Előszó

1. Régi adósság

A nyelvemlékkódexek exemplumaival foglalkozó igen kevés tanulmány egyikében, a Székelyudvarhelyi kódex példáit vizsgálva Waldapfel Imre a következőképpen fogalmaz:

2. Szakirodalmi áttekintés

2.1. Az exemplumkutatás magyar előzményei

Katona Lajos mellett a magyar exemplumkutatás másik említésre méltó alakja Horváth János volt, aki az exemplumok tipologizálására is kísérletet tett. Ő a következőképpen határozta meg az exemplumot:

Az exemplumok típusait két szempont szerint határozta meg. Az egyik szempontja azon alapult, hogy a példában elbeszélt történet hogyan viszonyul a hozzá asszociált tanulsághoz: ez alapján az exemplum lehet morális vagy jelképes. Ha egy történet önként sugározza ki magából a tanulságot, akkor morális típusú, ha viszont csak jelképezi a tanulságot és még további magyarázatra szorul, akkor jelképes típusú. Ez a csoportosítás – bár az exemplumok fontos tulajdonságára mutat rá –, ma már nem tekinthető mérvadónak, ugyanis a gyakorlatban nehezen alkalmazható: rengeteg olyan példa van, amelyeket nem lehetne egyértelműen besorolni ezek alapján a szempontok alapján, és a legkézenfekvőbben magyarázható történetekről is – amelyeket Horváth morálisnak nevezne – elképzelhető, hogy egy szövegbe illesztve jelképes értelmet kapnak, s így további magyarázatra szorulnak.

A kutatás szempontjából ennél még jelentősebb, hogy Dömötör Ákosnak köszönhetően elkészült a magyar protestáns exemplumok katalógusa is.36 A katalógus az alábbi hat tematikus csoportba sorolva közli anyagát, az egyes csoportokon belül abc-rendben haladva: I. Bibliai exemplumok; II. Antik mitikus exemplumok;  III. Legendák és mártírelbeszélések;  IV. Mondák és mondaszerű elbeszélések (ezen belül: a. Ókori történeti mondaanyagok; b. Ördögelbeszélések; c. Keresztény mondák; d. Profán történeti mondák; e. Hiedelemmondák); V. Fabulák és mesék; VI. Állattörténetek. Bár nem egyszerű egy adott exemplum megtalálása e tematikus rendszeren belül, az egyes exemplumok hagyományának gazdag leírása miatt a korábbi exemplumanyag feltárásában is jól hasznosítható (az adott exemplumra vonatkozó szakirodalomnál közli például a Tubach-számot is). Külön hangsúlyt fektet a proverbiumokra, amely a külföldi exemplumkutatásnak is kedvelt témája; a katalógus német nyelvű, részletes kivonata és a Thompson-féle motívumindex alapján összeállított motívummutató jól szolgálják azt a célt, hogy az anyag a nemzetközi kutatás számára is hozzáférhető legyen.

2.2. A GAHOM-csoport37 exemplumkutatásai

1. Azonosító: automatikusan generált.

2. Az exemplum jelzete: a gyűjtemény jelzete és az exemplum száma.

3. Cím: ha az exemplum feldolgozója adta, csillaggal megjelölve.

4. Kontextus: prédikáció, distinctio, titulus.

5. Összefoglaló: a történet legfontosabb epizódjai, különösképpen figyelve az adott variáns jellegzetességére.

6. Kulcsszavak: 5–10 kulcsszó a történet lényegéről és morális vonatkozásáról.

7. Allegorizáció: „ALL” rövidítés szerepel az exemplum leírásában, ha a szöveg tartalmaz allegorikus szövegmagyarázatot (pl. loquendo spiritualiter…).

8. Állítólagos források: a szöveg által hivatkozott forrás. Ha nincs ilyen: NR (= non repéré; ’jelöletlen’).

9. Igazolt források: a kutatások alapján azonosított forrás.

10. Kapcsolódó szövegek: a történet rokonai a gyűjteményen belül, más gyűjteményekben és hasonló műfajokban. A Tubach-katalógus által javasolt párhuzamok kiegészítése.

11. Repertóriumok: az adott exemplumot beazonosító gyűjtemények adatai.

12. Bibliográfia: tanulmányok és művek, amelyek idézik az exemplumot.

13. Kiadás: az adott exemplum kiadásai.

14. Fordítás: az adott exemplum más nyelven.

15. Megjegyzések: különféle észrevételek, például az esetleges illusztrációkra vonatkozóan.

16. Szöveg: amennyiben lehetséges, itt közlik az exemplum szövegét.

17. Vizuális mező: illusztráció esetén a kép adatai.

Az adatbázis jelenleg a következőképpen működik. A keresőfelület öt nyelven érhető el: franciául, angolul, olaszul, spanyolul és németül, ezek közül azonban a francia változat tartalmazza a legtöbb adatot. Sajnos nincs rá lehetőség, hogy valamennyi mezőben keressünk: keresési mezője a feldolgozott exemplumok forrásainak (legördülő menüben választhatunk a gyűjtemények közül); a repertóriumoknak (ezen belül egy külön mező szerepel a legtöbbet használt Tubach-katalógusnak); és az allegorikus értelmezésnek van (két opció van: van-e benne, vagy nincs); ezen kívül pedig szabad szöveges keresésre van lehetőség az exemplumok összefoglalóiban, illetve három mező van a kulcsszavas kereséshez, amelyeket egy kulcsszólistából választhatunk ki. A 17 mezőből tehát csak négyre lehet keresni: a repertóriumra (plusz ehhez lett még egy Tubach-számos mező), az allegorikus magyarázat meglétére, az összefoglaló szavaira, valamint a kulcsszavakra. Emellett pedig az is megadható, hogy egy-egy gyűjteményen belüli exemplumok adataira szűkítsük a keresést.

A tervezetthez képest további hiányosság, hogy az exemplumoknak, úgy tűnik, végül nem adtak címet, és az exemplum kontextusánál gyakran csupán a nem igazán informatív fejezetszámokat szerepeltetik (ld. például: „Contexte: L. III, cap. 16.”). Emellett pedig a sokat ígérő szövegközlést sem találjuk semelyik rekordnál sem.

Az adatbázison még bizonyára sokat fognak fejleszteni, hiszen így még nem egészen alkalmas arra, hogy a címében szereplő elnevezéshez méltón a teljes középkori exemplumanyag tárháza legyen.

3. Munkatársak és munkaeszközök

A Régi Magyar Exemplumadatbázis már meglevő katalógusok alapján készül. Az első és legfontosabb Szabó Zsuzsanna említett szakdolgozata, amely tartalmaz egy nyelvemlékkódexek exemplumait feldolgozó katalógust is. E katalógusnak majd’ mindegyik tétele átkerült az adatbázisba. Eltérések abból adódhatnak, hogy a katalógus exemplumfogalma nem minden ponton felelt meg az adatbázis exemplumfogalmának. Például Szabó Zsuzsannánál bizonyos legendákban szereplő epizódok tartalmi jellegzetességeik vagy magyar vonatkozásuk miatt kerülhettek be a korpuszba; e szempontokat azonban a Régi magyar Exemplumadatbázis nem veszi figyelembe a korpusz kialakításánál. Szabó Zsuzsanna katalógusának adatait időnként javítottuk vagy pótoltuk (pl. oldalszámok, Tubach-szám, párhuzam).

A szakdolgozat Kódexeink exemplumainak szerkezete című fejezetével (32–49.) kapcsolatban megemlítendő, hogy – ahogyan arról a katalógusrész is tanúskodik – Szabó Zsuzsanna nem dolgozott az exemplumok latin forrásaival, tehát az általa leírt jelenségekből nem szabad a magyar anyag jellegzetességeire következtetnünk mindaddig, amíg azokat le nem ellenőriztük a forrásokban (ld. például az exemplumok végén szereplő lezáró formulákat). A Régi Magyar Exemplumadatbázis ebben nagy segítségünkre lehet.

A szakdolgozat katalógusában a következő adatok szerepelnek az egyes példákról: 1) az exemplum sorszáma; 2) az exemplum címe; 3) az exemplum kódexbeli helye; 4) az exemplum rövid tartalmi összefoglalása; 5) a kontextus; 6) bizonyos esetekben a Tubach-szám vagy a Dömötör-féle katalógusbeli szám; 7) és lehetőség szerint a történet nyelvemlékkódexeken belüli párhuzama. Ezek közül az adatok közül a Régi Magyar Exemplumadatbázis átemelte a katalógusokra történő hivatkozásokat és a magyar párhuzamok adatait.

Egyedül az Érdy-kódex esetében történt úgy az exemplumok kigyűjtése, hogy a teljes kódex szövegét átvizsgáltuk. Természetesen ezt a munkát a későbbiekben a többi kódexnél is el lehet majd végezni. A Szabó Zsuzsanna-féle lista azonban megbízhatónak tűnik, a kódexek újracédulázása nem hozna lényeget érintő változást.

4. A Régi Magyar Exemplumadatbázis exemplumfogalma

Nagy jelentősége volt annak, hogy a francia exemplumkutatás eredményeképpen megszületett a Le Goff-féle definíció, később pedig a nagyobb teret engedő, 2009-es új definíció: ez azonban koránt sem jelenti azt, hogy ettől fogva ne okozna problémát annak megállapítása, hogy egy adott szöveghely exemplum-e vagy sem. Így például a funkcionális definíció felől nézve az exemplumgyűjtemények létezése már önmagában kérdéseket vet fel. A Le Goff-féle definíció szerint az exemplum általában prédikációban található, és ott – a szövegkörnyezetéből adódóan is – valamilyen tanulságot közvetít. E funkcióra fókuszáló definíció szerint tehát a tipikus exemplumokat prédikációkban találjuk. Azonban mivel már maguk a prédikációkészítők is külön egységként tekintettek az exemplumokra, egy idő után külön összegyűjtve, exemplumgyűjtemények formájába is elkezdték terjeszteni őket. Az exemplumok ezekben az esetekben természetes környezetüktől kiszakítva léteznek: nem tételt bizonyítanak egy beszédben, hanem egyszerűen egymás mellé rakott történetekként jelennek meg. Aktuális funkciójukat tekintve lényegében nem is exemplumok, hanem csak azok lehetnek belőlük. Ha nagyon sarkítani akarnánk a dolgot, úgy is fogalmazhatnánk, hogy az exemplumgyűjtemények nem exemplumokat tartalmaznak, hanem olyan narratív szövegeket, amelyek különféle (formai, tartalmi, retorikai stb.) szempontok miatt kifejezetten alkalmasak arra, hogy egy nagyobb szövegbe illesszék őket.

Ilyen történeteket azonban nemcsak az exemplumgyűjteményekben találunk: lényegében bármilyen történet szerepelhet exemplum funkcióban egy hosszabb szövegben, ha alkalmas arra, hogy valamit bizonyítsanak vele. Ilyen lehet például egy mirákulum, egy legendarészlet vagy akár egy teljes legenda is. Vagyis: nem is az exemplumok, hanem az exemplumként is felhasználható történetek adatbázisát kellene létrehozni, amely lényegében a középkori magyar nyelvű narratív anyagot tartalmazná. Ez a megközelítés valószínűleg közelebb is áll a középkori gyakorlathoz: csak azért, mert egy adott legenda esetében van rá bizonyítékunk, hogy egyszer felhasználták exemplum funkcióban, miért ne feltételeznénk, hogy más legendákkal is hasonlóképpen tettek? Végső soron valószínűleg úgy kerülünk legközelebb a történettel való bizonyítás középkori gyakorlatának megértéséhez, ha nem azt vesszük figyelembe, hogy egy adott történet szerepelt-e már valaha exemplum funkcióban, hanem minden legendára lehetséges exemplumként tekintünk. Mint alább látni fogjuk: a legenda lényegéből adódóan példázat.

Ez az elméleti megfontolás nemcsak amiatt tűnik célravezetőnek, mert az exemplumként felhasznált/felhasználandó történetek önmagukban, beszédbe illesztés nélkül is előfordulnak. A teljes narratív anyag feldolgozása mellett szólnak azok az esetek is, amikor a beszédbe illesztett, narrációt tartalmazó szövegegységek eltérő típusai kezdik ki az általánosan elfogadott exemplumdefiníciót. Vannak például olyan szerkezetű, szentekről szóló beszédek, amelyek úgy közlik az adott szent életét, hogy életének egyes epizódjait egy-egy tétel bizonyításaképpen mesélik el. Ilyen esetben a legenda exemplumok sorozatából épül fel. Az egy-egy tétel bizonyítására hozott tények azonban nem minden esetben tartalmaznak narrációt, így az ilyen szerkezetű legendáknak ezek az egységei alkalmatlanok arra, hogy más szövegben exemplum funkcióba kerüljenek. A kifejezetten narratív szövegegységek és a narratív elemeket teljesen nélkülöző részek között azonban olyan sokféle átmenet létezik, hogy a legideálisabbnak az a megoldás tűnne, ha az egész legendát feldolgoznánk (ld. A legenda szerkezetéből adódó exemplumok. A legenda mint erények példájának sorozata c. részt).

Ezt a megközelítést Szabó Zsuzsanna dolgozata is sugallta, aki a következőképpen írt erről a kérdésről:

„Az Érdy- és a Domonkos-kódex példái annak a fajta legenda-mondásnak az esetei, amikor a szent egész élete erények példája, nagyságának hirdetője, s így minden egyes részlete valamely erény kiemelkedő exempluma. Így a legenda vagy az azt elmondó prédikáció egyes részletei mind felfoghatók egy-egy példaként.”

Ez alapján úgy tűnik, hogy végül az összes variáns bekerülhetett volna egy későbbi adatbázisba.

