in extremis constitutus videns infernum sibi apertum pertimuit. Cumque confortaretur ab astantibus, ut de dei misericordia speraret, ait: Tarde surrexi, et sic male decessit.

T1684 - Dish, ivory attracts gold

174. * 21 Q: Nam Avicenna libro Iuvenalium (?) recitat, quod prudentes inquisitores auri quaerunt ipsum scutellis eburneis subter aquas. Ratio, quia ut Plinius dicit in Speculo naturali (Hist. nat.), ebore naturaliter attrahitur aurum, quemadmodum adamante ferrum. Ita spiritualiter quaeri debet aurum spiritualis consolationis in Jesu assimilato auro, ut supra tactum est, quia scutellae eburneae significant corda et corpora casta secundum Hieronymum, quae attrahunt per amorem ipsum Christum.

Nam Avicenna libro Iuvenalium (?) recitat, quod prudentes inquisitores auri quaerunt ipsum scutellis eburneis subter aquas. Ratio, quia ut Plinius dicit in Speculo naturali (Hist. nat.), ebore naturaliter attrahitur aurum, quemadmodum adamante ferrum. Ita spiritualiter quaeri debet aurum spiritualis consolationis in Jesu assimilato auro, ut supra tactum est, quia scutellae eburneae significant corda et corpora casta secundum Hieronymum, quae attrahunt per amorem ipsum Christum.

T4883 - Toad on son's face

175. 22 B: Filius ingratus. Caesarii Dial. (VI, 22.)*)
 
*) Pelbartus quidem Caesarium expressis verbis affert huius narrationis auctorem, quae tamen in Apiario Thomae Cantimpratensis, Caesario fere coaevi invenitur libro II. cap. 7. § 4. Caesarius l. c. simile quid narrat, sed (pro bufone in facie) serpens in collo filii ingrati haeret. Exemplum hoc fusius tractatur a K. Köhler, Kleinere Schriften I, 473 et ss. (Ad not. 1. p. 475. cf. Discipuli Serm. de Temp. 24 Y.)

BÉKA A SZÁJON
 Franciaországban egy gazdag ember és felesége minden vagyonával együtt meghagyta fiának, hogy olyan jegyese legyen, aki gazdagabb nála. A fiú meg is ígérte apjának és anyjának, hogy bőkezűen segíti őket, amíg csak élnek. Végül is eljegyzett egy ifjú lányt, akinek nem tetszettek a szülők, és ezért rávette férjét arra, hogy különítsék el őket egy másik házban, és ott lakjanak. Miután így megváltak tőlük, nagyon csekély mértékben gondoskodott róluk.
      Amikor egyik nap a fiú finom sült pecsenyét készített magának ebédre, beállított apja. A fiú az asztal alá rejtette a sültet, és így szólt: Mit keresel itt? Látod, hogy semmim sincsen, vedd ezt a két dénárt, vásárolj magadnak és anyámnak valami ennivalót! – S az apja szomorúan eltávozott a kapott dénárokkal. A fiú pedig visszatette a pecsenyét az asztalra, levágott egy falatot, szájába vette, hogy megegye. És íme az tüstént varasbékává változott, ráugrott az arcára, és úgy rátapadt, hogy mellső lábai egy hússá váltak állkapcsával, és a béka egész teste a száján lógott. Nem is lehetett onnan leválasztani, együtt evett vele, és valahányszor ennivalót hoztak, vagy szerszámokat fogtak, hogy levegyék róla, rögtön úgy megrándult a nyaka, hogy felpuffadt az arca, és még a szeme is kimozdult helyéből.
            Tizenhárom évig élt így, és nem tudott megszabadulni tőle. Sokan látták így: érsekek, papok, ifjak, Franciaország falvainak és városainak lakói. S az érsek elrendelte, hogy példáját mindenfelé terjesszék tanulságul.

T3602 - Parents like doves or storks

176. 22 E: Parentes boni columbis, mali ciconiis assimilantur. (Exemplum ponit «quidam doctor.»)

KÖLCSÖNÖS VÁDASKODÓK
Kétféle szülők vannak: jók és rosszak. A jókat a galambok jelképezik, akik tiszta magokat gyűjtenek és hoznak fiókáiknak táplálékul. Így adnak a jó szülők is jó példát és igaz dolgokat fiaiknak. A rossz szülőket pedig a gólya jelképezi, aki kígyókkal és mocskos dolgokkal táplálkozik, és ilyen eledelt is hoz a fiókáinak is. Így azok is rossz példát és bűnösen keresett dolgokat adnak fiaiknak azok kárhozatára és saját maguk nagyobb pokolbéli bűnhődésére. A fiúk tudniillik kegyetlen atyjukra panaszkodnak, mivelhogy őmiattuk kárhoznak el, és megfordítva.

T5292 - Wife, two husbands

177. 25 X: Quidam cum sponsa alterius violata fide contraxit matrimonium, «et statim prima nocte ambo obsessi fuerunt a daemonibus et ad clamorem vexationis eorum tota civitas concurrebat, sed postea per heremitam nomine Fortunatum liberati, rediit illa ad primum sponsum.»

RENDCSINÁLÁS
Egy bűnösen összeállt férfit és nőt rögtön az első éjszaka hatalmukba kerítették az ördögök, és a gyötrelem miatti üvöltésükre összeszaladt az egész város. Később azonban egy Fortunatus nevezetű remete kiszabadította őket, s a nő visszatért előző jegyeséhez.

T1714 - Dogs fight over body

178. 25 Y: Mulier luxuriosa nocte rapta in spiritu ad tribunal iudicis emendationem morum promittit, sed iterum ad peccatum consuetum relapsa post malam mortem corpus eius a duobus canibus effoditur et dilaceratur. Caesarii Dial. (XI, 59.)
 

BŰN ÉS BŰNHŐDÉS
Egy bujálkodó és rossz asszony egyik éjjel lelkében az ítélőbíró törvényszéke elé ragadtatott, aki a szentek között állt, és egyeseket büntetésre ítélt, másoknak pedig megkegyelmezett. A nő lelkiismeretfurdalással kinyújtotta kezét, s könyörögve kérlelte a bírót. A bíró ezt mondta neki: Add szavadat, hogy megtérsz bűneidből, és én is kezemet adom neked annak jeléül, hogy megkegyelmezek neked. – És erre felébredt a nő. Mivel újra elkövette szokásos vétkeit, a legkegyetlenebb erőtlenségben lehelte ki lelkét.
     Íme, ekkor háza előtt két kutya harapdálta egymást, összegyűlt a falu összes kutyája, és behatoltak a házba, leszaggatták testéről a takarót. A parasztok azonban elkergették őket. Végül – miután eltemették – ugyanazok a kutyák kiásták körmükkel a testét és széttépték.

