Untitled Document


KERTÉSZ ILONA:

SZENT ORBÁN PÁPA LEGENDÁJÁNAK KÉT VÁLTOZATA AZ ÉRDY-KÓDEXBEN ÉS KAPCSOLATUK A LEGENDA AUREA SZÖVEGÉVEL


Az Érdy-kódexben először elég valószínűtlen helyen, a május 3-ára eső Inventio crucis után szerepel Urbán pápa története. A kódex írója azonban nem fejezi be a történetet, sőt az elkészült két hasábot át is húzza (pag. 294b) – kitépni nem lehetett, mivel a lap másik oldalát már teleírta. A margón latin bejegyzés jelzi, hol keressék a hiányzó legendát ([va]cat in loco [post?] festum Urbani p[ate]t queratur), ahol a legenda első része is újra megtalálható, természetesen a befejezéssel együtt, némiképp kibővítve és megtoldva az ünnepre szánt prédikációval (pag. 324b: a sermo kezdete; pag. 329-330a: a legenda). A történetnek mintegy kétharmad része tehát kétszer olvasható a kódexben.[1]
Mindkét változat látszólag egy kéz munkája. Valószínűleg a szerző már két hasábot megírt, mikor rájött, hogy valamilyen okból nem jó helyre kezdte el írni. Madas Edit arra hívja fel a figyelmet, hogy a kódexben a szentek ünnepei következetesen az egyházi év rendjében követik egymást, így okkal feltételezi, hogy a Névtelen tévedésből kezdte írni a szent pápa legendáját közvetlenül a „Krisztus szent keresztfájának megleletiről” szóló legenda, a május 3-ra eső Inventio crucis után.”[2]
A legenda két változata közti szentek: Szent Szaniszló, Páduai és Remete Szent Antal lazán kötődnek a magyarországi szentekhez, Szent Zsófia pedig félig mitologikus személy.[3] Egy másik lehetséges magyarázat szerint a Karthauzi Névtelen ezek történetét eredetileg talán meg sem akarta írni, majd valami okból mégis meggondolhatta magát.
Mindenesetre érdekes, hogy ahol az első változat (továbbiakban 1a), ugyanott a második változat is (továbbiakban 2a) – egy mondat közepén – megszakad (pag. 330a), az író/másoló új lapot kezd, és szükségesnek látja megjegyezni: “semmi fogyatkozás nincsen”. Ez vajon 2a-ra vonatkozik az 1a-hoz képest, vagy ez már a kódex egy másolata, és a meglepő befejezés miatt került oda? A legenda első változata (1a) és a pár lappal később szereplő befejezés (továbbiakban 2b) szépen illeszkedik egymáshoz, stílusban is inkább összeillenek, mint a kódexben egymáshoz közelebb eső 2a és 2b. Talán a kódex írója/másolója ezeket a részeket írta egymás után, a legenda másodszor szereplő elejének (2a) kihagyott egy paginát, s azt később töltötte ki? Ha így történt, bőven számolt: egy teljes hasáb üresen maradt, s hogy az olvasó nehogy eltévedjen, vagy mielőtt csalódna, hogy már megint nem tudja meg Orban pápa izgalmas történetének befejezését, egy szépen megrajzolt kéz mutatja, hol folytatódik a történet.
Négy lehetőség jöhet számításba a második szöveg (2a) keletkezését illetően:
(1) A kódex írója egyszerűen lemásolta az első szöveget (1a), ám már Madas Edit fölhívta rá a figyelmet, hogy „a két szöveg egyezése esetén egyszerű másolásról lenne szó, s a Karthauzi Névtelen tévedése nem érdemelne figyelmet. A második változat azonban nemcsak bővebb az elsőnél, hanem gyakran megfogalmazásában is eltér attól.”[4] Ezt a lehetőséget tehát kizárhatjuk.
(2) Elvileg fordíthatta mindkét szöveget a latin eredetiből, illetve Madas Edit még két további lehetőséget sorol fel: „A két magyar változat vagy
(3) egy közös magyar alapszövegből készült, melyet a Névtelen az Érdy-kódex összeállítását megelőzően készített, vagy
(4) a másodk legenda leírásakor az első változat szövege feküdt a szeme előtt.”[5] „A Névtelen botlása mindenesetre példa nélküli lehetőséget kínál: a két szöveg összehasonlításával tanúi lehetünk egy magyar szöveg még a szerző általi átdolgozásának”, (feltéve, ha ki tudjuk zárni, hogy 2a-t latinból fodította), s talán bepillantást nyerhetünk a Karthauzi Névtelen fordítói műhelyébe is.
Ő maga a kódex latin előszavában fejti ki fordítói alapelveit: „Újfajta írási, kifejezési és tanítási módszerrel elismert egyházdoktorok műveiből és a Szentírás legtisztább forrásából merítve, keveset ugyan, de hiteles szövegeket [ültettem át] latinból a mi népnyelvünkre. Szóról szóra [fordítottam le] az episztolákat és az evangéliumokat az év összes vasárnapjaira s a szentek ünnepeire magyarázatokkal, példákkal és nagyon hasznos tanulságokkal vagy példázatokkal, a mindkét nembeli egyszerűbb testvérek és a latinban kevésbé jártas ifjak számára. E szent együgyű testvéreknek és nővéreknek is legyen mindez hozzáférhető, hogy nagy és kis ünnepeken mintegy tanulva, a szentbeszéd és az olvasmány idejét hasznosabban tölthessék el.”[6]

