ÁDÁM EDINA – BATA SAROLTA:

A Karthauzi NÉvtelen munkamÓdszere

a PÉterpÁl-napi beszÉd És forrÁsainak ÖsszehasonlÍtÁsa alapjÁn

 

A Karthauzi Névtelen által 1526/1527-ben írt[1] Érdy-kódex mindezidáig csak Volf György 1876-os szövegkiadásban,[2] illetve a szemelvényes, mai helyesírású átiratokat tartalmazó A Néma Barát megszólal című kötetben[3] volt hozzáférhető. Az Egyetemünkön működő munkacsoport a már említett kiadásoknál korszerűbb, digitális formában is elérhető, teljes betűhű átirat elkészítését tűzte ki céljául.

Dolgozatunk alapjául a munkacsoport által beírt és korrektúrázott Péterpál-napi prédikáció szolgál.[4] A szöveg egészét mint fordítást kezeljük, és célunk annak összevetése forrásaival,[5] majd az így fellelt párhuzamokból való következtetések levonása a Karthauzi Névtelen munkamódszerére: szerkesztési és fordítási gyakorlatára vonatkozólag.

 

1. A Péterpál-napi prédikáció forrásai

 

A Karthauzi Névtelen prédikációgyűjteményének Prológusában a Bibliára és egyházdoktorok műveire hivatkozik mint írásának fő forrásaira: Nouo scribendi, dicendi, docendique genere. Ex purissimo fonte Auttenticorum doctorum, scripturarumque Sacrarum licet pauca de multis fidelia tamen e latino eloquio in nostrum wlgarem sermonem.[6] Valójában – ahogy azt Madas Edit is megállapítja kötetének Utószavában – az Érdy-kódex legfontosabb forrása a Biblián kívül Temesvári Pelbárt Pomerium de sanctis című prédikációgyűjteménye.[7]

Ez jellemző a Péterpál-napi beszédre is, amely túlnyomórészt a Pomerium de sanctis, Pars aestivalis-beli 18., 19., 20., 21., 22. és 40. prédikációból[8] és a Pars hiemalis-beli 28. sermóból merít. A bibliai citátumokat tekintve a leggyakoribbak az Újszövetségből származóak: 7-szer idéz az Apostolok Cselekedeteiből (vagy ahogyan ő utal rá: az Apostoloknak járásáról való írt levelekből), 11-szer Máté, 6-szor János, 3-szor pedig Lukács Evangéliumából. Az ószövetségi citátumok száma ennél jóval alacsonyabb: 2-2 idézet található a Genezisből és Izajás próféta könyvéből, 1-1 pedig a Zsoltárok és a Példabeszédek könyvéből való.

A közvetlenül idézett – tehát a Temesvári Pelbárttól átvett szövegben nem szereplő – teológiai szövegek között egyaránt előfordulnak bibliakommentárok és kánonjogi citátumok. Többször hivatkozik például Nicolaus de Lyrára,[9] Aranyszájú Szent Jánosra,[10] Szent Gergelyre.[11]

Az egyházdoktoroktól származó citátumok gyakran a pelbárti forrásszövegben is szerepelnek, így e helyeken feltételezhetjük, hogy a Karthauzi Névtelennek az eredetihez nem, csak a Temesvári Pelbárt írta szöveghez volt hozzáférése:

 

 

A források megállapítása kapcsán problémát jelentenek a nem egyértelmű vagy téves hivatkozások. A „régi Cronicaként” megnevezett forrás mindezidáig azonosítatlan, de előfordulnak olyan típusú forrásmegjelölések is, mint például: „törvénykönyvben”. Más esetekben pontatlan vagy hibás citátumokkal kell számolnunk. Jellemző, hogy a Karthauzi Névtelen egyházdoktoroktól származó citátumok mellett csak a szerző nevét tünteti fel, pontos címet, helyet nem, de előfordulnak jóval problematikusabb hivatkozások is. Második példánkban a következő hivatkozás olvasható a Péterpál-napi beszédben: „wg/y:/ mond rola : zent Agoston doctor mag/y:/arazwan . zaaz ewt/o´/d rezeeben”,[12] míg ugyanazon szövegrészlet kapcsán Temesvári Pelbárt az „Augustinus XI. q. III.” hivatkozást használja, tehát Pelbárt a Gratianus-helyről[13] veszi a szöveget.