179. * 25 Z: Meffret refert, quod quidam devotus vidit animam cuiusdam hominis carnalis ad infernum deduci, et princeps daemonum in cathedra tota ignita secum fecit eam sedere. Et ecce daemones obtulerunt vas plenum potu amarissimo, foetido et immundo. Et dixit princeps daemonum: Bibe hunc potum, quem bibisti in saeculo. Et coactus est bibere. Et duo daemones in eius aures tubis insufflaverunt, et statim per oculos, aures et nares et ceteros meatus exibat flamma ignea. Haec, inquiunt, habeas pro cantilenis, in quibus delectabaris. Posuerunt etiam serpentes circa collum et bufones in faciem dicentes: Haec propter amplexus meretricios. Daemon dixit: Canta! Ille respondit: Quid cantabo nisi maledictionem? Maledicta hora, in qua natus sum! Maledicta terra, aqua et panis, quibus alitus mihi fuit, et sic de caelo et de deo etc.

VALAMIT VALAMIÉRT
Egy hivő látta, hogy egy testi örömöknek élő ember lelke a pokolba került, és az ördögök fejedelme tüzes székbe maga mellé ültette. Az ördögök egy keserű, büdös és mocskos itallal teli edényt adtak neki. Fejedelmük ezt mondta: Idd meg ezt az italt, ilyet ittál életedben is. – És kényszerítették, hogy kiigya. Két ördög meg harsonával fújt a fülébe, és szeméből, orrából, füléből és szájából nyomban tüzes láng jött ki. Ezek – mondták –a tiéid azokért a nótákért, amelyekben gyönyörűséget leltél. – Kígyókat is raktak nyaka köré, és varasbékákat az arcára, mondván: Ezek a kurvák öleléséért vannak. – Az ördög ezt mondta: Énekelj! – Az felelte: Mi mást énekelnék, mint átkot. Átkozott az az óra, amelyben megszülettem. Átkozott a föld, a víz, a kenyér, amely tápált – és így szólt az égről és az Istenről is.

Meffret refert, quod quidam devotus vidit animam cuiusdam hominis carnalis ad infernum deduci, et princeps daemonum in cathedra tota ignita secum fecit eam sedere. Et ecce daemones obtulerunt vas plenum potu amarissimo, foetido et immundo. Et dixit princeps daemonum: Bibe hunc potum, quem bibisti in saeculo. Et coactus est bibere. Et duo daemones in eius aures tubis insufflaverunt, et statim per oculos, aures et nares et ceteros meatus exibat flamma ignea. Haec, inquiunt, habeas pro cantilenis, in quibus delectabaris. Posuerunt etiam serpentes circa collum et bufones in faciem dicentes: Haec propter amplexus meretricios. Daemon dixit: Canta! Ille respondit: Quid cantabo nisi maledictionem? Maledicta hora, in qua natus sum! Maledicta terra, aqua et panis, quibus alitus mihi fuit, et sic de caelo et de deo etc.

T5276 - Wife, husband sins with

180. * 26 K: Legitur in Vita Sociorum S. Francisci,*) quod quidam interrogavit sanctum fratrem Aegidium dicens: Potestne aliquis peccare mortaliter cum propria uxore? At ille ait: Dic tu mihi, potestne quis mortaliter inebriari de vino proprio, quod habet in suo cellario?

*) De hoc libro vide supra No. 169.

TALÁLÓS KÉRDÉS
Megkérdezte valaki Egyed szerzetest: Vétkezhet-e valaki saját feleségével halálában? – Erre az azt mondta: Mondd meg nekem, lerészegedhet-e valaki halálában saját borából, ami pincéjében van?

Legitur in Vita Sociorum S. Francisci, quod quidam interrogavit sanctum fratrem Aegidium dicens: Potestne aliquis peccare mortaliter cum propria uxore? At ille ait: Dic tu mihi, potestne quis mortaliter inebriari de vino proprio, quod habet in suo cellario?

T2006b - Father seen in hell

181. 26 L: Visio fratris ord. min. de poena patris sui, qui propter enormia peccata luxuriae cum uxore commissa damnatus erat.

HÁZASOK FIGYELMÉBE!
Egy minorita rendi barát imájában elragadtatva meglátta, hogy apja nagy kínzások közepette a pokolban gyötrődik, és ezt mondta neki: Miért vagy erre kárhoztatva, szerencsétlen apám, amikor hivő és jóságos embernek tűntél egész életedben. Ő így felelt: Elkárhozásomnak az az oka, hogy feleségemmel vagyis anyáddal rútul hatalmas bűnöket követtem el, amelyeket sosem gyóntam meg szégyenemben.
Végül a barát magához térve elment anyjához, és elmesélte neki a látottakat, és megtudta az igazságot.
Óh, rossz házasok, vigyázzatok, mert sokan kárhoznak így el!

T3177 - Marriage of daughter and Themistocles

182. 27 Q: Exemplum ex Valerio Maximo li. VI. ca. 2. allatum de patre filiam cui nuberet Themistoclem consulente.

FÉRJVÁLASZTÁS
Valaki egyszer megkérdezte Themisztoklészt, hogy egyetlen leányát szegény, de jó erkölcsű vagy gazdag, kevésbé derék emberhez adja-e. Akinek ő így válaszolt: Inkább egy pénzben szűkölködő férfit, mint emberben szűkölködő pénzt akarok.

T5276 - Wife, husband sins with

183. 27 X: Libro Apiario Thomas (Cantimpratensis) refert (II, 30, 55.) quendam, propter illicitas et inhonestas contrectationes cum uxore propria, quadam nocte, cum ad secessum ivisset, omnia viscera edidisse. (Of. Discipuli Promptuar. ex. M 16 et. Spec. ex, ed. Majoris, Sodomia 8.)

NATURALIZMUS
Cambriai városban egy nős ember illetlenkedve és erkölcstelen módon élt együtt feleségével. Íme, amikor egy éjjel ilyeneket csinált és félreeső helyre kellett mennie, hasa szétrohadván belei az árnyékszékbe estek. Amikor ordítva visszatették az ágyra, nyilvánosan megvallotta vétkét. Mivel úgy érezte, hogy keze szinte elég a pokolbéli tűzben, nagy kínjában levágatta, és úgy három óra múlva szánalmasan kilehelte lelkét az ördöggel együtt.

cf. T3073 - Lioness, adulteress

184. 27 Y: Exempla varia de continentia et castitate animalium: scil. elephantis, leonis, ciconiae.**) Deinde smaragdo non sustinente luxuriam, de camphora. (Afferuntur ex Philos. de Animalib., ex Plinio, e Proprietatibus rerum Barthol. Anglici li. XII., ex Alberto Magno de Mineralib. li. XII. Inveniuntur autem omnia et alia similia in Physiologo, de quo v. supra notam ad num. 108.).
 