A Régi Magyar Exemplumadatbázisnak (egyelőre) nincsenek olyan ambíciói, hogy feldolgozza a teljes középkori magyar nyelvű narratív anyagot. Azt azonban állítjuk, hogy az exemplumanyagot ilyen nézőpontból kell figyelni. A tipikusnak gondolt exemplum fogalma ugyanis minden egyes pontján labilis: számtalan határeset bizonyítja, hogy a korpusz körvonalai mennyire bizonytalanok.

Azonban azt sem tagadjuk, hogy létjogosultsága van a klasszikus értelemben vett, tipikus exemplum fogalmának. Az adatbázis leírási rendszere lehetővé is teszi ezek gyors és egyszerű elérését. A tipikus exemplumnak két fő tulajdonsága van: valamilyen kontextusba van ágyazva (prédikáció, legenda vagy értekezés), és tartalmaz valamilyen igazolandó tételt. Az egyes variánsok adatlapján úgy olvasható le, hogy az adott esetben ilyen értelemben vett exemplummal van-e dolgunk, hogy megállapítjuk: 1) van-e kontextusa; 2) kapcsolódik-e hozzá valamilyen igazolandó tétel. Ha a történet kontextusfüggetlen és az „Igazolni kívánt tétel” elnevezésű mező nincs kitöltve, az azt jelenti, hogy a részlet nincs szövegbe ágyazva és nem bizonyít semmiféle tételt: vagyis nem „tipikus exemplum”.

Az alábbiakban négy olyan esetet fogunk bemutatni, amikor mérlegelni kell a szövegrészlet esetleges exemplum funkcióját: ilyenek a hasonlatok, a legendák, a mirákulumok és a bizonyításos szerkezetbe illesztett legendarészletek.

4.1. Az exemplum funkció és a hasonlatok

„lelki tanulságot vét róla példa szerént Albumazar Algasel. Íme, látjuk természet szerént, mikoron az fényes Napnak alája jut ő forgása szerént az Holdnak, homályos teste megfogja tőlünk az Napnak fényét, és úgy láttatik, hogyha elveszne az Napnak fénye; ha pedig elmégyen alóla, ottan esmeg kibocsájtja hozzánk ő világosságát az Nap. Azonképpen vagyon az bűn embernek lelkében: homályosságot tészen Isten között és ember között, hogy Úristen az ő szent malasztjával nem fér és nem adhatja világát embernek, míg az bűnnek sötétsége közbe vettetett.” (Érdy-kódex 005a)

„kiről úgy mond Aranyszájú Szent János példát hozván reá. Íme, mikoron ez világon valamely családos ember meghal, minden rokonsági, háza beli nemzeti és jó baráti siratják és feketébe öltöznek gyászolván; azonképpen emberi nemzetet, mikoron az végső napra jut, menny, föld, egek, csillagok siratják és gyászolják veszedelmét.” (Érdy-kódex 007a)

4.2. Az exemplum funkció és a legendák

Mint már fentebb is utaltunk rá, a legenda műfaj igen izgalmas ütközőpont az exemplum fogalmával kapcsolatban. A legenda – az exemplumhoz hasonlóan – lényegéből adódóan bizonyít valamit: a szent életrajza a szentség bizonyítása, a szent szenvedései és csodái kiválóságáról tesznek tanúbizonyságot. A szentek életét a híveknek is tanították: a szentek az erényes élet mintái voltak, példaként álltak a keresztények előtt. A legendának tehát elemi tulajdonsága a példázatos jelleg. Mint említettük, sem a dolgozatnak, sem az adatbázisnak nem célja a teljes magyar nyelvű legendaanyag feldolgozása. A legendák exemplumokkal való szoros összefüggését bemutatandó álljon itt néhány példa az izgalmas határesetekből.

A Szent Ferenc-legenda részleteit tartalmazó, csonkán fennmaradt Simor-kódex három olyan egységet tartalmaz, amelyet a szöveg példának nevez.

1) RMEx 0037a (Simor-kódex 2–3): „Hallgass immár ez mellé példákat, kit vete boldog atyánk ő fiainak, leányinak eleikbe ez szent alázatosságról és az tökéletes engedelmességről, mondván: Tekintsetek az zöld fára [...].”

2) RMEx 0038a (Simor-kódex 3–6): „Más példa ez tökéletes szent alázatosságról, kit mi szent atyánk vete önnönmagáról, ekképpen mondván: Íme, szerető atyámfiai [...].”

3) RMEx 0039a (Simor-kódex 6–8): „Harmad példát vete boldog atyánk az szent alázatosságról és a tökéletes engedelmességről, az holttestről. Úgy olvassuk, hogy némikoron ez szentséges ember ül vala ő társi között, és gondolkodik vala szerzetességnek tökéletességéről [...].”

A példákat Szent Ferenc meséli társaink. A három részletből kettő nem is igazán nevezhető történetnek. Inkább a korábban említett hasonlatokhoz állnak közel (Szent Ferenc a zöld fa példájával mutatja be, hogy milyen a jó szerzetes; Szent Ferenc az engedelmes és alázatos szerzetest a halott testhez hasonlítja). A harmadikban viszont van valamiféle narrációs mag (Szent Ferenc arról tanít, hogy hogyan viselkedhet alázatos szerzeteshez méltón akkor, amikor a káptalani gyűlésen tiszteletben és megvetésben is része lesz). Lehetne úgy értelmezni, hogy a címszerű felvezető mondatok alkotják a szöveg keretét, amely az alázatosságról akar tanítani, és erre hozza a három exemplumot. Ebben az esetben exemplum funkcióban szerepelnek ezek a részletek. Ha azonban úgy értelmezzük, hogy ezek csak Szent Ferenc életének epizódjai, akkor nem tűnnek exemplumnak, legalábbis a két hasonlat jellegű rész biztosan nem. Így talán inkább Jézus paraboláihoz, példázataihoz hasonlítanának.

E három részletet és ezek Virginia-kódexben található párhuzamait a Szabó Zsuzsanna-féle lista nem tartalmazza, Gergely Magdolna azonban számol a Simor-kódexszel. A Régi Magyar Exemplumadatbázisba bekerültek, hiszen a címek miatt értelmezhetők úgy a történetek, hogy valamilyen állítást bizonyítanak. A helyzet bonyolultságát azzal tükrözi az exemplumok adatlapja, hogy a Műfajtipológia szempontjánál a következő kategória szerepel: „legendarészlet, a szent tanításai,” illetve az exemplum elhelyezkedésénél olvasható az az információ, hogy a történet kontextusfüggetlen. E kategóriák magyarázatát lásd később.

Ennél jóval egyértelműbb esettel van dolgunk a Tihanyi kódex szeretetről szóló prédikációjában. Itt beszédbe szőve, egy tétel bizonyítására hangzik el Szent Elek legendája: vagyis exemplum funkciója van. A következőképpen indul a prédikációba szőtt legenda:

„Ezekkel keresé meg [tudniillik az isteni szeretet kincsét] az boldog Szent Elexius, kiről imígyen olvastatik. Az Szent Alexius római nemes úrnak, Eufemianusnak fia vala [...].”

A teljes legenda ismertetése után pedig visszatér a szöveg a prédikációs kerethez:

„Meghala azért ez boldog Szent Elexius, mikoron írnának Urunknak születésének utána háromszáz és kilencvennyolc esztendőbe. Így keresé azért meg az szent szeretetnek kincsét az boldog Szent Elexsius, kiben halálig megmarada, kivel továbbá az mennyei boldogságot is megvevé, kit engedjen minekünk és adjon Atya és Fiú és Szentlélek Isten. Amen, amen.” (Tihanyi kódex 19–29, Nyt. VI. 10–15.)

Előtte egy rövidebb legendarészlet is szerepel a prédikációban, Szent Erzsébetről:

„hogy pedig úgy legyen, imez példából inkább megérthetitek. Példa. Úgy olvastatik az boldog Szent Erzsébet asszonyról, ki magyari királynak leánya vala [...].” (Tihanyi kódex 18–19, Nyt. VI. 9–10.)

Ez a két részlet egy prédikáció logikai rendjébe illesztett, szentről szóló történet. Szent Elek legendája – ha szokásoshoz képest kicsit tömörebben is, de – teljes egészében szerepel benne, olyan formán, mint egy legendagyűjteményben. Erről a legendáról tehát van olyan adatunk, hogy exemplumpozícióban szerepelt, így felvehető és felveendő a Régi Magyar Exemplumadatbázisba. Ettől függetlenül nem egyértelmű, hogy egy teljes legendát exemplumnak nevezhetünk-e. Ez a hosszúság nem jellemzője az exemplumnak (ellenpélda azonban pl. az Exemplum mirabile), s Szabó Zsuzsanna nem is veszi fel listájába, csak a Szent Erzsébetről szóló epizódot; Gergely Magdolnánál azonban mindkettő szerepel.

A legendákkal kapcsolatban a következő irányelveket követi az adatbázis. Teljes legendát csak akkor veszünk fel, ha az egyszer valahol már exemplum funkcióban szerepelt. Ebben az esetben viszont azokat a szövegvariánsokat is közöljük, ahol éppen nem exemplum funkcióban van (ld. a Három tüzes lándzsa történetét). Az adatbázis ugyanis elvont szövegfogalommal dolgozik: a történet egyes variánsai ugyanaz alá az elvont történet alá tartoznak: nem külön-külön történetek, hanem ugyanazon történet különböző megjelenési formái. Ezt tükrözi az RMEx-szám után következő betűjelzés is: az imént említett RMEx 0039a jelű exemplum tehát az elvont RMEx 0039-es számú történet Simor-kódexbeli változata, az RMEx 0039b pedig ugyanennek egy Virginia-kódexben található variánsa. Ez a szövegfogalom is hozzájárult ahhoz, hogy az adatbázis nyitott a legendák korpusza felé.

4.3. Az exemplum funkció és a mirákulumok

A legendákhoz kötődő határesetekhez szorosan kapcsolódik a csodák, vagyis mirákulumok kérdésköre. Knapp Éva a következőképpen foglalja össze a mirákulum fogalma körüli nehézségeket:

4.4. A legenda szerkezetéből adódó exemplumok. A legenda mint erények példájának sorozata

Szabó Zsuzsanna imént említett, a Három tüzes lándzsával kapcsolatos idézetében már szerepelt az a fajta legendamesélési mód, amely olyan szerkezetet eredményez, melyben a legenda minden epizódja exemplumként funkcionál. Íme egy újabb olyan pont, ahol az exemplum és a legenda kategóriái nehezen elkülöníthetők. Lássunk egy példát egy ilyen prédikációra. Az Érdy-kódex Sziénai Szent Katalin életéről szóló beszéde – melynek forrása Caracciolus volt, s nála is ugyanez a szerkezet található – a következőképpen kezd bele a legendába:

„másod tanulságunk lészen szűz Szent Katerina asszonynak életében hét jeles és kiváltképpen való lelki jószágokról, kikben éle és használa Úristennek malasztja miatt, kikben megismertetik az ő szentséges mivolta.” (Érdy-kódex 274b)

A legenda innentől pontokba szedve és egy-egy szempont alá besorolva közli a szent életének egyes epizódjai, ilyen formán:

„Harmad jeles lelki jószág, kiben éle szűz Szent Katerina, mondatik ez világi testi keménység, kit megismerhetünk ez három alább mondandókból. Először ételben és italban. Másodszor ruházatban és háló ágyban. Harmadszor vigyázásokban és imádságokban. Először mondám, hogy keménységet tartott ételében, italában, mert ritkán olvastatik mind ő kisded gyermekségétől fogva, hogy húst evett volna, kinek annakutána mindenestől fogva elveté őtőle, de csak kenyeret és gyümölcsöt evett, tizenkét esztendős korában pedig fű gyökérrel élt. Bort pedig mikoron ivott, oly igen megvizezte, hogy alig érzette az bor szagát, de annak is ellene monda tizenöt esztendő után.” (Érdy-kódex 276a–276b)

Mint látjuk, nem mondható ki egyértelműen, hogy ezek a részletek exemplumok lennének, hiszen a fenti példa is inkább egy szokásos cselekvésről szól, nem pedig egy konkrét eseményről. Az ilyen szerkezetű legendák szövegegységei ezek között a végletek között mozognak: van, hogy semmilyen narratív elem nincs a bizonyítandó tétel után, máskor pedig egyértelműen történettel van dolgunk. A legjobb megoldás talán az lenne, ha ezek közül csak azok kerülnének be az adatbázisba, ahol valami egyedi esemény elmesélésével bizonyítják a szent egy-egy erényes tulajdonságát; az adatbázis elsősorban erre fog törekedni.

5. A Régi Magyar Exemplumadatbázis leírási rendszere

A Régi Magyar Exemplumadatbázis három fő szempont szerint írja le a nyelvemlékkódexek exemplumait:

I. A forrással és a kontextussal kapcsolatos adatok: e rész adatai azt a célt szolgálják, hogy az exemplum azonosítható és visszakereshető legyen. Emellett részben itt nyerhető ki az az információ is, hogy a történet adott variánsa ténylegesen exemplum funkcióban van-e: itt szerepel az az adat, hogy a történet szövegbe van-e illesztve. A másik mező, amely információval szolgál az exemplumfunkciót illetően, az a következő szempontnál szereplő „Igazolni kívánt tétel” mezője: ha itt szerepel adat, akkor nemcsak beszédbe van illesztve a történet, de bizonyít is valamilyen tételt.

III. A párhuzamos szövegekhez kapcsolódó információk: e rész azokról a párhuzamos szövegekről tartalmaz adatokat, amelyek valamilyen formán kapcsolódnak az adott történethez (pl. hivatkozott források, közvetlen források, párhuzamos magyar variánsok, exemplumkatalógusok stb.).

