Rajhona Flóra – Sápi Nóra:

flores diversarum doctrinarum et fructus salubres mysteriorum divinorum... – Hagiográfia és tudomány Temesvári Pelbárt prédikációiban

 

A tanulmány címében szereplő idézet Temesvári Pelbárt Pomerium de tempore című sermo-gyűjteményének előszavából való. Ez az írói program kiemeli a késő-középkori prédikációk jellegzetes vonásait, sokrétűségét, történelmi-művelődéstörténeti-vallástörténeti-tudományos jelentőségét. Minden egyes sermóra jellemző a keresztény világban jelenlevő egyetemes, enciklopédikus tudás közvetítésének szándéka.

Tanulmányunkban a késő-középkori prédikációkban megjelenő főbb csomópontokat igyekeztünk megvizsgálni: a sermók tartalmi felépítésének vázát leggyakrabban ugyanis a liturgia, a hagiográfia, illetve az egyes tudományterületekhez köthető ismeretek alkotják. Temesvári Pelbárt Pomerium de sanctisának nyári részéből négy véletlenszerűen kiválasztott prédikáció[1] elemzésével igyekszünk bemutatni, hogy ezen elemek minden szövegben megtalálhatók, természetes módon és elválaszthatatlanul fonódnak össze és szerves egészet alkotnak.

 

Hagiográfiai elemzés

(Rajhona Flóra)

 

Ha a prédikációirodalmat vizsgáljuk, magától értetődően adja magát a beszédek hagiográfiai szempontból való elemzése, mivel a szentek, mártírok élete és cselekedetei a sermók jelentős, alapvető építőelemei. Ha csupán erre gondolunk, a probléma szinte egyszerűnek tűnik, és sokak számára nem jelent kihívást az ilyen jellegű kutatás.

Ám a tüzetesebb vizsgálódás meglepő eredményeket hozhat. Mivel az évszázadok során egyrészt a szerzetesrendeknek, másrészt az egyes országoknak kialakultak a speciális, helyi, rendi szabályai, létrejött az ünnepek egyedi rendje, hagyományossá vált egyes szentek kiemelése, az elfogadott kánon sajátos kezelése, igen meghatározó és továbbgondolandó eredményre vezethet a hagiográfiai kutatás mind a sermók forrásainak feltérképezése, mind a korabeli prédikációs és rendi hagyományok kutatása szempontjából.

Temesvári Pelbárt beszédei igen gazdag alapot szolgáltatnak az egyes szentek és mártírok életének hagiográfiai szempontból való vizsálatához. Csaknem minden beszédben találhatunk olyan utalásokat, példázatokat, amelyek tovább színesítik egyrészt a közös kánon felhasználási és feldolgozási lehetőségeiről alkotott képet, másrészt egészen új adalékokkal is szolgálhatnak. Nemcsak az egyes szentek ünnepnapjaira írt sermókban szerepelnek kutatásra és figyelemre méltó részletek; nem ritka ugyanis, hogy commune-beszédekben, de tempore-beszédekben feltűnik egy-egy utalás, amely hagiográfiai kérdéseket vet fel.

A tanulmány első részében az általunk vizsgált, találomra kiválasztott négy beszéd azon részeit szeretném kiemelni, amelyek a fenti szempontok alapján további kutatásra érdemesek, ezzel is illusztrálva a késő középkori prédikációs hagyomány kulturális, néprajzi, művészeti, történeti sokrétűségét és gazdagságát.

 

1. A praecursor kifejezés jelentésének változatai

 

A Szent Ferencről szóló beszédekben két helyen is szerepel Pelbárt feldolgozásában[2] a praecursor kifejezés, vagyis Ferencet az utolsó ítélet megjövendölésére alkalmas előfutárnak tekinti ezeken a helyeken. A kifejezés jelentése: ´előfutár´, ´jövendölő´.

Ha megvizsgáljuk a legalapvetőbb forrásokat, amelyeket minden ferences szerzetesnek ismernie kellett,[3] látható, hogy a praecursor kifejezés mindössze egyszer, Bonaventura nagyobb legendájában szerepel: exsistens et ipse Angelus verae pacis (cf. Is 33,7), secundum imitatoriam quoque similitudinem Praecursoris destinatus a Deo, ut viam parans in deserto (cf. Mc 1,3; Lc 3,4) altissimae paupertatis, tam exemplo quam verbo poenitentiam praedicaret (cf. Is 40,3; Lc 24,47).[4]

A hagyomány szerint Keresztelő János volt az a személy, akit előfutárként említenek. Bartholomaeus de Pisis Ferenc-életrajzában az a szójáték szerepel, miszerint Keresztelő János volt a ´praecursor´, Szent Ferenc pedig a ´praedicator´.[5] Pelbártnál is szó van Keresztelő János és Ferenc hasonlóságáról, ő azonban úgy értelmezi, hogy Ferenc egy második ´praecursor´, aki az utosó ítélet eljövetelét jövendöli: Legatus est crucis Christi. Ideo dedit sibi Christus stigmata tamquam sigilla, ut credant homines ipsum a Christo missum. Sicut enim ante primum adventum Christi praecursor legatus fuit Iohannes Baptista annuncians Christum incarnandum, sic ante secundum adventum praecursor legatus est Franciscus annuncians Christum ad iudicium venturum, ut scilicet praeparent se ad poenitentiam, ne accipiant damnationis sententiam.[6]

 Látható tehát, hogy Pelbárt értelmezése kissé eltér a középkori hagyománytól.

A szövegkörnyezet is méltó a vizsgálatra. A LXXI. beszédben Pelbárt arról beszél, hogy a gonoszoknak milyen rettenetes előjel lehet a stigmatizáció, mivel ezzel Ferenc mintegy előfutárrá, az utolsó ítéletet hirdető pecsétes levéllé változott: Ez a stigmatizáció pedig rettenetes a gonoszoknak, mivel a kínhalált szenvedett Krisztus által végrehajtott utolsó ítélet előhírnöke, vagyis mintegy pecsétes levélként értelmezhető az előfutáron/hírnökön/parancson.[7] Ez a szöveg leginkább a jogi nyelvhez és kifejezéstárhoz hasonlít, ezzel is jelezve az ítélet és az előzetes híradás jelentőségét.