Orbán pápa legendája – a kódexben található többi legendához hasolóan – a legszorosabb rokonságot a Legenda Aureával[7] mutatja, ezzel vetem össze. Ám előbb vessünk egy pillantást a legenda történelmi alapjaira.[8] A történet főszereplője, I. Orbán pápa születésének ideje ismeretlen, 222-ben, I. Callixtus halála után választották a római gyülekezet püspökévé, s ezt a tisztséget nyolc évig viselte – ez az időpont nagyjából meg is felel a legendában jelöltnek. Ugyanebben az évben koronázták császárrá a legendában szintén szereplő Alexander Severust, aki egyfajta vallási szinkrétizmust képviselt, és a kereszténységet is védelmezte. Édesanyja, Julia Mammea az alexandriai tanító, Órigenész barátja volt, akit magához is hívatott Antiókhiába. Kettejük szimpátiájának köszönhetően a keresztények lényegében teljes háborítatlanságot élveztek uralkodása alatt, noha törvényi helyzetük nem változott.[9] Kétségkívül a római gyülekezet is élvezhette ennek áldásos hatását: zavartalanul működhetett, sőt a császár meg is védte őket egy földvásárlási vitában.
Orbán személyes munkásságáról semmit nem tudunk. A legendás Szent Cecília cselekedetei (Acta sanctae Caeciliae) összefüggésbe hozza Cecíliával, valamint férjével és sógorával is, akiket állítólag megkeresztelt. Ez és a még későbbre datálható Orbán mártíromságának cselekedetei (Acta martyrii sancti Urbani) tisztán legendák, nem hitelesek, a történelem szempontjából nem forrásértékűek. Nem ismerjük Orbán halálának körülményeit, de a békés korszakból adódóan valószínűleg természetes halállal hunyt el. A Liber Pontificalis Diocletianus császár idejére helyezi halálának időpontját, de ezt más tekintély nem erősíti meg. A Martyrologium Hieronymianum-ban a május 25-i bejegyzésben szerepel a neve, ezt vélik tehát temetése dátumának, és ünnepét is ekkor tartják.
A Jacobus de Voragine gyűjteményében szereplő legenda nem tükrözi kifejezetten hűen a történelmi valóságot – szinte csak a neveket tartotta meg –, de kellően épületes, és izgalmas is: hiába beszéli le Alexander édesanyja fiát a keresztényüldözésről, Almachius, a város kegyetlen bírája korlátok nélkül kínozza a híveket. Ő fejezi le Szent Cecíliát, majd Orbán pápát és társait is elfogatja, kegyetlenül megveri, tömlöcbe veti – ahol Orbán még megkeresztel három polgárt és a börtönőrt –, majd miután megtagadják az áldozat bemutatását, a börtönőrrel együtt őket is kivégzi. Az epilógusban végül a kegyetlenkedők elnyerik méltó büntetésüket.