A prédikáció a Pelbárt mellett gyakran használt másik jelentős forrást, Jacobus de Voragine szentek életét tartalmazó legendagyűjteményét, a Legenda Aureát[14] a Karthauzi Névtelen rá való hivatkozás nélkül fordítja. Innen veszi például Péter neveinek magyarázatát,[15] hivatkozás nélkül. A Galláról szóló történet[16] szintén megtalálható a Legenda Aureában, mitöbb ugyanabban a Péterről szóló legendában, ahonnan a Péter neveire vonatkozó etimológiai magyarázatokat is meríti, a Karthauzi Névtelen azonban Gergelyre hivatkozik.[17] A történet eredetije valóban szerepel Nagy Szent Gergely Dialógusaiban. Azonban valószínűbb, hogy a Karthauzi Névtelennek nem ez, hanem a Legenda Aurea-beli történet állt rendelkezésére. Ezt támasztja alá, hogy a Nagy Szent Gergely-féle szöveghez képest több helyen is mind a Karthauzi Névtelen-, mind a Jacobus de Voragine-féle szövegben azonos helyeken találunk módosításokat, amelyek főleg kihagyásokban nyilvánulnak meg.

Tehát a prédikáció vizsgálata alapján elmondható, hogy az alapjául szolgáló bibliai idézet (pontosabban kettő, hiszen a beszéd maga két sermóra tagolódik) kifejtéséhez – a thematikus sermo felépítési szabályainak megfelelően – különböző auctortitasoktól származó idézeteket használ. Ezen esetben a leggyakoribbak a Bibliából, Temesvári Pelbárt Pomerium de sanctis-ából és a Legenda Aureából valók.

 

2 A Karthauzi Névtelen fordítási módszere

 

„Epistolas et ewangelia per anni circulum de verbo ad verbum cum addicionibus et exemplis ac utilissimis ortamentis sew documentis salutiferis”[18] – így ír a Karthauzi Névtelen fordítói gyakorlatáról az Érdy-kódex prológusában. Ezzel szemben fordításaiban igenis az tapasztalható, hogy jelentősen módosította a szöveget a forrásszöveghez képest. Munkamódszere ennek alapján inkább Jeromoséhoz hasonít, miszerint: „Non verbum e verbo, sed sensum exprimere de sensu.”[19] A szövegbeli változtatások kihagyásokban, összevonásokban és rövidítésekben, illetve kiegészítésekben nyilvánulnak meg.

 

2.1.1 A szöveg terjedelmének csökkentése a forrásszöveghez képest

 

A Péterpál-napi prédikációban számos példa akad a forrásszöveghez képesti rövidítésre. Ez lehet tömörítés, illetve bizonyos szövegrészek teljes kihagyása. Teljes kihagyásra általában hivatkozások és történelmi személyek megnevezésénél kerül sor. Amíg a Legenda Aureában Symaccus konzul és Gaius szerepel, addig a Karthauzi Névtelen csak „titulusukat” említi: nagy dúsról és római fejedelemről szól. Nem terheli hallgatóságát továbbá az auctoritasokkal sem: leggyakrabban a „doctorok mondása szerént” szófordulattal él a legtöbb teológiai és kánonjogi mű esetében.

Hasonlóan az auktoritások megnevezése kapcsán használt formulához, nagyobb terjedelmű szövegrészek elhagyása esetén gyűjtőfogalmakkal, a kihagyandó szövegrész főbb tartalmi mozzanatait összefoglaló kivonatokkal él. Ezen szövegrészek leggyakrabban felsorolások, események vagy leírások aprólékos részletezései és a szöveg szempontjából feleslegesnek ítélt kitérők.

Ha összevetjük például a prédikáció alábbi részletét a forrásként megjelölt bibliai résszel,[20] azt tapasztaljuk, hogy a Bibliában az apostolok tanakodását párbeszédben megjelenítő részt a Karthauzi Névtelen a „De sok bezeednek wtanna” tartalmi kivonattal helyettesíti.

 

„wg/y:/ monda Iesus az

ew zent tano/y:/thwan/y:/nak . o/y://y:/a

tok magatokat Az zerzetes s/y:/dok

nak es saduceosoknak kowazzok

twl / mee/l”/ bezeedet az zent aposto/-/

lok azon elezer nem erteek meeg

Alo/y:/tt/y:/aak vala mert arrol mon

danaa : hog/y:/ k/y:/n/y:/eret nem v/o´/tten

ek vona ./ De sok bezeednek wta

nna megh erteek mert nem a” b/y:/neseknek ko

wazzokrol zoolt vona ewnek/y:/k

hanem / gonoz twdomannak es k/o´/

wethseegnek el tawoztatasarol

az az hog/y:/ ham/y:/s tanwsaghnak

m/y:/atta meg ne chalathnanak .”[21]

 

