KRUPP JÓZSEF:
AEREMANTIA

Laskai Osvát két helyütt is részletesen foglalkozik a superstitio fogalmával. Biga salutis című beszédgyűjteményének nagyböjti kötetében (Quadragesimale Bigae salutis), melyben a tízparancsolatról, a mennyországról és a pokolról szól, a nyolcadik beszédet szenteli ennek a témának, a Gemma fidei egyetlen elkészült kötetében pedig, a nagyböjtiben a 37. sermót. A harmadik locus, amelyet megvizsgálok, Temesvári Pelbárt Aureum rosarium theologiae c. dogmatikus enciklopédiájának harmadik kötetében található, melyet Laskai rendezett sajtó alá. Mindhárom szövegből azt a részt választottam ki, amelyik a Laskai rendszere szerinti második babonafajtával, az aeremantiával foglalkozik:

Aureum rosarium theologiae, III., Divinatio (116r)

Secunda species divinationis dicitur aeremantia, sive divinatio facta ex aere, sive observatio temporis vel diei. Ideo quaeritur, utrum sit licitum observare annos, menses et dies aut horas ad exeundum de domo, vel induendum novas vestes et similia. Respondet textus Decreti 26. q. 7., quod non licet. Dicit enim ibidem Augustinus: Non observetis dies, qui dicuntur Aegyptiaci aut Kalendas Ianuarii, in quibus cantilenae quaedam et comissationes et ad invicem donaria dantur, quasi in principio anni boni fati augurio, aut aliquos menses aut dies aut annos aut lunae solisque cursus, quia qui has aut quascunque divinationes aut fata aut auguria observat aut attendit aut consentit observantibus inutiliter et sine causa, magis ad damnationem, quam salutem tendit.[1] Ideo dicit Apostolus Gal. IV.: Dies observatis et menses et annos, timeo, ne forte sine causa laboraverim in vobis.[2] Ubi dicit Lyra, quod dies Aegyptiaci dicuntur, vel quia in illis diebus fuit Aegyptus plagata, vel quia Aegyptii primo invenerunt tales dies cavendos tamquam infaustos. Verumtamen licet observare tempus, in quibus corpora caelestia se extendunt. Ideo agricola potest observare tempus seminandi agrum vel carpentarius incidendi lignum, ut plus duret, vel physici in minutione sanguinis et similium, non tamen horam bonam ad inchoandum iter.

Gemma fidei 37.Q

Secunda quidem species superstitionis dicitur aeremantia, id est divinatio facta in aere. Nam quidam observant certos dies anni, scilicet natalis, circumcisionis, resurrectionis et ceteros. Ob quam rem qaeritur, utrum sit licitum observare annos, menses, dies vel horas ad aliquid incipiendum, vel iter aggrediendum. Respondet Decretum XXVI. q. VII., quod non licet. Unde dicit Augustinus ibidem: Non observetis dies, qui dicuntur Aegyptiaci aut Kalendas Ianuarii, in quibus cantilenae quaedam et comissationes fiunt, et ad invicem dona dantur, quae in principio anni boni fati augurio, aut aliquos menses aut tempora aut dies aut annos, aut lunae solisque cursus, quia qui has aut quascumque divinationes aut fata aut auguria observat aut consentit observantibus inutiliter et sine causa, magis ad damnationem quam ad salutem tendit. Ideo Gal. IV. dicit Apostolus: Dies observatis et menses et annos, timeo, ne forte sine causa laboraverim in vobis. Verumtamen licet observare tempus in his, in quibus corpora caelestia se extendunt. Agricola tempus seminandi et similiter faber lignarius tempus incidendi ligna, ut plus durent, similiter physici in minutione sanguinis et similium. Non tamen horam bonam ad incipiendum iter sive ex constellatione, sive aliunde, quia hoc superstitiosum est.

Quadragesimale Bigae salutis 8.T

Secunda species superstitionis dicitur aeremantia, id est divinatio facta ex aere. Nam quidam tenent successiones omnium temporum et rerum secundum dispositionem aeris in die conversionis sancti Pauli, de qua tales composuerunt versus:

Clara dies Pauli denotat largos fructus anni.
Si nix vel pluvia designat tempora cara.
Si fuerint venti, fiunt proelia genti.
Si fuerint nebulae, pereunt animalia quaeque.

