KURDI SZABOLCS:
„SZŰZ SZENT PRAXEDIS ASSZONY” ÉLETÉRŐL – AZ INTERNETES FORRÁSOK TÜKRÉBEN

„Praxedis asszony”, ahogy az a Karthauzi Névtelen szövegéből kiderül, Rómában élt, testvére Novatus és Timotheus, illetve Potentiana. Potentiana korai halála után Praxedis jótékonykodik, jószágait és javait szétosztja a szegények közt; a keresztények számára nyitva áll otthona. „Anthal császár”, amikor tudomást szerez a gyűlésekről, elfogat és megölet harminckét keresztényt, köztük Symycerius papot. Potentiana bánatában szegénnyé teszi magát, Krisztus után 165-ben békességgel múlik ki a világból. Ez után a Névtelen egy 25-30 soros, négy pontban összefoglalt magyarázattal mutatja meg a jótékonykodás fontosságát és érdemeit.

Bár a legenda nem sokkal több, mint egy oldal a kódexben, mégis sokkal részletesebb azoknál a leírásoknál, amiket más, magyar nyelvű források között fellelhetünk. Bán Imre tanulmánya[1] és az Érdy-kódex internetes katalógusa[2] alapján tudjuk, hogy a Névtelen használta a velencei Petrus de Natalibus szentekről írott lexikonát, ami a kései középkor széles körben ismert művének számított. A lexikont először Vicenzában nyomtatták ki, 1493-ban, Catalogus Sanctorum néven[3]. Használta még Jacobus de Voragine művét, az Arany legendát (Legenda aurea, más néven Lombardica historia), amit maga a szerző Legenda Sanctorumnak nevezett, mivel könyve szintén a szentek legendás életét mutatta be. Jacobus de Voragine célja nem az volt, hogy szentjeinek életéről minél pontosabb (hitelesebb) leírást adjon, hanem az, hogy olyan könyvet írjon, amely a kor hívő emberét csodálattal tölti el, megerősíti Istenbe vetett hitét. A források között található a Beauvais monostorában élő dominikánus szerzetes, Vincentius Speculum historialéja is; ezekből a forrásokból azonban kevés jelent meg magyar fordításban. A Temesvári Pelbárt írásaiból megjelent összeállításokban[4] Praxedis életéről az olvasó nem talál és nem is találhat semmit, a Legenda aurea legbővebb magyar nyelvű gyűjteményében[5] azonban már fellelhető ez a szent, igaz, életének leírása mindössze néhány sort tesz ki.

Ezeknek a soroknak a leglényegesebb pontjai szinte semmiben sem térnek el az Érdy-kódexben szereplő történet lényeges pontjaitól: Praxedis testvérei itt is Potentiana, Timotheus és Novatus, itt is sok keresztényt temetett el, Jacobus de Voragine a halálának időpontját is a százhatvanötödik esztendőben jelöli meg. Eltérés, hogy a keresztények száma nincs jelölve (harmincöt helyett „sok”), illetve hogy az utolsó sor pontosan megjelöli az uralkodókat Marcus és Antonius személyében[6]. A latin források ismerete nélkül képtelenség megmondani, hogy a Karthauzi mely forrásokat használta és milyen mértékben, de az feltételezhető, hogy Praxedis élő személy volt, sőt hogy testvéreivel együtt jelentős szerepet töltött be a korai keresztény világban. Bár a kódexben a szűz életéről meglehetősen keveset tudunk meg, más források alapján jól látható, hogy Praxedis jelentősége feledésbe merült, olyannyira, hogy XIV. Benedek pápa Praxedis és Potentiana aktáját 1969-ben kivette a római kalendáriumból[7].

Az irgalmas Praxedis

Bár a XX. századi kézikönyvekben rendszerint fellelhető mindkét szent, éppen csak említik őket, mindössze néhány soros ismertetővel. A megannyi „Szentek élete” elnevezésű (kis)lexikon között a legtöbbet (négy-öt sor) Praxedisről a Schütz Antal szerkesztette kiadásban[8] találjuk meg, igaz, ez a néhány sor meglepő eltéréseket mutat az Érdy-kódexben fellelhető leírással szemben; de mivel Schütz a bibliográfiát a kötet végén adja meg, így pontosan nem lehet tudni, hogy melyik lexikont, szöveget használta forrásként. Ezen eltérések alapján és az Arany legendában szereplő leírás alapján az alábbi fontos pontokat érdemes megfigyelni: a testvérek szerepe, Potentiana halála, Pius pápa megjelenése, császárok említése, Symycerius említése, megölt keresztények száma, Praxedis halála, halálának időpontja.