A második idézett hely a LXXIV. beszédből származik, itt is a stigmatizáció hasonló, jogi értelemben vett értelmezését olvashatjuk, amely bizonyítékul szolgál Ferenc funkciójára, a hírnök szerepére: ő maga a közelgő utoló ítélet előfutáraként küldetett, és hogy neki higgyenek, ezek a jelek a bizonyosságot szolgálták, mintha Krisztus idézőlevelet adott volna magában Ferencben, hogy az emberek, akik látják, bánják meg bűneiket, nehogy elkárhozzanak.[8]

A stigmatizáció ezen értelmezése valószínűleg elterjedt volt, mégis a jog, az írott törvény felidézése, amely mintegy megerősíti és hitelesíti az eljövendő büntetést, további vizsgálatra érdemes. Franciscus de Mayronis, akire Pelbárt többször hivatkozik Szent Ferencről szóló beszédeiben, a stigmatizáció jelentőségét másként értelmezi. Bár prédikációiban fellelhetők azok az elemek, amelyeket Pelbárt is felhasznált saját sermóihoz, mégis a végkövetkeztetés az, hogy a stigmák inkább Isten örömét fejezik ki, amely arra sarkallta, hogy még gyönyörűségesebbé tegye a kiválasztott személyt, ezzel is jelezve, hogy az hozzá tartozik: Ahogyan ugyanis hatalmas királyok le szokták festetni a tetteiket, hogy ezzel emlékeztessék az eljövendő embereket, így a kereszt hatalmas és győztes királya (megörökítette) a hit győzelmét Szent Ferencen (...), és ezt a győzelmet a harcoló Egyház épületére faragta, hogy az Egyház polgárai Szent Ferencre nézve emlékezzenek ezen dicsőséges győzelemre hálaadással és áhítattal.[9]

 

A források felkutatásához, az értelmezés eredetének körvonalazásához természetesen további ferences prédikátorok műveinek ismeretére lehet szükség, amelyekben esetleg megtalálható Ferenc mint az utolsó ítélet előfutára. A pelbárti feldolgozás modernségét mutatja a jogi kifejezések használata, az a körülmény azt is alátámaszthatja, hogy jól tájékozódott a jogtudományban.

 

2. Szent Ferenc 22 testrésze

 

A LXXI. beszédben Pelbárt sorra veszi szent Ferenc testrészeit, ezzel is bizonyítani akarván, hogy a fejétől a talpáig minden porcikája az isteni kegyelem és kiválasztottság jegyeit viseli, minden ízében szent és csodálatra méltó:

„Szent Ferenc csodálatos szentségéről szólva lássuk tanulságként, hogy az áldott Jézus felmagasztalta Ferencet testében és lelkében, minden testrészéhez kapcsolódó csodatételekkel, hogy tündököljön az ő nagy szentsége.” Szent volt ugyanis a haja, a homloka, a szeme, a füle, az orra, a szája, a nyelve, a szavai, a nyála, a fogai, a válla, a háta, a szíve, a teste, a keze, a körme, az írásai, a lába, a tenyere, a ruhája, a botja, a kötél a derekán, a neve, a lelke; lássuk a sermo vázlatát szó szerint:

 

... de mirifica sanctitate beati Francisci accipiamus hanc conclusionem, quod benedictus Iesus mirificavit Franciscum in corpore et anima multis miraculis per singula membra, ut clarescat eius sanctitas permaxima. Declaratur incipiendo a capite usque ad pedes et quaeque ad eum pertinentia, et videbimus, quod a planta pedis usque ad verticem non fuit in eo nisi magna et mira sanctitas.

Primo verticis et capitis capilli fuerunt sancti et mirae virtutis

Secundo frons et facies fuerunt sanctae, quia in eis apparuit signum magni ´tau´

Tertio oculi fuerunt sanctissimi

Quarto aures fuerunt sanctissimae

Quinto nares sanctissimae fuerunt

Sexto labia et lingua sanctissima erant

Septimo oris verba erant tam maxime sanctitatis

Octavo saliva sancta fuit

Nono gustus et dentes sanctissimi fuerunt

Decimo humeri et dorsum fuerunt sanctissimi

Undecimo latus fuit sanctissimum

Duodecimo pectus et corpus totum

Tertiodecimo manus fuerunt sanctissimae et brachia

Decimoquarto ungues

Decimoquinto scripta eius

Decimosexto pedes sanctissimi fuere, quia stigmatibus consecrati.

Decimoseptimo lotura pedum et manuum,

Decimooctavo habitus

Decimonono baculus

Vicesimo chorda

Vicesimoprimo nomen

Vicesimosecundo anima sanctissima fuit, quae soluta in specie stellae intravit caelum.[10]

 

Az efféle felsorolás nem szokatlan a prédikációkban, sokan és sokféleképp bizonyítják ezzel egyik vagy másik szent kiválóságát. Mégis érdemes jobban szemügyre venni ezt a részletet, mivel néhány vonatkozásban egyedinek tűnik.

Először abban a tekintetben tér el a hagyománytól, hogy a szokással ellentétben nem mondja meg előre, hány pontban is gyűjti össze a szentnek tartott tulajdonságokat. Ez talán apró filológiai problémának tűnhet, mégis jelentős, mivel az általános hagyomány szerint előre jelzi a prédikátor, melyek azok a sarkalatos pontok, amelyeket számításba vesz.

A második érdekes és vizsgálandó szempont a felsorolás teljessége, vagyis az, hogy valóban minden szervet igyekszik felsorolni, a nyáltól az orron keresztül a körömig. Néhány testrészhez nem igazán talál olyan szignifikáns példázatot, amellyel bizonyíthatja annak mindenekfölött valóságát, így például az orral kapcsolatban csupán annyit említ, hogy Ferenc képes volt a leprások bűzét elviselni, azokat gyógyítani, vagyis az orra is szent volt.

Franciscus de Mayronisnál hasonló alapvetésű felsorolást találhatunk, ám abban a beszédben Ferencet Krisztushoz hasonlítja: Szent Ferencet hét jellel díszítette Isten Krisztus hasonlatosságára: először, mert a szájában a kereszt jele volt, másodszor a homlokán a tau jelét viselte, harmadszor a kereszt jele vagy sebei voltak az oldalán, negyedszer stigmák voltak a kezén és a lábán,[11] majd az Apokalipszist idézve magyarázza, hogy mennyiben volt hasonló Ferenc az Apokalipszisben, vízió formájában megjelent alakhoz. Sorra veszi az egyes jellegzetességeket, és erényeket kapcsol a szimbolikus ábrázoláshoz.( Pl.: a haja fehér volt, mint a hó – a gondolatok tisztasága; arannyal övezett szív – a lélek kegyelemmel felruházottsága és nemessége stb.)[12] Ezek után hozzáteszi, hogy a stigmák Ferenc személyének örökérvényűségét hivatottak jelezni. Ez a gesztus ahhoz az igényhez kapcsolható, hogy erről a témáról minél részletesebben szóljanak a prédikátorok, ezzel is elősegítve Ferenc létének folytonosságát.[13]

A testrészek ilyen felsorolása mnemotechnikai funkciót is szolgálhat, a könnyebb megjegyezhetőség érdekében sokszor hasznűálnak hasonló eszközt a prédikátorok.

 

3. Árpádházi Szent Kunigunda

 

A XXVII. beszéd több szempontból is vizsgálatra méltó. Az aznapra esedékes ünnep, az apostolok ´oszlása´ (Divisio apostolorum) speciális ünnepnap, eredete a 12. század előttre vezethető vissza, és Magyarországon kívül csupán Lengyelországban, Franciaországban és Németalföldön tartotta számon a hagyomány. Az ünnep hagyományosan július 15-re esik.[14] Nem minden prédikátor tartja számon ezt az ünnepet, Laskai Osvát például a hagyományos kánont követve Szent Bonaventura tiszteletére írt sermót erre a napra.