Item quidam dicunt, quod in die, quo festum Innocentum venit, non est bonum inchoare iter: alioquin illi male succedet. Pro quibus quaeritur, utrum sit licitum observare dies, annos vel menses vel horas ad exeundum de domo, vel ad induendum novas vestes, vel similia faciendum. Respondet textus Decreti XXVI. q. VII., quod non licet. Unde Augustinus et habetur ibidem: Non observetis dies, qui dicuntur Aegyptiaci aut Kalendas Ianuarii, in quibus cantilenae quaedam, comissationes et ad invicem dona donantur, quae in principio anni boni fati augurio, aut aliquos menses aut tempora aut dies aut annos aut lunae solisque cursus, quia qui has aut quascumque divinationes aut fata aut auguria observat aut attendit aut consentit observantibus inutiliter et sine causa, magis ad damnationem, quam salutem tendit. Ideo ad Gal. IV. dicit Apostolus: Dies observatis et menses et annos, timeo ne forte sine causa laboraverim in vobis. Dicit enim Lyra, quod dies Aegyptiaci dicuntur, vel quia in illis diebus fuit Aegyptus plagata, vel quia Aegyptii primo invenerunt tales dies cavendos tamquam infaustos. Verumtamen licet observare tempus in his, in quibus corpora caelestia se extendunt. Ideo agricola potest observare tempus seminandi vel incidendi ligna, ut plus durent. Vel physici in minutione sanguinis et similium. Non tamen horam bonam ad iter incipiendum sive ex constellatione sive aliunde, quia hoc semper est superstitiosum.

A három szövegrész felépítése és hivatkozási bázisa alapvetően megegyezik. Egy sarkalatos ponton azonban, a fogalom meghatározásánál fontos különbségeket fedezhetünk fel közöttük:[3] a Rosarium, ahogy az egy dogmatikus mű esetén várható, igen szűkszavúan definiálja, hogy mit ért az aeremantia kifejezésen. A Gemma fidei megnevez néhány konkrét (ünnep)napot is, melyhez hiedelmek kapcsolódnak, a Biga salutis pedig egészen meglepő definíciót ad: meghatározásának első fele megegyezik azzal, amit a másik két műben olvashatunk, második fele azonban teljesen különbözik azoktól: tényleges definíció helyett egy példával él. A Pál megtérésének napjához kötődő hiedelmekről számol be, és azáltal, hogy közli a négysoros versezetet,[4] jelenvalóvá teszi a bűnt; ugyanakkor a másik kettőnél sokkal szemléletesebb, életszerűbb szöveget hoz létre, ami megfelel a prédikáció műfajának. Ez a tény szokatlanságán túl fölvet egy igen fontos filológiai kérdést: honnan ismerte Laskai ezt a kis verset? Ezt a kérdést megválaszolandó Laskai Osvát és Temesvári Pelbárt munkáit Angelus de Clavasio Summa Angelica, Antoninus Florentinus Summa Theologiae, Rainerius de Pisis Pantheologia és Johannes Nider Praeceptorium divinae legis c., lábjegyzetben már idézett műveivel hasonlítjuk össze. Vizsgálódásunk szempontjául a szövegek forráshasználatát választjuk.

     Mint láttuk, mindhárom Laskai nevéhez fűzhető szöveg szó szerint és pontos locusmegadással hivatkozik a XII. századi Gratianus alapvető kánonjogi művére, a Dectretum Gratiani-ra. A Decretum vonatkozó passzusa tartalmazza azt a páli verset is, amelyet mindhárom szöveg idéz. A Biga salutis és a Rosarium autoritásai között megtalálhatjuk Lyrát is, azaz Nicolaus de Lyrát, a XII. század nagy bibliakommentátorát. Az ő esetében nincs külön locusmegadás, ami művének jellegéből – bibliakommentár – adódik. Lyra Postilla moralis super totam Bibliam c. munkájában nem foglalkozik a páli levelekkel, mionthogy azok moralis tartalma – szerinte – nyilvánvaló. Postilla (litteralis) super totam Bibliam c. művében pedig a következőket írja:

[Dies observatis] apud Iudaeos celebres, ut decimam diem mensis primi ad accipiendum agnum pascalem et huiusmodi. [et menses] In principio enim mensium celebrabant Iudaei neomeniam. [et tempora] ut tempus egressionis de Aegypto mense primo et tempus liberationis Isaac mense septimo etc. [et annos] scilicet septimum annum, qui dicebatur remissionis, et quinquagesimus, qui dicitur iubileus. Et quia talis observantia erat illis illicita, ideo subdit [timeo, ne forte sine causa], id est inutiliter [laboraverim in nobis].[5]

Látjuk tehát, hogy a dies Aegyptici Lyrának tulajdonított kétféle magyarázata közül, jóllehet ő is foglalkozik a kérdéssel, az egyik sem tőle származik. Meg kell vizsgálnunk, hogy milyen módon kerülhetett Laskai szövegébe Lyra neve. Ha megtaláljuk azt a szöveget, amelyik a Lyrával kapcsolatos “tévedésre” magyarázatot adhat, úgy azt Pelbárt-Osvát forrásának tekinthetjük, vagy közös forrásukat feltételezhetjük. 
     Rainerius de Pisis idézi Pált, de Gratianusról, Lyráról nem tesz említést. Angelus de Clavasio hivatkozik a Decretumra, de nem idézi. Johannes Nider Gratianusra locusmegadással hivatkozik, említi a Kalendae Ianuariit, de a Decretum szövegét összefüggően nem idézi. Pált idézi. A dies Aegyptiaciről a következőket mondja: Non observetis dies, qui dicuntur Aegyptiaci, Glossa: quos Aegypti invenerunt.[6] Antoninus Florentinus szó szerint és teljes terjedelmében idézi Gratianust. Pál idézése után a következőket írja: Nota secundum Nicolaum de Lyra: Dicuntur dies Aegyptiaci, vel quia illis diebus fuit percussa Aegyptus et plagata, vel quia Aegyptii primo invenerunt tales dies cavendos tamquam infaustos.