**) Cf. Gesta Rom. 181. et 82.

A HITVESI HŰSÉGRŐL
Plinius mondja az állatokról, hogy az elefántok nem foglalkoznak szerelemmel, csak ha utódot akarnak. Ez is csak kétévente egyszer fordul elő. És a hím nem érinti meg a nőstényt, miután megfogant. Ugyancsak Plinius írja, hogy az oroszlán szagról megérzi a nőstény félrelépését, ha nem mosta meg magát, és megragadja és meg is bünteti. Bartholomaeus A dolgok sajátosságairól írott XII. könyvében mondja, hogy a gólyahím a nőstény életében megőrzi a fészekhez való hűségét és nemzetségi kötelességét. De ha valami hűtlenséget vesz észre a nőstényen, nem él vele tovább együtt, hanem rögtön átdöfi, megfosztja tollától és megöli a gólyák tömege előtt. Amint a dolgok természetéről írott könyv mondja, az a tapasztalat is.
Az érzéketlen kövekről rneséli Albert Az ásványokról írott XII. könyvben, hogy megfigyelte, hogy a smaragd nem képes a bujálkodást elviselni. Egy király ugyanis gyűrűben smaragdot hordott az ujján, amíg feleségét nem ismerte. A vele való együttlét után nyomban észrevette, hogy három részre törött. Ugyanezt mondja a kámforról is.

T3025 - Lepers, unafraid

185. 28 D: De leprosis non timendis ex. narrat Gerson, cancellarius Parisiensis.

ISTENI DIDAXIS
Volt egyszer két ember. Egyikük a leprásoknak volt a papja, aki irtózatában egy ablakot készített és azon keresztül hallgatta meg azok vallomástételét, és adta át nekik az oltáriszentséget. És isteni bosszúból arcának és testének az a része, amelyet a leprások felé fordított, teljesen egészséges maradt. A másik felét viszont teljesen megfertőzte a lepra.
A másik pedig az volt, akit a leprások szolgálatára rendeltek, de iszonyatában ablakon keresztül nyújtott nekik alamizsnát, és leprás lett.
Végül Krisztus megtisztította ezt a leprást azáltal, hogy megfelelő gyónást és kötelező vezeklést rótt ki rá, amikor ezt mondta: eredj! – és elküldte őt a papokhoz, és megparancsolta, hogy végezze el azt a tisztet, amit Mózes parancsol...

T4539a - Soul shown heaven and hell

186. 29 R: Exempl. boni et mali principis, primum adespoton, alterum ex Helinando et Vincentio Bellov. Spec. histor. III, 6. de quodam fratre ord. Cist., cui cum ageret in extremis, beatus Benedictus animam eius e corpore eduxit et ostendit ei mansiones electorum et supplicia damnatorum.

NÉPNYÚZÓK SORSA
Egy cisztercita rendi barát látta, amikor végét járta, hogy boldog Benedek kivezérelte lelkét testéből, és megmutatta neki a kiválasztottak sok-sok lakhelyét és a kárhozottak büntetéseit. Látott ott többek között valakit, akit az ördögök megnyúztak, sóval összemorzsoltak és tüzes rostélyon megégettek. Amikor megkérdezte kínzatásának okát, ezt mondták neki: Hatalmas fejedelem volt, kegyetlenkedett alattvalóival, és kifosztotta a szegények javait, ezért kínozzák őt isteni ítéletből a gonosz lelkek.
Óh, féljetek ti is urak, nehogy ilyen büntetésre jussatok!

T1914 - Eucharistia, St., glorification of

187. 30 circa finem: De glorificatione fidei SS. Eucharistiae, miraculum, quod evenit in episcopatu Brixiensi et narratur in Promptuario exemplor. Discipuli (F. 12.)

HALOTTÉGETÉS
Volt a bresciai püspökségben egy Guido de Lacha nevű ember, aki nagyon önmegtartóztatónak látszott, és olyan szentnek tartották az emberek, mint Keresztelő Szent Jánost. Valójában nagy eretnek volt. Meghalt, és olyan tisztességtétellel temették el, mint egy szentet.
Azután nyomozni kezdett utána az eretnekek vizsgálóbírója, és hiteles tanúk alapján úgy találta, hogy gonosz eretnek volt. A zsinaton a püspökkel és a többi bölccsel együtt úgy határozott, hogy égessék meg a halott csontjait.
Amikor a nép jelenlétében a tűzbe vetették a csontokat, íme, az ördögök rögtön a tűzből a levegőbe emelték, és ott felfüggesztve tartották úgy, hogy a népnek úgy tűnt, hogy a csontok állnak a levegőben, az ördögök viszont egyáltalán nem látszottak. A nép akkor a püspök és a barátok, azaz a vizsgálóbíró és társai ellen kiáltani kezdte, hogy irigységből akarják elégetni ennek a szent férfiúnak a csontjait. Ezután a püspök nagyon megijedt és a templomba szaladt, hogy misét mondjon: Salve sancta parens etc. – nehogy Krisztus vallását kísértésbe vigyék. Amikor felmutatta a misén Krisztus testét, íme, felkiáltottak a levegőben levő ördögök: Óh, Guido de Lacha! Amíg tudtunk, védtünk téged, de tovább már képtelenek vagyunk, mert megjelent Krisztus, aki nagyobb nálunk.
A csontok ezután a tűzbe estek és elégtek, az emberek pedig dicsőítették az oltáriszentség segítségét.

T2135 - Fools, four

188. 31 I: Visio S. Arsenii (Gesta Rom. 165.) ex Vitis Patrum (ed. Rosw. 506b, 635b, 681a). Cf. supra no. 3, 9, 134.

cf. T4416 - Sins, major, not feared

189. * 32 L: Exemplum do quodam heremita narratur, qui dixit: Domine deus, custodi me tamen a minoribus et quotidianis peccatis, a maioribus bene me ego ipse custodiam. Et cecidit in maiora propter praesumptionem.

MUNKAMEGOSZTÁS
Egy remetéről mesélik, aki ezt mondta: Istenem, Uram, őrizz meg a kisebb és mindennapi vétkektől, a nagyobbaktól majd magam őrzöm meg magamat. – És a nagyobbakba esett bele elbizakodottsága miatt.