E szempontokon belül az adatlapok a következő információkat tartalmazzák az egyes rekordokról.

I. A forrással és a kontextussal kapcsolatos adatok

1) Index, azaz RMEx-szám: egy négyjegyű szám, amely az exemplum azonosítását szolgálja. Maga a szám nem bír semmiféle többletjelentéssel: attól függően kapja a történet a számot, hogy hányadikként került be az adatbázisba. Ha egy történetnek több variánsa is létezik az anyagban, akkor a szám mellett még egy betű is szerepel, pl. RMEx 0128a, RMEx 0128b.

2) Forráskódex: a hordozó megnevezése, amelyben az exemplum található. Ezek jelenleg a következők lehetnek: Bod-kódex, Cornides-kódex, Debreceni kódex, Domonkos-kódex, Érdy-kódex, Érsekújvári kódex, Gömöry-kódex, Guary-kódex, Horvát-kódex, Kazinczy-kódex, Könyvecse az szent apostoloknak méltóságokról, Lázár Zelma-kódex, Lobkowitz-kódex, Margit-legenda, Nádor-kódex, Nagyszombati kódex, Példák könyve, Sándor-kódex, Simor-kódex, Székelyudvarhelyi kódex, Teleki-kódex, Tihanyi kódex, Virginia-kódex, Winkler-kódex.

3) Lap vagy levél: az exemplum forráskódexen belüli pontos helyének meghatározása (sorszámokat nem adunk meg; ha két oszlopra van osztva a lap, a jobb oldalit „a”, a bal oldalit „b” betűkkel különböztetjük meg). Ha egy adott kódex esetében többféle számozás is használatos, akkor a szakirodalom által kevésbé használtat zárójelben közöljük (a használatosabbnak általában a Nyelvemléktárban is szereplő számozást tekintjük). Pl.: RMEx 0019: Cornides-kódex, 126–127 (63v–64r); RMEx 0128b, Érdy-kódex, 238a–238b.

4) Modern kiadás, 5) Kötet, 6) Kötet oldalszáma: az adatbázis jelenlegi feldolgozottságánál modern kiadás alatt minden esetben a Nyelvemléktárat értjük. Pl.: RMEx 0004: Nyelvemléktár VIII, 39.

7) Kódex címe/tartalma: ennél a szempontnál két fő változat létezik. Az egyik, ha a kódex egyetlen, összefüggő korpuszt tartalmaz: ebben az esetben ennek címét adjuk meg. Pl. az Érdy-kódex esetében az Epistole et evangelia dominicalia ac festivalia per anni circulum cum pastillis et legendis suis; a Domonkos kódex esetében: Szent Domonkosról és a domonkos rend életének kezdeti szakaszáról szóló mű (a kódexben nem szerepel cím, ezért itt a tartalmát adjuk meg).

A másik változat: nincs se cím, se tartalom megadva, ha a kódex vegyes tartalmú. Ebben az esetben a következő szerepel: vegyes. Pl. Bod-kódex, Cornides-kódex, Lázár Zelma-kódex stb.

8) A kódex alegysége: ez a leírási szempont abban ad tájékoztatást, hogy az adott exemplum a kódex főbb tartalmi egységein belül hol található. Pl. a Domonkos-kódex esetében az RMEx 0025-ös számú exemplum a következő alegységeken belül található: Kódex alegység #1: A dömés szerzetesek élete: bűneik és ezektől való megszabadulásuk; Kódex alegység #2: A domonkos szerzetesek és a gyónás. Ez a mező a keresőfelületen egy „+” jel segítségével tetszőleges mennyiségben bővíthető. A tájékozódás megkönnyítése érdekében tartalomjegyzékek készültek az egyes kódexekhez, amelyek a nyitóoldalon található „Források” feliratra kattintva érhetők el.

10) Befogadószöveg címe/témája: ha az exemplum szövegbe illesztve szerepel, akkor itt adjuk meg, hogy miről szól a befogadószöveg. Ha a kéziratban szerepel valamilyen cím a beszéd előtt, akkor azt adjuk meg; ha nem található cím, akkor itt egy rövid témamegjelölés olvasható. Pl. Adventban másod vasárnap episztolája; vagy: Úrnak nevében kezdetik az Szent Barlámnak élete. Kérem azért én, ki ezt írtam, mindazokat, kik ez könyvecskét olvasandók, hogy szeretettel olvassák, mert igen szép (Szent Barlám élete).

II. Az exemplum formai és tartalmi adatai

11) Exemplum címe: az exemplum címe van, ha a) a történet elején rubrumozással vagy aláhúzással egy részlet ki van emelve; b) a történet előtt szerepel a „Példa” szó, vagy egy ennek megfelelő variáns; c) a történet egy tartalomösszefoglaló mondattal kezdődik; d) a történetnek mai értelemben vett címmegjelölése van. Pl. Itt olvastatik egy példa Szent Margit asszonynak aureolájáról avagy arany koszorújáról, ki őneki adatott vala az Úristentől az ő tisztaságos szüzességéért; vagy: De lássuk meg immár ez mellé az példákat, kiket vete ez boldog atya az ő fiainak, leányinak eleibe ez szent alázatos engedelmességről; vagy: Szép példa.

12) Exemplum tartalma: a történet rövid összefoglalása a főbb szereplők és fordulatok említésével.

13) Exemplum szövege: ebben a mezőben olvasható a történet olvasmányos, modernizált helyesírású átirata, melyet az adatbázis munkatársai készítettek (egy-egy jellegzetesség szisztematikus megtartásán túl [pl. szerint helyett szerént] nem törekedtünk az adott kódex nyelvállapotának, nyelvjárásának megőrzésére). A keresőfelületen szabadon kereshetünk az átírt szövegek bármely szavára.

14) Kulcsszavak: a történetben található szereplők, helyszínek, cselekvések, tárgyak vannak itt kiemelve. Olyan fogalmak is megtalálhatók itt, amelyek szorosan kapcsolódnak a történethez, de a szövegben nem szerepelnek. Pl. a „Szent atyák élete”-hivatkozás mellett szerepel a mű ismertebb címe is, a Vitae patrum; vagy a ritka „regula” szó mellett meg van adva a „szabály” szó. A kulcsszavak terén a bőségre törekedtünk: a francia adatbázissal szemben nincs meghatározva, hogy hány darab lehet belőlük. A mező a keresőfelületen egy „+” jel segítségével tetszőleges mennyiségben bővíthető újabb kulcsszó-mezővel, és amint gépelni kezdünk benne, megjelenik az ajánló lista, amelyben válogathatunk a felvitt kulcsszavak közül.

15) Ünnep: ha az exemplum valamilyen ünnepre írt prédikációban szerepel, akkor annak nevét ebben a mezőben közöljük, lehetőség szerint latinul is. Pl.: Hétben hagyó vasárnap [Dominica Sexagesimae]; vagy: Szűz Mária foganatja.

16) Az exemplum logikai előzménye: ez a leírási szempont abban az esetben van kitöltve, ha az exemplum beszédbe illesztve szerepel a forrásban. A beszéd exemplumot megelőző részének összefoglalását tartalmazza; világossá teszi, hogy hogyan illeszkedik az exemplum a beszéd logikai szerkezetébe, a distinctiók rendjébe. Az „Igazolni kívánt tétel” mellett ez az a mező, amelyből megtudhatjuk, hogy a történet az adott szövegkörnyezetben milyen hangsúlyt kapott, mely elemeit emelték ki ahhoz, hogy a szövegbe illesszék. Pl. RMEx 0002: Distinctio végén. Ha a halál órájában megítéltetik a lélek, miért van szükség az utolsó ítéletre? Harmadik magyarázat: elvégezetlen okoknak beteljesedéséért.

17) Igazolni kívánt tétel: ebben a mezőben minden esetben közvetlenül az exemplumból vett idézet szerepel. Az esetek többségében a történet előtt szerepel a bizonyítandó tételmondat, de olyan is előfordul, hogy az exemplum után még olvasható egy összefoglalás is. Lehetőség szerint mindkettőt közöljük. Pl. RMEx 0002: „Mind az tevő, mind az neki engedő egyenlő kínnal kínoztatnak. [...] Annakokáért méltán halasztja Úristen az olyan ítéletet az utolsó ítéletre”; RMEx 0078: „mert a halál megfosztja és megüresíti ez világnak szeretőit három szerű jótól. Először: minden ez világi hív dicsőségtől.”

18) Exemplum mivoltra utaló szó: az exemplum műfajiságáról és a korabeli felhasználók  megítéléséről adhat tájékoztatást (műfajmegjelölés és önreflexió), hogy szerepel-e a történetben valamilyen exemplumra utaló szó. Erre vonatkozó adatok találhatók ebben a mezőben, mely minden esetben szövegből vett idézeteket tartalmaz. Ilyenek lehetnek a következők: pl. „példát olvasunk emellé”; „ki megmutattaték imilyen példából”; „kiről ilyen példát ír”; „itt kezdetik némely csodatétel”; „rettenetes példa”; „imez példából megtetszik. Szép példa.”

19) Exemplumbokor: ennél a szempontnál két opció közül választhatunk: „igen” vagy „nem”. Amennyiben exemplumbokorral van dolgunk, a következő mezőben (20) Exemplumbokor tagjai) találhatjuk az exemplumbokor többi tagjának RMEx-számát. Pl. az RMEx 0021 esetében: 0023+0024. Exemplumbokornak tekintjük azokat az összekapcsolt történeteket, amelyek ugyanazon tétel bizonyítására hivatottak egyazon beszéden belül. Az ilyen típusú történetek összetartozását gyakran az exemplum mivoltra utaló szó is jelzi. Pl. a Tihanyi kódex hattagú exemplumbokránál (RMEx 0122, RMEx 0123, RMEx 0124a, RMEx 0125a, RMEx 0126a, RMEx 0127) az igazolandó tétel a következő: „ez prédikációnak harmadik része lészen különb-különb példákról, kikkel Úristen kijelentette, hogy édesanyja minden bűn nélkül fogantatott és születtetett.” Az exemplumbokor exemplum mivoltra utaló szavai az egyes történeteknél: „első példát”; „más példánk”; „harmad példánk vagyon”; „negyed példánk vagyon”; „ötöd példánk vagyon”; „hatod példát ír”.

21) Exemplumutalás: az exemplumutalások esetében a történet nincs részletesen kifejtve, csak tömörítve, utalásszerűen tartalmazzák a cselekmény legfontosabb elemeit. Általában valamilyen ismert történetet idéznek csak fel (pl. a Bibliából), de olyan esettel is találkozhatunk, amikor a szöveg egy másik helyén található a részletesebben kifejtett változat (pl. az RMEx 0129a jelű exemplumban a következő utalás olvasható: „ha ki ennek nyilvábban való eredetit és végezetit meg akarja tudni, Szent Brúnó atyánk életében megtalálja.”). Az adatbázis azokat a töredékes említéseket is tartalmazza, amelyek valamiféle rövidítésnek tűnnek, s talán teljes formában szerepelhettek a latin forrásban. Pl. RMEx 0144: „Kiről sok példákat és bizony dolgokat olvasunk, hogy mikoron meg nem jegyeznek valami ételt, italt, avagy Úr Jézusnak és az Szűz Máriának nevét nem említik, gyakorta megcsalatnak ördögtől.” Vagy: RMEx 0105: „Ezeknek felette ezen Magyarországban támasztott három egyéb halottakat: egy vízben holt szolgát és két kisgyermeket, kik rövidségnek okáért elhagyatnak.” Mint említettük, a szakirodalomban találhatók olyan vélemények, miszerint az exemplumutalások a narratív exemplumokkal szemben csak emblémaként jelképeznek egy történetet (emblematikus exemplumok, figurális exemplumok), ezért a klasszikus értelemben vett exemplumok vizsgálatakor kihagyandók. Az adatbázis mégis felveszi őket, hiszen – ha tömör formában is, de – a korabeli narratív anyagot hordozzák, és sokszor árulkodóak a szöveg fordítóját vagy a kódex szerkezetét illetően.

a) konklúzió vagy összefoglalás (ez időnként egybeesik az igazolandó tétellel); pl. RMEx 0020: „Mindezekben és ezekhez hasonlatosokban, kiket látunk és hallunk, megérthetjük az felsőket és az mennyeieket. De vannak némelyek oly igen parasztok, gorombák, hogy ez ilyeneknek miatta semmit nem értnek, hanem miképpen oktalan barom, csak az földiekben foglaltatnak, kikről úgymond Szent Dávid próféta az zsoltárában: Ne akarjatok lenni olyanok, miként ló és szamár, kiknek nincsen értelmük.” Vagy RMEx 0022: „Annakokáért mi is könyörögjünk az Szűz Máriának, hogy esedezzék az ő szent fiának előtte, és nyerje minekünk is az örök boldogságot, mindörökkön örökké.”

b) lezáró fohász, könyörgés (ennek vettük a gyakran szereplő „Amen” szót is); pl. RMEx 0015: „Ave Mária, Jézus!”; RMEx 0051a: „Ezeket megmondván lelkét boldogságosul Úrnak megadá, kit urunk az ő szent anyjával és az ő nagyanyjával, az örök boldogságra vőn, mely boldogságot adjon nekünk Atya, Fiú, Szentlélek Isten! Ámen.” RMEx 0136: „Engedjen malasztot reá urunk Jézus Krisztus, Amen.”

c) megszólítás (a prédikátor megszólítja a híveket); pl.: RMEx 0132a: „Íme, szerelmes atyámfiai, mind lelki tanulságból, mind példából megismertetik, miért hasznos és üdvösséges volt Urunk Jézusnak kisded gyermeki személyben ez világra jőni, kiért hálaadásokkal tartozunk ő szent irgalmának.” Vagy: RMEx 0079: „Ó, ti mind nyavalyások, kik örültök ez világgal! Mind evégre juttok.”

d) lezáró buzdítás (általában ez is a hívek felé irányul); pl. RMEx 00041: „Azért mi is könyörögjünk ez szent szűznek, hogy mi is juthassunk az ő boldog társaságába.” Vagy: RMEx 0016a: „Ó azért ember, úgy keressed kedvét testednek, hogy lelkedet el ne kárhoztassad miatta!” Vagy: RMEx 0135: „Ó, azért szerelmes atyámfiai! Mindentek oltalmazza magát gonosz ítélettől és rágalmasságtól!”