Több, Magyarországon használatos martirológiumban, missaléban és breviáriumban is szerepel ez az ünnep; a Missale Romanumban, a Breviarium Strigoniensében, az Acta sanctorum Hungariaeban stb., így arra a következtetésre juthatunk, hogy bár nem kötelezően, de elterjedt volt július közepén az apostolokat ünnepelni.  Pelbárt is ír egy beszédet az apostolok oszlásáról. Ezen sermóban szerepel az a részlet, amely a vizsgált beszédek közül a hagiográfiai vizsgálatok során a legtöbb kérdést veti fel. Szerepel ugyanis benne egy Szent Kingára vonatkozó utalás: Olvashatjuk a legendákban, hogy más szentek képesek voltak hegyeket mozgatni, különösen igaz ez Szent Kunigundára, Magyarország királyának leányára, aki sóhegyeket és ólombányákat Magyarországról Lengyelországba vitt át, ahogyan a legendája elbeszéli.[15]

Kingát azzal kapcsolatban említi, hogy az apostolok miért nem tettek nagyobb csodákat, ha képesek lettek volna rá. Hegyeket sem mozgattak, ezzel szemben más szentek, például Szent Kinga igen, ő sóbányákat és ólombányákat vitt át Magyarországról Lengyelországba. Pelbárt Nicolaus de Lyrára hivatkozik, és a magyarázat szerint a hegyek mozgatása nem volt szükséges az Egyház szempontjából, továbbá az apostolok nem tehettek nagyobb csodákat, mint Krisztus.[16]

A részlet mindenképpen érdekes, mivel szent Kinga a 17. századig nem volt egyetemesen népszerű szent, ünnepe sem volt, csupán Lengyelországban tartották számon mint csodatevő, jótékony szent özvegyet.[17] Kultuszának történetét az Acta Sanctorumban részletesen olvashatjuk, eszerint 1625-ben avatta boldoggá VIII. Urbán pápa, ünnepét pedig július 24-ére határozta meg. Az 1698-ban szövegezett pápai dekrétum szövege szerint július 27-én kell ezután ünnepelni Árpádházi Kunigunda ünnepét, mivel a többi ünnepnap túlságosan telítve van. (A hagyomány azonban nem változott, hivatalos ünnepe július 24. maradt). 1999-ben II. János Pál pápa avatta szentté.[18]

A 15. század közepén egy lengyel szerzetes, Johannes Długos vagy latin nevén Longinus készített egy latin nyelvű legendát, amelyben felhasználta a 14. századra datált szintén latin nyelvű Vitát. (A kutatás azt mutatja, hogy a 14. századi legenda egyes részeit nem ismerte, ugyanis nem minden részlet szerepel feldolgozásában). Długos legendája tulajdonképpen a kanonizáció elérésére született, a terjedelmes életrajzban minden elem szerepel, amely szükséges lehetett Kinga boldoggá avatásához. Długos méltatlankodását fejezi ki az előszóban, amiért ennyi ideig elhanyaglták Kinga tiszteletét, és nem fordítottak kellő figyelmet jelentőségére. Ezután sorra veszi a szent életét, számtalan csodatétel és jótékony cselekedet szerepel a Vitában.

Számunkra a magyarországi tartózkodásáról szóló legendarészlet érdekes, mivel a hagyomány szerint Kinga ekkor sóbányákat kapott IV. Bélától, hogy a lengyel nép, amely igen szegény volt, és nem rendelkezett elegendő sóval, jobban élhessen. Ekkor Kinga beledobta gyűrűjét a máramarosi sóbánya egyik aknájába, és nem sokkal később Lengyelországban sólelőhelyre bukkantak, abban pedig Kinga gyűrűjét fedezték fel. Tehát a hegyek átvitelének csodája valóban hozzá kapcsolódik.[19] Számos, Szent Kingáról szóló munka számol be erről a csodáról; ezt a legendaelemet hitelessé teszik azok a feljegyzések, amelyek a korabeli bányászati kérdésekről szólnak, fennmaradtak ugyanis oklevelek, amelyek tartalmazzák a tényt, hogy Kinga magyarországi bányászokat hívott apja engedélyével, hogy kitermeljék a ma Wieliczkában található sókészletet.[20] Ezen kívül a mai bányászattörténeti szakirodalom is megemlékezik Szent Kingának a bányászat területén tett erőfeszítéseiről.[21] A sóbányák átvitelének csodája Szent Kinga kanonizációjának és szentté avatásának egyik fő tételévé is vált.[22]

Az, hogy Pelbárt említi Szent Kingát, meglepő lehet, hiszen akkor még nem volt jelentős kultusza, nem vált ismertté széles körben. Azonban Pelbárt feljegyzések tanúsága szerint Krakkóban tanult, így valószínű, hogy találkozott Szent Kinga kultuszával, esetleg a Długos-féle legendát is ismerhette. Kevésbé világos azonban, hogy miért éppen ezen a napon említi, valamint kérdéses forrású az ólombányákra való utalás.

Szent Kinga ünnepe július 24-re került a kalendáriumban, és az Acta Sanctorum adatai szerint hagyományosan is ezen a napon ünnepelték Lengyelországban. Azonban az apostolok szétszóródásának ünnepe július 15. Miért kerül elő tehát éppen ezen a napon Szent Kinga? Lehetségesnek tartom, hogy névazonosság juttatta eszébe Pelbártnak ezen a napon Kunigundát. Henriknek, Ausztria császárának felesége ugyanis ugyancsak Kunigunda, akit már a 12. században szentté avattak, ünnepe pedig éppen július 15-re esett a helyi kalendáriumok szerint.[23] Ez a Kunigunda szintén érdekes lehetett a magyarországi prédikátoroknak, mivel férje Szent István feleségének, Gizellának volt a testvére. Július 14-én már a korai kéziratos missalék is tartalmaznak Henrik és Kunigunda ünnepére esedékes szövegeket.[24] Előfordulhatott tehát, hogy Pelbártnak erről a Kunigundáról jutott eszébe aznap Árpádházi Kinga, és ezért említette meg az apostolokról szóló beszédben.