Tartalmi kivonatot használ továbbá a Borbás és Pál térítőtevékenységről és a Jákob patriarcha haláláról beszámoló részekben is. Az első esetben a „m/y:/keppen z/e-/t paal es zent Borbas / apostolok predicalwan Anth/y:/och/y:/aban nag/y:/ sokakat ha/y:/tanak az zent h/y:/ttre”[22]

szövegrésszel foglalja össze az Apostolok Cselekedetei 11, 22-26-ban történteket, míg a másodikban mellőzve Jákob fiaihoz – köztük Júdához – intézett szavait, csak annyit ír:

 

„M/y:/koron Ia

cob pattriarcha halalanak /y:/de/y:/n

az teeb ffya/y:/ k/o´/z/o´/t Iudasth meg

Aldanaa ew At/y:/a/y:/ Aldomasa/-/

wal / teeb bezeed/y:/ k/o//z/o´/t monda

Non aufferetur sceptrum de Iuda

et dux de femore eius / Donec veniat

qui mittendus est : scilicet . Messias adeo

patre . Et ipse erit expectacio gencium”.[23]

 

2.1.2 A szöveg terjedelmének növelése a forrásszöveghez képest

 

A kiegészítéseket vizsgálva arra a következtetésre juthatunk, hogy a szövegbe való betoldások egyfelől didaktikus célt szolgálhatnak, mint például a következő részletben, ahol ellentétben az eredeti Temesvári Pelbárt szöveggel – „Tertio quia de ipsa poena satisfactoria partem relaxare potest.”[24] – a Karthauzi Névtelen a fordításba beépíti a gyónás szövegét is:

 

„Azon Confessor . A b/y:/nesn

ek egg/y:/k reezeet penitencia/y:/anak

meg enghed/y:/ . Cristusnak zemeel/y:/e

ben / mondwan . wr Isten megh

bochassa . En ees meg oldoztalanak .”[25]

 

Tanító célzatú a következő betoldás is, ahol is a bibliai szöveget Pelbárttól vett részletekkel gazdagítja a város történetére vonatkozólag:

 

„el eredween

meene el az tengher melle Cesare

aban . ff/y:/lep k/y:/ralnak varasaban

k/y:/nek reegh/y:/ yd/o´/ben lach/y:/s vala

newe . De ff/y:/lep k/y:/ral w/y:/onnan

Meg /y:/ltethween A” varasth newezee

az ennen neween / es Roma/y:/ th/y:/

berius chazarnak neween / t/y:/zt/o´/sseeg

nek okaert .”[26]

 

Máshol szemléltető jellegű a betoldás. Péter neveinek magyarázatánál nem elégszik meg a név értelmének leírásával, mint ahogyan ez a Legenda Aureában szerepel – „Fuit enim obediens, quando Christus eum vocavit, et ad unius iussionis vocem Domino obedivit” [27]– hanem az apostol életéből vett további, apró részletekkel gazdagítja:

 

„Bar/y:/ona galambnak

ff/y:/a / Mert . leen enghedelmes az

h/y:/watalnak /y:/de/y:/n / m/y:/koron Cristus

az halazo ha/y:/ochkabol h/y:/waa az

apostolssagra : es ottan el hag/y:/aa

a´ m/y:/ kewes morhackha/y:/a vala / „[28]

 

Csakúgy, mint a következő részletben, az ilyenfajta kiegészítések jelentősen megnövelik a szöveg képi jellegét, mintegy kiszínezik azt:

 

„Az Ierwsalembel/y:/

zent Apostolok es h/y:/w kereztt/y:/enek m

/y:/eert meg foztattanak vala m/y:/nden

/y:/ozagoktwl es morha/y:/oktwl . nag/y:/ zegh

eensegben eelnek vala :”[29]

 

2.2 A változtatások okai

 

A kihagyásokat és kiegészítéseket vizsgálva felmerül a kérdés, hogy mi késztette a Karthauzi Névtelent a változtatásokra. Feltételezésünk szerint ez az ok elsősorban a prédikációk hallgatóságában keresendő. Ahogyan a szerző a kódex prológusában említi, a beszédeket „a mindkét nembeli egyszerűbb testvérek és a latinban kevésbé jártas ifjak számára”[30] írta, azzal a céllal, hogy „az egész küzdő anyaszentegyház üdvösséges épülésére népnyelven való alkotással új lelki táplálékot”[31] nyújtson. A Karthauzi Névtelen írói programja, amely szerint a „vulgáris” nyelven kíván szólni a kevésbé tanultakhoz, magyarázattal szolgál a fordításokban eszközölt változtatásokra. Feltételezhető, hogy az érthetőségre való törekvés miatt hagyta ki például a történelmi alakok nevét, és tanító szándékkal illesztette be a gyónás szövegét.