Schütz szövegéből megtudhatjuk, hogy „Praxedis Pudens szenátor lánya, Pudentiana húga. Előkelő társadalmi helyzetét és vagyonát szegény és üldözött testvéreinek gyámolítására használta; huszonkét vértanút temetett el. Háza a keresztények menedéke, imádságos, önmegtagadó élete vigaszuk és támaszuk volt abban a súlyos időben.” Ír Pudensről, Praxedis apjáról, akit megemlít Szent Pál is[9]: „hitvalló, római szenátor”. Természetesen azt megmagyarázni, hogy a fentebb említett pontokon megtalálható eltérések (például a megölt keresztények számának változása, Praxedis „halálvágya” stb.) honnan származnak, latin források ismerete nélkül nem lehetséges – de az bizonyos, hogy a  történet legkorábbi forrásai fellelhetők a Martirologio Geronimiano (Martyrologium Hieronymianum) kódexeiben: az Epternacense kódexben (cod. Echtemach, sec. VIII) és a Richnoviense (Martyrology of Reichenau, sec. XI) kódexben[10].

Praxedis élettörtének előzményei messzire nyúlnak a történelemben, családfájának vonala egészen Angliáig vezethető vissza[11]. A családfa távolabbi elemeivel nem foglalkozva, az biztos, hogy Praxedis apja Pudens (Aulus Rufus Pudens Pudentinus) szenátor volt, anyja Claudia (Gladys). Az apai nagyszülők Aquila és Priscilla, az anyaiak pedig Caractacus (Caradoc) és Gladys[12].

Caractacus és ősei Angliából érkeztek Rómába; a különböző források között ellentmondások vannak Caractacus, apja, Bran és a nagyapa, Llyr Llediaith szerepét illetően; elsősorban a nyomtatott forrást idéző oldalon leírtakat tartottam szem előtt. Llyr Claudia dédapja, neve a kelta időket idézi: a Llyr (Lir, Leir, később névminta Shakespeare számára) a tengerek istenének neve[13]. Caractacus (ahogy később a rómaiak elnevezték) a brit seregek pendragonja volt, családjával együtt hurcolták el a hódítók Rómába Kr.u. 50-ben, ahol nyilvános kivégzés várt rájuk. A fogságba esett idős Llyr nem sokkal később meghalt, Bran ajánlotta fel, hogy beteg apja helyett fogoly lesz. Fia, Caractacus a szenátus előtt olyan sikeres védőbeszédet tartott, hogy neki és családjának megkegyelmezett a császár, azzal a feltétellel, hogy Rómában marad (csak később tért vissza Angliába mint Róma által irányított báb[14]).

A Caractacus család feltehetően ezután vette fel a keresztény hitet, ahogy minden bizonnyal így tett az a Pudens szenátor is, akihez Claudia hozzáment, mert esküvőjüket már keresztény pap bonyolította le. Pudensnek, akit később szentté avattak, és aki elsőként fogadta Szent Pált[15], a szülei minden forrás szerint Mancius Aelius (Aquila) Glabrio és Priscilla, akik római zsidók voltak[16] (sátorkészítők, ahogy Pál is), de Rómából Claudius parancsára[17] Kr.u. 49-ben vagy 50-ben Pontusba vándoroltak. Itt találkoztak Pál apostollal, őt kísérték tovább Korintoszba, és Efezusba[18]. Pál később is dicséri őket, megmentették az életét[19], bár hogy hogyan, az írásából nem derül ki. Efezusból visszatértek Rómába, feltehetően a Demetrius által támasztott lázadás miatt[20], ahol a házukban keresztényeket fogadtak. A Biblia alapján lehetséges, hogy Nero ideje alatt visszatértek Efezusba[21], más források szerint Domitianus (81-96) kivégeztette Aquilát, amiért a házába keresztényeket fogadott és segítette Pétert[22]. A legenda szerint az özvegy Priscilla Péter római segítője volt, a Via Salarián álló egykori lakása alatt található katakombát róla nevezték el.

Pudens feltehetőleg Péter tanítványa volt[23], aki a később született testvéreket is megkeresztelte. Claudia tizenhét évesen ment hozzá Rufus Pudenshez, a Martyrologium Romanum tanúsága szerint házasságuk alkalmából Caractacus a fiataloknak adta a palotáját (Palatinum Britannicum). Ezeket a területeket később Timotheus az Első Keresztény Egyháznak adományozta – a Keresztény Egyház Konstantin császár idejéig csak ezekkel a területekkel rendelkezett[24]. A két lány életéről legtöbbet a Bibliotheca Sanctorum árul el (a Martyrologium Hieronymianum alapján), bár ez nem sokkal több a Karthauzi Névtelen által összeállított leírásnál. A két lánytestvér Pius pápa tudtával sokakat megkeresztel, a szentélyüket (plébánia, titulus) Pius sokszor látogatja. Potentiana 16 évesen meghal, Priscilla mellé temetik – Praxedist Pius és Novatus próbálják vigasztalni. Később Praxedis megkéri Piust, hogy szentelje templommá Novatus villájának egyik épületét a Patricius utcában Potentiana néven; miután ez megtörténik, a Lateranumban Praxedis (Prassede) néven alapítanak szentélyt. Két évvel később Praxedis a szentélyében nagy számú keresztényt fogad, Antonius császár (Legenda aurea: „Marcus és Antonius alatt békében elnyugodtak”) ekkor elfogatja Symycerius (Semetrius, Symmachus) papot huszonketted magával. Praxedis eltemeti a halottakat, fájdalmában halálért könyörög: néhány nappal később békében hal meg, testvére mellé temetik, Priscilla sírjához.

