Karthauzi Névtelen
SZENT GYERGY MÁRTÍRNAK INNEPÉRŐL[1]
(Érdy-kódex)
(Részlet)
Ett elkezdetik Szent Gyergy mártírnak dicsőséges élete. Miért régi időben volt az ő szent támadása, idejit az okáért és napját semmi írásban nyilván nem találhatjok. De miért akármikoron lett légyen, anyaszentegyház bizonnyal vallja, hiszi és az szent mártíromok közé számlálván nagy tisztességgel illi az ő szent innepét. Miképpen kedég szent mártíromságot szenvedett légyen, és miképpen viaskodott pokolbeli erdeggel, az sárkánnyal, ez világi fejedelmekkel keresztyén szent hit mellett, és miné számtalan népeket hajtott légyen az szent hitre ő ájojtatos prédikálásának és érdemének miatta, megismertetik az ő szent életéből.
Dicsőséges Szent Gyergy mártír támada Kappadócia országból, kinek ő atyja vala hadviselő vitéz fejedelem. Az ő atyja halálának utána, miként régi szokás vala, szálla reá az vitézség. És mikoron egy időben lova hátán mene Líbiának tartományában és az várasban, kinek Silena vala neve, pogán királ bírván. Mely váras mellett vala egy nagy régi álló tó, és lakozik vala őbenne egy nagy halálos sárkány, kinek még sok fegyveres népek sem árthatnak vala, de mind elízi vala őket. És felhágván az várasnak kőfalára, az ő nagy dohos lehelésével megdögleti vala az várast, és számtalan népek halnak vala meg döghalálnak miatta. Annak okáért szerzének oly szerzést az királ az várasbeli palogárokkal, hogy minden napon két-két johot adnának őneki, hogy csak reájuk ne jőne. Mikoron kedég elfogyott volna immáran johok, szerzék azt, hogy egy barmot és egy embert adnának őneki, kire az sors esnék, hogy csak az sokaságot megótalmazhatnák. Mikoron azért immáran mind fiok, leányok elfogyott vóna, egy napon esék az sors az királnak leányára, ki vala egyetlen egye az királságnak. Azt látván az királ, hogy az ő leányát az sárkánnak ítélték vóna, mondá az palogároknak: „Mind aranyamat, mind ezistemet elvegyétek és országomnak hason felét, csak hagyjátok meg énnekem az én leányomat, és ne haljon ilyen szernyű halállal meg.” Mondának az sok népek: „Tudjad, királ, hogy ha az te leányodban bel nem teljesejtended az szerzést, mind házadat, mind temagadat megégetönk.”
Hogy a királ azt hallotta vóna, ottan elfakada sírni, és siratja vala az ő édes leányát, mondván: „Jaj énnekem, én édes leányom! Mit tegyek immáran én teveled, és mit szóljak, ha látom én immáran az te menyegződet?” És az népre fordulván mondá: „Kérlek titeket, engedjetek énnekem avagy csak nyolc napi haladékot, hogy sirassam az én szerelmes leányomat!” Mikoron az népek megengedték vóna, az nyolc napok beltelvén, esmeg nagy haraggal az várasbeli nép meg hozjá jeve mondván: „Királ, mire veszted el az szegény népet az te leányodért? Íme, immáran mind meghalunk az sárkánnak lehelése miatt!” Látván azért az királ, hogy semmiképpen nem szabadojthatná meg az ő leányát, felőtözteté őtet szép királi ruhákban, és nagy sírással megölelgeté és apolgatá[2] őtet, és mondá: „Jaj énnekem, én édes leányom! Én tetűled magzatokat várok vala én királi ölembe feltartanom és éltetnem. De ím, elmégy, hogy a sárkánytúl megszaggattassál. Jaj énnekem, én édes leányom! Várom vala, hogy kilenb-kilenb fejedelmeket hívassak az te menyegződbe, és az én királi palotáimat kilenb-kilenb drágakevekkel felékesejtsem, és ez világi eremeket, vigasságokat lássak. Immáran kedég elmégy, hogy az sárkántúl elszaggattassál.” És azonképpen megölelgetvén őtet, nagy sírással elbocsátá őtet mondván: „Ó, jobb volt vóna énnekem, ha teelőtted megholtam vóna, honnem tetűled ezenképpen elmaradtam vóna és téged elvesztettelek vóna.” Ottan azért az szép királi magzat leesvén ő atyjának lábai előtt, áldomást kérvén őtőle. Mikoron azért nagy sírással megáldotta vóna, elbocsátá őtet, és vitézeket kilde el ővele, kik elkésérnék, és megőriznék, mint lenne dolga.