Exemplum do quodam heremita narratur, qui dixit: Domine deus, custodi me tamen a minoribus et quotidianis peccatis, a maioribus bene me ego ipse custodiam. Et cecidit in maiora propter praesumptionem.

T284 - Antony, St., vision of

190. 32 L: Visio S. Antonii, qui vidit totum mundum laqueis plenum, qui tantum humilitate scil. verae poenitentiae evadi possunt. (Vitae Patr. ed. Rosw. 551b).

T4431 - Slackness, temptations of

191. 32 R: Tentatio in taedio. In Serm. Thesauri.

PROGRAM
Ezt a példát olvassuk egy emberről, aki oly szomorú volt a kísértések miatt, hogy megundorodott az olvasástól, az imádkozástól és attól, hogy valami jót cselekedjék. És íme egy alkalommal megjelent neki Krisztus, mondván: Miért szomorkodsz? Kelj fel és az én szenvedésemen keseregj, és megszabadulsz. – Úgy is tett, és megszabadult.

cf. T4736 - Temptation of monk

192. 32 U: Tentatio monachi Anastasii.

AZ ÖRDÖGÖK HASZNA
Olyan nagy szerzetes volt az az Anastasius, akiről az olvasható, hogy negyven éven át száz ördög kísértette őt, hogy a nekik való ellenállással kiérdemelte azt, hogy az ördögök engedelmeskedtek neki. Parancsára így kolostort készítettek száz barátnak mindenfajta műhellyel. Vizet is vezettek hozzájuk messziről, a hegyeken túlról föld alatti vízvezetékeken keresztül.

T4737 - Temptation resisted and crown

193. 32 U infra: Discipulus cuiusdam senis septies tentatus, sed tentationibus non devictus, cui magister suus in excessu mentis septem coronas praeparatas vidit. Vitae Patr. (ed. Rosw. 590b et Discipuli Sermones de Temp. CLI F.)

AZ ÁLLHATATOSSÁG JUTALMA
Egy idős ember lelkére kötötte tanítványának, hogy ne térjen nyugovóra engedélye és áldása nélkül. Amikor egyszer a barát a parancsnak engedelmeskedve virrasztott, hétszer kísértette meg őt az ördög, hogy menjen aludni, mert az öreg már elaludt, de a barát nem nyugodott bele a kísértésbe. Az öreg pedig, íme, elragadtatva hét koronát látott, amelyek tanítványának voltak előkészítve, és megkérdezte őt, mit cselekedett. És az azt válaszolta, hogy hétszer kísértette meg őt az ördög.
Az öreg megértette, hogy annyi koronát érdemelt, ahányszor ellenállt.

T164 - Alms for sleeping

194. 33 K: Legitur in Vitis Patrum de quibusdam sanctis in heremo, qui elemosynam operibus manuum adquisitam dabant, ut illa pro ipsis dormientibus oraret «et sic lucrarentur etiam tempus dormitionis.»

A SZERVEZÉS MAGASISKOLÁJA
Egyes szentek kezük munkájából másoknak alamizsnát adtak azért, hogy azok imádkoztak érettük, amíg aludtak. Így még az alvás idejét is kihasználták.

T3332 - Monastery joined after song

195. 33 K inferius: Quidam audiens fratres in claustro tempore noctis cantare «Te Deum laudamus», dixit: ecce illi deum festinant laudare, tu vero vis in lecto tota nocte dormire? Et sic se redarguens religionem intravit.

A PÉLDA RAGADÓS
Egyszer valaki hallotta, hogy a szerzetesek éjnek idején a Te Deum laudamus-t éneklik, és ezt mondta: Íme, ők azon serénykednek, hogy Istent dicsérjék, te pedig egész éjjel aludni akarsz az ágyadban?!
És így dorgálva magát, ő is szerzetes lett.

T280 - Anthony, St., hermit, and St. Paul

196. 34 Q: De S. Antonio et Paulo eremitis. (Vitae Patr.)

CSODÁLATOS VENDÉGSÉG
Példa Szent Antalról: Egyszer, amikor eszébe jutott, hogy egyetlen barát sem szolgált előtte remeteségben az Úrnak, és emiatt szentebbnek érezte magát azoknál, álmában égi szózatból meghallotta, hogy egy őnála sokkal nagyobb remete is él, mégpedig Pál, az első remete. És felkereste őt.
Mivel a reggeli órájában érkezett hozzá, a nyugati szél dupla adag kenyeret hozott nekik. Amikor Antal elcsodálkozott ezen, Pál azt felelte neki, hogy az Isten ételt ad neki mindennap olyan tájt, és most a vendég kedvéért duplázta meg a kenyéradagot. Hogy melyikük ossza el ezt a kenyeret, azt Pál alázatosságból a vendégre bízta, őt tartva méltóbbnak, de Antal ezt átengedte az öregebbnek. Végül mindketten rátették kezüket, s egyforma részekre osztották a kenyeret. Amikor Antal hazatérve cellájához közeledett, látta, hogy angyalok viszik Pál lelkét az égbe. Rögtön visszafordult, és ott találta Pál testét, aki éppen térdelve imádkozva halt meg. Antal ezután alázatosságban haladt útján.

T4749 - Temptation resisted by vision of Christ (?)
T30 - Abstinence and longevity

197. 34 R: De longaevitate abstinentium. S. Vincentius (Ferrer?)

A HOSSZÚ ÉLET TITKA
Ádámtól egészen Noéig majdnem 1500 vagy még több éven át egyetlen ember sem evett húst és halat, hanem csak gyümölcsöt és vizet ivott – és így sokáig, 900 vagy még több, akár 1000 éven át is éltek.
Azután, a vízözön után kezdtek az emberek húst és halat enni és bort inni, de csak egyszer naponta: délben, és akkor az ember napjainak száma 300 év lett – amint a Genesis mondja.[1]
Majd Dávid korában kezdtek vacsorálni is, és ekkor csökkent le az ember élete a Zsoltár szerint: A mi éveinknek napjai hetven esztendő; és amiatt, hogy fokozatosan egyre többet eszünk, még tovább csökken életünk.[2]

[1] 1 Mózes 9.
[2] Zsolt 89, 10.

T1411 - Damnation of many

/Cf. P200, P277, P362, P383/

198. 35 L: De iusta damnatione peccatoris. Legitur inter Miracula (?).