LA
[10]: 1a, 2a-b


A Karthauzi Névtelen még ezen túl is kiszínezte a történetet, és kegyes magyarázatokat fűzött hozzá, nehogy olvasói/hallgatói elmulasszák levonni a tanulságokat.
Néhol kicsit talán félreérthetőbb lett a történet, így a latin szövegből lesz egyértelmű, hogy Alexander nem pápa volt, hanem császár, és nem üldözte (közvetlenül) a keresztényeket. Előfordulhat, hogy egyes helyeken maga a fordító is félreértette vagy elnézte a latin szöveget. A Legenda Aurea szerint Valerianus és Tiburtius Orbán pápa munkatársai voltak a misszióban, melynek eredménye ötezer ember megtérése lett: ők maguk nem tartoztak az ötezerbe; s Carpasius feleségének nem a lakóhelye volt Armenia, hanem a neve.
A Karthausi Névtelen általában hozzátett Jacobus de Voragine szövegéhez, nagyon kevés, amit nem vett át – például azt, hogy Alexander édesanyját Órigenész térítette keresztény hitre, illetve hogy a legenda végén némiképp rejtélyesen fölbukkanó Carpasius talált rá Orbán pápára és társaira.
A bővítés sokkal jellemzőbb irány: ezek szerepe többnyire a jellemek fokozása, ill. kegyes betoldások, magyarázatok. Az egyes szám harmadik személyű névmásokat szinte mindig kifejti, sokszor a nevek helyett vagy mellett is jelzős szerkezetek szerepelnek: így Almachius állandó megnevezése a gonosz kegyetlen bíró vagy fejedelem (pl. 294a:41; 329b:29; 294b:45; 330a:41 etc.), illetve e szavak különböző kombinációja; Orbán pápa pedig többnyire mint szent vén, vagy szent jámbor jelenik meg (pl. 294b:39; 330a:1; 330a:31 etc.).
A latin cuius tempore kifejezést a második változatban már mesélősen ’történék, hogy az időben’-nek fordítja (329b:12-13), s Orbán pápa névmagyarázatához mindkét változatban beszúrja a 'míg éle ez világon' (294a:12-13; 329a:36) időhatározói mellékmondatot. A változtatások szinte mindig magyarító jellegűek, a szenvedő szerkezeteket többnyire aktívvá alakítja. Előfordul, hogy egy latin igét kétféleképpen fordít: pl. cederent alakot ’cedo 3’ és ’caedo 3’ igéből származtatva is fordítja: plumbatis cederent → hag/y:/a hog/y:/ onos botokkal verneek (294b:37-39); paranchola hog/y:/…(330a:30-32). A névetimológiánál mondandóját is átcsoportosította, hogy az könnyebben követhető legyen.
Kétségkívül gazdag szókincse van: az előbb említett etimológiánál nem elégszik meg az amabilis ’szerelmetes’ fordításával, hanem hozzáteszi: ’kedves és kévánatos nyájasságra’ (329a:47). A duco (ducere, duxi, ductum) igét is háromféleképpen fordítja, attól függően, hol kerül elő a szövegben: Orbán pápa a fejedelem elé ’vitetik’ (294b:19-20; 33a:6), akiről megállapítja, hogy ’nagyobban vonzza’ (294b:29; 330a:21) őt ’az telhetetlen kévánság’, végül áldozat bemutatására ’készerejtetik’ (331a:24). Érdekes, hogy a szavak számát tekintve bővít, a jelentésüket azonban általában szűkíti [kivéve mater: ’édes szileje’ (294a:43)], mint ahogy azt a fentebbi példák is mutatják.
Egy-két epizóddal is gazdagabb lett az Érdy-kódex változata. Ezek: Orban pápa ’lappang’ a keresztények között (ez talán a Catalogus Sanctorum egy motívuma), és eltemeti a keresztény vértanúkat (294a:38-39 és 294b:8-11; 329b:20-22 és 45-49), valamint az epilógus színes kibővítése: a keresztényeken kegyetlenkedő Carpasius megtérő családjának története: miután felesége hall férje haláláról (megfojtotta az ördög), 'ottan nag/y:/ eremben leen' (!), s megtérése után élete végéig
            nag/y:/ /y:/rgalmassagban zolgalaa
            az wr Istent ./ az zenteknek ew
            testeket el temet/y:/ vala . zeghe
            n/y:/eket rwhaz vala es azonke
            ppen m/y:/ndden /y:/ozagokban fog/-/
            lalwan ennen magaat . bodog/-/
            wl mwleek k/y:/ es wr Istennek
            orzagara meene
(331b: 15-22)
Kegyes hozzáfűzéseit látszólag egy már kialakult vagy kialakulóban lévő terminológia felhasználásával írja. Ilyenek: 'isteni és atyafiúi szent szeretet' (= caritas, 294a:15-16; 329a...); 'ez világi idvezendő népek / setétségben járó bűnös Ádámfiak tanítása' (294a:26; 329a:37-38), hogy 'Úr Jézus Krisztusnak parancsolatja szerint csókolták meg egymást' (= dato pacis osculo, 331a:28-30). Kommentálja Szent Orbán pápa és társainak, de a gonosz Carpasiusnak a halálát is.
Magyaráz és magyarít, s az egész történetet szépen le is kerekíti: ’azonképpen minden jószágokban foglalván ennen magát, boldogul múlék ki és Úristennek országára mene, kit minékönk is adjon Atya, Fiú, Szentlélek. Amen.’