A szövegkörnyezetből látszik, hogy mindenképp meg akarta említeni Kingát, mivel a hegyek mozgatásának igénye, illetve az ilyen jellegű csodatétel hiányának említése nem szokványos az apostolok oszlásának ünnepén. Ez az ünnep hagyományosan az egyes apostolok cselekedeteinek és térítő munkájának felelevenítését tartalmazza. Az, hogy Kingát és az apostolokat szembeállítja képességeik és csodatételeik szerint, talán abból a hagyományból táplálkozhat, miszerint az apostolok cselekedeteit és csodáit szokás volt összehasonlítani versengés formájában.[25]

Az ólombánya előkerülésére eddig még nem találtam magyarázatot. Ugyanis minden fellelhető legendában és életrajzban szerepel a sóbánya Lengyelországba vitele,[26] sőt a korabeli oklevelek is említenek effajta bányászati megegyezést, ólom azonban nem szerepel egyik forrásban sem. Mivel Pelbárt Kinga legendájára hivatkozik – ut dicitur in eius legenda –, lehetséges, hogy volt a kezében a Długos-féle változat; eddig ugyanis nem találtam olyan másik középkori szerzőt, aki foglalkozott volna Szent Kingával, vagy legendát írt volna róla. (A magyarországi hagyományba későn került be ez a szent, érdekes, hogy egyes – már 20. századi – történeti munkák meg sem említik IV. Béla király gyermekei sorában.) Az ólombánya azonban nem szerepel ebben a feldolgozásban. Talán azt feltételezhetjük, hogy Pelbárt egy másik szent életéből vett csodát kever bele Kinga legendájába, az is előfordulhat, hogy Krakkóban hallott olyan változatot, amelyben ólombánya is szerepel – ennek a kérdésnek a tisztázása még várat magára.

 

Az itt felvillantott részletek bizonyítják, hogy a késő középkori prédikációirodalom hagiográfiai szempontból való vizsgálata nem érdektelen, fény derülhet olyan elemekre, összefüggésekre, amelyek eddig még nem kerültek napvilágra. A hagiográfia olyan tudomány, amelyet nem lehet pontosan definiálni, nem lehet meghúzni a határt, amely elválasztja a liturgiától, kulturális és néprajzi vonatkozásoktól, emblematikától vagy éppen a tudományos ismeretek kutatásától.

 

 

Tudományos ismeretek

(Sápi Nóra)

 

A késő középkor hétköznapi, mesterségbeli és tudományos ismeretei, hiedelmei, megfigyelései is bekerültek, szervesen beépültek Temesvári Pelbárt beszédeibe. Így a prédikáció nemcsak az erkölcsösségre, vallásosságra való nevelés eszköze, hanem az adott kor általános tudása, műveltsége közvetítésének is fontos forrása volt. Mi lehetett a funkciója a sermók ezen részeinek? A tanítási szándék, a jobb érthetőség, szemléltetés, bizonyítás érzékletes hasonlatokkal, párhuzamokkal; elvont vallási mondanivaló vagy igazság konkrét példákkal való megvilágítása, és nem utolsó sorban a változatosság, a figyelem ébren tartása.

Mindez még nem a humanizmus szellemiségében történt, szükség volt a természettudományos felfedezések és a skolasztika nézeteinek összehangolására. Nem maradhatott el a tekintélyekre való hivatkozás; akár még egy hétköznapi tapasztalat, megfigyelés által igazolható jelenség alátámasztáshoz is Augustinus, Arisztotelész és mások segítségét vették igénybe a prédikátorok. A Temesvári Pelbárt által hivatkozott egyházi személyek gyakran koruk jelentős tudósai is voltak, mint például Beda Venerabilis, Hrabanus Maurus, vagy Albertus Magnus. Szerzőnk kiemelte, hogy Jeromost, Ágostont, Katalint és más szenteket dicsőítik tudományukért, és olyan filozófusok és orvo­sok is, mint Avicenna, Galenus, Constantinus, Hippokratész tudták és tanították a dolgok természetét és erejét.

Temesvári Pelbárt a Stellarium egyik fejezetében (melléklet) Szűz Mária ismereteinek bemutatása kapcsán[27] részletesen kitért a korabeli tudományok hierarchiájára, a lényegesnek tartott ismeretek felsorolására a kevésbé tekintélyesektől a legfontosabbig, a tudományok élén álló teológiáig. Természetesen Temesvári Pelbárt szerint is minden tudás legfőbb célja a Biblia tanulmányozásának előkészítése, a Szentírás értelmezése, titkainak megfejtése. (1. kép)[28]

 

Az ismeretszerzés forrásai

 

Az ismeretszerzésnek három fő forrása van: az első az isteni kegyelem és kinyilatkoztatás; a második a természettől, születéstől, emberi mivoltunk által adott tudás; a harmadik az életünk során megszerzett tapasztalat, a szemlélődés, vizsgálódás.

A természet megfigyelése által szerzett ismereteket bevett fordulatok vezetik be, és legtöbbször valamely tekintélyre való hivatkozással igazolja az elmondottak hitelességét.[29] A kiválasztott prédikációkban is találunk erre példát; a zsírral, olajjal bekent fa, vagy a kiszáradt fa könnyebben meggyullad:

 

Nam videmus, quod ligna per unctuositatem vel pinguedinem disponuntur ad inflammandum facilius. Sic corda humana pietatis pinguedine vel oleo uncta inflammantur in divino amore crucis Christi. (PA 072.C)

 

Secundo per carnis mortificationem, quare sicut ligna magis desiccata magis inflammantur, sic homo ab humore carnalis concupiscentiae desiccatus divino amore plus inflammatur. Rom. VIII.: Si Spiritu facta carnis mortificaveritis, vivetis.[30]  (PA 072.C)

 

Kézi mesterségek vagy tudományok (mechanicae artes vel scientiae)

Omnis scientia est de numero bonorum honorabilium - minden tudomány a tiszteletre méltó javak sorából való, olvashatjuk a Stellarium már említett részletében. Temesvári Pelbárt a kézi mesterségeket, illetve tudományokat tekintette végig először. Átvette az artes mechanicae középkorban élő koherens koncepcióját és hét kategóriáját: Lana, nemus, miles, nautatio, rus, medicina, ac ars fabrilis: mechanicae sunt istae ubi septem artes numerantur.[31] (2. kép)[32] Ez a csoport magában foglalta az orvostant, az építészetet, a mezőgazdaságot, a hajózást, a kereskedést és a színházat is.[33]

 

Az artes mechanicae középkorban élő kategóriájának elemei nagyrészt megfeleltethetők a műszaki tudományok vagy mesterségbeli szakértelem, kézműves mesterség egyes jelenkori fogalmainak. A tudásterületek osztályozási sémáiban az artes mechanicae általában alacsony státuszú volt, pontosan a földi élettel való közeli kapcsolata és a lelki vagy morális elemek hiánya miatt.[34] A kora középkori hagyományban a hét szabad művészetet párhuzamba állították a ´földi´ művészetekkel. Az artes liberales tudományágai az elméleti tudás megszerzésére irányultak, a másik csoport tagjai a test és a fizikai világ felé fordultak. 

