MENÜ
Untitled Document

 

GREGORY ZEIGLER:
LEGENDÁK VIZSGÁLATA
V. J. PROPP MÓDSZERÉVEL

 

Vladimir Propp, orosz folklórkutató 1928-ban kiadta „A mese morfologiája”[1] című tanulmányát, amelyben megvizsgált néhány száz orosz varázsmesét, hogy megtalálja a varázsmese egyetemes strukturáját, elmeinek funkcióját, a mese morfologiáját. Amikor alkalmaztam Propp módszerét Jacubus de Voragine Legenda Aurea című művének legendáira,[2] bizonyos különbségeket tapasztaltam a legenda elbeszélésében Propp varázsmeséihez képest.

Nézzük meg először a Propp-módszer alapfogalmait. Propp a következő négy példát hozza, különböző mesékből:

 

„1. A cár ad a vitézének egy sast. A sas elviszi a vitézt egy másik birodalomba.

2. A nagyapó ad Szucsenkónák egy lovat. A ló elviszi Szucsenkót egy másik birodalomba.

3. A varázsló ad Ivánnak egy csónakot. A csónak elviszi Ivánt egy másik birodalomba.

4. A cárkisasszony ad Ivánnak egy gyűrűt. A gyűrűt szolgáló vitézek elviszik Ivánt egy másik birodalomba.”[3]

 

 Ezekben az esetekben „vannak állandó és változó komponensek. Változnak a személyek nevei (velük együtt attribútumaik is), viszont nem változnak a cselekedetek, a funkciók. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a mese sok esetben ugyanazt a cselekvést tulajdonítja a legkülönbözőbb szereplőknek. Ez lehetővé teszi, Propp szerint, hogy a mesét a szereplők funkciói szerint vizsgáljuk. (…) A mesekutatásban az a kérdés a fontos, hogy mit csinálnak a szereplők, az azonban, hogy ki és hogyan cselekszik, másodlagos.“[4]

A legendák vizsgálata során azonban fontos megvizsgálni a „Hogyan“, illetve a „Miért“ kérdést is. Propp módszérének használatakor kiderült, hogy a legendákban a cselekvés motivációja az egyik főtéma, mivel a legendák didaktitikus céllal készültek, a hallgatóság épülésére. Propp szerint azonban a motivációk a „legkevésbé állandó, leglabilisabb elemei”[5] az elbeszélésnek. Eszerint szükséges a Proppétól kicsivel eltérő módszert kitalálni.

Propp a „funkció“ terminust arra használja, hogy értékelhesse a történést a történés következményei szempontjából. A legenda azonban valamilyen tanító, jó példát mutató célból íródik. Így, ha alkalmazzuk a Propp-felé módszert a legenda elemzésére, akkor azt észlelhetjük, hogy kettős funkciójú történések is vannak a legendában. A történéseknek nemcsak a mese előrehaladásának szempontjából van funkciója, hanem néhány történés a legendában közvetlenül inkább egy tanulságra vonatkozik, mint a mese haladására.

A táblázatom így áll össze: az első oszlopban a történést leíró terminus van.  Ez az, amit Propp funkciónak nevez. A középső oszlopban a konkrét példa, az utolsó oszlopban a tanulság található, ha egyáltalán van. Ez a másik, a tanulság funkciója a történésnek a legendában. Ez a tanulság lehet implicit vagy explicit. Az explicit tanulság az, amikor a tanulság az eseménytől különválasztva szerepel, vagyis szinte szavanként elmagyarázza a történet morális értelmét:

           

133. Szent Lambert

Történés

Konkrét példa

Tanulság, funkció

Szándék, hogy megtámadja a  hőst

Dodo felfelgyverkezett férfiak csoportját gyűjti össze, hogy bosszút álljanak rokonaik haláláért

 

[…]

Hős úgy dönt, nem harcol

Lambert félredobja fegyverét

Úgy dönt, hogy jobb legyőzve lenni, mint az, hogy a kezeit bemocskolja vérrel

 