1a : 2a-b


Mikor a legenda első részét másodszor is megírta, kegyes magyarázatokat, kiegészítéseket fűzött hozzá (ezek természetéről nagyjából ugyanazt lehetne elmondani, mint a LA és 1a-2 közöttiekről). A változtatások, illetve a bővítések elsősorban nyelvhelyességi és stilisztikai természetűek: értelemszerűen betold kötőszavakat, értelmező megjegyzéseket fűz hozzá, magyarosítja, mintha lektori munkát végzett volna.
[11]
Ugyanakkor fokozza a végleteket, a szenteket még szentebbnek, a pogány Almachiust még kegyetlenebbnek tünteti föl. Ezt többnyire jelzők betoldásával teszi, egy helyen az ige kicserélésével: hag/y:/a hog/y:/ onos botokkal verneek (294b:37-39) helyett paranchola hog/y:/… (330a:30-32). Érdemes figyelemmel kísérni, hogyan lesz Almachius a latin szövegben eredetileg az esemény passzív nézőjéből először csak a felelősséget viselő negatív személy, míg végül a kínzásra buzdító aktív személy.
A Névtelen író több új epizóddal is színesíti a legendát, melyek szintén a jellemek végletesítését szolgálják: például a kegyetlen fejedelem a keresztények vagyonára is ráteszi a kezét (329b:40-41), azért dühös, mert nem lehet meg az akarata (330a:28-30), és azon töri a fejét, mit árthatna még Orbán pápának és társainak (330a:44-45).
A bővítések harmadik fajtája kegyes magyarázatok, frázisok betoldása, melyek csak ritkán jelölnek új információt. Ilyen például, hogy Isten a világ bűnei miatt engedte a keresztényüldözést (329b:13-14), vagy hogy Orban pápa ’Szent Tóbiás regulája szerint’ temette a holtakat (329b:47-48).