Máskor tartalmi ok sejthető a változtatás mögött: a Galláról szóló legendában feltehetőleg szeméremből mellőzi, illetve módosítja a házasságról írott részeket. A Legenda Aureában a következő szerepel: Huic autem cum valde ignea conspersio corporis inesset, coeperunt medici dicere, quia, nisi ad amplexus viri rediret, calore nimio contra naturam barbam habitura esset. A Galla gyógyítására szolgáló „férfiölelés” helyett szégyenlősen házasságról beszél, aminek valós természetét máshol elhallgatja, teljes egészében kihagyva az alábbi részt: in quibus a luctu incipitur, sed ad aeterna gaudia pervenitur, quam carnalibus nuptiis subjici, quae a laetitia semper incipiunt, sed ad finem cum luctu tendunt.

Ez a fajta igény a közérthetőségre és a köznyelven történő prédikálásra már jóval a Karthauzi Névtelen előtt megfogalmazódott. Bernardino da Siena a mindenki által megértett „lingua d´uomini,” vagyis köznyelv használatát javasolja, és egyszerű exemplumokat ajánl.[32] Temesvári Pelbárt is Bernardinóval rokon véleményen volt: Confisus itaque de auxilio dei ac gratia spiritus sancti: simpliciori stilo prosequendo pro capacitate populi simplicis huis nostre regionis volui manum mittere ad fortia.[33]

 

3 Fordítási gyakorlat forrásszövegtől függően

 

Ha a különböző forrásszövegek kapcsán alkalmazott fordítói gyakorlatot kívánjuk vizsgálni, mindenekelőtt meg kell különböztetnünk egymástól bibliai és nem bibliai eredetű – ez esetben Temesvári Pelbárttól, a Legenda Aureából és egyházdoktorok írásaiból származó – szövegeket.

A bibliai részletek fordítói gyakorlatára leginkább a tömörítés jellemző, vagyis egy rövid kivonat közlése a kihagyandó szövegrész tartalmi összefoglalásával, mint például a már említett Gn 49,1-9, Mt 16,6-16,12 és Act 11,22-26 fordításakor. Megfigyelhető továbbá, hogy a bibliai szövegek fordításakor nem él a radikálisabb kihagyással, amelyet más – nem bibliai – szöveg esetében igen gyakran alkalmaz. Ennek oka feltehetőleg a bibliai szövegek szakrális természete.

Nem bibliai szövegek esetében nem ritka a forrásszövegek „megcsonkítása”: leggyakrabban ugyanis a kihagyás módszerével él.

A szövegterjedelmet növelő változtatások mind a bibliai, mind a nem bibliai szövegrészeknél előfordulnak.

A fordításban fellelhető módosítások kapcsán természetesen felmerül a szöveghűség kérdése. Habár a Karthauzi Névtelen fordítói munkája nem egyenletes (a bibliai forrásszöveget például jóval szorosabban követi, mint a nem bibliaiakat), fordításáról elmondható, hogy a változtatások ellenére sehol sem torzul az eredeti szöveg jelentése. (Hasonló fordítói technikáról számol be M. Nagy Ilona a Jordánszky-kódex kapcsán. [34])

 

4 Összefoglalás

 

Dolgozatunkban elsősorban a Karthauzi Névtelen fordítói gyakorlatára koncentráltunk, ám az elkészített táblázat jó kiindulópontot jelenthet további más témájú munkákhoz. Kétségkívül találhatók a szövegben olyan idézetek, esetleg hivatkozások, amelyek azonosítása eddig elkerülte figyelmünket, vagy képességeinket haladta meg. Azonban egy a Péterpál-napi beszédhez hasonló, preparált szöveg számtalan lehetőséget rejt magában. További források felkutatásával méginkább feltérképezhető a szerző fordítói technikája, illetve a forrásszövegek kimutatása után lehetőség nyílik a megmaradt szövegek „saját fogalmazásként” való értelmezésére. Így képet kaphatunk a szerző által gyakran használt szófordulatokról, nyelvi panelekről, és ezeket összevethetjük más korabeli szövegekkel.

 

 

Edina Ádám and Sarolta Bata

The Working Method of the Karthauzi Névtelen Based on the Comparison of the Sermo Written for the Feast of Saint Peter and Paul and its Sources

 

This essay attempts to identify all the sources of one sermo found in the Érdy Codex. It examines the sermo sentence by sentence given utmost attention to citations appearing in the text (whether they be exact, incomplete or distorted) and to passages that are assumed to be translated. With the help of a graph created by the authors where the text is divided by sections with their sources indicated next to them, it becomes clear which sections of the text were translations and which were the products of the Karthauzi Névtelen. Through the use of the graph the authors determined that the approach of Karthauzi Névtelen to the translation of the text depended on the nature of the source. For example, the Biblical quotations are hardly modified, while in those from other texts modifications can be found.