     Az Osvát-Pelbárt-szövegekkel tehát Antoninus Florentinus műve áll a legközelebbi kapcsolatban,[7] azonban ez sem tartalmazza a keresett versezetet. Ezért annak forrását másutt kell keresnünk. Hans Walther versgyűjteményében a 2188-as számú darab a következő:               

Clara dies Pauli bona tempora nuntiat anni,
Si fuerint venti, designat prelia genti,
Si nix vel pluvia, designat tempora cara,
Si fuerint nebule, pereunt animalia queque.[8]

Ezt a szöveget – az apró eltérések ellenére, amelyek a Walthertől föltüntetett változatokra is jellemzőek – jó okkal tekinthetjük a Laskainál szereplő verssel azonosnak. Walther 1556-ból adatolja a verset. A Mandruvá c. elektronikus folyóirat[9] 100. számában egy 1433-ból származó kódex 1483-as bejegyzéseként említi a szöveget, tehát annak a XV. sz. második felében már ismertnek kellett lennie. Azt, hogy Laskai honnan idézi, nem tudtam megállapítani.    
     Bod Péter így ír Szent Heortokrátes c. művének a Boldogasszony havának ünnepnapjait ismertető fejezetében:
“Pál-fordulása, Conversio Pauli
(¼) Mit tartanak erről a Napról? Ez a’ tudatlan embereknél Dies criticus, oly nap, mellyböl jövendőlnek. Ha tiszta, bőv termést; ha ködös, döghalált; ha esös, havat szükséget jelent ama versek szerént:

Clara dies Pauli bona tempora denotat anni.
Si fuerint venti designat prelia genti.
Si fuerint nebulae pereunt animalia quaeque.
Si nix, si pluvia designat tempora cara.

Pál napja ha tiszta, jelent nagy bővséget.
Ha szeles, hoz földre rabló ellenséget.
Ha ködös pediglen halált, veszteséget,

Ha havas és esös, kenyérben szükséget.”[10]

Ha a Laskai és Bod szövege közötti kapcsolat természetét tisztázni tudnánk, az igen fontos lehetne a későközépkori prédikációs anyag továbbéléséről való tudásunk szempontjából. 

 

József KRUPP:
Aeremantia

Osualdus de Lasko deals in detail with the idea of superstitio in two places of his collection of sermons Biga Salutis and Gemma fidei, and also Pelbatus de Themeswar writes about this theme in his work Aureum rosarium theologiae. This paper examines in these loci the second kind of superstitions, aeremantia, according to the system of Osualdus de Lasko. The structure and reference basis of these three texts are basically the same. Rosarium gives a short definition, Gemma fidei mentions some special days in connection with superstitions, and in Biga salutis an example can be read: a four-line verse about beliefs in connection with the day of  Saint Paul’s conversion. Furthermore, this verse can be found in Bod Péter’s work Szent Heortokrátes with some modifications.


Az idézett források: 

·   ANGELUS DE CLAVASIO, Summa angelica de casibus conscientiae, Nürnberg, 1492 (Inc. 200*).
·   ANTONINUS FLORENTINUS, Summa theologica, Pars 1-4., Nürnberg, 1477—1479 (Inc. 249).
·   JOHANNES NIDER, Praeceptorium divinae legis, Basel, 1464 (Inc. 2429).
·   LOCHMAIER, Michael, Sermones de sanctis. Cum sermonibus XXIII Pauli WANN annexis, Hagenau, 149[7] (Inc. 2091).
·   NICOLAUS DE LYRA, Postilla super totam Bibliam, Strassburg, 1475—1478 (Inc. 2405).
·   [OSUALDUS DE LASKO], Quadragesimale Bigae salutis, Hagenau, 1501 (RMK III. 89).
·   [OSUALDUS DE LASKO], Quadragesimale Gemma fidei intitulatum, Hagenau, 1507 (RMK III. 141).
·   [OSUALDUS DE LASKO], Sermones de sanctis Biga salutis intitulati, Hagenau, 1499 (Inc. 2485).
·   PELBARTUS DE THEMESWAR, Aureum sacrae theologiae rosarium, Venetiis, 1586 (RMK III. 752).
·   RAINERIUS DE PISIS, Pantheologia, (Nürnberg), 1474 (Inc. 2896).

---