Madas Edit a két szöveget a Legenda Aurea latin szövegével összevetve meggyőzően bizonyítja, hogy a második változat írásakor “nem a latin szöveg feküdt a szerző előtt, hanem vagy az első magyar változat, vagy a közös impurum.”[12] Ehhez szeretnék egy kis adalékkal szolgálni.
            A legszembetűnőbb különbséget abban a szövegrészben találtam, ahol Orbán pápára imádkozás közben bukkannak rá. A helyszín 1a szerint egy setét barlang (294b:15), míg ezt 2a meglepő módon sűrű harasztnak (330a:2) nevezi. 1a még érthető módon fordította a latin in antro kifejezést a 'barlangban' magyar szóval. Az Új Magyar Tájszótár szerint ez egyes (déli) nyelvjárásokban ‘erdőben, kertben, szántóföldön levő gazos, bokros helyet, illetve sűrű erdőt, rengeteget’ is jelent, csakúgy, mint a szláv eredetű haraszt (MNyTESz: ‘tölgyes, vagy cserjés, bozót’).
            Nagyon úgy tűnik, hogy a 2a írója nem a Legenda Aurea alapján fordított (az antrum szót bajosan lehetne 'haraszttal' fordítani), logikusnak látszik viszont arra gondolni, hogy a már meglévő fordítás (1a) volt előtte – esetleg ugyanezt a kifejezést használó közös magyar alapszöveg –, ahol is a barlangot könnyedén értelmezhette erdőként vagy cserjésként. Talán még inkább ezt a feltevést látszanak igazolni a következő fordítások, ahol az első változat még híven követi a latin kifejezést, 2a pedig egy magyar szinonimát választ:

  1. ‘thesaurus’ fordításaként először kincs (294b:27), majd jószág (330a:18) szerepel;
  2. ugyanígy a ‘crudeliter’ fordítása az 1a-ban kegyetlenség (294b:4), 2a-ban már szörnyű kínzás (329b:38);
  3. illetve ‘nomen domini Elyon inuocaret’ kifejezést még szó szerint fordító 1a [Isten szent nevét hívta segítségül (294b:40-41)], némiképp módosul a 2a-ban: Istennek ajánlották lelküket (330a:36-37)
  4. uult uideri → ’alojtatja magát’ (294b:43) → ‘alojtja magát’ (330a:39-40; elírás is lehet)

A Karthauzi Névtelen a 2b-ben ismét hűen követi a Legenda Aurea szövegét – az egy-két epizód beszúrásától eltekintve. Nem „szórul szóra” fordít ugyan, mint ahogy azt a bevezetésben ígéri; a bővítések miatt a legenda elveszti a latin szöveg tömörségét, ám ugyanakkor sokszor gördülékenyebbé és életszerűbbé, színesebbé is teszi. Sok helyen még keresi a megfelelő kifejezéseket ['az szent mártiromságnak koronáját nyakok vágásának miatta beteljesíték' (331a:32-34) egy kissé nyakatekertre sikerült fordítás], de úgy tűnik, a kornak volt már egyfajta rögzült, magyar nyelvű terminológiája: bűnös Ádámfiak, idvezendő/idvezülő népek, Istennek ajánlják ennen magokat, szent keresztnek jegyével magokat megjegyzették, bemenének az mennyei dicsőségnek véghetetlen örömében, teljes hozzá tartozó népével szent keresztséget vőn.
„Kompiláló, stilizáló ösztöne saját szövegével szemben is éber, s az olvasott mondatok a legnagyobb természetességgel alakulnak át tollán.”[13] A Karthauzi szeme előtt tartotta leendő olvasóközösségét, s ha nem is mindig szöveghű, de élvezetes olvasmány született.

