MENÜ


ALBRECHT ZSÓFIA:
„VERBA VOLANT, SCRIPTA MANENT”–
Az Érdy-kódex internetes kiadásának paleográfiai bevezetőjéhez

 

Az Érdy-kódex szakszerű és teljes paleográfiai vizsgálata és leírása még nem történt meg. Az internetes kiadás lesz hivatott pótolni ezt a hiányt, ennek elkészítéséhez alapos előtanulmányokra van szükség.

Veinstein-Hevess Kornél 1896-ban a Magyar Nyelvőrben megjelent tanulmányában foglalkozik a Jordánszky- és Érdy-kódexszel. Észreveszi a két kódex bizonyos jegyeinek hasonlóságát (nyelvjárás, helyesírás, ritkább szavak és szóalakok egyezése, kifejezések), ezek alapján azonos szerzőnek tulajdonítja őket. Azonban a többnyire inkább tartalmi alapú egyezés még nem kizárólagos bizonyíték.

A kódex a Nyelvemléktár IV-V. köteteként jelent meg Volf György átiratában. A bevezetőben kitér az írásképre is: Az írás legnagyobb részt apró, folyó, csak a darabok és fejezetek czímei, valamint az epistolák és evangéliumi perikópák vannak nagyobbacska, rideg újgót betűkkel írva, a czímek mindig veres festékkel. Az iniciálékról[1] megjegyzi, hogy a 103. pagina előtt nincsenek, illetve a 250. pagina után csak ritkán fordulnak elő. Ha van iniciálé, azt többnyire pirossal, néha kékkel, ritkán sárgával, zölddel, arannyal festették ki.Majd: Az egész codexet egy kéz munkájának tartom, habár nem tagadhatni, hogy a 103. laptól kezdve néhány levélen át, az írás egy kicsit különbözik, de minthogy észrevétlenül megszokott alakjába megy át s az ortographia tökéletesen összevág, azt hiszem, hogy csak a különböző idő s az írónak megváltozott kedve okozta e kis eltérést. [2]

Volf György kiemelt megjegyzése fontos szempontra mutat rá, amelyről nem feledkezhetünk meg a továbbiak tárgyalása során: azaz számos tényezőt kell figyelembe venni, ha egy scriptor munkamódszerét, illetve egy kézirat létrejöttének folyamatát kívánjuk megismerni. Így:

1. a testi-lelki, hangulati tényező

2. eltelhet hosszabb-rövidebb idő is a másolás egyes szakaszai közben

3. egy kéz írása is mutathat eltéréseket (gondoljunk saját írásunkra!)

4. azonosan iskolázott két kéz írása is hasonlíthat.[3]

 

A kódexet részletesen vizsgálta és számos ma is helytálló nyelvtörténeti megfigyelést tett Dienes Erzsébet,[4] ám cikkeiben néha bizonyos következetlenségekkel is találkozhatunk. Kimutatta részletes érvrendszer mellett, hogy a kódex nem autográf, tehát másolt kéziratnak tartja. Volf Györggyel szemben két kezet különít el. Zavaró munkáiban, hogy az első kezet Karthauzi Névtelennek nevezi el – az irodalomtörténeti hagyomány szintén Karthauzi Névtelenként tartja számon az Érdy-kódex szerzőjét, vagyis magát a kompilátort. A másik kezet Második Kéznek nevezi el, és a 103. laptól kezdve figyeli meg írásképét: A 103a lappal kezdődő kéziratrészt nem a Karthauzi Névtelen, hanem egy másik kéz írta. A Második Kéz betűformái, betűkapcsolásai többnyire hasonlóak ugyan a Karthauzi Névtelen betűformálásához, sőt bizonyos esetekben azonosak is vele, kézírásának összhatása azonban más jellegű: a folyóírás betűi szálkásabbak, betűközei levegősebbek.[5] A Második Kéz gót betűi kisebbek és megformálásuk is mutat különbségeket.

A Második Kéz gondosabban írt szövegei olykor szinte azonosoknak tűnnek a Karthauzi Névtelen apróbb betűs, gyorsabb tempóban készült szövegrészeivel. (...) A 212b lap már a Karthauzi Névtelen kézírása: ezt a betűformák minden kétséget kizáróan mutatják.[6]

 

1   2

                            101                                                           103a

 

3

212b

Ugyanakkor a javítások rendszerének tanulságai igazolták azt a tényt is, hogy a fordítás, másolás, kompilálás eredményeként létrejött ÉrdyK.-et olyan tudatosan megszerkesztett műnek kell tekintenünk, amelynek egységes nyelvi megformálására is törekedett alkotója, a Karthausi Névtelen.[7]

Vajon hogyan értsük pontosan kijelentéseit? Ha nem autográf, akkor a javítások nem feltétlenül a szerzőtől származnak. Hogyan tudta a „Karthauzi Névtelen” újrafogalmazni munkáját? Vagyis nagyon rosszul megválasztott ez a név, egyszerűbb lenne 1. és 2. kéznek elnevezni őket, így kevesebb okot adva a félreértésre, kétértelműségre.