Mikoron azért az szép királi magzat az tó szélén leilt vóna, és ott siratná ő ifjúságát és ő nemzetességét, az mennyei kegyelmes Úristennek akaratja szerént dicsőséges Szent Gyergy vitéz lova hátán jutván az váras mellé, látá az szép királi magzatot az tó mellett sírnia, és megkérdé őtet, mi dolga vóna. És mondá őneki az király leánya: „Jó ifjú vitéz, ilj fel hamar lovadra, és fuss el hamar, és ne halj meg énvelem egyetembe!” Monda őneki Szent Gyergy vitéz: „Ne akarj félni, szerető leányom, de mondd meg énnekem, mit vársz ett, mind az sok nép nézvén!” Monda őneki az király leánya: „Mint látom, jó ifjú, nagy erős szíved vagyon teneked. De miért kévánsz en te meghalnod? Fuss el ennen hamar!” Mondá Szent Gyergy vitéz: „Ennen én addig el nem megyek, míglen énnekem meg nem mondod, mi dolgod vagyon.” Mikoron azért minden dolgát kijelentette vóna őneki, mondá őneki Szent Gyergy vitéz: „Szerelmes leányom, ne akarj félni, mert az én Uram Jézus Krisztusnak nevében tégedet megsegejtlek.” Mondá méges az királ leánya: „Jó vitéz, énvelem el ne véssz, de tenmagadat, mint hamarabb lehet, szabadojtsd meg. Elég, ha én magam elveszek, mert engemet sem szabadojthatsz meg, és tenéked egyetembe el kell veszned.” Mikoron ezeket beszélenék, íme, az nagy sárkán felemelé ő fejét az tóból, és reájok kezde jőni. Ottan az királ leánya reszketni kezde, és mondá Szent Gyergy vitéznek: „Fuss el, jóuram, fuss el hamarsággal!” Ottan azért Szent Gyergy lovára ile, és szent keresztnek jegyével magát megjegyzé, és az sárkány ellen nyomoték. És csucsáját[3] erősen megfogotozván, és ennenmagát Úristennek ajánlván, nekieklelé, és az sárkánt az feldre leejté. Es mondá az leánnak: „Ódd el övedet, és vesd nyakára az sárkánnak! Semmit ne félj, jó leányom!” Mikoron azt tette, úgyan követi vala őtet, mint az szilígy bestye.[4] Azt látván az várasbeli népek, mindnyájan tétova futni kezdének, ki az hegyre, ki az erdőre, mondván: „Jaj minekönk, mert immáran mind elveszünk!” Szent Gyergy kedég int vala nekik, mondván: „Ne féljetek! Ne féljetek, mert azért bocsátott ede engemet tihozjátok Úristen, hogy ez sárkánnak kénjátúl megszabadojtanálak, csak hogy az Krisztus Jézusban higgyetek, és mindentek megkeresztelkedjék, és ottan ez sárkánt megölöm.” Azt hallván ottan mind az király őhozjá tartozókkal, mind az köznépek megkeresztelködének. Szent Gyergy kedég ottan kivonyá fegyverét, és nyakát vágá az sárkánnak, és parancsolá, hogy kivonnák az várasból. És ottan nyolc számú ekrekkel kivonyaták az várasból egy nagy mezőre. Azon napon azért keresztelködének meg húszezer emberek, gyermek nélkil és asszonyállat kil. Az királ azért Asszonyunk Szíz Máriának és Szent Gyergynek nevében nagy szentegyházat rakattata, mely oltárnak alóla élő kútfő származik, kinek italja minden betegségeket megvigaszt. Annak utána az királ nagy számtalan sok pénzt ada Szent Gyergynek, kit mikoron nem akart vóna elvenni, szegényeknek hagyá, hogy osszák. Szent Gyergy azért az királt négy dolgokra tanojtá: elészer, hogy Úristennek egyházának gondját viselné, papokat tisztelné, isteni zsolozsmát szorgalmatossággal hallgatná, és szegényekről mindenkoron megemléköznék. És annak utána megapolgatván az királt, onnan búcsú vévén elméne.
(Érdy-kódex 263–266 – Nytár 4, 385-389)
[1] Sárkányölő Szent György kultusza igen korán meghonosodott hazánkban (ld. Szent István király Nagy legendája 5. jegyzetét). Az Érdy-kódex Szent György legendájának forrása Jacobus deVoragine Legenda aurea c.legendáriuma. Itt csak a legenda első, karakteresebb felét közöljük, mellőzve a szent vértanúságának történetét.
[2] csókolgatá
[3] lándzsája
[4] szelíd állat