Az antikvitásban az artes mechanicae kifejezés nem létezett; az egyes számban álló ars mechanica a „gépek művészetére” vonatkozott, pl. a hadi gépezetek szerkesztésére, asztronómiai modellek vagy emelő szerkezetek készítésére. A technikai tudományok egy koherens koncepciójának létrehozása, az artes mechanicae tehát jellegzetesen középkori teljesítmény. A 12-13. században foglalkoztak részletesebben ezzel a témával; például Hugo de Sancto Victore hét artes mechanicae-t sorolt fel és jellemzett: lanificium, armatura, navigatio, agricultura, venatio, medicina, theatrica.[35] Sok középkori szerző nagyjából átvette az ő osztályozását, de variálta a tartalmakat és a terminológiát. A 12-13. században, az arab és görög szövegek hatására az artes mechanicae rendszere megváltozott.

A kérdést az is bonyolítja, hogy a tudományágak osztályozásánál létezett egy tendencia, amely szerint minden diszciplínán belül gyakorlati és elméleti alcsoportokat (theoreticus, practicus) hoztak létre, így néhány az artes mechanicae közül az általános tudományok gyakorlati alosztályába sorolódott. Például a gépek és hajtóművek tervezése a gyakorlati geometria alá került. (3.kép )[36] Az abakusz, az asztronómiai táblák, a kalendáriumok tudománya, súlyok, mérések és üzleti technikák a gyakorlati aritmetika alá tagozódtak.

Ezek az osztályozások sokkal inkább filozófiai hagyománynak számítottak (a skolasztika rendszerező alkatának megfelelően), mint aktuális gyakorlatnak, és ezen mesterségek vagy tudományok szakszókincséből is keveset idéztek ezek az elméleti írások.

A középkor folyamán az artes mechanicae tudományai fokozatosan elvesztették negatív konnotációjukat. A 13. század végére, ha nem is úgy tekintettek rájuk, mint a tanulás legmagasabb formájára, de mégis igen fontos tudásnak tartották.[37]

A kiválasztott prédikációk egyikében a kovácsmesterség felidézésével találkozhatunk: ahogyan az izzó vas átalakul a tűzben, úgy alakul át a hívő Krisztusban a szeretet által.

 

Sicut dicit Hugo et concordans Augustinus: Charitas tantae virtutis est, ut copulet amantem cum amato, et ideo Christianus fidelis exsistens in charitate Christi passi adeo unitur per amorem Christo, ut in eo transformetur, et in Christo vivat, quemadmodum ferrum ignitum totaliter transformatur in ignem, ut sit candens et calens. (PA 072.A)

 

 

Szabad művészetek

 

A kézi mesterségekről Temesvári Pelbárt kevesebbet, és általánosságban beszélt, míg a szabad művészetek mindegyikét külön-külön jellemezte. A kiválasztott sermókban a következőket találjuk a hét szabad művészet tárgyköreivel kapcsolatban:

A grammatika Temesvári Pelbárt szerint az olvasás, szövegértés, a műveltség alapja, a helyesen beszélés tudománya. De emellett elméleti kérdésekkel is foglalkozott. A kiválasztott beszédek egyikében szerzőnk az apostol szó eredetét tárgyalja:

 

Nam secundum Catholicon „apostolus” dicitur ab „apo”, quod est „de”, et „stolon”, quod est „missio”, quasi de caelo, vel a Deo missus. (PA 027.E)

 

A retorika alá tartozik Temesvári Pelbárt szerint a polgári és kánonjog, a törvények és rendeletek ismerete, a törvényalkotás és -magyarázat képessége. A prédikációkban gyakran idézett a Bibliából és egyházjogi könyvekből jogi esetek tárgyalásakor. Mindenkinek az által kell bűnhődnie, amit elkövetett, például a fösvény abban vétkezik, hogy túlságosan szereti a földi dolgokat, ezért megérdemli, hogy a pokolba kerüljön, mivel az a Föld középpontjában található.

Ubi nota, quod regula divina et iuridica dictat, quod per quae quis peccat, per haec et punitur, Sap. XI.[38], et extra de exces. praelati c. „Inter dilectos”. Exempli gratia: Superbus peccat in exaltando se, ergo meretur humiliari confusibiliter, Luc. XVIII.: Qui se exaltat, humiliabitur, et qui se humiliat, exaltabitur etc.[39] Item: Avarus peccat terrena diligendo, ergo meretur in terra, id est Inferno, qui est in centro terrae, sepeliri, Luc. XVI.: Mortuus est dives et sepultus est in Inferno.[40] Item: Luxoriosus peccat in ardore foetidae libidinis, ergo punitur igne sulphureo Inferni, ut patet de Sodomitis. Item: Gulosus peccat in gustu, ergo fame et siti cruciabitur. Sic per contrarium regula divina dictat, quod per quae quis meretur operando, per haec et praemietur, Apoc. XIV.: Opera illorum sequuntur illos.[41] (PA 074.C)

 

A logika a Szentírás ismeretére, a hit megerősítésére, az eretnekek megcáfolására és arra használható, hogy számot adjunk arról a hitről, ami bennünk van. Minden tudomány felhasználja módszereit, ezért ars artiumnak, scientia scientiarumnak, disciplina disciplinarumnak is nevezték.

A zene, az énekek Isten tiszteletére szolgálnak, az éneklés pedig helyesen a zene elméletének elsajátítása révén ismerhető meg. A Ferenc-beszédek egyikében a szenvedő Ferencet az angyal zenei játékával vigasztalja meg:

Denique cum aegrotaret maxima infirmitate, et cuperet pro spiritus consolatione sonum harmonicum audire, statim angelus Dei affuit, et cytharam percutiens dulcissimum solatium praebuit. (PA 071.F)

 

Az aritmetika a Szentírásban levő számok titkainak megfejtéséhez szükséges; és a különböző ünnepek időpontjainak megállapításához is elengedhetetlen a számolás tudományának elsajátítása.

A kiválasztott sermók egyikének nagy része arról szól, miért éppen tizenkét apostolt választott Krisztus. A különböző érvek között az egyszerűbb számolási műveletek alkalmazása mellett nagy szerepet játszik a tizenkettes szám Bibliából eredeztetett szimbolikus tartalmainak felvonultatása: tizenkét drágakő található a Mennyei Jeruzsálem alapjában, és az apostolok és a bárány nevei vannak rájuk írva; tizenkét kapuja van a városnak, tizenkét gyöngy díszít minden kaput. (4. kép)[42]

Tertia ratio praefiguratae consecratonis, quia iste numerus apostolorum in Sacra Scriptura multipliciter praefigurabatur secundum plurimas eorum dignitates, ut patebit articulo II. sermonis. Ideo ut figuras impleret, Christus hoc numero voluit eligere et consecrare. Proinde Iohanni Apoc. XXI. ostensum est, quod apostoli in numero, scilicet duodenario forent consecrati a Christo Iesu praecipue tripliciter. Primo tamquam XII lapides pretiosi in fundamento supernae civitatis inscripti nominibus apostolorum et agni, scilicet Christi. Secundo tamquam portae XII eiusdem caelestis civitatis. Tertio tamquam XII margaritae singulas portas ornantes. (PA 027.C)

 

Józsué könyvében pedig a tizenkét törzs egy-egy képviselője által vitt tizenkét emlékkő (melyekre aztán a frigyládát helyezték) az előképe a tizenkét apostolnak:

Hoc fuit praefiguratum Iosue IV., quando dixit Dominus ad Iosue: Elige XII viros singulos de singulis tribubus, et praecipe eis, ut tollant de medio Iordanis alveo, ubi steterunt pedes sacerdotum, XII lapides durissimos, quos ponetis in loco castrorum in signum pro testimonio, quod defecerunt aquae Iordanis ante arcam Domini, cum transiret eum.[43] Isti lapides, scilicet XII figurarunt XII apostolos, qui fuerunt duri et fortes per martyrium in testimonium Domini, quod arcae Dei, id est: Deo incarnato oboediunt ad nutum omnes creaturae. (PA 027.E)

 

Az apostolok előképeihez sorolta ezeken kívül többek között Jákob tizenkét fiát; a Salamon által választott praefectusokat; a tizenkét embert, akiket Mózes küldött el az ígéret földjének megtekintésére; Élim tizenkét forrását.