Az is lehetséges, hogy a tanulság külön magyarázat nélkül is érthető. Az ilyen tanulság implicit, az történés oka benne rejlik magában a történésben, külön magyarázat nincsen. Nézzük a következő példákat:

 

128. Szent Lupus

Történés

Konkrét példa

Tanulság, funkció

Támadás

Clothaer, a frankok királya megszállja Burgundiát és  hadvezérét Sens ellen küldi

 

Hős ellenáll

Lupus a templomba ment és megkongatta a harangot

 

Ellenállás sikeres

Város menekült

Implicit (mert megkongatta a harangot, a város megmenekült)

 

 

Többféle implicit példa fordul elő, például amikor a hős megtér, és rögtön meggyógyul (Szent Mamertinus), vagy amikor valaki keresztet vet, és így elűzi a gonosz szellemet (Szent Justina), vagy amikor a hős imádkozik, és a probléma megoldódik (Szent Cornelius és Cyprianus, Szent Lupus). Ezek a példák azt sugallják, hogy a korabeli hallgatóság számára egyes történések tanulsága elég nyilvánvaló volt, nem kellett külön magyarázni, mert sok hasonlót ismerhettek már.

            Hogy bővítsük ezeket az alapvető elemeket, fordítsuk a figyelmünket néhány szokásos történés-láncra és az azokhoz kapcsolódó tanulságokra. Vizsgálatom tárgya a hatalmi pozíciót betöltő személy (király, prefektus, képviselő, pap, püspök stb.) megjelenése és a belépésével kezdődő történéslánc.

            Ahogy Propp csinálta, sorrendben külön-külön felsoroltam a történéseket a megnevezésükkel, magyarázatukkal és a példákkal. Azután nézzük meg, hogyan működnek ezek együtt a legendában:

           

1. Valamilyen hatalmi pozíciót betöltő személy belépése a történetbe

- Ha világi pozíciót tölt be, akkor lehet jószándékú vagy rossz szándékú.

- Az egyházi pozíciót betöltő személy általában jószándékú. Ha a világi pozíciót betöltő személy jószándékú, akkor párban egy egyházival lép be (pl.: 130. Szent Egyed: a király, amikor hallotta az újságot, elment a püspökkel, hogy megnézze, mi történt).

 

2. (A belépés, bemutatás után) A hős és a hatalmi pozíciót betöltő személy interakciója

- A hatalmi poziciót betöltő személy a hőst száműzheti. (Pl.: 132. Szent Cornelius és Cyprianus: Corneliust a papsággal együtt Decius Caesar száműzi.) Ez csaknem mindig rossz szándékú célből történik.

- Egy másik gyakori interakció az ajándék adása és elutasítása. (Pl.: 130. Szent Egyed: a király és a püspök bocsánatot kér, ajándékot és orvosokat ajánlanak, de Szent Egyed elutasítja.) 

-A rossz szándékú személy szavakkal választás elé állítja a hőst. (132. Szent Cornelius és Cyprianus: választaniuk kell, hogy vagy Mars istennek áldoznak, vagy meghalnak.)

 

3. A következménye ezeknek az interakcióknak a legtöbb esetben valamilyen isteni csoda, emberek kereszténnyé válása és/vagy mártíromság. És ha nem pontosan ezek a történések szerepelnek is a legendában, akkor is a tanulságra, implicitre vagy explicitre, itt kerül sor.

A következő példa azt mutatja, amikor az interakció a hatalmi pozíciót betöltő személy és a hős között explicit tanulsággal rendelkezik:

 

 

91. Szent Felicitas hét fia

Történés

Konkrét példa

Tanulság

Hatalmi pozíciót betöltő személy választás elé állítja Szent Felicitast

Antonius megpróbálja rávenni Felicitast, hogy ne legyen többé keresztény, hogy így megmentse magát és fiait

 

Hős megvédi magát a provokációval szemben

Azt mondja az uralkodónak, hogy nem csábítják el az uralkodó hízelgései, nem ijesztik meg a  fenyegetései, mert az ereje  a Szentlélektől származik, aki vele van.

Azt mondja fiainak, nézzenek a mennyekre, mert Krisztus várja őket. 