A SZOLGA BÉRE
 Egy ember, aki egész életében mindig pazarlóan és gonoszul élt, halála órájához érkezve meglátta, hogy az ördög áll előtte. Megszólította: Ki vagy te? Az ördög azt felelte: Én vagyok a te urad, akit szeretsz. Mivel mindig nekem szolgáltál, lerovom hát neked bűneid jutalmát. – Az a szerencsétlen ezeket hallva megijedt, meredten forgatta szemeit ide-oda, hogy ne lássa az ördögöt, de az mindenfelől tekintete elé ugrott. Emiatt kétségbeesve kiáltozni kezdett, mondván: Megidézlek, ördög, téged, megidézlek az Isten könyörületessége elé, és ott felelek neked. Az ördög mondta: Én is megidézlek téged az Isten ítélőszéke elé, és ott állok majd veled – és így szállt ki az ember lelke.
Állítólag kinyilatkoztatott, hogy a szerencsétlen lélek így kezdett beszélni a Bíró előtt: Uram, ki tele vagy könyörületességgel, szenvedésedre és anyád érdemeire kérlek téged, könyörüljél rajtam, és szabadíts meg ettől az ördögtől. – Erre az ördög bizonyságot téve Isten ítéletéről, így szólt: Azt mondtad, hogy amikor eljön az ideje, ítéletet teszel. Ítéld meg, hogy ő az enyém bűnei miatt! Akkor a Bíró ezt mondta a léleknek: Miért nem gondoltad meg életedben, hogy igaz bűnbánattal hívd segítségül az irgalmat? Miért maradtál meg állhatatosan a bűnben? – Erre az elnémult, a Bíró pedig ítéletet hozott, mondván: Az ördögnek adlak, mivel neki szolgáltál. Szenvedésemet és szeretetem jótéteményeit életedben nem ismerted meg, mivel a vétkek eltérítettek. Ezért nem vagy méltó arra, hogy megszabadítsalak. – És az ördög így a pokolba ragadta a lelkét.

T4540 - Soul sold by drunkard

199. 36 R: De eo, qui vendidit animam suam diabolo et eam una cum corpore perdidit. In libro Apum di. V. (recte II, 56, 2. Cf. Pauli 280.)

LÉLEKVÁSÁR
Néhány jámbor férfi a kocsmában egyre inkább belemelegedett az ivásba, és beszélgetni kezdtek a következő életről. A közöttük levő gonosz így szólt: Rászednek minket a klerikusok, mivel azt találják ki, hogy a lélek ez után az élet után is él. – Mindenki kinevette szaváért. Íme azután megjelent egy magas ember, közéjük telepedett, és úgy tűnt, hogy velük iszik. Megkérdezte, hogy mi volt ez a beszéd közöttük. A gonosz akkor
elismételte szavait, hozzátéve: Szívesen eladnám lelkemet egy jó piacon. – Miután megállapodtak az árban, a férfi rögtön kifizette a pénzt, és áldomásként tele kupát ürítettek mindenki derültségére. Miután beesteledett, a vásárló így szólt: Ha valaki kötőfékkel vagy zabolával megkötözött lovat vásárol, nemde a vásárló tulajdonába kerül a fék is. – Miközben mindenki nevetett, rögtön kijelentette az ördög magát, mivel ő volt az ember képében. Rémületet keltett, és mindenki szeme láttára testestül, lelkestül elragadta őt.

T1411 - Damnation of many

/Cf. P198, P277, P362, P383/

200. 36 Z: De multitudine damnatorum Meffret.

RELATIVITÁS
Egy párizsi mester halála után megjelent a püspöknek, és elmondta, hogy elkárhozott. És többek között azt is megkérdezte a püspöktől, hogy áll-e még a világ. A püspök ezt mondta: Miért kérded? Az így felelt: Annyi lélek szállt le ezekben a napokban a pokolba, hogy nem is gondoltam volna, hogy ily sok ember élt a világon.

201. 37 C: De rege filium captivum redimere volente. S. Vincentius (Ferrer?)

T3591 - Paradise, hermit, and St. Bernard

202. 37 K: De paucitate electorum S. Vincentius (Ferrer) in Serm. et aliud exemplum simile ostendens ex 3000 animabus solum tres salvatos esse.

STATISZTIKA
Egy lyoni esperes lemondott javairól és remete lett. Több éven keresztül a pusztában élt. Halála után megjelent az őt követő lyoni esperesnek, és amikor az a másik világról kérdezte, ezt mondta: Óh, János, gyakorolj bűnbánatot! Hosszú út áll ugyanis előtted. Azon a napon, amikor meghaltam, 3000 lélek távozott el ebből az életből, de közülük csak öten üdvözültek: én és boldog Bernát, aki ugyanazon a napon halt meg. Mi ketten később az égbe szállunk, a másik három a purgatóriumba szállt le. Nyilvánvaló viszont, hogy ötünkön kívül mindenki elkárhozott.

T3983 - Proud, avaricious, and envious, fable of

203. ** 39 D: Fabula de superbo, avaro et invido. (V. in Append. sub no. II. 1. p. 37.)

VETEKEDŐ POLGÁROK
Egy városban élt három polgár. Az egyik felettébb kevély, a másik rendkívül kapzsi, a harmadik nagyon irigy volt. Hallott róluk a király, magához hívatta mindegyiket, és ezt mondta nekik: Kérjetek, amit akartok, ígérem, hogy megadom annak, aki elsőnek kér, amit kíván úgy, hogy a dupláját kapja az, aki másodiknak kér, és a harmadiknak hasonlóképpen dupla annyit adok, mint a másodiknak.
Veszekedni kezdtek, a kevély nem akart elsőnek kérni, nehogy a többieket tekintélyesebbnek tartsák azért, mert többet kaptak nála, és kijelentette, hogy utolsónak kell kérnie, nehogy ősi pompája és tisztessége megrövidüljön. A király bele is egyezett, hogy ő legyen az utolsó, hogy nagyobb becsülete legyen. A kapzsi a mohóságától indíttatva kijelentette, hogy ő arra áhít, hogy minél többet birtokoljon, és a király megengedte neki, hogy kérjen másodiknak.
Az irigy a többiek elleni irigységében azt kérte magának, hogy vájják ki egyik szemét, s így a másodiknak kettőt vájjanak ki, és a harmadiknak ezenkívül egyik kezét is vágják le. Így teljesüljön a király ígérete, hogy az első kérést megduplázza.

204. 40 T: Exemplum refert Arnoldus (in Gnotosolito) super illud Mat. XIX, (29.): Omnis qui reliquerit etc.

205. 40 X: Ex. de comite quodam lubrico, qui conversus est auditis in ecclesia Ezech. XVIII. (21,22) verbis: Quacumque hora ingemuerit homo etc.*) «Et post mortem eius super sepulchrum eius inventum est scriptum literis aureis hoc dictum Psal. (CVI, 20.): Misit Dominus verbum suum etc.»

*) Loco cit. Ezech. tantum ad sensum simile quid invenitur.