Két kezet különít el tehát (amelyeket bizonyos esetekben azonosnak is mond; itt feltehető a kérdés, hogy ilyenkor hogyan különbözteti meg őket), bizonyítékként a tinta színét hozza: az általa használt tintának a színe is elüt a Karthauzi Névtelen tintájának színétől.[8] De hogyan lehet valami bizonyíték értékű, ami egy kéz írásán belül is változhat, tudniillik a tollat újra kellett mártani a tintába, vagy új tintát kellett keverni írás közben? Pl.:

4

122a

Nem lehetetlen azonban, hogy a 103a-tól a 212b-ig terjedő részben egyes kisebb – elsősorban gót betűs – szövegegységek a Karthauzi Névtelen kézírásai.[9] Ezeket a részeket azonban nem nevezi meg, és a 212. pagina b hasábjáról, amelyet korábban egyértelműen a Karthauzi Névtelennek tulajdonított, még megjegyzi, hogy abba talán még a Második Kéz is beleírt. De hogy ezek mely sorok lennének, azt nem írja pontosan. Vagyis olyan írásképi jellegzetességet kéne keresni, amely döntően bizonyítaná a második kéz meglétét. A probléma nehézségére utalva – tudniillik Dienes Erzsébet nem említ pontos betűformálási, betűkapcsolási eltéréseket a két kéz között – három olyan jellegzetességet mutatok be, amelyek az első, és az állított második kéznél is megfigyelhetők.

1.      Ilyen az y, amelynek szárát lehúzza egyenesen a kódex legnagyobb részében, de a kódex legelején, a második kéznek tulajdonított részben, majd utána is több helyen, lapokon keresztül megfigyelhető az y másképpen való megformálása. A szárát balra húzza, illetve hurkolja a szárat, és a toll felemelése nélkül köti az y-t a következő betűhöz.

5

3a

6

3a – egy kéznél 3 fajta y!

7

7a

8

212a

9

212b

1.      Kétféle e-t figyelhetünk meg. Az 1-103. pagináig terjedő részben főleg a redukált e-t használja, de bizonyos szavakban, illetve morfémákban a teljesebb formájú e-t írja: ew, zent, mennyei, -be/-ben, myndden, leezen. Az ún. második kéznél gyakoribbak a teljesebb formájú e-k, de ugyanolyan gyakorisággal használja a redukáltat is:

                                                                             3a

10      11 12

13           15

16   17    18

                                                                    165a

19  

20

                                                                  224a -ben

21

                                                                        171b

                                      22



2.      A g betű sokféle megoldását találjuk a kódex egészében, s ezek mindkét feltételezett kéznél megjelennek. Így például ha szókezdő helyzetben van, akkor a szár hurkát a betűfej előtt rajzolja meg, és a toll felemelése nélkül köti a másik betűhöz. Ugyanígy, de kisebb hurkot rajzolva használja a g betűt szó belseji helyzetben, vagy e betű előtt. Szó belseji helyzetben a szár hurkolása általában kisebb, a másik betűhöz az átkötő vonalat vagy közvetlenül a g betű feje alatt, vagy egy kevéssel alatta húzza meg:

                                                                                        3a

23   24 25

26     27                                                        

  28 29 30 31

   32 33 34 35

36   37

  38 39    40                             

   14 41 42 43

  44    45    46 47 48

  49

186a                    212a

50           51      52

                                                                                     212b

53   54

                                                                                     232a

55

                                                                                      154b

                                           56

54a                                                                       54b

57        58    59



Ahhoz, hogy helytálló következtetéseket vonhassunk le, nem lehet egyoldalú a vizsgálat az általánosabb jelenségek megállapításakor és az esetleges kezek elkülönítésekor. Figyelembe kell venni nyelvtörténeti szempontokat (elválasztás,[10] szövegtagolás,[11] másolási hibák, javítások, írásjelek használata, hangjelölés, nyelvjárási kérdések). Lehetne összefüggést keresni a szövegtípusok, tudniillik a bibliai perikópák, a sermók és azok tartalma, pl. a postilla-rész és az íráskép között is.