A geometria a Szentírásban levő mértékek ismeretére; mozdulatlan, szilárd testek, geometriai alakzatok megmérésére és földmérésre is szolgált. Ezáltal gyakran a föld országainak és népeinek jellemzései is ezekben a szövegekben kaptak helyet.

Az asztronómia tudománya azért fontos Temesvári Pelbárt szerint, mert a Szentírásban szó van a csillagokról és a csillagzatokról. Az apostolokról szóló beszédben Martianus Capellára hivatkozva a Napot Krisztussal azonosítja: Krisztus úgy küldte el az apostolokat a világ minden tájára, ahogyan a nap a sugarait bocsátja a földre. (5. kép)[44]

Sicut dicunt philosophi, praesertim Martianus: Sol, qui est rex planetarum et stellarum in medio exsistens bis senarum horarum praecipuos radios a se mittit longe lateque eos diffundens per universum mundum, ex quibus omnia illuminantur, sic spiritualiter Christus, rex omnium creaturarum caelestium et terrestrium, qui figuratur per solem, Malach. VI.: Orietur vobis timentibus nomen meum sol iustitiae,[45]  emisit duodecim apostolos longe lateque per universum mundum, Mar. ultimo dicens eis: Euntes in mundum universum praedicate evangelium omni creaturae,[46] quod potest esse aliud thema pro hoc sermone. Emisit autem eos ad illuminandum mundum tamquam suos radios, sicut ipsemet eis dixit Mat. V.: Vos estis lux mundi.[47]  Super quo Basilius dicit: Adveniente luce solis aegritudines et dolores alleviantur, homines a somno excitantur, aves gratulantur, bestiae ad latibula fugiunt. Sic adveniente luce fidei per apostolos praedicatae peccata sunt exstirpata, praecipue idolatriae, homines sunt excitati ad caeleste desiderium, angeli sunt gavisi, daemones confusi et repulsi. (PA 027.A)

 

A negyedik Ferenc-beszédben annak megerősítésére, hogy a stigmatizációt csakis maga Isten vihette végbe, felsorolja a csodák négy fajtáját (quattuor genera miraculorum). Az első az emberek, mágusok által véghezvitt csoda, ez legtöbbször rossz szándékkal párosul. A második a természet általi csoda; a harmadik csodatípus az angyalok erejéből, a negyedik pedig az isteni hatalom által lehetséges. A természeti csodára a nap- és a holdfogyatkozást említi példának, amelyet a nép csodál, pedig általában természetes jelenség, kivéve a Krisztus szenvedése idején történt fogyatkozást, ami valóban természetfölötti volt.

Secundo quaedam per virtutem naturae facta, sicut fit eclipsis Solis vel Lunae, de qua vulgus miratur, licet sit eius ratio naturalis, excepta eclipsi tempore passionis Christi, quae fuit supernaturalis. Tertio quaedam per potentiam angelicam facta, sicut status Solis et retrocessio, quia ad ministerium angelorum pertinet motus caeli. (PA 074.H)

 

Magasabb tudományok

A tudományok hierarchiájának élén a tisztán elméleti tudományok álltak: a matematika, amely absztrakt fogalmakkal és alakzatokkal dolgozik; a physica a fizikai világ: a kövek, fajok, fák és állatok és egyéb természetbeli dolgok különböző tulajdonságainak megértésével; az orvostudomány az emberrel, a betegségek igaz gyógyszerrel, mérték szerint való meggyógyításával, a drágakövek, füvek, szavak gyógyító erejével.

A második Ferenc-beszédben találkozhatunk a medicus barberius kifejezéssel:

Primo verticis et capitis capilli fuerunt sancti et mirae virtutis. Cum enim quidam medicus barberius circa ipsum infirmum valde sollicitus fuisset, et domus eius ob multiplicem scissuram minaretur ruinam, ille ex devotione modicum de capillis beati Francisci accepit, et intra scissuras posuit, et domus die altera visa est adeo firmata, quod nec scissura apparuit in ea. (PA 071.F)

 

Tertio oculi fuerunt sanctissimi continue devotissimas lacrimas effluentes, ac si coram se iugiter crucifixum Iesum cerneret praesentem. Unde cum a medico sibi suaderetur abstinere a fletu pro evasione dolorum oculorum, respondit, quod ob amorem luminis, quod habemus commune cum muscis, non est reprimenda visio internae lucis. Sancti quoque eius et beati oculi saepe videre meruerunt Christum apparentem et angelos. (PA 071.F)

 

A középkori latinság szótárai két jelentést adnak meg a barberius vagy barbarius szó esetében: borbély vagy chirurgus, azaz sebész, seborvos.[48] Az orvostudomány fontos helyet kapott a középkori egyetemeken, a szabad művészetek elsajátítása után tanították.[49] Az elméleti tudás átadásán volt a hangsúly, a legtöbb helyen nem volt igazi gyakorlati oktatás. A gyakorlati orvoslás, az „alantas” tevékenységek az egyetemet nem végzett, tudásukat leginkább az elődöktől és tapasztalati úton szerző gyógyítók feladata volt. Több terminus is létezett megkülönböztetésükre: medicus, physicus, apothecarius, barberius stb. A physicus rendelkezett egyetemen szerzett elméleti tudással, vizsgálta a betegség lehetséges okait, gyógyszereket javasolt, de vonakodott bármilyen orvoslási technikát alkalmazni. Az alacsonyabb társadalmi megbecsüléssel rendelkező barberiusok képzettebb része végzett sebészi munkát, a még kevésbé képzettek számára maradtak olyan feladatok, mint pl. a fogászat, kisebb sebek ellátása. Bár hozzájuk fordultak betegség esetén, de nem becsülték túl nagyra őket, tanácsaikat kétkedve fogadták.

Visszatérve a Stellarium tudományokról szóló felosztására, Temesvári Pelbárt szerint Mária a teológia és metafizika fő alakjának, Petrus Lombardusnak a művét, a Sententiák négy könyvét is ismerte, így a tudományok osztályozásának végén rövid „könyvismertetőt” is olvashatunk a középkor egyik legfontosabbnak tartott művéről.