HOPPON MARADT ÖRÖKÖSÖK
Egyszer egy pogány fejedelem meghallotta, hogy egy püspök ezt az igét prédikálja: »Mindenki, aki elhagyja apját … értem, százannyit fog kapni és örök életet nyer« – és megkérdezte a püspököt, hogy ki mondta ezeket. Felelte a püspök: Krisztus urunk mondta ezeket.
A pogány azon nyomban szétosztotta mindenét az Istenért, megkeresztelkedett, majd hamarosan meghalt. Akkor pogány fiai összegyűltek, hogy a püspök fölött törvényt tegyenek, és az atyai javakat követeljék, mivel az elsőszülött sem kapott meg semmit, ami neki volt ígérve. A püspök kényszerítve így felelt: Be tudom bizonyítani, hogy Urunk szavának igazsága szerint »százannyit kapott és örök életet nyert«. – És mindenki előtt a sír fölött állva megparancsolta a halottnak, hogy mindenki hallatára feleljen: Százannyit kaptam és örök életem van. – Mivel nem hitték el, kinyitották a sírt, és a halott kezében írást találtak, amely ugyanezeket a szavakat tartalmazta.

206. 40 Z: Visio Pauli abbatis e Vitis Patrum.

KATHARZIS
Pál apátban megvolt az a képesség, hogy az emberek gondolatait megismerje. Íme, látott egyszer néhány fényes lelkű embert, amint beléptek a templomba és angyalokat, akik örvendeztek. Látott pedig egy embert is, akinek mint egy szerecsennek karikát fűztek az ördögök az orrába, és annál fogva vonszolták. Angyala szomorúan követte messziről. Az apát sírni kezdett. De később megpillantotta őt, amint kilépett a templomból, és angyala örvendezett, az ördögök pedig messze álltak tőle. Megkérdezte az illetőt, mindenki előtt, és az megvallotta, hogy nagy paráználkodó volt, de a prédikáció most meghatotta, és így megtisztult.

T2861 - Judgement of impious youth

207. 41 D: Ex. narrat S. Vincentius (Ferrer) de quodam iuvene scelerato, qui in somniis se vidit trahi ad iudicium et prae timore subito canus factus est.

T4261 - Serpent Jaculus

208. 41 G: De serpente venenoso qui mordet radicem alicuius arboris et omnes fructus eius morsu venenati efficiuntur. Ex. S. Vincentii sermone. (Cf. Gesta Rom. 176b et 185.)

T617 - Bernard, St., sermon of

209. 41 I: De efficacitate praedicatonis S. Bernardi in conversione peccatoris. Meffret in sermone.

LÁNCAIT VESZÍTŐ BŰNÖS
Amikor egyszer Bernát prédikált, volt két bűnnel teli csavargó. Közülük az egyik látva, hogy a nép gyülekezik a prédikációra, így szólt: Én is elmegyek. A másik erre azt mondta: Minek visz téged az ördög a prédikációra, amikor soha semmi jót nem cselekedtél? – De az mégis elment.
Látta pedig őt Bernát, és azt is, hogy nagy bilincset cipelt a nyakán, és mindjárt gondolta, hogy az ördögök el akarják vonni a beszédtől. Még tüzesebben kezdett prédikálni a bűn ellen, hátha bűnbánatra indul Krisztus szenvedésének példáján. Mit is mondjak többet? A bűnös embert áthatotta a beszéd, és sírni kezdett. Látszott, hogy könnyei nyomán egy láncszem megoldódott bilincséről, és így mindegyik könnycseppre leesett egy láncszem, amíg teljesen le nem oldódott bilincse. A beszéd után Bernát magához szólította, és a biztatására a bűnös megvallotta minden vétkét, és ettől fogva szentül élt.

210. 42 S: De audiendo verbo Dei exemplum duarum ollarum, mundae et sordidae. Vitae Patr. l. IV, c. 106. (?)

ÉRVEK ÉS FAZEKAK
Egy barát ezt mondta egy idősebbnek: Bármit hallok az írásokból, semmit sem jegyzek meg, hanem mindent elfelejtek. – Volt pedig ott két fazék. Az öreg azt mondta: Tégy vizet az egyik edénybe, azután öntsd ki! Az úgy is tett. Mondta az öreg: Újra tégy úgy! – És amikor többször így cselekedett, azt mondta az öreg: Hozd ide most mindkét edényt, és nézd meg, melyik a tisztább. Az így felelt: Amelyikbe vizet öntögettem. Erre az öreg: így van azokkal is, akik hallgatják Isten igéjét; bár semmi nem marad meg belőle, mégis tisztábbak lesznek.

211. 42 T: Ex. ex narratione Jacobi de Vitriaco**) et S. Vincentii de Valencia aliorumque. De diabolo innumerabiles pixides habente, ex quibus ungebat in sermone aliquibus aures, aliis oculos, aliis ora, aliis pectus, aliis bursas illorum.

**) Inter exempla I. Vitriacensis a Crane edita non inveni.

ÖRDÖGÖK A MISÉN
Látta egyszer egy szent férfiú, hogy a prédikáció alatt az ördögnél számtalan sok szelence volt. Ezekből egyeseknek a fülét, másoknak a szemét, némelyeknek a száját vagy a keblét, másoknak az erszényét kente be. Látni ugyanis, hogy egyesek a prédikáció alatt bűneik megvallására sietnek, mivel megoldódtak bilincseik, amelyeket az ördögök tettek nyakukba, hogy visszahúzzák őket. De a legtöbbet megkötözve fogva tartják. Esküvel készerítették az ördögöt feleletre, hogy miért cselekszik így. Azt felelte, hogy látható, hogy a prédikáció hatására sok lélek megtér, és így az ördögök legyőzetnek. Ezért fáradozik azon, hogy bekenje egyeseknek a fülét, hogy inkább az ott ülők beszélgetéseit hallgassák, mint Isten igéjét. Másoknak a szemét keni meg, hogy elaludjanak. Megint másoknak a száját, hogy ne vallják meg bűneiket, végül sokaknak a keblét, nehogy szívből higgyenek és megtörjenek, némelyeknek pedig az erszényét, nehogy elégtételre vezéreltessenek. Azok pedig, akiket megbilincselve majd kiszabadulva lehetett látni, az olyan bűnvalló bűnösöket mutatják, akiket az ördögök nem tudtak visszatartani a gyónástól A legtöbb embert pedig – jóllehet áthatja őket a beszéd és készülnek is a bűnvallásra – mégis visszahúzzák az ördögök.