További tájékozódás
  • Érszegi Géza, Paleográfia = A történelem segédtudományai, szerk. Kállay István, 1986, 29-42.
  • Haader Lea, Azonos? Különböző? Nyelvi támpontok kódexkezek elkülönítésében, = Emlékkönyv Abaffy Erzsébet hetvenedik születésnapjára, szerk. Hajdú Mihály, Keszler Borbála, 1998, 64-8.
  • Jakó Zsigmond, Manolescu, Rodu, A latin írás története, 1987.
  • Madas Edit, A kódex-lapok írástükrének geometriai arányai, MKSz, 1980, 385-390.
  • Madas Edit, Latin paleográfia az ókortól a XVI. századig = Bevezetés az ókortudományba, szerk. L. Havas, E. Tegyey, 1996, 115-128.
  • Magyar nyelvemlékek, szerk. Molnár József, Simonyi Györgyi, 1980, 184-185.
  • Sarbak Gábor, Bevezetés a latin kodikológiába, = Bevezetés az ókortudományba, szerk. L. Havas, E. Tegyey, 1996, 207-222.
  • Stiennon, Jacques, Paleographie du Moyen Age, 1990.
  • Veinstein-Hevess Kornél, A Jordánszky és Érdy codex, Magyar Nyelvőr, 1896, klny.


Zsófia ALBRECHT:
‘Verba volant, scripta manent’ – On the Palaeographical Introduction of the Érdy Codex’s Digital/Internet Edition

We may read contradictory opinions in the related literature about the scriptor or scriptors of the Érdy Codex, and its autograph or copy character. This paper, through its richness in pictures, demonstrates, that the basis of a palaeographic examination might be a comparison of many aspects, since the tools of today provide deeper insight than was formerly possible. The latest inquiries seem to disprove that the Érdy Codex would be a work of more hands.




[1] Pl.: 60   61    62    63    64

              119                           179                            165                        148                  175   

[2]  Nyelvemléktár IV, közzéteszi VOLF György, Bp., 1876, XIV.

[3]  Haader Lea, A Nyulak szigeti scriptórium mint műhely, Magyar Nyelvőr, 2004, 196-205.

[4]  Dienes Erzsébet, Az Érdy-kódex kétbetűs magánhangzói és Suhajda Lajos tanulmánya, Néprajz és Nyelvtudomány, 1957, 111-24; Uő., A nyílt rövid e-vel hangzó egytagú és többtagú szavak az Érdy Kódexben, Néprajz és Nyelvtudomány, 1963, 59-69; Uő., Az Érdy-kódex keletkezésének idejéről és írójáról, MNy, 1966, 17-29; Uő., Az Érdy-kódex írójáról, MNy, 1969, 312-5; Uő., Az Érdy-kódex a „Magyar nyelvemlékek”-ben, MNy, 1977, 208-11; Uő., Bán Imre, A Karthauzi Névtelen műveltsége, MNy, 1977, 377-80; Uő., Az Érdy-kódex és a Jordánszky-kódex elemzésének módszerbeli kérdéseiről, MNy, 1978, 208-11; Uő., A zárt hosszú é és az á hangok megjelölésének rendszere az Érdy Kódexben, MNy, 1979, 421-37; Uő., Az Érdy Kódex és a Jordánszky Kódex kéziratai, MNy, 1981, 315-19; Uő., Az Érdy Kódex és a Jordánszky Kódex kéziratai összehasonlításának tanulságaibó = Emlékezés Mészöly Gedeonra, 1981, 61-65; Uő., A Jordánszky Kódex eredetéről, MNy, 1982, 440-53; Uő., A lësz és a tësz igék az Érdy-kódexben, MNy, 1986, 300-17; Uő., A vësz és visz igék az Érdy-kódexben, MNy, 1989.

[5]  Ehhez összevethetjük a 103. pagina a hasábját pl. a 101. pagina írásképével

[6]  Dienes Erzsébet, A Karthausi Névtelen javításainak rendszere és tanulságai, Nyelvtudományi Értekezések 104, 1980, 280-281.

[7]  Dienes, 1981, 62.

[8]  Dienes, 1981, 64.

[9]  Dienes, 1980, 280-281.

[10]  Bakonyi Dóra, Ludányi Brigitta, Az Érdy-kódex feltételezett két kezének és a Jordánszky-kódexnek összehasonlító vizsgálata a sorvégi elválasztás alapján, Plaustrum II.

[11]  Árva János, Az Érdy-kódex első kezének szövegtagolása, kézirat.