Tertium principale dubium adhuc restat, utrum Beata Virgo scivit in summo totam theologiam. ... Nam scivit totum librum Sententiarum. Primo quidem librum primum Sententiarum, cuius materia reducitur ad duo, scilicet ad materiam de Trinitate, et materiam de praedestinatione Dei et potentia ac voluntate Dei. (...)

 

Az idő rövidsége miatt a kiválasztott négy beszéd csupán legérdekesebbnek tartott részeinek említésére kerülhetett sor. Remélhetőleg ez a rövid és vázlatos áttekintés is betekintést nyújtott Temesvári Pelbárt prédikácóinak tematikai gazdagságába.

 

 

Rajhona Flóra – Sápi Nóra: „...flores diversarum doctrinarum et fructus salubres mysteriorum divinorum...” – Hagiography and science in Pelbartus de Themeswar´s sermons

Hagiography, liturgy and knowledge from different fields of sciences are the main components of the structure of Pelbartus de Themeswar´s sermons. The hagiographical research in the speeches we have chosen is based on the reinterpretation of the expression praecursor, the enumeration of the parts of the body of Saint Francis, and the role of Saint Cunegunde of Hungary in the tradition and Pelbartus de Themeswar´s sermons. From the point of view of the history of science our aim is to demonstrate the appearance of the knowledge of the seven liberal arts and mechanical arts in the examined speeches. According to our assumption, the parts of speeches that make the severe doctrine more lively and interesting play a major role in late medieval sermon literature. Their functions might be teaching, illustration and explanation of abstract theological concepts.

 

 



[1] Pelbartus de Themesvar, Sermones Pomerii de sanctis II. [Pars aestivalis], Augsburg, 1502, RMK III. 104., ed. ´Sermones compilati´, http://emc.elte.hu/pelbart/, Sermo XXVII. De divisione apostolorum (PA 027); Sermo LXXI. De Seraphico patre beato Francisco, Sermo secundus (PA 071); Sermo LXXII. De Seraphico patre beato Francisco, Sermo tertius (PA 072); Sermo LXXIV. De Seraphico patre beato Francisco, Sermo quintus (PA 074).

[2] Sermo LXXI.: „Haec autem stigmatizatio est terribilis quidem malis, quia futuri iudicii per Christum passum faciendi citatio, scilicet tamquam per litteras sigillatas in praecursore.” (PA 071.D) Sermo LXXIV.: „...ipse iam propinquante tempore iudicii extremi praecursor missus est, et ut sibi crederetur,  haec signa pro certitudine quasi litteras citatorias Christus dedit ipsi Francisco, ut videntes homines poeniterent, ne perirent.” (PA 074.C).

[3] Ld. Bonaventura Kis- és Nagy Ferenc-legendája: http://www.franciscan-archive.org/bonaventura/; Thomas a CELANO legendái: http://www.franciscan-archive.org/index2.html;  a Legenda trium sociorum: ugyanott;  a Fioretti legendája stb.

[4] Bonaventura, Legenda maior sancti Francisci, Prologus 1,5: http://rilievo.poliba.it/bsc/bsc/st/cc/orm/francescani/index.html.

[5] Bartholomaeus de Pisis, De Conformitate Vitae, Liber I, Analecta Franciscana, IV, 98-99: „Si enim beatus Franciscus similis factus est Filio Mariae, Iesu Christo, a fortiori Ioanni Baptistae; beatus enim Franciscus Ioanni similis reperitur Baptistae; nam Ioannes Baptista praecursor Christi, Franciscus praedicator et signifer Christi.”

[6] Pelbartus de Themesvar, i.m., Sermo LXXIII. B. (PA 073.B)

[8] Pelbartus de Themesvar, i.m., Sermo LXXIV. C.: „...ipse iam propinquante tempore iudicii extremi praecursor missus est, et ut sibi crederetur, haec signa pro certitudine quasi litteras citatorias Christus dedit ipsi Francisco, ut videntes homines poeniterent, ne perirent.” (PA 074.C)

[9]  Franciscus de Mayronis, Sermones de sanctis, Basel, 1498, De stigmatibus beati Francisci: „Sicut enim magnifici reges depingere consueverant facta ad memoriam futurorum hominum, [...] sic rex magnificus victoriosissimus crucis triumphum in beato Francisco, ... [et] in structura militantis Ecclesiae sculpsit illam victoriam, ut cives Ecclesiae aspicientes ad beatum Franciscum de felici illa victoria recordarentur cum gratiarumactione et devotione.”

 

[10] Pelbartus de Themesvar, i.m., Sermo LXXI. F (PA 071.F).

[11] Franciscus de Mayronis, i.h.: „Beatus Franciscus fuit septem signaculis ad Christi similitudinem decoratus. Primo signo crucis in ore suo, [...] secundo signo tau in fronte, [...] tertio signo crucis sive vulneris in lateris, [...] quarto stigmatibus in duobus manibus et duobus pedibus.”

[12] Franciscus de Mayronis, i.h.: „Quod iste, quem vidit Iohannes evangelista, erat vestitus podere et praecinctus ad mamillas zona aurea. Caput autem eius et capilli erant candidi tamquam lana et tamquam nix. Et oculi eius tamquam flamma ignis. Et pedes eius similes auricaelo, sicut in camino ardenti. Et vox illius tamquam vox aquarum multarum. Et habebat in dextera sua stellas septem, et de ore eius gladius acutus, ex utraque parte exibat. Et facies eius sicut sol lucens in virtute sua. Et cum vidisset, cecidit ad pedes eius, tamquam mortuus, et ponet dextera super eum dicens: Noli timere etc.” Ezután az egyes elemek részletes kifejtése következik, amelyből látszik, hogy szent Ferenc mennyiben vált hasonlatossá ehhez az alakhoz.

[13] Franciscus de Mayronis, i.h.: „Sic stigmata, quae corpus sancti Francisci mirabiliter illustrant, non auferent ab ipso, sed remanebit eius persona, suis privilegiis non mutata ratione consimili.”

[14] Acta Sanctorum Hungariae, Tyrnaviae, 1747, De divisione apostolorum:  „Inter alias Ecclesiae Hungaricae proprias festivitates, est etiam divisio Sanctorum Apostolorum, quam Idibus Iulii, sub ritu duplici, in choro, ut aiunt, quot annis recolimus. Eandem pari sollemnitate celebrari in Gallia, Polonia, Belgis et alibi testantur Hagiographi nostri: quin apud Bedam et in Anetariis Usuardi consignata reperitus, ut idcirco saeculo saltem 12. antiquior eius institutio videatur.”