 

I. FÜGGELÉK: LA→1a→2a – fordítási változatok

LEGENDA AUREA

ÉRDY1

ÉRDY2

in quodam antro

eg/y:/ seteet barlangban (294b:15)

eg/y:/ seerew haraztban (330a:2)

crudeliter seuiebat

nagy keg/y:/etlenseeghet teezen (vala) (294b:4)

nag/y:/ zerny/w”/ keenzasth teezen vala es haborwsagot 329b:38)

obiecit

myndenek elette az vetee zemeeben (294b:20)

monda m/y:/ndennek elette bozzwkeeppen ewnek/y:/ (330a:10-11)

predicatione

tanwsaagh teetelettre (294a:27)

tano/y:/tasara (329b:4)

thesaurus

keenche (294b:27)

yozaagh (330a:18)

nomen domini Elyon inuocaret

Istennek zent neveet h/y://y:/a vala segheedsegewl (294b:3-41)

a/y:/anlyaak vala leelk/o’/ket az wr istennek (330 :36-37)

in contemplatione

az /y:/oknak gondolatt/y:/ara (294a:25)

az lelk/y:/ es menn/y:/e/y:/ yoknak elmeelk/o’/deseere (329b:2)

plumbatis cederent

hag/y:/a hog/y:/ onos botokkal verneek (294b:37-39)

paranchola hog/y:/…
(aktív szerkezetté alakítja és betold még egy igét) (330a:30-32)

grauissime laniantur

 

nag/y:/ keserew keenokat teenek ew ra/y:/tok (331a:22-23)

conuersationem

ew ... maga meg tartassaban (294a:13-14)

maga /y:/gazgatasanak 329a:39)

urbis prefectus

fe/y:/edelem az warasnak byraya (294b:3)

fe/y:/edelem es az varasnak b/y:/raya (329b:37)

prefectus

b/y:/ro (294b:41-42

b/y:/ro (330:36)

prefecto

 

fe/y:/edelem (331a:5)

decollauerat

zenwede mart/y:/romsagot (294b:6-7)

zenwede mart/y:/romsagot (329b:42)

decollatur

 

feyeet veetetee (331a:9)

presbiteris

papok (294b:17)

papok (330a:5)

sancto Fortunato presbitero

 

fortunatus p/y:/spektewl (331b:12)

quinque milia hominum

ewt ezer neepeketh (294b:24)

ezer embereketh (330a:15)

quod eius uxor Armenia uidens...

 

Halwan azt armenyaban az ew azzon felesseege (331b:7-8)


II. FÜGGELÉK: 1a→2a - bővítések

  1. Magyarítások:
  1. kötőszavak értelemszerű beszúrása: vyzon ellen (329b1); m/y:/koron azert (329b:9)
  2. pl.: ige vonzathelyének kitöltése: az nag/y:/ d/y:/hesseeghnek ellene nem alhatna (329b:18)

 