1) RMEx 0016a: (Bod-kódex 10–11) a vak és a béna kárt tesz a király kertjében; a király rájön, és halálra ítéli őket. A történethez a következő allegorikus magyarázat társul:

„Ezenképpen vagyon az lélekről, ki vezérli a testet az gonoszságnak téteményére, mely gonoszságokat sem az test az lélek nélkül, sem az lélek az test nélkül nem tehetne.”

2) RMEx 0017a: (Bod-kódex 12–13) a bolond és a bölcs útelágazáshoz érnek; a bölcs hagyja, hogy a bolond válasszon a két út közül. Rablók kezére kerülnek, akik egy verembe vetik őket. Ott egymást szidják, ahogy a lélek és a test a pokolban. A történethez a következő allegorikus magyarázat társul:

„Ezenképpen lészen pokolban, holott örök sírással az lélek test ellen, és a test lélek ellen zúgodnak, morgodnak, hogy egyetembe estenek az tolvajok közé, azaz ördögök közé, és a kígyóknak mardási közé, azaz pokolbeli kínokba.”

3) RMEx 0056a: (Bod-kódex 15–16) egy ember fut az őt kergető unikornis elől. Egy verembe esik, de egy kövön sikerül megvetnie a lábát és bele tud kapaszkodni egy bokorba. A bokor gyökerét egy fekete és egy fehér egér rágja. A verem mélyén egy lángot fújó sárkány van, a kő mellett négy kígyó akarja megmarni az ember lábát. A bokor ágáról méz folyik, és az ember azt nyalogatja ahelyett, hogy a veszedelmekkel foglalkozna. A történethez a következő allegorikus magyarázat társul:

„Lélek szerént az unikornis vad: az halál, ki embert űzi mindenha, és kívánja őtet megmarnia. Az verem: ez világ, ki minden gonoszokkal rakva. Az bokor: embernek élete, kit az két egér – fehér és fekete –, megemészt, azaz rágja: az nap és az éj. Az négy kígyófő pediglen az négy éltető állat, mint tudnia illik: egy föld, más víz, harmad tűz, negyed ég, kikből embernek teste szereztetett. Az sárkány pedig pokolnak szája, ki mindent kíván megmarnia. Az méz pediglen: ez világnak hazug gyönyörűsége, ki miatt ember megcsalattatik és örökköl elkárhozik.”

A további négy allegorizálást tartalmazó exemplum: 4) RMEx 0037a: Simor-kódex 2–3; 5) RMEx 0037b: Virginia-kódex 65–66; 6) RMEx 0057a: Bod-kódex 19–20; 7) RMEx 0140: Érdy-kódex 094a–094b.

27) Szereplőtipológia: az adatbázis az exemplum szereplőit hét nagyobb kategóriába sorolja. Egy-egy exemplum ezek közül több címkét is viselhet egyszerre. Ezek a címkék a következők:

a) névtelen szereplő: az exemplumok szereplői az esetek többségében nem rendelkeznek tulajdonnévvel. Vagy mint közelebbről meg nem határozott „bizonyos emberek”, „valakik” szerepelnek a történetben (pl. emberek, asszonyok, körülállók, sokaság), vagy csak az egyházban betöltött titulusukat, szerzetesi hovatartozásukat (pl. apát, érsek, szerzetes, ferencesek), családi helyzetüket (pl. apa, gyerek, özvegyasszony), foglalkozásukat (pl. földműves, kántor, szolgáló leányok), vagy betegségüket (béna, köszvényes, vak) stb. adja meg a történet. Ezekre az esetekre a „Szereplő”-mezőn belül lehet keresni.

b) nevesített szereplő: a névvel szereplő alakok a legtöbbször szentek (pl. Szent Margit, Szent Domonkos, Szent Ferenc), az általuk meggyógyítottak/megmentettek, vagy pedig Szűz Mária.

c) ókori görög/római történelmi figura: ez a címke jelenleg három exemplumnál szerepel: RMEx 0078 (Alexander császár), RMEx 0128a és RMEx 0128b (Traianus császár).

d) mitológiai alak: mitológiai alak az anyagban jelenleg csak Ipomenes és Atalanta története kapcsán bukkan fel (RMEx 0057a: Venus és Ipomenes).

e) bibliai alak: mint ahogyan a bibliai exemplumok, a kifejezetten bibliai történetből ismert szereplők is igen ritkák. Azok a szentek, akik a Bibliában is szerepelnek, ebbe a kategóriába tartoznak (pl. RMEx 0051a: Szent Anna és Szent Jakab apostol); Szűz Mária – rendkívüli gyakorisága miatt – azonban nem.

f) középkori történelmi alak: ebbe a kategóriába azok a névvel ellátott középkori szereplők kerültek, akik életükben valamilyen állami vagy egyházi tisztséget töltöttek be (pl. RMEx 0061: Britannia Nochus nevű királya; RMEx 0072: a későbbi pápa, Ugolinus Hostiensis püspök; RMEx 0130a: Szent Edmundus király).

g) állatok: kifejezetten állatmesék nincsenek az anyagban, ám több olyan történet is van, amelyben egy-egy állat fontos szerepet kap. Pl.: RMEx 0020: egy fülemüle versenyt énekel egy fráterrel; RMEx 0109: az ördög majom képében jelenik meg Szent Domonkosnak; RMEx 0145: templomszenteléskor a pokolbeli szellemek disznókként rohannak ki a templomból. Az ördögök – ahogyan az angyalok sem – nem szerepelnek a szereplőtipológiában külön kategóriaként, hanem a „Szereplő”-mezőből érhetők el (pl. ördög, ördögök, pokolbeli szellet, Lucifer).

h) allegorikus alakok: elvont fogalmak a szereplői a Bod-kódex RMEx 0018a jelű történetének: Kevélység; Alázatosság; Hiú Dicsőség; Úrnak Félelme; Fösvénységnek Kívánsága; Ez Világnak Megutálása; Bujaság; Tisztaság; Harag; Békesség; Torkosság; Szenvedetesség; Irigység; Atyafiúságos Egyenlőség; Gyűlölség; Isteni Szeretet; Rágalmasság; Igaz Feddésnek Szabadsága; Jóra Való Restség; Jóra Való Felserkentgetés.

28) Szereplő: ez a mező is „+” jel segítségével tetszőleges mennyiségben bővíthető a keresőfelületen; a kulcsszavakhoz hasonlóan amint gépelni kezdünk benne, megjelenik az ajánló lista.

29) Műfajtipológia: Horváth János egyik csoportosítása szerint az exemplumok kétfélék lehetnek: vagy épületesek, vagy pedig igazolók; e kategóriák azonban nem túl jól alkalmazhatók a gyakorlatban. Ezzel a merev megkülönböztetéssel szemben hasznosabbnak tűnik az a megközelítés, hogy sokféle szempont szerint rendeljünk címkéket az exemplumokhoz. Ilyen megfontolásból jöttek létre a Régi Magyar Exemplumadatbázis műfajtipológiájának kategóriái, amelyek tetszés szerint kombinálhatók egymással. A műfajtipológia vállaltan mutat ilyen vegyes képet: pontosabban kategorizálhatók a történetek, ha a különféle szintű műfajdetermináló jegyeit mind meg tudjuk adni, s így kereshetővé tenni. A műfajtipológia kategóriái még bővíthetők; jelenleg a következő címkéket tartalmazza: látomás; saját élmény; magyar vonatkozású exemplum; jogi vonatkozású exemplum; imára tanító exemplum; liturgiamagyarázat; népmesei elemeket tartalmazó exemplum; bibliai eredetű exemplum; történetírás; verses jellegű/verses jellegű részt tartalmazó exemplum; természettudományos exemplum; drámai jellegű exemplum; legendarészlet, születéstörténet; legendarészlet, megtéréstörténet; legendarészlet, a szent életében tett csodái; legendarészlet, passiótörténet; legendarészlet, a szent halála után tett csodái; legendarészlet, a szent halálakor tett csodái; legendarészlet, a szent tanításai.

a) Látomás: látomás címkével látjuk el azokat a történeteket, amelyekben vagy egy élő személynek jelenik meg egy túlvilági alak, vagy pedig az élő szereplő tesz látogatást a túlvilágon. Mindkét eset gyakran előfordul az anyagban. Úgy tűnik, nincs igazán különbség a között, hogy valaki saját szemével látja-e a látomást, vagy pedig csak álmodja azt; mindkét eset ugyanúgy bizonyító erejű. Pl. az RMEx 0139-es jelű exemplumnál a magyar variánsban elalszik a szereplő, közvetlen forrásában azonban nem szerepel ez a mozzanat: „azonközben lehajtá fejét és elszunnyada. És íme, látá az Szűz Máriát, hogy az szelencét nyitta volna, kiben az szentség tartatik vala, és urunk Jézus szép gyermek képében kijővén megállapék az oltáron.” Temesvári Pelnártnál: „Intravitque ecclesiam et coram sacro Eucharistiae prostravit se et salutans Beatam Virginem licentiavit se a Christo et Beata Virgine. Et ecce vidit, quod Beata Virgo aperuit pixidem in qua erat sacramentum et iuvenis pulcherrimus egressus est de pixide et stetit super altare.” Nagy számuk miatt külön érdemes kiemelni azokat a látomásokat, amelyeket a halottak látnak halottas ágyukban; pl.: RMEx 0130a, RMEx 0133, RMEx 0058a, RMEx 0118.

b) Saját élmény: a magyar korpuszban nem találtunk még olyat – a nemzetközi exemplumhagyományban is igen ritka –, hogy az exemplum megfogalmazója arra hivatkozik, hogy a történetet személyesen ő tapasztalta (esetleg szóban hallotta valakitől). Az adatbázis esetleges további bővítését szem előtt tartva (például Temesvári Pelbártnál előfordulnak ilyen jellegű történetek) ez a kategória is szerepel a műfajtipológiában.

c) Magyar vonatkozású exemplum: ezzel a címkével láttuk el a történetet, ha magyar szereplő vagy magyarországi helyszín szerepelt benne. Az eddig feldolgozott anyagban a Margit-legenda mellett ilyen történet található a Kazinczy-kódexben és a Domonkos kódexben: RMEx 0050 (a francia király udvarában élő ifjú, aki a magyar király rokona); RMEx 0061 (Szent Orsolya történetében szereplő pogány magyarok); RMEx 0102, RMEx 0103, RMEx 0104, RMEx 0105 (Szent Domonkosnak köszönhetően feltámadt hat magyarországi halott).

e) Imára tanító exemplum: ilyen jellegű történeteknek tekintendők azok, amelyeknek célja egy imaforma vagy ájtatossági gyakorlat megismertetése, megtanítása. A címkét azok a történetek is megkapták, amelyek hosszabb részletet közölnek valamely ima szövegéből, vagy azok egyes sorait magyarázzák. Az exemplumanyag ezáltal könnyen kereshetővé válik az 1800 előtti magyarországi imádságok összegyűjtését célzó imaadatbázis készítői számára is (ld. Az 1800 előtti magyarországi imádságok adatbázisát, http://ima.btk.ppke.hu/). Pl.: a Szent Anna-kultuszt erősíteni szándékozó történet végén a következő ima (és annak használati utasítása) található:

„Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, Úr vagyon teveled! Az te malasztod legyen énvelem! Te vagy áldott asszonyoknak közötte, és áldott az te anyád, Szent Anna asszony, kitől fogantaték az te szent és istenes tested, kitől születteték én uram, Jézus Krisztus, Ámen. Ez imádságot valaki háromszor Szent Annának képe előtt megolvassa, tízezer halálos bűneinek és húszezer bocsánandó bűneinek kínját oltja meg vele, Alexander pápa engedte 6 finis 1526.” (RMEx 0051a)

Az RMEx 0075 a Salve regina sorait tartalmazza:

„az fráterek komplétának utána éneklenék az édes antifónát, az Salve reginát; [...] mikoron az fráterek éneklenék ez édes antifónának ez részét: Et Iesum benedictum, azaz És Jézust, te méhednek áldott gyümölcsét ez számkivetésnek utána nekünk megmutassad [...]. És mikoron az fráterek lehajlanának ez édes antifónák végén, mondván: O, dulcis Maria, azaz Ó, édes Mária [...].”

Hasonlóképpen az RMEx 0077-es jelű exemplum is:

„mikoron az fráterek mondanák ez igéket: Eia ergo advocata nostra, azaz No, azért mi szónk szóló [...]. És mikoron az fráterek mondanák ez igéket: Illos tuos misercordes oculos ad nos converte, azaz Az te irgalmas szemeidet mireánk fordítsad, tehát asszonyunk Mária az ő víg és galambi orcájával az fráterekre néz vala. És mikoron az fráterek énekelnék ez igéket: Et Iesum benedictum fructum ventris tui, nobis post hoc exilium ostende, azaz És Jézust, te méhednek áldott gyümölcsét ez számkivetésnek utána nekünk megmutassad [...].”