Ugyanakkor a modern hagiográfia ezeket a történeteket apokrifnek tekinti: Praxedis életéről ennél több  nem maradt fenn, Pudentiana élete pedig teljesen ismeretlen, más források a tizenhat éves korában bekövetkező halálát is megkérdőjelezik, máshol nem említik. A Névtelen Karthauzi története azonban a legtöbb ponton egyezést mutat az itt leírtakkal, a legfőbb eltérés a legyilkolt keresztények számában és Praxedis könyörgésében van (utóbbiról nem tesz említést, illetve a Praxedis és Pudentiana halála közötti idő mindössze néhány hónapnak tűnik) – feltételezem, hogy az Érdy-kódex kritikai kiadásánál felsorolt latin nyelvű források erre a gyűjteményre vezethetők vissza.

Kérdéses még az is, hogy mi lett a szentély sorsa az elkövetkező kétszáz évben, illetve az, hogy miért említ mindegyik forrás Antonius császárt, mikor Antoninus Pius uralkodása 161-ig tartott, őt Marcus Aurelius követte a trónon. Feltételezhető, hogy Potentiana még 160-ban meghalt[25], így Antonius említése logikus (igaz, még így is korai). Ha Priscilla 98 körül halt meg (és megérte a fia esküvőjét, illetve a férje halálát), akkor fia, Rufus Pudens (aki szenátor, annak ellenére, hogy szülei sátorkészítők, Rómában letelepedett zsidók) lehetett abban a korban, hogy Claudia négy gyermeket szüljön neki, és hogy fel is neveljék őket – de reálisabb az, ha Praxedis halálát 165-ről 162-re tesszük, mert így mind testvére halálához, mind Antoninus Piushoz időben közelebb kerül. Ennek fényében talán láthatjuk, hogy a kalendáriumból való kivétel nem lehetett annyira indokolt, arról nem is szólva, hogy Praxedis sok szenttel ellentétben „valóságos”, elképzelhető földi halandó, követhető mintakép. Tudjuk, vagy legalábbis sejthetjük, hogy családja honnan származik, ő maga jó szívű, fiatal és szerető keresztény volt, aki segített keresztény testvéreinek. Nővére halála után még jobban a vallás felé fordult, aligha maradt régi önmaga, önfeláldozásba vetette magát, elajándékozta javait (amikből, családi helyzete folytán, volt bőven), keresztényeket gyűjtött maga köré. Amikor a közösség sok tagját császári parancsra lemészárolták, akkor nemcsak elvesztette barátait, de ő is temette el őket, ő mosta fel a vért a szentély és az utca köveiről (általában az ikonográfiában így ábrázolják, vagy testvérével, Potentianával együtt). Ilyen megrázkódtatás után lemondott az életről – hihetőbb és követhetőbb, sőt megrendítőbb ez az életút sok más szent életútjánál. A történet tanúsága szerint őt nem törték kerékbe, nem négyelték fel, nem kellett rettenetes fizikai fájdalmakat elviselnie; ezek helyett épp elég lelki teher nehezedett rá a keresztényüldözések ideje alatt.

Praxedis temploma

Ha a kalendáriumból kivette is XIV. Benedek, történetét máig őrzik ábrázolások és a templom, amely az egykori szentélyből nőtte ki magát. A hetedik századi útikönyvek már megemlítik a Priscilla sírjában nyugvó testvérpárt: Praxedist és Pudentianát akkor mártírként tisztelték. A Pudens plébániatemplom létezett (a mozaikon ábrázolt két nőalak, amint koronáikat Krisztusnak ajánlják, feltehetően Potentiana és Praxedis), de Praxedis szentélyéről nincs említés[26] ─ feltételezhető, hogy régebbi otthonából, amelyet az apokrif szövegek már szentélyként emlegetnek, Szent Siricius pápa idejében (384-199) építettek templomot (titulust, plébániatemplomot). Az első említés 489-ből való, később I. Adorján pápa 780 körül átépíttette, jelenlegi formáját I. Szent Paskál pápának köszönheti, aki 822 táján teljesen átalakította, hogy a katakombákból Campagna Romanába vitesse a régi időkben lemészárolt mártírok testét. Később még mások is változtattak rajta (Borromeo Károly, Martino Longhi, Ludovico Pico), majd a XVIII. században újjáépítették, ma is megtekinthető, pontos címe: 9/a Via di Santa Prassede/Via San Martino ai Monti; 00184 Roma[27].

Szabolcs KURDI:
About the Life of Saint Paedexis – in the Light of Sources on the Internet

The short life story of Praxedis and the importance of benefactions can be read in a sermon of the Érdy Codex. This legend is not an extensive one in the codex; however, it is more detailed than in other Hungarian sources. We can assume that she was a real person and played an important role in the early Christian world, but her importance sank into oblivion. We need to examine the Latin sources to find the sources of the sermon of the Érdy codex. And, with the help of the Internet, we can come to know other details of this theme.