T3298 - Minstrel scoffs at sermon

212. * 43 BB: Legitur in vita beati Amandi episcopi, qui cum praedicaret, quidam ioculator irridebat eum et sic verbum Dei contemnebat et aliis contemnendum ostendebat. Qui arreptus est a diabolo et se ipsum lacerans unguibus et dentibus exspiravit.

Legitur in vita beati Amandi episcopi, qui cum praedicaret, quidam ioculator irridebat eum et sic verbum Dei contemnebat et aliis contemnendum ostendebat. Qui arreptus est a diabolo et se ipsum lacerans unguibus et dentibus exspiravit.

T4233 - Sermon, bells played during

213. * Ibid. inferius: Legitur de S. Francisco, qui dum praedicaret in castro Citernae, quaedam mulier cum cymbalo pulsando irridebat. Praemonita a S. Fran. noluit oboedire. Tandem S. Fran. dixit: Tolle, tolle diabole quod tuum est. Et statim in aëra rapta per daemones exstitit et deinceps non est visa.

JOGOS TULAJDON
Ferencről olvassuk, hogy amikor Citerna városában prédikált, egy asszony cimbalmot verve kicsúfolta. Amikor Ferenc megintette, nem akart engedelmeskedni. Ezután Ferenc ezt mondta: Vidd el, vidd el, ördög, ami a tiéd. –És az asszonyt az ördögök azon nyomban a légbe ragadták, ás ezután többé sose látták.

Legitur de S. Francisco, qui dum praedicaret in castro Citernae, quaedam mulier cum cymbalo pulsando irridebat. Praemonita a S. Fran. noluit oboedire. Tandem S. Fran. dixit: Tolle, tolle diabole quod tuum est. Et statim in aëra rapta per daemones exstitit et deinceps non est visa.

214. 43 DD: Pastor viso bufone ad saepius audiendum sermonem commotus. (Cf. Discipuli Serm. de Temp. 17 M., ubi simile quid de quodam fratre narratur, sed sine applicatione ad audiendam praedicationem.)

T1235 - Conversion by crucified Christ

215. 44 C: Quidam homo lubricus poenitentiam differens tandem apparitione Christi crucifixi conversus.

T4741 - Temptation resisted by fire

/Cf. P31/

216. 44 E: In Vitis Patrum (ed. Rosw. 579a) legitur ex. heremitae a muliere tentati, qui digitos manuum igne combussit et sic tentationem vicit. (Cf. Discipuli Serm. de Temp. CXXV. O. et Jac. de Vitriaco 246. cum notis ed. Crane p. 237.) V. supra n. 31.

T3999 - Purgatory shown

217. * 44 G: Legitur libro de donis Spiritus Sancti (Stephani de Borbone), quod iuvenis quidam ingressus purgatorium S. Patricii, inter varias poenas animarum vidit circulum ferreum constipatum clavis acutissimis, in quibus quasi in chorea vertebantur plures compluti continue igne sulphureo, quorum etiam viscera corrodebantur usque ad ossa. Angelus requisitus quid haec essent? respondit: Tales sunt et tali supplicio plectuntur omnes, qui choreis et clamationibus impudicis vel saltibus, amplexibus, osculis, tactibus, ludis et verbis concitant ad libidinem alios et se.*)

*) In editione narrationum Steph. de Borb. quam Lecoy de la Marche curavit, non inveni, sed legitur fere iisdem verbis hoc exemplum in Promptuario Discipuli C 9, ubi etiam e libro de donis depromptum affertur. Pelbartum e Discipuli farragine hausisse verisimillimum est.

VILÁGI GYÖNYÖRÖK BÖJTJE
Egy ifjú Pátrik purgatóriumában a lelkek különféle büntetései között látott egy éles szögekkel kivert vasabroncsot, amelyekben mint tánc közben, forgolódtak többen, állandóan kénes tűztől égetve, és húsuk is egész csontig le volt rágva.
Amikor megkérdeztek egy angyalt, hogy miért történik ez, így felelt: Olyan emberek ezek, és ilyen büntetéssel bűnhődnek, akik tánccal, szemérmetlen kurjongatásokkal vagy ugrándozással, csókokkal, mások fogdosásával, játékkal vagy szavakkal bujaságra indítanak másokat és magukat.

Legitur libro de donis Spiritus Sancti (Stephani de Borbone), quod iuvenis quidam ingressus purgatorium S. Patricii, inter varias poenas animarum vidit circulum ferreum constipatum clavis acutissimis, in quibus quasi in chorea vertebantur plures compluti continue igne sulphureo, quorum etiam viscera corrodebantur usque ad ossa. Angelus requisitus quid haec essent? respondit: Tales sunt et tali supplicio plectuntur omnes, qui choreis et clamationibus impudicis vel saltibus, amplexibus, osculis, tactibus, ludis et verbis concitant ad libidinem alios et se.

218. 45 O: Mulier, quae choreis et cantilenis assueta et assidua erat, turbine in altum rapta et a spiritu maligno crudeliter verberata. Ex Apiario (li. II.) ca. 7. (Discipulus, de Temp. 154 G.)

HALÁLOS VIGALOM
A cambrai püspökségben egy asszony nagyon hozzászokott a daloláshoz és a tánchoz, és szüntelenül azt csinálta. Amikor egyik nap is éppen ezt művelte, hirtelen egy forgószél a magasba ragadta, és ott egy rossz szellem kegyetlenül megverte. Többen az ütéseket is látták és a csattogást is hallották, de az ütlegelőt nem tudták megpillantani. Hallották az asszonyt is, amint kiáltozik a levegőben. Egy kis idő múlva leesett, és rettenetes látvány volt holtában.

219. Ibid. inferius miraculum in regno Hungariae cca. ann. 1480 vel quasi eventum, quod v. apud Szilády l. c. 6. in adnot.