Ájtatossági gyakorlatra utalnak a következő exemplumok is: RMEx 0119a (a Jézusnak kellemetes szolgálatról; a végén utalás az elimádkozandó szövegekre: „Pater noster, Ave Maria.”), RMEx 0120a (a Jézusnak kedves tíz szolgálat), RMEx 0121a (Szűz Mária öt keserűségéről és az értük mondott imák jutalmáról).

f) Liturgiamagyarázat: azok a történetek kapnak ilyen címkét, amelyek valamilyen ünnep vagy valamilyen liturgikus gyakorlat eredetét magyarázzák vagy azokat népszerűsítik. Pl.: RMEx 0074:

„Annakokáért szerzette ez prédikátor szerzet az Szűz Máriának tisztességére, hogy minden szombaton teljességgel minden zsolozsma misével, szekvenciával, nagy ünnepléssel mondatnék, ünnepektől és az nagyböjttől megválván, melyet sem római egyház, sem valamely egyéb szerzet nem tészen az ő zsolozsmáiba.”

Vagy a szeplőtelen fogantatás (akkoriban újnak számító) ünnepét propagáló exemplumok: RMEx 0122, RMEx 0123, RMEx 0124a, RMEx 0125a, RMEx 0126a, RMEx 0127.

h) Bibliai eredetű exemplum: bibliai történetek exemplumként való előadása nem ismert az eddigi anyagból. Inkább exemplumutalásként lehet majd ilyesmire számítani.

i) Történetírás: a krónikák beszédmódjához hasonló stílusú, történelmi szereplőket mozgató exemplumok tartoznak ide. Pl.: RMEx 0061 (Szent Orsolya története), RMEx 0091 (László király meggyógyult lázas betegségéből, mikor Szent Margit vélumjával takarták be a fejét).

„Tekintsetek az zöld fára, és vegyetek példát őtőle. Mert az zöld fa, ki szépen virágozik és bőven gyümölcsöt teremt, ez őneki vagyon az ő gyökeréből, kit alábocsátott az földre. És ez őneki lelke, és minden zöldsége, virágozása és ő gyümölcsteremtése ebből vagyon neki. És mennyivel inkább az földbe magát alábocsátja, és mennyivel inkább sáros ganéval felül befedeztetett, annyival inkább zöldségét, virágát és gyümölcsét szebben, jobban és bővebben adja.” (RMEx 0037a)

l) Drámai jellegű exemplum: bizonyos esetekben előfordulhat, hogy az exemplumban feltűnő drámai jegyek találhatók (pl. szokásostól eltérő párbeszédesség). A feldolgozott anyagban eddig egy szöveghez kapcsolódik ez a címke, az RMEx 0018a jelű exemplumhoz, melyben a bűnök és a jóságok összecsapnak allegorikus alakok képében.

„Az Bujaság ezt mondja: Isten ez világnak eredetitől fogva teremte férfiat és asszonyállatot azért, hogy egymást szeressék az testi gyönyörűségért. Mert ha minden ember szüzességet tartana, ez világ régen eltöretett volna. De az Tisztaság reá felel, mondván: Semmi fertelmetes be nem megyen Mennyországba, azért annyival inkább tisztábban élj, mennyivel nagyobban látod, hogy az Istentől neked adott idő hamar elmúlik, hogy el ne vessz, de hogy Mennyországba megkoronáztassál Istentől az tisztaságnak tartásáért.”

m) Legendarészlet, születéstörténet; n) Legendarészlet, megtéréstörténet; o) Legendarészlet, a szent életében tett csodái; p) Legendarészlet, passiótörténet; q) Legendarészlet, a szent halála után tett csodái; r) Legendarészlet, a szent halálakor tett csodái s) Legendarészlet, a szent tanításai: e címkék közül választhatunk, ha az exemplum egy szent életéből származik. Jelenleg csak két ilyen exemplum található az adatbázisban (Szent Ferenc és Szent Barlám  tanításait tartalmazó történetek), de nagyobb mennyiségben kerülnek majd be szentekhez kapcsolódó csodák is: életükben tett csodák, halálukkor tett csodák (külön csodatípusba tartoznak azok a történetek, amelyek éppen a szent halálakor történtek), és a haláluk után tett csodák. A születés története, a megtérés története és a kínhalál története klasszikus részei a legendáknak; az ilyen jellegű legendarészletek akkor kerülnek majd be a korpuszba, ha az exemplumok határterületeit is elkezdjük feldolgozni.

III. A párhuzamos szövegekhez kapcsolódó információk

30) Hivatkozás; 31) Hivatkozott hely: az exemplum elején időnként szerepel arra vonatkozó információ, hogy eredetileg honnan származik a történet. A hivatkozás általában nagyon elnagyolt, és legtöbbször nem is a ténylegesen felhasznált forrásra vonatkozik, de bármilyen pontatlan is az adat (pl. „Esmeg mondatik némely könyvben”), minden esetben rögzítjük, hiszen jelentősége lehet a közvetlenül használt forrás azonosításánál. Ha lehetséges, megadjuk a mű/szerző ma használatos nevét is. Műre történő hivatkozás pl.: Szent atyák élete (Vitae Patrum), Szűz Máriáról írt csodatételnek könyve, Szent Klára élete, Szent Brúnó élete, A néma szerzetnek eredete (Origine Carthusiensis ordinis), A szent karthauzi atyák élete. Szerzőre történő hivatkozás pl. Petrus Damiani, Szent Ágoston, Szent Anzelmus, Szent Ambrus, Szent Beda doktor (Beda Venerabilis), Szent Gergely doktor (Gregorius Magnus, Dialogi, III, 30).

32) Az exemplum kontextusának forrása: a közvetlen forrására vonatkozóan két mező is szerepel a leírási rendszerben. Az első az exemplum környezetére vonatkozik, a második pedig magára az exemplumra. Az esetek többségében a szakirodalom által felkutatott forrásokat közöljük (saját kutatási eredmény egyelőre csak az Érdy-kódexnél szerepel). A felhasznált szakirodalomra közvetlenül az adat után, zárójelben hivatkozunk. Ha a szakirodalomban több szöveghely is meg van adva egy adott beszédhez, akkor azok arab számokkal, sorszámozva szerepelnek.

Pl.: RMEx 0002:

1. Pelbartus de Themeswar: Sermones Pomerii de tempore I. [Pars hiemalis]. Hagenau 1498. TH 007 (Horváth Cyrill, Pomerius, 1894, 91.; Horváth Cyrill, Pelbárt és codexeink (I), Budapesti Szemle, 1891/171, 398.) 2. Pelbartus de Themeswar: Sermones Pomerii de tempore I. [Pars hiemalis]. Hagenau 1498. TH 008 (Horváth Cyrill, Pomerius, 1894, 91.; Horváth Cyrill, Pelbárt és codexeink (I), Budapesti Szemle, 1891/171, 398.) 3. Pelbartus de Themeswar: Sermones Pomerii de tempore I. [Pars hiemalis]. Hagenau 1498. TH 009 (Horváth Cyrill, Pomerius, 1894, 91.; Horváth Cyrill, Pelbárt és codexeink (I), Budapesti Szemle, 1891/171, 398.)

Bizonyos esetekben a szakirodalom pontosan megjelölte, hogy az adott forrásazonosítás a kódex melyik oldalára és mely soraira vonatkozik. Ezeket az egység elején, perjelekkel adjuk meg.

Pl.: RMEx 0018a:

13/12–15/5: Pseudo-Ambrosius, Liber de vitiorum virtutumque conflictu (Migne-féle PL 73. k., 1149–67).

Pl. RMEx 0001

Az exemplum kontextusának forrása: 1. Pelbartus de Themeswar: Sermones Pomerii de tempore I. [Pars hiemalis]. Hagenau 1498. TH 003 (Horváth Cyrill, Pomerius, 1894, 91.; Horváth Cyrill, Pelbárt és codexeink (I), Budapesti Szemle, 1891/171, 398.) 2. Pelbartus de Themeswar: Sermones Pomerii de tempore I. [Pars hiemalis]. Hagenau 1498. TH 004 (Horváth Cyrill, Pomerius, 1894, 91.; Horváth Cyrill, Pelbárt és codexeink (I), Budapesti Szemle, 1891/171, 398.)

Exemplum forrása: Pelbartus de Themeswar: Sermones Pomerii de tempore I. [Pars hiemalis]. Hagenau 1498. TH 007.G (Madas, Disszertáció, 66.)

34) Exemplum típusa a forráshoz való viszonya alapján: e mező kitöltése szintén csak a forrásokkal való alapos összevetés után lehetséges, a végleges tipológiát is csak azután adhatjuk meg. Az Érdy-kódexre kidolgozott kategóriák alapján úgy látjuk, a következő alapvető típusokra lehet számítani:

I. A forrással szoros kapcsolatban álló exemplumok

I/a Stiláris különbségeket mutató exemplumok:

ide azok az exemplumok tartoznak, amelyek mindenbizonnyal a szakirodalomban megjelölt forrás alapján készültek, és ezt a forrásszöveget meglehetősen pontosan is követik. A korabeli fordítási szokásoknak megfelelően nem beszélhetünk szó szerinti fordításokról: a legszorosabb kapcsolat abban az esetben áll fenn a két szöveg között, ha mindkét beszéd ugyanolyan szerkezetű (többek között például divisióik is megegyeznek), ugyanannak a tételnek a bizonyítására hozzák az adott exemplumot, a történet szövegében pedig csak fordításból adódó stiláris különbségek vannak.

I/b A beszéd összeállítója műveltségének egyéni színezetére utaló exemplumok:

ide olyan exemplumok sorolhatók, amelyeknek a szakirodalom által megjelölt szöveg lehetett a forrásuk – hiszen még az exemplum körüli szövegkörnyezet is nagy hasonlóságot mutat vele –, magán az exemplum szövegén azonban a forrástól független hatások is kimutathatók. Számos exemplumra jellemző, hogy jelentős eltéréseket mutatnak a latin megfelelőjükhöz képest: a szabadabb fordítás az exemplumok esetében időnként azt is jelentheti, hogy a kompilátor – mivel nem célja, hogy a történet pontos fordítását adja – az általa ismert elemek, fordulatok segítségével újrameséli őket, valahogyan úgy, ahogyan az a szóban elhangzott magyar nyelvű prédikációk esetében is történhetett. Jellemzően ilyesmire lehet gyanakodni olyankor, amikor a forrásszöveghez képest konkrétabb információval szolgál a magyar változat; illetve olyankor, amikor az eltérő információ a prédikációirodalom közkincsei közé tartozik, tehát nem kell feltételeznünk másik forrásszöveg használatát.

II. A forrással lazább kapcsolatban álló exemplumok:

a második csoportba azok az exemplumok tartoznak, amelyek nem olyan szövegkörnyezetben szerepelnek a feltételezett forrásban, mint amilyenben a magyar változatban. Ezekben az esetekben – az eddig látott önállóságon túl – a forrás lazább követése azt is magába foglalja, hogy a kompilátor megváltoztatja az exemplum szövegkörnyezetét. Ilyen például az az eset, amikor nem arra a tételre hozza bizonyítékul a történetet, mint a forrásaként szolgáló szöveg; vagy pedig nem követi pontról pontra a forrás egyes aldivisióit, hanem csak egy történetet használ fel belőlük.

III. Ismeretlen forrású exemplumok (illetve a feltehetően nem a megjelölt forrás alapján készült exemplumok):

a harmadik csoportot azok az exemplumok alkotják, amelyeknek ismeretlen a forrása, valamint azok, amelyek olyan távol állnak a feltételezett forrásban található variánstól, hogy elképzelhető, hogy nem az alapján készültek (pl. kimagaslóan magas az eltérések száma, vagy a beszéd szerkezete nagyon különbözik a feltételezett forrás szerkezetétől).

35) Latin forrás szövege: e mező kitöltéséhez az esetek döntő többségében a Sermones comilati kutatócsoport honlapján elérhető internetes kritikai kiadásokat használtuk fel; a pontos url-re a szövegközlés végén hivatkozunk. Ha a szövegközlés után nem szerepel a link, akkor saját átírással van dolgunk, amely még lektorálás előtt áll.

37) Magyar nyelvű párhuzam: itt szerepelnek azoknak az exemplumoknak az adatai, amelyek a leírt exemplummal megegyező történetet dolgoznak fel. Az adatbázis értelemszerűen minden olyan exemplumnak tartalmazza a magyar nyelvű párhuzamát, amelynek RMEx-száma mellett szerepel betűjel is. Pl.: az RMEx 0053a jelű exemplum magyar nyelvű párhuzamainak adatai: Székelyudvarhelyi kódex 249–250 (Nyt. XV. 60); Székelyudvarhelyi kódex 253–254 (Nyt. XV. 61).

38) Távolabbi magyar nyelvű párhuzam: az adatbázis készítése során olyan exemplumok között is találtunk egyezéseket, amelyek csak egy-egy mozzanatuk miatt kötődnek egymáshoz, így a szakirodalom összekapcsolódásukat még nem regisztrálta. Ha ezeket az egyezéseket jelentősnek találtuk (pl. felmerült, hogy esetleg ugyanabból a hagyományból táplálkoznak), akkor azt ebben a mezőben jeleztük. Pl.: az RMEx 0022-es jelű exemplum esetében: Domonkos-kódex 171–172 (amíg a szülők misére mennek, az otthon maradt gyermekük bajba kerül).