< --

 

 

Ebből a példából azt is láthatjuk, hogy a jellemzően párbeszédes  választás elé állítást explicit tanulság követi. A szerző párbeszedes formát használ, hogy a „miert“ kérdést megválaszolja. Az áldozattá válás folyamata hasonló, azonban azt általában egy implicit tanulság követi, mert a legendáknak az áldozattá válás részei általában nem tartalmaznak dialógusokat.

 

24. Szent Ágnes, szűz

Történés

Konkrét példa

Tanulság

Hatalmi pozíciót betöltő személy belépése

Aspasiust megbízzák, hogy felügyelje a prefektus indulását

 

A hős a hatalmi pozíciót betöltő személy áldozatává válik

Ágnest tűzbe dobja

 

Csoda

A lángok kettéválnak, a tömeget megégetik, Ágnes sértetlen marad

(implicit, benne rejlő tanulság)

           

Az eddigi végzett elemzésből láthatjuk, hogyan rendelkezhetnek az egyes történések két funkcióval: részt vehetnek a történet szerkezetének felépítésében, és tanulságot is tartalmazhatnak. A utóbbi talán fontosabb funkció a legendákban, mert ezeket didaktikus céllal írták.

Nyilvánvaló, hogy további legendák elemzése nyomán még jobban kirajzolódhatnak a legenda alapvető morfológiai elemei, és lehetővé válik egy átfogóbb csoportosítás és terminológia létrehozása. Ezen kívül a bizonyos történés-láncokhoz többszörösen tartozhatnak vagy explicit, vagy implicit tanulságok. Sőt, ha jól megnézzük, milyen történéseket magyaráztak külön, és milyeneket nem, megérthetjük a korabeli hallgatóságnak a  kompetenciáját, a hozzáértését az adott legendához és a tanulságaihoz.

 

 

Gregory Zeigler: An examination of Legends with the Methods of V.J. Propp

What can myths and legends reveal to us about the people who teach, learn and live according to them? Anthropologists and ethnologists have been collectiong and incorporating in their studies such religious-natured stories for more than a century, using these stories to explain and interpret the lives and conceptual spheres of the world’s most diverse populations. Vladimir Yakovlevich Propp and his colleagues came up with an intricate system to break down and categorize the stories of Russian folklore in his 1928 work, Mythology of the Folk Tale. Propp’s method revolved around the function of characters and their actions in the furthering and developing of the narrative. As Propp was interested in the general (if not universal) structure or formula of the folk tales, he pays attention only to what the charecters do, considering the who and how questions secondary, not even bothering with the why. The present study applies his methods to the legends in Legenda Aurea, a mid-13th century collection of  the lives of saints written by Jacobus de Voragine and translated and used in many vernacular texts.

These legends, like many secular tales, had something of a didactic intention in their practical use. The present study picks out certain actions from the legends that do little to further the plot, but rather function as a lesson, particularly if we take the how and why aspects of certain events, such as miracles, into account. In this, however, we will have to adjust Propp’s methodology to make room for the extra aspects of the reason and justification of certain events in our analysis. Some of these lessons appear to be obvious to the intended audience as the events that present them receive no explanation, leaving the lesson implicit in the event itself, while others are followed by explanations, suggesting the action did not in itself suffice to communicate the intended lesson, or that the lesson was worthy of reiteration through further explanation.

Using Propp’s methods to break down the legend to its basic didactic elements, discovering the morphology of the legend, we can make steps towards having a better understanding of the lessons taught and, depending on the explicit or implicit nature of the lesson, the audience’s comprehension of the legends and their moral lessons.

 

 



[1] Propp, Vlagyimir Jakovlevics, A mese morfológiája, Budapest, 2005 (1928).

[2] Felhasznált szövegkiadások: Jacobus de Voragine, The golden legend: readings on the saints I-II, ford. Ryan, William Granger,  Princeton, N.J., USA, 1993. Magyarul: Jacobus de Voragine, Legenda aurea, szerk. Madas Edit, ford. Bárczi Ildikó et al., Budapest, 1990.

[3] Propp, 27-28.

[4] Propp, 28.

[5] Propp, 74.