KÁRHOZATOS NÉPSZOKÁSOK
Az előzőhöz nagyon hasonló csoda esett meg Magyarországon úgy 1480 körül, amit egy szent életű nemes férfiútól hallottam, amikor több kanonoknak mesélte. Annak a nemesnek a birtokán történt abban a faluban, amely a Kapusnak nevezett víz mellett fekszik. Egy asszony több társával férfiruhában más és más álarcot öltve alakoskodott. Íme, egyszer az asszonyt, amelyik vezérként hívta a többit össze, amikor egyik szomszédjának a házában ugrált a többiekkel együtt, a körtánc közepéről kiragadta az ördög – méghozzá olyan titkon, hogy nem is tudták, hova lett. Amikor észrevették, hogy nincsen ott vezérük, keresni kezdték, hova tűnhetett a középről. Mivel nem lelték, kimentek a házból. És íme, mindegyik ott levő férfinak és nőnek a füle hallatára kiáltozni kezdett a Kapus mocsarába ragadott asszony, és szomorú hangon jajveszékelt: Jaj, jaj, jaj!... Kiáltozására mindnyájan megrémültek.
        Mivel késő este volt, senki sem mert kimenni a mocsárba, hogy megnézze, mi történik, vagy hogy segíthessen rajta. Amikor azonban már az egész falu felriadt a rettenetes kiáltozásra, egy bátor férfiú, az asszony fia, együtt érezve anyjával, beugrott egy csónakba, hogy megsegítse. Amikor egy kissé eltávolodott a parttól, íme, oly heves szélvész majd vihar tört ki a levegőben és a vízen, hogy a csónak is veszedelemben forgott, és a férfiú megérezve, hogy az ördögök tömege van körülötte, a part felé kezdett kormányozni. Alig tudta elkerülni, hogy a vízbe vesszen.
Amikor a szerencsétlen asszony nagy siránkozással tovább jajgatott, az ördögök kínzásai közepette úgy halt meg, hogy még testét sem találták, és öltözéke sem került elő.

220. 46 T: Visio cuiusdam, qui a iuventute nutritus in deserti monasterio erat, de chorizantibus. Legitur in Vitis Patrum.

ÖRDÖGI TÁNC
Valakit ifjúságától fogva egy pusztában levő monostorban neveltek. Amikor prelátusa utasítására a városba ment, akkor történt, hogy látta a férfiak és asszonyok táncát és játszadozását, aki azelőtt soha effélét nem tapasztalt. S amint nézte, kezdett tetszeni is neki. De íme, isteni kinyilatkoztatásból látta, hogy az összefogódzó kezek közt egy-egy sötét ördög is jelen van. Megijedt tőlük, és soha többé nem lelte ilyenben gyönyörűségét.

221. * 46 Y: Legitur, ut narrat in sermone quidam doctor Paulus (Wann), quod in dioecesi Coloniensi in quadam villa erexerunt spectaculum arietis et choreae, quod sacerdos loci prohibebat, sed illi non curaverunt; et cumesset aeris serenitas, ecce subito fulgur et grando comminuerunt omnes segetes, fructus vinearum et arborum totius ilhus villae et provinciae circumiacentis, ex qua populus ad tale spectaculum convenerat.**)

**) Doctor iste Paulus, quem Pelbartus noster huius exempli auctorem affert, est Paulus Wann, cuius «Tractatus de corea cancionibus instrumentis musicis ad populum Bude(!) praedicatus» in Catalogo Manuscriptorum Bibl. Monacensis (Mss. Latt. VI, 479 = 16229) memoratur. Saeculo XV. floruisse videtur. Sermones eius typis expressi sunt Patay. 1491 et Hagenoae 1499. (Bibl. Card. Simor Strigonii) et postea saepius.

VÁNDORSZÍNÉSZEK
A kölni egyházmegyében az egyik faluban játéknézést és táncmulatságot tartottak, amit a helyi pap megtiltott, de az emberek nem törődtek vele. És jóllehet tiszta idő volt, íme, hirtelen villámlás és kőeső tizedelte meg a falu és a környező tartomány vetését, szőlőskertjeinek és fáinak gyümölcsét, ahonnan a nép a látványosságra összegyűlt.

Legitur, ut narrat in sermone quidam doctor Paulus (Wann), quod in dioecesi Coloniensi in quadam villa erexerunt spectaculum arietis et choreae, quod sacerdos loci prohibebat, sed illi non curaverunt; et cumesset aeris serenitas, ecce subito fulgur et grando comminuerunt omnes segetes, fructus vinearum et arborum totius ilhus villae et provinciae circumiacentis, ex qua populus ad tale spectaculum convenerat.

T1443 - Daughter dressed in worldly fashion
T227 - Angel, mother admonished by

222. 46 Z: Mater filiam suam virginem «secundum cursum mundi» pompose ornans ab angelo monetur et variis Dei plagis praedictis ad poenitentiam convertitur. Meffret in sermone.

MEGGYŐZÉS
Egy leányt anyja a világi divat szerint ékesgetett, haját és arcát cifrán díszítette, és úgy tett, hogy minden tekintetben világiasan, hívságokban éljen, holott a leány arra szánta el magát, hogy az Istennek szolgáljon. Ezért az Úr angyala megjelent az anyjának, mondván: Mivel úgy cselekedtél lányoddal, és őt a világ szerint nevelted, íme, Isten ítéletéből mától megfonnyadnak a te kezeid. Ha pedig nem bánod meg bűneidet ezekben a napokban, négy héten belül meghalsz, és elkárhozol, és ez idő után minden gyermeked meghal. Az anya ezután igaz bűnbánatot tartott.

T3712 - Persians, son deserts to

223. 47 F: Ex Gestis Rom. (c. 138.)

224. 47 H: Ex Apiario (l. II.) ca. 77. (De chorea et eius poena horribili.)

BIKA A TEMETÉSEN
Egy léha asszony Brabantban az egyik faluban gyakran szokott táncmulatságokat és egyéb játékokat rendezni. Történt egyszer, hogy a férfiak egy körben játszottak, és az egyik a labdába akart ütni, botja kiesett a kezéből, és az asszony fejét találta el, aki meg is halt.
Amikor a pap eljött, hogy vigíliát mondjon a halottért, íme az ördög sötét bika képében üvöltve szembejött vele. A koporsót a testtel együtt ledöntötte, és szarvaival úgy átszúrta, hogy mindenfelé szétszóródtak a belek, és nem lehetett elviselni a bűzt. Miután mindenki elmenekült, végre a következő napon eltemették a szent helyen kívülre vetett testet.

225. 47 I: Ex eodem (l. II.) ca. 76. (De eadem materia, ad quam v. ea, quae sub titulo Ünneprontók in ephem. hung. Ethnographia XI. 1900. commentatus sum.)

A MEGSÜTÖTT TÁNCOSNŐ
Volt egyszer egy 14 éves kislány, akit megszállt a tánc iránti vágy. Amikor egyszer estig táncolt és játszott, hazament és kifáradva elaludt. Álmában úgy látta, hogy lovasok jöttek érte, elragadták és elvitték egy sötét völgybe. Tűzön megsütötték, és izzó üszköt tettek a szájára és a szívére. Amikor felébredt, teljesen meg volt égve, és húsa fájdalmasan és bűzösen darabokban esett le róla. Mivel az emberek a bűzt nem tudták elviselni, kitették egy magányos helyre, hogy ott temessék el.
Íme, milyen kárhozatos dolog hívságokat és táncot hajszolni!