40) Megjegyzés: ebbe a rovatba olyan szempontok kerültek, amelyek túl kevés exemplumra vonatkoztak ahhoz, hogy külön mezőt kapjanak. Az adatbázis készítésének előrehaladtával elképzelhető, hogy egy-egy ilyen szempont külön mezővé fog előlépni. Jelenleg ilyen jellegű megjegyzések szerepelnek benne:

a) a történet terjedésének módja a fikció szerint (pl. RMEx 0028-as jelű exemplumnál: „Ezeket pedig ez novíciusnak konfesszora mondá meg szerzet mesterének, mely konfesszor vala szent ember, és beszédét méltó vala hinni.” Vagy RMEx 0033-as jelű exemplumnál: „Mely fráter legottan felserkenvén ezeket önnön kezével megírá.”)

b) további bibliográfiai adatok;

pl. az RMEx 0002-es jelű exemplumnál:

A szöveg kiadása: Madas Edit, A néma barát megszólal, Bp., Magvető, 1985, 49.

Az exemplum forrása magyar fordításban: Temesvári Pelbárt válogatott írásai, szerk. V. Kovács Sándor, Bp., Európa–Helikon, 1982, 324 (Létra a Pokolban).

c) az exemplumbokor felvezetése, pl. az RMEx 0122-es jelű exemplum esetében:

„Ez prédikációnak harmadik része lészen különb-különb példákról, kikkel Úristen kijelentette, hogy édesanyja minden bűn nélkül fogantatott és születtetett.”

Az exemplumbokor lezárása, pl. az RMEx 0122-es jelű exemplum esetében:

„Ez példákból vehetitek azért, ó ájtatos lelkek, Krisztusnak vérével megváltottak, mely igen jó az Szűz Máriát ájtatossággal szolgálnia. Mert ő el nem hagyja az ő szolgáit és szolgálóleányit szükségükben, sőt az őtet tisztelőket az kárhozattól megoltalmazza, és Mennyországba őket igen felmagasztalja. Ó azért mindenható Istennek anyja, mi üdvösségünknek reménysége, ó angyaloknak asszonya, minket, tehozzád kiáltókat kegyes szemeiddel megtekints, és itt ez világon nyerjed szent fiadnak malasztját, és jövendőben az ő szent színének látását, kit engedjen nekünk Atya és Fiú és Szentlélek Isten, Amen.”

d) távolabbi latin párhuzam; pl. az RMEx 0137-es jelű exemplum esetén: Ludolphus De Saxonia, Vita Christi, Parisiis, Bruxellis, E Societate Generali Librariae Catholicae, 1878, 5 (Secunde partis caput 58, 6):

„Erat namque quidam, quem circa conversionis suae initia quaedam tristitia inordinata letaliter oppressit; ita ut nec legere, nec orare, nec quidquam boni pro tunc facere posset. Qui dum die quadam in cella residens, ab hac passione graviter urgeretur, et incredibili dolore affligeretur, facta est ad eum desuper quasi vox intellectualis, dicens: Quid hic sedes otiosus, et in temetipso tabescens? Surge nunc, et meam devote pertracta Passionem, et in amaritudine tuum devinces dolorem. Quo audito ille frater surrexit, et se ad meditandum Passionem contulit, per eius continuam replicationem nequaquam plus de cetero talem umquam sensit animi passionem.”

e) a Temesvári Pelbárt által hivatkozott forrás, pl. az RMEx 0137-es jelű exemplum esetén: Petrus de Palude, Sermones ’Thesauri novi’ de tempore, Strassburg, 1486, 44.L (Dominica post octavas Epiphaniae III., sermo primus):

„Exemplum de quodam predicatore qui ita triste existebat quod ipsum tedebat legere orare et quaeque bona agere. Cum sic sederet tristis apparuit ei Christus dicens: Surge et plange passionem meam et liberaberis. Et ita fecit et liberatus est.”

41) Feltöltő neve; 42) Feltöltés dátuma: a rekordok adatlapja a feltöltésre vonatkozó adatokkal zárul.

6. A Régi Magyar Exemplumadatbázis távlatai

Korábban említettük, hogy az Országos Széchényi Könyvtár már számol a Régi Magyar Exemplumadatbázissal: a könyvtárban rendezett tanácskozáson szó volt a nyelvemlékes honlappal való összekapcsolódásról, illetve felmerült az anyag őrzésének, karbantartásának kérdése is.

Emellett együttműködés alakult ki az RPHA 17 munkacsoportjával: a készülő adatbázis eredetileg csak a 17. századi verses anyaggal foglalkozott volna, ám mivel minden olyan magyar nyelvű szöveget felvesznek a repertoárjukba, amelyet a 17. században valamilyen formában lemásoltak, a 16. századi versanyag legnagyobb részét is fel kell majd dolgozniuk. S mivel kevés az olyan 16. századi vagy annál korábbi vers, amelyet a 17. században nem másoltak le, az RPHA 17 a 17. század végéig született összes magyar verset tartalmazni fogja. Így tehát a nyelvemlékkódexek anyaga is a korpusz része lesz.

„Miertt keövetted aztt, ki undokito gaztt

Ragasztt tisztasagodra,

El mulo mezett nyujtt, de eörök mergett sujtt,

Keves nyalanksagodra,

Java el enyeszik, bokrossan tenyeszik

A vers itt – a már említett – unikornisos exemplumra utalhat (RMEx 0056), melyben az ember a veszélyekkel mit sem törődve a bokor ágairól lefolyó mézet próbálja nyalogatni. A Balassánál olvasható örök méreggel sújtó méz könnyedén felidézheti ezt az ismert exemplumot, amely három nyelvemlékkódexünkben is szerepel. Ezek szövegközléssel, részletes leírással, párhuzamokkal és lehetőség szerint forrásokkal együtt kerülnek be az adatbázisba. Itt és az ehhez hasonló esetekben is hivatkozhatna az RPHA 17 az exemplumadatbázisra, hiszen ezek az adatok is hasznosak lehetnek a jövőben a felhasználók számára.

Elképzelhető, hogy a magyar anyag csak Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát munkáin keresztül érdekelné a nemzetközi adatbázist: ez esetben elsősorban a két latinul író magyar prédikátor – előkészítés alatt álló – adatbázisából kiindulva kellene kiépíteni a Régi Magyar Exemplumadatbázishoz vezető linkeket. Ennek érdekében a Sermones compilati nevű kutatócsoport latin kritikai kiadást készítő munkatársaival további közös munkára lesz majd szükség.

1 Waldapfel Imre, A Székelyudvarhelyi kódex, ItK, 1940, 242–258, 356–367 (az idézett hely: 356.).

2 Frederic C. Tubach, Index Exemplorum: A Handbook of Medieval Religious Tales, Helsinki, Suomalainen Tiedeakatemia, 1969 (Folklore Fellow Communications, 204).

3 Voigt Vilmos, Frederic C. Tubach: Index Exemplorum. A Handbook of Medieval Religious Tales, Filológiai Közlöny, 1971, 518–520.

4 Szabó Zsuzsanna, A középkori magyar nyelvű exemplumirodalom, témavezető Madas Edit, ELTE BTK, Régi magyar irodalomtörténeti tanszék, Bp., 2000, szakdolgozat. Ld. még: Szabó Zsuzsa, A sokarcú exemplum: Néhány megfontolás kódexeink exemplumainak készülő katalógusához = Tanulmányok régi prédikációirodalmunkról: Az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén 2003 áprilisában rendezett konferencia szerkesztett anyaga, szerk. Bárczi Ildikó, Budapest, ELTE, 2003. http://sermones.elte.hu/?az=319tan_plaus_zsuzsa (2015. 08. 08.)

5 A magyar vonatkozású exemplumanyag kapcsán érdemes még figyelembe venni azokat a szövegeket is, amelyek bizonyíthatóan használatban voltak az országban a vizsgált időszakban. Ilyen például az Alphabetum narrationum címet viselő betűrendes példatár, amelyet egy szepesolaszi plébános, Bartholomaeus de Münsterberg másolt le kódexébe 1450 körül, s melyet ma az Egyetemi Könyvtárban őriznek (Cod. 65. [= Cod. Lat. 65], Miscellanea Theologica, ff. 72–112’; ehhez ld.: Katona Lajos, Az „Alphabetum narrationum” budapesti kivonata, EPhK, 1899, 680–689.); a Gesta Romanorum szövegéből pedig 5 kézirat ismeretes. Horváth János, A magyar irodalmi műveltség kezdetei = Horváth János Irodalomtörténeti munkái, I, szerk. Korompay H. János, Korompay Klára, Bp., Osiris, 2005, 597–598; Catalogus Codicum Latinorum Medii Aevi Bibliothecae Universitatis Budapestinensis, revi., auct. Péter Tóth, Bp., Egyetemi Könyvtár, 2006. http://konyvtar.elte.hu/regi/kincseink/kezirat/kodexkatalogus.pdf (2015. 08. 06.); Dömötör Ákos, A Gesta Romanorum történetei mint exemplumok = Toposzok és exemplumok régi irodalmunkban, szerk. Bitskey István, Tamás Attila, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 1994 (Studia litteraria, 32), 117–125.

6 Az alább még említésre kerülő Elenchusról van szó.

7 Temesvári Pelbárt válogatott írásai, szerk. V. Kovács Sándor, Bp., Európa, Helikon, 1982.

8 Exemplumok: Katona Lajos Elenchusa alapján, http://sermones.elte.hu/szovegkiadasok/magyarul/pelbart/ (2015. 07. 30.). Ehhez kapcsolódó munkák: Flóra Rajhona, Eszter Laczkó, The Forms of Narrative Material in the Exempla of Pelbartus de Themeswar's Pomerium = Fortunatus, Melusine, Genovefa: Internationale Erzählstoffe in der deutschen und ungarischen Literatur der frühen Neuzeit, hrsg. Dieter Breuer, Gábor Tüskés, unter Mitarbeit von Rumen István Csörsz, Béla Hegedüs, Bern, Lang, 2010, 35–50. (A Transfiguratio Domini ünnepéről.); Rajhona Flóra, Laczkó Eszter, Exemplumok tipologizálási lehetőségei, Bárczi Ildikó emlékére rendezett IIM-konferencia, Budapest, 2009. április 24., ELTE BTK, konferencia-előadás; Sápi Nóra, Exemplumok Temesvári Pelbárt Rosariumának második könyvében = Plaustrum seculi VI: Az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén 2008. április 19-én rendezett konferencia szerkesztett anyaga, szerk. Bárczi Ildikó. http://sermones.elte.hu/?az=360tan_plaus_000 (2015. 08. 07.)

9 Domus sermonum compilatorium: Osualdus de Lasko, http://sermones.elte.hu/szovegkiadasok/latinul/laskaiosvat/ (2015. 07. 30.).

10 Régi Magyar Exemplumadatbázis: Database of Old Hungarian Exempla, szerk. Bartók Zsófia Ágnes, főmunkatárs Vrabély Márk, munkatársak a 2012–13-as és a 2013–14-es tavaszi félév Régi magyar irodalom szemináriumának hallgatói, Bp., ELTE BTK, Régi Magyar Irodalom Tanszék, Európai és magyar reneszánsz doktori program, 2014. http://sermones.elte.hu/exemplumadatbazis/ (2015. 07. 30.) Az adatbázis nyílt forráskódú. Kétnyelvű leírása itt található: https://github.com/simonzsolt/rmex (2015. 08. 18.)

11 Katona Lajos, Temesvári Pelbárt példái: Székfoglaló értekezés, Bp., MTA, 1902. Az Elenchus külön is megjelent: Katona Lajos, Specimina et elenchus exemplorum quae in Pomerio Serm. Quadragesimalium et De tempore fr. Pelbarti de Temesvár occurrunt, Bp., Franklin Társulat Nyomdája, 1903.

Katona Lajos, Temesvári Pelbárt Stellariuma és a „Scala coeli”, ItK, 1900, 158–164.

Ezeken kívül ld. még népszerűsítő kiadványát is, melyben a szemelvényekhez a történetek feltételezett forrásait is közli: Középkori legendák és példák: Kódexeinkből és Temesvári Pelbárt irataiból, kiad. Katona Lajos, Bp., Franklin, 1907 (Magyar Könyvtár, 486).

12 Példázatok, ford. Vásárhelyi Judit = Temesvári Pelbárt válogatott írásai, szerk. V. Kovács Sándor, Bp., Európa, Helikon, 1982, 279–409.

13 Osualdus de Lasko, Quadragesimale Bigae salutis. [Exempla sive miracula], Hagenau, 1501.

Egyetlen vizsgálója Benedek Katalin: Katalin Benedek, Exempla sive miracula: De l’usage des exempla dans les Sermones Quadragesimales d’Osvaldus de Lasko (1498) = Les exempla médiévaux: Nouvelles perspectives, éd. Jacques Berlioz, Marie-Anne Polo de Beaulieu, Paris, Champion, 1998 (Nouvelle bibliothèque du moyen âge, 47), 293–307; Benedek Katalin, Ördögök és boszorkányok a XV–XVI. századi prédikációs exemplumokban = Eksztázis, álom, látomás: Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben, szerk. Pócs Éva, Bp., Pécs, Balassi, Univ. Press, 1998 (Tanulmányok a transzcendensről, 1), 316–331.

14 Katona Lajos, A Gesta Romanorum történeti codexeinkben, Egyetemes Filológiai Közlöny, 1899, 306–318.

Katona Lajos, A Gesta Romanorum, Budapesti Szemle, 1900, 232–255.

Gesta Romanorum, ford. Haller János, Kolozsvár, 1695, kiad. Katona Lajos, Bp., Franklin Társulat, 1900 (Régi Magyar Könyvtár, 18).