[15] Pelbartus de Themesvar, i.m., Sermo XXVII. F: „Sed postea quando fuit competens, bene leguntur in historiis alii sancti montes transtulisse, praesertim patet de sancta Cunigunde, filia regis Hungariae, quae montes salis et fodinae plumbi ex Hungaria transtulit in Poloniam, ut dicitur in eius legenda.” (PA 027.F)

[16] Pelbartus de Themesvar, i.m., Sermo XXVII. G. (PA 027.G)

[17] A kultusz eredetéről és alakulásáról ld. Acta Sanctorum, Antwerpiae, 1727, Iul. V, 661 skk.

[18] Acta Ordinis Fratrum Minorum, Roma, 1999, Fasciculus II, 603 skk.: E postulatione generali ... (http://www.ofm.org/3/acta/9902/9902pos.rtf): „Eius vitae scriptores inter tam multa beneficia ab ea acta illa commemorant, quae fecit in visendis parentibus in Hungaria post matrimonium. Kinga, coniuratione cognita et frustrata ad regem occidendum inita, ab eo possessionem accepit unarum ex salinis Hungaricis ac salis invectionem commeatui populi in Polonia destinavit. Insuper Kingae precibus repertae sunt fodinae salis in locis apud Cracoviam anno 1251.”

[19] Acta Sanctorum, Antwerpiae, 1727, Iul. V,696.A.

[20] Catalogus fontium historiae Hungaricae, ed. Gombos, Albinus Franciscus, Bp., 1937:  II, 1644 sk, III, 2455.

[21] Szálai László, Lengyel-magyar bányászati kapcsolatok a XIII. század elejéről, Árpád-házi szent Kunigunda és Wieliczka =  Bányászati és Kohászati Lapok , 2005/1, 23 sk.; Károly Ferenc, Kiegészítés dr. Szálai László Lengyel-magyar bányászati kapcsolatok a XIII. század elejéről, Árpád-házi Szent Kunigunda és Wieliczka című cikkéhez = Bányászati és Kohászati Lapok, 2005/ 4, 38-51.

[22] V.ö. 18. jegyzet.

[23] Martyrologium Romanum, Roma, 1668, 15. Iulii: „...festum Banbergi sancti Henrici primi imperatoris, qui cum uxore sua Cunigunde perpetuam virginitatem servavit, et S. Stephanum, Hungariam regem cum universo fere eius regno ad fidem Christi suscipiendam perduxit.”

[24] Jávor Egon, Hét kéziratos pozsonyi missale a Nemzeti Múzeumban, Bp., 1942, 87.

[25] Vö. pl. Könyvecse az apostolok méltóságáról, kiad. Pusztai István, Bp., 1985 (Régi Magyar Kódexek 1).

[26] Ld. pl. Kudora  Ödön, Három szent testvér, Bp., 1896; KRISTÓ Gyula, MAKK Ferenc, Az Árpádház uralkodói, Bp., 2005.

[27] A gyakran számszimbolikán alapuló divíziókra osztás számának megfelelően Máriának tízféle kiváltsága volt az ismeretekben.

1.)     perfecta cognitio Trinitatis Dei (per specialissimam gratiam)

2.)     perfecta cognitio mysterii incarnationis (per gratiam et singularem experientiam)

3.)     cognitio suae revelationis et certificatio praedestinationis (per revelationem)

4.)     animae suae et spirituum per species proprias cognitio (dispositive per naturam, completive per gratiam)

5.)     perfecta cognitio omnium ad statum viae pertinentium (per gratiae illustrationem vel infusionem et inspirationem)

6.)     cognitio omnium circa se futurorum (per revelationem, et in speculo lectionem atque scripturarum cognitionem)

7.)     cognitio omnium ad statum patriae pertinentium (per contemplationis revelationem)

8.)     omnium creaturarum ... cognitio (per naturam et gratiam et contemplationem)

9.)     Matutinam simul et Vespertinam cognitio

10.) Decimum est conclusio ex praedictis omnibus, quod scilicet nullius propriae habuit ignorantiam.

[Pelbartus de Themeswar], Stellarium coronae beatae virginis Mariae, Hagenau, 1498, liber VII, pars III, articulus II.

[28] Reisch, Gregorius, Margarita philosophica, Freiburg, 1503.  http://www.kcl.ac.uk/depsta/iss/library/speccoll/bomarch/bomapril06.html

[29] Például: Tertia quoque ratio ex naturae experientia... (PH 017.E)

[30] Rm 8,13

[31] Pelbartus de Themeswar, Stellarium, liber VII, pars III, articulus II.

[32] Simonyi Károly, A fizika kultúrtörténete, Bp., 1986. ???

http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/free7.html

[33] Platonikus vagy neoplatonikus hatásra egyes szerzők egy köztes kategóriát is alkottak az olyan nemesebbnek tartott diszciplínáknak, mint pl. az orvoslás vagy hajózás. Whitney, E., Artes mechanicae, ??? 1996, 432.

[34] Jelzői lehettek: leviores , minores,  inferiores vagy serviles. Az artes mechanicae kapcsán – mivel segítségükkel az ember meg tudja változtatni a természetet, és nem a természet által adott eszközöket és gépeket tud készíteni –, sok középkori szerző használta a pejoratív adulterinus jelzőt. Néha az ars mechanica az ars nicromantia ´feketemágia´ szinonimájaként használatos, és a mechanicus terminus a ´bűvész, varázsló, mágus´ értelemben szerepel. De ezek a pejoratív címkék csupán a teoretikai vagy filozófiai ihletésű osztályozási sémákban tűnnek fel. A kézi munkát és a technikai fejlődést egyébként általában nagyra értékelték a középkorban. Teeuwen, Mariken, The Vocabulary of Intellectual Life in the Middle Ages, Turnhout, Belgique, 2003, 367.

[35] Hugo de Sancto Victore, Didascalicon, Liber secundus, caput XX.
http://www.fh-augsburg.de/~harsch/Chronologia/Lspost12/Hugo/hug_did2.html#c20

[36] Reisch, Gregorius, Margarita philosophica, Freiburg, 1503.

[37] Unger, Richard W., The Art of Medieval Technology, New Brunswick, 1991.

[38] Cf. Sap 11,17

[39] Lc 18,14

[40] Lc 16,22

[41] Apc 14,13

[42] Nicolaus de Lyra, Postilla, 1485, idézi Piltz, Anders, The World of Medieval Learning, Oxford, 1981, 29.

[43] Ios 4,2-7

[44] A keresztény művészet lexikona, szerk. Seibert, Jutta, Bp., Corvina, 1994, 18.

[45] Mal 4,2

[46] Mc 16,15

[47] Mt 5,14

[48] Lexicon latinitatis medii aevi Hungariae, szerk. Harmatta János, Bp., 1987-;

Blaise, Albert, Lexicon Latinitatis Medii Aevi, Turnholt, 1975.

Dictionary of the Middle Ages, szerk. Strayer, Joseph Reese, New York, 1982-89.

Du Cange, Glossarium mediae et infimae latinitatis, Paris, 1840-46.

[49] Bullough, Vern L., Universities, Medicine, and Science in the Medieval West, Burlington, 2004.