  1. A szentek még szentebbek, a pogány Almachius még kegyetlenebb:
  1. zent Orban papa Cristusnak vykariossa (329b:17)
  2. ez zent Iamborth (330a:1)
  3. zerny/w”/ keenzasth teezen vala es haborwsagot az zegheen kereztt/y:/enek/o’/n kynek mynd erekseegeer . /y:/ozagaat el foglalwan (329b:40)
  4. az kegyetlen feyedelemnek eleyben (330a:6)
  5. rekezteek be ewket eg/y:/ seteet temleczben (330a:8)
  6. az d/o’/lff/o’/s fe/y:/edelem ottan megh haraghweek hogy sem/y:/ben kewansaga nem lehet/o’/t volna . (330a:28-30)
  7. az keg/y:/etlen B/y:/ro (330a:36)
  8. mosol/y:/odeek ra/y:/tta es monda Ez n/y:/awal/y:/as veen ember b/o’/lchnek alo/y:/tt/y:/a magaat azeert zool eel/y:/n t/y:/tok bezeedeket . (330a:38-40)
  9. ewtet meg nem g/y://o’/zhetnee . akarattyara sem ha/y:/thatnaa . esmegh az temleczbe rekeztetee gondolkozwan rola m/y:/t tenne ewnek/y:/k 330a:42-45)
  10. alo/y:/thwan sok keench/o’/t ew nala Awa/g’/ kedeeg vel/y:/k vala ha az fe/y:/edelmet el ha/y:/thatnaak az kereztt/y:/en h/y:/ttr/o’/l az k/o’/z neepet hamarab keezere/y:/thetneek balwan /y:/madasra . (329b:24-28)
  1. Kegyes magyarázatok:
  1. az seteethseegben /y:/aro bynes Adamff/y:/a/y:/nak (329a:37-38)
  2. az lelk/y:/ . es menn/y:/e/y:/ yoknak elmeelk/o’/deseere (329b:2-3)
  3. foganatus Idwez/w”/lew adamffyaynak /y:/gazgatasokra . mert az vygaztalo zent leeleknek b/o’/cheseeghes malaztt/y:/a nem vala hewolkodo ez isten/y:/ zenth emberben . (329b:4-5)
  4. T/o’/rteneek hog/y:/ az /y:/d/o’/ben ez w/y:/laghnak b/y:/neerth wr stentewl enghetteteek nag/y:/ mondhatatlan haborwsaagh An/y:/ zent egyhaaz ellen az pogan neepektewl .(329b:12-14)
  5. Cecilia azzon ees zenwede mart/y:/romsagot Cristus Iesusnak hyty mellet .(329b:42-43)
  6. Ballaghna es hallotta kath temethne zent Thobias regula/y:/a zerent kyket megh /o’/lnek vala Cristus Iesusnak zent h/y:/t/y:/ mellet .(329b:46-49)
  7. M/y:/koron azerth ez zent Iamborth eg/y:/ seerew haraztban megh talaltak volna /y:/matkozwan ennen magaert es an/y:/a zent egyhazeert ottan meg fogaak ewtet harom papokkal es harom zolgalo deakonosokkal... (330a:1-6)
  8. m/y:/koron oll/y:/an keg/y:/etlen sentenciat eerdemlettek vona A/y:/anlyaak vala leelk/o’/ket az wr istennek . Azth halwaan az keg/y:/etlen B/y:/ro hog/y:/ wr istennek a/y:/anlanak ennen magokot . (330a:33-37)


III. FGGELK: a kt vltozat sszevetse a latin forrsokkal

IV. FÜGGELÉK: az Érdy-kódex két szövegváltozatának összevetése

 

 

 

    Ilona KERTSZ:

Two Versions of the Legend of St. Urban from the rdy Codex and their Connection with the Text of the Legenda Aurea

 

While preparing the online digital edition of the rdy Codex, the Karthauzi Nvtelen’s translation and composition techniques were examined. The legend of St. Urban appears twice possibly because of a change in his structural concept. A comparison of the two translations shows that the second appears to be translated not from a Latin source but is a remade version of the earlier Hungarian translation.

 


[1] V.ö. Nyelvemléktár IV., szerk. Volf György, Bp., 1876, 426-7, 482-4.

[2] Madas Edit, Urbán pápa két legendája az Érdy-kódexben = Kovács Sándor Iván (szerk.), Prodromus, Tanulmányok a régi és az újabb magyar irodalomból, Bp., 1985, 8-11.

[3] V.ö. Bán Imre, A Karthausi Névtelen műveltsége, Bp., 1976, 17-8.

[4] Madas, 1985, 8.

[5] Madas, 1985, 8.

[6] Prológus (ford. Madas Edit) = A néma barát megszólal, szerk. Madas Edit, Bp., 1985, 11-12.

[7] V.ö. Vargha Damján, Kódexeink legendái és a Catalogus Sanctorum, Bp., 1923, 22, 31.

[9] Lampridius történetíró külön is megemlíti, hogy a keresztények békében élhettek.

[10] Iacopo da Varazze, Legenda aurea, ed. crit. cura di Maggioni, G. P., I-II., Firenze, 1998, I, 513-514.

[11] Ld. II. FÜGGELÉK.

[12] Madas, 1985, 8.

[13] Madas, 1985, 11.