15 Temesvári Pelbártnak egyenesen a Gesta Romanorumból vett idézeteit összegyűjti: ez mindösszesen nyolc szöveghely, amelyek a következők (a Katona által használt hivatkozásokat követem): Quadrag. I. 29.Y = G. R. 58; I. 80.D = G. R. 163; I. 47.O = G. R. 18; II. 30.D = G. R. 159; II 33.F = G. R. 128; II. 49.D = G. R. 57. De Tempore aestiv. 9.X = G. R. 170; 39.E = G. R. 45.) Katona, A Gesta Romanorum, i. m., 247. A nyelvemlékkódexek anyagában három történetről bizonyítja be, hogy a Gesta Romanorumból származnak: Debreceni kódex 297–304 (= G. R. 13); Érsekújvári kódex 525 és Példák könyve 8–12 (= G. R. 58); Érsekújvári kódex 307–309 (= G. R. 57). Katona, A Gesta Romanorum történeti..., i. m., 306–318.

16 „Ép azért alig van nehezebb valami, mint e mindenütt honos, de mindig bizonytalan illetőségű röpke vándorokat gombostűre tűzni és rendszerbe foglalni.” Uo., 254–255.

17 Lázár Béla, A Gesta Romanorum hatása a magyar műköltészetre, I–II, ItK, 1891, 147–159, 235–246.

Timár Kálmán, Párhuzamok a Gesta Romanorum történeteihez, Ethn, 1911, 250–251.

V. Kovács Sándor, A Gesta Romanorum és a magyar irodalom = Gesta Romanorum: Középkori elbeszélések, vál. és ford. Boronkai Iván, Bp., Magyar Helikon, 1965, 251–269.

18 Dömötör, A Gesta Romanorum történetei..., i. m., 117–125.

19 Katona Lajos, Túlvilági látomások codexeinkben = Katona Lajos Irodalmi tanulmányai, II, kiad. Császár Elemér, Bp., Kisfaludy Társaság, 1912, 101–125. (Megjelent még: Katona Lajos, Túlvilági látomások codexeinkben, AkÉrt, 1907, 500–507.)

20 E víziók nyelvemlékkódexekben fellelhető magyar variánsai a következő helyeken találhatók (a lap- és oldalszámok Katona adatai szerint szerepelnek): 1. Debreceni kódex: Nyelvemléktár XI. 96.; 2. Kazinczy-kódex 132. (Nyelvemléktár VI. 216–233.); 3. Nádor-kódex 669–681. (Nyelvemléktár XV. 283–285.); 4. Nádor-kódex: 82–88. (Nyelvemléktár XV. 185.) 5. Bod-kódex 27–31. (Nyelvemléktár II. 395.); Lobkowitz-kódex 324–331. (Nyelvemléktár XIV. 110); Érdy-kódex 445. (Nyelvemléktár V. 158.) 6. Nádor-kódex 312–342. 7. Példák könyve 13–14.; 8. Sándor-kódex 37–739 (Nyelvemléktár II. 236.).

21 Floriano Holik [Holik Flóris], Index miraculorum Marianorum: Indici A. Ponceleti in Anal. Boll. T. XXI. vulgato superaddendus, Bp., Typis Consortii Stephanaei, 1920.

22 Albertus Poncelet, Index miraculorum beatae virginis Mariae quae saec. VI–XV latine conscripta sunt = Analecta bollandiana, 21, edid. Albertus Poncelet et al., Bruxellis, 1902, 241–360.

23 Horváth J., i. m., 597.

24 A szempontrendszerek leírását és számos exemplum tartalmi összefoglalását ld: Uo., 597–612. A Horváth által meghatározott két szempontrendszer egyébkén kombinálható is: mind az épületes, mind az igazoló példák lehetnek morális vagy jelképes típusúak.

25 Az igazoló példák tárgyköre Horváth János szerint: „a tárgykör, melyre alkalmazásuk kiterjed, igen nagy és gazdag változatú, mindamellett a következő cikkelyekre egyszerűsíthető: Jézus, Mária s a szentek tisztelete; dogmák és tanítások; egyház és szerzetesrendek érdekei.” Horváth J., i. m., 605.

26 V. Kovács Sándor, A magyar nyelvű vallásos elbeszélés = A magyar irodalom története 1600-ig, szerk. Klaniczay Tibor, I, Bp., 1964, 152–162.

V. Kovács Sándor, Temesvári Pelbárt egy korszakváltás sodrában = Temesvári Pelbárt válogatott írásai, szerk. V. Kovács Sándor, Bp., Európa, Helikon, 1982, 412–442.

27 Pl.: „Vetélkedések. Az egyházi kézikönyvek a példák közé sorolják, irodalmi szempontból azonban külön műfaji csoportnak kell tekintenünk a vetélkedéseket, az antik certamen-műfaj középkori leszármazottait.” V. Kovács, A magyar nyelvű..., i. m., 159.

28 Claude Bremond, L’exemplum médiéval est-il un genre littéraire?, I, Exemplum et littérarité = Les exempla médiévaux: Nouvelles perspectives, éd. Jacques Berlioz, Marie-Anne Polo de Beaulieu, Paris, Champion, 1998 (Nouvelle bibliothèque du moyen âge, 47), 21–28. „The medieval exemplum, regarded in its essence, is, properly speaking, not a literary genre, but rather a rhetorical vehicle, or, even, a sort of a message, narrative and didactic, which is extraliterary.” Uo., 21.

29 V. Kovács, Temesvári Pelbárt..., i. m., 439–440.

30 Az exemplumok eredetiségének kérdéséhez ld.: Györkös Attila, Európaiság és regionalitás a középkori példázatokban = Nemzetállam, szuverenitás, integráció, szerk. Hülvely István, Pallai László, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2001 29–37.

Az exemplumok néprajzi szempontú megközelítéséhez ld.: Benedek Katalin, A középkori exemplum műfaj Magyarországon = Közelítések: Néprajzi, történeti, antropológiai tanulmányok Hofer Tamás 60. születésnapjára, szerk. Mohay Tamás, Debrecen, Ethnica, 1992, 37–63; Benedek, Ördögök..., i. m., 316–331; Benedek Katalin, Az exemplumtól a meséig: A kisepika terminológiai és műfaji változásai, Bp., 1989, disszertáció.

31 Tüskés Gábor, Az exemplum a 16–17. század katolikus áhítati irodalmában, ItK, 1992, 133–151 (különösen: 150).

Győri L. János Tüskés e sorait exemplum-definícióként hivatkozza és felhívja a figyelmet az exemplum-fogalom tisztázatlanságára: „az exemplum fogalma azonban sem a nemzetközi, sem a hazai szakirodalomban máig sincs megnyugtatóan tisztázva. Nem csodálkozhatunk e bizonytalanságon, hiszen a szóban forgó korszak prédikátorai maguk sem következetesek a fogalom használatában. Az irodalomtörténeti kutatás számára Tüskés Gábor meghatározása tűnik a legelfogadhatóbbnak.” Győri L. János, Az exemplumok szerepe a 17. századi református prédikációkban = Toposzok és exemplumok régi irodalmunkban, szerk. Bitskey István, Tamás Attila, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 1994 (Studia litteraria, 32), 157–170.

32 Papp Andrea, „Példákbul faragot tükörök”: Utak és lehetőségek az exemplumkutatásban = Toposzok és exemplumok régi irodalmunkban, szerk. Bitskey István, Tamás Attila, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 1994 (Studia litteraria, 32), 90–98 (különösen: 91–93.).

Bujdosóné Papp Andrea, „válogatot történetekbül készíttetet Tükörök”: Taxonyi János exemplumértelmezései, témavezető Dr. Bitskey István, Debreceni Egyetem, Magyar és összehasonlító irodalomtudományi program, Debrecen, 2010, disszertáció.

33 „Az egyetlen használható megoldásnak az a monografikus feldolgozás látszik, amely egy szerző exemplumkezelői gyakorlatát mutatja be szövegpéldák segítségével, s később e munkákból már az egyes korok exemplumhasználatának közös jellemzői is kirajzolódnak.” Papp, „Példákbul faragot tükörök.”..., i. m., 93.

34 Tüskés Gábor, Az exemplum használata és típusai Nádasi János műveiben = Toposzok és exemplumok régi irodalmunkban, szerk. Bitskey István, Tamás Attila, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 1994 (Studia litteraria, 32), 126–143.

Gábor Csilla, Káldi György exemplumai = Toposzok és exemplumok régi irodalmunkban, szerk. Bitskey István, Tamás Attila, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 1994 (Studia litteraria, 32), 144–155.

Egy adott témára, a mártirológiára koncentráló publikáció: Győri L. János, Reformáció, mártirológia, exemplum, It, 2001, 321–340.

A barokk kori prédikációkról: Maczák Ibolya, „Nem lopjuk azt, amit örökségül vettünk a mi régi atyáinktól”: Kompilálás és excerpálás a magyarországi barokk kori prédikációkban, Piliscsaba, PPKE, disszertáció, 2008.

35 Csudatörténetek: Száz példa 17–18. századi katolikus prédikációkból és példagyűjteményekből, szerk. Sinkó Ferenc, Bp., Európa, 1985.

Monda nékik egy példázatot: Száz szépprózai szemelvény 17. századi protestáns prédikációkból, szerk. Szabó Lajos, Bp., Európa, Helikon, 1982.

36 Dömötör Ákos, A magyar protestáns exemplumok katalógusa, Bp., MTA Néprajzi Kutatóintézet, 1992 (Folklór Archívum, 19).

37 Groupe d’Anthropologie Historique de l’Occident Médiéval (= GAHOM) elnevezésű kutatócsoportot Jacques Le Goff alapította 1978-ban, jelenlegi vezetője Marie Anne Polo de Beaulieu. A csoport egyik legfőbb profilja az exemplumkutatás, melyben a Groupe de recherche sur les exempla médiévaux nevű munkacsoportba tartozó kutatók vesznek részt. A munkacsoport történetéhez és tevékenységi köréhez ld.: Jacques Berlioz, Marie Anne Polo de Beaulieu, Le Groupe de recherche sur les exempla médiévaux, Cahiers du Centre de recherche historique, 1993/11, 27–33; Jacques Berlioz, Marie-Anne Polo de Beaulieu, Le Groupe de recherche sur les exempla médiévaux (Paris) = Les exempla médiévaux: Nouvelles perspectives, éd. Jacques Berlioz, Marie-Anne Polo de Beaulieu, Paris, Champion, 1998 (Nouvelle bibliothèque du moyen âge, 47), 1–9. Honlapjuk: http://gahom.ehess.fr/index.php (2015. 08. 08.)

38 Berlioz, Polo de Beaulieu, Le Groupe..., i. m., 1993, 28.

39 „Un récit bref donné comme véridique et destiné à être inséré dans un discours (en général un sermon) pour convaincre un auditoire par une leçon salutaire.” Claude Bremond, Jacques Le Goff, Jean-Claude Schmitt, L’exemplum, Turnhout, Brepols, 1982 (Typologie des sources du Moyen Age Occidental, 40), 37–38.

40 Egyik legfontosabb előzményként Welter munkáját említik: Jean-Thiébaut Welter, L’Exemplum dans la littérature religieuse et didactique du Moyen Age, Paris, Toulouse, Occitania, Guitard, 1927 (Bibliothèque d’Histoire ecclésiastique de la France, 11).

41 Les exempla médiévaux: Nouvelles perspectives, éd. Jacques Berlioz, Marie-Anne Polo de Beaulieu, Paris, Champion, 1998 (Nouvelle bibliothèque du moyen âge, 47).

42 Bremond, L’exemplum..., i. m., 21–28.

43 „Today, we would give a broader definition for an exemplum which would be that of a mode of persuasion based on various types of narratives for the purpose of teaching a lesson.” Pascal Collomb, Marie Anne Polo de Beaulieu, The Thesaurus Exemplorum Medii Aevi (ThEMA): An Introduction, Medieval Sermon Studies, 2009, 45–52. https://doi.org/10.1179/136606909X12458556541293

44 Jacques Monfrin, L’exemplum médiéval, du latin aux langues vulgaires: Techniques de tradition et de diffusion = Les exempla médiévaux: Nouvelles perspectives, éd. Jacques Berlioz, Marie Anne Polo de Beaulieu, Paris, Champion, 1998 (Nouvelle bibliothèque du moyen âge, 47), 243–265.

45 A kutatócsoport elméleti téren elért eredményeinek rövid összegzése itt olvasható: Jacques Berlioz, Marie Anne Polo de Beaulieu, Introduction générale = Le Tonnerre des exemples, éd. Marie Anne Polo de Beaulieu, Pascal Collomb, Jacques Berlioz, Rennes, Presses universitaires de Rennes, 2010, 11–15.

E tanulmánykötetet ld. még különösen a bibliai exemplumokkal kapcsolatban: 19–102.

46 Polo de Beaulieu, i. m., 386–389.

47 John Alexander Herbert, Catalogue of Romances in the Department of Manuscripts in the British Museum, London, British Museum, 1910; Welter, i. m.

48 Stith Thompson, Motif-Index of Folk-Literature: A Classification of Narrative Elements in Folktales, Ballads, Myths, Fables, Mediaeval Romances, Exempla, Fabliaux, Jest-Books and Local Legends, Bloomington, Indiana University Press, 1955–1958 [1932–1936].

John Esten Keller, Motif-Index of Medieval Spanish exempla, Knoxville, The University of Tennessee Press, 1949.

Dominic Peter Rotunda, Motif-Index of Italian Novella in Prose, Bloomington, Indiana University, 1942.

49 Les Exempla médiévaux: Introduction à la recherche suivie des Tables critiques de l’Index exemplorum de Frederic C. Tubach, éd. Jacques Berlioz, Marie Anne Polo de Beaulieu, Carcassonne, Garae, Hesiode, 1992 (Classiques de la littérature orale).

A kritikai táblázatok előtt Jacques Berlioz dolgozata olvasható az exemplumkutatás gyakorlatáról több, tematikusan csoportosított bibliográfiával. Jacques Berlioz, Introduction à la recherche dans les exempla médiévaux = Les Exempla médiévaux: Introduction à la recherche suivie des Tables critiques de l’Index exemplorum de Frederic C. Tubach, éd. Jacques Berlioz, Marie Anne Polo de Beaulieu, Carcassonne, Garae, Hesiode, 1992 (Classiques de la littérature orale), 15–73.

50 Thesaurus Exemplorum Medii Aevi (ThEMA), éd. Jacques Berlioz (CNRS, CRH-GAHOM, Paris), Marie Anne Polo de Beaulieu (CNRS, CRH-GAHOM, Paris), Pascal Collomb (EHESS, CRH-GAHOM, Paris). Az adatbázis címe: http://lodel.ehess.fr/gahom/thema/ Az adatbázis használatának leírása: http://gahom.ehess.fr/index.php?434 (2015. 08. 10.) További ismertetés: Polo de Beaulieu, i. m., 386–389; Collomb, Polo de Beaulieu, i. m., 45–52.

A munkaterv egy korai bemutatása: Jacques Berlioz, General and Specific Problems in the Research about Exempla. Séminaire ‘Index des exempla médiévaux’, Paris, EHESS, Medieval Sermon Studies, 1984, 10–12.

51 Polo de Beaulieu, i. m., 397.

52 Például a http://lodel.ehess.fr/gahom/thema/index.php?id=12697&lg=fr cím alapján Filippo da Ferrara egyik exemplumának azonosítója a következő lehetne: 12697. Ezt az is alátámasztja, hogy a honlap egy-két évvel ezelőtti költözése után is megőrizték az egyes exemplumok url-jei ezeket a sorszámokat.

53 Bibliographie des Exempla (Bibliex), éd. Jacques Berlioz, Marie Anne Polo de Beaulieu, Pascal Collomb, Colette Ribaucourt. http://lodel.ehess.fr/gahom/bibliex/Bibliex.php (2015. 08. 11.)

54 Césaire de Heisterbach En Ligne (CEL), éd. Corneliu Dragomirescu. http://betula.annexus.ehess.fr/sdx/cesaire/index.xsp? (2015. 08. 11.)

55 Ressources En Ligne Exemplaires (RELEx), éd. Jacques Berlioz, Pascal Collomb, Marie Anne Polo de Beaulieu. http://gahom.ehess.fr/index.php?561 (2015. 08. 11.)

56 A 2012–13-as tavaszi félév Régi magyar irodalom szemináriumának hallgatói: Győri Zsuzsanna, Kicsi Sebő, Kintli Borbála, Kovács Emese, Kuzsel Réka, Nagy Lilian, Németh Vera, Patik Boglárka, Skublics Laura, Varga Dóra. A 2013–14-es tavaszi félév Régi magyar irodalom szemináriumának hallgatói: Berényi Mária, Bogár Marcell, Fábry Pál, Fekete Fanni, Fődi Kitti, Karsai Zsófia, Kovács Klaudia, Kovács Teréz Klaudia, Mészáros Dorottya, Németh Dóra, Radeczky Tamara, Schubert Kornél, Varsányi Szabolcs, Vrabély Márk, Zámbó Gergő. Az egyes exemplumok adatlapján megtalálható, hogy kik vettek részt az adatlap elkészülésében.

57 Gergely Magdolna, Exemplumok a középkori magyar nyelvű kódexirodalomban, bíráló Tarnóc Márton, ELTE BTK, Bp., [é. n.], leltári szám 764, szakdolgozat.

58 Szabó, A középkori..., i. m., 70. A Domonkos-kódex, illetve a Margit-legenda anyaga a Szabó Zsuzsanna-féle listában még nem szerepelt, a Régi Magyar Exemplumadatbázisban azonban már igen, s jelentős részük már kereshető is az interneten.

59 Szabó, A sokarcú..., i. m.

60 Szabó, A középkori..., i. m., 69.

61 Ha lenne kapacitás a korpusz ilyen mértékű kiterjesztésére, talán át is kellene majd nevezni az adatbázist Régi Magyar Exemplum- és Legenda-adatbázissá.

62 Szabó, A középkori..., i. m., 30. Ld. még: Peter von Moos, L’exemplum et les exempla des prêcheurs = Les exempla médiévaux: Nouvelles perspectives, éd. Jacques Berlioz, Marie-Anne Polo de Beaulieu, Paris, Champion, 1998 (Nouvelle bibliothèque du moyen âge, 47), 67–82. A retorikai és a homiletikai exemplum szembeállításához ld. Szabó, A középkori..., i. m., 23–31. A retorikai exemplumok kérdésköre nem kapcsolódik szorosan a témához, a dolgozat homiletikai exemplumokkal foglalkozik.

63 Ld. a Volker Mertensre történő utalásokat Szabó Zsuzsanna szakdolgozatában. Szabó, A középkori..., i. m., 30–31.

64 Uo., 30–31, 33.

65 Vekerdy Lilla, Bevezetés = Simor-kódex: XVI. század eleje: A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel, Bp., Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1988 (Régi Magyar Kódexek, 6), 5–9.

66 Knapp Éva, Remete Szent Pál csodái: A budaszentlőrinci ereklyéhez kapcsolódó mirákulumföljegyzések elemzése, Századok, 1983, 521.

67 Szabó, A középkori..., i. m., 39. A legendák végén található történetekhez (pl. az Érdy-kódexben található Szent László legenda) ld. még: Uo., 53.

68 Szabó, A sokarcú..., i. m.

69 Ld. Szabó, A középkori..., i. m., 50–62.

70 Uo., 69.

71 Bartók Zsófia Ágnes, Régi Magyar Exemplumadatbázis: Egy OSZK számára készülő alkalmazás kapcsolódási lehetőségei, előadás a Költészeti repertóriumok összekapcsolása (OSZK–ELTE Információtörténeti konferencia 2.) című tanácskozáson, Budapest, OSZK, 2014. november 7.

72 Pl. Alanus ab Insulis szerint: „In fine vero debet uti exemplis ad probandum quod intendit, quia familiaris est doctrina exemplis.” Idézi: Szabó, A középkori..., i. m., 51. Ld. még: „H. Martin szerint az exemplum mind a tudós, mind az alapfokú (élémentaire) beszédszerkezetekben az utolsó distinkció utolsó része.” Bárczi  Ildikó, Ars compilandi: A késő középkori prédikációs segédkönyvek forráshasználata, Bp., Universitas, 2007 (Historia litteraria, 23), 176–177.

73 Szabó, A középkori..., i. m., 68.

74 Ld. „allegorisation”: Marie-Anne Polo de Beaulieu, Pour un Thésaurus des exempla médiévaux: Enjeux théoriques, méthodes et problèmes = Les exempla médiévaux: Nouvelles perspectives, éd. Jacques Berlioz, Marie-Anne Polo de Beaulieu, Paris, Champion, 1998 (Nouvelle bibliothèque du moyen âge, 47), 397.

75 Ildikó Bárczi, Nóra Sápi, Inventio exemplorum: Antike und mittelalterliche Erzählstoffe in gedruckten lateinischen Predigtsammlungen des Spätmittelalters = Fortunatus, Melusine, Genovefa: Internationale Erzählstoffe in der deutschen und ungarischen Literatur der frühen Neuzeit, hrsg. Dieter Breuer, Gábor Tüskés, unter Mitarbeit von Rumen István Csörsz, Béla Hegedüs, Bern, Lang, 2010, 17–34.

76 Részkutatások e téren: Rajhona, Laczkó, The Forms..., i. m., 35–50; Bárczi, Sápi, Inventio..., i. m., 17–34. Bartók Zsófia Ágnes, Az Exemplum mirabile történetének szóbeli és írott hagyományozódása = Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 1, szerk. Csörsz Rumen István, Bp., rec.iti, 2012, 11–18.

77 Ehhez ld.: Bartók Zsófia Ágnes, Vers–próza határesetek a nyelvemlékkódexek exemplumaiban = VERS. Vers­tan, po­é­tika, tró­pu­sok a 15–17. szá­zadi Eu­ró­pá­ban: Fi­a­ta­lok Kon­fe­ren­ci­ája 2013, szerk. Bar­tók Zsó­fia Ág­nes, Fajt Anita, Gö­rög Dá­niel, He­vesi And­rea, Ma­ró­thy Szil­via, Bu­da­pest, re­citi, 2014 (Ari­anna köny­vek, 7), 9–20.

78 Bárczi, Sápi, i. m., 17–34.

79 Ezúton is köszönöm Kovács Teréz Klaudia szemináriumi munkáját, aki segítségemre volt az adatok összegyűjtésében.

80 Ld. Bartók Zsófia Ágnes, Az Érdy-kódex exemplumai, doktori disszertáció, ELTE BTK, Bp., 2015.

 A katalógusok rövidítésének feloldásai:

        T = Frederic C. Tubach, Index Exemplorum: A Handbook of Medieval Religious Tales, Helsinki, Suomalainen Tiedeakatemia, 1969 (Folklore Fellow Communications, 204).

        D = Dömötör Ákos, A magyar protestáns exemplumok katalógusa, Bp., MTA Néprajzi Kutatóintézet, 1992 (Folklór Archívum, 19).

        K = Katona Lajos, Temesvári Pelbárt példái: Székfoglaló értekezés, Bp., MTA, 1902. (Ugyanez: Katona Lajos, Specimina et elenchus exemplorum quae in Pomerio Serm. Quadragesimalium et De tempore fr. Pelbarti de Temesvár occurrunt, Bp., Franklin Társulat Nyomdája, 1903.)

        H = Floriano Holik [Holik Flóris], Index miraculorum Marianorum. Indici A. Ponceleti in Anal. Boll. T. XXI. vulgato superaddendus, Bp., Typis Consortii Stephanaei, 1920.

 Köszönettel tartozom Bajáki Ritának, aki a kutatóhelyi vitámon megosztotta velem az adatbázis leírási szempontjaival kapcsolatos észrevételeit és javaslatait.

82 Ehhez ld. még: Bognár Péter, Példázat az ország veszedelmének okairól = Mikro & Makro fiatal kutatók konferenciája: Tanulmánykötet, szerk. Lovas Borbála, Nádor Zsófia, Szatmári Áron, Szilágyi Emőke Rita, Bp., 2013 (Arianna Könyvek, 6), 33–40.

83 Régi magyar költők tára, XVI. századbeli magyar költők művei, 9, Valkai András, Görcsöni Ambrus, Majssai Benedek, Gergelyi Albert, Huszti Péter énekei, Eurialus és Lucretia históriája, Telamon históriája, Bogáti Fazakas Miklós folytatása Görcsöni Ambrus históriájához: 1567–1577, kiad. Horváth Iván, Lévay Edit, Orlovszky Géza, Stoll Béla, [Szentmártoni] Szabó Géza, Varjas Béla, Bp., Akadémiai, 1990, 5. sz.

84 Régi magyar költők tára, XVI. századbeli magyar költők művei, 12, Illyefalvi István, Cserényi Mihály, Csáktornyai Mátyás, Póli István, Beythe István, Baranyai Decsi János, Ceglédi Nyíri János, Munkácsi János és ismeretlen szerzők históriái, Telegdy Kata verses levele, Fortuna sorsvetőkönyv, naptárversek: 1587–1600, kiad. Orlovszky Géza, Bp., Balassi Kiadó, 2004, 71–93.

85 Gesta Romanorum..., i. m., num. CLIII (Az ideig tartó nyomorúság, mennyországban örökös vigasságra fordúl).

86 Régi magyar költők tára: XVII. század, 12, Madách Gáspár, egy névtelen, Beniczky Péter, gróf Balassa Bálint, Listius László, Esterházy Pál és Fráter István versei, kiad. Varga Imre, Cs. Havas Ágnes, Stoll Béla, Bp., Akadémiai Kiadó, 1987, 250.

87 Zsófia Ágnes Bartók, The Database of Old Hungarian Exempla: Work in Progress = Marie Anne Polo de Beaulieu, Image et prédication: Kép és prédikáció című előadása kapcsán tartott bemutató, Budapest, ELTE BTK, 2014. október 13.

88 Horváth J., i. m., 650.

89 „Egyelőre egy nemzetközi irodalom magyarra való átültetéséről van még csak szó. Ezen keresztül izmosodott azonban a magyar nyelvű irodalom tovább, s tanulta meg az epikus ábrázolás, a dialógus, a hosszabb és rövidebb elbeszélés megannyi fortélyát. A középkor alkonyának szépirodalmi termése tematika, meseszövés és környezetrajz terén alapvetésül tudott szolgálni a későbbi világi elbeszélő próza számára is. A tömör stílusú fabula viszonylatában Pesti Gábor, a regényes elbeszélés terén Heltai Gáspár, az ördög-víziók vonatkozásában Bornemisza Péter felé mutatott előre; a dialógus gyakorisága viszont a drámaírás kialakulásához járulhatott hozzá.” V. Kovács, A magyar nyelvű..., i. m., 162.

90 Érdemes lenne például megvizsgálni az exemplumanyagot a novella felé való elmozdulás szempontjából. Ld. Claude Cazalé-Bérard, L’exemplum médiéval est-il un genre littéraire?, II, L’Exemplum et la nouvelle = Les exempla médiévaux: Nouvelles perspectives, éd. Jacques Berlioz, Marie-Anne Polo de Beaulieu, Paris, Champion, 1998 (Nouvelle bibliothèque du moyen âge, 47), 29–42. Idézi Szabó, A középkori..., i. m., 57: „Cazalé-Bérard a novella műfaját vizsgálva az exemplum és a novella közötti váltás jegyeiként említi a szerkezet szintjén a belső rendezettségre és kiegyensúlyozottságra való törekvést, a költészetben és az epikában használatos stilisztikai eszközök alkalmazását, a szerzőség tudatának a rögzülését, még ha fiktív narrátorokat is iktat be a szerző.”